Bácskiskunmegyei Népújság, 1955. december (10. évfolyam, 282-308. szám)
1955-12-08 / 288. szám
Mit ad az országnak az 1956-os népgazdasági terv 1956-ban az ipar termelését 6 százalékkal növeljük. Jelentősen bővítjük a nagyipar, ezen belül különösen a nehézipar termelését. A nehézipar termelését 1956-ban »10,1 százalékkal, ezen belül a gépipar termelését az idei évhez viszonyítva 11,9 százalékkal növeljük. A könnyű- és élelmiszeripar termelését jövőre 3 százalékkal emeljük. A vegyiipar pedig kétszer annyit log termelni, mint eddig. A termelést főleg a termelékenység emelésével, a technikai színvonal megjavításával fogjuk elérni. A Központi Vezetőség ezért szabja meg döntő feladatként a technikai színvonal emelését. il il k a in ó ti s % r r h t a «I ó k Úgy zúdult uo az áru a gyárba, hogy szinte nem győzték feldolgozni. M:t voit rajt tenni, a vállalatvezetőség feliratokat készíttetett, s a város különböző pontjain helyezte él: »A szezonra női dolgozókat keresünk. Kiskunhalasi Baromfifeldolgozó Vállalat.« Nemcsak a városbán,' hanem a szomszédos községekben is értesültek a hírről. Tömegesen jelentkeztek a gyár munkaügyi osztályán. A felvétel gyorsan megtörtént, s mindjárt munkába is álltak. Csakhogy ezek között sok olyan asszony és lány van, aki most ismerkedik meg a gyári élettel, a munkával, a normává! és egyebekkel. A pártvezetőség, gazdaságvezetők és a szakszervezet vezetői összeültek. Kiadták a jelszót: a legidősebbek segítsék, tanítsák az ifjú dolgozókat. Nem sokkal ezután Csányi Istvánná, a kopasztó részleg művezetője, pártvezetőségi tag, Halász D. Vencelnét és Ván Lászlónét megbízta, hogy a sze- íon idején a gyengébbeket tanítsák. Pár perccel később Halász D. Vencelné Kovács Panna mellé, Ván Lászlón* pedig Kovács Piri és Kovács Anna mellé ült. Mindkettő kivette a lányok kezéből a baromfit, s apróra, tüzetesen elmondotta, miért kell előbb a két szárnyát, utána a baromfi lába közötti részt megtisztítani, miért kell a lábát jól kifeszíteni, mikor nem tépődik a baromfi, stb. Kezdetben nehezen ment nekik, de vissza-visszagondoltak az okos szóra és a kezdeti nehézségek után belejöttek a kerékvágásba. Ha valami nem ment jól, csak hangosan szóltak és a két tapasztalt asszony segített. Nem várták meg a kérő szót, hanem hol itt, hol ott tűntek fel és segítettek a kopasztás új, meg új módszereinek elsajátításában. Az ő munkájukat dicséri, hogy vannak már olyan tanítványok, akik lassan túltesznek a mestereken. Czombos Ilona úgy belelendült a munkába, hogy míg az első nap 20, a második nap 32, a harmadik nap már 35 forintot keresett. Selejt nélkül dolgozik. Dávid Istvánnéről is sok jót hallunk. Három hete ismeri ezt a munkát. Napi keresete már elérte a 45 forintot is. Nemcsak ők, hanem még sokan emlékeznek köszönő szóval Ván László- néről és Halász D. Vencelnéről a sok segítségért. Közben hol az egyik, hol a másik kislány mellé ülnek le és mutatják meg újra, meg újra, hogyan lehet és kell szépen dolgozni. A művezető, a párttitkár, meg az ÜB-elnök gyakran látogatja az üzemet, a a dolgozókkal való beszélgetés után Ván Lászlóné- nuk és Halász D. Vencelnének köszönetét fejezi ki. A két munkamódszerátadó pedig minden ténykedésével azon igyekszik, hogy olyan kopasztó- kat neveljenek, mint amilyenek ők. Egyesüli a Párfépiiés és a Propagandas A Propagandista és a Pártépítés, pártunk e két ismert folyóirata egyesült és januártól kezdve Pártélet címmel jelenik meg. A Pártélct átveszi mind a Propagandista, mind a Pártépítés feladatkörét. Feladata lesz, hogy rendszeresen magyarázza a párt és a kormány politikáját, feleletet adjon a pártmunkások körében felmerülő elvi és gyakorlati kérdésekre, küzdjön a hibás nézetek ellen, segítsen a propagandistáknak oktató munkájukban, ismertesse a pártélet időszerű kérdéseit, a szervezési, az agitációs és a propaganda- munka tapasztalatait. A Pártélet rendszeresen közöl — a többi között — tanulmányszerű cikkeket, kisebb gyakorlati és elvi írásokat, bíráló és vita cikkeket, tudósításokat, az olvasóktól beérkező leveleket, elméleti és gyakorlati kérdésekre adott válaszokat. így a pártmunkások ezentúl ugyanabból a folyóiratból tanulmányozhatják a pártélet minden főbb kérdését. Az egyesített folyóirat továbbra is havonta jelenik meg, egy- egy szám ára 1,50 forint lesz. 1030 csoport, több mint 17000 nevező A DISZ Bács-Kiskun megyei Bizottsága, a Bács-Kiskun megyei Tanács, a Magyar Önkéntes Honvédelmi Szövetség Bács- Kiskun megyei Elnöksége, a Szakszervezetek Bács-Kiskun megyei Tanácsa november 1-én tartott közművelődési és sport aktívaülésén felhívással fordult a megye úttörő, DISZ és a szervezeten kívüli fiatalokhoz, hogy vegyenek részt a Petőfi Sándor líjúsági- és Kulturális Sport Seregszemlében. A seregszemle célja, hogy minél több fiatal tanuljon és sportoljon. Fejlessze tudását, növelje állóképességét a munkában, tanulásban, művelődésben és sportban egyaránt, A felhívás óta végzett munkát a DISZ megye bizottsága december 6-án végrehajtó bizottsági ülésen tárgyalta, ahol a kiskunfélegyházi járásban folyó előkészületekről Tóth Józseíné járási DISZ- titkár számolt be. A járáshoz tartozó községek munkájáért felelősöket jelöltek ki. Alpári például Csaba Gyula, a járási kultúrotthon igazgatója. Csolyóspálost Jaksa András, a járási DISZ-szervezet agit.-prop. titkára, Gátért Kiss József, a járási DISZ úttörő titkára, Tiszaúj- falut Szikszai Anna, az MNDSZ járási titkára patronálja. A munkát felülről lefelé megosztottak. Alpáron például három úttörő csoport nevezett be. Minden csoportnak var. egy felelőse. A felelős 16 szakcsoportvezetőt irányít, — ugyanis a közművelődési éf sport seregszemle összesen 16 szakcsoportból áll. A szakcsoporton belül egy-egy felelős 10 fővel foglalkozik. Ezek szerint a szervezés és irányítás, a benevezettekkel való foglalkozás behatóbb, gyorsabb és eredményesebb. Minden nevező '»Benevezési lapot- állít ki és Petőfi Sándor arcképével ellátott jelvényt kap. így mái külső jele is van annak, hogy ki vesz részt az ifjúsági seregszemlén. Ez a szervezési mód alapot ad az MHK és az LMHK sport- mozgalom szélesítésére is. A járásban eddig 297 csoport, 8521 fővel nevezett a seregszemlére. A nevezés 51 úttörő, 15 területi és 15 termelőszövetkezeti DISZ-szervezetből adódik. A nagy érdeklődésre és a jó szervező munkára jellemző, hogy 1340 szavaló, 130 ének- szóló, 60 hangszerszóló, 121 táncszóló, 711 színjátszó, 855 énekkar. 689 tánccsoport, 182 bábcsoport, 76 zenekar, 243 mesemondó, 147 asztaliteniszező, 1412 atléta, 429 röplabdázó, 320 kerékpározó, 1834 tornász és 343 sakkozó jelentkezett. Hasonlóan jól folyik a munka a város területén is. Itt 90 csoport 1567 fővel jelentkezett. A járási DISZ-bizottság együttműködve az összes tömegszervezetekkel és felelősökkel, a mozgalom szélesítésére DISZ-híradót indít. Ebben népszerűsítik az eredményeket és közzé teszik az egyes szakaszokban sorrakerülő feladatokat. A végrehajtó bizottság megállapította, hogy jó a szervező munka a kiskunfélegyházi, a bajai és a kecskeméti járásban, nem kielégítő a kunszentmiklósi, dunavecsei és a kiskunhalasi járásban. A megyében összesen 1030 csoport 17 350 fővel nevezett az ifjúsági közművelődési sport seregszemlére. Az állattenyésztés fejlesztése az ésszerű gazdálkodás egyik legfontosabb alapja voltak, mint a réztallérok; a komiokukra meg nem volt ráírva, hogy melyikük a titkár. Néztem, melyik intelligensebb arcú, de mind intelligens volt. — Ha lenyirod és simára borot- valod a legszörösebb pópát és a fürdőbe küldöd a katonák közé, biztos nem találod meg köztük. — így voltam én is ezekkel... Visszamentem a bricskához és megkérdeztem a legénytől, hogy melyik a titkár az aralók kőiül? A bolond szélesképű meg azt feleli, hogy az a ‘ titkár, amelyik ing nélkül van. Na. mondom, törüld ki a szemed, vesém, mert itt egyiken sincs <tng, az öreget kivéve. A fiú kimászott a bricska alól, meg- aörgölte a szemét és nagyot ne- 1 etett. Odanéztem, én is eine- tettem magam: míg a brieská- hoz visszamentem, az öreg is redobla ingét; kalapját. Kopasz feje csillogott a napfényben, hosszú ősz szakállát a hátára fújta a szél. A fiú végre megmutatta, hogy melyik a titkár. Odamentem a szé nakászá lóhoz, bemutatkoztam, s mondtam, hogy azért jöttéin a kerületbe, hogy megismerkedjem vele. A titkár barátságosan mosolygott, megállította a lovakat és azt mondta: »Ülj csak föl, hajtsd a lovakat, majd együtt aratunk és akkor megismerjük egymást, Nagulnov elvtársi. Leküldte a bakról a fiút, aki a lovakat hajtotta, odaültem a helyére és a lovak közé csaptam. No hát, négy fordyló alatt csakugyan megismerkedtünk. Hemek legényt Ilyen titkárunk meg nem volt. »Megmutatom, hogyan dolgoznak a Sztavropol- vidéken« — mondta. Majd még meglátjuk, hogy ki dolgozik .'óbban, válaszoltam én. Ezután mindenről kikérdezett egy kissé es azt mondta: »Menj csak hasa, Nagulnov elvtárs, hamarosan én is nálatok leszek.<— És mit mondott még? - kérdezte élénken Razmjotnov. — Más semmi különösebbet. Razmjotnov némán rágyújtott még egy cigarettára. Annyira elgondolkozott, hogy még azt is elfelejtette, miért jött Nagulnov- hoz. Búcsúzáskor Makar szemébe nézett és így szólt: — Rendben van, titkár elvtárs. Holnap hajnalban megyek az első brigádhoz. Ne félj, Makar, nem sajnálom a derekamat a gyomlálásnál. De vasárnapra fél liter vodkát kapok tőled, azt jól tudod! — Megkapod és megisszuk együtt, ha jól gyomlálsz. — De reggel jókor kelj fel ám, mutass példát az asszonyoknak, hogyan kell munkába menni. No, legjobbakat! — köszönt el Makar és újra belemerült az olvasásba. Éjféltájban a tanya máltósá- gos csendjébe egyszer csak diadalmasan felharsant az első kakasok szava. Makar gyönyörűséggel hallgatta a hajnali kakas- koncertet és nem is gondolt arra, hogy ezért a szokatlan, de annál nagyszerűbb szórakozásért hamarosan csaknem életével kell fizetnie. ÖT ÉVE VAG Y Oly az öreges ff tői Béke Termelőszövetkezet j elnöke, öt év tapasztalatai segítenek szövetkezetünk mejerő- I ütéséért folytatott küzdelem- ! ben. Most, amikor a gazdasági I év végén felmérjük szövetks- I zetünk évi jövedelmét, meg vagyunk elégedve, mert a tagság- ! nak jutott bőségesen minden- j bői. Ezzel szemben 1953-ban I 146 000 forint mérleghiánnyal I zártunk, s mikor a gazdasági j beszámolót megnéztük, rájót- I tunk, hogy a mérleghiány oka j az egyirányú gazdálkodás, a j laza munkafegyelem volt. ! AKKOR KÖZGYŰLÉSEN i beszéltük meg, hogyan javithat- i nánk meg eredményeinket. Legfontosabb feladatunknak, természetesen, az állattenyésztés fejlesztését tekintettük. A megbeszélést tett követte, és az addigi, szerintünk rossz sertésállományt 1954 tavaszán kicseréltük, és sertésállományunkon kívül juhállományunkat is felfrissítettük. Az 1954-es gazdasági beszámoló már egészen más képet mutatott. Eltűnt a mérleghiány, sőt szépen tudtunk osztani is. Hiba .még ekkor is volt, mert céltudatos állattenyésztésről még akkor sem beszélhettünk. így előfordult, hogy a sertésszaporulat egy része például a rossz takarmányozás, rossz gondozás következtében elhullott, ami 40 000 forinttal károsította meg a tagságot. Ésszerűtlen volt a szarvasmarhák elhelyezése is, s ez aj tejhozamot csökkentette, ami ! ugyancsak 20 000 forint kárt jelentett. ELSŐ TEENDŐNK VOLT tehat, hogy 80 férőhelyes tehén- istálló építését befejezzük, valamint állatgondozóinkat megtanítsuk a. helyes takarmányozásra. A munka eredményét a zárszámadásnál mérhetjük le legjobban, Egy munkaegység értéke — ha a jelenleg érvényben lévő szabadpiaci árakat vesszük figyelembe — eléri az 56 forintot. Mindez annak az eredménye, hogy ebben az évben sokkal nagyobb gondot fordítottunk az állattenyésztésre, mint valaha. A továbbiakban újra sertés- áiiományunk fejlesztését vettük tervbe. Már megkezdtük egy 40 férőhelyes íiaztató építését, melyet tavaszig akarunk befejezni. A zárszámadás előtti napokban a Hildpusztai Állami Gazdaságtól 30 darab 40 kilós koca-süldőt vásároltunk, 86 000 forintért. Szarvasmarhaállomá- j nyunk további fejlesztése is ; feltétlenül szükséges. Tagságunk ' ezért elhatározta az állomány minőségi feljavítását. Nem is tétováztunk soká. November 22-én megvásároltunk 11 darab elő- hasas üszőt, melyek a tél és tavasz folyamán leelienek. ÉZÉVI .JÖVEDELMÜNK lóként az állattenyésztésből származik. Éppen ez bizonyítja, hogy nem szabad lemondani további fejlesztéséről, hiszen a rossz tehenek, a rossz sertések ugyanazt a munkaerőt, ugyanazt a takarmányt igénylik, do hozamuk legfeljebb 60 százalékos a jobbakhoz viszonyítva. Szeretnénk elérni, hegy a jövő zárszámadásra jövedelmünk megkétszereződjön. Jelenleg 24 tagunk dolgozik az állattenyésztésben. Ez 380 holdas termelő- szövetkezetnél soknak tűnik, azonban saját kárunkon tanultuk meg, hogy ennyi ember foglalkoztatása szükséges ebben az üzemágban. Amint már előbb is említettem, az 1954 tavaszán kicserélt anyasertések szaporulatának 40 százaléka elhullott. Erinek oka az volt, hogy csupán egyetlen emberre bíztuk sertésállományunkat, aki nem tudta megfelelően ellátni ezt a feladatot. Ma két személyt foglalkoztatunk 28 anya-- és 183 növendékser léinél Eredmény az, hogy a szo- púskori elhullás 10 százalék alá csökkent. • TAPASZTALATOM AZ, hegy nemcsak mi, de minden termelőszövetkezet, amely az állattenyésztésre körültekintő gondol fordított, jól zárta a gazdasági évet. Ezért javaslom a termelőszövetkezeteknek és vezetőiknek, hogy szövetkezetükben már most, a jövőévi tervek készítésekor, állapítsák meg az állatállomány fejlesztésének es minőségi javításának részletes tervéi Ne feledkezzenek, meg arról sem, hogy bőségesen elegendő takarmányt tartalékoljanak. Gondoljanak arra is, hogy egyik legkeresettebb és legfontosabe exportcikkünk a hízottsevtés, dt ezzel segíthetünk leginkább s legnehezebb időkben is mellettünk álló munkásosztálynak ‘is. TÖREKEDJÜNK ARRA. hogy gazdaságaink minél több hízottsertést állítsanak be, s ne legyen megyénkben egyetlen szövetkezet sem, amely a beadáson kívül nem ad le szabadhí- zót. Mi például, a beadás teljesítése után ebben az évben h3 mázsa hizottsertést adtunk el szabadon, amiért összesen 220 000 forintot kaptunk. Felkérek minden termelőszövetkezeti vezetőt, tsz-tagot, hogy e példát szívleljék meg és egyben termelő- szövetkezetünk nevében versenyre hívom a megye valamennyi mezőgazdasági termelőszövetkezetét. A mi vállalásunk az, hogy a művelés alatt álló minden 4 hold szántóterületünk után egy darab, legalább 130 kilogramm súlyú hizottsertést fogunk államunknak leadni — beleértve o kötelező hízóbeadást is. Aki állja a feltételeket, — hát versenyezzen velünk! Molnár József, az öregcsertői Béke X32 Szór. Munkáért Érdeméremmel kitüntetett elnöke.
