Bácskiskunmegyei Népújság, 1955. szeptember (10. évfolyam, 205-230. szám)

1955-09-21 / 222. szám

(Folytatás az 1. oldalról) ezek az engedmények nem me­hetnek annak az alapvető célki­tűzésnek rovására, amelyet a Német Demokratikus Köztársa­ság tűz maga elé. Az a feladat, amely a német nép előtt áll és amelyre a németek millióinak figyelme szegezödik, ez a német nép újraegyesítése egységes, bé­keszerető, demokratikus német államban. Felmerül a kérdés: hogyan le­nét kielégiteni a német népnek az újraegyesítésre irányuló kí­vánságait: vajon a fennálló hely­zet mindörökre így marad? Erre mi világosan és határozottan vá­laszoljuk: a németeknek maguk­nak kell megoldaniok ezt a kér­dést — németek, egy asztalhoz! A német kérdést senki jobban nem oldja meg a németeknél. Németország újraegyesítésé­nek olymódon kell megtör­ténnie, hogy az egységes né­met állam békcszerctö, de­mokratikus legyen, hogy a német állam erői ne irányul­janak más államok ellen. A német kérdés ilyen megol­dását mi mindenképpen elő fogjuk segíteni. Világos, hogy a jelenlegi viszo­nyok közepette a német kérdés­nek ilyen alapon való megoldása nehéz dolog. A Német Szövetsé­gi Köztársaság képviselőivel folytatott tárgyalások megmutat­ták, hogy a kérdés gyors megol­dásának útján nagy nehézségek állnak. Egészen nyilvánvaló, hogy a párizsi egyezménynek ha­tálybalépése, a Német Szö­vetségi Köztársaság belépése a NATO-ba, komoly akadályt gördített a német kérdés megoldása elé. Mi az egyetlen helyes kivezető utat javasoljuk, adják c kérdés megoldását a német nép kezébe. A németek megtalálják majd az utat, hogy helyesen döntsenek. Úgy vélem, hogy közös vélemé­nyünket fejezem ki, ha azt mon­dom, hogy a német nemzetnek és a Szovjetunió népeinek közös érdeket fűződnek a békés, baráti kapcsolatokhoz. Meg akarom mondani: bizonyos ideig nyilván számolni kell azzal, hogy Német­országban két állam van. A Né­met Demokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársa­ság. A Német Demokratikus Köz­társaság dolgozói a szocialista építés útjára léptek. Ez hatalmas történelmi esemény a német nép életében. : Ezen az úton önök a mi támo­gatásunkat élvezik. Teljes sikert: kívánunk az önök nagy alkotó munkájához. Meggyőződésünk, hogy önök újabb nagy sikereket aratnak majd ezen az úton. Szeretnék még szólni egy kér-; désről, azoknak a volt hadifog­lyoknak kérdéséről, akiket szov-: jet bíróságok háborús bűnösként; elítéltek, önök emlékeznek arra. hogy e kérdésről Bulganyin elv­társ és én eszmecserét folytat­tunk önökkel, amikor Genfbői; jövet áthaladtunk Berlinen. Amikor hozzánk érkezett a; Német Szövetségi Köztársaság: küldöttsége, az szintén felvetet-i te ezt a kérdést, kapcsolatba-; hozva a Szovjetunió és a Német: Szövetségi Köztársaság diplomá­ciai kapcsolatának felvételével. Leszögeztük Adenauer úr és a Német Szövetségi Köztársaság kormányküldöttségének tagjai előtt, hogy ezt a kérdést csak a Szovjetunió döntheti el, mivel ezek az emberelv a szovjet nép­pel szemben követtek el bűntet­teket és ezért a szovjet bíróság; elítélte őket. De múlik az idő és; az emberek változnak. Ügy vél-; jük, hogy eleget tehetünk c személyek | időelőtti szabadonbocsátásá- ra vonatkozó kérésnek. Figyelembe vesszük, hogy ezek apák, fiák, férjek és testvérek,1 akiknek rokonaik és közeli hoz­zátartozóik vannak és ezek vár-; ják őket. Megértjük, hogy te-; kintetbe kell venni ezeket az; emberi érzéseket;: -Ezek az em-' berek már letöltötték börtön- büntetésük jelentős részét és re­méljük, hogy helyesen értékelik majd á szovjet kormány nagy­lelkűségét, és kiszabadulásuk után a Szovjetunióhoz fűződő kapcsolatukban nem a bosszú ér­zéséből indulnak majd ki. Ezután így folytatta: Ml hajlandók vagyunk ki­vonni csapatainkat Németor­szágból, de azzal a feltétel­lel, hogy a hitlerista Német­ország ellen vivott háború­ban volt partnereink is ki­vonják csapataikat. Van reményünk arra, hogy ez a kérdés a jövőben megoldódik. A genfi négyhatalmi kormányfői értekezlet szülte ezt a reményt. Reméljük, hogy a genfi szellem tovább fejlődik és erősödik, de nem a láthatatlan és érzékelhe­tetlen szellem formájában, ha­nem konkrét akciók formájában, mint az részünkről történt, ami­kor elhatároztuk, hogy 640 000- rel csökkentjük fegyveres erőink létszámát, amikor lemondtunk a finnországi Porkkala-Udd hadi­tengerészeti támaszpont bérbe­vételéről és számos más intéz­kedést tettünk. Elvárjuk, hogy a genfi tárgyaló társaink kölcsö­nösséggel válaszolnak cs ezután mi újabb javaslatokat terjeszt­hetünk elő, Walter Ulbricht beszéde Walter Ulbricht a hétfői ülé­sen elhangzott beszédében han­goztatta, hogy a szerződés első cikkelye kimondja, hogy a Né­met Demokratikus Köztársaság szabadon dönthet bel- és kül­politikájáról, beleértve a Német Szövetségi Köztársasághoz fűző­dő kapcsolatokat. Ezzel ellentét­ben a bonni kormány a nyugati hatalmakkal olyan szerződése­ket kötött, amelyek korlátozzák a Német Szövetségi Köztársaság jogait és amelyek által 50 évre ígéretet tették a nyugati meg­szálló hatalmaknak, hogy csapa­taikat ott állomásoztathatják és beleszólhatnak Nyugat-Németor- szág beliigyeibe. Nyugat-Németországban mind szélesebb körök ismerik fel, hogy végzetes hiba volt a párizsi egyezmények megkötése, mivel ezek az egyezmények ösz- szeegyeztethetetlenek Németor­szág egyesítésével. A Német De­mokratikus Köztársaság és a Szovjetunió között most köten­dő szerződés segítséget nyújt a békeszerető németeknek, hogy megszilárdítsák a békét és meg­mutatja nekik, hogy Németor­szág így soha nem kerül a NATO és a nyugatnémet militaristák diktatúrája alá. Az európai népek békés életé­re nyilvánvalóan a német mili- tarizmus újjáéledése jelenti a legfőbb veszélyt. Az európai bé­ke biztosításéra és Németország egyesítésére csakis egyetlen le­hetőség áll fenn: az európai militarista cso­portosulások megszüntetése az európai államok kollek­tiv biztonsági szerződése út­ján. A nyugatnémet szövetségi kor­mánynak reálisan kell felmér­nie a helyzetet és tudatában kell lennie annak, hogy csakis a Né­met Szövetségi Köztársaság te­rületén belül gyakorolhat jogo­kat. Németország határaira vo­natkozóan tett nyilatkozatai ér­téktelenek, mivel jogerős nem­zetközi szerződések állnak fenn. Egyetértünk azzal, hogy a béke őreiként szovjet csapatok maradjanak a Német Demokra­tikus Köztársaságban mindad­dig, amíg a nyugati hatalmak nem hajlandók visszavonni csa­pataikat Nyugat-Németországból és felszámolni katonai támasz­pontjaikat, szükséges szovjet csapatoknak a Német Demokra­tikus Köztársaság területén való jelenléte. Ez egyáltalán nem érinti a munkások és parasztok hatalmának azt a felelősségét, hogy saját fegyveres erőinek se­gítségével hatásosan megvédel­mezze a Német Demokratikus Köztársaságot, a dolgozók hazá- 1 j át. Otto Grotewohl sárónyilatkozata a hétfői ülésen Otto Grotewohl miniszterelnök hétfőn a Szovjetunió és a Német Demokratikus Köztársaság kor­mányküldöttségének ülésén zá­rónyilatkozatot tett: — Bulganyin elvtárs tájékoz­tatott bennünket arról, —mon­dotta többek között —, hogy a Szovjetunió kormánya határoza­tot hozott a főbiztosi hivatal megszüntetésére és a korábbi Ellenőrző Tanács határozatainak hatályonkívül helyezésére. Ezt a Német Demokratikus Köztársa­Szüreti mulatság íiszakecskén Tiszakécske, 1955 szeptember 18, vasárnap délután 4 óra. Kocsizörgés, dobpergés. Siet a falu apraja-nagyja meghallgatni az újságot. A kisbíró ércesnek ígérkező hangja megcsendül: »Hirdetmény! A DISZ ókécskei szervezete értesíti a községet, hogy ma este nagyszabású szü­reti mulatságot rendez. Belépő­díj fejenként öt forint, aki fej nélkül jön, az felét fizeti. To­vábbá: ifjú Lovas István és Szürszabó Lajos értesíti a lakos­ságot, hogy a szüreti bál után, ki erejét elveszti, összkomfortos fogattal, díjmentesen hazaszál­lítja. Végül; Kása Károly érte­síti a lakosságot, hogy a bál al­kalmával széttaposott félcipők­ből jutányos áron, részletfizetés­re, vadonatúj birgeli csizmákat készít.-» Újból megperdül a dob, a menet megindul. Élen a csikó­sok haladnak, bőujjú ingük, bőszárú gatyájuk lobog. Utánuk a hegybíró, meg a hegybíróné kocsija jön, pirospártás, piros pruszlíkos, fehér szoknyás kis­lány ül közöttük. A kisbíró büszkén feszít a bakon. Azután hosszú sorban jönnek a kocsi­kon csőszlegények, csőszleányok. A kocsik tele zöldlombbal, vi­rággal, a küllők körülfonva piros krepszalagokkal, lombok­kal. Egyre forognak a kerekek, énekszó száll hátulról a kocsik­ra, ott mennek a csaposlegények, csaposlányok .., »Hej. élet, élet, betyár élet. ez aztán qz élet.... A kécskei csárda ki van festve...» Nem csoda, hogy még táncra is kerekednek a sátorlombos nagy szekéren, mert mögöttük gumi­kerekű kocsin az érdemes kécs­kei zenekar húzza a talpalá- valót. Csak az öreg csősz nyug- hatatlankodik, kunyhónak kine­vezett talyigáján, s hol előre igyekszik, hol hátra, aszerint, honnan remélhet 8 cigarettát elemésztő csibukjába dohányt. Reménytelennek látszik. Közben innen is, onnan is biztatják: »Pipázz már: Szíjjad már, öre­gem!» A- kis fekete puli ebből mit sem ért, de azért nagyon okosan nézdegél cipőgomb sze­meivel a csősz subája mellől. Megszaporodnak a menet kísé­rői. Kislányok futnak a kocsi mellett, nagyon izgatja őket a bál, no meg a hegybíróék kis­lányának piros pruszlikjQ. Egy- rc-másra felhangzik a sóvár ké­rés: »Vedd már le a pullóvere- det.» Lassan visszaér a menet oda, ahonnan elindult, elégedetten tárgyalgatják: — Sok volt a néző, biztosan sok tesz a táncos L. Mindenki lekászolódik a ko­csikról és ekkor jön a nagy nap egyik fénypontja. A fényképész hangját hallani, amint nagy iz­galommal, buzgalommal rendez­geti a társaságot, meg a fényké­pezőgépet. Bizony ott lesz a ké­pen mindenki, a bájos kis szőke csőszlány — Palásti Marika, meg Majtényi Erzsiké, aki iga­zán nem is izgult a bál miatt. ság törvényhozó testületéi iránti bizalom kifejezésének tekinti. Bulganyin elvtárs joggal utalt arra, tárgyalásaink, amelyek be­fejezésükhöz közelednek, nagy történelmi jelentőséggel bírnak. Ugyanezeket a gondolatokat jut­tatta kifejezésre Hruscsov elv­társ is. Mi teljesen egyetértünk ezzel a felfogással. Mindkét nép olyan társadal­mi kapcsolatokra törekszik, me­lyek nagy és széles perspektívá­kat követelnek meg a gazdasági, politikai és kulturális kérdések­ben. Kapcsolatainknak tehát széles perspektívára van szüksé­gük. Éppen ezért reméljük, hogy baráti kapcsolataink megala­pozása minden időkre szól és hogy ezek a kapcsolatok szét- tépheíetlenek. Ilyen talajról ki­indulva, meg lehet valósítani azokat a nagy humánus célo­kat, amelyeket a szocializmus tűzött ki elénk. ç Még egy utolsó szót szeretnék szólni azokhoz a fejtegetések­hez, amelyeket ön, Hruscsov elv­társ, a volt háborús bűnösökre tett, akik az általuk elkövetett bűncselekményekért büntetésü­ket töltik. Erről egészen röviden nyilatkozom, s ezt is csak azért teszem, mert a polgári sajtó fog­lalkozott azzal a ténnyel, hogy mi itt nem tárgyaltuk meg a háborús elítéltek kérdését. Mi­ért nem volt erről legalább bi­zonyos mértékben szó? Azért* mert erről Berlinben már teljes mértekben megegyeztünk. Ezt az ügyet nem politikai kér­désként kezeljük, hanem embe­riességi szempontból ítéljük meg, amint ezt Hruscsov elvtárs kifejtette. És még egy utolsó szó. Ta­nácskozásainkból világosan ki­tűnt, hogy baráti kapcsolataink megszilárdítása és fejlesztése nagyjelentőségű a jövő szem­pontjából: hogy népeink és az európai népek érdekében áll. KÜLFÖLDI HÍREK MOSZKVA. Moszkvában alá­írták a jegyzőkönyvet a Szov­jetunió és Finnország között megkötött barátsági, együttmű­ködési és kölcsönös segélynyúj­tási szerződés érvényének meg­hosszabbításáról, valamint az egyezményt a Porkkala-Udd tá­maszpont kiürítéséről. WASHINGTON. Hétfőn Wa­shingtonban megkezdődtek a három nyugati hatalom diplo­máciai szakértőinek megbeszé­lései, hogy előkészítsék a három nyugati külügyminiszter jövőheti newyorki találkozásainak anya­gát. Amerikai szóvivők szerint ezen az értekezleten különösen a genfi külügyminiszteri érte­kezlettel kapcsolatos kérdések kerülnek szóba. A szakértők ta­nácskozásán nyugatnémet diplo­maták is részt vesznek mindany- nyiszor, amikor a német kérdés­ről szó lesz. NEW-YORK. V. M. Molotov, a Szovjetunió külügyminisztere, az ENSZ közgyűlés 10. ülés­szakán részvevő szovjet kül­döttség vezetője szeptember 19-én látogatást tett az ÉNSZ főtitkáránál. BERLIN. A bonni kormány hétlő esti minisztertanácsán Adenauer kancellár javasla­tára egyhangúlag jóváhagyta a Moszkvában kötött szovjet—nyu­gatnémet egyezményt a két állam diplomáciai kapcsolatai­nak megteremtéséről. Adenauer a szövetségi gyűlés csütörtöki ülésén kormánynyilatkozatot tesz a szovjet—nyugatnémet egyez­ményről. A szövetségi gyűlés a két napra tervezett külpolitikai vita után pénteken szavaz a2 egyezmény ratifikálásának kér­désében. MOSZKVA. Otto Grotewohl és Walter Ulbricht Moszkvában megbeszélést folytatott a finn köztársasági elnökkel és a finn miniszterelnökkel. BELGRAD. Tito elnök hétfőn fogadta a jugoszláviai látogatás­ra érkezett Mendes-France volt fiancia miniszterelnököt, akit ebeiden látott vendégül. INNEN—ONNAN — A Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata a fényképpálya' zatot 1955 november 1-ig meg­hosszabbította. — November 7 tiszteletére tisztasági versenyt indítanak a dunavecsei járás MNDSZ-asszo- nyai. Egyben vállalták, hogy 200 új tagot szerveznek be. — A Kecskeméti Épületlaka­tosipari Vállalat dolgozói közül 26-an üdültek az idén az ország különböző nyaralóiban, pihenő­helyein. csak éppen egész éjszaka egy szemet sem aludt. Letelepszik az öreg csősz is a csoport elé subájában, a képen majd biz­tosan nagyon tekintélyes lesz festett, vattából ragasztott baju­sza. A hegybíróék kicsi lánya előbb pityereg, de aztán elfogó- dottan odaáll ő is a helyére. Csak a kis Tóth Bécit sajnáljuk, szép ruhájában úgy ült a lován, mintha hozzánőtt volna, de mi­kor eljött az indulás, lova meg­makacsolta nuigát és Béci nem mehetett a többiekkel. — Sebaj, Béci! Jövőre majd kipótolod. Fényképezés után hazaszállin- góznak a fiatalok vacsorázni. Csak a csaposok maradnak, ők korán kezdték, éjszakának ér­zik az időt, s a járásuk matró­zokéra emlékeztetőén imbolyog. Nyolc órakor a csőszpárok megnyitják a bált. Ott ropja a csárdást Prikkel Sára is, az ál­lami gazdaság agronómusa. Két kocsival vettek részt a felvonu­lásban, A táncolókat nézi bámész szemmel egy nyolc éves kis­lány. Elárulja, hogy nagyon sze­ret táncolni és, hogy Horváth Klárikának hívják, — nyol­cadik általánosba jár. A nagy­mama közben ijedten keresi, hová lett. Ma este apja méri az italt a mulatságon, hát ő sem akart otthon maradni. »Ez a csipet kislány hogy tudja ille- getni magát, el se tetszene hin­ni Szeretnénk, ha tanulna, já­rattuk már tánciskolába. De az iskolában is ötös tanuló.» Né­zem Klárika selyempillás sze­mét, fényes hajfonatát, kipirult arcocskáját, topogó lábacskáját. Táncost keresek neki, de a nagyfiúk nem állnak kötélnek. Ezt nem lehet megbocsátani! A feldíszített bálteremben egyre magasabbra csap a jó­kedv, s a legizgalmasabb játék következik: a lopás. Lelopni a sok díszítésre felaggatott kiflit, szőlőt, a titokzatos csomagokat amelyek tartalmát csak készí­tőik ismerik. Jaj annak, akit el­csíp a csősz és megbírságolják. Ezekből a bírságokból lesz majá az ókécskei DISZ-szervezet he­lyiségein új ablaktábla, szép függöny, no meg posztó a bil- liárdasztalra. Mulatság közben ne feledkez­zünk meg arról, hogy nem if volt olyan könnyű ezt a jó han­gulatot idevarázsolni. Miklós Er­zsiké, a szervező titkár tudná elmesélni: mennyi munkába ke­rült mind ennek az előterem­tése, a tanács, a tsz megkér- Iclése fogatokért. Azt sem volt könnyű eldönteni, ki, melyik lo­vat kapja, és még sok más apró­ságot, ami veszélyeztetni lát­szott a mulatság sikerét. Megérte a fáradságot. Ezt le­het leolvasni a csillogó szemek­ről, a mosolyos, fiatal és idős arcokról egyaránt. Mire véget ér a mulatság, kezd felhasadozni a hajnal, na­rancsszínű fényt vet a gondo­san, kékes-ezüstre permetezett szőlőkre, s az almafákra, me­lyekről lekandikálnak az ősz csókjától sárga-piros gyümöl­cs ők. Ibrányi

Next

/
Oldalképek
Tartalom