Bácskiskunmegyei Népújság, 1955. augusztus (10. évfolyam, 180-204. szám)

1955-08-28 / 202. szám

Rádióaktív sugarak (sionnuyarak) a fudomány szolgilalian

A Magyar Állami Eötvös Lóránt! Geofizikai Intézetben a fúrásból származó kőzetminták rádióaktív sugárzásának mennyiségéből következtetnek a kőzetek anyagtartalmára. Ez komoly segítséget nyújt hazánk ásványi kincseinek feltárásához.

cmi lékhes zéUjath tábortűznél

Mz

esszire világít a tábortűz sárgáspiros, fellcbbanó lángja. A sápadt fény megvilágítja a tűz körül félkörben ülők arcát. Fiatalok, idősebbek egyforma érdeklődéssel hallgatják Prikkel Sárika csengő hangját. Ez néha el-elcsűklik, néha pedig vidáman csilingelő, aszerint, hogy melyik élményét mondja. Van is mit mesélnie munkatársainak, a DISZ-fia- taloknak a varsói VIT emlékéről.

Fáradhatatlanul pereg ajkáról a szó. Mi is közelebb húzódunk, hogy a gazdag élményből morzsát csipegethessünk a Tiszakécskei Állami Gazadaság öregeivel és fiataljaival együtt. A gazdaság központi épületének udvarán jött össze a 25 főből álló csoport, hogy esti, kedves szórakozását folytassa. Nem először hallják Sárika gátlás nélküli, könnyed meséjét. Szívesen hallgatják, mert mindig tud valami újat, érdekeset nyújtani szamukra.

— Most arról beszélj, milyen érzés fogott el, amikor megtudtad, hogy a VIT-en részt vehetsz? — kérlelte Telek Károly, szőkehajú, csillogótekintetű DISZ-fia- tal.

Egy pillanatig néma csend. Sárika maga elé néz és töpreng, vajon, hogyan is tudná legtömörebben kifejezni érzését. Hiszen nagy dolog külföldre utazni, más államok fiataljaival megismerkedni és mindezt, /nond- hatnánk, anyagi áldozat nélkül.

Adám Tibor, nyári gyakorlaton lévő egyetemi hallgató fúrásminták rádióaklív sugárzását méri.

N'

em akartam hinni fülemnek — csendül meg hangja a néma estben, — hiszen számtalan ifjú van a megyeben, aki talán jobban megérdemelte volna ezt a kitüntetést. Amikor a szerelvény átgördült a határon és lengyel területre értünk, mély csend lett a kocsiban. A meghatót:- Ságtól egyikünk sem tudott szóhoz jutni. A határállomáson döbbentünk a tudatára annak, hogy történelmi esemény részesei vagyunk. Kimondhatatlan felelősséget és félelmet éreztem, hogyan is fogok mindenről pontosan beszámolni, képes leszek-e élethűen mindenről beszélni, tudom-e érzékeltetni azt a sok csodás élményt, amelyben részem lesz.

Felejthetetlen számomra az az esemény, amikor a határállomáson a vasútról leszálltunk, hogy elcsigázott végtagjainkat megmozgassuk, kis csoportunkhoz egy középkorú férfi sietett, zihálva, sűrű lélegzetvétel közepette, nyakunkba borulva üdvözölt. Kérdésünkre a tolmács elmondotta, hogy az állomástól többkilaméterre lakik. Futva jött, fiogy a magyar küldöttek szerelvényét elérje és üdvözölhesse a testvén nép fiait és leányait. Ez a szeretet és megbecsülés erősen szívembe vésődött és a két hét alatt még jobban erősödött. A félelem már elszállt és úgy érzem, hogy élményeimről nemcsak két órát, hanem napokon keresztül tudnék beszélni.

Egyszerre többen is kérik: — beszélj Varsóról, a táncról, a sportról, kikkel ismerkedtél meg... Prikkel Sárika sorban minden kívánságot teljesített.

— A ' száztizennégy ország harmincezer fiatalja abban a városban találkozott, melyet a fasiszták teljesen leromboltak és csak huszonhárom ház üszkös romja maradt meg — mondja csendesen a bánatos tekintetű lány, — de a lengyel nép fővárosát újjáépítette és ma még szebb, mint valaha volt.

— Beszélni, igaz, nem tudtunk egymás nyelvén — folytatja, — de a barátság, a szeretet hamar összekapcsolt bennünket. Én egy csehszlovák cipőgyári műszaki ellenőrrel és két román agronómus leánnyal kötöttem barátságot. A szovjet

fiatalokkal az imperialista államok fiataljai ismerkedtek. így ismerték meg példaképünket, a Komszomol-fiatalokat. A kapitalista államokból igen nehéz> kockázatos és viszontagságos út után érkeztek meg a VIT-kül- döttek. Amerikából például, ötvenen indultak és csak tizen ériek célhoz. Ki tudja, milyen körülmények között térhetnek vissza, ki tudja, hogyan fogadják őket és ki tudja, mi vár majd rájuk ...

A z előadást fiú szakítja meg: — Beszélj a lányok napjáról. Erről aztán volt, mit mesélni. A fiúk minden leányt felköszöntöttek és apró ajándékkal leptek meg. A delegációk is felkeresték egymást, s az egésznapos ünnepséget tánc, szórakozás zárta be.

— Felejthetetlen volt még az ajándékozási vágy is — mondja Sárika. — Gyűrűk, nyakláncok, jelvények és egyéb értéktárgyak cseréltek gazdát az örök barátság jegyében. Nehéz volt a búcsú — emlékezik vissza, — megígértük, hogy a kapcsolatot levélben továbbra is fenntartjuk. A héten már kaptam is az egyik új barátnőmtől levelet és hamarosan válaszolok is rá.

Már 11-re jár az idő, a tábortűz parazsa is hamvadni kezd. /I hűs szellő simogatja a kis csoportot és arra int, búcsúzni kell.

Krasznai Mária.

FényképkiáSütás a Gyógyszertár Vállalatnál

A Gyógyszertár Vállalat foto- szakköre augusztus 28-án, vasárnap délelőtt 10 órakor nyitja meg a vállalat kultúrtermében rendezett kiállítását. A megye minden részéből körülbelül 60, — munkát, családot, pihenést ábrázoló kép érkezett a kiállításra. A Révész Imre Képzőművészeti Szakkör tagjaiból alakult bíráló- bizottság a képek értékelésével

komoly segítséget, útmutatást ad majd a fotoamatőröknek, a helyes útra, a fejlődés útjára vezeti őket.

A szakkör tagjai elhatározták, hogy az amatőrök legjobb képeiből a tél folyamán kiállítást rendeznek. De szeretettel várnak minden érdeklődőt az egy hétig nyitvatartó első »házi« kiállításukra is.

Büszkén jelentjük

... hogy a foktői Béke TSZ az

állampolgári kötelezettség teljesítésében mutat követendő példát. Augusztus 20 előtt levelet írtak a patronáló Hőpalack és Üvegipart Vállalat dolgozóinak, amelyben az ünnepre hívták őket.

Az ünnepet megelőző napon szállították a felvásárlóhelyre a2 utolsó sertést is, amellyel még tartoztak. így a szövetkezet a kukorica kivételével erre az évre előírt mindenfajta beadási kötelezettségének eleget tett.

A kőzetek rádióaktív sugárzásának megállapításához az intézet dolgozói rádióaktív számláló-készüléket szerkesztettek. Németh László technikus és Oroszi Győző műhelyvezető-helyettes a számlálócső töltését végzi.

Nagy siker! arató!! az Éaml H §pl Eg/iiüss Kecskeméten

Felejthetetlen élményben volt része augusztus 27-én a kecskeméti közönségnek. Este fél 9 órai kezdettel a szabadtéri színpadon a Munka Vörös Zászló érdemrenddel kitüntetett Állami Népi Együttes vendégszerepelt. Az együttes várakozáson ' felüli teljesítményt nyújtott. A kétórás műsor valóban felüdülést, pihenést, szórakozást jelentett a közönségnek. A 150 tagú együttes lelkesen játszott és tudásának legjavát adta.

Megyénk kétszeresen büszke lehet az együttes párizsi győzelmére, mért a műsorban két táncmotívum is van, amit megyénkben, Drágszélen és Érsekcsaná-| don gyűjtöttek. |

A drágszéli együttes fellépése,* a Kalocsa környéki népviseletbe! öltözött lányok és fiúk együttesei megdobogtatta a közönség szí-» vét. í

A műsor minden egyes számát í ki kell emelni, de minden elsöp-| rő sikert az énekkar, a »Cigány-» tánc«, az »Üveges tánc« és az »Ecseri lakodalmas« aratott.

Baján a tanítónőképző szabadtéri színpadán vasárnap ugyanezzel a műsorral vendégszerepei az együttes.

Laogyít.akára deli szél-— Hallgassanak csak ide mind a két fülükkel. De jól figyeljék, mit mondok, mert nyilván maguk, meg én is azért jöttünk, hogy szót értsünk. — Intelem- szerű hangsúllyal ejtette a szavakat Ország János, a Szabad Nép TSZ tagja, aki többedmagá- val tényleg azért érkezett, hogy a kisfái parasztoknak kóstolót adjon a közös gazdálkodás íőzt- jéből.

A vastagra fújt dohányfüst áttetsző ködöt eresztett ennek a kövesútvégi egytermes iskolának padjai fölé. A kisterü padokban embernyi parasztok. Valahogy úgy festettek a gyereknek szabott ülőkéken, mint a meglett ember csacsiháton. Sodrott, végignyátázott cigarettájukból vadízű, marós felhő rajzikterjeng és belopja magát mindenüvé: tüdőbe, hajba; ruhába. — Akad nemdohányos is. Az csak fintorog, azután — mit tehet mást — beletörődik. Hazaérve, hallja asszonyától az emlékeztetőt: »... de istentelen kapado- hányszagú vagy, ember!«

— Halljuk csak... figyeljen mindenki — szólt Bense, akinek a rokonságában már van szövetkezeti tag és láthatóan egy kicsit otthonosabban érzi magát ebben a témában. De meg azért is sietteti a kezdést, mert az asszony utánaszólt' a tanyaajtóból, hogy időbe gyere, mert tudod fáj a derekam, azt te kell etesd a jószágokat. Ez aztán egy kicsit sietteti Bensét, mert legutóbb a moslékkal teli vödörcipelésben megbicsak'ctt asszonya dereka,

— Én ugyanolyan földön küszködő paraszt voltam, mint maguk most. Tizenhat holdon gazdálkodtam. Akik ismernek, tudják, hogy nem is valami rosszul. Mégis főtt a fejem a gondokban, hogy a csoportban nem kell any- nyit küszködni ezzel-azzal, beadással, meg mifenével, oszt mégis tele a kamra. Hű, de törtem ezt e — és a fejére kopogtat a mutatóujjával — mit is csináljak?

— De ahogyan igaz az a közmondás is, hogy ökör iszik magában, én ezt úgy kanyaríntot- tam a saját dogomra, hogy bolond ember az az ember, aki magában gondolkodik és búját- baját nem osztja meg valami jó cimborájával. Úgy esött aztán a sor, hogy elmentem a Nagy Marcihoz, akivel valamikor együtt hajtottuk a gazda tehenit a vásárra, de együtt is horkoltuk a rövid éjszakákat az istállóban.

— Nagy Márton sora nagyot változott, az enyimmel együtt, a felszabaduláskor. Földet, rajta tanyát kapott, de úgy emlékszem, még lovat is, hogy egy másik újgazdával összefogva, meg tudja munkálni a földet. Élt, mint Marci Hevesen.... jutott, tellett mindenre.

— Megörült a Márton, kivált a felesége, aki az én Terkámmal valamikoron együtt lánykoJott, de a gyerekek is ott kajtattak mindig körülöttem és olyan hancúrozást csaptak, amire csak akkor képesek, ha vendég van a háznál.

— Hát téged mi szél hozott erre — mondja csodálkozva is, meg örömmel is. No tedd csak

le a feneked és azzal már tolta is a széket alám.

— Mi szél...? Mi szél...? Ez valami újfajta szél. Kering körülöttem, mint a forgó, ha elgondolom. .. melegít, langyít, mint a déli, de van, aki borzongatót mesél, amit csak jeges, északi szél hoz.

— Ebből még nem sokat vettem ki, olyan példálózó lettél, mint a szószéki pap a virágvasárnapi barkákról. Mi a bánatod, azt mond, aztán hátha lesz rá valami kenőcs, ami segít.

Közben mások is érkeztek. Az ajtó előtt topogtak, mert ugyancsak ázott a határ és sárrá olvadt a sok rög és por. Ajtónyitáskor nagy tömeg füst rohanja a szabad utat és a friss, élettel- teli levegő dulakodik a helyére. A régi és új helycseréje. Parányi észrevett kép a természet és az életkínálta milliárd közül és mégis példázza: hogy a régi, a2 elhasznált, embernek, egészségnek ártó, hogy az új, a friss pezsdíti az életet, pirosít ja, élénkíti a vért.

De a helycsere az emberek életében nem ilyen könnyen i 'enő. Élezett fegyverek, másmás tintába mártott tollak, eszmék, formák viaskodnak a maguk igazáért és az új nem egy- könyenmenő diadaláért. Ilyesfajta ütközetről mesél most Ország és valami ehhez hasonló veszi kezdetét a figyelő, hallgató huszonhárom kisfáji dolgozó paraszt fejében.

— Azon studíroztam hosszan, hogy vajon, aki jót tett egyszer, meg másszor, az később is jót tud^s fenni?