Bácskiskunmegyei Népújság, 1955. október (10. évfolyam, 231-256. szám)

1955-10-27 / 253. szám

Ez történt a nagyvilágban BERLIN. Wilhelm Pieck, a Német Demokratikus Köztársa­ság elnöke október 25-én a Nie- derschönhausen-palotában fo­gadta V. M. Molotovot, a Szov' jetunió Minisztertanácsának el só elnökhelyettesét és a Szov­jetunió külügyminiszterét. A szívélyes baráti légkörben megtartott fogadáson eszmecse' re folyt a genfi négyhatalmi kül­ügyminiszteri értekezlettel ösz- szeíüggő kérdésekről. A beszél­getés megmutatta, hogy a Szov­jetunió és a Német Demokra­tikus Köztársaság kormánya azonos nézeteket vall mind az európai biztonság megteremtésé­nek alapvető kérdéséről, mind a német kérdésről. Otto Grotewohl, a Német De­mokratikus Köztársaság minisz­terelnöke október 25-én» ebédet adott a genfi négyhatalmi kül­ügyminiszteri értekezleten rész­vevő és átutazóban Berlinben tartózkodó szovjet küldöttség tiszteletére. Az ebéden részt vet­tek a szovjet küldöttség tagjai és a berlini szovjet nagykövet­ség tanácsosai, valamint a Né­met Demokratikus Köztársaság állami, politikai és társadalmi életének vezetői. Az ebéd meleg, baráti légkör­ben folyt le. NEW YORK. Amint az United Press hírügynökség kairói tudó­sítója közli, az egyiptomi kül­ügyminisztérium szóvivője októ­ber 25-én bejelentette, hogy az egyiptomi kormány az ország el­hagyását javasolta a kairói ame­rikai nagykövetség légi attasé­jának, mivel olyan kijelentése­ket tett, amelyek sértik Egyip­tom méltóságát. MOSZKVA. Jean-Paul Sartre, a Béke-Világtanács tagja, fran­cia író és Simone de Beauvoir francia írónő a Szovjet írószö­vetség meghívására kedd este Moszkvába érkezett. A Vnukovói repülőtéren a vendégek fogadására megjelen­tek a Szovjet írószövetség kép­viselői Szimonovnak, az írószö­vetség vezetősége titkárának ve­zetésével. KARACSI. Dakkában, Kelet- Pakisztán fővárosában befejezte munkáját a Kelet-pakisztáni Né­pi Muzulmán Liga — a tarto­mány legnagyobb pártja — ta­nácsának ülésszaka. Äz üléssza­kon nagy beszédet mondott Mau- Jiana Basani, a Népi Liga el­nöke. Basani kijelentette, hogy Pa­kisztánnak nem szabad semilyen tömbhöz sem kötnie magát, ha­nem független külpolitikát kell folytatnia és támogatnia kell a gyarmatosítás ellen vívott népi harcot. Basani ellenezte Pakisz­tánnak a SEATO-ban való rész­vételét. Az ülésszakon elfogadott egyik határozat követeli, hogy a pakisztáni alkotmányozó gyű­lés haladéktalanul vizsgálja meg az országnak a katonai szerző­désekben és szövetségekben való részvételét és erről hozzon hatá­rozatot. Ha egyik vagy másik szerződést vagy szövetséget az alkotmányozó gyűlés helytele­níti, úgy azt fel kell mondani. BEIRUT. Damaszkuszi közle­mények szerint október 24-én hazatért Szaud-Arábiából a Sza- id Ghazzi miniszterelnök vezette sziriai kormányküldöttség. Ghaz­zi, Damaszkuszba érkezésekor a sajtó képviselői előtt kijelentet­te, hogy Szaud-Arábia királyá­val folytatóit tárgyalásai siker­rel végződtek. Mértékadó körök szerint Szaud királya hozzájárult, hogy a sziriai—egyiptomi egyezmény­hez hasonló kétoldali védelmi egyezményt kössön Szíriával. BÉCS. Október 24-én nyilvá­nosságra hozták a semlegességi törvényjavaslat szövegét, ame­lyet jóváhagyás végett a parla­ment elé terjesztenek. PÁRIZS. A Rabatból Párizs­ba érkezett legújabb hírek sze­rint a marokkói helyzet tovább­ra is zavaros. Ben Szliman folytatja kor­mányalakítási tárgyalásait. A Demokratikus Függetlenségi Párt helyettes főtitkára, akit Ben Szliman meghívott, kimen­tette magát aZzal, hogy Lausan- neba utazik, s ott a párt elnöké­vel, Mohammed Hasszán el Vaz- zanival tárgyal. Az Isztiklal megtagadta a részvételt a kor­mányban és közleményében le­szögezte, hogy törvényellenesnek tartja a kormányzótanácsot. El Glaui Marrakesi pasa kijelen­tette, hogy óhajtja Ben Jusszef azonnali visszatérését a trónra. LONDON. A londoni rádió je­lenti, hogy Eden miniszterelnök az alsóház keddi ülésén bejelen­tette, hogy a kormány ki akarja bővíteni a hadügyminisztérium hatáskörét. Egyúttal közölte, hogy megalakítják a vezérkari főnökök egyesített testületét, amelynek élére a kormány Sir William Dicksont, az angol légi­erők jelenlegi vezérkari főnökét nevezi ki. A hadügyminisztérium — ki­bővített jogköre értelmében —a miniszterelnök vezetésével össze­hangolja majd a katonai és a polgári védelmi erők együttmű­ködésének tervezését és ezeknek az erőknek a kiképzését. BERLIN. A svájci hatóságok hétfőn megtagadták a beutazási engedélyt az NDK-ból érkezett 15 főnyi munkásküldöttségtől, amely a genfi külügyminiszteri értekezleten a német munkások álláspontját akarta előterjeszte­ni. A dolgozók tiltakoztak ez el­len az önkényes intézkedés el­len és kijelentették, hogy nem mondanak le arról a jogukról, hogy a német kérdésre vonatko­zóan hallassák szavukat Géni­ben. MOSZKVA. A Szovjetunió Legfelső Tanácsának küldöttsé­ge Volkovnak, a Legfelső Ta­nács Szövetségi Tanácsa elnö­kének vezetésével Jugoszláviá­ból kedden visszaérkezett Moszk­vába. SZAIGON. Az AFP hírügy­nökség szaigoni jelentése közli, hogy Dél-Vietnamban kikiáltot­ták a köztársaságot. A köztár­saságot szerdán reggel hirdették ki hivatalosan Szaigonban. LENINGRAD. U Nu, a Bur­mái Unió miniszterelnöke, fele­sége és kísérete október 25-én Moszkvából Leningrádba érke­zett. GENF. Molotov szovjet kül­ügyminiszter Berlinből jövet szerdán repülőgépen megérke­zett Genfbe. Kíséretében volt Gromiko külügyminiszterhelyet­tes, Szokolovszkij marsall, ve­zérkari főnök és Puskin nagy­követ. HÉTROL-HETRE Az elmúlt napokban a genfi értekezlet előestéjén 25 európai ország és az USA képviseleté­ben 100 gazdasági szakértő ta­nácskozott a nemzetközi keres­kedelem időszerű problémáiról Ez a genfi gazdasági értekezlet a Kelet—Nyugat-kereskedelem általános fellendülésének légkö­rében ült össze. Ennek a keres­kedelemfejlesztési tanácskozás­nak az volt a feladata, hogy Genf új szellemének megfele­lően ezt az irányzatot még tovább erősítse. A bizottság közreadott adataiból kiderült, hogy 1955 első felében a szocia­lista tábor országai nyolcszor olyan gyors ütemben növelték Nyugatra irányuló exportjukat, mint a nyugateurópai államok Kelet felé szánt kivitelüket. — Ezek a tények meggyőzően cá­folják a fegyverkezés mankójá­ba kapaszkodó nyugati politikai és gazdasági körök hamis okos­kodását, azt, hogy a keleteurópai országok csak korlátozott export- potenciával rendelkeznek. A szovjet és a népi demokra­tikus országok gazdasági fejlő­désének lenyűgöző mérete, sike­re egyre élesebben domborítja ki az ellentétet a jelenlegi helyzet és az adott lehetőségek között. Most már az egész nyugati üz­leti életet foglalkoztatja a Ke­lettel való kereskedelem kiszé­lesítése. A békés kereskedelem irányzalának ilyen térhódítása természetes következménye, egy­úttal előrelendítője a nemzet­közi enyhülés kibontakozásának. * Az utóbbi hetekben az atlanti paktum két pofont is kapott. A görög—török viszony kiéleződé­se lerombolással fenyegeti a NATO épületének délkeleti szár­nyát. A saarvidéki népszavazás Lewin doktor és a vízözön Érdekes kis hírt^közölt a minap a Reuter hírügynökség a Nebrasca állambeli Omahából: »Doktor Victor Lewin, a newyorki tudományos akadémia tagja kijelentette, hogy egyszerű módon meg lehelne semmisíteni az emberiség jelentékeny részét, h.i alombombát dobnának az Északi-Sark jegére. A robbanás következtében az óceán víz­szintjének emelkedése többmillió ember megfulladásához ve­zetne.« Lewin doktor megfelelő bizonyítékokkal támasztotta alá új özönvíz-tervezetét. Megmagyarázta, hogy »az atombomba rend­kívül magas hőmérsékletet teremt, óriási mennyiségű hőt fej­leszt«. Kifejtette azt a nézetét is, hogy »a vízszint emelkedése révén New Yorkot, Los» Ange lest, Londont, Párizst, Tokiót és más városokat elnyelne az óceán«, Ugylátszik, Lewin doktor laboratóriumából még mindig nem sikerült kiszellőztetni a hidegháború levegőjét. De az is lehet, hogy a nagyvonalú tudósnak aznap láza volt ... pedig homokot szórt az amúgy is nyikorgó francia—nyugatnémet együttműködés gépezetébe. A Saar-vldék lakosságának vasár­napi döntése az ellentétek ko­moly elmélyülésére vezethet Bonn és Párizs viszonyában. A saarvidéki népszavazás mind Franciaországban, mind Német­országban nagymértékben meg­szilárdította az európai kollektív biztonság megvalósításáért küz­dő erők helyzetét. Ez a népsza­vazás a Napnál világosabban megmutatja, hogy az igazi német —francia megbékélés és a saar- videki probléma végleges megol­dása csakis a széleskörű európai biztonság rendszerén belül te­remthető meg. Egy olyan rend­szeren belül, amely megakadá­lyozza a német revans-soviniz- mus érvényesülését. Ez a szava­zás így kihat a genfi értekezle­ten a francia küldöttség maga­tartására is. Hetek óta tarajos a francia belpolitika amúgyis zavaros vi­ze. Az algíri kérdésben Faure miniszterelnök bizalmat köve­telt a nemzetgyűléstől. A Faure- kormány fennállása 8 hónapja alatt most első ízben vetette fel a bizalmi kérdést. A nemzetgyű­lés megadta a bizalmat. Faure kormánya nem bukott meg, mert a francia nemzetgyűlés nem akarja kormányának megnehezí­teni a helyzetet a genfi tárgya­lásokon. A francia miniszterel­nök a nemzetgyűlésnek ezt a haladékát most arra használja fel, hogy idő előtt kiírja a vá­lasztásokat. A francia nemzet- gyűlésnek tehát rövidesen há­rom nagyfontosságú vita napi­rendre tűzéséről kell döntenie) Az első a választások időpontjá­ra, a második a kormány mű­ködésének mérlegére, a harma­dik a választási törvényre vo­natkozik. Politikai megfigyelők szerint a kormány sürgeti a vá­lasztások időpontjának vitáját) A Lyonban megtartott tömeg- syülésen Jacques Duclos állást foglalt a választások idő előtti kiírásának kérdésében és kije­lentette, hogy a kormánypoliti­kusok azért sietnek, mert né­hány hónap múlva nem tudná­nak mást felmutatni az ország­nak, mint a legszégyenteljesebb csődmérleget. Félnek a munkás­egységtől, mely egyre erősödik Franciaországban és végül győ­zedelmeskedni fog. Követelte, hogy Franciaországban változ­tassák meg a politikát. Tömörkényi István : Öreg embör napáldozatja Jj'aragó Mönyhért mögún- ta magát, ügy vót, hogy ült eddig a tanyaház előtt a kis- padón, aztán pipázott. Rossz do­hányt pipázott a garasos pipá­ból. Tajtékpipából csak ünnep­nap szokás ez. Továbbá faragott a bicskával. Volt ott egy darab fa, epörfa, a pad fölött. Hullaj­tottá az epörfa az ágát. Öreg mán ügön; ez ettül van. Egy ága levált. Oda esőit Mönyhért elébe. Békésen. Nem ütötte mag Mönyliértöt. Mönyhért ültette ezt a fát ötven esztendő előtt. Ncrrt is ötven esztendő előtt, ha­nem ötvenkét esztendő előtt. Gyükereire zabot szórt, hogy ti mag megfogamzzon. No, adott is ötven esztendő óta elég epröt a malacoknak. Ilyen a fa. A fa csak úgy él, mint az embör, csak éppen hogy lába nincs. Lát mindönt, tud mindönt. Tisztán csak azért nyűi magosra, hogy széttekintsön a vidékön. Jó nép a fa, embörök. Lcesött a faág. Mönyhért néz­te. — Legyüttél? — kérdezte tulle. A faág leszáradt leveleivel zi- zögött neki. Beszélt. — No, — mondta Mönyhért, — ha mán legyüttél, faragok bclüled a kis onokámnak kis- kést, mög fakanalat. Mán úgyis elúntam itt magamat végképp. A faág zizögött tovább, hogy az de bizisten jó lössz. Mönyhért mostand elővette a bicskáját. Mögnézte egyik vég­ről, mögnézte másik végrül. Ak­kor kinyitotta a tulajdon ágát. Igenyös, szép ág ez, még az öreg Sziráki csinálta a városban, de tulajdon maga. Haj, még akkor fekete háza vót annak is. Mert lakodalmi bicskának vötte ezt a bicskát Mönyhért. T\e mindegy az. A vasát belefeszílölte az ágba és ketléhasította. Az ág ellent nem szólt, mert tudta, hogy ez a sor­sa Növekedésiben egy idejig eleinte finom levelet adott a se- jömbogaraknak, aztán epröt ter­mőit, később árnyékot vetött alatta pihenőkre, most pedig kanál lett belüle, kis kanál az onokának, úgy hijják: Marci, hanem borzasztó játékos fattyú. Faragja nagyapó elsőbb lapos­ra. azután az ódalait barkácsol­ja, utóbb mélyíti, hogy az a valóságos kanálhoz híven ha­sonlítson és löhessön vele merni csakugyan. Ráér csinálni, mert egymaga van a tanyában, a töb­bi odajár kint a földben, Isten áldásáért. Óh, Mária, légy üd- vcz. Csak a sánta varnyú gyün oda féllábon, de hisz könnyű annak féllábon járni, akinek csak egy van. Bár azért így is billog a kutyalélök és olyformán néz nagyapóra, hogy Mönyhért kén- télén szót szóllani hozzá; w- A Marcié lössz, — mondj# neki. — Hallod-e Matykó, a Mar­cié. Kanál. Matykó félszömmel adja tekin­tetű nagyapóra, oszt aszongya a s zömtelen: — Kár. — Kár beléd az étel, kutya, — fakad haragra nagyapó. — No nézd. Ugyan hogy nem gyün ide a Hattyú, hogy mögtépázna vagy egyszer. — Kár, — kiabál vissza Matykó, hanem van annyi esze a csudá­latos istenbogarának, hogy azon­nal odébb is ugrik. Hanem ugrálhat mán, mikor gyün a Hattyú. Mögneszelte he- vertiben, hogy nevét ejtötték s idekövetközött. Vén kutya mán a Hattyú, egészen fehér, de ez nem az öregségiül van, mert mindig fehér vót, azért is lőtt a mostani neve a neve neki. ZJattyú egy lábával sebösen fejőn üti Matykót, hogy mönnyön az útból. Matykó kia­bált és kétfelé terpesztve a szár­nyait, nagyapóhoz futott, hogy védelmözné. — En nem védtek, — mondta most nagyapó, — mert fekete a leiköd. Még Marcitúl sajnálod a kanalat? Hattyú nem is tudta, hogy a Matykó ilyen rossz. Most csu- dálkozik is rajta. — Au! — így szól. — De ügön, — felel neki nagy­apó, — ijen vót. No, ez mán sok. Hattyú leül a két hátulsó lábára és söpri a farka a homokot. — De söpörsz, — véli nagy­apó, — pedig messzi van még szombat délután,: Ezzel a vijolenciának vége is szakad. Mönyhért kifaragla a kanalat és most már az ág má­sik feieközetiből villát csinál. Evvel nagyobb gond jár, mert az ágait külön-külön köll farig­csálni. Hattyú nézi a munkát, a szömtelen Matykó mög egyször csak a térgyire ugrik. Nagyapó rá is koppint a fejire a bicska- véggel, de Matykó nem mozdul. — No, — mongya nagyapó, belegyőződve a dologba, — csak­ugyan ojan vagy, akár a kul­lancs. (Bánnya is Matykó az ijen beszédöt.) Még kész sincsen tökéletesen Mönyhért a villával, mikor zö­rögnek az úton. Gyün haza a család. Azért zörögnek, mert babot hoznak valamennyien, most szödték ki . a fődbül. Én édes jó Istenöm, de szépre ne­velted az idén. Gyün az embör, az asszony, az Etel mög a Mar­ci. Hogy hozza a Marci a ba­bot, hogy alig bírja. — Hozom a paszurt, öreg­apám! — kiáltva. — O, jó kis leiköm, — moso­lyog nagyapó és tekintettyeivel, könnybe lábbadt szóméi nézési­vei a gyermökre téved. — Hát kozod ? — Ahán, — feleli büszkén Marci és ezön most mán moso- jugnak mind valahányon. Zizög a száraz babhaj, ahogy apa, anya válláról a földre veti. Anya mingyár vacsora kászolítása után igyekszik. Tüzet rak. Etel az epörfa alá a malomküre tányé­rokat hoz ki. Cifra tányérok czök, kunos kék virág Van ben- nök, Dorosmán vötték réaön, Azután mén egy bögrével az is- tállóba, hogy egy fejet tejet hoz nagyapónak. Mert Mönyhért nem öszik főtt vacsorát, öreg ü mán ahhon, ü csak úgy mögisz- sza a tejet, ahogy azt a mi jó Istenünk a tehénbe ággyá. Azért is az első fejet az üvé. Hozza is az Etel Ián hamar- dossan, nagyapó pedig ojan szé­pen iszogattya a porcelán bögré- bűl, hogy gyönyörűség nézni. Ahogy avval készen van, föl is áll és mén az ereszei alá, hogy lefekszik. Jó hosszú sejömszörű, egész takaródzásra való, törött­bőrű subán szokott aludni nagy­apó. Elsőbb azonban a kis ka­nalat, kis villát odalopja a hun- cutságos vén embör a Marci tá­nyérja alá, hogy majd örül raj­ta a kis kutyafékom. Avval aztán el is mén az öreg humni. Szépen elnyújiódzik és fehér hajai a fehér subaszőrbe cltgyődnek. A nap mán áldozik, épp most van a földszérül lebu- kában. De akár hiszik, akár nem, a földperemrül még szinte visszaugrik, hogy még egyször ragyogó fehér haját végigöntre piros sugaraival. Mert úgy lő­het, mire röggel mögén előkerüli már nagyapót nem találja. El­szunnyadhat végképp, mert az ijen vén embör röttentő halan­dó. JLfatykó fölmönt nagyapó subája vállára, oszt be- humta a S2ömit. Most úgy lösz, mintha alunna. Pedig igazság szerint neveti magába a ku-. tyalélök, hogy ü mög a nagyapó hogy csinálták mög titokban a Marcinak a kanalat. I I

Next

/
Oldalképek
Tartalom