Bácskiskunmegyei Népújság, 1955. december (10. évfolyam, 282-308. szám)

1955-12-17 / 296. szám

(jLzentgtj ítfitáuii alkalmazzák...

Szeretem a szakmám, s ennek révén sokat foglalkozom a gépek műszaki és technikai kérdéseivel. Mindig azon gondolkodom, hogyan lehetne könnyebbé és gyorsabbá tenni a munkámat, a termelést.

így beszél Péterfai Imre, a Bajai Ruhaüzem dolgozója. Huszonkét év óta műszerész. Ez idő óta foglalkoztatja a gyakorlati munka. A 22 évből azonban csak 11 volt eredményes, az utóbbi 11 év. Az előző időkben csak úgy könyvelték el, mint ezermestert, aki állandóan a gépeket bújja és mindig valami újat akar kitalálni.

Az utóbbi 11 év azonban más véleményt szült Péterfai elvtársról. Az előbbi munkahelyén, a Patyolatnál, hosszú ideig törte a fejét azon, hogyan lehetne a gőzátvételnél az atmoszférikus nyomás által okozott csökkenést megszüntetni és a tápszivaty- tyúkkal biztosítani az utánpótlási lehetőséget. Sikerült. Egy süllyesztett hengerrel közvetlenül a vízszolgáltatással teremtett kapcsolatot s az eddigi állások 5—6 órai időtartamát megszüntette.

— Büszke voltam az eredményre és dolgozótársaim elismerésére, — mondja. Jelenlegi munkahelyén, a Ruhaüzemben, az újítások egész sorát vezette re.

— Péterfai szaki, baj van a

szál vezető vei, — hívták fel egyszer a figyelmét. Kijavította, de rögtön felismerte ennek az állandóan visszatérő hibának^ a végleges felszámolási lehetőségét is. Addig bújta a gépeket, míg egy nap kipróbálta az újítását. És azután a szálvezetővel soha nem történt semmi baj. Hogy mit csinált? Eddig a gépeken a szálvezető és az orsó külön helyezkedett el. Péterfai elvtárs összeszerelte.

Azt is észrevette, hogy a gépeken nem egyenletes az orsó, meg, az orsótengely elhelyezése. En-' nek a következménye mindig sok vesződség és bosszúság volt. Lassította is a munkát. Péterlai elvtárs egy olyan szerkezetet készített, melynek tengelyére bármilyen méretű orsót könnyűszerrel rá lehet illeszteni. Péterfai szaktárs másik újítása az volt, hogy meghosszabbította a hidastárcsa élettartamát, balesetelhárítási berendezést szerelt a gombfelvarró gépekre.

Most újabb újításon dolgozik. Ez pedig egy készülék lesz az inggomb és az inglyukak kötésére. Ez az újítás nemcsak a se- lejtet csökkenti, hanem a munkát is könnyíti;

Azért nem kell ám azt gondolni, hogy minden símán megy! A bürokrácia még sokszor úton- állóskodik. A Péterfai által bevezetett hajtószíjbihncset már évek óta alkalmazzák sikeresen, de a felterjesztéséről 1954 július 1 óta semmi hír. A hulladéklemezből, abroncsvasból készülő gereblye gyártási lehetőségeiről évek óta hallgat a Salgótarjáni Vastömegcikkgyártó Vállalat. Jönnek hozzá értesítések, amelyek valamennyien azt tartalmazzák, hogy: felterjesztettük, áttettük, intézkedtünk, megsürgettük, szorgalmazzuk, csak éppen az újítás alkalmazásának elfogadásáról, lehetőségeiről nincsen szó.

Sok új gondolat, sok új érdekes terv foglalkoztatja. Eddig 11 újítását alkalmazzák, de ez még nem végleges szám, Péterfai elvtárs tovább újít,

Bevezették a gáznyomásos öntést a Budapesti Motoröntvénygyárban

Az öntvények általában dermedés közben zsugorodnak. A formába öntött folyékony vas is lassan hülni kezd. Először a formázóhomokkal érintkező területen dermed meg a vas és fokozatosan terjed tovább. Dermedés közben zsugorodni kezd. A zsugorodással térfogatcsökkenés áll elő. Ezt a térfogatcsökkenést minden fém, agy a vas is igyekszik pótolni. Ezt a célt szolgálják az öntvényeken lévő úgynevezett felöntések alkalmazása. Miután a felöntésekbe kerül legutoljára a folyékony

Madarász Viktor

(1830-1917)

Az Orion Gyár dolgozói villanyba is bekapcsolható telepes táskarádiót készítettek. Ezt a telepes készüléket kirándulásra, sportra, nyaralásra is magunkkal vihetjük. Az aljára helyezhető adapter segítségével 110 és 220 voltos váltóáram-hálózatba is bekapcsolhatjuk. A tulajdonképpeni táskát egy redőny képezi. Ha ezt lehúzzuk, automatikusan kikapcsoljuk a rádiót is. így a leg- szórakozottabbakat sem fenyegeti az a veszély, hogy elfelejtik • elíöldelni antennájukat«. A négy hullámsávos, acélszalagos antennájú készülék érzékenysége vetekszik bármely hálózati rádióéval. t'jszerű a varázsszem is! Jövő esztendőre 5000 darabot gyártanak ebből az elmés gépből; karácsonyra pedig 500, esetleg 1000 darab kerül az üzletekbe.

Történeti festészetünk egyik legnagyobb alakja Madarász Viktor, aki céltudatosan fordult történelmünk királyok és elnyomó idegenek ellen lázadó nagyjainkhoz, hogy példájukkal helytállásra buzdítson.

A nagy festő 125 évvel ezelőtt született és egyike volt azoknak, akik tehetségükkel európai színire emelték nemzeti festészetünket.

A képen Madarász Viktor egyik kiemelkedő történelmi festménye: Zrínyi és Frangepán.

fém, ott is dermed meg legutoljára. Tehát a zsugorodó fém innen szívja, illetve saját súlyánál fogva innen nyomja be a fémet oda, ahol a zsugorodás folytán lehűlő vasban arra szükség van. A felöntés tehát gazdaságilag egy szükséges rossz, mert ahhoz, hogy egy 100 kg-cs öntvényt állítsunk elő, 140— 150 kg fémre van szükség, épp p. felöntések miatt. A felöntések elhagyására eddig sok kísérlet folyt, több-kevesebb sikerrel: Balogh Imre főmérnök, Farkas József igazgató és Lipovetz Iván, Kcssuth-díjas egyetemi tanár gáznyomásos nyomófej alkalmazásával, mondhatni, megoldották ezt a kérdést. Találmányuk lényege, hogy egy szigetelő hüvelybe helyezett patron a formának fémmel való kitöltése után gázt fejleszt és ez a gáz a nyomófejben lévő fémet formába nyomja. Ezzel az eljárással a felöntések nagy százalékát meg lehet takarítani, több jó öntvényt lehet előállítani és nem utolsó sorban öntödéink önköltségét erősen lehet csökkenteni.

A képen: Szarka László sztahanovista öntő elhelyezi a gáz- fejlesztő patront az öntvény- formába. Dán Ferenc öntő, többszörös sztahanovista, a szakma kiváló dolgozója, figyeli munkáját.

Érdemes ezen elgondolkodni a Kecskeméti Gépgyár műszaki vezetőinek, miképpen tudnák ezt az új öntési módszert a setejtmentes munka, az olcsóbb áruelőállítás érdekében üzemükben is alkalmazni.

A Megyei Könyvtár

minden igényt kielégítő könyvtárral és fűtött elva- soteremmei áll az olvasók rendelkezésére. — Szeretettel vár a Megyei Könyvtár. Ö50

isi annak idején nagyon rendes gyerek volt. Elöljárójában hozzáteszem: ma is az fiatalembernek. Akkor a térdemen lovagolt, ráült a cipőmre és hintázott, olykor, ha úgy kívánta, meséltem neki. Közben szépen növekedett és hogy az egész utca hallja, harsányan üdvözölt:

— Kezicsókolom!

Mondták is az emberek, meg én is, amit Misi kívánt:

— Nagyon rendesen nevelt gyerek. — Neki meg személyesen; — így is kell, kisfiam, légy csak továbbra is lisztességtudó.

Misi boldogan száguldott vé- jig a járdán, vitte a hírt az édesanyjának:

— Azt mondták, hogy ügyes vagyok, mert szépen tudok köszönni.

Az anyja megcsókolta érte.

De múlottak az évek. A zör- qös háttáskából komoly aktatáska lelt. A könnyű olvasmányokból nehéz tudományok. Az arcon a legénytollak erősen kiütköztek és Misi hangos köszönése fokozatosan fakult. Vagyishogy: az érthetőségből bizonytalan mormolássá vált, érthettem belőle azt, amit akartam. Később már csak fejbiccentést kaptam. Aztán azt sem. Helyette

szélesen elvigyorodott. Olyanképpen, amikor az embernek önkéntelenül is csapkodó gondolata: támadnak. Én azonban legyőztem ezeket a furcsa érzéseket és a vigyorgást nem vigyorgásnak vettem, hanem örömteli dicsekvésnek: tessék már liiaomásul venni, hogy én is férfi vagyok. Nem mondom, mert nem mondhatom többé, hegy kezicsókolom. Igenis nem. Mert mit szólnának itt mellettem a fiúk, hogy egy bajuszos férfinek úgy köszönnék, mint az asszonyoknak.

Az elégtételt ezután nyomban megkaptam. Nem Misitől. Anikótól, egy vidám kislánytól. Jó hangosan mondta:

— Kezicsókolom.

Az öröm azonban soha nem lehet teljes. Vargáné a piacról jövet meghallotta és nevetett.

— Látszik, hogy már nagy fiai vannak.

Ha az asszonyi nyelv kifejezésmódjának hinni lehet, ez a megjegyzés körülbelül azt ful- lánkolta, hogy a köszönés tulajdonképpen csak azért hangzott oiyan szépségesen, mert apósnak szemetelnek.

MISI

S/ liszont Misivel is egyre

' 1/ bonyolódott a dolog. Û akkor tartott haza az iskolából, amikor én az üzembe mentem. A találkozási csak úgy kerülhettük volna el, ha útirányt változtatunk. Erre egyikünk sem mutatott hajlandóságot. Kerülőt és idő veszteségei jelentett volna. Nálam a kezdés előtti gép- körülnézést, Misinél az ebéd hátráltatását.

Tehát tovább találkoztunk. A vigyorgás azonban lassan elmaradt. Mihelyest Misi meglátott, nyomban a földet kezdte nézni. Mégpedig nagyon erősen, mintha attól tartott volna, hogy a sima kövezeten megbotolhat. A közelemben a légzését is visz- szafogia és a fal mellé húzódva gyorsan elsurrant. En ezt jo jelnek véltem. Aféle vajúdásnak, amiből jó fog születni. Ha nem annak indul, biztosan tovább fölényeskedik. Ehelyett az arcán kislányos pirulás keletkezeit. így vált láthatóvá is az éi telem egészséges küszködése afölött, hogy helytelenül cselekszik. Én ugyan két megoldds közt i* választhattam volna. Rászólni.

ahogy már hallottam némely bosszankodó felnőttől: — Felélek nem szokás köszönni? Dehát ez nagyon kétes eredményt hoz általában. A nekikeseredett önérzet ilyenkor nagy igazságtalanságot érez és úgy megtelik haraggal, hogy idő kell, amíg leapad. A másik eshetőség a régi baráíság volt, ennek jogán biztathattam volna: — Mondjuk tXentul egymásnak, hogy jó- napot. De Misinél már egyikre sem volt szükség. Már csak arra kellett várnom, hogy mikor törik meg a jég.

Vlérkezett ez a nap is.

Olyan téli délutánon, amikor a hideg az ember fülét cnpkedi, mutatván, hogy tél van. Misi még dörzsölni sem tudta, mert a karjain csomagok dom- bosodtak. Úgy összevissza. A nagyon kicsi, az aprón hosszú. A csomagok tetején meg pénz. Biztosan úgy tették rá a népbollban, hogy az áliával szoríthassa. Az arma helyett vásárolt és még a tépéseiben is benne volt, hogy jól végezte, amit rábíztak. Mondom, hogy igy lehetett, mert szinte táncolt, talán arra s gondolatra, hogy a nagy fiú megkapja az anyjától a dicséretet: — Nagyon jól van, fiacskám, és milyen gyorsan elintézted.

De jöttem én. Amint felbukkantam, Misi boldog gondolatai szétrebbentek és meg- hokkenten picit felkapta az állát és nagy sietésbe fogott, hogy minél előbb a kapujukon belül kerülhessen. De azalatt a kicsi idő alatt, amíg az állát emelgette, sodró szellöcske támadt és a felső pénzt elröpítette. Misi nem vette észre, csak lábalt, sebes lábalással, erölteiten nyújtott lépésekkel. Ráfigyelmeztettem:

— Valamit elejtettél, alighanem pénzt.

Topogott lehetetlenül. Hajolt volna, de a csomagok inogtak, azonfelül ott voltam én is; « probléma. Már nem lehetett tovább várni. Kellett a segítség mindenképpen. Azért megelőztem sok mindenben. Felvettem a pénzt, a többire helyeztem, ez illát gyengéden ráigazitot- iám és mintha mi sem történt volna közöttünk, búcsúztam is:

— Jól szorítsd, nehogy újból elrepüljön.

/Misi másnap mér a s?e- mentbe nézett és úgy üdvözölt, ahogy a férfiak s férfiakat szokták és ahogy nagyon is rendjén van.

És nem sértődtem meg.

Fodor János