Bácskiskunmegyei Népújság, 1956. január (11. évfolyam, 1-26. szám)

1956-01-31 / 26. szám

SOLTVADKERT NEVELŐINEK lapa ásta la ícseré je Január 26-án összejöttek a községben lévő nevelők, hogy ér­tékeljék félévi munkájukat és kicseréljék tapasztalataikat. Meg­állapítást nyert, hogy a tanul­mányi eredmények még nem ki- elégitőek, de eredménynek mond­ható, hogy a munkásszármazású tanulók tanulmányi eredménye az előző évhez viszonyítva ja­vult. A jelenlegi átlaguk 3,33. A \ tanulmányi eredmények javuld- ' sa a napközi otthonban éthelye-'' zett tanulóknál a legjobb: ered­ményük 3,4S. Az utóbbi időben a kapcsolat azáltal javult, hogy a pedagógu­sok állandó szülői látogatásokat vezettek be. A kapcsolatok meg- javulásút mutatja az is, hogy jelenleg már a szülők 52 szá­zaléka részt vesz a szülői érte­Milyen a szülők és a pedagógusok kapcsolata? kezleten. Igen jól 'bevált, hogy Magyar László pedagógus a\ szülői értekezleteket kultúrmű­sorral kötötte egybe. Ennek alap­ján tervbe vették a műsoros délutánok megtartását is. Mit tesznek a mulasztások megelőzésére A mulasztások megelőzése ér-' dckcben c nevelők család látoga­tásokat rendeznek. Eredménye máris tapasztalható. Vindecker Károly VI. osztályos tanuló és Scheider Péter tanuló, akik igen sok esetben távolmaradtak az iskolából, jelenleg már rendsze­resen látogatják az iskolát. Na­gyon hasznos eredménnyel járt az is. rhogy a jó tanulók felke­resik a mulasztókat és meggyő­zik őket az iskolábajárás fontos­ságáról. A takarékosságra való nevelés eredménye, hogy egy tanulóra 30 Ft takarékbetétrészesedés jut. Ezt az eredményt még fokozni lehet. Ugyancsak örvendetes, hogy a vasgyűjtés alkalmából 110 mázsa vasat és egyéb hul- ladékanyagot gyűjtőitek össze a tanulók. A fegyelem terén még van| tennivaló. Különösen akkor ta­pasztalható a fegyelmezetlenség, amikor a tanulók elhagyják az iskolát. Itt salait segíthetnek és kell is, hogy segítsenek a szülők — hogy az islcolai fegyelem az iskola falain kívül is megmarad­jon. Vízin Gergely, Soltvadkert. Segít a VÍI/B ték ki a Csehszlovák Köztársa­ságot 11)48. június 14-én itt vá­lasztották elnökké az egykor» usztalossegédet, Klement Gott waldot. Ebben a régi várban var a köztársaság .mai elnökének a rezidenciája is. Az idegent nemcsak a belváror nyűgözi le, hanem az új város­részek is, amelyek a szó szoros értelmében a földből nőnek ki A házakat előregyártott falré­szekből készítik. Ma már csak 12 és fél nap tart az épület el készítése. A prágaiak szeretik ősi váro­sukat. Óvják épületeiket, váro­suk tisztaságát. A fiatalság életvidám, harsogó csatazaja időnként felveri az ódon, macskaköves utcák csend­jét, vagy az új házak között visszhangzik Az évszázados ősi Prága egyúttal a fiatalság örök­ifjú városa is. 17 ST hőstettről írok, hogy tudjon róla az egész város, az or­szág minden dolgozója, és büszkén tekintsen a mi drága | ifjúságunkra. A kecskeméti Hosszú utcai általános iskolában rsjgyülcst tartottak a VII/B. osztály úttörői. A közelmúltban lezajlott földrengés foglalkoztatta a pajtá­sokat. Régen csodának, intő figyelmeztetésnek tartották, titokza­tos hatalom bosszú állásának; büntetésének tulajdonították a földrengést. A gyűlés előadói a haladó tudomány megállapításai szerint boncolgatták a természet titkait. A figyelmes hallgatók megismerték azokat a jelenségeket, amelyek törvényszerűen mozgást idéznek elő a szilárd földkéregben, Az újságból egy pajtás a legutóbbi magyarországi földren­gés pusztításait ismertette, valamint azt az önzetlen, áldozatos és gyors segítséget, amellyel pártunk vezetésével dolgozó népünk a bajbajutottak mellé állt. |7 s akkor született az elhatározás... * ' Ki mondta ki először? Ki tudja! Talán egyszerre pat­tant ki a raj minden tagjának szívéből. : 5 Tgy szól a határozat: »A raj minden tagja elhozza legkedvesebb bábáját, vagy ■ más játékát, és kisorsoljuk az iskola tanulói között. Az össze- ! gyűlt pénzt elküldjük a földrengés károsultjainak.­Utrakelnék hát a raj határozatából a kedves és megszokott! játékhabák, hogy segítsenek letörölni a könnyeket, ; ; tgy segít a VII/B. úttörőraja: Gondolatban megszorítom az áldozatkész pajtasok kezét. S, Gy. ' A Káruly-hid, a háttérben a llradcsani Prágában, a Cemin-palotában, az »aranyat« & kotyvasztották a csehszlovák külügyminisz- a különböző életelixireket. A vái tenum gyönyörű épületében ta- Szent László termében hirdet- nacskoztak a varsói szerződés Folitikai Tanácskozó Bizottságá- ’ nak tagjai. Ez a történelmi \ jelentőségű konferencia Prága felé irányította a világ közvéle- ' menyének az érdeklődését. Prá- fplP* ga Európa egyik legrégibb váró- ? ' - sa. A belvárosa valóságos mű- • * zeum. Itt úgyszólván minden 7, utcához, minden házhoz legenda IP' fűződik. Frága egyik nevezetessége a | Károly-híd, vagy ahogyan sokan s még ma is nevezik, a Kőhíd, mert ez volt az első kőhíd a Moldván. A hidat 1343-ban kezd­ték építeni. Úgy mondják, a vi­lág minden hídja közül ez a híd a legerősebb, mert az építők tojással oltották hozzá a me- szet. Rengeteg tojás kellett a 16 boltívhez, a sok pillérhez, a ha­talmas falhoz. Ennyi tojás nem volt Prágában. Ezért IV. Károly elrendelte, hogy az egész király­ság minden városa küldjön to­jást az építéshez. Még ma is me­sélik a velvaryak csínjét. E köz­ség parasztjai keményre főtt to­jást küldtek az építkezéshez. Ezen aztán nemcsak az építők, hanem az egész Prága kacagott. Majd minden idegen megláto­gatja a királyok várát, a Hrad- csanit. Ez századokig épült, ala­kult. Mintegy 1000 esztendővel ezelőtt kezdték meg az építke­zést. Tűzvész pusztította, száz vihar» dúlta azóta az ősi falakat, de mindig felépült és mindis szebb és gazdagabb lett. A le­genda szerint az egyik termében II. Rudolf alkimistái gyártották Hatalmas toronydaru emeli helyükre az előregyártóit falrészeket--------------------------------------------------rr-rr-i-ri-rri-inni-irorirjirirrA-irinrir N yikolej Mcszkvin Valljusik színt Egyszer egy miniszter a mi­nisztériumához tartozó egyik vál­lalat előtt elhaladva észrevette, hogy az üzem körül helyenkint rossz a kerítés. Nem tetszett ez a miniszternek és amikor meg­érkezett dolgozószobájába, fel­hívta telefonon a szóbanforgó vállalat igazgatóját. — Szergej Mitrofanics! Elossz állapotban van a kerítésetek. Meg kellene javítani ás újjá kel­lene festeni. Üdvözöllek!... — mondta a miniszter, s már le is tette a kagylót. Szergej Mitrofanics, amikor meghallotta az ismerős hangot, i;edten próbálta összeszedni ere­jét a hatalmas feladat teljesíté­sére, aztán mégis megkönnyeb­bülten sóhajtott fel. I-Iiszen egy­szerű dologról van szó: mert ácsok is vannak, mázolok is, anyag is. Két nap múlva rend­ben lesz minden. S valóban, az ácsok egy nap alatt bedeszkázták a réseket, a mázólók odakészi'tették vödrei­ket, okkersárga, világoskék, krőmsárga, barna festékekkel.— Bő választék volt a színekben. Tehát készen álltak a mázolok is, s Fjodor, az öreg mázoló be­szaladt az igazgatóhoz, hogy megtudakolja, milyen színűre 'essék a kerítést. Szergej Mitrofanics majd meg­dermedt a rémülettől — most derült ki, hogy nem is olyan egyszerű a dolog. A miniszter ugyanis nem adott utasítást rá, milyen színűre fessék a kerítést. Szergej Mitrofanicsnak kellett hát határozni, azaz, hogy kel­lett volna, ha Szergej Mitrofa­nics tudna határozni, összehívta hát tanácskozásra a munluitár- sakat. Az értekezlet részvevői egyenesen és bátran kifejtették véleményüket: egyesek szerint kőkre, zöldre, sárgára, mások szerint szürkére kell festeni a kerítést. A női munkatársak azt tanácsolták: fessék a kerítést halványkékre, halványzöldre, halvány sárgára, világosszürké­re. Szegény Szergej Mitrofanics előtt újabb probléma merült fel. Választania kellett. De Szergej Mitrofanics nem tud választa­ni. És azért nem tud választani, amiért határozni nem tud: nem meri vállalni a felelőssé­get sem a kék színért, sem a halványsárgáért, — sem a vilá­gosszürkéért. Mert hátha nem az a szín lesz, amire a miniszter gondolt?... Ekkor az értekezlet összes tagja elindult a kerítéshez: úgy gondoltak, a helyszínen köny- nyebb eldönteni a kérdést. Mindegyikük ecsetet ragadott és kedvenc színével befestette a kerítés egy-egy deszkáját. Csu­pa színes sáv lett a kerítés és mindegyik tanácsadó a magáét dicsérte. Szergej Mitrofanicsnak a szeme káprázott már a színes sávoktól, de határozni még min­dig nem tudott. Mert hiszen nem is a színen múlik, hanem a felelősségen! Körülnézett Szer­gej Mitrofanics, kire lehetne há­rítani a felelősséget. De bárkire nézett, mind alacsonyabb beosz­tású volt nála. Nem marad más hátra, mint... Szergej Mitrofanics utasította Fjodort, a főmázolót, rakja ösz- sze festékeit és menjen haza; majd hivatja. Ö maga pedig munkába állította a grafikusa­iéit, készítsenek albumot. Más­napra készen volt az album, minden lapján egy-egy kerítés díszelgett. Tizennégy darab kü­lönböző színű kerítést ábrázolt az album. Ekkor Szergej Mitro­fanics kiválasztotta . legvakme- rőbb munkatársát és a minisz­tériumba küldte. Nem számít, kihez megy, nem baj, ha a leg- jelenték jelenebb' irodafőnökhöz is. Csak írja alá a nevét az il­lető valamelyik kerítés alá. Ezt természetesen nem is az illető saját aláírásának fogják tekin­teni, hanem, ' úgymond ■minisz­tériumi aláírásnak. És éppen ez a lényeg... A vakmerő munkatárs vissza­tért, de az albumot nem hozta magával. Talált ugyan a minisz­tériumban megfelelő embert, tetszettek is neki a kerítéseit, különösen a világoskék, de az illetőnek még meg kellett a dol­got valakivel tanácskozni..-. Egyik nap múlt a másik után .. . Hetek múltak el, de vá­lasz nem érkezett. Az új deszkákltal kijavított kerítés vál­tozatlanul olyan csikós volt, mint a zebra. Szergej Mitrofanics el­határozta, megpróbálja a tudó­sokra hárítani a felelősséget. De csak okosan! Albumot egyelőre nem küld nekik és aláírást sem kér, hanem ilyen kérdéseket tesz fel a tudósoknak: Melyik színnek nem árt a nap? Melyik szín időálló? Milyen szín kedves a szemnek? A tudósok éppen tintába mártották tollúkat, hogy megírják a választ, amikor Szer­gej Mitrofanics telefonja ismét megszólalt és az ismerős hang ezt mondta; — Felétek jártam ma. Miért olyan csikós a keritéstek, mint a zebra?. Be kell festeni! Szergej Mitrofanicsban ebben a pillanatban szörnyűséges elha­tározás született: megkérdezi! — De milyen színűre fessék? — kiáltotta szinte magánkívül, — de azért tiszteletteljesen. A drót túlsó végéről nem jött vá­lasz, elmaradt az üdvözlés is... S Szergej Mitrofanics ott állt a néma telefon fölött, karját szét­tárta. Mit tegyen?... Mély lelki­bánatába roskadva töprengett íróasztala mellett, s véare így határozott: » A kerítést, — hogy ne gyötör­je őt többé, — le kell bontani és helyére élősövényt kell ültetni. A sövénynek saját színe van. maga felelős a színéért, nem pe­dig Szergej Mitrofanics... Már nyúlt is a csengő után, hogy hí­vassa az ácsokat és a kertésze két, amikor váratlanul kinyílt az ajtó, s belépett' búsan Fjodor, a mázoló. De nem egyedül jött. hanem... Jaj, anyám!.. -, Fjo­dor mögött maga a miniszter lépett be!.. -. — Ne szidja őt! — mondta csendesen Fjodor a miniszternek es Szergej Mitrofanicsra muta­tott. ■— Én, vén szamár, én kezd­tem cl az egészet! Magamnak kellett volna kiválasztani a kerí­tés színét, mert hiszen nótámnál jobban senki sem ismeri a szí­neket.'... Nem ő tehet róla.;. Elszomorodott, megneheztelt, erre a miniszter szíve. Most jött rá, miért kell neki késő éjfélig> hajnali luikasszóig a minisz­tériumban ülni. Azért, mert az ilyen Szcrgejek és Fjodorok he­lyett gondolkozik, helyettük dönt és helyettük vállalja a felelőssé­get. És bár haragudott, átölelte Fjodort, meg is csókolta és gyor­san visszatért minisztériumába4 hogy javítson a helyzeten,.. Fjodor pedig felvidulva, széj­jelrakta okkersárga, égszínkékt krómsárga és barna festékeit» Egy kicsit gondolkodott — és kiválasztotta a kerítés számára a legmegfelelőbb szint.. » Prág et: et városok szépe

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom