Bácskiskunmegyei Népújság, 1956. január (11. évfolyam, 1-26. szám)
1956-01-19 / 16. szám
HILDPUSZM és KlIKFEHcRTÓ VEZET as állami gazdaságok gép javítási versenyében Az állami gazdaságok megyei igazgatósága az utóbbi napokban értékelte az áliami gazdaságok gépjavítási versenyét. Az értékelés alapján a Hildpusztai és Kunfehértói Állami Gazdaság vezet a gépjavítási versenyben, összjavítási tervük 72 százalékos teljesítésével. Utánuk legjobb eredményt a Tiszakécs- kei Állami Gazdaság érte el, ahol a gépjavítási terv 70 százalékát teljesítették. Leggyengébb eredményt a Vaskúti, a Máté- telkei és a Bugacpusztai Állami Gazdaságok érték el, ahol a javítási tervteljesítés még csak a 29—31 százalék között van. Az értékelés számot ad arról, hogy több helyen, mint például Agasegyházán, Kunbaján, Bu- gacpusztán, Mátételkén még csak el sem kezdték a szántótraktorok és vontatók folyó javítását. Késlekednek a növényápológépek főjavításával Császártöltésen, Helvécián, Szakmaron s még több állami gazdaságban. Az értékelés egyúttal felveti a főgépészek és műszaki vezetők felelősségét is, e súlyos mulasztásokért. Egyben dicséretben részesíti a Városföldi Állami Gazdaság dolgozóit és különösen a második számú javító brigádot, amely Ivanics Ádám szerelő vezetésével öt erőgépet javított ki és a norma szerinti időn belül 20—30 óra megtakarítást értek el gépenként. Szécsi József munkagépjavító brigádja szintén Városföldön 98 darab fogast, 39 darab símahengert és hat darab ekét javított ki eddig. Az ekék javításánál a kilincskerekeket és a kilincsnyelvet mangán ráhegesztéssel újították fel. Valamennyi állami gazdaság traktorosa, szerelője és műszaki vezetője példát vehet a városföldi javító-brigádoktól — és hangsúlyozza a jelentés — feltétlenül alkalmazni kell helyes módszereiket. *— Vitaminé üs csipkeszörp. A Gyógynövényforgalmi Szövetkezeti Vállalat eddig csak a fővárosi szaküzletekben hozta forgalomba a csipkeszörpöl. Most már a vidéki földművesszövetkezeti boltokban és népboltokban is árusítják. Nincs as a tudás, amit ne lehetne bővíteni Nem használják a szakkönyvekef a KecskeméH Gépgyár egyes műszaki dolqozói fennmaradó 420 közül 60 a normafeladatokkal, 60 az öntödei munkával foglalkozik. Ez a sok tudomány, melyet a könyvek rögzítenek, arra vár, hogy a szakemberek magukhoz vegyék. Könnyű lesz ezt megtenni, hisz rövidesen elkészül a könyvek szakosítása is. Külön lesznek azok a művek, melyek a gépiparról, az energiáról, a munka- szervezésről és irányításról, stb. szólnak. Ezeket az ismertető jegyzékeket rövidesen elhelyezik az üzemrészekbe, hogy ki-ki magának a legmegfelelőbbet megszerezze és tanulmányozza. Ilii már a tanulmányozásról van szó, nézzük meg, kik olvasták eddig a szakkönyveket, kik érezték szükségét annak, hogy a szakma új és új vívmányait megismerjék. Elsőnek Nép Sándor villanyszerelő, Budai György TMK-s dolgozó nevével találkozunk. Ök fizikai munkát végeznek, de érdeklik őket a szakmájukkal kapcsolatos újabb eredmények is. Más a helyzet a műszakiaknál. Igaz, a vezető elvtársak közül többen olvasnak, dej a termelés alsó parancsnokai a művezetők, a revizorok egyálta-j Ián nem veszik kezükbe a szakkönyveket. Az olvasójegyeket j forgatva Nádasdi Ferenc főmű-j vezető, Vincze János, Rózsa János, Kárpáti Jenő, Zablahóczki Pál, Hajagos Károly, Kakucs Albert nevével egyáltalán nem találkozunk. Pedis volna miben válogatni. Nemrég újabb könyvek kerültek a könyvszekrénybe. Többek között a műszaki mérésekről, fúró, maró munkákról, a néprajz olvasásról, marós újításokról stb. Ha valakinek netán olyan könyvre volna szüksége, amit nem talál meg a könyvtárban, Tassi Elek elvtárs, az Országos Műszaki Könyvtár segít-j iégével megszerzi. Üjabban a íománcozáshoz kér segítséget. »Gyakori jelenség, hogy vezető beosztásban lévő kádereink elhanyagolják továbbképzésüket.« — (A Központi Vezetőség novemberi határozatából.) Tassi Elek fogta is a fejét, amikor megkapta a feladatot Szabó Lajos főmérnök elvtárstól. Megoldása annyit jelentett, mint a tengerből egy gyöngyszemet felhozni. Végül is azzal váltak el, hogy Tassi Elek rendbehozza a műszaki könyvtárat. Három hónappal ezelőtt, e beszélgetés után, vagy századszor mondta önmagának, — hol kezdjem? Elővette először is a régi könyv leltárt. 110 szakkönyvről szólt a kimutatás. Ez nem lehet igaz, nyugtatta meg önmagát. Mit volt mit tenni, liât körbejárta az üzemrészeket és mindent felkutatott. Három hónapi munka után sikerült is előbbre jutni. A könyvtár ma már 720 darab szakkönyvet számlál. 300 darab különböző témájú. A Ä MÁSODIK ÖTÉVES TERV ALKOTÁSA! AZELSÚ MODERN KRAKK-ÜÏÏM A második ötéves tervben felépül a Szőnyi Krakk-Üzem. Ott, ahol majd áll, még síkság ásít és szamárkórót zörget a szél, de már nem sokáig. 1956 januárjában megkezdődik az építés és 1958 őszén már valóság lesz a terv. Az üzem építésében, mun- kábaállításában szovjet szákemberek is részt vesznek. Az új üzem tervrajzait és a berendezések nagyrészét (amely 60 vagon gépet és gépi berendezést tesz ki) a Szovjetuniótól kapjuk. Világszerte elismert szakemberek adnak segítséget. Közismert, hogy a krakk-üzem el-' méletét még a múlt század derekán Letnyij, Markovnyikov és Mendelejev orosz tudósok dolgozták ki és 1890-ben Suhov orosz mérnök már a világ első ilyen üzemének gyakorlati rajzait is elkészítette. Megvalósítására ugyan csak a Nagy Októberi Szocialista Forradalom után került sor, de azóta kiváló krakk-üzemek sorát építették fel a Szovjetunióban. A második ötéves tervben ezek mintájára épült fel a Szőnyi Kőolajipari Vállalat új, modern krakk- üzeme is. Termelése az ország addigra megnövekedett motormeghajtó üzemanyagszükségletét teljesen biztosítja és emellett még exportárut is szolgáltat. A nagylengyelt kőolajból, amelyből a mostani eljárással csak 2—3 százalék tiszta benzint nyerünk, 1958-tól 35—40 százalékot kapunk. ugyanakkor az új üzem számos olyan mellékanyagot ad (krakk-gázokat, bitument), melyeket vegyi- és műanyaggyártásunk kiválóan hasznosíthat. A krakk-üzem mellett szociális létesítmények is épülnek, mert a melléküzemek dolgozóival a jelenlegi létszám három év múlva duplájára bővül. így a mostani 80 lakás mellé még 72 új két szoba-konyhás lakást emelnek, és elkészítenek egy 50 gyermeket befogadó óvodát és egy központi fürdő-öltözőt is. A második ötéves terv e nagy létesítményével tovább erősödik, gazdagodik majd az ország. Német szakkönyvekböl kér fordítást. Megtalálható Lipniczky szovjet szakember tanulmánya: «Az olvasztó koksz felhasználásának csökkentése a kúpoló kemencében«. De Tassi elvtárs be tud szerezni olyan könyvet is, mely azzal foglalkozik, hogy a homok kötőanyagául használt melaszt hogyan lehet mással helyettesíteni, A minisztérium is megad minden segítséget a szakmai tudás bővítéséhez. Nemrég elküldte »A műszaki fordítások szakkatalógusa« című kiadványát. Ez is igen nagy segítség a szakmai tudás bővítéséhez. Ezenkívül három külföldi lap melyből kettő az öntészettel foglalkozik — sok okos elgondolást közöl. Ml a?, «ka mégis a szakkönyvektől való idegenkedésnek? Egyes művezetők és revizorok elégségesnek tartják a 10—15—20 éves szakmai tapasztalatot és úgy gondolják, ezzel eleget tesznek fejlődésüknek. Ez a felfogás igen helytelen! Naponta új cs új termelést gyorsító eljárás lát napvilágot. Ezeket nem ismerni annyit jelent, mint meghátrálni azok bevezetése, alkalmazása elől, lényegében tehát hátráltatni a Központi Vezetőség novemberi határozatának végrehajtását. Éppen ezt kell megértetni a párt- és szakszervezetnek a termelés alsó parancsnokaival. Az Idei tervév idő előtti befejezése, az olcsóbb gyártmányok termelése új módszerek ismeretét követeli meg. Üj módon dolgozni, vezetni annyit jelent, mint jártasnak lenni a szakmában, tanulni. E nagy feladathoz ad kimeríthetetlen segítséget a szakmai könyvtár, amit ajánlatos minden műszakinak, minden munkásnak tanulmányozni. Levelezőinknek üzenjük Koltai Iván, Kiskőrös. Levelét megkaptuk, közölni fogjuk. Várjuk további írásait. Ifj. Dulai János, Kiskőrös. Levelét megkaptuk, panaszát kivizsgáljuk. Amíg a kivizsgálás tart, szíves türelmét kérjük. Pechtler Ferenc, Baja. Levelét a bajai szerkesztőségünkhöz küldtük kivizsgálás végett. A választ onnan fogja megkapni. Gaál Gáborné, Kunbaja. Le-» veiét megkaptuk, rövidesem leközöljük. Levélben is válaszolunk. Feleki János, Tabdi. Levele# megkaptuk, rövidesen írásban válaszolunk. Rádi Andrásáé, Toliüzem, Kiskunfélegyháza. Az egyházi adó fizetése nem törvényes kötelezettség. Mocsár Gábor: Egy párttitká Az alábbiakban részleteket közlünk Mocsár Gábor: Egy párttitkár feljegyzései című rövidesen megjelenő kisregényéből. A történet hőse egy falusi pártmunkára vállalkozó kommunista, aki mint Kistari párttitkára nehéz és nagy feladatok elé kerül. Nemcsak a szövetkezeti dolgozókkal kell törődnie, de az egyéniekkel is, keresi velük a kapcsolatot, meglátogatj a egyikét-más ik ál. Igyekszik segíteni nekik; ennek egy érdekes jelenetét mutatja be a következő részlet. — Minden megjárná — okoskodott Pálfalvi Gyula, egy kicsit szapora beszédű ember, — csakhát azt beszélik, hogy kivan mondva: minden kedvezményt vissza kell csinálni, őszre pedig mindenkinek be kell lépni a szövetkezetbe. Meg azt is mondják, Kis{arit előre vették a sorrendben, hogy ebből kell leghamarabb szövetkezeti falut csinálni ... Azért is van ez az erősítés ... Szóval — engem azért küldtek volna ide, hogy őszre vigyem be az egész falut a szövetkezetbe. Azt mondtam •nekik: — nézzék, ha maguk akarnak, akkor is bemennek, ha r feljegyzései én nem vagyok Itt, nem igaz? Vagy ősszel, vagy tavasszal, vagy előbb, vagy utóbb erre is csak sor kerül egyszer. Felnevettek. — Ha akarunk ... persze! De csak, ha akarunk! — S ha nem akarnak — ki tudja magukat erre kényszeríteni?_ — No... no! — mondta kétkedőn T. Nagy, — láttunk már olyat a történelemben... — A kedvezményről meg anyagit mondhatok: délelőtt voltam a járásnál, ott hallottam, a Bogarosi Gépállomásról egy elv- társ mesélte, hogy tavaly tavaszon az egyik faluból két vagon trágyát hordott ki a gépállomás az egyéni parasztok földjeire. Most meg, ezen a tavaszon — már eddig majdcsak húsz vagonra van előjegyzés. — Hogy értsük ezt? — tudakolta egy hallgatag ember. — Úgy értsük — mondtam, — hogy a gépállomás segít a kisparasztok földjére kihordani a trágyát. Vontató van, rakodókocsi van, szólni kell a gépállomásnak, aztán... Ezen elgondolkozott a hét ember. Meghányták-Vetették a dolgot, jónak is találták, de Gábor Imre i'égül is megmondotta; — Nem megy az elvtárs ... Nem megy, hiszen nem képes rámenni a földre a nehéz teherrel a vontató. — Hallja, szomszéd, nem úgy , van az! — ellenkezett Pálfalvi Gyula. Okoskodó kisparasztnak nézem ezt a Pálfalvit. — A vontató, azzal a széles gumijával még könnyebben boldogul... A szekér a keskeny kerékkel elül. agyig süllyed. A vontató okos jószág... az még tán jobban tudna boldogulni... — Boldogul, dehogyis boldogul. A vizen nem tud átmenni jóember! Az én földemre meg csak vizen át lehet menni... Szóval, Gábor Imre csak akkor becsüli a gépállomási segítséget, ha neki szolgál... Neki pedig nem tud szolgálni, mert a vizen nem tud átmenni a vontató. — Hát vezesse le a vizet a földjéről... — Hova, drága titkár elvtárs, hova? A hátamon nem hordhatom bele a Körösbe, kilométerekre. A víznek lefolyása meg nincs, mert nemcsak az én földem úszik, hanem a másiké i3, a harmadiké is. Ha én vágok egy árkot, ráfolyik a szomszédra, az meg vagy beperel, vagy tovább vezeti — itt a sógorom, annak a földjére. így van ez a mi határunkban vizes esztendőkben. Bíbic visít a búzaföldön, mint a régi vízivilágban, amikor csónakleal jártak Szeghalomig. Meg lóháton mentek szár- csatojást szedni az apámék. Majd a nap felszíja. .. ebben reménykedik az ember ... Bizony — nem egyszerű dolog ez. Láttam én is sokfelé a határban, hogy meg vannak rekedve a vizek. S ezek az emberek itt azon keseregnek: a búza menthetetlenül kipusztul alóla, ha még egy hétig ilyen lesz az idő. Valami motoszkál bennem: — Mi lenne, ha összetársulnának? Kinéznének egy irányt... át a földeken ... csinálnának egy barázdát... befognának egy ekébe három-négy lovat, húznának egy mély barázdát... — Ajjaj, elvtárs ... dehát ki bolond összevágatni a földjét, a vetését? Mert a vetésen kéne átvágni, s méghozzá olyan földeken, ahol víz sincs, például a Sánta-Szabó földjén. S ahogy a Sánta-Szabót ismerjük... nem egyezik bele... Hiszen ismeritek — fordult a többiekhez a házigazda ... Azok szomorkásán bólogattak ... — Ismerjük... bár ne ismernénk. Kitolna egy kecskét a sárból két krajcárért! — Lássák — mondom, megragadva az alkalmat, hogy a tsz melett beszélhetek, — a tsz-ben ilyen gond nincs, ott az az akadály megszűnik, ott vezetik a vizet a táblán, ahol akarják. — Na, csak ezt ne említette volna — éledezik a konok, szú- icsszemű T. Nagy. — Hiszen ott meg az a baj, hqgy ástak csatornát, de a viz nem megy bele. Minket a víz öl meg, azok meg nem tudnak öntözővizet vinni.. Belebuktak a vállalkozásba ... — Azért hallják .., mégse bolondság az, amit az elvtárs mond — okoskodik megint a kicsi Pálfalvi. — Ha például azt el lehetne intézni, hogy Sánta- Szabó, mondjuk egy mázsa búzáért átengedné a földjén az árkot, meg ha kapnánk egy lánctalpas traktort, mert a mi lovaink ehhez mégiscsak gyengék. Ezen aztán egy ideig eltárgyal- gátiunk. Megígértem a segítsé« get, ők meg vállaták, hogy * gazdakör vezetőségét még holnap délelőtt köröm közé kapják, hogy szerezzen egy mémo» köt, mert mérnök az mégiscsak kellene, de ha nem lesz, akkor se tatjuk a szánkat, mért ezzel várni nem lehet... Ilyenforma beszélgetéssel el- telt az idő. Tíz felé járt már — máskorra is hagyjunk valamit — javasolta T. Nagy, meri azt mondja, neki menni kell hazafelé. Elkö-'i. ügettünk Besenyei Páltól,
