Bácskiskunmegyei Népújság, 1955. december (10. évfolyam, 282-308. szám)

1955-12-10 / 290. szám

I3AJAI JEGYIETEK A Ml GYEREKEIN Október 22-én nagy ünnep volt a mélykúti Uj Élet Termelőszövet­kezetben. Két fiatal kö­tötte össze sorsát egy egész életre. Menyhért Ferenc és Pozsgai Mar­git házasságát ünnepel­te a szövetkezet. A sok szerencsekívánat mellett, egy-egy ke­rékpárt is megszava­zott a fiatalok részére a szövetkezet vezetősé­ge. A boldogságot még növelte, hogy az öröm- szülők is kaptak egy- egy bárányt, amit jó­ízűen elfogyasztottak a meghívott tsz-tagság- gal együtt az ünnepi lakomán. De legjobban an­nak a jövedelemnek öi ültek a fiatalok, amit a termelőszövetkezet­ben teljesített munka­egységek után kaptak. Margitnak 137, Ferenc­nek 247 munkaegysége volt a zárszámadás­kor. Egy-egy munka­egység értéke 40 forint, átszámítva tehát 15 000 forinton felül volt a két fiatal jövedelme, Kezdetnek ez is elég... Ha megkérdezi va­laki Mártonhegyi Gyu­lát, aki jelenleg a ter­melőszövetkezet elnöki teendőit végzi, mivel az elnök iskolán van, hogy kik a legszorgal­masabb tagjai a ter­melőszövetkezetnek, — csak ennyit felel: a fiatalok. Már ebből is következik, hogy szé­pen van jövedelmük is a fiataloknak, tehát elégedettek a termelő­szövetkezeti élettel. De nemcsak ezért szeret­nek a szövetkezetben, hanem azért is, mert megbecsülik őket, tö­rődnek velük. De néz­zük csak sorjában. Nemrég tartotta a szövetkezet a zárszá­madási közgyűlést, ahol az elnök elvtárs el­mondta, hogy tavaly 30 forint volt egy mun­kaegység, ezzel szem­ben az idén 40 forintot ér. A termelőszövetke­zet mérlege az idén 63 000 forint aktívával zárt. Ezek a számok is ékesen bizonyítják a fejlődést. Szó esett ezen a köz­gyűlésen a tagság »zor- galmas munkájáról, fő­ként a DlSZ-fiataíok- ról, mert azt hozzá kell tenni, hogy a termelő­szövetkezet mind a ti­zenöt fiatalja DISZ- tag. Ez a lelkes kis csapat a kiosztott munkán kívül még a tavasszal vállalta egy hold burgonya, egy hold répa és hat hold kukorica megművelé­sét. Védnökséget vál­laltak a legelők felett is. Fél hold erdőt te­lepítettek és 100 köb­méter silót készítettek. Vállalásukat becsü­lettel teljesítették és azonkívül mindenfajta munkában szorgalma­san részt vettek. A cukorrépa egyelésének zömét is ők végezték, hasonlóképpen a cukor­répa szedését is. Min­denütt ott vannak, ahol sürget a munka. Talán a teljesített munkaegységekkel le­het legjobban bizonyí­tani a fiatalok szor­galmát, Menyhért Fe­renc és Pozsgai Margit teljesítményéről már beszéltünk. Pozsgai Ferenc a maga tizenhat évével 209 munkaegy­séget ért el, Márton­hegyi Mihály, aki ősz­szel vonult be katoná­nak, 427 munkaegysé­get teljesített, ami pénzre átszámítva 17 080 forint évi jöve­delmet jelent. Tovább lehetne sorolni a fia­talok teljesítményeit. De- ízelítőnek talán ennyi is elég. Nem csoda, hogy ezek után nemcsak a járásban, de a megyé­ben is híre van a mély­kúti termelőszövetke­zet DlSZ-szervezeté- nek. Fülöp Anna DISZ-titkár, ez a sző­ke, kerekarcú kislány, elmondja, hogy a me­gyétől az idén kaptak égy futball-labdát, ta­valy a járási DISZ- szervezet egy röplabda- felszereléssel lepte meg őket. A helyi föld- múvesszövetkezet pedig egy ping-pongasztallal. A termelőszövetkezet idősebb tagjaitól pe­dig április 4-re egy szép lemezjátszót kap­tak. Van is élénk élet es­ténként a kultúrhelyi- ségben. Egyesek ping-pon- goznak, mások sakkoz­nak (mert sakk-kész­K... letet is kaptak a ter­melőszövetkezettől). Mások pedig táncolnak a legújabb táncleme­zek hangjai mellett. Fülöp Anna azt is el­mondja, hogy nagy fá­ba vágták a fejszét. Kultúrelőadásra készül- r»ak, amelyet Szilvesz­terkor rendeznek majd a faluban. A fiatalok esti szóra­kozásaira az egyénileg dolgozó parasztok lá­nyai és figi Is eljön­nek. Rácz Béla is ad­dig járogatott ezekre az összejövetelekre, n.íg ő is belépett a szövetkezetbe, sőt ké­sőbb a szüleit is behoz­ta. Forr, pezseg az élet tehát a mélykúti Uj Élet Termelőszövetke­zet DlSZ-szervezeté- ben. A jól végzett munka után kulturál­tan szórakoznak a fia­talok. S emellett a Petőfi-jskola foglalko­zásaira is szorgalmasan elmennek, kihasznál­ják a telet a tanulásra is. A fiatalok összejöve­teleire az idősebbek is eljárnak, és ilyenkor szinte meghatottam büszkeségtől csillogó szemmel nézik az élénk mozgást, ami hozzátartozik a kultúr­terem esti életéhez. Mártonhegyi Gyula bá­csi meg is jegyzi több­ször, miközben szinte nevet a szeme az öröm­től: — Ezek a mi gye­rekeink! !U ­Versenyt, versenynyüvénosságot, ami fokozza a lelkesedést Az Alföldi Kecskeméti Kon­zervgyárban sok ügyeskezű asz- szony és lány dolgozik. Ügyes­ségük főként a paradicsomsze­zon idején volt szembeötlő. Ak­kor olyan hatalmas versenyláz­ban égett az üzem, hogy nem volt olyan dolgozó, kivéve az adminisztrációs ügyekkel fog­lalkozókat, aki ne versenyzett volna. Egyének, csoportok, mű­szakok vetélkedtek egymással. Volt nagy munkakedv, mert mindenki tudta, hogy hol áll a munkában. A versenytáblákon szinte óránként változtak az eredmények. Hol az egyik név került előre egy-egy üzemrész tábláján, hol á másik. Tudta mindenki, hogy »hol szorít a ci­pő«, hol kell javítani a minősé­get, Az üzemrészekben kifüg­gesztett versenytáblák minden­ről tájékoztattak. A hangoshír­adó is a verseny szolgálatába állt. Közölte az eredményeket, küldte a dalokat a jól dolgozók­nak, tájékoztatott a műszakok és csoportok napi eredményeiről. A vállalat vezetősége, meg a szakszervezet nyilván azt tartja, hogy derűre jön a ború, mert a gigászi versengés alábbhagyott, igaz, hogy a gyár már rég be­fejezte éves tervét, de munka most is folyik, csak éppen nem versenyszerűen. A versenytáblákon megöre­gedtek az eredmények. A han­goshíradó most nem közli a mozgósító példákat. A szakszer­vezeti bizalmiakat régen hivták össze, hogy versenyről beszél­gessenek velük. A dicsőségtáb­láról lekerültek az élenjárók arcképei. Elaludt a verseny tü­ze, mert nem táplálták. A vál­lalat megpihent a kivívott ered­ményeken. Hartman elvtársnő, a szakszervezeti bizottság terme­lési felelőse a szakszervezeti vá­lasztásokra hivatkozik, azt mondja, amiatt állt meg a ver­seny, Pedig ő is tudja, hogy a választások nem lehetnek a ver­seny kerékkötői. Hiszen a ter­melés tovább folyik és ahhoz, hogy a termékek előállítása ol­csóbb legyen, szükséges a ver­seny. Most kezdi belátni a vál­lalat vezetőcége és a szakszerve­zet, hogy a verseny elhanyago­lása vétek volt, miután a jövő év nagy és szép feladatokat vár az üzemtől. El is határozták, hogy miután megtörténik a jövő évi tervismertető értekezlet, tüs­tént összehívják a bizalmiakat és megbeszélik velük a jövő első negyedévi tervvel kapcsolatos versenyfeltételeket. Valóban itt az ideje, hogy gyorsan cseleked­jenek, mert a TMK-részleg dol­gozóiban már megszülettek a versenyvállalások első negyedévi pontjai, amióta megkezdték a gépek rendbehozását a jövő évre. Ez a jelenség egyben figyel­meztető is az üzemi bizottság­nak, meg a vállalatvezetőség­nek. A több, a jobb, az olcsóbb termelés fontos tényezője a ver­seny, éltető tüze pedig a nyilvá­nosság. A naponta elért ered­ményekre való fényderités min­dig ösztönző hatást vált ki az emberben és olyankor a munka­kedv magasra szökken, az igye­kezet hatványozódik, ezáltal a termelés gyorsul. Ha a verseny- táblák, csasztuskák, a hangos­híradó nemcsak az elért száza­lékokat közlik, hanem megmu­tatja azt is, ami azok mögött van, hogy az a dolgozó ennyi anyagot takarított meg, vagy nem volt üvegtörése és normán felül ennyivel készített többet, ami ennyi forintot jövedelmez neki, akkor újra kibontakozhat egy olyan verseny, amilyen a paradicsomszezonban volt. Irodalmi hagyományaink Toldy (Schedel) Ferenc Az idei év a nagy magyar irodalmi évfordulók esztendeje. Egymásután merülnek fel a száz év előtti múltból a halha­tatlanok: Vörösmarty Mihály, Kisfaludy Károly, Obernyik Ká­roly és hogy a névsor teljes le­gyen, az alkotók nyomában rá­emlékezünk a munkáikat értel­mező kritikusra, a magyar »iro- dalorritörtánet atyjára«, Toldy Ferencre. Ennek az évnek augusztus 10-én múlt 150 éve, hogy született és ma idézzük halála 80. évfordulóját. Orvosi pályára készült. Egy ideig rendkívüli tanára volt a pesti egyetemnek. Érdeklődése azonban az irodalom felé von­zotta. Vörösmarty époszainak tanulmányozása vitte végleg a kritikusi és irodalomtörténészi pályára. A Szózat költőjének epikai műveiről írta első nyil­vánosságra bocsátott munkáját 1827-ben. 1835-ben már az Aka­démia titkára, majd a Kisfaludy Társaság és az egyetemi könyv­tár igazgatója. Elévülhetetlen érdemeket szerzett a régi ma­gyar irodalom kincseinek feltá­rásával és a magyar irodalom klasszikusainak életrajzokkal bő­vített sajtó alá rendezésével. Baráti köréhez tartozott Ka­zinczy, Kisfaludy Károly, Vö­rösmarty és Bajza. De levélben érintkezett az ország minden számottevő irodalmi tényezőjé­vel. A magas állást betöltő tu­dós nemcsak a szorosan vett szakmai dolgozókkal tarCottfenn kapcsolatot, hanem megbecsülte az irodalom szerényebb munká­sait is. így állt összeköttetésben elég sűrűn váltott levelekkel Kecskemét első könyvnyomtató rtiesterével, Szilády Károllyal. Az irodalom tudós tollforgatójá- nak és a kecskeméti nyomtató­mesternek a levelezések során barátsággá mélyülő kapcsolata olyan, hogy arra példát a múltban csak igen ritkán találunk. Mos­tani életünk tudományos kutató- intézetei és a tudomány gyakor­lati alkalmazását megvalósító üzemek között kötött szocialista együttműködési szerződések elő­képére ismerünk Toldy és Szi­lády érintkezésében. A tudós nyomdai szakkérdé­sekben kér tanácsot a nyomda fekete festékjétől és olajától fénylő kezű nyomtatómestertől. Ez viszont kiadandó könyvek terjesztési lehetősége és a nyom­dájából kikerült kiadványok ér­A SZOVJET-UKRAWA HÉT NAGY SIKERÉ A József Attila kultúrház gazdag programmal ismertette Szovjet-Ukrajna életét, virágzó kultúráját, művészetét, zenéjét. Kiállítás is volt Szovjet-Ukraj- náról, Palásti Béla tanár pedig előadást tartott »Utazás az Ukrán-Szovjet Szocialista Köz­társaság területén« címmel. Stich Nándor tanár az »Ukrán iro- dalom«-ról, Frank Jánosné, a Tiirr István Múzeum igazgatója •'Az ukrán nép művészetéről* tartottak előadást. Kamasz Mar­git tanárnő az »Ukrán asszo­nyok« életét ismertette. Filmve­títés tette szemléltetővé az ukrán kolhozparasztok életét. Az ukrán zenei est a páratlanul gazdag zeneköltészet gyöngyszemeit gyűjtötte csokorba. A gyermekek számára a legszebb ukrán nép­mesékből tartottak mese- délelőttöket. BŐVÜLT A HELYI .IÄRAT Az elmúlt napokban három autóbusz érkezett, mely a helyi járat eddig közlekedő járatait felváltotta. A közeli napokban újabb négy autóbusz érkezik, A kocsipark ilyen kibővítése lehe­tővé teszi új vonalak beiktatását, a már közlekedő járatok me­netidejének lerövidítését új járatok indításával. Uj járat lesz a bátmonostori vám—Vöröskereszt tér, Kinizsy utca—Kórház— Béke tér—Bajaszentistván és a Bajai Állami Gazdaság bácsbo- kodi részlegéig közlekedő járatok. Visszaállítják a vaskúti vám és Bajaszentistván közötti közvetlen összeköttetést. A Béke tér— Bajaszentistván ingajáratok negyedóránként való indítását is tervbe vették. Az új járatok megindításához szükséges menettar- tarnméréseket már meg is kezdték, hogy a járatok végleges me­netrendjét ennek alapján állíthassák össze. EGY ÉV A FELEMELKEDÉS UTJÁN Erről beszélnek Homokváros­ban a 72. szavazókörzet lakói. Lám, lám egy év többet hozott, mint a múlt rendszer 25 éve. A körzet utcáit fásitották, kiépí­tették a gázhálózatot, helyi já­ratot kaptak megállóval. Beszé­des tények ezek. így szépül az élet. Csak egyet kérnek még. Itt a tél, bármely nap beállhat a fagyos idő. Itt az ideje, hogy az ivóvízellátást biztosító köz- kptakat védjék a befagyás elől. KIVÁLÓ KULTÜRHÁZ A József Attila kultúrház el­nyerte a »Kiváló kultúrház« jelvényt. Elismerése az alapos és gondos munkának, annak, hogy hivatásának maradékta­lan betöltésére igyekszik. Népes élet folyik falai között. A szak­körök munkája mellett politi­kai, irodalmi, természettudomá­nyi és egyéb ismeretterjesztő előadások sorozata gyarapítja a dolgozók tudását, ismereteik tárházát. Az új vezetés a kultú­ra terjesztésének központjává tette a kultúrházat. LEÉRTÉKELT ARUK ÁRUSÍTÁSA Az Állami Áruház­ban, a Népbolt üzle­teiben, a földműves- szövetkezet árudáiban a fenyőfa-ünnepekre való felkészülés során megkezdődött a leérté­kelt áruk árusítása. Leértékelt áron lehet vásárolni egyes mé­teráruféleségeket, fér­fi, női és gyermek­konfekcionált árut, ajándéktárgyakat, ci­pőt, papír- és Írósze­reket, vasárut és egyéb iparcikkeket. Egyes áruféleségek­ben a leértékelés 10— 30, 15—30 százalékos, A leértékelt áruk áru sltása megkönnyíti s karácsonyi vásárt. ISMÉT A FALIÚJSÁGRÓL Aminek ürességét az ejmúlt hetekben szóvátettük. A helyzet változatlan maradt. Akkor fel­vetettük, hogy volna a tanács­nak mit közölni rajta. Van még mit tenni a vetés, a kukorica­betakarítás, a begyűjtés gyorsí­tása érdekében. Itt vannak pél­dául a vetést szabotálok. Akik a vetésterv nemteljesítésével jö­vő évi kenyerünket veszélyezte­tik. Kulákok, akiket a rendőri büntetőbiró pénzbüntetésekkel is sújtott. Gerstenmayer Péter 800, Gál János 800, Ditelján Sán­dor 500, ifj. Nagy Mihály 400, Kovács János 300, Szöllősi An- talné 400, Gergity Ferencné 800, id. Nagy Mihály 900, Gergity András 900, Szöllősi István 600 forint. tékelése felől tudakozódik. A nyomtatómester segít a tudós­nak Katona József irodalmi, és egyéb reliquiáinak felkutatásá­ban. Toldy egy készülő műszaki szótárához a kecskeméti nyom- taiómester kéziratban lévő nyomdai műszótárának felhasz­nálására kér engedélyt. A tudós akadémikus az 1840-es években a tudóstársaság egész szervezetét mozgósítja, hogy nyomdász barátja typog- raphiáját Pestre helyezhesse. A pesti nyomdatulajdonosok csel­szövése miatt ez a terv nem si­kerül. De Toldy és Szilády baráti érintkezését kedves tervük meg­hiúsulása nem borítja fel. Pest­ről meleghangú írások érkeznek a kecskeméti nyomdába. Egyik levelét, 1842. jan. 8-án így kezdi az akadémia titkára: »Édes Szi­lády Ur« és így végzi be: »Ke­gyelmednek lekötelezettje Sche­del F.« Toldynak, aki akkor még nem magyarosította a ne­vét, ez vol az eredeti neve. Szíládi elpanaszolta, hogy a cenzúra nem aluar hozzájárulni ahhoz, hogy Shakespeare »Ve­lencei kalmár«-ját, amelyet Acs Károllyal fordíttalott le, kiad­hassa. Toldy tanácsot adott a helyi, szűklátókörű cenzúra in­tézkedésének orvoslására. 1855. nov. 9-én kelt levelében ér­deklődik az eredmény felől. Idézzük levele befejezését: »Mily sikere volt az általam jaiasolt eljárásnak a Velencei kalmár ügyében? Abból, hogy még eddig nem jelent meg., nem jót gyanítok. Hogyan, azaz mi áron nyomat ki egy 12‘> ívet egészen úgy, mint egykor Kazinczy leveleit? Végül még arra kérem Kdét*, ne terheltessék nyomdászati séd- tarát velem egy pár heti hasz­nálatra közölni. Főbb megha­gyásból egy Magyar müszótár kidolgozásában veszek részt s abban sok nyomdászati fordul elő. Holmit tudok, Kd mindent és jobban, köszönettel meg fogom Kdét nevezni. Egyébként teljes barátsággal vagyok Kdnek lekötelezett szolgája: Toldy Ferenc.« íme száz évvel ezelőtt a ha­ladó értelmiségi, a tudomány elméleti munkása így találta m.eg az együttműködés útját a kecskeméti nyomdásszal. Most, mikor halála nyolcvanadik év­fordulóján, különösen a 48-as forradalom után következő el­nyomatás alatti években tanúsí­tott, magyar értékeket m.entc kiállítást méltányolva megemlé­kezünk róla, éleiének ezt a példamutatását is fel kellett tár­nunk. Joás Ferenc, a TT1T tagja,­s= Kegyelmedet.

Next

/
Oldalképek
Tartalom