Bácskiskunmegyei Népújság, 1955. október (10. évfolyam, 231-256. szám)

1955-10-15 / 243. szám

Töltee be hivafásáf a solti kultúrotthon is! Több százezer forintos költség­gel állították helyre évekkel ez­előtt a solti kultúrotthont, de ez a szép külsejű, drágán átalakí­tott épület azóta sem vált a köz­ség kulturális életének közép­pontjává, a dolgozók igazi, má­sodik otthonává. Kultúrotthon- igazgatók egész sora kísérletezett különböző kampányok keretében íe'lendíteni a kultúrotthon mun­káját, de soha nem volt itt olyan igaz,, pezsgő élet, ami legtöbb jól működő falusi kultúrotthonunk falai között zajlik, különösen té­len, amikor a parasztembernek több ideje van szórakozni. . Sok oka van ennek. Először is az, hogy éveken keresztül nem volt egyetértés a DISZ-szervezet és a kultúrotthon között. Azután az is hátravetette a fej­lődést, hogy a rövid ideig te­vékenykedő igazgatók is inkább egy-két mutatós, nagy elő­adás megrendezésére töre­kedtek, de állandó, egyre erősödő, szí­vós nevelőmunkával nem von­zották a kultúrotthonba a szó­rakozni, pihenni, tanulni egyre több solti dolgozót, fiatalt és idősebbet egyaránt. Nem volt céltudatos és hosszabb távlatokat adó fej­lődési terve ennek a kultúrotthonnak soha sem. Ezért a mindenkori kultúr­igazgató személyi felelőssége mellett nem lehet elhallgatni a solti tanács és a pártbi­zottság nagy felelősségét sem. Legutóbb például a köz­ségi tanács májusban foglalko­zott a kultúrotthon munkájá­val. Azóta csak elégedetlenül nézi azt a pangást, arai ennek a gyönyörű épületnek a jellem­zője. de semmit nem tett a megváltoztatása érdekében. A pártbizottság dicséretes módon negyedévenként napirendre tűz­te a kultúrotthon tevékenysé­gét. Feladatokat is adott a kul­túrotthon igazgatójának, de nagyon lanyha lehetett az ellenőrzés, ha a kultúrotthon ma is elemi szervezési problémákkal küsz­ködik. Semmi jel nem mutat arra, hogy a pártbizottsági üiás legutóbbi hátúi ozatát végre is hajtják. Szó van ebben a határozat­ban többek között egységes fa­lusi kultúrcsopcrt létrehozásá­ról, a DISZ-tagság bevonásá­val. Mindeddig azonban egy lé­pés sem történt a végrehajtás érdekében. Bodicsi József kul- túrotthon-igazgató nem hívta össze a vezetőséget a választ­mány felújítására. Pedig a DISZ KV és a Népművelési Minisztérium közös határozata előírja, hogy a DISZ-szervezet titkárát, mint igazgatóhelyet­test be kell vonni a vezetésbe. Nagy segítséget kapna ilyenfor­mán Bodicsi József, hiszen a DISZ újjáválasztott vezetősége igen jónak ígérkezik. Fauszt Ferenc DISZ-titkár agilis, az ifjúság vezetéséhez értő, fiatal pedagógus, akire hallgatnak a fiatalok. A legjobb lehetőség az egységes kultúrcsoport létreho­zására most volna, ha végre­hajtanák tervüket: megindíta­nák a próbákat Szabó Pál: »Da­rázsfészek« című, falusi tárgyú művének betanulására. De hát az első lépést nem teszi meg senki. A falusi ismeretterjesztő mun­ka megindítása is késik. Az el­ső szervezeti lépéseket meg kellett volna már tenni. Üjra életre kellett volna kelteni az előadói munkaközösséget és ki­dolgozni a programot. Pártunk irányvonalának megfelelően, a dolgozók igényeihez mérten, vonzó és érdekes előadástéma- tervet kellett volna már összeál­lítani. Erre azonban még nincs példa. Persze a kultúrotthon-igazgató most arra hivatkozik, hogy a kultúrotthonban gabonát tárol­nak. Ez igaz, de ennek az ideje is lejár rövidesen. És ha csak azután kezd hozzá a szervező munkához, jövő tavasznál előbb ebben a kultúrotthonban egy lé­lek sem fog megfordulni rajta kívül. Solton soha ilyen biztató le­hetőségek nem voltak arra, hogy a kultúrotthont valóban hivatása szerint fellendítsék. Vannak a községben agilis, sok­oldalú, jól képzett pedagógu­sok. Van fejlődő DlSZ-szerve- zet. A pártbizottság szívesen és elvtársi szeretettel ad támoga­tást, segítséget, csak éppen az első lépéseket kellene meg­tenni. Mi lenne az első lépés? Elő­ször is az ifjúság tömegeinek a kul­túrotthonba való tömörítése, az egységes falusi kultúrcso­port megteremtése. A tanács részéről pedig ®feokkal éberebb felügyelet és sokoldalú segítőkészség. — Remélhetőleg egyik sem késik sokáig, À kecskeméti katona zenekarról Nemrégiben jólsikerült opera- és operett-estet adott a nép­szerű katonazenekar a Bartók-kórussal közösen a megyei ta­nács kultúrtermében. Most, az őszi idény kezdetén felkerestük Borovi József tiszt elvtársat és érdeklődtünk tőle az együttes munkájáról, leg­közelebbi terveiről. Elmondotta, hogy a katonaindulókon kívül főleg klasszikus és romantikus művekkel foglalkoznak, s szerepel számaik kö­zött például Csajkovszkij: Románc, Erkel: Hunyadi nyitány, Liszt: Hősök indulója, stb., — de játsszák továbbá Verdi, Bizet, Strauss, Glinka, Kálmán Imre, Suppé, Offenbach számos szer­zeményét is. Változatlanul tevékenyen részt kívánnak venni a város kultúréletében; — rövidesen megkezdik vasárnap délelőtti tér­zenéiket és remélik, hogy még a közeljövőben sor kerül egy önálló hangversenyükre. Fényes István Az ember származása A legrégibb ember: a jávai »majomember« Több, mint 60 évvel ezelőtt tárták fel az egyik legrégibb, iegprimitívebb ember csontma­radványait. Ezzel beigazolódott Charles Darwin tudományos jós­lata: azt állította, hogy az egyik iorróégövi országban fogják megtalálni annak a majomszerű lénynek a csontjait, amely egye­síti magában a majom és az em­ber ismertetőjeleit. Merész állí­tás volt, ellenkezett az Ádám- ról és Éváról szóló bibliai legen­dával. 1891-ben és 1892-ben E. Du­bois, fiatal holland anatómus Jáva szigetén ásatásokat végzett s ezek során 15 méter mélység­űén megtalálta egy addig telje­sen ismeretlen majomszerű lény koponyatetőjét és combcsontját. A koponyatető majoméra ha­sonlított: a homlokeresz, a ki­ugró homlok, a koponya össze­szűkülése a szemüregek mögött. A. koponyaüreg befogadóképes­sége másfél-kétszer akkora, mint az orángutáné. Dubois ezt a tényt »majomembernek« — pi- thecanthropusnak nevezte. (Gö­rögül »pithecos« majom és »ant- ropos« ember.) A pithecanthropus maradvá­nyainak a felfedezése a materia­lista tudomány nagy diadala volt és súlyos csapást mért a vallásos — idealista világnézet­re. Később Jáva-szigetén sike­rült megtalálni további négy pi­thecanthropus koponyáját, áll­kapcsaikat és fogaikat, Feltételezhető, hogy a nagy agyvelejű, egyenes tartású »ma­jomember« a test súlyának vi­selésétől megszabadult kezével egészen egyszerű kőszerszámo­kat készített és használta is azo­kat, vagyis ember volt a szó tá- gabb értelmében. Külsejét és belső felépítését illetően azonban még nagyon hasonlított a majom­ra, annál is inkább, mert sem­Arról, hogyan éltek a legré­gibb emberek félmillió évvel'ez­előtt, pontosabb fogalmat alkot­tak a tudósok azokból a leletek­ből, és a legrégibb emberek kul­túrájának nyomaiból, amelyeket Kína területén egy barlangban találtak. 1929-ben egy kínai tu­dós, Pei Ven-csung régész és ős­lénytankutató, ásatásokat vég­zett, Pekingtól 54 kilométernyi­re délnyugatra. Itt megtalálta az ősember képviselőinek kopo­nyáit, amelyek nagy hasonlósá­got mutattak a pithecanthropus koponyájával, de az agyüreg tér­fogata valamivel nagyobb volt — 1,050 köbcentiméter. A bar­lang legrégibb lakói a sinanthro­pus elnevezést kapták (latinul »sinensis« — kínai és görögül »anthropos« — ember). A sinanthropus külsejét ille­tően kétségkívül alig különbö­zött a jávai majcmemberektől. Kultúrája azonban nyilvánvaló progresszív vonásokat árul el. A barlang fenekén hosszú évszá­zadokon keresztül égő tűzhe­lyektől, vagy máglyáktól szár­mazó vastag hamurétegekre buk­kantak. A tűz előállítása pedig már két kőnek egymáshoz dör­zsölésével is — óriási haladást jelent az ősember történetében. A tudósok a földrétegekben ugyancsak elszenesedett faága­miféle ruhát nem ismert, lak­helyet nem épített, és a tüzet — hihetően — nem használta rend­szeresen. A földön aludt, való­színűleg fűből és levelekből ké­szített hasonló nagy kerek göd­rökben, amilyeneket ma is csi­nálnak a csimpánzok a földön nappal, a gorillák pedig éjszaka. kát és állati csontokat fedeztek fel. Itt és a barlang más he­lyein antilop, orrszarvú és egyéb emlős állatok csontjait és fo­gait találták meg. Húsukat a sinanthropus tűzön megsütötte, a csontokat széttörte, hogy ki­vegye belőlük tápláló belsejü­ket, a csontvelőt. A bőröket a sinanthropus feltételezhetően derékalj gyanánt, vagy valószí­nűleg takaróul használta pihe­nésnél és alvásnál, sőt talán egé­szen primitív ruházatként. A sinanthropusok nagy mennyi­ségben készítettek kőszerszémo- kat, amelyekből sokat találtak a barlangban. Ugyanitt többezer darab félig kész szerszámra bukkantak: úgy látszik, hogy a barlang mintegy a kőszerszá­mok műhelyéül szolgált. Nyilvánvaló, hogy az őshor­dára a vadász életmód volt jel­lemző. A vadászhorda azzal foglalkozott, hogy húst szerez­zen táplálkozás céljából és ez döntő mértékben meghatározta a horda tagjainak kölcsönös vi­szonyát. A vadászat csak abban az esetben lehetett szerencsés, ha a legrégibb emberek — az adott csapat tagjai — jól össze­hangolták tevékenységüket. (IVIj Nycsztinh.) Hogyan éltek félmillió évvel ezelőtt az emberek? Klub vagy kartyahariang?-Kultúránk minden terüle­tén megjelentek az új szocia­lista hajtások« — olvashatjuk Rákosi elvtárs mondását a Szakszervezeti Megyei Tanács kultúrotthonának falán. Való­ban így is van ez. Maga ez a gyönyörűen berendezett kul­túrotthon is, a klubhelyiség, a könyvtár és a klub mozgaimas élete is azt mutatja, hogy kul­turális életünknek ez az új­fajta, felszabadulás óta ter­mett hajtása egyre sikereseb­ben teljesíti feladatát. A nyári hónapok gyéren folydogáló kuitúroíthoni élete után új tervek megvalósításán dolgozik a kultúrotthon veze­tősége. Mik a munkaterv főbb irányelvei? A szakszerv ezeti választások idején felelevenítik a kulturá­lis agitáció módszereit. A mű­vészeti csoportok előadásokat rendeznek. Műsoros estekre készülnek, a rigmusbrigádak új rigmusokat gyártanak és a faliújságok is megélénkülnek. (Remélhetőleg nemcsak a kampány idejére.) Ez azt mu­tatja, hogy az SZMT megyei kultúrotthona irányítása és támogatása körébe igyekszik vonni a kecskeméti üzemi kultúréletet. Ez igen helyes dolog. Az sem megvetendő terv, hogy a műszaki kört, amely évek óta sikeresen te­vékenykedik, műszaki kabi­netté akarják fejleszteni. A képzőművészeti kör fel­lendítésére is nagy szükség van. Egy szűk és alkalmatlan szobában dolgoztak eddig a kör tagjai. A terv szerint nem­csak arról van szó, hogy a képzőművész kör új, alkal­masabb helyiségbe költözik, hanem arról is, hogy bizonyos irányt szabjanak a körtagok képzőművészeti fejlődésének. A kör tagjainak fontos felada­ta lesz az üzemi élet megörö­kítése, a jól dolgozó üzemi munkások, sztahanovisták, újí­tók arcképének elkészítése. Még azt a lehetőséget is meg­adja a terv a képzőművész kör tagjainak, hogy legjobb alko­tásaikból a kultúrotthon se­gítségével kiállítást rendezze­nek. Üj helyiségbe költözik a kultúrotthon könyvtára is. Hát a kényelmesen beren­dezett, minden adottsággal rendelkező klubhelyiségben milyen élet folyik? — Bi­zony eléggé dicstelen kép fo­gadja a belépőt minden este. 10—12 ádáz cs elkeseredett kártyás »veri a blattot« a tal­pig álló dohányfüstben, s raj­tuk kívül senki sincs a klub­helyiségben. A klub vezetői ismerik ezt a helyzetet, de nem sokat tesz­nek megváltoztatása érdeké­ben. Eddig még egyetlen hi­vatásos kártyástól sem vonták meg például a belépési enge­délyt, pedig erre módjuk lett volna. Márpedig ezt a kétirá­nyú, kétfelé mutató munka­stílust meg kell szüntetni. Nem egyeztethető össze pá3V tunk, dolgozó népünk kulíurá* lis politikájával az, hogy amíg egyfelől a szocialista kultúr- forradalom jegyében fejlődik a kultúrotthon, másrészt a klub­helyiség dísztelen kártyacsa­ták színhelye és kevés komoly kezdeményezés van ennek a helyzetnek a megváltoztatá­sára. A helyes és tartalmas klub­élet kialakítása persze nem könnyű. Vakvágányra terelőd­hetnek a legjobb törekvések kellő irányítás nélkül. Már pedig a múltban azt hitték, hogy elég megnyitni a klubot, utána, majd magától jön min­den. Az apolitikus irányítás iine kiszorította a kultúra iránt érdeklődő, becsületes, szórakozni vágyó dolgozókat, de lehetőséget adott arra, hogy oda nem való, nyerészkedő elemek foglalják cl a dolgo­zóknak szánt helyet. Az SZMT és a területi bi­zottságok nagyobb figyelmet fordítsanak az egészséges klubélet kialakítására. Az ő segítségük nélkül a kultúrott­hon vezetői joggal érzik ma­gukat egyedül, de a kultúrott­hon vezetősége sem térhet ki az elől, hogy sokkal hatható­sabban, tudományosabb ala­pon, a bőséges szovjet tapasz­talatok felhasználásával irá­nyítsa ennek a szép és nagy lehetőségeket kínáló klubnak a fejlődését. EMLÉKEZZÜNK RÉGIEKRŐL Ssáss Károly 1905 október 15-én, 50 évvel ezelőtt halt meg Szász Károly költő éss műfordító. Élete folyamán több izbeii élt megyénkben is. 1853-ban Kecskeméten tanárkodott. 1858-ban Kunszentmik- lóson, 1863-ban Szabadszálláson működött, mint református lelkész. Költészete ma már nagyrészt kiesett az idő rostáján. De maradandó értéke irodalomtörténetünknek az a széleskörű és nagyjelentőségű műfordítói munka, amellyel a világirodalom klasszikusainak legszebb termékeivel ismertette meg a magyar népet. Angol, francia, német és olasz nyelvből fordított. Az ő nevéhez fűződik például Shakespeare nyolc legismertebb drá­májának fordítása. Ö ültette át magyar nyelvre Tennyson ki- rály-idilljeit, Goethe lírai költeményeit, Dante Isteni színjáté­kát, Moliere egész sor vigjátékát. Legszebb és legmaradandóbb a Niebelungen Lied művészi fordítása, mely azóta is legszebb eposzfordításaink közé tartozik. Egész sor lirai költőjét fordí­totta magyar nyelvre az európai, sőt a világirodalomnak. Be- ranger, Burns, Byron, Heine, Hugo Victor, Lamartine, Long­fellow, Moore, Wordsworth lírai és elbeszélő költeményeiből számos darabot ültetett át magyarra. Sokoldalú és. értékes irodalomesztétikai tevékenységének főműve a világirodalom nagy eposzait tárgyaló kétkötetes mun­ka, amely a nagy műeposzok elemzése mellett azokból bő for­dítási példákat közöl. Politikai tevékenysége nem emelte őt a kor haladó egyéniségei közé. De műfordításai útján maradan­dóan beírta nevét a inagyar irodalom történetébe, hiszen a magyar színpadokon a világirodalom legnagyobb művei liosz- szú évtizedeken keresztül az ő fordításában szólaltak meg. Helyes munkaszervezéssel a betakarításért A bajai Micsurin TSZ-ben át­alakított fűkasza segítette a kender betakarítását. A 10 hold napraforgó-termést már el is csépelték. A vetés is gyorsult. A 30 soros vetőgép magtakaróval összekapcsolva dolgozik. Egy másik erőgép három egybekap­csolt vetőgépet húz, 90 sorban végzi a vetést. Keresztsorosan vetik a búzát. Alkalmazzák a Bajai Állami Gazdaság újítását, a barázdabehúzót is — az osztó­r f , barázdák eltüntetesere. A kukorica azonban még sze­dettem Betakarítására helyes munkaszervezéssel készültek fel. A növénytermesztőket három munkacsapatba osztották be; Egy-egy munkacsapat 12 tagból áll. A munkacsapatok létszáma azonban 20—20' főre fog emel­kedni, mert a betakarítás, szár­vágás munkájába bevonják a családtagokat, az építő-brigád tagjait, és h most újonnan be­lépett nyolc tagot. A töréssel 4, a szárvágással, kötözéssel, be- hordással két nap alatt fognak végezni. A betakarítást azon nyomban követni fogja a szán­tás; három gép 18 holdon végzi majd naponta. A vetés sem tart 3—4 napnál . tovább ezzel a módszerrel. I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom