Bácskiskunmegyei Népújság - Népújság, 1956. február (11. évfolyam, 27-51. szám)

1956-02-21 / 44. szám

Felhívás a magyar nőkhöz? március 8, a nemselhösi nőnap megünneplésére Közeleg március 8, a világ asz­­szonyainak, leányainak harcos békeünnepe. Ezen a napon az egész haladó emberiség mély megbecsüléssel emlékezik a föld­kerekség minden táján a tartós béke biztosításáért, a gyermekek jövőjéért, a nők jogaiért küzdő asszonyokról. Azokról, akik az elnyomáson, a két világháború nélkülözésein, megpróbáltatásain és tengernyi gyászán okulva megértették, hogy egy új, boldo­gabb világ kiharcolásában részt kell venni a nők széles tömegei­nek is. Az a maroknyi harcos, öntu­­ílatos asszonycsapat, amely Klára Zetkinnel az élén 1910-ben el­határozta, hogy minden évben megünnepli a nemzetközi nőna­pot — ma már a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség 200 milliós hatalmas, szervezett tá­borává nőtt. Harca összefonódik az emberiség haladásáért, a bé­kéért folyó általános nagy küz­delemmel. Ezekben a napokban a béke­­szerető emberek az egész vilá­gon azokra az asszonyokra gon­dolnak, akik a kapitalista orszá­gokban — nein félve az üldözés­től — a férfiakkal egy sorban küzdenek kizsákmányolóik nép­elnyomó, háborús politikája el­len; azokra, akik a gyarmatokon férjükkel, fiaikkal együtt har­colnak hazájuk függetlenségéért. Igaz megbecsüléssel fordulnak a szovjet nők felé, akik a legtöbb áldozattal adóztak a békéért és ma is elől jártaak a harcban azért, hogy a gyermekekre, a családokra az egész világon új élet hajnala virradjon. Megem­lékeznek a nagy Kína hős asz­­szonyairól és lányairól, a felsza­badult nőkről a népi demokra­tikus országokban, akik — mint a mieink is, élni tudtak szabad­ságukkal, cs odaadó munkájuk­kal erősítik hazájukat, a béke érődéit. Március nyolcadikán a mi né­pünk tisztelete és szeretete is megnyilvánul az öntudatos, dol­gos, harcos asszonyok, édes­anyák, feleségek, leányok iránt. Büszkeséggel tekintünk eddigi eredményeinkre és árra, hogy a Nemzetközi Demokratikus Nő­szövetség soraiban hozzájárultak a népek békeharcának nagy si­kereihez. Ez a harc tovább fo­lyik. Az imperialisták háborús terveit csak a Szovjetunió vezet­te béketábor szívós, következetes harca akadályozhatja meg. A magyar nők ezután is min­denütt ott lesznek, ahol a béke nagy ügyéért cselekedni kell. Egész népünk bizalma, szeretete erősítse őket felelősségteljes hi­vatásuk betöltésében a család­ban, a munka frontján, a társa­dalmi tevékenységben. Március nyolcadikára. a világ asszonyainak békcünnepére ké­szüljenek méltóan a magyar nők is városban és falun, üzemben és termelőszövetkezetben és na­gyobb erővel munkálkodjanak hazánk gazdasági erejének növe­lésén, második ötéves tervünk feladatainak végrehajtásán. Az édesanyák magasztos feladatuk­hoz méltóan teljesítsék családi és szülői kötelességeiket, hogy gyer­mekeiket dolgos, művelt, hazá­jukat mélységesen szerető embe­rekké neveljék. A magyar nők támogassák még hatékonyabban pártunknak a magyar nép fel­emelkedéséért és a békéért folyó harcát. A nemzetközi nőnap megün­neplésére készülve felhívjuk az MNDSZ-szervezetőket, a Haza­fias Népfront bizottságait, a szak­­szervezeteket és a DÍSZ-szervc­­zeteket, hogy március 8-át, a nemzetközi nőnapot közös erő­vel tegyék a nők társadalmi megbecsülésének feledhetetlen ünnepévé. Éljen március nyolcadika, a tartós békéért, a népek barátsá­gáért, a nők egyenjogúságáért, a gyermekek, a családi otthonok boldogságáért vívott harc ün­nepe! MAGYAR NŐK DEMOKRA­TIKUS SZÖVETSÉGE HAZAFIAS NÉPFRONT ORSZÁGOS tanAcsa SZAKSZERVEZETEK ORSZÁGOS TANÄCSA DOLGOZÓ IFJÚSÁG SZÖVETSÉGE — Tizenhárom vagon szalámit gyárt a téli hónapokban a Sze­gedi Szalámigyár. A gyár dolgo­zói elhatározták, hogy az I. ne­gyedévben 13 vagon téli szalá­mit gyártanak terven felül. — Hogy céljukat elérjék,. tökélete­sítik módszerüket. ÖRÖKHAGYÓK ÉS ÖRÖKÖSÖK /"Srökhagyók, mert örökbe adják a fiatalabb dolgo­zóknak a 30—40 éves munkában szerzett tapasztalataikat. Örökösök, mert nyakukba ve­szik azt a tarisznyát, amelyikbe az idős munkások gyűjtögették sok-sok éven át kristályosított módszereiket, fogásaikat, mun­kastílusaikat. Ha az Alföldi Kecskeméti Konzervgyárban járunk, sok örökhagyóval, de még több örö­kössel találkozunk. Vegyüljünk el közöttük, beszélgessünk ve­lük, hallgassuk meg, mily sok szépet mondanak egymásról. Megállunk a kádárüzemben Macskási bácsi hátamögött. Sze­­methízlaló érzés elnézni azt a pontos és szakszerű munkát, aminek révén egymásután ille­nek össze a dongák. Csak kis ideig tart ez, mert ráköszönünk, abbahagyja a munkát, felegye­nesedik, rágyújt. Beszélgetünk. Rézsen született, Székelyföldön. Fúrni-íaragni sze­rető ember. Két év múlva 40 éve lesz, hogy a szakma illeté­kese. Idős kora ellenére 3 év óta 155 százalékos a teljesítménye, pedig munkaközben jönnek a fiatal munkások, a tanulók, a gyerekek hozzá. Józsi bácsi hogy kell ezt? így-e, fiam! Ö sem áll­hatja, hogy oda ne menjen, ha valamelyik tanuló nagyobb fába vágta a fejszét, mondjuk kis bordót csinál, mint most éppen Lukács Jóska. Odamegy hozzá. Megtapasztalja, jól csinálja-e a gyerek. Ebből aztán megtudja, hogy mennyire figyelt a fiú ak­kor, amikor magamellé vette, hogy lássa, miként kell új hor­dót készíteni. Lukács Jóska kis hordója szinte mesteri remek. A konzervkonyhán találko­zunk egy másik örökhagyóval, Varnusz bácsival, a zárógép mes­terével. Ha a tanítványai felso­rakoznának a hátamögött, sok hozzá hasonló, kiváló dolgozó állna a sorban. Ott volna Bara­­csi István is, aki már bizony örök­hagyó számba megy, mert igen közel van a hatvanhoz. Tavalyelőtt a Kinizsi Kon­zervgyárban sok volt a selejt a záróknál és Varnusz Lajos bácsit kérték meg, hogy két hétig legyen ott és adja át a tapasztalatait. Úgyis volt. Var­nusz bácsi két hét alatt 16 dol­gozót tanított meg a szakma for­télyaira, az Alföldiben meg egy­szerre 22 munkást, akik közül Paulai Béla, meg Deák László műszakvezető lett, most is ott dolgoznak. — De sokat emlegettem én azoknak a fiataloknak, meg em­legetem most is, hogy mennyi­vel jobb nekik, mint nekünk volt 'miamikor — mondja Varnusz bácsi. — Amikor hajdan idekerül­tem, engem nem tanított senki. Ügy kellett lopni a tanulást, szemmel. Mert voltak olyanok, akik a világ kincséért sem akar­ták elárulni a munkamódszerü­ket. — Igaz — szól közbe Rajno­­háné és mindjárt említ is egy példát a sok közül. — Amikor az üzembe kerül­tem, a tisztítórészbe küldtek dol­gozni. Almát szeleteltünk. Akár­hogy igyekeztem, az istenért sem tudtam annyit szeletelni, mint Bendéné, aki már akkor is öreg munkás volt. Másnap sem nem ittam, sem nem ettem, hogy utolérjem Bendénét, de nem si­került. Harmadnap azt mond­tam: — Megállj Bendéné, kile­sein, hogy csinálod. Nem sike­rült. Mert amikor látta, hogy nézem, elfordult és háttal dolgo­zott nekem. —r Telt az idő és Bende Péter­­né is észrevette, hogy más vi­lágban élünk, mint régen, persze ez időbe telt, évekbe. Tavalyelőtt a kezembe került egy felaján­lása, amit április 4 tiszteletére tett és alig akartam hinni a sze­memnek, mert a papíron az állt, hogy Bende Péterné nyolc dol­gozónak adja át munkamódsze­rét az ünnep tiszteletére. Így is tette. Azóta is rendszeresen át­adja. 1948-ban élmúnkás kitünte­tést kapott Kovács Já­­nosné. Most a konzervkonyhán csoportvezető. 36 asszony és le­ány munkatársa van. 1922-ben került az üzembe. Munkatársai mindig szeretettel veszik körül, mert nagy segítőszándék lakik benne. Örökhagyó, Hozzá ha­sonló munkásokat nevel. Megkérjük, szóljon néhány szót munkatársairól. — Mind szorgalmas, hiszen fiatalok. Szabó Julcsi 150—180 százalékot is elér. Kovács Jó- Zsefné 26 üveg helyett 40-et tölt meg. Olyanok ezek, ami­lyennek az ember neveli őket; Ha elfogy az áru, majd meg­eszik az embert. Azt mondják, minek a csoportvezető, ha nerr. gondoskodik áruról. Igazuk van Tegnap is, amikor itt bent elfo­gyott a sárgarépa, nem várták meg, míg behozzák a szállítók szaladtak ki, hogy majd a kötő­jükben behordják. Így öröklődik a tulajdon­ság egyik munkástól a másikra, úgy mint ahogy az élei apáról fiúra. Az örökhagyók, akik már nem­sokára becsukják maguk mögött a gyár kapuját, jóleső érzéssel gondolnak arra, hogy a tapasz­talataik kincsestárából, amit egy életen át gyűjtöttek, jutott min­den örökösnek annyi, amennyi­vel boldogulhat, s még ehhez gyűjthet is magának, hogy majd egyszer ők is, mint örökhagyók megérezzék azt a hálát, amivel az örökösök megköszönik az örökhagyók gondoskodását. (Eszik Sándor) Jobb elMtsist, több kényeimet Megyénk vendéglátóipara az előző évhez viszonyítva sokat fejlődött. Ez a fejlődés lemér­hető egyrészt a hálózat fejlesz­tésén, másrészt a forgalom nö­vekedésén is. A forgalom 1955- ben 21 millió forinttal növeke­dett 1954-hez viszonyítva. Ja­vult a kiszolgálás színvonala is. A vendégláíóipari vállalatok Az aranyk,upolás Po­­tala-palota mögött, a »Sárlcány farok« hegy­ben vájt diadalív alatt elhaladva nyílegyenes, széles útra léptünk. Át­mentünk egy kis lom­bos erdőn, s utunk egy kapuhoz vezetett, mely­re őrség vigyázott. Itt kezdődik Norbulink (le­fordítva »értékes ker­­tet« jelent), a dalai lá­ma nyári rezidenciájá­nak hatalmas területe. Azt a házat, amely­ben a dalai láma lakik, sűrű erdő rejti a sze­mek elől. A dalai láma bizal­masai jönnek elénk hosszú, sarkig érő bíbor palástban. Karjukat fe­lénk tárják, s nyelvük hegyét kidugják, Ez a legnagyobb tisztelet ki­fejezése. Ezután vörös oszlopuk­kal ékes csarnokba ve­zetnek bennünket, ahol a láma trónja áll, s mindnyájunknak fe­hér selyem vállszala­got nyújtanak át. A ti­betieknél ez a legna­gyobb ajándék. E szala­gokat kellett aztán át­adnunk a dalai lámá­nak. A puha, arannyal ki­varrt csizmáikban zaj­talanul lépkedő öreg lámák kíséretében liba­­sorban vonulunk a da­lai láma háza felé. Néhány perc múlva Ven d ég s égben a datai iámánáí V. Kasszisz úHjegyzefeibői — Részlet — már az alacsony asz­talkák mellett ülünk és közvetlenül beszél­getünk. A dalai láma készsé­gesen felel kérdéseink­re. — A Tibet békés fel­szabadításáról, 1951. május 23-án aláírt egyezmény óta Tibet felhagyott a régi úttal, amely a sötétségbe ve­zetett és rálépett a virágzás, a ragyogó jö­vő új útjára. A Tibet és Kína közti kapcsolatokra vonatko­zó kérdésünkre a láma így válaszolt: — A kínai és tibeti nép kapcsolatai több, mint ezer esztendőre nyúlnak vissza. Az az elnyomó politika, ame­lyet a közelmúltban a Csing-dinasztia csá­szárai és a reakciós kuomintangisták foly­tattak, nemzeti viszály­kodást szült. E viszály­kodást a külföldi impe­rialisták is nagy igye­kezettel szították, kü­lönféle rágalmakat ter­jesztve az új Kínáról, Mennél több idő telt el azonban az egyezmény aláírása óta — folytatja a dalai láma, — annál világosabban látták a tibetiek, hogy a nemzeti megkülönböztetés és elnyomás teljesen el­tűnt, s helyébe a népek közötti egyenlőség és kölcsönös segítségnyúj­tás lépett. Ekkor aztán szertefoszlottak a kéte­lyek és napról-napra erősödött az összefor­­rottság. Megkérdeztük a dalai lámát, hogyan értékeli Kína és India baráti kapcsolatainak erősö­dését. így válaszolt: — Kína és India né­pei emberemlékezet óta barátságban élnek, szomszédok és jól meg­értik egymást. A több, mint egy óra hosszat tartó beszélge­tésünk végén a dalai látna még egy fontos kérdést érintett, még­pedig azt, milyen távla­tokat nyit meg Tibet előtt a Kína belső kör­zeteiben megindult gazdasági építés. — Az ország belső kerületeiben járva több­ször találkoztam Mao elnökkel, akivel külön­böző kérdésekről be­szélgettem. Arra a szi­lárd meggyőződésre ju­tottam, hogy azok a ra­gyogó távlatok, ame­lyek Kína minden népe. előtt megnyílnak, a mi tibeti népünk távlatai is, s hogy nekünk nincs más álunk azon­kívül, amelyen most egész országunk halad. A gazdasági építés az új Kínában gyors lép­tekkel halad előre. Ti­bet jelenleg még gazda­sági és kulturális téren elmaradott, de jól tudjuk, hogy a központi kormány, a testvéri kínai nép minden segít­séget megad számunk­ra. Sőt, mi több. Mao Ce-tung elnök hangsú­lyozta, hogy Tibet je­lenlegi elmaradottsága ellenére 15—20 esztendő múlva jelentősen hoz­zájárulhat hazánk gazdasági építéséhez. S szilárd meggyőződé­sünk. Biztosak vagyunk abban, hogy a tibeti nép erőfeszítései foly­tán, a központi kor­mány és a kínai nép segítségével az ország többi népéhez hcson­­lóan, mi is elérjük a boldog életet a szocia­lista társadalomban. ma már jobb ellátást, kulturál­tabb kiszolgálást és mindig több szórakozási lehetőséget nyújta­nak. Ennek ellenére még sok a javítanivaló vállalataink mun­kájában a tisztaság, a kiszolgá­lás, de főleg a termelés és az ér­tékesítés kapcsolatának fejlesz­tésében. Erre eddig nem nagy gondot fordítottak a vállalatok. A vendéglátó vállalatok még nem azokat az ételféleségeket készítik, amire a legtöbb eset­ben a vendégnek szüksége volna. A még jobb ellátást pedig min­denféleképpen biztosítani kell. Ehhez elsősorban az szükséges, hogy felszolgálóink vélemény­­kutatást folytassanak és a kí­vánságokat továbbítsák a ter­melő üzemek dolgozóihoz. Ez a módszer felfedné, hogy a ven­dégek többsége jó házi- és kü­lönleges ételeket is szeretne fo­gyasztani. így például debreceni töltöttkáposztát, disznótorost, ra­­kottpalacsintat, varga-belest, és még számos más ételt. Hiba az is, hogy felszolgálóink nem kí­nálják a különféle ételeket Sok kifogásra ad okot az éte­lek feltalálása, nem megfelelő hőfokon történő kiadása. Fel­szolgálóink és vendégeink ne nézzék el a konyha hibáit cs minden esetben kifogásolják, ha a szakács hideg ételt ad ki és a kiadott adag előírt mennyiséget is ellenőrizzék. Sajnos, vannak még olyan pél­dák is, amelyek azt bizonyít­juk, hogy dolgozóink nem elég türelmesek, körültekintők. Nem lehetünk megelégedve a tisztasággal sem, különösen azok­ban az italboltokban, ahol külön étterem is van, mint például Kecskeméten és Baján a Béke étteremnél. Az itteni italboltok­ban nemcsak a vállalat rossz munkájáról kell beszólni, hanem a betérő vendégek tisztaságér­zéséről Is. Cipőjüket nem törlik meg, mielőtt a helyiségbe lép­nek, az étel- és papírhulladékot szétszórják, nem használják a szemétkosarakat. Persze, ez nem mentesíti a vállalatok felelőssé­gét, mert sok esetben az étter­mekben és a szállodákban is ki­fogásolható a tisztaság, El kell érni, hogy megfelelő • rend és tisztaság legyen mindenütt. A vendég kényelmének érde­kében az italboltokat fel kell szerelni megfelelő mennyiségű asztalokkal és székekkel. Ahol lehetséges, állítsanak fel biliárd­asztalt, szerezzenek be sakktáb­lát és más szórakozási lehetősé­get biztosítsanak. Még ebben a negyedévben Kecskeméten, Baján, Kalocsán, Kiskunhalason és Kiskunfélegy­házán kis-vendéglőket létesí­tünk, ahol a legkülönbözőbb házi és magyaros ételeket megfelelő árban hozunk forgalomba. A kis­vendéglők vezetéséről vállalata­ink gondoskodnak oly módon, hogy azokat olyan házaspár ve­zeti, akik értenek a vendéglátó szakmához és akik megfelelő hozzáértéssel biztosítják a ven­dég minden téren történő jó el­látását. Ezek azok a feladatok, ame­lyek vendéglátóiparunk előtt állnak és amelyeknek végrehaj­tása továbbfejleszti megyénk vendéglátóiparát és megszerzi jő hírnevét. Herczog György, a megyei tanács VB. ke­reskedelmi osztályának csoportvezetője Termelőszövetkezetek! Állami gazdaságok! Egyéni gazdák! A Kunszentmiklósi Mező­gazdasági cs Építőipari KTSZ-nél beszerezhetők: kapáló-ckck, lőcsüs. festett parasztkocsik. Részlegei: építő, asztalos, festő, dú­­dogos, üveges, szíjgyártó, lakatos, bognár, kovács. Fenti szakmákban min­dennemű javítást és új munkákat vállalunk. — Mezeskannák, tejcskannúk raktáron. Megrendelést vi­dékről is felveszünk. 144

Next

/
Oldalképek
Tartalom