Bácskiskunmegyei Népújság, 1955. december (10. évfolyam, 282-308. szám)

1955-12-13 / 292. szám

Technikai újításokkal gyorsítják a munkát a Siikösdi Paprikaüzemhen A Kalocsai Fűszerpaprika- ipari Vállalat siikösdi telepének dolgozói december 20 helyett már 15-re hírt kívánnak adni éves tervük befejezéséről. Hogy gyorsabban menjen a munka, a malomköveket kétna­ponként vágják (élesítik), a gé­peket pedig alaposan figyelik. Ha egy kicsit akadozik, vagy r;_m ütemesen működik, azonnal kijavítják. Ez a körültekintés meglátszik a dolgozók átlagtel­jesítményében. 150—1G0 száza­léknál nem adják alább. Ez azonban kevésnek bizo­nyult a vállalás idő előtti telje­sítéséhez. de itt is vannak fúiú- l'aragó emberek, akik sohasem tudnak nyugodni, egy-egy új, öt­letes megoldáson képesek éjsza­kákon át elidőzni. Erről ad sza­mot az újítóhét legfrissebb ered­ménye is. Hét nap alatt nyolc újítás érkezett be, melyek közül hatot már alkalmaznak a terme­lésben. A fennmaradó két újí­tást, mivel nagyobb jelentőségű beruházást követel, csak a lövő évben tudják megvalósíta­ni. Nézzük csak az újításokat. Ké- tyi Pál lakatos nevével kétszer találkozunk. Először, amikor a döngölőgép teljesítményének nö­velésére adta be az újítását. Nem valami nagy dologról van szó, de igen ügyes kis szerkezet. A dön­gölőgépre egy- rostát szerkesz­tett. Ez megvédi a paprika mag­ját a félterméktől, automatiku­san különválasztja. Az újítás gyorsítja a munkát, a paprika minőségét javítja és két dolgozo munkáját is megtakarítja. Kétyi Pál második újítása a szalagszerű szállítóberendezésre vonatkozik. A gyakorlat eddig ez volt: a ledöngölt fél terméket zsákokba gyűjtve lépcsőkön szál- j lították a raktárba. A szalag- j szerű szállítóberendezés haszná­latával a dolgozóknak nem kell cipelni a nehéz zsákokat a lép­csőkön. Mivel a paprika mozgatása hosszú időoe telik, a vállalatve­zetőség igyekszik ezt az időt megrövidíteni. Ezért új szállító- berendezést állít majd munkába. Ezzel megoldódik a csipedő te­remből a paprikának a szárító­terembe való gépi szállítása. Asztalosműhelyt épít a Kiskőrösi KTSZ A Kiskőrösi Fa- és Építőipari KTSZ is évről-évre gazdagabb lesz. Az asztalosrészleg dolgozói már régebben egy megfelelő műhelyt kértek. Kérésük rövi­desen megvalósul. Az év végéi e elkészül az asztalosműhely, amely 100 000 forintba kerül. Az épület 20 méter hosszú és 9 méter széles lesz. Mondják is j a kiskőrösiek, hogy könnyen építkezik a ktsz, hiszen sem- | miféle idegen munkaerőt nem i vesz igénybe, mert a fundamen- í tűmtől kezdve az utolsó cse- j í'épig a ktsz dolgozóinak keze- , munkája lesz a korszerű épüle- j ten. Technikai minimum Nagy évfordulók Hatvan éve halt meg Jedlik Anyo?. a dinamó feltalálója Hatvan csztendóv ti szálúit — 1895. decem­ber 12-én — halt meg 95 eves korában Jedlik A nyes, az egyik legna­gyobb magyar fetaiáló á; tudós. Kora gyer­mekkorától íogva szeii- i.xdélyesen érdeklődött * természeti jelenségek iránt, a szorgalmasan tanulta nagyszombati, majd pozsonyi gimná­ziumi évei alatt a let- nészettudományös tár­gyakat. Később, mint i bencés rend tagja, már 25 éves korában a győri líceum tanára ictt, lelkiismeretes és áldozatkész nevelője az akkori ifjúságnak, fel­ébresztve bennük a reális tudományok iránti érdeklődést. Mint kísérletező tudós a leg­nagyobbak közé tarto­zott. Lelkesen ismétel­te meg kis szertárában mindazokat a kísérlete­ket, amelyek különösen az elektromosság taná­nak körében, kora tu­demánves színvonala szerint megoldhatók voltak. Rendszeresen olvasta a külföldi szak­lapokat és igyekezett minél icijesebb képet kapni a tudomány ak­kori eredményeiről, kí­sérleti és g; akpriati módszereiről. Számta­lan kiváló alaposság­gal és pártossággal szti vesztett, kísérleti c-izközt is gyártott gimnáziuma ■ szertára számára. Igyekezett áttörni tu­dományos érdeklődése azt a tálát, melyet az elnyomó osztrák ura­lom vont Magyaror­szág köré, ■ hogy minéi jobban elszigetelje kiii- fiádtól, a haladó tudo­mány fejlődésétől. Ma­ga külföld is igyeke­zett elszigetelődni s nem is vették figye­lembe hosszú időn ke­resztül a kis nemzetek tudományának fejlő­dését. így történhetett meg, hogy bár Jedlik Ányos évekkel a nyu­gati tudósok Kísérlete­zései »előtt megtalálta a dinamó elvét és'elké­szítette a világ első eieKtromotoiái, a kapi­talista tudományos éiet nem neki, hanem jóval később jelentkező kül- iöldi tudósoknak aján­dékozta e két nevezetes technikai újdonság fel­találásának dicsőséget. Siemens 1867. január 11-én számolt be a né­met tudományos élet előtt önmágnesező áramfejlesztő gépéről. Jedlik azonban több, mint hat évvel koráb­ban már igen jól hasz­nálható, elrendezésé­ben is példamutatóan világos dinamót készí­tett. Nem is sejtette, hogy találmánya forra­dalmasítani fogja az elektrotechnikát és az általa szerkesztett di­namó korszerű tovább­fejlesztése megoldja a nagymennyiségű elek­tromos energia terme­lőiének problémáját. Másik korszakalkotó | találmányát, az elektre- j motort, vagy ahogy j 5 nevezte, »villanyde- j lejes lorgony«-t három I évtizeddel a dinamó j eiv felfedezése előtt, : lC28-ban készítette, el. Nem hezta nyilvános­ságra találmányát, leg­feljebb barátainak, lá­togatóinak mutogatta szórakoztatás céljából. Ha ma a villamos­energia századában, ha magyar munkások és kutatók előbbre viszik hazánk technikai fejlő­dését az elektromos áram segítségével, ha kigyullad a kis falusi házakban a villany, büszkén gondolhatnak a magyar dolgozók a nagy tudósra, aki­nek kísérletei korukat messze megelőzve ve­tették meg a technika fejlődésének egyik legfőbb alapját. Â megyei képzőművészeti kiállítási él Nagy érdeklődéssel várt eseménye volt megyénk képzőművé­szeti életének a Kecskeméti Katena József Múzeumban megrende­zett képzőművészeti kiállítás, Az ízlésesen elrendezett három kiállítási teremben található anyag valóban a vidéki képzőművészet jelentős megerősödésén bizonyítja általában, és azt igazolja, hogy megyénk képzőművé­széi a szocializmus építésének megtermékenyítő légkörében fej­lődésük jelentős állomásához érkeztek. A kiállítás megyénk majd minden jelentősebb képzőművészéi bemutatja egy, vagy több alkotásán keresztül. Prohászka József képzőművészeti életünk legidősebb és leg­nevesebb képviselője fiatalos lendületről, érett, kikristályosodott alkotói módszerekről tesz tanúbizonyságot. Kodály Zoltánról ké­szített megkapó portréja kétségkívül az általa kiállított művel; legszebb darabja. Elmélyült vizsgálódás, bensőséges megfogalma­zás jellemzi ezt a lendületes portrét. Tájképfestőinket általában a színélmények ragadják maguk­kal. Dicséretes és figyelemreméltó vonása a kiállításnak, hogy tájképfestőrnk igyekeznek megragadni a Bács megyei táj jelleg­zetes vonásait. Szép alkotás a kiállított tájképek között Bo-,só János »Tavaszi délután« című kisméretű vászna. Ez a kép Bozsó legelőnyösebb tulajdonságait és fejlődő, összefoglaló, komponáld készségét mutatja. Eme legharmónikusabb képe mellett azonban többi festményeit általában sötét tónusok felé való vonzódás és az útkeresés, bizonyos stagnálás, az eddig alkalmazott módszerek összefoglalása jellemzi képeit. Kiss Zoltán két bensőséges hangulatú sziuíanulmánj a a - Nap­sütés« és a »Kertben« mellett példamutató módon nagyobb mé­retű figurális kompozícióval láp a nyilvánosság elé. »Paraszífel- kelők« című műve elsősorban a kezdeményezés szempontjából: tigy elem reméltó, de ez a vászna megmutatja komponáló képessé­gének erejét és kiegyensúlyozott színbeli látását. Technikailag szépen megoldott és igen hangulatos Miskolc/* Ferenc »Festőnő« című képe. Az élettel telt, bájos, fiatal leány- alak nagy kifejező erőről tanúskodik. Akvarelljei közül az »Utca­részlet« meglepő, rálátásos beállítása is mutatja Miskolczy sok­oldalú képességeit. Az akvarellisták közül Gőlduer Tibor »Olvasó- ne «-je, Mikii Ferenc »Baja környéki táj«-ai a legkiegyensúiyozot- tabbak. Említésreméltó fejlődésről tett tanúbizonyságot a vaskúti Wcintrágel Adolf. Éber Sándor pasztelljei általában hideg színkezelésükkel a kék különböző árnyalatai felé eltolódott tónusaikkal víziőszerö hatást keltenek. Sajnos a mutatós technikai megoldások kedvéért egyik-másik képe letér a realista ábrázolás útjáról. Ez különösei- az első teremben kiállított három nagyobb méretű tájképére vo­natkozik. Elmélyült arcképtanulmányokkal szerepel a kiállításon B. Tóth Lajos. Kár, hogy képei a rossz elhelyezés következtében nem ígér. érvényesülnek. A kiállítás az általános fejlődés képe mellett arról is tanús­kodik. iiogy festőink még eléggé bátortalanul vállalkoznak a mai élet ábrázolására. Teljesen hiányzik a kiállított alkotásokból a parasztság mai életét tükröző tematika. A legsajnálatosabb azon­ban az, hogy munkásosztályunk ábrázolása sem kapott teret. Egy­két jólsikerült zsáriérkép, arcképtanulmány, ugyan arról tanúsko­dik, hogy lennének képességek, lenne erő nagyobb lélegzetű figu­rális kompozíciókra is, de a mostani összeállítás legfeljebb pa­rasztságunk életének egy-két eléggé jellegtelen mozzanatára muta­tott rá. Művészeti irányító szerveinknek is igen tanulságos ez a kiállí­tás. Megmutatja à követendő utat. Rávilágít arra, hogy a céltuda­tos nevelőmunkával, képzőművészek elvi, eszmei támogatásával még adós megyénk képzőművészetének. Képzőművészeink egyre inkább kiteljesedő ereje azonban nagy biztosíték arra, hogy t* következő esztendőben már nagyobb joggal kérjük számon művé­szeinktől mai életünk ábrázolását, népünk alkotóerejének szín]» és képbe foglalt előremutató megörökítését. Cs. L. Ősz van már, október vége s clnn a határban, a Haladás Termelő- zövetkezet tábláin törik a tengerit. Emitt, az útszélen parasztszekér áll, Tóth Sándor nyolc holdas paraszt sza- icere. Az ember ül a bakon s néz be ar­ra, ahol a Haladás tagjai nótáznak. Mert nótáznak ezek úgy, hogy szinte harsog belé az egész drágszéli határ. Tóth Sándor szótlanul nézi a hajladozó em­bereket, tekintetével mintha keresne va­lakit. Most négy-öt jól megrakott sze­kér fordul ki az útra, aztán felcsillan Tóth Sándor szeme. Megpillantotta, akit keresett, egy nagytestű, fekete szemöldö­kű kemény parasztot. Széli Kálmánt Az ember leszáll a. szekérről s odaszól: ft — Gyere már ide egy kicsit, Kálmán, — ezt mondja, Széli Kálmán meg nézi zz embert, a dűlőről» kikanyarodik az útra, aztán a szélen megáll. — Mi az, komám? kérdi a szekér­ről hátrafordulva. — Kérdeznék egyet s mást — feleli Tóth Sándor. Széli Kálmán leszáll a szekérről, a szekér szinte jajgatott alatta. Hatalmas ■mbar ez a Széli Kálmán, megvan egy mázsa is. ' — Kérdezd komám, mert sietek — mondja, közben kezetfognak. A másik oaraszt nézi ezt a nagytestű embert, a >.engerivel rakott szekeret, a jóltáplált lovakat, aztán áll egyik lábáról a másik­ra. lit van ni, most meg nem tudja, mit kérdezzen, hogyan kérdezze. Hogy milyen gyámoltalan tud lenni az em­ber. Pedig mennyire készült erre a be­szélgetésre. — Mondjad komám, hogy vagytok ti a közösben? = bukott ki belőle mégis ti kérdés* JjúíIl (Sándor leszámolt a múlttal — Hát hogy lennénk? Megvagyunk mi rendesen — feleli kissé kelletlenül Széli Kálmán, de hamar észbekap. Olló ... Ennek az embernek valami nyomja a begyét. Mert nem hiába kér­dezősködik. Széli Kálmán megigazítja fején a sapkát, majd a kezét teregeti. — Úgy érted, hogyan élünk a közös­ben? Ezt akarod tudni? — Hát valahogy úgy — feleli Tóth Sándor. — Értem, Hát akkor jól figyelj ko­mám, mert amit most mondok, nagy té­tel lesz az mind. Én itt most csak szí­vességből szekerezgetek, különben ál- latoklcal. azaz sertésekkel foglalkozom. Jó munlta, meg aztán jövedelmez is szé­pen. Azt tudod, hogy házat építettem. Mit gondolsz, miből? Abból komám, amit itt kerestem. Aztán meg, ha hi­szed, ha nem, tizenkét malacot kaptam. T.z prémium, — magyarázza már bezzeg. — Nagy dolog ez a tizenkét malac, meg az új ház, meg minden. Tóth Sándor meg csak áll és hallgatja. Megrágja ma­gában a szavakat, számok kavarognak a fejében. — Hát így van ez nálatok? — kérdi elképedve. Menni szeretne, hogy magá­ra maradhasson és gondolkozni tudjon. Ki kellene mennie a tengeriért, de eze­ket a dolgokat, amiket most itt hallott, nem viheti magával. Haza kell menni és elmondani mindent az asszonynak. — Hát akkor jól megvagytok ti ott, Kálmán, — ismeri el, aztán a kezét nyújtja. Búcsúznak, Széli Kálmán fel- kapaszkodik a szekérre és indul a falu-. ha a tengerivel, hogy üresen jöjjön vissza megint. Tóth Sándor egy ideig még állt a szekere mellett, majd ő is felült. Megfordult és hajtott vissza a faluba. Otthon valósággal berontott a házba. Az asszonyt kereste. Az éppen ledőlt ki­csit. Betegeskedik szegény már jó ide­je. Ezen is segíteni kellene. Az ember kicsit kifújta magút, odament az asz- szonyhoz s megsimogatta gyengéden. Csendesen beszélni kezdett. Elmondta, mit hallott Széli Kálmántól. Sem­mit nem hagyott ki, a malacokat sem. Majd halkan megkérdezte az asszonyt: — Mit gondolsz, nem lenne jobb, ha mi is belépnénk? Tán többre mennénk, mint így. — Ahogy jónak látod — felelte az asszony. Nem ellenkezik ő az emberrel. Meg aztán nem is lehet olyan rossz dolog, amit itt elmondott neki. Mindazonáltal határozatlankodott az ember. Az igaz, hogy az asszony bele­egyezését adta. Beteg az asszony, nincs ereje az ellenkezéshez. Jó néhány éjszakát virrasztóit át ál­matlanul hánykolódva az ágyban. Meg­döbbentette az a gondolat, hogy most rálátni új kezdődik az életében s ez az új nincs is olyan messze tőle. Negy­venegy esztendőt élt le így és most hir­telen megváltozhat az élete, ha úgy akarja. Valami belésajáult a szivébe. Fájt elszakadni a régi, megszokott élet­módtól. Aztán gondolt egyet: nem kí­nozza magát tovább. i'aesa napon ál esett akkor, Xólji Sándor fejébe nyomta a kalapját, meg-’ nézte, rendben van-e az asszony, meg* ■igazította feje alatt a párnát, majd ki* ment. A verandán úgy nézett körűit mint aki örökre elbúcsúzik a háztól, as udvartól, s mindentől, amiben benne volt eddigi élete. Nagyot sóhajtott, az« tán indult a termelőszövetkezet irodá- jába. Nagy tócsákat kellett átlcpniet lába fneg-megcsúszott az agyagos úton. A.r iroda előtt lerázta kalapjáról a vi­zet, köliécselt kicsit, a torkát köszörül•• gette, majd csendesen benyitott. Ba­gó Lajos, az elnök felállt ültéből, úgy fogadta. — Hát téged mi szél hozott? — kér­dezte barátságosan, aztán hellyel kínál­ta a vendéget. — Nagy dologban jöttem — felelt a Tóth Sándor. Elmondta, miről beszél!> Széli Kálmánnal és úgy gondolsz, be­lépne a termelőszövetkezetbe, ha befő gadnák. — Befogadunk, miért ne fogadnánk le. Dolgos ember voltál te mindig, nem járunk rosszul veled — mondta a: elnök, majd kihúzta az íróasztala fiók­ját és egy nyomtatványt vett élű. Ott nyomban kitöltötték s Tóth Sándor ke­zébe vette a tollat, hogy aláírjon. Egy kicsit, egészen kicsi pillanatra megreme­gett a keze és lelkében átzúgolt valami. Erre a rövid pillanatra arra gondolt hogy nem lenne tán mégis jobb, ha- letenné a tollat? Ha maradna minden a régiben? Ebben a pillanatban nyi­tott be Száll Kálmán és Tóth Sándor nem tétovázott tovább. Aláírt. Az új ház, a tizenkét malac és Széli Kálmánért, kétszáz munkaegysége jutott az eszébsí Leszámolt a múlttal.-iőnuó-dátum A Bács-Kiskun megyei Építő­ipari Vállalat szerelőipari fó- épitésveze tőségénél három szak­mában folyik a technikai mini­mum vizsgára való előkészület. A most folyó tanfolyamon ctve- nen vesznek részt. A hallgatók j a villany-, a viz és fütésszere- ! lé-: új technikájával ismerked- j nek meg. A tanfolyam ideje 50 j éra. A vizsgákat január 13-án 1 és 15-én tartják. Azideig még ! négy előadást hallgatnak végig I a lészvovők.

Next

/
Oldalképek
Tartalom