Bácskiskunmegyei Népújság, 1955. augusztus (10. évfolyam, 180-204. szám)

1955-08-02 / 180. szám

Egy gépállomás kommunistái példái- mutatnak M E G J E G Y Z É S Akikről senki nem tud semmit... Akikről senki nem tud semmit — legalábbis a kecskeméti járási tanács berkeiben — azok a járás cséplőmunkacsapatai. Lapunkban népszerűsíteni akartuk, a cséplőcsapatok közötti verseny eredményeit. A begyűjtési hivatal vezetője a népműve­léshez: Sólyom elvtárshoz utasított. Sólyom elvtárs készségesen felvilágosítást adott ugyan az aratógépkezelők eredményeiről (Hol van már aratás a kecskeméti járásban!?), de a cséplőgépek versenyét »még nem értékelik« — hogy szavait pontosan idéz­zük. Harmadik állomás a titkárság volt. Ott elmondták, — amit mi is tudunk, — hogy az eredmények értékelésével a járási versenybizottság foglalkozik, a titkárság csak a begyűjtés adatait s a jól teljesítő gazdák neveit gyűjti. Forduljunk Sólyom elvtárs­hoz kérésünkkel — kaptuk az útbaigazítást a titkárságtól. A telefon is, de mi is elfáradtunk már a hiábavaló kérdez­getőzésben. Ezért inkább megírjuk: furcsa munkát végez szerin­tünk a versenybizottság. Ahhoz, hogy minél több legyen a be­gyűjtés eredménye, először mégiscsak csépelni kell s illenék va­lakinek tudnia: « járás négy gépállomásának cséplöcsapatai mégis hogyan állanak'! Annál is inkább időszerű lenne értékelni eredményüket, mert a kecskeméti járásban indult meg legko­rábban a cséplés s bőven lenne már értékelnivaló. i)ISZ-fiatalok a verseny élén a kiskunfélegyházi vasútállomáson * Teljes erővel, egyre nagyobb lendülettel folyik a kenyércsata. S nyugodtan állíthatjuk, hogy e ■harc oroszlánrésze a gépállomá­sok dolgozóira jut. Éppen ezért nem közömbös, hogy ezekben a napokban a gépállomások kom­munistái milyen munkát végez- >nek. Élenjárnak-e a munkában, .példát mutatnak-e a pártonkí- vüliek előtt? A kenyércsata si­kere nagymértékben ettől függ. Tallózzunk egy kissé a Ke­rekegyház! Gépállomás kom­munistái között. ■ 5*9 i ismerősünk Idős Makkai Antal. Többször fog­lalkoztunk lapunk hasábjain munkában elért sikereivel. Évek óta a kiváló traktorosok között emlegetik nevét. Most a nagy nyári munkák idején sem ta­gadta meg önmagát. Aratási ter­ve 130 hold volt. A párttaggyű- lésep és termelési értekezleten vállalta, hogy tervét 200 száza­lékra teljesíti. Emellett 30 szá­zalékos üzemanyag megtakarí­tásra, 50 százalékos anyagfel­használásra tett felajánlást. Megfogadta, hogy az aratásban 2.5 százaléknál, cséplésben 0.3 százaléknál nem lesz nagyobb a szemveszteség. Eddig nem volt hiba a mun­kában, IVtivel korábban leara­tott a berekegyházi határban, átment segíteni a szabadszállási Arany János TSZ-be. Eddig 240 holdat aratott le. Makkai elv­társ már ugyan csépel és kb. !0 vagon gabonát eresztett eddig gépével a zsákokba, az aratási tervének 200 százalékos teljesí­téséről mégsem mondott le. 20 hold zab van, amit vasárnap fog learatni s ezzel vállalása telje­sítve lesz. Traktorjával éjjelenként vál­tótársa, Farkas Ferenc DISZ- tag tarlóhántást végez. Egy másik kommunista, Bőddi László elvtárs ifjúsági cséplő-munkacsapatot szerveze tt. Beneveztek a DISZ II. országos ifjúsági cséplőcsapat versenyé­be. Gépjük csépjési terve 19 va­gon volt. Vállalták, hogy 20 va­gon gabonát csépelnek el. Július 19-én kezdték a cséplést és ed­dig 16 vagon gabonát eresztet­tek a zsákokba. A szemveszte­ség jóval a megengedett alatt van. Az ifjúsági cséplőcsapatok versenyében országosan is a? elsők között vannak. Bőddi elv- tás a cséplés megkezdése előtt az aratásban ért el kiváló ered­ményt. Aratógépével 230 hold gabonát vágott le. Munkájával csaiéf nyert Péli elvtárs. Ezekkel a szavak­kal búcsúzott a szabadszállási Búzakalász TSZ párttitkára Péli Mihály elvtárs kombájni6tától. A tsz tagsága idegenkedett a kombájntól. Először csak 30 hold rozsot engedtek át kombájn­aratásra. Mikor látták, milyen szépen dolgozik a gép, a búzá­jukat is leszerződték, végül a zabot is oda adták, mondván, a kombájnista nagyobb mestere az aratásnak, mint ők. A Kerekegyházi Gépállomás körzetében kevés aratni valót találtak a kombájnnak, mivel nem sok termelőszövetkezet tar­tozik hozzájuk. Péli elvtárs így hamar végzett a ráeső 50 hold aratással. Átirányították a sza- badszállási halárba. Nem val­lottak vele szégyent. Becsületet szerzett úgy a gépállomásnak, mint a gépi munkának. Makkai Frnő elvtárs vállalta, hogy Zetorjá- val a nyári munkák idején 450 normálhold talajmunkát végez. Ez 180 százalékos tervteljesítést jelent. Eddig 350 hold gépi ka­pálással és 50 hold másodvetés Kiskunmajsán már hagyo­mánnyá válik, hogy minden év­ben itt vetnek a tervhez viszo­nyítva legtöbb másodnövényt. Az idén is mind a termelőszö­vetkezetek, mind az egyénileg dolgozó parasztok a tarlóhántás mellett többszörösen túlteljesí­tették másodvetési tervüket. A július végéig előirányzott 172i hold helyett 4036 hald tarlót ve­tettek be különféle takarmány­ai! szántást végzett. Most csé­pel. Több mint 10 vagon gabo­nát már elcsépelt. A cséplést igyekszik gyorsan befejezni. Utána pedig azonnal hozzákezd a szántásnak, hogy a rozs ide­jében a földbe kerülhessen, Nyári tervének 150 százalékos teljesítését vál­lalta Szabó László eivtárs. Ter­ve 224 normáihold. Eddig 138 hpld gépi aratást végzett, ami 65 normálholdnak felel meg. Most cséplőgépével már több, mint két vagon gabonát csépelt el. Egy tonna gabona cséplése 0.6 nor­málholdnak felel meg. Neki csak aratási és cséplési terve volt. Hogy vállalását teljesíthes­se, tarióhántást is végez. Az esős időt használja fel erre a munkára. Eddig 20 holdon vé­gezte el a tarióhántást. A gépállomás eddig a nyári munkákban nagy sikereket ért el. Növényápolási tervét 123 százalékra, gépi aratási tervét 110.9 százalékra, kembájnara- tási tervét 100 százalékra végez­te el. A tarióhántást jelenleg 80.9 százalékra, cséplési tervét pedig több, mint 10 százalékra teljesítette. Ez azt mutatja, hogy a gépállomáson dolgozó kom­munisták példás munkájának meg van az eredménye. A mun­ka lendülete átragadt a gépál­lomás pártonkívjüi dolgozóira is, ami a gépállomás tervének túl­teljesítését tette az eddigi mun­kában lehetővé és bizonyos, hogy az eredmények a jövőben sem maradnak el. növények magvaival. Az időjá­rás is igen kedvez a növények fejlődésének, de a munkát is megadják a jó termés érdeké­ben a kiskunmajsai dolgozó pa­rasztok: a rövid tenyészidejű kukoricát, burgonyát, káposztát és tarlórépát már egyszer min­denki megkapálta, s jelenleg már sokan másodszor kapálják a tarlóba vetett növényeket. A kiskunfélegyházi vasútól- tamáson nincsen olyan dolgozó, aki ne tett volna felajánlást a vasutasnapra és alkotmányunk Ünnepének tiszteletére. Minden­ki tudja, mit vállalt, mit kell teljesítenie. A forgalmi iroda előtt kifüggesztett versenytáb­lák mutatják, hogy a felaján­lások teljesítése hogyan halad. Nincs hiba — amit vállaltak, tudják teljesíteni. A versenylendület még min­dig fokozódik és a legnagyobb méreteket majd augusztus 7-töl 14-ig ölti. Ugyanis, ez idő alatt lesz az ünnepi műszak. A mű­szak idején, de már előtte is, tisztasági verseny indul az ál­lomás bel- és külterületén. A versenyben legszebb eredményt elért takarítószemélyzet dolgo­zói között a MÁV Szegedi Üz­letigazgatósága pénzjutalmat oszt szét 500, 400 és 300 forintos tételben. Ugyanerre az Időre esik az állomás épületének díszítése, amelyben a rohammunkát a DISZ-fiatalok végzik. Augusz­tus 14-re virradó reggel a tisz­ta állomás, ünnepi díszbe öl­tözve köszönti dolgozóit és uta­zó közönségét. Ezt az egészséges verseny­szellemet, amely oly hatalmas méreteket ölt az ünnepekre, az állomás DISZ-fiataljai tovább akarják táplálni. A legutóbbi taggyűlésen jelentős felajánlást tettek az őszi forgalom sikere érdekében. A felajánlásban ver­senyre hívják az ország vala­mennyi első kategóriába tartozó vasútállomását, a kővetkezők szerint: Vállalják hogy az idegen ko­csik állomáson tartózkodási ide­je nem haladja túl a 24 órát Vállalják, az állomásra kiadotl idegen kocsik egységidejének túlteljesítését. Felajánlották, hogy az Idegen kocsikkal kap­csolatos jelentéseket határidő előtt elkészítik, és elejét veszik mindenféle balesetnek, veszély­nek, A DISZ-szervezet által tör­tént kezdeményezés jelentős mértékben segíti elő az állo­más őszi forgalmának sikerét. Dicséret és elismerés illeti a kezdeményező DISZ-fiatalokat. — Ragadják magukkal példa- mutatásuk révén az állomás idősebb dolgozóinak a verseny­lendületét, mert így, az éves tervteljesítés sikere, a fiatal é; idősebb dolgozók együttes győ­zelmi záloga lesz. Másodszor kapálják a üiásodÉvényekei Kiskunmajsán A KIK munkája a mérlegben Szinte hagyományos beszédté­mává vált a KIK. Merthiszen melyik az a szerv, amellyel egy városi lakó legtöbbször találko­zik? Nyilván az Ingatlankezelő Vállalat, lakásaink barátja és ellensége, családi otthonaink ta­tarozója, gondozója, túlfeszített lakó-idegzetünk villámainak tü­relmes elhárítója. Mert bizony sokan akadnak olyanok a Kecs­keméti Ingatlankezelő Vállalat lakói közül is, akik ilyen kifa- k ad ások at hallatnak: »Ha már államosították a házat, miért nem hozzák rendbe, éspedig azonnal ■?M Hát igen. Egy udvar, egy ház, egy lakás falai közül nem lehet messze látni, nem látja még világosan minden lakó, hogy sokszor talán nem a KIK-ben van a hiba. Emlékezzünk csak vissza, a ház-államosításnak azért kellett bekövetkeznie, mi­vel a múlt társadalmának örök­ségeképpen a városi lakóházak­nak tekintélyes része a kizsák­mányoló osztályok birtokában volt. Ezek a háztulajdonosom, gyakran felszabadulás óta — nem egy esetben 20—25 eszten­deje — hozzá se nyúltak házaik­hoz, legfeljebb a lakbér esedé­kességének napján keresték fel a lakót. A házak tekintélyes ré­sze, itt Kecskeméten is, kisebb- nagyobb háborús sérüléseket szenvedett, egyébként is 50—70 éve épült. Ezeket sem javítot­ták ki a háztulajdonosok, hanem inkább egyre szemtelenebb mó­don kihasználták az ugrássze­rűen felduzzadt lakosság szorult helyzetét, tűrhetetlen lakásuzso­ra "terheit zúdították a lakókra. A dolgozó nép államának kel­lett beavatkoznia a lakáshely­zetbe. Még akkor is, hogyha az államosítás után szinte egyetlen pillanat alatt jelentkeztek a la­kók összes elkeseredett pana­szai, igényel a leromlott és egyébként is korszerűtlenül épí­tett lakásokkal szemben. Álla­munk vállalta azokat a szinte hihetetlenül súlyos terheket, me­lyek ezeknek a nem egyszer életveszélyesen elpusztult, a ka­pitalista tulajdonosok által uzso­rás módjára kihasznált lakóhá­zak birtokbavételével, gondozá­sával jártak. Arra azonban egyetlen állam sem vállalkozhat, hogy anyagi eszközeinek tekintélyes részét, azonnal a birtokbavétel utáni esztendőben, a lakáshelyzet gyö­keres és fordulatszerű megjaví­tására fordítsa, és a felszabadu­lás óta megnövekedett igények mértékéhez igazodva, mindent azonnal korszerűsítsen, kijavít­son és rendbehozzon a lakók kí­vánsága szerint. Ha elpből a szempontból mérlegelik az utób­bi évek helyzetét a KIK-házak bérlői, akkor nem hányhatják be a szemüket az előtt az egészsé­ges fejlődés előtt, amely ezen a téren — valljuk be őszintén — éppen a KIK munkája révén, állott be. Tekintsünk csak bele a Kecs­keméti Ingatlankezelő Vállalat idei tervteljesítésének adataiba! Jóval több mint 2 millió forin­tot fordít a dolgozó nép állama az idén Kecskemét államosított házainak felújítására, korszerű­sítésére és karbantartására. Az elmúlt évben és az idén is, igen sok romos, elhagyatott, pusztuló félben lévő lakást hoztak hely­re. Megújult például a Hoff­mann Jángs utca 1. számú ház, melynek új, ízléses homlokzata képünkön látható. Több mint 66 ezer forintot költött rá a KIK. A vele szemben lévő Hoffmann János utca 2. számú ház ha­sonló befektetéssel kapott új külsőt. A Hoffman János utca 1. számú ház újjáépített homlokzat. 10,000 forintnál jóval nagyobb költségvetési összeg felhasználá­sával született újjá a Jókai utca 17, a Jacques Duclos utca 29, 35, 35/a és 42, a Széchenyi tér 19, a Koháry utca 5, a Szélma­lom utca 19, a Báthory utca 5 és 9, az Úttörő utca 5, stb., stb. Számtalan kaput, tetőt, járdát, vízvezetéket hoztak rendbe az utóbbi időben. Bár senki sem ál­lítja, hogy az elmúlt években a lakók minden jogos panaszát teljesítette mái- a KIK, de a ja­vulás kétségbevonhatatlan jelei — egyre több újjáépített ház bérlőjének megelégedésére, majd minden negyedében fellelhetők Kecskemétnek. Emellett államunk gondosko­dásának másik bizonysága gya­nánt egyre többfelé magasodnák az égnek korszerűen épülő, új akóházak állványzatai. Nem lehet azonban azt mon­dani, hogy a számok tükrében az Ingatlankezelő Vállalat min­den hibája és hiányossága elhal­ványul. A KIK, bár sokszor ere­jét meghaladó feladatokat ka­pott és szinte állandóan küz­dött anyaghiánnyal, munkaerő- lEhézségekkel, állandó, megvív- liatatlan csatát folytat túlzott ; indokolatlan igényekkel, gyak­ran egészségtelen követelőzéssel, még ma is, nem egyszer követ ! objektív okokkal nem magyá- Izható hibákat, gyakran küzd rierveze tien seggel és egyéb ba­jokkal. Egyik ilyen betegsége a lassúság és az, hogy különböző nehézségekre hivatkozva, néhs nagy megszakításokkal fejez be egy-egy tatarozás! műveletet. Jogos panasz, hogy nem mindig tartja be a lakók Igényeinek, bejelentéseinek orvoslásakor a szigorúan vett fontossági sorren­det. Nem egyszer enged egyik­másik hangosabban követelőző lakó nem is olyan sürgős kíván­ságának. Az ellenőrzés sem min­dig kielégítő. Ennek következ­tében gyakran lehet hallani pa­naszt a tatarozás, a felújítás minőségére. Nem elég erélyes a KIK a vele szerződött építke­zési vállalatok által elkövetett hibák kiküszöbölése tekinteté­ben sem. Csak hosszabb utána­járásra javítanak ki, gyakran sürgős és indokolt hiányosságo­kat is. Súlyos hiba, hogy néha fél évekig hagyja egyik vagy másik befejezett munkája után a drága építőanyagot, állvány­zatot az építkezés színhelyén, ahelyett, hogy telepére szállíta­ná. Az igazsághoz híven azt sen lehet elhallgatni, hogy felettes szerve, a kecskeméti városi ta­nács, sem nyújt elég segítséget a hihák leküzdésére. Pedig a KIK a tanács kinyúj» tott keze, államunk fontos szer­ve és ha csak egy százaléknyi javulás is mutatkozik tevékeny­ségében, az hatalmas társadalmi erőként jelentkezik a kecske­méti lakosság mindennapi éle­tében, munkájában, hétköznap­jában.

Next

/
Oldalképek
Tartalom