Bácskiskunmegyei Népújság - Népújság, 1956. február (11. évfolyam, 27-51. szám)
1956-02-04 / 30. szám
IV. A. Bulganyin és Dwight Eisenhower üzenetváltása 1 Magyar IMgozá’i Parija Központi Vezetőségének ülése A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége 1956. február 2-án ülést tartott, melyen meghallgatta Matolcsi János elvtárs földművelésügyi, Szobek András elvtárs begyűjtési. Csergő János elvtárs kohó- és gépipari, Kiss Árpád elvtárs vegyipari cs energiaügyi miniszternek, valamint Pogácsás György elvtársnak, az állami gazdaságok miniszterének beszámolóját a Központi Vezetőségnek a mezőgazdaság fejlesztéséről szóló, 1955, júniusi határozata végrehajtásával és az 1956. évre tervezett intézkedésekkel kapcsolatban. A Központi Vezetőség a beszámolókat megvitatta és az 1956-ra tervezett intézkedéseket tudomásul vette. Táviratok megyénkből í orosiiov elvtársnak Megyénk üzemeiben, városaiban és községeiben, számtalan helyen röpgyűlésen emlékeztek meg Vorosiíov elvtárs 75. születésnapjáról. Sokan küldtek üdvözlő táviratot is. Az alábbiakban két táviratot közlünk, amelyet két üzem dolgozói küldtek Vorosiíov elvtárs születésnapja alkalmából: KLIMENT JEFREMOVICS VOROSILOV elvtársnak, Moszkva. Drága Vorosiíov Elvtárs! Mi, a Kecskeméti Gépgyár dolgozói forró szeretettel és hálával gondolunk Önre, aki a magyar munkásosztály és hazánk felszabadulása érdekében fáradságot nem ismerve munkálkodott. 75. születésnapja alkalmából azt kívánjuk önnek, drága Vorosiíov elvtárs, hogy még számos éven keresztül munkálkodjék a Szovjetunió nagy kommunista pártjával a világbéke tartósságáért és azért, hogy a 900 milliós béketábor tovább erősödjön. A Kecskeméti* Gépgyár dolgozói. Drága Vorosiíov Elvtárs! 75. születésnapja alkalmából fogadja szívből jövő jókívánságainkat. Mi ezúton is köszönetét mondunk mindazért a segítségért, amit felszabadulásunk óta a Szovjetuniótól és személy szerint öntől kaptunk. Kívánjuk, hogy még sok esztendőn keresztül segítse a béke nagy ügyét. A Kecskeméti Kinizsi Konzervgyár dolgozói. HIRE K A TASZSZ Iroda közli Moszkvából Eisenhower válaszát N. A. Bulganyin január hó 23-i üzenetére, valamint Bulgaíiyin elvtárs válaszát Eisenho;wer január 27-i üzenetére. Dwight Eisenhower, az Amerikai Egyesült Államok elnöke Bulganyin elvtársnak a január 23-án hozzáintézett levelére válaszolva megjegyzi, hogy a Szovjetuniót és az Amerikai Egyesült Államokat már egymáshoz fűzi egy ünnepélyes szerződés: - az Egyesült Nemzetek Szervezetének alapokmánya. Ez az ^alapokmány — mint Eisenhower "írja —, magában foglalja mindhárom cikkelyt, amelyet Bulganyin javasolt. Ezután részletesen taglalja az Egyesült Nemzetek Szervezete alapokmányának az említett cikkelyekre vonatkozó részét. Az amerikai elnök felveti, hogy az alapokmány szavai azonban nem hárították el a nemzetközi feszültség fennálló állapotát. Rátér arra, hogy ezt volt hivatva elősegíteni az elmúlt évben Genfben megtartott nagyhatalmi értekezlet. Részletesen foglalkozik az amerikai elnök levele a genfi értekezletnek azokkal a tárgyalási pontjaikkal, amelyek a két ország közeledését, barátságát célozták. — Ezek mindazon kérdések — írja befejezésül Eisenhower —, amelyeket ön és én Genfben együttesen megvitattunk. Ezek azok a végcélok, amelyekhez országunk hű marad, s amelyek felé mi bármely pillanatban készek vagyunk haladni a megbékélés szellemében. Az ön levele alapján remélhetem-e, hogy ön őszintén e nemes céloknak szenteli magát. Várom az ön nézeteinek további kifejtését, kenti katonai célokat szolgáló előirányzatait; a Szovjetunió lemondott Finnországban a Porkkala-Uddi katonai támaszpontról, amely idegen állam területén fekvő utolsó támaszpontja volt; a Szovjetunió kezdeményező lépést tett az osztrák államszerződés megkötését illetően és ez arra vezetett, hogy minden külföldi csapatot kivontak Ausztria területéről és Ausztria kötelezettséget vállalt, hogy állandó semlegességi politikát folytat. Ismeretesek a Szovjetuniónak más olyan lépései is, amelyek a nemzetközi feszültség enyhítésére és az államok közti kapcsolatok javítására irányulnak. A Szovjetunióban úgy vélik, hogy más államok is alátámaszthatnák kijelentéseiket határozott tettekkel. Egyébként, ha őszinte akarok lenni, elnök úr, akkor meg kel] mondarwm, hogy egyes nagyhatalmak némcsak, hogy nem tettek hasonló lépéseket, hanem ellenkezőleg, nem keve- J set tesznek a nemzetközi feszültség fokozására. Bulganyin elvtárs ezután felsorolta azokat az intézkedéseket és kijelentéseket, amelyeket a nyugati államok a Szovjetunió ellen tettek, és amelyek nem állanak összhangban a genfi értekezleten tett nyilatkozattal. 1— Hiszem, hogy közös erőfeszítésekkel sikerül megszüntetnünk az úgynevezett »vasfüggönyt« és sikerül megteremtenünk az országunk állampolgárai közötti személyes kapcsolatok széleskörű fejlesztésének feltételeit. Szeretnék hangot adni ama reményemnek, hogy on osztja ezt a véleményt. — Az országaink közötti barátsági és együttműködési szerződés megkötése e kérdésben is kétségtelenül igen pozitív jelentőségű volna. — Mi készek vagyunk a legfigyelmesebben megvizsgálni Önnek minden megjegyzését, melyet a szerződéstervezet egyik, vagy másik tételével kapcsolatban szükségesnek tart megtenni. Várem erről a kérdésről az ön további elgondolásait — fejezte be válaszát Bulganyin elvtárs, — A napilapokat Baján — köztük a Népújságot is — február 6-tól kezdve az eddigiektől eltérően már a kora reggeli órákban árusítják és kézbesítik. Külön autójárat biztosítja a lapok időbeni megérkezését. A MEH1V jelentős áldozatot hoz azért, hogy az olvasók idejében megkapják kedvelt lapjukat. — A járási közös egyeztető bizottságok a napokban megkezdték működésüket a járások székhelyein. Ezek a 30 létszámnál kisebb üzemek |és vállalatok dolgozóinak ügyét intézik, ahoi nincs önálló egyeztető bizottság. — A megyei népfront iroda február 10-én délelőtt 10 órára összehívta u megyei bizottság tagjait. Ezen az ülésen a járási és városi népfront-bizottságok elnökei is részt vesznek. A mégbeszélést a megyei tanács kultúrtermében tartják. — Kisszálláson az MNDSZ szervezésében szabás-varrás gazdasszonykör működik. Az aszszonyok munkáját segíti az ottani gépállomás. A gépállomás vezetősége fűtőanyagot adoR « helyiségük fűtésére. Bulganyin elvtárs válasza Eisenhower elnök január 27*i üzenetére Tisztelt elnök úr! Január 27-i üzenetének, amely annyira baráti hangnemben íródott, feltétlenül fel kell kehenie bennem azoknak az őszinte és nyílt beszélgetéseknek emlékét, amelyeket mi és kollégáink fél esztendővel ezelőtt Genfben folytattunk. Ha különböző álláspontokon vagyunk is, az ilyen viták, amennyiben jóakarat és az egymás megértésére irányuló törekvés nyilvánul meg, elősegítik a bizalom szilárdulását, baráti kapcsolatok keletkezését. Bulganyin elvtárs ezután megelégedését fejezte ki azzal kapcsolatosan, hogy Eisenhower egyetértett elvileg a két nép köíötti barátságot illetően, amelynek révén jobb politikai kapcsolatot lehetne teremteni a két ország között. — Ügy véljük — írja Bulganyin elvtárs —, hogy eljött. az ideje országaink barátsági és együttműködési szerződése megkötésének. . Ezután kifejti Bulganyin elvtárs, hogy az Egyesült Államok éppúgy, mint sok más állam, az ENSZ megalakulása után számos többoldalú szerződést és megállapodást írt alá. Ennek kapcsán sohasem vonták és nem is vonhatták kétségbe a szuverén államoknak azt a vitathatatlan jogát, hogy a béke érdekében bárminő olyan szerződést és megállapodást kössenek, amely szabályozza más országokhoz fűződő kapcsolatukat, — Amennyiben megérthettem, önben némi kétséget ébreszt az a körülmény, hogy »kétoldalú« szerződés kötését javasoljuk, míg az ENSZ alapokmánya »sok ország közötti szerződés«, ön egyetért azonban azzal, hogy a világ két legerősebb hatalma barátsági és együttműködési szerződésének megkötése hatalmas mértékben megjavítaná a nemzetközi helyzetet. Mi viszont hajlandók vagyunk ugyanilyen szerződéseket kötni más államokkal, köztük Angliával és Franciaországgal is. Végül érvényben marad az a javaslat, hogy kössön szerződést a két államcsoport: a NATO tagjai és a varsói szerződés aláírói. A szovjet kormány a maga részéről már több olyan intézkedést tett — fejti ki később Bulganyin elvtárs —, amelyeknek az a céljuk, hogy enyhítsék a nemzetközi feszültséget és szilárdítsák az államok közti bizalmat. Ezzel kapcsolatban szeretném megemlíteni, hogy a Szovjetunió 1955-ben 640 000 fővel csökkentette fegyveres erőinek létszámát; 1956-ban 1955-höz viszonyítva 9,6 milliárd rubellel csők- ' CÁRION VEDELNE Részlet Alexe/ Tolsztoj »Kenyér« című regényéből VOROSILOV most már minden erejét a vasúti híd helyreállítására fordította. A luganszki és a harkovi vasmunkások szétbontották a felrobbant főtartót. A bányászok az első és második köpillér között mély gödröt vájtak a homokzátonyon. Racskova Gora lábánál követ fejtettek. Csir állomáson és a közeli majorokban szétszedtek minden gerenda- és téglaépületet. Vagonokra rakták a követ, a téglát, a gerendákat, a talpfákat, síneket és mindenféle vasat, ami csak a kezük ügyébe került. Mindezt a Don partjára vonatokon szállították. Éjjel-nappal folyt a munka. Vorosilovtól kezdve a harcosokig —• akik rendületlenül feltartóztatták Mamontovek egyre türelmetlenebb rohamait, mindenki aggodalommal figyelte, hogy halad a hídépítő munka. Elmúlt egy hét, s már a második is vége felé járt, de a homokzátonyokon, a két hatalmas pillér közé még csak akkor kezdték hordani a követ. Nem volt elég munkáskéz, nem volt elég ló, nem volt elég szekér... Az egyik perzselő, szélcsendes napon úgy ebéd felé riadalom támadt. Nyugaton, a liszinszki magaslatokon óriási porfelhő keletkezett. Még nem lehetett lövéseket hallani, de valami lovasok vágtattak onnan lefelé. Futótűzként terjedt a rémhír, hogy áttörték a frontot. Bahvalov autója szörnyű lármát csapva száguldott a porfelhő irányába, Kolja Hudnyevvel Vorosiíov is elrobogott a Fiat-kocsin. Az asszonyok szétrebbentek, hogy összeszedjék a gyermekekéi. Némelyik a vagonba rohant, némelyik meg ki a sztyeppére. Nemsokára azt látták. hogy töméntelen sok szekér ereszkedik lefelé a liszinszki magaslatokról, meg barom — csordaszámra.\ Kisült, hogy a morozovszkajaíak jöttek, még hozzá az egész falu, mert kiverték őket onnan a kozákok. A fehérek valósággal a sarkukban voltak. Az ötödik hadsereg ágyúinak a sztyeppén végigzúduló dübörgése fogadta az üldözőket. A szekérkaravánok, az emberek, a tehenek, meg a juhok vágtában jöttek a liszinszki magaslatokról, Csir állomás felé. Most aztán volt munkáskéz, szekér meg ló, amennyi csak kellett, Bahvalov egészen nekivídult. Tucatjával vonultak u munkások a Don felé. A híd szemlátomást gyarapodott. A mély gödörbe lerakták az alapköveket, gerendákból, talpfákból kalickát építettek rá, vaskapcsokkal jól megerősítették és belül Kővel tömték tele. Az egész veszedelem csak abban rejlett, hogy a szerkezet túlságosan magas volt. Ha egy cseppet is elhajlik a függőlegességébül, összevág'' a vonatok súlya alatt. De nem hiába mondotta Vorosiíov, hogy az anyagnak is alá kell rendelnie magát a forradalomnak. Ez a híd a forradalom teremtő építkezése volt, ez a híd — a jövőbe vezető híddá vált. A harmadik hét végén a faszerlcezet ötvennégy méter magasságba emelkedett. A morozovszkajai hadosztály erősen megtépázott lövészegységei — amelyek nem hajlottak a józan érvekre, hogy nem lehet győzni, ha a saját hajléka körül forgolódik az ember — azzal tették jóvá hibájukat, hogy leváltották az ötödik hadseregnek u mindennapos csetepatékban elcsigázott csaprfait. A fehérek most már szünes-szűntelen ágyútűz alatt tartották a hídépítési munkálatokat. Ütegük a Szamodurovka major melletti Rubezsnaja szurdokban állt, valahol Pjatyiizbjanszkaja kozákfalu közeiében. A lövedékek a híd közelébe, a homokzátonyon, a tavakban és a csalitba csapódtak be. Sok munkás elpusztult, vagy megsebesült. A Rubezsnaja szurdokból csak mélyen előrenyomuló támadással lehetett volna kiverni a fehér ütegeket. Parhomenko meg Artyom azzal a hírrel jött vissza Caricinból, hogy Caricinban ott van Sztálin és, hogy ott erélyes előkészületek folynak a védelemre. Sztálin azt javasolja az ötödik hadseregnek hogy egyetlen napot sem vesztegessen tovább, fejezze be a nagy felvonulást; minden szerelvény é3 minden katonai egység azonnal keljen át a balpartra. A jobbparton indítandó támadásról le kellett mondani, bár ez azzal fenyegetett, hogy a kezdeményezés a fehérek kezébe kerül. Így is lett. Azok a kozákok, akik ü morozovszkajaiak üldözése során a doni frontra kerültek, nagy hűhót csaptak a Mamontov-legények között: „Mi az, csiri, szuvorovszkajai kozákok, mit süttetitek a hasatokat a nappal. Még szép híretek kel miatta. Begyulladtatok ettől a hohol csürhétől... Mink Morozovszkajától úgy vertük idáig őket, mint az ürgéket, itt is tönkre kell verni, amíg fel nem épül az a híd, mert akkor aztán bottal üthetitek a nyomukat. . Június tizenhetedikén Vorosiíov, Parhomenko és Kolja Rudnyev váratlanul kilovagolt a kommunista zászlóalj állásaiba. Vorosiíov megállt egy halmon, ahonnan :,ól lehetett látni Nyi'snyecsirszkaja kozákfa!u kertjeit. — Mozgolódik az ellenség? — kérdezi» az odaügető Lukastól. — Igen, úgy látom.. ; — Meglásd, döntő ütközet készül. Nemsokára előtűntek a lovaskczukok sorai. Vágtatva haladtak a hepehupát síkságon, olykor-olykor eltakarták őke: a majorok kertjei. A halomról legalább hét sort lehetett megszámlálni. Lukas küldöncöket küldözött mindenfelé azzal a paranccsal, hogy a lovasokat clyan közel kell engedni, amennyire csak lehet. Izgult és egyre csak azt ismételgette: „Közel engedik őket, meglásd Klim — egészen négyszáz lépésnyire engedik őket, most már fegyelmezettel; a fiúk.. Megdördültek Kulik ágyúi, kattogtak a golyŐ3zórók és puskalövések csattantak, mintha karikással cseréltettek volna. A kozáklovak egyre-másra buktak fel... De egyetlenegy se fordult meg, mindig újabb és újabb lovashullám robogott le a halmokról, meg a gyümölcsöskertek bozótjai mögül. — Részegek, becsületszavamra, részegek! — kiáltotta Vorosiíov és nem bírt» elvenni szemétől a távcsövet. Az elülsők már átugrottak a lövészárkokon, vagdalkoztak jobbra-halra ós aztán lovastul a földre liemperedtek. Néhány lovas a domb felé vágtatott: A legelső, egy kövér, arany vállpántos ezredes, félfülére csúszott sapkában, pompás pejcsődörön nyargalt, Najgypt ordított, de ősz bajusza szinte betömte a száját. Kardját forgatva egyenesen Vorosiíov felé rohant. Lukás rálőtt, de nem talált. Vorosiíov megsarkaniyúzta pejlovát és elébe indult. Amikor teljes lendülettel elvágtatott mellette, jókorát húzott kardjával az ezredesre. Mire elugratott és megállította lovát, az ezredé? széttárt karokkal feküdt a földön. Nagyon kevésnek sikerült keresztültörni a fronton. Némelyiket leütötték, s többi meg elmenekült tajtékos lován, A kozák támadó hullám maradványait visszavetették. Ez a rövid, de véres csaté ajkba került a kozákoknak.
