Bácskiskunmegyei Népújság, 1955. november (10. évfolyam, 257-281. szám)

1955-11-12 / 266. szám

ÚJ DALMŰ SZÜLETIK F À zenekar csillapuló morajlá­sából rrint távoli mennyuórgé:, üstdobjk dübörgése hangzik. Az első .Vegedük mélázó népi dalla- mo* intonálnak. A hangok úgy libegnek a homor alapszín fö­lött, mint a felhők közül kicsll- lámló napsugarak. Kissé bátor­talanok még, de már bennük van a fényes napkorong életet, derűt sugárzó ereje. Lassan szélielválik a füesünv. A színpadi kép a vihar utáni csendben eszmélkedő erdő szélet ábrázolja. Cigánykaraván tűnik fel. Az apró lovacskák igye­kezve húzzák a rongyos pony­vával befedett ekhós szekereket. Az első szekér bakján dallal kö­szönti a vajda a vihar utáni al­konyat nyugalmát. A népi dal­lam erőteljes utolsó akkordjait felkapja a kórus és széles hul­lámokká teregeti szét, amelytk erőt, egyben végtelen szomorú­ságot hömpölygetnek a hátukon. Az elcsituló hatalmas kórust vi­dám, játékos dallamtöredékek váltják fel. A karaván az erdő szélére érkezik és tábort ver, mi­előtt még a lebukó napkorong vérvörösre festené a fák koro­náját. Lassan felragyognak az első tüzek. Fő az étel. A besötéiedo színt csak a éneke után — kidolgozza a »Fe­hér László« balladát. Az eddig ismeretlen friss dallam felhasz­nálásával „ „ született az újabb mű. Kurucos ízű, régies melódia ez, amely a jólismert ballada szö­vegére itt, Kecskemét környé­kén keletkezett. — Rácz sze­rint még sok-sok, igen régi ma­gyar dalt őrzött meg, mint cso­dálatos kincset a kecskeméti ci­gányság. A gyűjtés tovább fo­lyik. És bizonyára újabb kincsek feldolgozására lesz majd alkal­ma a szorgalmas gyűjtőnek. De nézzük csak, mit is mond a most készülő dalmű utolsó je­lenete! Haldoklik a vajda. Felesége, aki megcsalta, itt a halálos ágyán kér tőle bocsánatot, ami­kor már nagyon későn, de visz- szátért. Itt vannak a gyermekei is, és miközben a zenekarban a sirató komor és izgató dallamai kavarognak, utolsó végrendele­tet tesz a haldokló, gyermekei előtt. Űtravalója: ne térjenek le a munkás, dolgos élet útjáról! Az üstfoltozás, a szegkovácsok kemény munkája, a teknőfara- gás becsületet ad: a munkás, dol­gos élet becsületét. Ne kövessék a másik karaván útját, amely elragadta tőle is a feleségét, gyermekeinek anyját. Ne köves­sék a dologtalan, lopásból élő vándorcigányok élete példáját, — hangzik a haldokló búcsúzé I áriája. S miután a karaván fel- szedelőzködik, a halott vajda fia a határra vezeti őket. Itt, az or­szág határán mégegyszer vissza­tekintenek arra a földre, amely keserűséget, csalódást és szen­vedést tudott csak adni a cigá­nyoknak éppúgy, mint a zsellér­népnek, a Horthy-korszak mun­kásosztályának. Azután szemü­ket a szomszéd ország felé for­dítva, elindulnak az új, ismeret­len tájak felé. Az új or­szág felé, amelyről csak azt tudják, hogy ott a szabad­ság, a béke és alkotó munka: a nép uralkodik. A zenekar dü­börgő fináléja orosz népdalok motívumaiból formál diadalmas himnuszt —• a szabadság felé in­duló cigánykaraván, az új élet, a megtalált szabadság himnu­szát. (Csáky) Szovjetül!krafna hete előtt Kecskeméten cigány ha ravá n vacsoratüzeinek fénye világítja be, szeszélyes lángokkal. A xúz mellett, népe között, ott ül a vajda és régi mesét elevenít fel népe múltjából. Mesét, amely összeszorítja szíveket, mert csa­lódásról, keserű elnyomatásról, boldog cigánycsaládok szomorú­ra vált sorsáról szól. Még nem tudja a mesélő, hogy a régi tör­ténet eseményei kísérteties pon­tossággal megújulnak majd az ö bontakozó tragédiájában. Szinte érezzük az összecsapó­dó színpadfüggöny suhogását. Vége az első felvonásnak. Fülünkben komor, pentatón dallamok töredékei zsonganaks Rácz Kálmán, a nemrég kitüntetett fiatal kecs­keméti cimbalom-művész, to­vább mondja készülő operája történetét. Bátortalan hangon dúdolja hoZzá a dallamokat és hangjából, kézmozdulataiból, melyekkel mint vezénylő kar­mester kíséri operája dallamait, mindannyian, akik körülüljük, érzékletesen magunk elé tudjuk idézni az új dalmű szépségét és szinte ugyanúgy halljuk, a belső hallás csodája folytán, a zenekar minden hangszerét, mintha a színház nézőterén ülnénk. Rácz Kálmán fiatal ember. Nemcsak a cimbalomnak mes­tere, hanem áldozatos, lelkes gyűjtője a Kecskemét környéki népdaloknak Kálmán Lajossal együtt. Eddig majdnem 150 ci­gánydallam gyűlt össze például szorgalmas kutató munkája köz­ben. A régi dallamok megraga­dó pompája késztette arra, hogy először kantátát írjon a felhasz­nálásukkal. A kantáta tematikus tartalma szélesedett ki most dal­művé. A nyitány már kész. Az első felvonás zenei részei is világosak. A társadalom kive­tettjei, a Horthy-féle sötét kor­szak legkeserűbb száműzöttjei, a cigányok sorsát tükrözi, mint ahogy a kantáta is arról szólt. Csakhogy a kantáta még nem érlelte meg a kibontakozást. Sö- tétebb tónusú mű volt. Hiszen valóban keserű vád mindaz, ami a cigányság élettörténetét jelenti a feudalizmusból induló száza­dok óta. De hogyan fejezheti ki a dalmű a kibontakozást, hogyan mutathatja meg, hogy a múlt tragédiája után felvirrad a haj­nal? Lássuk csak a befejező jele­geteket! Az utolsó felvonást, amelynek kidolgozása közben \deje volt arra is Rácz Kálmán­nak, hogy kecskeméti gyűjtés alapján — egy 84 éves öreg ci- üányasazony, özvegy Onudine, A Központi Vezetőség 1955 szeptemberi határozata értelmé­ben évenként egy-egy nagyobb szovjet köztársaságot ismertetünk meg a dolgozók széles tömegével. Ez év novemberében Szovjet- Ukrajna népszerűsítésére kerül sor. Az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaság, amely egyik leg­változatosabb és leggazdagabb vidéke a hatalmas Szovjetunió-- nak, gazdag történelmi múlttal rendelkezik. A sztálini korszak eljöveteléig sok vér öntözte Ukrajna földjét. Megalakulása óta két ízben döntötték romba az imperialista támadók. Már a XVI —XVII. században kemény és elszánt küzdelmeket vívott a betolakodó lengyel és tatár hódítók ellen. A cári zsarnokság idejében az ukrán népet éppúgy elnyomták, mint a többi nemzetiségű népet. 1916—17-ben Ukrajna mezőit Petljura és Szkoropádszkij borították vérbe, a Donyec medence vidékén pe­dig Vrangel és Gyenyikin hordái pusztítottak. A Lenin—Sztálin vezette nép győzelme nyomán azonban függetlenség és szabadság született Ukrajnában is. Az ukrán ncp úgy az ipar, mezőgazdaság, mint a kultúra területén olyan eredményeket ért el, melyek évtizedekkel előbbre vitték haladása ügyét. A második imperialista világháború kemény megpróbál­tatások elé állította Szovjet-Ukrajna népét. Évtizedek munká­jának gyümölcsét pusztították el a támadó fasiszták. Felrobban­tották a gyárakat, felégették a városokat s a faHakat, de nem tudták kiölni az emberek szivéből a Szovjetunió iránti sze- retetet és a kommunizmus győzelmébe vetett hitet. A Szov­jetunió népei egy családként segített az ukrán népnek országa újjáépítésében. Ma Ukrajna szebb és gazdagabb, mint valaha. Ha csak az ukrán nép kulturális területét nézzük, az ered­mények meglepőek. Harmincezer népkönyvtár, hetvenhat szín­ház, nyolcvannégy múzeum, klubok és kullúrotthonok állnak a dolgozók rendelkezésére. Huszonkilenc Sztálin-díjas írója van az ukrán népnek, közöttük a nálunk is jól ismert Kornyejcsuk és Goncsár. Szép és változatos ünnepségekkel készülnek tömeg- és' kul­turális szerveink Szovjet-Ukrajna hetének megünneplésére. Az ünnepi hét programjában felelevenítjük az ukrán nép évszáza­dos harcait, a hódítók elleni harcban született Tárász Bulybá- kat, — Bogdán Hmelnyickijt, Maxim Rilszkijt és Tárász Sevcscn- kót, az ukrán nép lángeszű forradalmár költőit, De megismerjük Ticsina, Szoszjura és a többi ukrán költő müveit is. Énekkarok tolmácsolják majd az ukrán nép legszebb dalait. Az ünnepi hét megnyitója Kecskeméten november 23-án lesz. A szavalat, ének-, zene- és táncszámokból álló műsor szá­mait a Katona József Színház művészei és a Zeneiskola tanárai adják. A Moziüzemi Vállalat november 24-én »Viharban nőitek fel« c. ukrán film bemutatásával kezdi meg Szovjet-Ukrajna hetét. A Megyei Könyvtáris gazdag műsort állított össze az ünnepi hétre. Zenés irodalmi estet, könyvkiállítást és mess- délelőttöt rendez. Az irodalmi est keretében Nánási Miklós tanár Goncsár: Zászlóvivők című regényét ismerteti. A Magyar—Szov­jet Társaság, a Hazafias Népfront és a Magyar önkéntes Hon­védelmi Szövetség városi szervei november 26-án a »Magyar— Szovjet Barátok« báljával kezdi a báli szezont. Az ünnepi hét kulturális és szórakoztató seregszemléje ezzel még nem ért vé­get. Az Úttörő-házban gazdag és színes műsor várja a kis úttö­rőket, az MNDSZ magyar—szovjet asszonytalálkozót rendez, a városi oktatási osztály szervezésében pedig sor kerül a magyar és szovjet pedagógusok ismerkedési estjére is. Szeretette1, várjuk Kecskemét város minden dolgozóját ünnepi műsorainkra. ,, . Vági Lajosné, az MSZT városi szervezetének titkára. KÖNYVEKRŐL — RÖVIDEN fiz érdekes regények új kötete Smcrling: A százarcú hős. »A Vörös Hadsereg azért győ­zött, mert... soraiban a nép mé­lyéből felbukkanó nagyszerű hő­sök harcoltak, mint Kotovszkij, Csapajev, Lazo, Scsorsz, Parho­menko és sok más« — olvassuk a Szovjetunió Kommunista Pártja történetének 285. oldalán. Ki volt az az elsőnek említett Kotovszkij, milyen óriási érde­mei voltak, hogy neve bekerült a Párttörténetbe? Az Érdekes Könyvek sorozat legújabb kö­tete erre a kérdésre ad választ. Smerling könyve Kotovszkij életrajzával ismerteti meg az olvasót. Kotovszkij életrajza bővelke­dik izgalmasnál izgalmasabb részletekben, kalandokban. Ol­vasás közben valósággal vele együtt érzünk, érte dobog a szí- j vünk, s a könyvet szinte nem j tudjuk letenni, ohm ö nyaknak OO 0-000-&0<K>-CKXK>000-0'00-000OO00-0-000G-0CK>CXX>000 00 O 0 O Közeleg a Télapó! A kis csöppségek már napon- ------ -, ...... t a kérdezgetik anyukától, apuká­tól, _ hogy mikor jön már a fehérszakállú Télapó és mit hoz majd tömött zsákjában a jó gye­rekeknek? Már jé előre adunk tanácsot az ajándékzacskók ké­szítésére, hogy legyen ideje min­denkinek a megvarráshoz. Mert mennyivel kedvesebb meglepe­tést okoz a zacskó cukor, né­hány szem keksz, dió, ha színes kis »télapó-zsákban« kapja a gyerek. Nyersszínű vászonból, vagy egyéb maradékból varrjuk a zsákocskákat, elejére készítünk mcsolygó télapó fejet. Fessük rózsaszín nansura a Télapó ar­cát. Ezt a festett lapot feszítsük rá az arcnak megfelelő formá­jú kartonpapírra. A papír és az anyag közötti részt domborítsuk ki kissé vattával. Bajuszát, sza- kállát készítsük fehér vattából, ha van, fehér szőrméből. Végül varrjük fel a piros, bojtos sapkát. Az elkészült fejet erő­sítsük jó erősen láthatatlan öltéssel a zsákra. Piros szala­got vagy zsinórt húzunk a zsák­ba. A zacskó nagyságát a bele­valóhoz mérjük, R e c e Megnyúltak az esték. A jó meleg szobában együtt ül a csa­lád, rádióhallgatás, olvasgatás, beszélgetés közben gyorsan re­pülnek az órák. Lefekvés előtt jó volna még valamit enni, vagy inni, de mit? Nagy örömet sze­rez Ilyenkor egy csésze jó tea, néhány szem teasütemény. Jó teát főzhetünk, ha a lobo­gó forró teavízbe két ujj közé csippentett teát dobunk, az edényt lefödjük és azonnal le­vesszük a tűzről. Néhány másod­perc múlva kisikanállal meg­kavarjuk és ha a színe már aranysárga, szűrőn át csészébe öntjük. De főzhetünk úgy is jó italt, hogy a teát a csésze fölé helye­zett teaszűrőbe tesszük és a felforrt vizet lassan átöntjük rajta úgy, hogy a szűrőben lévő teát kissé megkeverjük. A férfiak kedvelik a sós tea- süteményt. Sajtos kekszet süt­hetünk: 10 deka vajból, 10 deka reszeltsajtból, 12 deka lisztből, egy egész tojásból, ízlés szerinti sóból és kevés paprikából tész­tát gyúrunk. Vékonyra kinyújt­va tetszés szerinti nagyságú kekszformára szaggatjuk ki, meghintjük köménymaggal és szép sárgára sütjük. De sós kekszet készíthetünk készen vett sós kekszből úgy, hogy kettőt-kettőt puha vajjal összegyúrt sajttal összeragasz­tunk. Divatos! Ünnepélyes alkalmakkor jól öltöztet ez a csinos, rakottalj u ruha. Tropikálból és minden ruhaszövetből bármely színben készíthető. Készíthetünk kis Télapót pa­pírból is. Fessük fehér rajzlap­ra a Télapó alakját, ha megszá­rad vágjuk ki és ragasszuk egy kartonpapírra, hogy keményebb tartása legyen. Lakkozzuk át kétszer és kartonból készít­sük el a talpát, hogy megálljon. Szabjuk ki a puttonyt és ra­gasszuk össze. Lakkozás után ragasszuk a Télapó melletti hát­laphoz és töltsük meg cukorral; p t e k A gyerekeknek finom cseme­géje lehet a dióspogácsa. A gyúródeszkán összedolgozunk 30 deka lisztet 15 deka va^al (vagy 12 deka libazsírral), G deka cu­korral, 10 deka őrölt dióval, csi­pet sóval, két tojás sárgájával és annyi tejföllel, hogy jó lágy tésztát kapjunk. A tejfölben előzőleg feloldunk egy deka élesztőt. Összegyúrjuk, erősen ki­dolgozzuk, háromszor egymás­után kinyújtjuk. Végül másfél* kélujjmagasra kinyújtjuk, kés­sel rovátkázzuk, kisebbfajta po- gacsaszaggatóval kiszaggatjuk, tojással megkenjük és szép, vi­lágos barnára sütjük.-ywwwvvwi MNDSZ hírek November 3-án Szűcs Béláné, az MNDSZ megyei elnökségé­nek elnöke megtartotta félévi beszámolóját. Részletesen beszá­molt az elvégzett feladatokról és foglalkozott az MNDSZ-asz- ezonyok, az édesanyák felelőssé­géről ifjúságunk nevelésében. A hozzászólók beszámoltak szer­vezetük eredményeiről és hasz­nos tanáccsal, észrevételekkel segítették az MNDSZ munkáját; A megyei elnökség beszámolója után, november 15-től a járások­ban, majd a községekben is megtartják a beszámolókat. * Baján, Kecskeméten, Kiskun­félegyházán több gazdaasszony körben tanulnak, dolgoznak már rendszeresen az asszonyok. * A Bajai Ruhaüzem MNDSZ- asszonyai elhatározták, hogy az üzem minden dolgozóját beszer­vezik az MNDSZ-be. Sikerre) folyik a tagtoborzás. „.*wwvvwwv>#. Jó tudni! Lisztet csak nagyon levegős és száraz helyen lehet tartani; A liszt tetejébe zacskóba varrt faszéndarabokat tegyünk, ez megóvja a dohosodástól. * Gőzben lehet a legjobban me­legíteni az ételt. Tegyünk fel egy fazék tiszta vizet. Ha forr, he­lyezzük a tetejére egy lábas­ban a melegítendő ennivalót. A gőz átjárja az edényt és minden kellemetlen, állott íz nélkül fel­melegíti tartalmát. _ * Iskolatáskával gyerekünk egy­kettőre tönkreteszi kabátját; Varrjunk a táska hátlapjára ■ és szíjjának vállrészére bársony- darabot, így megelőzzük a ka­bát kikopását. A Megyei Könyvtár minden igényt kielégítő könyvíárral cs fűtött olva­sóteremmel áll az olvasók rendelkezésére. — Szere­tettel vár a Megyei Könyv­tár. 550- .......... ................ ---------

Next

/
Oldalképek
Tartalom