Bácskiskunmegyei Népújság, 1955. október (10. évfolyam, 231-256. szám)
1955-10-16 / 244. szám
Nyiit levél Magyarország határain kívül tartózkodó honfitársainkhoz A pesszimizmus válsága Irtat D. '/.axxlarnxkij Seymour Topping úr, az Associated Press amerikai távirati iroda londoni tudósítója élesszemű, minden benyomásra fogékony ember. Nemrégiben ezt a megfigyelést tette. »Londonban manapság nem szokás a hidegháborút emlegetni, vagy szidni az oroszokat. Beszélgetésekben, politikai szónoklatokban és a lapokban egyre ritkábban bukkan fel a »szovjet veszedelem« kifejezés . . i Az amerikai megfigyelőt aggasztják ezek a jelenségek. Nem jól érzi magát ez az egy szem pesszimista a sok optimista között. Kényelmetlen érzése ilyen feljajdulásra késztette: »A genfi szellem, úgy látszik, szilárd pozíciót vívott fci magának Angliában . . .« Már ez is elég lenne ahhoz, hogy Topping úr lelki egyensúlya meginogjon. De ráadásul még egy kis sürgős pesszimizmus-behozatallal sem lehet segíteni, mert a genfi értekezlet az Egyesült Államokban is »a derűlátás hullámát váltotta ki«. így aztán — panaszkodik a mogorva amerikai — Angliában »elterjedt a meggyőződés, hogy a nemzetközi égbolt felhőtlen« és általában egyetértenek azzal, hogy a fegyverzetet korlátozni és csökkenteni kell. Topping egy kicsit túloz. A nemzetközi égbolt még nem felhőtlen, de az időjárás érezhetően megjavult. A népek felkeresik egymást és békésen beszélgetnek. Azokat a megátalkodott pesz- szimístákat pedig, akik még mindig viharkabátot és kalucsnit viselnek, kinevetik. A genfi szellem nemcsak aféle szellőcske, amelyik véletlenül fújni kezdett és'véletlenül el is állhat. A genfi szellemhez a népek reális, fontos anyagi és erkölcsi érdekei fűződnek. NEMZETKÖZI Két hét sem választja el már a világot a külügyminiszterek genfi értekezletétől. Ilyen időkben, döntő fontosságú nemzetközi találkozók előtt, a világpolitika minden apró rezdülését aszerint értékelik, elősegíti-e vajon a légkör megjavulását vagy sem, kedvező előjele-e a bekövetkező eseményeknek, avagy nem. Vannak azonban a nemzetközi helyzetnek olyan »-rezdülései« is, amelyeknek egyenesen feladatuk, hogy befolyásolják a nemzetközi kapcsolatok levegőjét. Most Genf előtt is tanúi vagyunk annak, hogyan áll a harc a megegyezés hívei és ellenfele/ között. Az előbbiek gondosan ápolják Genf szellemét, mint ■> külügyminiszteri értekezlet sikerének nélkülözhetetlen előfeltételét. Az utóbbiak, a megegyezés ellenfelei ezzel szemben minden áron igyekeznek tönkresilá- nyítani a genfi szellemet, igyekeznek előidézni olyan jelenségeket, amelyek károsan éreztethetik hatásukat a világpolitikában. Nagyon szemléltető példa erre Irán csatlakozása a török-iraki szerződéshez Iránt köztudomás szerint senki sem fenyegeti. Legnagyobb és legtekintélyesebb szomszédja, a Szovjetunió, évtizedek óta a jószomszédság politikáját folytatja irányábah. Irán kormánya most mégis csatlakozott a török —iraki paktumhoz, amelyről a londoni rádió helyesen állapította meg, hogy »amerikai elgondolás.« Törökország az Atlanti Szövetség tagja, Irak az imperialista nagyhatalmak egyik legelső csatlósa. Anglia, az egyik legnagyobb imperialista hatalom, maga is tagja ennek a paktumhoz, mely így nem egyéb, mint az Atlanti Szövetség ázsiai toldaléka, a szovjetellenes agresszió bázisa. És most Irán, mely csak hálával tartozik a Szovjetuniónak, függetlenségének következetes tiszteletbentar- tásáért, önzetlen támogatásáért, és számtalan politikai és gazdasági előnyért, belép ebbe a szövetségbe, és ezzel — mint az Associated Press hírügynökség hírmagyarázója megjegyezte — »megerősítette az Atlanti Szövetség nagyfontosságú keleti szárnyát«, »megtagadta a Szovjetuniót«. Ám Irán ezzel a lépésével nemcsak a Szovjetuniót »tagadta meg«, hanem saját függetlenségét is. Megtagadta ezenkívül mindazokat a szomszédos államokat, amelyeknek kormánya; féltve őrzik a nehezen megszerzett függetlenséget és a békét. De ez még nem minden; mindez Genf előtt történt. Az iráni kormány lépése időpontjának nyilván szándékos megválasztásával a nemzetközi háborús erők szolgálatában igyekezett rontani a nemzetközi légkört, mérgezni próbálta a nemzetközi kapcsolatok levegőjét. Joggal vetette fel a »Monde« című francia lap azt a kérdést, hogy »vajon nem komoly csapás-e ez a nemzetközi enyhülés politikájára«. Kétségtelenül annak szánták. De mégsem az, mert a megegyezés politikája már sokkal nagyobb támogatással rendelkezik a világon annál, semmint, hogy ilyesfajta lépésekkel vereséget lehetne rá mérni. Hatalmas szálloda épül Belgrádban Amikor búcsút mondtunk egymásnak, ezzel indítottatok útnak: »írjátok meg az igazságot!« •és mi így válaszoltunk: »megírjuk, mindent megírunk«. Tele voltatok kétséggel és reménykedéssel, félelemmel és sajnálattal. Újra és újra szátokra tolakodtak a szavak, amelyekkel vissza akartatok tartani minket, a szavak, melyeket innen- onnan szedtetek fel és amelyek hitelességében ti sem bíztatok, de az ellenkezőjét sem mertétek hinni. Kétség a fülbesúgók Magyarországra szórt rágalmaival szemben és kétség a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa amnesztiatörvényével szemben. De egyúttal reménykedés is, hogy hátha mégis nekünk van igazunk, amikor véget vetünk önkéntes számkivetettségünknek és amikor bízunk a magyar nép államában. A félelem azonban ott tartott benneteket és ránk bíztátok, hogy »derítsük fel a terepet«. Mondtátok, hogy írjunk, de féltetek, hogy nem lesz módunkban levelet küldeni nektek. Nem egy közületek már megkapta személyes, névre szóló üzenetünket, de úgy érezzük, — ez nem elég. Világgá kell kiáltanunk, hogy minden határainkon kívülre szakadt magyar fülében ott visszhangozzék a szó: idegenből — hazakerültünk végre. Hányódó, kallódó, mindenki prédájából, senki gyermekéből, az egyik napról a másikra tengődő A nap A szovjet hadihajók angliai tartózkodásáról Október 13-án A. G. Golovko tengernagy, a szovjet Balti Flotta parancsnoka a Szverdlov zászlós cirkáló-fedélzetén fogadta Barnett, Barrow és Miles tengernagyokat, akik fegyvertársai voltak a második világháború idején a fasiszták hadiflottája elleni harcokban. A találkozó szívélyes légkörben folyt le. Az angol tengernagyok ajándékokkal kedveskedtek Golovko tengernagynak. A nap második felében Golovko tengernagy a Szverdlov cirkáló fedélzetén fogadást adott az angol flottaadmirálisok és tisztek tiszteletére, Charles Garda szabadon- bocsátásáról Az Humanité jelenti, hogy a vádtanács pénteken kimondta Volt egyszer egy ember, aki mindenkinek tetszeni akart. Állandóan változtatta véleményét, az idők folyamán olyan tökélyre tett szert ebben, hogy már nem is volt önálló nézete. Módszerei igen egyszerűek toltak. Mihelyt megismerkedett egy nővel, nyomban bűvös mosollyal bókolni kezdett. Rövid ismeretség után nagy hévvel bi- íonygatta, hogy egészen más, mint a többi nő és számára — mármint a mi emberünk számára — elképzelni sem lehetne nagyobb boldogságot az imádott hölgy barátságánál. Nem mulasztotta el hangsúlyozni, hogy boldog volna, ha rászolgálhatna e barátságra. A hölgyek egy része megajándékozta bizalmával, sőt egyébbel is. Megvolt a kipróbált módszere a férfiakkal való beszélgetésekre is. Jóelőre felszerelte magát az illető férfi nézeteinek kis gyűjteményével, megismerte szava járását, kedvenc adomáit. Ha történetesen semmi egyéb nem jutott eszébe, akkor általános bókokat, szép szavakat használt, vagy dicsérte az illető nyakkendőjének színét, ruhájának jó szabását. E téren sem volt különösebb baj, vígan teltek napjai. Beköszöntött a tavasz és a mi emberünk most az egyszer komolyan beleszeretett egy lányba. A vonzalom kölcsönös volt, a férfi eljegyezte a lányt. Egy este elment menyasszonyával a színházba. Ügy adódott, hogy mellettük ült a főnöhazátlan vándorból egy fejlődésére és új életére büszke ország egyenjogú polgáraivá lettünk. Bevalljuk, a fölényes legyintés, mellyel aggályaitokra feleltünk, a gúnyos mosoly, amely- lyel a ránkváró borzalmak meséit fogadtuk, az ellenérvek és a honfitársainktól érkezett magyarországi levelek, amelyeket a jó és rosszhiszemű tanácsokkal szegeztünk szembe — csak félig- meddig voltak őszinték, Bennünk is fel-felrémlett a gondolat, hogy mi lesz, ha mégis. ;.? És most, immár túl az utazás, a határátlépés, az első órák és napok izgalmain, úgy ahogy ígértük, megírjuk az igazságot. Megírhatjuk, hogy mennyire megírhatjuk, azt ott, az idegenben talán meg sem érthetitek igazán. Az első perctől kezdve éreztük a haza gondoskodását. A határ átlépése után könnyeiken keresztül mosolygó hozzátartozóink vártak bennünket. Már az első nap birtokunkban volt' a személyi igazolványunk és munkakönyvünk. Munkatábor helyett képességeinknek megfelelő munkát kaptunk és néhány napon belül aktív dolgozói lettünk hazánknak. Semmi egyebet nem kíván a magyar állam tőlünk, mint odaadó, szorgalmas munkát és azt boldogan teljesítjük. Egy hajdani elmaradt agrárországban, melyen a háború ezer sebet ejtett — még a magyar nép történelJadtciga Rutkotcsha t Az egyszeri emberről, aki mindenkinek tetszeni akart ke. Az első felvonás után bemutatta a menyasszonyát főnökének. Szó szót követett, egyszerre csak parázs vita keletkezett a darab felett. Menyasszonyának nem tetszett a darab. Főnöke valósággal el volt ragadtatva az előadástól. Mindketten elkeseredetten védték álláspontjukat. Nem is kell mondanunk, hogy emberünk kétségek között vergődött. Kinek adjon igazat? Az első felvonás utáni szünetet a tőle megszokott ügyességgel sikerült áthidalnia. Mielőtt még véleményét megkérdezték volna, kisietett a büfébe azzal, hogy hoz csokoládét. Addig húz- ta-halasztotta a visszatérést, amíg meghallotta a szünet befejezését jelző harmadik csengetést, A második felvonás után legördült a függöny, ismét itt volt a szünet, a mi emberünk pedig újabb kínok előtt állt. Csokoládéval kínálgatta menyasszonyát és főnökét. Azok jó étvággyal megették a csokoládét és folytatták az első szünetben megkezdett vitát. — Ugye, hogy pocsék a darab? — fordult hozzá menyasszonya. <— A darab hőse sematikus alak... — Önt megfontolt embernek tartom — szólt közbe a főnöke mében példátlan fejlődés után is — rengeteg tennivaló akad és ebben ránk is számítanak, Honfitársaink! Most már nem lehet okotok a kételkedésre, a habozásra. A magyar nép, a magyar állam, a haza vár benneteket. Megbocsát, támogat, becsületes munkát kér és biztosít nekünk és nektek, valamennyi külföldre szakadt, megtévedt, de becsületes magyarnak, Franciaországból hazatért Mar- kovits Vera s. k., a Hungarotex mérnöke; Angliából hazatért Barsi Erzsébet s. k., a budapesti Vas utcai Szülészeti Klinika ápolónője; Olaszországból hazatért Babicsek Antal s. k., a Solymári Cipész Kisipari Szövetkezet dolgozója; Belgiumból hazatért Tuboly Ottó s. k. segédmunkás, Petőmihályfa és Laborano- vits Katalin s. k., háziipari szövetkezeti dolgozó, Budaörs; Olaszországból hazatért Juhász Imre s. k., a Makói Gépgyár dolgozója, a helyi Vasas labdarúgócsapat edzője; Franciaországból hazatért Jovi Béla s. k., volt légiós, a MÁVAUT szerelőlakatosa, Pécsvárad; Ausztriából hazatért Nesz Ferenc s. k., egyénileg dolgozó paraszt, Villanykövesd; Szíriából hazatért Neu- bach György s. k. ipari tanuló, Budapest; Nyugat-Németország- ból hazatért Vágó Pál s. k., a Budapesti Klement Gottwald Gyár dolgozója, (MTI) , nagyon kérem, mondja meg, mi a véleménye a darabról, igazán érdekel, hogyan vélekedik. — Nyilatkozz már, kérlek — sürgette menyasszonya —, lehetetlenség, hogy neked tetsszen egy ilyen vacak előadás. A mi emberünk még sohasem érezte magát ennyire boldogtalannak. Annyira sürgették, hogy végezetül nem tudott megmenekülni az állásfoglalástól, kénytelen volt nyilatkozni. — A darab valóban nem ideális — mondotta nagykomolyan emberünk — , de látok benne nem rossz momentumokat is. Néhány színészben csalatkozunk ugyan, a színvonal általában kiegyensúlyozottnak mondható. A díszletek realisztikusabbak is lehettek volna, de... — Ne papolj? — vágott közbe idegesen menyasszonya — mondd meg egyenesen, tetszik neked a darab, vagy nem? — Tetszik önnek a darab, vagy nem tetszik? — kiabálta fenyegető hangon főnöke. * A színházból kijövet menyasz- szonya felbontotta az eljegyzést, szakított vele. Főnöke az első adandó alkalomkor felmondott neki... Emberünket azonban mindez — nem törte le. Nem mondott le arról, hogy továbbra is minden férfi és nő jóbarátjának szerepét játssza. Továbbra is mindenkinek tetszeni akart. Mit csinált? Foglalkozást változtatott és most olyan jól érzi magát, mint hal a víz- bca Színikritikus lett, Belgrádban épül az egyik legreprezentatívabb és legkorszerűbb jugoszláviai szálloda. A Metropol szállót az egyetem jogi kara mellett, Belgrád legszebb kőrútján építik.1 Az ösz- szesen 232, ízlésesen berendezett összkomfortos szobán kívül ebben a szállóban lesz Belgrád legnagyobb étterme s télikertje. Miután Belgrádban nincs elég szállodai szoba, kibővítik a meglévő »Majestic« és a »Moszkva« szállót is. A »Majestic« szállodát 96 szobával bővítik, mig a Teraziján lévő »Moszkva« szálló mellé egy újabb épületet emelnek 130 vendég számára, Új-Belgrádban befejezik a Duna mellett épülő hatalmas szállodát. Ez a korszerű szálloda 400 vendég befogadására lesz alkalmas. Dolgozó parasztok! Kössetek kukericaértékesüési szerződést A szerződés előnyös árat és a szerződő kívánságára iparcikkeket (fűrészárut, téglát, cserepet stb.J biztosít. A további fettételek megtudhatók és a szerződések megköthetők a Termény forgalmi Vállalat telepein és a helyi földművesszövetkezetekben. <9i eseményeiből Charles Garcia Szajna megyei kommunista megyetanácsos sza- badonbocsátását. Vörös Zászló Katonai Érdemrenddel tüntették ki Szevasztopolt A TASZSZ jelenti, hogy a Szovjetunió Legfelső Tanácsának Elnöksége Vörös Zászló Katonai Érdemrenddel tüntette ki Szevasztopol várost az 1854— 55-ös védelem 100. évfordulója alkalmából, A magas kormányki tüntetést a városi szovjet ünnepi ülésén nyújtották át. Az ünnepségen megjelent N. A. Bulganyin, K. J. Vorosilov, N. Sz. Hruscsov, A. J. Kiricsen- ko, A. I Mikojan, G. K Zsukov, továbbá a Szovjetunió politikai, katonai és társadalmi életének más vezetői. Az ünnepi ülésen K. J, Vorosilov és N. Sz. Hruscsov mondott beszédét. Véget ért a Béke-Világ- tanács irodájának ülésszaka Október 13-án este megtartották a Béke-VUágtanács irodája ülésszakának záróülését. A felszólalások elhangzása után az ülésszak részvevői A. Varela (Argentina) javaslatára elfogadtak egy határozatot, melynek értelmében 1956-ban ünnepélyes keretek között megemlékeznek a világirodalom, a tudomány, a művészet olyan kimagasló alakjáról, mint Rembrandt (Hollandia), Benjámin Franklin (Egyesült Államok), Mozart (Ausztria), Heine (Németország), Bemard Shaw (Írország), Pierre Curie (Francia- ország), Ibsen (Norvégia), Kali- dasza (India), Toio Oda (Japán) és Dosztojevszkij (Szovjetunió). N
