Bácskiskunmegyei Népújság, 1955. szeptember (10. évfolyam, 205-230. szám)
1955-09-18 / 220. szám
A kultúrotthon és a fiatalok HOSSZÚ ESZTENDŐKÖN keresztül riasztó romhalmazként állott Soltvadkert közepén az az épület, amely mar gyönyörűen kitatarozott homlokzatával, hívogató ablakszemeivel, széles, kétajtós bejárat fölött szikrázó villanykörtéivel a soltvadkerti kultúrotthon hivatását tölti be. Tóth Péterrel, a kultúrotthon igazgatójával, a helybeli általános iskola egyik pedagógusával beszélgetünk a kultúrotthon terveiről, arról, hogyan várja az olvasás, a tanulás barátságos téli időszakát ez a szép falusi kultúrotthon. — Bizony, sokat ér a mi falunkban, hogy végre méltó otthont kapott a kultúra. Élünk is a lehetőségekkel. Azt tervezzük, hogy őszre egész sor szakkört alakítunk. A fotószakkör már meg is alakult. Tervbe vettük egy természettudományi szakkör létrehozását. Szó lenne mezőgazdasági, elsősorban szőlő- termeléssel foglalkozó szakkörről is. Nagy segítség, hogy a községben sok képzett, kitűnő képességű pedagógus él. Magyar László már el is vállalta a fotószakkör vezetését és az igazgató, Pilez Károly elvtárs, a községben működő előadói munkaközösséget vezeti. Én magam — magyarázza Tóth elvtárs, — énekkar és zenekar irányítását és tanítását végzem majd a téli hónapokban, hiszen az iskolában is énekszakos nevelőként működöm. *- Nagy nehézségekkel kellett küzdeni a múltban. A szakköri foglalkozásokra is csak 1955-ben kaptunk helyiséget, azelőtt hol itt, hol ott húzódott meg a kultúrotthon egy- egy munkacsoportja, ha készült valamilyen előadásra. Gondolunk művészeti csoportok létrehozására is. Már van egy 20—25 tagú magja az egységes községi művészeti együttesnek, de tanccsoport még nincs, csak a színjátszók működnek. Igaz, hogy csak alkalomadtán egy-egy előadás erejéig jönnek össze, de állandósítani lehetne ezt az együttest. A KULTÚROTTHON homlokzatán még ott van a néhány nappal ezelőtt megtartott előadás plakátja. »Bujöcska« — hirdeti a plakát, a kiskőrösi színjátszók vendégszereplését. Akik megnézték az előadást, úgy nyilatkoznak, hogy óriási volt a siker és jó lenne, ha Soltvadkerten is próbálkoznának hasonlóval. A téli hónapokban szívesen venné mindenki, ha havonta legalább egyszer ilyen előadást rendezhetnének. Vannak fiatalok szép számmal Soltvadkerten. Szívesen is foglalkoznak a kulturális élettel, csakhát nehéz az indulás. Nemcsak a kultúrotthon irányából adódnak a nehézségek hanem onnan is, hogy a helybeli DISZ-szervezetnek hiányos kapcsolata van a kultúrotthon- nal. A DISZ-titkár, Havasi László, azt mondja, hogy kevés ideje van a DISZ-munkával, az ifjúsági kultúráiét irányításával foglalkozni, ö idejében szólt is a járási DISZ-bizottságnak, hogy gondoskodjanak valakiről, mert ő előre látja, hogy a nyárén nem tudja a DISZ-munkát irányítani. És előrelátása helyesnek bizonyult, mert 5—6 napnál többet nem töltött Soltvadkerten Havasi László több, mint 3 hónap alatt, munkabeosztása a terményforgalminál ezt nem tette lehetővé. Egyébként is ősszel megy a hazát szolgálni, bevonul katonának. Márpedig erős, egészséges DISZ- szervezet nélkül az ifjúságnak a kultúréletbe való bekapcsolása sem olyan egyszerű. A KÖZSÉGI PÁRTSZERVEZETNEK is nagyobb gondot kell fordítania az ifjúság nevelésére. Nem elég, ha a DISZ- titkárnak tanácsokat ad a párttitkár elvtárs, fiatal soltvadkerti kommunistáknak a DISZ-be való irányításával is számolni kellene, annál is inkább, mert a DISZ-vezetőségnek nemigen van egyetlen tagja sem, aki párttag lenne. A FIATALOK IS szívesen vennék az okos segítő szót. Nemcsak a párttól várnak segítséget, hanem a helybeli pedagógusoktól is. Sok tapasztalt, tekintélyes, fiatal és idősebb nevelő van a községben, vannak olyan életkorú pedagógusok is, akiknek még a DISZ soraiban volna a helyük. Miért nem vállalnak patronálást a DISZ-szervezet felett? Hiszen a falusi nevelők legszebb kötelessége, iskolai munkája után, az ifjúság iskolán kívüli nevelésében, a falusi kultúréletben való aktív részvétel. Majdnem 40 nevelő él Soltvadkerten, közöttük legalább tíz van olyan, aki ezt a munkát szívesen vállalná is, ha felhívnák rá a figyelmét. Persze, a helybeli párt- szervezetnek s nem utolsó sorban a helybeli tanácsnak erre is kellene gondolnia, mert a soltvadkerti fiatalság sorsa, fejlődése és kapcsolata a helybeli kultúráiét központjával, a kultúrotthonnal nem lehet közömbös egyetlen soltvadkerti kommunista előtt sem. Szülőknek — nevelésről Ezzel a közleményünkkel cikksorozatot indítunk útjára lapunk hasábjain. Társadalmunk egyik döntő fontosságú problémájára, gyermekeink rievelésének, a szülő és a gyermek kapcsolatának legfőbb gyakorlati kérdéseire adunk választ cikksorozatunk minden cikkében. A cikkeket a Nem minden gyermek nevelkedik az óvodában. Nem minden óvodáskorú gyermeket tanítanak meg a gyermeki kollektívában az emberi magatartás elemeire, a közösségbe való életre. Ezért nagyfontosságú a kicsinyek életmódjának rendezése a családi körben is. A gyermek minden napja tevékenységben teljen el. Ha a szülő a gyermek számára nem teremti meg a szükséges feltételeket, hogy foglalkozhasson valamivel, ellustul, ingerlékennyé, makaccsá válik, esetleg egészen elvadulhat. Sok szülő dolgozni jár, az iskolaelőtti korban lévő gyermek pedig otthon marad a nagyszülőkkel, a család otthonélő tagjaival. Bárkire, is maradjon azonban a kicsi, az apa és az anya nem tekinthet el a gyermekkel való foglalkozás kötelességétől. Ha a szülők hazatérnek a munkából, meséltessék el a gyermekkel, hogyan töltötte el a napot, nézzék meg, mit rajzolt, hogyan játszott. A szülők kötelessége tájékozódni mindenről. legkiválóbb szovjet nevelők gyakorlati tapasztalataiból, írásaiból állítottuk össze. Első cikkünk az óvodáskorú gyermekek családi neveléseinek fontos kérdéseire ad választ. A jövőben lapunk vasárnapi számaiban mindig megtalálják az érdeklődő szülők a cikksorozatunkat. ami gyermekükkel történt. Ennek a nevelés szempontjából nagy jelentősége van, mert módot nyújt arra, hogy jókor beavatkozzunk és ne tűrjük meg a kialakuló hibát a gyermek viselkedésében. Nagyon fontos dolog az iskolaelőtti korban a gyermek látását, hallását, tapintó, szagló, ízlelőérzékét fejleszteni. Tanítsuk meg rá, hogy környezetében minden hangra figyeljen fel: hogyan kukorékol a kakas, csiripel a veréb, zúg a szél, zörög a villamos, stb. A gyermek jobban meghallja cs megjegyzi a szóalkotó hangokat. Megkönnyíti a hangokkal való megismerkedés, az írás-olvasás elsajátítását, lehetővé teszi, hogy elkerülje a szavak egyes betűinek kihagyását, könnyebben megtanulja így a kicsi a nyelv hangtanát. Fejlesszük óvodáskorban a látási emlékezetet. Ebből a célból a szülők következőképp járhatnak el: asztalra tesznek néhány játékszert, és pontosan megiigyelte- tik a gyermekkel, azután egyet elrejtenek közülük. A gyermeknek fel kell ismernie, melyik játékszer tűnt el. A látási emlékezetet gyakoroltathatjuk különböző kép, kocka, mozaik összerakásával is. Érdekes módszer a szókincs gyarapítására, a főérzékek fejlesztésére áz, hogy a gyermek közvetlen érintkezésbe jut a tárgyakkal. Adjanak neki a szülők pl. egy almát és mondassák el tulajdonságait: kerek, hideg, sima, puha, piros, illatos, édes, stb. A kisgyermek megeszi az almát és közben megismeri tulajdonságait. Hasznos foglalkozás az is, ha megnevezi a képen látott tárgyat és felsorolja sajátságait. Eféle módszerek tágítják a gyermek képzetkörét, gazdagítják szókincsét. Milyen jó hasznát veszi majd ennek, ha iskolába kerül! A szülők rendezzenek szabadidejükben kirándulást a gyermekkel a leiközelebbi parkba, erdőbe, és útközben nevezzék meg az ott látható tárgyakat, magyarázzák meg a gyermek előtt érthetetlen jelenségeket. Az ilyen alkalmak gyarapítják a környező valóságról alkotott fogalmakat és megismertetik velük a szűk családi körön túl (erjedő világot. Milyen kellemes dolog aztán este felidézni mindazt, ami a sétán történt! A gyermek beszédét az apa, vagy anya figyelmesen meghallgatja, véleményt mond a látottakról és rászoktatja a gyermeket a jelenségek hű felfogására. így lassanként kialakul benne a hazafias érzés, a szülőföld, a város, a falu iránti szeretet. Elő kell készíteni a gyermek kezét is az iskolára. A kézügyes'■ ség fejlesztésére rajzoltatni, mintáztatni, kockákkal, kövekkel való játékra, mozaikok összerakására kell szoktatni. Ezek a foglalkozások fejlesztik a gyermek alkotóképességét, kitartásra nevelik. A festést a legegyszerűbb rajzokkal kell kezdeni. Eleinte vonalakat, pontokat, köröket, aztán házat, fát, babát, emberi alakot rajzoljon. Nem elég megmondani a gyereknek, meg kell mutatni, hogyan rajzolja le. Okos dolog az agyagból, plasztilinból való mintázás. Az anya sokszor tésztából készít valamit. Jó, ha a gyermeknek adunk belőle egy darabkát. Különösen a leánygyermeknek nagy öröme telik abban, hogy anyját utánozva tésztát készít és azt az édesanya meg is süti. A gyakorlás nagyon értékes módja a formakirakás kövekből, tobozokból, kavicsokból is. A gyermek házat épít. Ha nem sikerül, ledönti és újat csinál. Egészen belemerül az ilyen foglalkozásba. Nem egyszer órákig elüldögél a kirakott tárgyak mellett. A szülők így szoktathatják hozzá kisgyermeküket a munkához és így készíthetik elő helyesen az iskolai életre. (Z. Pigulevszkaja cikke alapján.) Óvodáskorúak A képen: A silóbetakarító kombájn kukoricát takarít be a Moszkva környéki »Gorkij—P«-szovhozban, A szovjet mezőgazdaság életéből A képen: Folyik a tejeskukorica betakarítása az Odessza-tcrülctS »Kirov«-koIhozban. A Szovjet Mezőgazdasági Gépgyártási Tudományos Kutató Intézet munkatársai szoros baráti együttműködésben a mezőgazda-» sági szakemberekkel, silóbetakarító kombájnt szerkesztettek. — AI silóbetakarító kombájn lekaszálja, felaprózza és tartályokba gyűjti a silótakarmányt. A tartályokból önműködően gépkocsikba rakj» a silótömeget. A kombájn teljesítménye óránként 7—8 silótömeg« A kombájnt két ember: a traktoros és a kombájn vezető kezeli. F. Volkov és V. Krasznov, a mezőgazdasági gépesítéssel fog-» Ialkozó összszövetségi tudományos kutatóintézet Sztálin-dí jas tudó-1 niányos munkatársai és G. Szoboljcv mérnök gépcsoportot szerkesztett szénabetakarításra. A magánjáró rendfelszedő szénaprés egyidejűleg szedi össze a száraz szénát a rendrakó gereblyékkel és lógereblyékkel rakott rendekből, valamint a széna összepréselését és kévékbe kötését« A rendfelszedő szénaprés teljesen kiküszöböli a veszteséget, amely elkerülhetetlen a széna betakarításánál, szállításánál és tárolásán nál alkalmazott általános módszernél. A gép feleslegessé tesz több fáradtságos munkát. A szénaprés tejesítőképessége: 10 tonna pré- seit széna óránként. Arnböség a Kecskeméti állami áruházban A Kecskeméti Állami Áruház felkészült az őszi csúcsforgalomra és a vevőközönség minden igényének legmesszebbmenő kielégítésére. Mind ruházati cikkekben, mind háztartási árukban nagy készletei vannak. Férfiöltönyök 438 forintos ártól, felöltők, téli- és esőkabátok, mlkádók 600 forintos ártól bőséges választékban kaphatók. Az elmúlt évtől eltérően gyer- mekkabátokban már most olyan készletekkel rendelkezik az áruház, .hogy azokból a szükségletet zavartalanul ki tudja elégíteni. Női és férfi szövetekből, selymekből, tenisz- és ruhaflane- lekből is tökéletes a felkészültség. Megérkeztek a női és férfi meleg alsók, svájci ing és nadrág, női és gyermek bundanadrág, tréningöltönyök és a parasztság által kedvelt B-s meleg alsók« T
