Bácskiskunmegyei Népújság, 1956. január (11. évfolyam, 1-26. szám)

1956-01-21 / 18. szám

fr senu dolgosóink lapussialaicseréje A menetYágós legújabb munkamódszere ! KÉPHÍRADÓNK A Központi Vezetőség határo­zatot hozott az ipar technikai színvonalának emeléséről. Ezt a párthatározatot annál sikereseb­ben tudjuk végrehajtani, minél nagyobb mértékben tesszük köz­kincsévé az élenjáró dolgozók tapasztalatait. A következőkben e menetvágás fontos elméleti és (gyakorlati kérdéseit ismertetjük. A szerszám kialakítása A pontos, megfelelő minőségű menetkészítés egyik legfőbb kö­vetelménye az előírt menetpro- til betartása. Ez természetesen szorosan összefügg a forgácsoló szerszám, az esztergakés helyes élkiképzésével. A gyakorlati ta­pasztalatok azt mutatják, hogy akkor kapunk helyes menetpro­filt, ha az megfelel a vágóélek helyzetének is. Általános érvényű szabály az, hogy a szerszám él-kialakítása olyan legyen, hogy többszöri utánköszörülése se okozzon pro­filtorzulást. E szabálynak legin­kább a prizmatikus és körkések felelnek meg. Ezek a kések több­nyire fésűs kiképzésűek. Amikor a munkadarab alapja, a menet és annak mérete, valamint ma­gával a menettel szemben tá­masztott követelmények megen­gedik, igen célszerű az ilyen szerszámok alkalmazása, mert gén nagy mértékben növelik a ermelékenységet; Keményfém-szerszámok eseté­ben igen hasznos a szerszám jó kihasználása és a mellékidők csökkentése szempontjából az el­ső ábrán látható megoldások al­kalmazása. Ezeket a megoldáso­kat nálunk még kevesen isme­rik, pedig jelentősen csökkentik a köszörülési időt és az egyéb mellékidőket. Menetvágás több késsel, egy fogással Ez a munkamódszer ugyan­csak egyik fajtája a keményfé­mes megmunkálásnak. Célszerű ott alkalmazni, ahol rövid hosz- szon nagyobb átmérőre kisebb emelkedésű menetet kell vágni. (Például 52x2, 64x1,5 milliméter, stb. menetet vágtak ezzel a mód­szerrel.) Itt egyszerre 4 darab kést al­kalmaznak, szimmetrikusan el­helyezve a munkadarab kerüle­tén. (Második ábra.) Az ilyen késelhelyezés az erő kiegyensú­lyozásához vezet. A késeket ra­diális irányban, különböző mély­ségre állítják. A két nagyoló kés lekerekítési sugara jóval na­gyobb, éppen azért, hogy vasta­gabb legyen a leválasztott for­gács. A félsímító-kés lekerekíté­si sugara megegyezik a símító- késévei. A kések radiális irányban központilag elmozdíthatok szu- portokban vannak. A szuportok mozgatása hengeres fogaskere­kek, vagy excenterek segítségé­vel történik. A Szovjetunióban 80 kg/mirí- szakítószilárdságú anyagon 70—90 m/p vágósebes­séget alkalmaznak. Mivel a mun­kadarab egy fogásban néhány másodperc alatt elkészül, a ké­sek kiemelése és a vezérorsó ki­oldása, a központi ütközők segít­ségével történhet. k fajszi legeltetési bizottság munkáját tárgyalta a tanács végrehajtó bizottsága Fajszon a tanács végrehajtó bizottsága keddi ülésén a legel­tetési bizottság munkájával foglalkozott, A második napirendi pontban a begyűjtési tervek felbontásának menetét, a vetéster­vek betartását és a szerződéses termelés szélesítését beszélték meg. A legeltetési bizottság vezetőségét az elmúlt év júniusában újjászervezték. A féléves működés alatt a bizottság 60 holdon új legelőt és két új kutat létesített. A bizottság gondoskodott a jó kukoricatermés elhelyezéséről és egy három vagonos górét, alatta hatférőhelyes ólat épített 23 000 forintos költséggel. A termények értékesítéséből 89 000 forint jövedelemre tettek szert. Az ősz folyamán 22 hold öreg legelőt feltörtek. Ezt a tavasszal fűszerpaprikával és kukoricával ültetik be. A következő évben kalászossal vetik be, majd gyepesítik, illetve füvesítik. Bevezetik a szakaszos legeltetést és a 4 részre osztott legelőt fákkal ültetik körül. A szükséges több mint 3000 facsemetét már be is szerez­ték, A fák kiültetését rövidesen meg is kezdik. .4 magyar ipar terméke Délantcrikában Nagy népszerűségnek örvend a Csepel motorkerékpár Brazí­liában. Montevideoban, Uruguay fővárosában is egyre több Csepel motorkerékpár látható. Háttérben a parlament épülete. Többszínű nylon-anyagok Az Óbudai Goldberger Textilművck kollektívája kidolgozta a nylon-anyagok többszínű nyomásának technológiáját. — Fulugor Andrásnc kétszeres sztahanovista, a könnyűipar kiváló dolgozója, a Zoja-brigád vezetője és Kovács János művezető a mosott nylon-anyag színtartóságál ellenőrzik. Számvetés két januárról A múlt Január van. Az eget sötét­szürke felhők takarják el és va­dul fütyül a téli szél. A tanya körül hóbuckák, az ablakot vas­tagon beborítja a jégvirág és benn, a szegényesen berendezett szobában gyengén pislog a tűz. Az asszony, Gondi Istvánná ott guggol a tűzhely előtt s néhány darab kukoricacsutkát dob a tűzre. Mögötte pöttömnyi gyerek áll, kicsi kezével belemarkol anyja ruhájába és rángatja tü­relmetlenül. — Éhes vagyok! Édesanyám... kenyeret, — nyűgösködik a gye­rek. — Hát nem érted meg, hogy nincs kenyerünk? Honnan ad­jak? — felel vissza az asszony ingerülten, de megbánja mind­járt. Hiszen nem tehet arról ez a csöppség, hogy Gondi Istvá- néknál az ínség az úr. Félreértés ne essék, — nem napjainkban játszódik ez, ha­nem éppen tizenhat esztendővel ezelőtt, 1940. januárjában. A tanya »vitéz« Fricska Gábor 185 holdas kulák birtoka, idős Gon- di István pedig a kulák cseléd­je feleségestül, gyerekestől. Idős Gondi István most is jól imlekszik erre a januárra és nagyon jól emlékszik Fricska Gábor félegyházi kulákra. Ti­zenkilenc esztendőt töltött el cselédsorban a kuláknál. A cse- lédeskedést 7 éves korában kezdte és folytatta 25 éves ko­rában is, amikor megnősült. A házasságból nyolc gyermekük született és amint nőttek a gye­rekek, azonképpen fogta be őket munkára a kulák. Idős Gondi István nemcsak a maga, hanem a felesége és a gyermekei ere­jével is fizetett azért, hogy fedél legyen a fejük felett. Ilyenkor, januárban, amikor kinn a tél dühöngött, már alig volt mit en­niük. Igaz, adott a gazda lisztet néha, de sokba került az! — Jól emlékszem arra is, ami 1933 tavaszán történt. A Ferenc fiunk született éppen. Az asz- szonynak feküdnie kellett volna még, de a kulák az ötödik na­pon már munkába zavarta. An­nak a betegje még most is, — mondja elgondolkozva idős Gon­di István. A család napi tápláléka főtt burgonya és hagyma volt, ke­nyér már ritkábban jutott az asztalra. Kalács? Hús? Csak nagy ünnepeken, akkor is szű­kösen. Azt a néhány baromfit, amit tarthattak, orvosnak hord­ták, meg patikára. 1940. január­jában beteg volt az asszony is, később a gyerekek is egymás­után estek ágynak. Nem volt akkor társadalombiztosítás, fi­zetni kellett az orvosért. Minden esztendőben tartottak egy disz­nót, de 150 kilósnál nehezebbre egyszer sem hizlalhatták. Mi volt ez egy tíz tagú családnak? Ami adósságuk volt, ebből fizetget- ték. S Tiszaújfalun nemcsak idős Gondi István volt az egyetlen, aki így nyomorgott hosszú­hosszú esztendőkön, évtizedeken át. Amikor múlt a nyár s az ősz, aggodalommal gondoltak arra, mi lesz velük a télen? Évről év­re a betegség és a halál árnyéka lebegett felettük. A jelen Azóta tizenhat esztendő telt el. Idős Gondi Islvánék szobájá­ban barátságosan ontja melegét a búboskemence. A kicsi, beteg­ségben és munkában törődött asszony most lekvárosderelyét főz éppen és a kis unoka kezét hatalmas karéj lekvároskenyér húzza. Jó- vastagon kenték rá a lekvárt és a csöppség fülig össze­keni magát. Csillog a két öreg szeme a boldogságtól, s nézik- nézik a kis unokát, — Hej, csak most lehetnék én húsz éves —■ sóhajt idős Gondi István. Mert eljárt felette az idő. Most ötvenhét esztendős. Hat esztendővel ezelőtt, 1949 őszén harminc dolgozó paraszt elhatározta, hogy új életet kezd. Termelőszövetkezetet alakítot­tak a tiszaújfalusi tanyavilágban s termelőszövetkezetüknek a »Tisza« nevet adták. Közöttük volt idős Gondi István is. — Nem bántam meg, hogy a közösbe adtam a földosztáskor kapott tíz hold földemet. Azóta évről évre jobban élünk — bi­zonygatja idős Gondi István. Lakásukban 1954 óta villany világít, a rádiót 1955-ben vették. Nem unatkoznak már a hosszú téli estéken. Szórakoznak, mű­velődnek. Nem gond már a ke­nyér és Gondi néni akár minden héten kétszer is süthet kalácsot. Az ólban két anyadisznó, két hízó és tíz malac röfög s barom­fijuk is van szép számmal. — Nem volt könnyű dolgunk a termelőszövetkezetben. Sok nehézséggel kellett megküzde- nünk, de nem adtuk fel a har­cot, — mondja idős Gondi Ist­ván. Ma nem cserélne senkivel. Az egy hold háztájin 18 mázsa kukoricája termett, ezenkívül betakarított róla még 17 mázsa burgonyát is. Tizenhat esztendő­vel ezelőtt még nem gondolta volna, hogy egyszer így is fog majd élni. Ezért sajnálja a feje fölött elszállt éveket. Mennyit dolgozhatna még. Hiszen most érdemes, most van értelme a munkának. — Én már megettem a kenye­rem javát és volt idő, amikor már nem hittem abban, hogy az élet valami szépet is tartogat a számomra. Tévedtem, mert 1954- ben például életemben először üdülhettem. Hajdúszoboszló» voltam. Ott, ahol azelőtt az urakt üdültek s odajárt üdülni Fricska Gábor felesége is, — mondja a közben jókedvűen fújja a ciga­rettafüstöt maga elé. Az urakat azóta elsodorta már a történe­lem szele és egyre több olyan ember üdül Hajdúszoboszlón, mint idős Gondi István, egyre több lesz a boldog és-« elégedett ember. Idős Gondi István élete merő­ben megváltozott. Szebb lett, tar­talmasabb. Bárki meggyőződhet erről, csak idős Gondi Istvánt kell keresnie a tiszaújfalusi Ti­sza Termelőszövetkezetben. Két január, két világ. Aa egyik a kizsákmányolás és a nyomor, az urak világa, a másik pedig a szabadság, a jólét vilá­ga. Tudják ezt azok is, akik a tengeren túlról üzengetnek aa »elnyomott* és szenvedő magyar- népnek«. Csakhogy sem idős Gondi István, sem a többi hozzá hasonló, új életet élő dolgozó paraszt nem kér a tengeren túl­ról beígért »íelszabadítás«-bób Idős Gondi Istvánnak nincs mát; szüksége a »vitéz« Fricska Gá­borra, a földbirtokosokra és a bankárokra, a grófokra és a her­cegekre. örül, hogy megszaba­dult tőlük. hunyó János

Next

/
Oldalképek
Tartalom