Bácskiskunmegyei Népújság, 1955. október (10. évfolyam, 231-256. szám)

1955-10-29 / 255. szám

(Folytatás az 1. oldalról) megállapította. A falusi ifjúság tömegei nem kerülnek a Dísz­be. És ez megkönnyíti az ifjú­ság köreiben az ellenség tevé­kenységét, az ellenséges nézetek behatolását. Az ifjúság jórésze, mint hogy könnyen jutott a népi demokrácia vívmányaihoz, nem becsüli eléggé népi demok­ráciánk eredményeit, emiatt jogtalan követelődzés, eredmé­nyeink lekicsinylése tapasztal­ható soraikban. Helyenként po­litikai közömbösség, fegyelme­zetlenség mutatkozik és komoly hibák vannak a fiatalok egy ré­szének magatartásában, érintke­zési formájában, a munka meg­becsülése terén. — Ifjúságunknál tapasztalható káros jelenségekért felelősség terhel bennünket, elsősorban a megyei tanács végrehajtó bi­zottságát, mely mindezideig né­hány VB-ülés kivételével nem foglalkozott az ifjúság nevelésé­nek kérdésével. A tanács felelős társadalmunk fejlődé­séért, lakosságunk neveléséért, ezen belül különösen az ifjúság neveléséért. A feladatokról így szólt Dallos elvtárs: — A megyei tanács végrehajtó bizottsága úgy gon­dolja, hogy elsősorban is vál­toztatni kell az állami és gazda­sági vezetők, a tanácsok, végre­Vita a hess A szünet után felolvasták a határozati javaslatot, majd Ko­vács Endre elvtárs megnyitotta a vitát a beszámoló és a hatá­rozati javaslat felett. Szólásra emelkedett dr. Bol- dcczki László, a megyei bíróság elnöke, aki hasznos javaslatokat tett a DISZ-vezetők bevonására, a fiatalkorúak elzüllésének meg­akadályozásában. Meleg József mint vendég szólt hozzá, és a tanítóképző növendékeinek az életbe való helytállásáról be­szélt és arról, hogy a gimná­ziumi tanulók nem látják he­lyüket a jövő építésében, nem látják, hogy műveltebb szak­munkások kellenek. Nagy Sán­dor keceli tanító a pedagógusok továbbképzéséről beszélt, Gás­pár Benjámin a nagyobb DISZ- ízervezetek függetlenített vezeté­sét vetette fel, Simon Ferenc a pedagógusok DISZ-ben végzett munkájáról beszélt. Ezután Erdei-Grúz Tibor ok­tatásügyi miniszter emelkedett szólásra. Rámutatott arra, hogy bár a nevelésben a pedagógu­sokra igen nagy szerep vár, munkájuk mégsem járhat ered­ménnyel, ha a szülők, de azo­kon túl az egész társadalom nem támogatja munkájukat. Szorosra kell fűzni a szülők és az iskola kapcsolatát, mert a nevelés hatását lerontja az, ha a gyermek mást hall az iskolában <k> mást odahaza. Fel kell hívni a szülők figyelmét arra, hogy az iskola nemcsak írni, olvasni számolni tanít, hanem hasznos szakismeretekre is. A gyerme­kek foglalkozzanak a politikai élet kérdéseivel is. A Szabad Ifjúság nekik íródik. A nagyobb gyerekeket számoltassák be ar- rói, hogy mi történik a nagyvi­lágban. Beszéljenek velük a Szabad Ifjúságban felvetett kér­désekről. Kéri az elvtársakat, hogy szánjanak szembe azzal a véleménnyel, amely szerint a gimnázium zsákutcát jelent. A gimnáziumoknak ugyanis nem igyctlen célja, hogy előkészítse­nek az egyetemeken való to­hsjtó bizottságok közönyén az ifjúság kérdésével szemben. Munkájuk állandó módszerévé kell tenni az ifjúság támogatá­sát, elsősorban a DISZ segítését, a jövő kádereinek nevelését. A tanácsok közeljövőben tárgyal­ják meg az ifjúság helyzetét és ezzel kapcsolatban hozzanak kö­telező határozatokat a végrehaj­tó bizottság és szerveikre vonat­kozólag. Az aránylag kevés ifjú­sági tanácstagok számát növelni kell, a tanács vezetői a jövőben részesítsék sokkal nagyobb er­kölcsi és anyagi támogátásban a DISZ-t. Biztosítsák, hogy hat hónapon belül minden DISZ- szervezetnek legyen otthona. A tanács vezetői vegyenek részt a DISZ rendezvényein, szólalja­nak ott fel, tekintsék szívügyük­nek a község, járás és város fia­taljainak sorsát. A tanács ve­zetői vállaljanak védnökséget egy-egy ifjúsági szervezet, vagy megmozdulás felett, ezzel is biz­tosítsák, hogy a DISZ, az úttörő- mozgaloçi tekintélye növeked­jék, a fiatalság szórakozásai megfeleljenek társadalmi, er­kölcsi követelményeinknek. Ta­nácsaink és a TSB-szerveink a sport és tömegsport fejlesztését is segítsék minden rendelkezésre áljó eszközzel. Majd Dallos Fe­renc elvtárs sorravette az iskolai nevelés terén előttünk álló fel­adatokat. ímoló feleit vábbtanulásra, de a gimnázium álialános műveltséget, képzettsé­get, a politechnikai képzettséget ai az ott tanulóknak. A Szov­jetunióban a szakmunkásoknak 8ü—85 százaléka érettségizett. Ott a munkások alkotó erejük­kel is támogatják az ipart. A munkások öntevékenyen alkot­nak, dolgoznak. Ehhez azonban a képességen kívül tudás, mű­veltség is szükséges, amit az iskolákban lehet csak megsze­rezni. Majd hosszabban foglalkozott az ifjúság politechnikai oktatá­sával és a tankötelezettségi tör­vény betartásával. A fiatal Pk neveléséért nemcsak a tanár és a szülő, hanem az egész tár­sadalom felelős. Minden gyer­mek a mi gyermekünk és azt kívánjuk tőlük, hogy a mi ol­dalunkon álljon, harcoljon a szocializmus felépítéséért és ezt meggyőződésből jegye. Nem lehet tehát számunkra közömbös egyetlen fiatal fejlő­dése sem. Meg kell kezdeni a küzdelmet ezen a téren és ak­kor biztosak lehetünk az ifjú­ság helyes fejlődésében. A miniszter elvtárs felszólalása után Németi József elvtárs, a me­gyei pártbizottság első titkára kért szót. Örömmel üdvözölte, he gy a megyei tanács is foglalko­zik az ifjúság kérdésével. Az ifjú­ság nevelését nem szabad kam­pányfeladatnak tekinteni, min­den felvetett kérdésben foglal­koznunk kell ifjúságunk ügyé­vel, Hosszabban szólt a tár­sadalmi szervek gazdasági és erkölcsi támogatásának fontos­ságáról. A hozzászólások megválaszo­lása után Cseh László, a megyei tanács végrehajtó bizottságának titkára tette meg bejelentéseit a tanácstagok visszahívásáról és újraválasztásáról. Majd javasla­tot tett a negyedik negyedév ta­nácsülésének időpontjáról. Ezután a megyei tanácstagok kérdéseket tettek fel, maid a válaszadás után 3 órakor befe­jeződött a nyilvános megyei ta­nácsülés. Befejezte éves tervét as Alföldi Kecskeméti Konzervgyár Az Alföldi Kecskeméti Kon- «ervgyár október 26-án 14 óra­kor befejezte az éves tervét. Ha most a gyár dolgozói visszatekin­tenek ebben az évben végzett munkájukra, megállapíthatják, iiogy becsülettel helytálltak, hi­szen az idei tervük a tavalyihoz viszonyítva közel 10 százalékkal volt magasabb. Az idén a gyár befőttből több, mint 8 vagonnal, janiból 4, finomfőzelékből 6 és fél, fözelékkonzervből 31,5, sűrí- vett paradicsomból 23,3, pulpból 114, félkész befőttből 35,3 és gyü­mölcsborból 58,2 vagonnal adott löbbet a népgazdaságnak, mint .avaly. A múlt évhez viszonyítva az ezévi önköltségalakulás is ked­vezőbb 11,6 százalékkal. Tekintve, hogy a gyár teljesí­tette évi tervét, sőt az ered­ménytervét több, mint másfél millió forinttal túlteljesítette, en­nek révén igazgatói alapot, ju­talmazási keretet, jóléti keretet kap a vállalat. A terven felüli eredményből pedig, az év végén jelentős összeget fordíthat a vál­lalat az üzem továbbfejlesztésé­re. Az év hátralévő időszakában még 10 millió forint értékű árut akarnak adni terven felül a nép­gazdaságnak. Géniben megnyílt a külügyminiszterek értekezlete Pinay megnyitó beszéde A külügyminiszterek genfi ér­tekezletének első ülése Pingy francia külügyminiszter meg­nyitó szavaival kezdődött. — A kormányfők korlátozott prog­ramot dolgoztak ki — mondot­ta Pinay —, amely egy sor pon­tosan körvonalazott kérdésben nyilvánult meg. Ezekre a pon­tosan megfogalmazott kérdések­re pontosan megfogalmazott vá­laszokat kell adnunk, azaz vi­lágos, és konkrét válaszokat. Az előttünk vázolt keret már azon problémák fontosságánál fogva is széleskörű, amelyeknek tanul­mányozását elénk tűzik. A le­szerelés kérdése szövevényessé­ge miatt igen hosszú lélegzetű erőfeszítést követel majd meg tőlünk. Ezen a területen kétség­kívül csak bizonyos számú elő­zetes intézkedésben tudunk megállapodásra jutni, amelyeket úgy kellene összefoglalnunk, hogy alkalmasak legyenek a gyors, gyakorlati alkalmazásra. Ezzel szemben világos, hogy a napirend első pontjánál — a német egység es a biz­tonság kérdésénél — nincs akadálya annak, hogy azon­nal döntést hozzunk egy olyan terv módozatairól, amely összekapcsolná a né­met egység megvalósítását a biztonsági rendszer kidolgo­zásával. A francia kormány fontossá­got tulajdonít a Kelet és Nyugat kapcsolataira vonatkozó napi­rendi pontoknak. Mindaddig, amíg fennáll a világ megosztottsága, Nyu- gat-Európa biztonsága fel- bonthatatlanul kötve marad a nyugati biztonság szerve­zeteihez és ilyen körülmé­nyek között illuzórikus len­ne a biztonság területén egységes Európáról beszél­ni. Viszont az Európa két része kö­zötti gazdasági, kulturális és humánus kapcsolatokat változa­tossá téve, megsokszorozva és elmélyítve lehetséges kell le­gyen, hogy új légkört teremtve, fokoza­tosan törekedjünk az egysé­ges Európa újjáépítésére. Ez az eszménykép talán tá­voli. Minden esetre a francia kor­mány máris eszerint és efelé orientálta és határozta meg po­litikáját, azon határok között, amelyeket Európa jelenlegi meg­osztottsága szab. Ezek a tárgyalások felelőssé­gül még egy feladatot hárítanak reánk. Azt, hogy elutasítsuk a hamis megol­dásokkal való önámítást, azaz az olyan megoldásokat, me­lyek löbbé-kevésbé ügyesen lep­lezik a megoldás hiányát, vagy az olyanokat, amelyek be nem vallott félreértéseken alapulnak. Pinay ezután megnyitottnak nyilvánította az értekezletet. Macmillan nyilatkozata A legutóbbi júliusi genfi ér­tekezlet űj reményeket ébresz­tett a világban. Számunkra, akik most hozzáfogunk a kor­mányfők által ránk bízott mun­kához, ez az elkövetkező hetek­ben nagy ihletet ad, de egyúttal próbatételt is jelent. Célunkat szivélyességge) és megértéssel kell elérnünk. Nem szabad visszariadni átmeneti visszaesésektől és nem szabad, hogy az akadályok, bármilyen komolyak legyenek is azok, el­térítsenek bennünket útunkról. Ugyanakkor realistáknak kell lennünk. Fel kell ismernünk, hogy jelenleg még jelentős eltéré­sek választják el a nyugati hatalmak és a Szovjetunió álláspontját. Hiszünk azon­ban abban, hogy ezeket át lehet hidalni és mi el vagyunk tökélve, hogy minden erőfeszítést megteszünk a siker érdekében. Nincs olyan áldozat, amit ne vállalnánk a béke ügyéért, ki­véve a hitnek és a hűségnek azokat az elveit, amelyeket a bi­rodalom népei életbevágónak tartanak és amelyekért oly so­kat áldoztak. dezzék és Németország egy­ségét békeszerető és demo­kratikus alapokon állítsák helyre. A jelenlegi viszonyok között, amikor két különböző társadal­mi rendszerű német állam van, nem lehet a német kérdés meg­oldását Németország egyik, vagy másik része érdekeinek rovásá­ra, a Német Demokratikus Köz­társaság dolgozói szociális vív­mányainak rovására — amely vívmányok óriási jelentőségűéi: az egész német nép számára —, megoldani. Teljesen irreális volna meg­kísérelni Németország egye­sítésének megvalósítását Né­metország két részének me­chanikus összeolvasztása út­ján. Feltétlenül abból kell kiindul­nunk, hogy a német kérdés meg­oldása mindenekelőtt maguknak a németeknek az ügye. A mi fel­adatunk, hogy segítsük őket eb­ben, nem pedig, hogy rájuk kényszeresük egyik, vagy másik tervünket. Értekezletünk igen fontos kér­dése — amelynek pozitív meg­oldását minden nép várja — a leszerelés kérdése. A leszerelés problémája gya­korlati lépesek megtételét követeli, döntést követel. A szovjet küldöttség hajlandó tekintetbe venni mindazokat a javaslatokat, amelyek elősegítik a fegyverkezési verseny meg­szüntetését, amelyek előbbre vi­szik a leszerelés kérdését. A szovjet kormány nagy je­lentőséget tulajdonít annak, hogy a mostani értekezleten megvitatásra kerül a Kelet és Nyugat közötti kapcsolatok kér­dése is, mert az ilyen kapcsola­tok előmozdítják a nemzetközi együttműködést és a jobb, köl­csönös megértést. Mi tudjuk, hogy a Nyugat és Kelet közötti kapcsolatok V. M. Molofov A kormányfők júliusi genfi értekezlete még jobban megszi­lárdította a népeknek a tartós és szilárd béke biztosítására irá­nyuló akaratát. A kormányfői értekezlet megnyitotta az utat arra is, hogy a továbbiakban együttesen megvizsgáljuk és megoldjuk a megérlelődött nem­zetközi problémákat a kölcsönös megértés és a felek érdekei tisz- teletbentartásának szellemében, a népek közötti béke biztosítása feladatainak megfelelően. Ezután Molotov elvtárs ismer­tette a Szovjetunió intézkedéseit, amelyek a nemzetközi feszültség további enyhítését célozták. — Majd így folytatta: A kormányfők a következő kérdések megvitatásával bíztak meg bennünket: 1. Az európai biztonság és Né­metország. 2. A leszerelés. 3. Kelet és Nyugat közötti kap­csolatok fejlesztése. Már ma meg kell mondani, hogy a katonai csoportosulások je­lentik a fő akadályt az euró­pai biztonság biztosításának útjába. A Szovjetunió a katonai csopor­tosulások megszüntetését kíván­ja. Ha valamilyen meggondolás miatt ez nem hajtható végre azonnal, akkor javasoljuk, hogy történjék ez fokozatosan, de már most készítsék elő az utat az ösz- szes katonai tömbök és cso­portosulások megszüntetésé­re. Éppen az európai biztonság kérdésével összefüggésben — ez az európai népek szempontjából fő kérdés •*-» kell megvizsgál­nunk az e kérdésnek alárendelt német kérdést is. nyilatkozata A Szovjetunió híve volt és marad annak, hogy a nemet kérdést az európai biztonság érdekeivel összhangban ren­fejlesztése akkor lesz sike­res, ha szilárd gazdasági alapja lesz és a nemzetközi kereskedelem akadálytalan fejlődésére fog támaszkodni. Dulles amerikai külügyminiszter beszéde — A fennálló feszültségnek és bizalmatlanságnak mély gyöke­rei vannak — kezdte el beszé­dét —, ezek nem küszöbülhetők ki egykönnyen. Elértük azonban azt a kritikus pontot, ahol olyan közös akciók sorozata lévén kell előrehaladnunk, amelyek hely­reállítják a bizalmat, különben a jövő egyáltalán nem lesz olyan, mint a múlt volt, hanem még annál is rosszabb, a koráb­bi helyzet tovább romlik. Mindnyájan megegyeztünk ab­béin, hogy Németországot szabad választások útján újból egyesí­teni kell. Németországnak a je­lenlegi időszakban való egyesí­tése azonban megköveteli, hogy mindnyájan biztosak lehessünk abban, hogy ez a lépés nem fogja gyengíteni biztonságunkat. Az Egyesült Államok felis­merve ennek szükségességét, hajlandó csatlakozni a Né­metország egységével kap­csolatos biztosítékokhoz, amelyek eleve kizárják a német militarizmus bárminő újjászüle­tését. Ezek, véleményünk sze­rint, tekintettel vannak minden jogos biztonsági érdekre, bele­értve a Szovjetunió jogos biz­tonsági érdekeit is. Ezeknek a biztosítékoknak lehetővé kell tenniök, hogy haladéktalanul hozzáfogjunk Németország rég­óta esedékes újraegyesítésének megvalósításához. Mindenki elismeri, hogy a fegyverzetek jelenlegi mennyisége nehéz terhet je­lent az egyes országok szá­mára és hogy azokat csökkenteni kell: nem csupán takarékoskodási in­tézkedésként, hanem azért is, mert a biztonsági célokat szol­gáló fegyverzet valójában hábo­rúhoz Vezethet. De egyikünktől sem várható el, hogy lényeges mértékben csökkentse katonai ütőerejét, ha­nem csak a többiek fegyverze­tének hasonló csökkentésével lépést tartva. Ezért világos, hogy az előrehaladás ebben a kérdés­ben nem pusztán azon múlik, hogy megegyezés történik-e a csökkentés kérdésében, hanem annak biztosításán is, hogy s megegyezés szerinti csökkentés valójában megtörténjék. Máskü­lönben senkinek sem lenne az az érzése, hogy veszélytelenül végrehajthatja a megállapodás szerinti csökkentéseket. Valamennyien egyetértünk ab­ban, hogy kapcsolataink kiszélesítése a kölcsönös megértés előmoz­dítását szolgálhatná. Azonban ezen a téren sem vár­hatunk hirtelen olyan messzire- ható tetteket, amelyek semmibe­veszik az összes biztonsági meg­gondolásokat. Ezekkel a kérdésekkel kap­csolatban különféle javaslataink lesznek, amelyekkel igyekszünk eloszlatni a Szovjetunió jogos aggodalmait. Reméljük, hogy a Szovjetunió olyan komoly és jó­indulatú megfontolást szentel ezeknek a javaslatoknak, ami­lyent hitünk szerint megérde­melnek. Az a remény, amelynek itt hangot adtam, Eisenhower el­nök reménye, aki gondolatban velünk van és én igen nagyre értékelem, hogy önök megemlé keztek róla. (MTI)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom