Bácskiskunmegyei Népújság, 1955. augusztus (10. évfolyam, 180-204. szám)
1955-08-16 / 192. szám
ISMERD MEG MEGYÉDET : B aj a, a fürdő- és nyaralóváros A természet az utóbbi hetekben a szigorúbbik arcát mutatja a nyaralók felé. De azok, akik most mennek szabadságra, még a zuhogó esőben is arról ábrándoznak, hogy holnap majd kisüt a nap és ragyogó meleg, igazi »nyaralóidő« lesz az alatt a két vagy három hét alatt, míg egész évi munkájukat kipihenik valahol, valamelyik balatoni üdülőhelyen. Vannak azonban sokan, akik megyénkben, megyénk szép fekvésű vidékein töltik szabadságukat. Sok nyaraló keresi fel mostanában Baját is, amelyről a Duna örök szerelmesei, a hajósok állapították meg valamikor, hogy az egész Duna-szakasz legszebb fekvésű városa. Ki tudná ma mar megmondani, kit ragadott meg a város szépsége, a partját nyaldosó Duna, a város alatt folydogáló Kamarás- Duna, hogy dalba öntse: Baja város szép helyen van... Mert így van. Ilyenkor nyáron, jó időben fürdőzők ezrei lepik el homokos partoldalait, csónakok százai ringatóznak vizének hullámain. Egy-egy forró napsütéses napon, egészen a város szívéig felhallatszik a fürdő- sók zsivaja. A Kamarás-Duna népes, beépült partoldalán áll a »Csónakázó egylet«. Mellette esténként színes villanyfénybe öltözködik a »Véndiófa«, a nyaralók kedves vacsorázó helye. A parton egészen a Vénus-dombig üzemi, vállalati fürdőtelepek hosszú sora. A Gázművek oldalán a városi fürdő, padsorával, fiatal fáival. »Ki a Duna vizét issza, vágyik annak szíve vissza.« A városból elvándoroltak szívesen térnek vissza mindig a kedves falak közé, különösen nyáron. A természet adta lehetőségek valóban visszahívják azokat, akik egykor itt éltek. Nemcsoda, hiszen gyönyörű élmény barangolni a Pandur szigeten, a vén Duna-ág mentén, a Gemenci erdőben, az öreg Csertán, a környék szebb'- nél-szebb kiránduló helyein. Szinte kínálja magát a vidék, hogy fürdő- és nyaralóváros legyen belőle. Bőséges terület áll rendelkezésre a vízpartokon, hogy akár a megye összes ipari vállalatai, üzemei üdülőket telepítsenek ide, a város környékére. Mert vannak itt másféle örömök is, mint a fürdés. A Kama- rás-Duna egész _ ' hosszában, a vén Duna beszögeléseiben folyik a »pecázás«, illetve »pecálás« — ahogy itt nevezik. Itt tűnik csak ki igazán, ki a maga szerencséiének kovácsa — azaz horgásza, mert a monda szerint is kétféle horgász találtatik a Duna partján. Van, aki bevallja, hogy májusban még hideg a víz a halfogásra, júniusban meg sok az eső, júliusban a meleg, mélyebb vizekre űzi a halat, augusztusban i víztükör túlforró ahhoz, hogy eredményes legyen a halfogás, a szeptember pedig csepegős esőjével zavarja a pontyot, a harcsát, a keszeget. A másikfajta horgász letagadja, hogy emiatt tiem tud halat fogni és óvatosan a halászbárkák tájékán horgászik, amelynek gyomrában pár forintért az ő halászszerencséjét is megvásárolhatja. Az úszósport az egyik legerősebb sportága volt a városnak, Molnár Gizella olimpiai bajnokságot is szerzett. Evezősei éveken keresztül ott szerepeltek a híres csónakversenyeken, méghozzá nem is lebecsülendő eredményekkel. Itt edződött a Duna hullámaiban Krammer József, az évenként megrendezett karácsonyi Szajna átúszás részvevője. Lomha fehérhajók, gyorsan sikló személygőzösök járják a Dunát. Hullámos fodrai csapdos- sák a Kamarás-Duna szépen kiépített torkolatát, mely fölött magasba nyúlik a Türr István emlékmű és a romantikus kilátótorony. Ott ível az újjáépült Ouna-híd is, a pécsi és komlói szénmedencéket köti össze a Dunai—Tisza közévei, a Tiszántúllal. Füzesek, lombos fák, árnyas oldalak váltják egymást a Kamarás-Duna partján. A város közelében a víz a csupasz partot nyaldossa. Feljebb a torkolat felé a terméskővel kirakott partoldal lépcsőin lehet a vízhez jutni. Boldog fiatalság nevelkedik itt a városi fürdő környékén. Apró emberkék most kezdik első karcsapásaikat, de nincsen olyan vízrejáró, aki ebben a városban úszni ne tudna. Esténként a vidámszínű padokon öregek és fiatalok üldögélnek, szemük a naplementét figyeli, mely úgy tükröződik a vízen, hogy szinte kínálja magát a festő vásznára. Az egyik pádon diákfiú ismerkedik a Duna történetével. »A Dunát, ezt a hatalmas folyót a régiek Iszternek hívták, mégpedig Elorus és Actaeus trójai hősök derék apjáról, Iszter fejedelemről.« B. L. Isszaíiés az Országos Mezőgazdasági Kiállításra A Földművelésügyi Minisztérium Állattenyésztési Főigazgatóságának bíráló bizottsága kijelölte az Országos Mezőgazda- sági Kiállításon részvevő termelőszövetkezeteket és egyénileg dolgozó parasztokat. Megyénkből hat termelőszövetkezet és 17 egyénileg dolgozó paraszt mutatja be az állattenyésztésben elért eredményeit. Összesen 52 sertést, 9 szarvasmarhát, 35 juhot és 27 baromfit mutatnak be megyénk termelőszövetkezetei s egyéni parasztjai. A kiállításon ismét részt vesz a bácsalmási Lenin Termelőszövetkezet, amely a múlt évi Országos Mezőgazdasági Kiállításon két növendékbikával nyert díjat. Ebben az évben egy növendékbikával és öt cigája juhhal vesz részt a kiállításon. A bajai Vörös Fény Termelőszövetkezet a híres berkshirei ser- téstenvészetéból mutat be tíz növendékkocát. A bajai járásból több dolgozó paraszt mutatja be a híres bácskai fekete sertésfajtákat. Többek között Kovács József nagybaracskai dolgozó paraszt is, aki az elmúlt évi kiállításon berkshirei anyakocájára kapott díjazást. Az állattenyésztési szakembereinknek az a feladata, hogy a kijelölt termelőszövetkezeteket és az egyénileg dolgozó parasztokat a kiállítás megkezdéséig az eddiginél gyakrabban látogassák és nyújtsanak nekik szakmai segítséget a felkészüléshez. Bene András, prop. agronómus. Item liagjjJtatfriLk sző néLküL Ami bosszantja a kiskunmajsai dolgozókat Községünkben régi szokás, hogy az emberek előre megveszik a mozijegyet, hogy jó helyet biztosítsanak maguknak. De néha hiába van meg a jegy, mert a filmvetítést félbeszakítja az áramhiány. Hétköznap a község dolgozói munkával vannak elfoglalva, amikor hazamennek, jól esik a pihenés, s talán könnyebben belenyugszanak, hogy nem szól a rádió. De bosszantó, hogy vasárnap és ünnepnapokon is »takarékoskodnak« az árammal. A tanácsháza előtt sokan szoktak lenni, akik hallgatnák a közérdekű hírek ismertetését, de erre sincs lehetőség az áramszünetek miatt. Kiskunmajsa is megkapta a dicséretet a nyári munkák jó elvégzéséért, de az »Egy falu, egy nóta« műsorban küldött dalt sem tudtuk meghallgatni, mert nem volt áram. Augusztus 7-én is akkor szűnt meg az áramhiány, amikor a következőket mondotta be a rádió: »Kedves hallgatóink, jó ebédhez szólt a nóta«. Mi pedig szólunk a Délmagyarországi Áramszolgáltató Vállalathoz, mégpedig azért, hogy ezen az állapoton sürgősen változtasson. Terbe András, Kiskunmajsa. A MEM-irada közleménye Az idén a MÉH-vállalatok fokozott gondot fordítanak az elhasznált aratógépzsineg összegyűjtésére. A gyűjtés országszerte megindult. A törökszentmiklósi tangazdaság egyik cséplőbrigádja például 500 kiló zsineget gyűjtött be. Az átvételi ár előzőleg téves információ alapján látott napvilágot, a helyes ár kettő forint kilónként. (MTI) , , AUGUSZTUS 20 ELŐTT Eleven kidtávélti a kecskeméti Béke Termelőszövetkezetben A kecskeméti Béke Termelő- szövetkezet kultúrotthonát rendszeresen felkeresik a környékbeli dolgozók, különösen pedig a fiatalok. A tsz tizennégy fiatalja nemcsak a termelőmunkában állja meg helyét derekasan, de arra is gondjuk van, hogy vasárnaponként és munka után vidám hagulatot teremtsenek, miközben könnyebben kipihenik fáradalmaikat. Ezekre a rendezvényekre meghívják a környékbeli egyéni dolgozó fiatalokat is, akikkel igen szoros, baráti kapcsolatot szőttek az ilyen összejöveteleken. A kultúrelő- adások mellett kirándulásokat is szervèz a tsz DISZ-szervezete. Legutóbb Sztálinvárosba látogattak el. Most, az augusztus 20-i ünnepi műsorra készülődnek. Programjukban szerepel többi között az is, hogy együttesen megtekintik a kecskeméti Hírős Vásárt, másnap, augusztus 21-én pedig a tsz kultúrházában adnak műsort. Erre már hetek óta készülnek. A színjátszócsoport »Rend a lelke mindennek« és a ■ Tíz zsák acélos búza« című egyfelvonásos darabokat próbálja munka után. Most, miután a cséplést befejezték, és az esőzések miatt a kapálás is szüneteit, — nappal is többször elpróbálták a darabokat. r E; szakai műszak gyorsította Csávolyon a cséplés befejezését A kedvező időjárás minden percéért folyik a harc a bajai járásban. Csávolyon a cséplés meggyorsítására éjjeli műszakot szerveztek a cséplömunkacsapa- tok. A határban dolgozó öt cséplőgép mellett önkéntes munkacsapatok dolgoztak a gépeknél. A tanács dolgozói közül 18-an, 22 ktsz-tag, a földművesszövetkezetnek 20 dolgozója és az U) Élet Termelőszövetkezet 20 tagja, valamint 17 egyéni dolgozó paraszt indult csütörtökön este a cséplőgépek munkacsapatainak felváltására. Este fél kilenckor kezdték meg az éjjeli műszakot és reggel félhatig 410 mázsa gabonái csépeltek el. Csávolyhoz hasonlóan, Bácsbo- kod is pénteki napon jelentette a munka befejezését és azt. hogy a községben valamennyi dolgozó paraszt közvetlenül a cséplőgéptől tett eleget beadási kötelezettségének, A nyári idényierv teljesítésében a Kecskeméti Gépállomás vezet A cséplőgépek versenyében továbbra is Erős János bácsbokodi traktoros gépe vezet. A kiváló felelős vezető irányításával dolgozó munkacsapat a legutóbbi értékelés szerint 57 vagon és 59 mázsát csépelt el. A második S. Csontos István kiskunmajsai traktoros, 38 vagon 20 mázsa teljesítménnyel. A harmadik Repce János, a Borotai Gépállomás traktorvezetője, 36 vagon 34 mázsát csépelt el. Negyedik a szintén borotai Kovács Sándor, aki 35 vagon 37 mázsát csépelt el. A DISZ cséplőcsapatok versenyébe 137 cséplőcsapat nevezett be eddig a megyében. A nyári idényben a legjobb eredményt a Kecskeméti Gépállomás érte el, amely 75.1 százalékban teljesítette nyári tervét, Második a Kiskunmajsai Gépállomás 69.5 százalékos teljesítménnyel. Harmadik a Kiskunfélegyházi Gépállomás 61.2 százalékos eredménnyel. Valamennyi termelőszövetkezetre jellemző: Beszélgetés az egészségről »A Magyar Népköztársaság védi a dolgozók egészségét...« (A Magyar Népköztársaság Alkotmánya 47. §-ból.) Grafikonok, színes pontokkal, jelzésekkel díszített térképek egész sora található a megyei tanács egészségügyi osztályán. Különösen sok szemléltető ábra beszél a Dunától és a Tiszától határolt táj legnagyobb átkáról, a TBC-ről. Az egészségügyi osztály valóban egyik legfontosabb feladatának tekinti, hogy e borzalmas népbetegséget véglegesen megfékezze, barlangjába szorítsa vissza ezen a vidéken. Mert a feudálkapitalista rendszer, az orgoványi hóhérok által védelmezett sötét hatalom egyenesen hasznosnak tartotta ezt a kegyetlen kórságot, a tuberkulózist. Olyan hasznos segítőtársnak, amellyel bizonyos fokig enyhíteni lehetett a munkanélküliségen, mert hiszen a halott parasztok és a halott munkások nem kértek munkát. így aztán a fekete rém a hangzatos Horthy- féle egészségvédelmi szólamok között alattomosan, de majdnem háborítatlanul szedte áldozatait. A mi megyénk, melynek városaiban egészségtelen lakásviszonyokat örököltünk a felszabadulás előtti múlttól, a mi vidékünk, ahol a falvakban és a beláthatatlan tanyarendszerekben emberek százezrei éltek szabad prédájaként a TBC-nek, különösen nagy jelentősége volt annak, hogy alkotmányunk szellemében dolgozó népünk állama felvette a harcot e népbetegség ellen. A statisztikák ridegnek látszó számai azt mutatják, hogy ez a harc már eddig is szép sikereket mutat. Vegyük csak szemügyre például a TBC-halálozás arányszámait, Amíg 1950-ben 10.000 lakosra 10 TBC-halálozás esett megyénkben, addig 1954-ben mindössze 4.2. A halálozásnak ilyen nagymértékű csökkenése négy év alatt nagyrészt egészségügyi intézményeink jó munkájának, a lakosság szociális körülményei megjavulásának köszönhető. Dr. Balogh András elvtárs, az egészségügyi osztály vezetője, készségesen mutatja a többi statisztikákat is, amelyek betekintést engednek egészségügyi intézményeink betegségmegelőző, gyógyító munkájába. A megyében tíz gondozó intézet végzi a megbetegedések felkutatását és a megelőzést. Ezenkívül járóbetegek gyógykezelését is ellátja. Intézeteink felszerelése igen jóinak mondható. A legkorszerűbb Megyénk termelőszövetkezetei idén átlag 2—3 mázsával több gabonát takarítanak be holdanként, mint az egyéni gazdák. Fülöpszálláson az egyéniek búzából 9, rozsból 8 mázsás holdanként! termést takarítottak be. Ezzel szemben a helybeli Vörös Csillag TSZ ugyanolyan talajon búzából 12.30 mázsa, rozsból pedig 13.80 mázsa gaboeljárások alkalmazására is megvan a lehetőség. Munkájukat az intézetek igen nehéz adottságok között végzik, hiszen megyénkre rendkívül jellemző a szétszórt település. Hatalmas tanyavilággal rendelkező városainkban, községeinkben pedig a megelőzés, a megbetegedések felkutatása, a már bevált védőoltások alkalmazása — csak igen nagy nehézségekkel oldható meg — 100 százalékos eredménnyel. Mi hát a végleges megoldás? — tettük fel a kérdést Balogh elvtársnak. — A megoldásnak erről a tényezőjéről sajnos, egészségügyi körökben még igen keveset beszéltünk. Pedig nem ártana az egészségügyi politikának ezeket a figyelemreméltó vonatkozásait is feltárni a társadalom előtt. Miről van itt szó? Arról, hogy az egészségügyi ellátás — elsősorban a TBC elleni küzdelem — szoros összefüggésben van a termelőszövetkezeti mozgalom fejlődésével. A kisparcellákon élő, sokszor egészségtelen élet- körülmények között dolgozó, a határ minden részén szétszórt egyéni paraszti településeken, illetve az egyéni gazdálkodás rendszerének fenntartásával, hallatlan anyagi eszközök árán sem oldható meg teljesen alkotmányunk egészségvédelemre vonatkozó szakaszának végrehajtása. Csak a nagyüzemi gazdálkodásba tömörült dolgozó panât termelt. Ez a példa jellemzi a megye többi termelőszövetkezetét is. Egy munkaegységre mindenütt többet osztanak a tervezett előlegnél. A fülöpszál- lúsi Vörös Csillag TSZ például csak előlegül 6 kg gabonát osztott s zárszámadáskor még újabb 3 kg. jut munkaegységenként. rasztság és a termelőszövetkezetekben kialakuló magasabb színvonalú paraszti élet, a tanyaközpontok kiépülése hozhatja meg a végleges sikert. Beszélhetünk-e tehát arról, hogy nincs összefüggés a gyógyítás, az egészségügyi munka és s napi politika között? Nem! Az orvos, az egészségügyi dcúgozó nem tud jól munkálkodni* hs nem válik egyben a termelőszövetkezeti mozgalom agitátorává is, hiszen nemes hivatásának eredményes teljesítése a legszorosabb kapcsolatban van a szocialista nagyüzem, a fejlettebb körülmények között dolgozó szövetkezeti parasztság kialakulá- . sával. Búcsúzásul Balogh elvtárs arról beszél, milyen nehezen és gyengén haladt az elmúlt esztendőben az egészségügyi dolgozók politikai oktatása. Orvosaik, középkádereik alig 3(1 százaléka részesült rendszeres politikai képzésben. Ezen jövőre feltétlenül változtatni kell, és minél nagyobb tömegét kell bevonni az egészségügyi dolgozóknak a politikai továbbképzésbe, a világnézeti nevelésbe. Csak magas szakmai képzettségű, a marxizmus—leninizmusban járatos orvosok áldozatos munkája teheti a mi szocializmust építő társadalmunkban valósággá alkotmányunk szavát: »A Magyar Népköztársaság védi a dolgozók egészségét.«
