Bácskiskunmegyei Népújság, 1955. december (10. évfolyam, 282-308. szám)

1955-12-06 / 286. szám

Üzemi levelezőink hivatása Lapunk cikkel a dolgozók tö­megeinek szólnak, a dolgozó tö­megekről. Az újság sokrétűsége, elevensége, a dolgozók vélemé­nye, a dolgozók levéléi alapján gazdagodik. Az újság akkor lesz élő és eleven — mondotta Le­nin elvtárs —, ha öt vezető és állandóan írással foglalkozó iro­dalmár mellett 500 és 5000 nem hivatásos irodalmár munkatár­sa lesz. Ez a kristálytiszta igazságú le­nini tanítás szerkesztőségünk kollégiumának is a legfontosabb álláspontja. Hisz ma íródik üze­meinkben napjaink technikai történelme. Az új születése nem megy mindig a legsimábban. Vannak ágálok, akik rettegnek az újtól, és a régi, elavult mód­szerekkel akarják megdönteni a XX. század technikai korszelle­mét, de amíg ezen erőlködnek, nem veszik észre, hogy mellet­tük már kinőtt, meg is lombo- sodott az új. Az ilyen dolgok üzemi levelezőink tollhegyére kívánkoznak. De kívánkozzon oda az is, hogy ha elkészült egy korszerű gyártmány, vagy ha megszületik valamilyen hétköz­napi hőstett. Minden, ami az üzemi életben történik, ami kapcsolatban áll az emberrel és a termeléssel, azt a Bács-Kiskun megyei Népújság továbbra Is hírül akarja adni, szerte a megyében. Üzemi levelezőink érezzék át annak a jelentőségét, hogy a párt lapja irányításában sokat, hasznosat és szépet vár tőlük a szerkesztőség. Érezzék, hogy la­punk minden munkás által írt levelet megbecsül, felhasznál, mert éltető forrásának tekinti, Kommunista sajtóhoz híven, a közvélemény parancsnokainak a hangját, a sorait, az észrevéte­leit, E. S. Védetté nyilvánították a Tőserdől Az Országos Természetvédel­mi Tanács nemrég újabb termé­szeti értékeket helyezett ellen­őrzés alá. Védetté nyilvánítot­ták a csodálatos szépségű tatai parkot, amely az edzőtábort övezi. Rezervátumaink közé so­rolták a Lakitelek és Alpár köz­ség határában lévő 97 holdas er­dőt. A Természetvédelmi Tanács gondoskodik a történelmi érté­kek környezetének védelméről is. így legutóbb védetté nyilvá­nította a gyulai középkori vár­rom és a barokk kastély közvet­len környékét, Legfőbb érték az ember A rádióban, a'sajtóban szám- talanszor hallunk és olvasunk olyan esetet, hogy egy-egy dol­gozó elmondja, vagy leírja, mit köszönhet népi demokratikus rendszerünknek. A napokban szerkesztőségünk U kapott ilyen levelet, melyben Pohár Lajosné, bajai 6 gyerme­kes anya leírja, hogy mennyi segítséget kapott népi államunk­tól. Jelenleg kórházban van a legkisebb gyermekével. Itt olyan ápolásban részesülnek, amelyre dolgozó ember, vagy gyermeke a múltban nem számíthatott. Minden lépésemben — ahogy Pohár Lajosné írja, — érzem népi demokráciánk segítő kezét. — Legutóbb is az egyik kislá­nya egy pár új hócsizmát és egy pár új harisnyát kapott. Jóleső érzés olvasni e soro­kat, amely egy család életén ke­resztül igazolja, hogy nálunk legjobb érték az ember. DCíesJkfat a fiatalok INKÁBB A SZERVEZETBE LÁTOGATNAK, MINT A KOCSMÁBA Tiszakécskén a permetezőgép- gyárban hallottam, hogy a 2. sz. DISZ-alapszervezet — ami tu­lajdonképpen ókécskei részen van — milyen jól működik, a fiatalok mennyire szeretnek ösz- szejönni a DISZ-ben. Hogy sze­mélyesen győződjem meg az igazságról, elindultam a szín­helyre. Okécskén már messziről felis­mertem a DISZ otthonát. A vil­lany dús fénye a tágas ablako­kon keresztül élénken pásztázta be' az esti sötétséget. Bemen­tem. A szép, tiszta nagyterem­ben enyhe meleg fogadott. A terem belső részén fiatalok vi­dám csoportja szórakozott, kö­zépen pedig két legény ke ping­pongozott. Egy mosolygós arcú, csinos szőke lány üdvözölt: — Miklós Erzsi, DISZ-titkár vagyok. A vezetőség irodájába invitált. Mindjárt bemutatta a világvevő rádiót, egy nagy csomó hangle­mezt, a zenegépet és más külön­böző kulturális-, sportfelszere­lést. Hosszú évek szorgalmas munkájából apródonként vásá­rolták. — Mig ezek nem voltak meg, a fiatalok akkor is eljöt­tek, de természetesen most jobb kedvvel látogatnak a szervezet­be. Magukénak érzik a DISZ-t. Kultúrrendezvények, műsoros esték, bálok egész sorát tartot­tuk. Persze csak úgy tudtuk mindezt elérni, hogy a vezető­ségbe olyanokat választottunk, akik nemcsak a tagsági köny­vet hordják maguknál, hanem dolgoznak is. Ilyenek: Hegedűs Béla, Betyár János, Bárány Ró­za, Szabó Sándor, Betyár Béla, Nagy Julianna, Dombi László és Takács Mihály, Itt kell megem­Pórul járt kill ált ok Kiskun in aj sáli Üzemi levelezőinkre soha nem várt még akkora feladat, mint most. Ma az üzemi események sokkal figyelemre méltóbbak, mint valaha is voltak. Pártunk mér nem egyszer hívta fel üze­meink dolgozóinak figyelmét a technika gyorsabb ütemű fej­lesztésére. Ennek a hatalmas el­gondolásnak a végrehajtása csaknem naponként tükröződik lapunkban is és ehhez nagy se­gítséget nyújtanak üzemi levele­zőink, De az üzemekben emellett a nagy horderejű kérdés mellett állandóan napirenden van még egy sereg probléma, hogy csak a legfontosabbakat említsük, az önköltség csökkentése, az anyag­gal való gazdaságosabb sáfár­kodás, gépi kapacitások kihasz­nálása és még sok egyéb más természetű dolog, amelyet la­punk is állandóan ismertet, ami­hez szintén jelentős hozzájáru­lást adnak üzemeink levelezői. Nagy gondban fő a feje a Kecskeméti Gépgyár vezetőinek, miután a dolgozók egy része nem tartja meg pontosan azokat az utasításokat, amelyeket a technológiai fegyelem előírt, s emiatt drágul a gyártott termék, mert magas a selejtszázalék. Ezt a problémát vetette papírra és küldte el a szerkesztőségnek V2á- rai Géza elvtárs, a gyár labora­tóriumi vezetője. Azt is megírta, hogy intézkedési tervet dolgoz­lak ki, hogy javuljon a gyártmá­nyok minősége. Ezáltal olcsóbbá válik a termelés. Bokor Pál elvtárs levele a Kecskeméti Épületlakatosipari Vállalattól a munkafegyelem la­zaságáról tudósít. Bokor elvtárs fölveti a levelében, hogy a téli felkészülés az üzemben neu megfelelő. Hiányosak az ablak­üvegek, ebédlőt és fürdőt kér­nek a dolgozók. Számtalan eredményre és hiá­nyosságra hívják fel üzemi le­velezőink a sajtó figyelmét és ezek a meglátások mindig ara­nyat érnek. Aki őszintén és bátran, min­den kendőzés nélkül feltárja a hibát, az az üzem gazdája, és az üzem fejével gondolkodik. Sajnos azonban az utóbbi idő­ben kevesebb azoknak a leve­leknek a száma, amelyek me­gyénk üzemeiből érkeznek hoz­zánk, mint fél évvel ezelőtt. En­nek egyetlen oka van, az, hogy szerkesztőségünk egy kissé elfe­ledkezett a régi, de ízig-vérig becsületes levelezőkről. Nem tartotta velük a kapcsolatot úgy, ahogy azt az elvtársi és emberi érdekek megkövetelik. Ennek az lett a következménye, hogy munkatársaink magukra marad­tak, nem érezték határozottan a szerkesztőség segítő jobbját, en­nek következtében lapunk sincs olyan sokrétűen tájékozódva az üzemeinkben történt munkák­ról és az ott folyó életről. Emiatt nem olvashatunk mostanában Vári György elvtárs tollából a Kisszállási Kendergyár életéről, Kiss Tibor elvtárstól, a Kalocsai) Paprikamalom dolgozójától vagy Kiss Ferencnétől, a Bajai BEL- SPED-től és sorolhatnánk to­vább a kecskeméti, a halasi, meg a félegyházi üzemek leve­lezőinek a nevét. Ezeknek a kapcsolatoknak a táplálása szerkesztőségünk min­dennapos feladatának egyike és legfontosabb kell, hogy legyen. Kedvezményes szálláshely a turistaházakban a tanuló­ifjúságnak Az Oktatásügyi Minisztérium az OTSB-vel és a Turistaháza- kat Kezelő Vállalattal egyetér­tésben kedvezményes szálláshe­lyet biztosít a tanulóifjúságnak a turistaházakban. A szállásdíj személyenként napi 3 forint. A vállalat étke­zési lehetőséget is nyújt a diá­koknak. A tanulóknak az igény- oevétel előtt legalább két héttel rásban kell bejelenteniök, hogy génybe akarják venni a szállás- uelyeketj sával beadási kötelezettsége 1242 búzakg. volt, az összevonás után pedig 2618 búzakg-ra emel­kedett. De nemcsak Kocsis P. Mihály az egyet­len kulák Kiskunmajsán, aki megkísérelte félre­vezetni a községi tanácsot. Szalai Elek 66 holdas kulák például a vetés befejeztével bejelentette, hogy 24 holdon elvetett s mint később megálla­pították, csak 20 holdat vetett be. Fülöp József 42 holdas kulák többszöri felszólítás ellenére sem végezte el az őszi kenyérgabonavetést. A községi tanács Fülöp József ellen feljelentést tett és az eljárást meg is indították. A kulákok mesterke­dése nem sikerült s most póruljártak valameny- nyien. Ez.ek a példák is bizonyítják, hogy egy pillanatra sem szabad szem elől tévesztenünk az osztályellenséget, mert minden lehetőséget ki­használnak, hogy megkárosítsák államunkat. líteni a párt iielyi szervezetve­zetőségének és személy szerint Fazekas János elvtársnak a se­gítését is. Ezután az oktatásra terelődött a szó __ — Tolnai Géza tanító, a Petőfi iskola vezetője. Szívesen tanít bennünket és mi is szeret­jük a foglalkozást. Szerettem volna hallani Tolnai elvtárs vé­leményét is. Ezért felkerestem a lakásán. Szívesen beszélt a fia­talokról. (Igaz, ö sem öreg: fér­fikorának delén van.) — Örülök annak — kezdte mondókáját Tolnai Géza —, hogy a fiatalság megbarátkozott a DIS2-szel. Ma már inkább a szervezetbe látogatnak el, mint a kocsmába. Módot találtak a szórakozásra és a tanulásra is. A »-tanulás- szó külön meg­ragadta figyelmem. Ezért a Pe­tőfi iskoláról kérdeztem. — A pártszervezet titkára kéri fel a tanfolyam vezetésére. Kez­detben tartottam ettől. Attól fél­tem, nem lesznek fegyelmezet­tek, nem járnak el pontosan. Az első foglalkozáson tizenkilencen jelentek meg. Eleinte kissé fe­szélyezett volt a hangulat, de azután összemelegedtünk. Úgy beszélgetek velük, mint régi ta­nítványaimmal. Előbb énekelge­tünk, majd az anyagra kerül a sor. Azután kikérem egyiknek, másiknak is a véleményét, így fejlesztjük a vitaszellemet. Ä foglalkozás végén bekapcsoljuk a zenegépet, táncolunk, éneke­lünk, mások ping-pongoznak, sakkoznak. így azután az előírt foglalkozást is megtartjuk és szórakoznak is a részvevők. Egy- egy ilyen kedves estélyen aki nem jelenik meg, az rövidebb- nek érzi magát. Ezért szaporo­dunk mindinkább. A második összejövetelen már pl. Dombi Pista, Takács Laci, Pincés Zoli is ott volt. Szégyelték magukat, hogy később kapcsolódtak be az oktatásba, ezért igyekeztek pó­tolni az elmulasztottakat. Szere­tik a foglalkozásokat és ami a legfőbb: meg is értik, ezért jön­nek össze mind többen. Öreg este lett rám, amikor el­búcsúztam. Az utcán hideg szél csapta meg arcomat, bensőmet azonban fűtötte az az emberi melegség, ami a tanító és a DISZ-fiatalok között él. —Vízhányó— OLVASSA fixessé elé a Népújságot! A nyikolajevi vasútállomá- son két ismerős találko­zóit: az egyik kövér volt, a má­sik sovány. A kövér éppen az előbb ebédelt meg az állomási étteremben, s vajtól csillogó aj­ka olyan piros volt, akár az érett cseresznye. Finom héroszbor és narancsvirág illata áradt körü­lötte. A sovány pedig most szállt ki a vonatból és fel volt mál- házva alaposan bőröndökkel, csomagokkal, dobozokkal. Sonka és kávlzacc szaga érződött a közelében. Hátamögül kis, cin- pár, hosszúállú asszonyka pislo­gott elő — a felesége — s egy nyurga, hunyorgószemű gimna­zista — a fia. — Porfiri)! — kiáltott fel a kövér, ahogy meglátta a sovány embert. — Te vagy az? Gálám- bocskám! Milyen rég nem lát­talak! — Uram isten! — csodálko­zott a sovány. — Misa? Gyerek­kori jábarátom! Hogy kerültél te ide? összeölelkeztek és hosszan egymás könnyel telt szemébe néztek. Mindketten megkábultak kissé a hirtelen örömtől. — Kedves Barátom! — kezd­te a sovány, mikor kibontakoz­tak egymás karjaiból. — Nem is gondoltam volna! Ez aztán a meglepetés! No, nézz csak rám! Ugyanolyan szép legény vagy, mint voltál. Olyan kedves, Csehov: Kövér és so v án y olyan elegáns! Ö istenem! Hát, hogy és mint? Gazdag vagy? Házas vagy? Én megnősültein, amint látod ... Û itt a feleségem, Lujza, született Wanzenbach ... református... Ez meg a fiam, Nafanail, harmadikos már. Lá­tod Nafanja, ő az én gyermek­kori jóbarátom! Együtt jártunk gimnáziumba! TV afanail gondolkozott egy ^ ' keveset, aztán levette a sapkáját. — Együtt jártunk gimná­ziumba! — folytatta a sovány — emlékszel, mivel csúfoltunk? Uerostratosnak neveztünk el. Merthogy a kincstári könyveket átiyukasztgattad cigarettával. Engem meg Efíaltesnek, mivel szerettem árulkodni. Ho-ho... Gyerekek voltunk! Na, ne félj Nafanja! Jer csak közelebb a bácsihoz... Ez meg itt a felesé­gem, született Wanzenbach..-, református. Nafanail kis gondolkodás után apja mögé bújt. — Nahát, hogy élsz barátom? — érdeklődött a kövér és elra­gadtatással tekintett a másikra. — Hol szolgálsz? Nyugdíjban vagy már? = Szolgálok, kedves barátom! Kollégiumi ülnök vágyói:. Már a második éve és már van Szta- niszlav-rendem is. A fizetés per­sze rossz... node sebaj! A fe­leségem zeneórákat ad, én mag mellékesen cigarettadobozokat csinálok fából. Elsőrendű ciga­rettadobozokat! Egy rubelért adom darabját. De. ha valaki tizet vesz, vagy még többet, ak­kor tudod még engedek belőle. Hát csak megélünk valahogy. Tudod, az ügyosztálynál szolgál­tam; most aztán idehelyeztek irodafőnöknek ugyanazon ható­ság keretében ... Most majd itt dolgozom. Hát te, hogy s mint? Nemde te már államtanácsos vagy? Mi? — Följebb kedvesem, följebb — mondta a kövér. — Már el­értem a titkostanácsosi címet... Két csillagom van. sovány hirtelen ellialvá- nyodott, földbegyökere­zett a lába. De csakhamar széles mosolyra torzult az arca; úgy (átszőtt, mintha az arcáról és szeméből szikrák szóródnának szerte, ö maga összezsugorodott, meggörnyedt. Bőröndjei, csomag­jai horpadtakká váltak, össze­gyűrődtek. A felesége hosszú ál­la most még hosszabb lett.. Na­A fanail vigyázzállásba merevedett és végig begombolia köpönye­gét ... — En, nagyméltóságod... Na­gyon örvendekl Barátom, ha szabad így mondanom; gyermek- kori barátom, és egyszerre csak kiderül, hogy ilyen előkelő.. > Hi-hi-hi. — No hagyjuk ezt — ráncolta a homlokát a kövér, — minek ez a hang? Gyermekkori bará­tok vagyunk — hál minek emle­getnénk itt a rangot! — Már engedelmet kérek. , < hogy méltóztatik gondolni... —* vihogott a sovány és még job­ban meggömyedt. — Nagyméltó­ságod kegyes figyelme... akár az éltető nedv... Ez itt, íme, méltóságos uram, a fiam, Na­fanail ... Lujza, a feleségem, bi­zonyos tekintetben.,. A kövér válaszolni ak-rt va­lamit, de a sovány ember arcán annyi tiszteletteljes rajongás, édeskés nyájasság tükröződöttj hogy a titkostanácsost undor fogta el. Elfordította arcát ér gyorsan kezet nyújtott neki. A sovány megfogta a feléje nyújtott kéz három uj­ját, mélyen meghajtotta magát és vihogott: »Hi-hi-hi«. A felesé­ge elmosolyodott. Nafanail pu- kedlet csinált a lábával és leej­tette a sapkáját. Mindhárman rettenetesen meg voltak illetőd­be. Kiskunmajsán nemrégiben egy újabb kulák- mesterkedésre figyellek fel. Kocsis P. Mihály kulák, hogy a beadási kötelezettsége csökkenjen, 40 hold földjét családtagjai között akarta szét­osztani, 2 hold szőlőjét pedig új szőlőnek jelen­tette be. Kocsics P. Mihály ezzel a mesterkedés­sel félrevezette a községi tanácsot és a begyűj­tési hivatalt. Amikor a begyűjtési hivatal veze­tője felkereste Kocsis P. Mihályt, nem talált nála semmit, egy későbbi látogatás alkalmával azon­ban kiderült, hogy sertéseit egy földbevájt ve­remben rejtette el s ugyancsak elrejtette termé­nyeit is. A begyűjtési hivatal az elrejtett termé­nyeket és sertéseket megtalálta és azokat le is foglalta. így például lefoglaltak 40 mázsa tenge­rit, 42 kg baromfit és 8 mázsa, kenyérgabonát. Kocsis P. Mihály kulák mesterkedésével álla­munkat akarta megkárosítani. Földje szétosztá-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom