Bácskiskunmegyei Népújság, 1955. november (10. évfolyam, 257-281. szám)
1955-11-01 / 257. szám
Egy kitűnő kezdeményezés a inavecsei járásban A ■»vendég-tapasztalatcsere* — a tanyai nevelők továbbképzésének újszerű módszere A PEDAGÓGUS TOVÁBBKÉPZÉS egyik legnagyobb kérdése volt évek óta a tanyai pedagógusoknak továbbképzése. Nehezen lehetett a tanyai nevelőket megmozdítani a szorgalmi idő alatt. Merthiszen hogyan hagyják ott az iskolát, mikor rajtuk kívül nemigen van más nevelő. Legtöbbször kényszerű vakációt adtak a gyerekeknek, amikor továbbképzésen vetieK részt, vagy tapasztalat- < serére ellátogattak valamelyik községi, vagy városi iskolába. Nem is igen lehetett ezt a nehézséget megnyugtatóan áthidalni. A dunavecsei járási tanács oktatási osztálya vezetőjének, Vészeli Lászlónak is nagy gondot okoztak a tanyai nevelők szakmai és politikai fejlődésének nehézségei. Ha jól meggondoljuk, a járás pedagógusainak negyede külterületi iskolában tanít. Az általános iskolások 30 százalékát neveli. Ebben az esztendőben azután olyan módszert gondolt ki Vészeli elvtárs, amely eredetiségénél és viszonylag egyszerű megoldhatóságánál fogva méltán tarthat számot országos érdeklődésre. De nem lenne célszerűtlen az sem, ha a dunavecsei kezdeményezés, — amelyről az alábbiakban lesz szó, — követőre találna megyénk többi járásaiban is, hiszen megyénk egyik jellegzetes települési sajár tossága az, hogy városaink, fal- vaink határában él állandó lakhelyén a népesség jelentős hányada, így az iskolakötelesek tekintélyes része is. A MÓDSZERT úgy nevezték el a dunavecsei járási tanács oktatási osztályán, hogy: »vendég-tapasztalatcsere«. Az első ilyen tapasztalatcserét Apos- tagon a belterületi iskolában le is bonyolították, nem várt siker-* rel. A Solttól 5 kilométerre fekvő tételaljai iskola nevelőjét hívta meg az apostagi iskola kétnapos tapasztalatcserére. Németh István nevelő már korábban értesült a meghívásról és közölte a tanyai szülőkkel, hogy az após- tagi iskola meghívására nemcsak ő utazik a szomszédos községbe, hanem — ha a szülők a jelentéktelen utazási költséget fedeznék— a felsőtagozatra járóösz- szes növendékeket bevinné Apos- tagra. A szülők ebbe örömmel beleegyeztek. így aztán az ösz- szes felsőlagezatú tanyai kisdiákok felkerekedtek az állami gazdaság vontatóján a solti állomásra. Itt vonatra szálltak és meg sem álltak Apostagig. Az apostagi állomáson teljes zászló- díszben, úttörőpompával ott sorakoztak a helybeli iskola úttörői és a nevelőtestület tagjai, Katona László igazgató vezetésével. A szívélyes üdvözlések után az iskolába vonultak, ahol a Szülői Munkaközösség lelkes tagjai fogadták a vendégeket, és a gyerekek közül egyet-egyet ló anyaként maguk mellé véve, hazavitték őket kétnapos vendégségre. A nevelőtestület pedig azonnal összeült tanácskozásra Németh István tétealjai nevelővel. Megtárgyalták a kétnapos tapasztalatcsere menetrendjét. MÁSNAP Németh István, télelaljai nevelő, részt vett az apostagi kartársainak tanításain, emellett pár órát ő is tanított. Lehetőséget adott az apostagi nevelőknek, akik az ő óráin részt- vettek, hogy részletesen megbírálják módszereit, tanításának mozzanatait és alaposan elemezhessék a délelőtti tanításokat követő délutáni megbeszéléseken egymás iskolai munkáját. MINDKÉT __DÉLUTÁN__— a míg az érdekelt nevelők az aznapi tapasztalatokat meg Tárgyalták, — a tételaljai iskolások tanulmányi sétát tettek a községben, az egyik apostagi nevelő kalauzolásával. A tapasztalatcsere második napján, a végső értékelések után, a tételaljai növendékek át- rándultak vonaton a szomszédos járási székhelyre: Duna- vecsére. Megnézték a járási párt- bizottság gyönyörű új épületét, a Petőfi-emlékeket őrző tájmúzeumot, a nemrég épült, modern kultúrházat. Ellátogattak a járási állatorvos rendelőjébe. Kirándultak a gépállomásra is, és megtekintették a járási tanácsot, a postát. Még egy mozielőadáson is részt vettek. Szombaton este vissza Apos- tagra. Az apostagi szülők, mint szíves anyahelyettesek, úgy megebédeltették, vacsoráztatták és reggeliztették a gyerekeket, mintha csak az lett volna a feladatuk, hogy a vendégség két napján díjbirkózókat neveljenek védenceikből. VASÁRNAP REGGEL Apostagról a vidáman pöfögő kis komphajón átrándultak a té- teialjai pajtások gyönyörű szocialista városunkba: Sztálinvárosba is. Este pedig élményekben gazdagon utaztak vissza Tételaljára, egy felejthetetlen kirándulás emlékeivel. Szűk ez a hely arra, hogy részletesen elemezzük ennek az új, kitűnőnek ígérkező módszernek a nevelési, társadalmi vonatkozásait. Jótékonyan hatott ez elsősorban a nevelők, a tanyai pedagógus oktatási módszerére. Gyarapította eleven és kitörölhetetlen élményekkel a tanyai gyermekek tudását, növelte pedagógus cs tanítvány látókörét. Ösztönzőleg hatott a tapasztalatcsere a vendéglátó iskola nevelőtestületére és nem j utolsósorban Szülői Munkaközösségére. Növelte a tanyai szülők ' felelősségét is gyermekeik iránt és valószínűleg arra ösztönzi majd őket, hogy az aposíagi szülők példájára ők is megala- ! kítsák a szülői munkaközösséget. | Gyarapodott a tételaljai iskola is. Mert a gondos apostagi nevelők saját készítésű, egyszerű iskolai eszközök egész kis hadseregével ajándékozták meg Németh Istvánt, illetve az iskolát. REMÉLHETŐLEG mihamarabb követésre talál ez a dicséretes módszer más járásokban is. A dunavecsei járásban futótűzként terjedt el a híre, és az első tapasztalatcsere tanulságait a járási tanács oktatási osztálya körlevélben is összefoglalta. Ennek a hatására, a hírek szerint, Dunapatajon és Solton is rendeztek hasonló tapasztalat- cserét, koratavasszal pedig, amikor az időjárás engedi, gondosan összeállított tervek szerint indul meg a járási oktatási osztály irányításával a »vendégtapasztalatcsere« a tanyai pedagógusok továbbképzésének ez az új rendszere. iizeinMeíyezlck a KaMai Vízierömíivet Irta: V. I. Jefremenkó, a Kahovkai Vízierőmű igazgatója A Kahovkai Vízierőmű első gépegysége áramot ad! Dnyeprosztroj érdemrenddel kitüntetett kollektívája becsülettel teljesítette a XIX. pártkongresszus előestéjén adott ígéretét — a Kahovkai Vízierőmű a kitűzött határidő előtt egy évvel kezdte meg működését. A vízierőmű alapítményeibe 1 2oO 000 köbméter betont, több, mint 120 000 tonna vasszerkezetet, armatúrát építettek be. Az eddigi munkálatok során 53 millió köbméter földet mozgattak meg. Teljes gőzzel folytatódik a vízierőmű központi épületének építése, a hidró- és elektrotechnikai berendezések összeszerelése, a bukógát központi részének, a vasúti és egyéb hidaknafe, valamint az áramszolgáltatók fiatal városa — Uj-Kahovka különböző üzemeinek építése. Az építők és szerelők feladatul tűzték ki, hogy a vízierőmű valamennyi egységének építését 1958 első felében befejezik. Köztudomású, hogy az áljain a Kahovkai Vízierőmű teljesítőképességét 250 000 kilowattban állapította meg. A tervezés és építés során a tervezők és a tudósok megtalálták a módját, hogy az erőmű teljesítőképességét egy hatodik gépegység üzembehelyezésével 20 százalékkal emeljék. A vízierőmű áram- termelése átlagos vízhozamú évben körülbelül 1 400 000 millió kilowatt órát ér el, tehát 200 millió kilowattórával többet, mint tervezték. A Kahovkai Vízierőművet a Dnyeper — Donvec-medence — Rosztov áramgyűrűbe kapcsolják be. Az állomást a legközelebbi időn belül magasfeszültségű távvezetékek kötik össze az ipari központokkal és mezőgazdasági kerületekkel. A Kri- vcj-Rogba vezető vonal már működik. Most fejezik be a Sznye- girevkába vezető vonal építését, ahol rövidesen üzembehelyezik a vehrnyeinguleci öntözőrendszer szivattyúállomást. A Kahovkai Vízierőmű bukógátja. y 3 ÍR A II TT HO NI Beszélgetés két emberrel, akik megismerték a nyugati „szabad világot“ A kormány amnesztia rendeleté két bajai lakosnak is megnyitotta útját a hazatérésre. Mindketten egy meggondolatlan pillanatban hátat fordítottak hazájuknak, otthonuknak, mindketten megjárták a Njmgatot. Saját szemükkel győződhettek meg az annyit hirdetett »felsőbbrendűségről«, mely szöges drótokkal körülvett táborokba zárta őket. A hazaárulók lepték meg őket, akik számkiveteltségükből, tájékozatlanságukból igyekeztek a maguk számára hasznot húzni. Beck Mihálynak nyolc keserves kínlódás közepette eltöltött esztendő volt a szenvedés ára, Hornyák Istvánnak pedig egy esztendő, de ez is sok volt, hogy megismerje és meggyűlölje a nyugati paradicsomot. Most mind a ketten újra itthon vannak. 1. Munkahelyén, a Vas- és Fémipari KTSZ-ben találunk rá BecK Mihályra. Javakorabeli férfi. Mi vitte elhatározásának útjára 1947 pyarán, hogy mindannak szálát szakítsa, ami eddigi életében számára mindent jelentett, feleségét, gyermekeit? — Magam sem tudom. Megzavartak a kósza és felelőtlen hírek. Igv határoztam el egy napon, hogy búcsú nélkül távozom. Bajáról egyenesen Szent- gotthárdra utaztam. Éjszaka vágtam neki a határnak. Járatlan utakon, erdő sűrűjében bujkáltam, míg Ausztria nyugati zónájába jutottam. Königsburg volt az első község, ahová betértem. Itt azonnal elfogtak az angolok. Begyveres őrség kísért Füfsteníeldbe. Itt kihallgatás nélkül egy szöges dróttal körülvett táborba zártak. Ekkor eszméltem először arra, hogy mit jelent a szabadság, melyet oly meggondolatlanul cserben hagytam, hogy fogoly legyek, akinek szabadságát fegyveres katonák két méter széles, hét méter hosszú fogdába szorítsák. Kihallgatás nélkül újabb táborba kerültem. Ez a rémségek tábora, a strassei tábor volt. Tizenkét napig voltam itt és egyre azon tűnődtem, hogyan tudnék megszökni innen. Végre alkalmam nyílt Stájerbe munkára jelentkezni. Már az is boldogság számba ment, mert nem láttam magam körül a szögesdrótot. Gazdaságba kerültem, ahol csak dolgoznom volt szabad. Tíz nap után innen is megszöktem és Villachba mentem. Itt bujdostam napokig ctlen- szomjan. Végre munkát kaptam. Szállásom itt is egy baraktáborban volt. Prices, fűtetlen helyiségben a legelemibb tisztálkodási lehetőségtől is megfosztva éltem. Az eszményi szabadság helyett ezt találtam. — Itt hallottam, Viliachban először, a Magyar Összejövetelek társaságáról. Tagjai bejártak a táborba. Akiben csak egy paránya megmaradt még a hazaszeretetnek, az megutálta őket. Szájukon csak úgy ömlött a gyalázat, a pisz- kolódás. ígérgetésüknek azonban mind kevesebben ülnek fel. Hallgatókat jöttek toborozni. A nyugat csodáiról tartottak előadásokat, a nyugat gazdagságáról, az emberi szabadságról. Arról nem vettek tudomást, hogy a Nyugat szöges drótok közé szegezi az emberi szabadságot. Hiszen ezért fizetik őket. S a judáspénzt meg kell szolgálniok. — Naponta új híreket hoztak, melyeket legtöbbször maguk koholtak. Mikor az amnesztia rendelet megjelent, mint a sáskák lepték el a tábort. »Ne menjetek haza, ne dűljetek be a bolsevikoknak.« Ezt szajkózták reggeltől késő estig. »A határon már láncba vernek benneteket«. Jó páran azonban nem hallgattunk rájuk. Megelégeltük a nyugatot. Jelentkeztünk hazatérésre. Mikor már kezünkbe volt az írás, még akkor is azzal igyekeztek lebeszélni; »Ne menjetek haza, nem fogtok munkát kamu. csak tőrbe csalnak benneteket.« — Mi nem hallgattunk rájuk, de sokan még nem tudtak szabadulni hazugságaiktól. Bohner András meg a fia, meg a többiek innen a megyéből, akikkel összetalálkoztam, sóvárogva nézték indulásunkat. Sírva búcsúztak és csak egyet kértek: írjam meg: mi az igazság? — Meg is írtam. Ök is írtak. Soraik azonban elszomorítottak. Azt írták, nem hiszik ei, amit az itthoni viszonyokról írok, mert biztosan kényszerítettek rá. De most már tudom, mi az igazság. Az, hogy az egykori tábornokok és ezredesek végtelen terrorja ott még elnyomja az igazság szavát. Hazatérésemkor mindenki szeretettel fogadott, azonnal munkát is kaptam. Esténként megelégedett családi otthon fogad. Újra itthon vagyok, új ember lett belőlem, aki építeni, dolgozni és egy boldog oi szágot építeni akar. Bízom abban, hogy eljön még az idő, amikor az igazság a féktelen terrort áttörve Nyugaton is a fülekbe jut. 2. Tizennyolc éves fiatalember Hornyák István. Az elmúlt nyáron otthagyta munkahelyét, a Vízügyi Igazgatóságot. — Pécsre megyek, ott jobb hely kínálkozik. Szülei igyekeztek lebeszélni. Bátyja felajánlotta: behozza abba az üzembe, ahol ő is dolgozik. Elhatározásáról nem lehetett lebeszélni. Pécsre ment és onnan egy nap eltűnt. Életjelt csak tavasszal, Ausztria nyugati zónájából adott. A levelet, melyet haza írt, két rövid mondatban lehet összefoglalni- Megbántam, amit tettem. Segítsetek, hogy hazakerülhessek. Most itt ül velem szemben és élvezi a duruzsoló tűzhely melegét, Hallgatom visszaemlékezéseit. Szombathelyen lépte át a határt. Vezetője egy iskolai füzetből kitépett térképlap volt. Mi vitte erre az útra? - őszintén, nyíltan felei. Megzavarta Amerika Hangja, a Szabad Európa adásainak hazugsága. Az ígért nagy szabadság helyett azonban ö is, akárcsak Beck Mihály, a fürsten« feleli táborba került. — Az első napok már bebizonyították, ha életem nem akarom derékba tömi, haza kell jutnom. Csak vissza, haza, — ez volt minden gondolatom: Szobámban megtépett testű, fáradt, kimerült emberek fetrengtek a kemény deszkákon. Leszerelt idegenlégionisták: ök figyelmeztettek: vigyázz fiú, nehogy a mi somunkra juss! Innen könnyeit oda kerülhetsz. Mi is egykor olyan fiatalok voltunk, mint most te. És most nézz végig rajtunk! — Egy nap »urak« jöttek a táborba. Kötelező volt urazni őket. Később tudtam csak meg, hogy aki velem szóba ereszkedett, egy egykorú magyar tábornok, kísérői pedig magas rangú tisztek voltak. Azt kérdezték tőlem, volna-e kedvem a hazáért áldozatot is hozni és a hazát külföldön védeni. Mikor eltávoztak, szomszédaim rögtön figyelmeztettek, vigyázzak, mert az idegen légióba akarnak juttatni. Még aznap egy óvatlan pillanatban megszöktem. Egyenesen Wienbe mentem és megbánva bűnömet, azt kértem, segítsenek haza Csak még egyszer hazajuthassak! Ö is hazakerült és mindjárt munkához is látott az E. M. Épületasztalosipari Vállalatnál. * Kimondhatatlan boldogság számukra, hogy újból itthon lehetnek családjuk körében. Nincsen más vágyuk, mir.ö munkával helyrehozni, amit vétettek: A haza. megbocsátott nekik és újból magához ölelte őket. Amikor Hegyeshalomnál mindketten újra szabad földre léptek megcsókolnék és könnyek között tört ki belőlük a bei’ dog öröm hangja : — Újra itthon! ' Bíró Lásziő,
