Bácskiskunmegyei Népújság, 1955. július (10. évfolyam, 153-179. szám)

1955-07-17 / 167. szám

Több megértésre vágynak a tabdi fiatalok Szerkesztőségünkbe levél érkezett a tabdi fiataloktól. Többek között megírták, hogy nagyon szeretnének sportolni, de a D1SZ- vezetöség ezt nem teszi lehetővé számukra. »A felszabadulás után megváltozott az ifjúság élete — írják a fiatalok. — A tanulás, a kultúra, a sport már nem a kiváltságosoké, — közkinccsé vált. Nálunk is megalakult a MADISZ, később az EPOSZ, majd a DISZ-szervezet. Az éveken keresztül egymást váltó ifjúsági ve­zetők azonban vajmi keveset tettek a fiatalok vágyainak, igényei­nek kielégítésére.« A levél nyomán helyszínen vizsgáltuk meg a tabdi DISZ ezervezet munkáját. Ez év ja nuárjában új vezetőséget vá­lasztottak. Ander Zsuzsanna tanítónő lett a DlSZ-titkár, Lelkesen látott munkához. En­nek eredménye, hogy az ötventagú szervezet lét­száma kilenevenháromra növekedett. Munkáját di­cséri az is, hogy az összes nyolcadik osztályt elvégzett iskolások — számszerint ti­zenkilencen — beléptek a DISZ-be. A kultunmunkában is tevé­kenyebbek lettek. Három éne­kesük és négy szavalójuk sze­repelt a járási költúrversenyen Sajnos, csak helyben léptek fel Kiskőrösre már nem volt ked­vük elmenni műsorukkal. Kul- túrcsoportjuk előadta a »Duda Gyuri« című színművet is. A muH hibáit azonban nem tudta az új vezetőség tel­jesen kiküszöbölni. Ennek egyik oka, hogy január óta csak egyszer tartottak ve­zetőségi ülést és kétízben tag­gyűlést. Ilyenformán egészséges szervezeti életről beszélni nem lehet. A rendszeres vezetőségi üléseknek lett volna a feladata megtárgyalni, hogy mikép te­gyék érdekesebbé, vonzóbbá DISZ-t a fiatalok számára. Mivel a vezetőség nem ülé­sezett rendszeresen, nem beszél­ték meg a tennivalókat, Dísz-taggyűlést sem tudták összehívni. Arra hivatkoztak, hogy hiába hívják össze a fia­talokat, úgy sem jönnek el. Pe­dig ez nem így van. Amikor megkértük a DISZ-titkárt, hogy hívja össze a fiatalok egy részét, — a nagy munka­idő ellenére is 25-en jöttek el, pedig alig fél nap állt rendel­kezésére. Van DISZ-helyiség, de még sincs a fiataloknak otthona. Április 4-re rendbehozták, ki­meszelték, de a táncmulatságokon kí­vül állandóan zárva van. Ander elvtársnő ugyan kihir­dette, hogy szóljanak, ha ösz- sze akarnak jönni a helyiség­ben, szívesen kinyitja nekik. A fiataloknak azonban nem sok kedvük van erre. Azt kérdik, -— minek menjünk be? Mit csináljunk ott? Igaz is. A négy üres falon és néhány pádon kívül nem találhatnak mást. A vezetőség vett ugyan egy gra­mofont (a tagság megkérdezé­se nélkül), de az nincs ott, mert kényes Jószág, könnyen elrom­lik, ha többen kezelik. így hát sosem akarnak a fiatalok a DlSZ-helyiségben »szórakoz­ni«. A fiatalok szerint is helye­sebb lett volna előbb sakk- és asztalitenisz-felszereléssel ellát­ni a helyiséget és gázlámpát venni, hogy ne legyenek sötét­ben, ha esténként szórakozni akarnak. Tabdin a fiatalok egyik leg­kedvesebb szórakozása a labdarúgás. IMém sajnálnak sem időt, sem fáradságot, ha arról van szó, hogy játszhatnak. Mivel eddig a vezetőség nem törődött ve­lük, saját erejükből és költsé­gükön jártak más községékbe is játszani. Egy esetben a tit­kár élvtársnő csupán azért hív­ta fel a fiatalok figyelmét a rhezítlábos labdarúgóbajnok­ságra, mert a járási DÍSZ-bi- zottság felszólította a DISZ­szervezeteket, hogy nevezzenek be. A sportvezető dicséretére válik, hogy mégis minden va­sárnap van labdarúgómérkőzés. Bár szemrehányások érik érte a vezetőség részéről. Mivel nincsenek rendszeres vezetőségi ülések, a vezető­ség tagjai nem tudják mun­kájukat összehangolni, így történhetett meg az a fur­csa eset, hogy a januárban tar­tott két taggyűlés közül az egyik pontosan egy futbalmér- kőzés alatt zajlott le. A fiata­lok egy része inkább a meccs­re ment. Ezért a taggyűlés, — ami pedig a kettő közül a fon­tosabbik volt, — nem sikerült. Kilencvenhárom piSZ-tag van a községben. Szép szám! Lelkes, életrevaló fiatalok, akik sok szép feladat elvégzésére lennének képesek. Nem kizá­rólag a DISZ-vezetőség a hibás azonban azért, hogy nem kap­nak megfelelő irányítást, poli' tikai nevelést. A községi pártszervezet ve­zetősége még egyetlen DISZ-taggyűlésen vagy ve­zetőségi ülésen sem vett részt. A DISZ-titkárral sem beszél gettek arról, hogy hogyan irá' nyítsa a DISZ-szervezetet. A járási DISZ-bizottság is bibás. Dénes elvtárs kéthetenként Iá tógát el Tabdira, de legfeljebb csak a DISZ-vezetőség egyes tagjaival beszéli meg a problé mákat, vagy közli a »szempon­tokat«. Ezért nem vehette ész­re a járási DISZ-bizottság sem mire vágynak a tabdi fiatalok, hogyan lehetne közelebb fér­kőzni hozzájuk és bevonni őket az ifjúság előtt álló feladatok megvalósításába. Tabdi határai nak túlnyomó része szőlő és gyümölcsös. A megyei párt-vég rehajtóbizottság pedig a fiata­loknak pártmegbizatásként adta a szőlő- és gyümölcstermelés fellendítését. Erről azonban sajnos, még nem tudnak a tab­di fiatalok. A tabdi fiatalok levélben jelezték, hogy vannak, léteznek és a DISZ-szervezettöl várják sport- és kulturális igényeik kielégí­tését. A tabdi pártszervezet és a járási DISZ-bizottság feladata, hogy segítse a DISZ-szervezet vezetőségét az egészséges DISZ- élet kialakításában. A vasutasnap tiszteletére és alkotmányunk ünnepére készülnek a Kiskunfélegyházi Vasútállomás dolgozói A vasútállomás dolgozói nyugodt lelki ismerettel akarják ün­nepelni ezt a két gyönyörű ünnepet, amely rövidesen ránk kö­szönt. A dolgozók idejekorán szocialista munkafelajánlásokat tet­tek és most ezek teljesítésén fáradoznak. Az állomás forgalmi részlege előtt sokféle szemléltető tábla mutatja, hogy melyik bri­gád hol áll a versenyzésben, ki van az élen, és hol kell egy kicsit megszorítani a srófokat. A sok tábla közül nézzünk meg egyet. A fajlagos kocsimozga­tásra 94 százalékos vállalást tettek és ezt a vállalást a Balázs-, meg a Dózsa-brigád már egy százalékkal túlteljesítette. A tehervonatok átlagos terhelését 88 százalékban vállalták s a Balázs- és a Dózsa-brigád eddig 92 százalékra teljesítette. A személyvonatok menetrendszerinti indításánál sincs hiba. 102 százalékos vállalás helyett a Danis- és a Berényl-féle brigád 107 százalékot mutatott fel eddig. A 106 százalékos kocsitartózkodási felajánlást a Hatvani- és Dobos-féle brigád eddig 105 százalékra teljesítette. Tehát előreláthatólag az átlagban megállapított 102 százalékos vállalást tudják teljesíteni, miután már 101 százaléknál tartanak. A takarékos tüzelés mesterei Ha valaki végigjárja a Kis­kunfélegyházi Vasútállomás min­den zegét-zugát, sok olyan dolog­ról győződhet meg, amit eddig nem is hallott. Ki hitte volna el azt például, hogy rossz masina nincs, csak rossz masiniszta. Aki ezt nem hiszi el, annak megmagyarázzák félegyházi mozdonyvezetők, meg a fűtők. Persze nem akár­milyen mozdonyvezetőkről van itt szó, hanem olyanokról, akik megmutatják és már eddig szám­talanszor megmutatták, hogy a szocialista vasút büszke tulaj­donosai, élenjáró dolgozói, farkas István, mozdonyvezető arról híres, hogy egy hónap leforgása alatt 22 tonna szenet takarított meg. Kovács Gyula szintén mozdonyvezető, 16 ton­nát. De Seres Zoltánról és Szá­llási Lászlóról is ilyen híreket hallottunk. A fűtők is megtanultak taka­rékoskodni a tüzelőanyaggal. Antalfi Imre csak 2 tonnával takarított meg kevesebbet, mint farkas István mozdonyvezető. Vagy említsük Parádi József elvtársat, akit éppen akkor za­varunk meg látogatásunkkal, mikor éppen a Szabad Népet olvassa. Tizenöt év óta dobja a szenet kazánba, sok hasznos tapasz­talattal rendelkezik, ö az »égy- lapátos« módszer híve. — A lényég az — mondja, miközben az újságot a térdére teszi, — hogy a szénszemcsék tökéletesen elégjenek. — Az — bólintanak rá többen is. Parádi elvtárs tovább foly­tatja: — Ez pedig úgy érhető el, ha keveset, de sűrűn teszünk a tűzre. — Úgy. — Mindnyájan hely­benhagyják. — így a gázok nem mennek ki használatlanul a sza­badba ... és ez a legfontosabb. A fűtők közül a legtöbben ezt az eljárást alkalmazzák. Guiyás Antal, Molnár Ferenc és még sokan mások. Érdekes jelenség az, hogy a gép iránti szeretet milyen gi­gászi méreteket ölt ezekben az emberekben. Nincs az a tsz- elnök, aki olyan büszke lenne a gazdaságára, mint Perádi Jó­zsef a 375 1.504. számú mozdo­nyára és annak vezetőjére, Szá­llási Lászlóra. Persze ez a sze­retet abból származik, hogy a masinát szocialista megőrzésre Vették át. — Ejnye kár, hogy nincs itt ílácz Pál elvtárs, még a fűtője, László Sándor, elmesélnék itt az clvtúrsnak, hogy hogyan telték meg hihetetlen csekély mennyi­ségű szénnel azt a viszonylag hosszú útat — mondja Dobos elvtárs. Akik ott vannak a fütőház- bán elmondják, hogy fölöttébb érdekes és megkapó jelenség volt, hogy Rácz és László elvtársák 13 mázsa szénnel járták meg Szentest és Szolnokot, összesen 149 kilométert. Ilyen dolgokról hall az ember, ha egy kicsit elidőzik a Kiskun­félegyházi Vasútállomás fűtöhá- zában, amelynek a homlokzatára bizvást ki lehetne írni ezt a mondatot: »A takarékos tüzelés mesterei.« 4hol összeházasodott az öröm meg a lelkesedés A konzerviparban a normarendezéssel az egyes kategóriák is emelkedtek. Azok a dolgozók, akik közvetlenül a konzerv előállí­tásával foglalkoznak, ennek révén magasabb bért kapnak. Az alábbi részlet a Kecskeméti Kinizsi Konzervgyár konzerv- konyháján dolgozók munkájáról szól. Éppen Farkas Bélával nézünk »farkasszemet«. Fiatal 19 év kö­rüli szőke fiú, csak egy hete, hogy a főzőüstöknél dolgozik önállóan. Azelőtt még ipari­tanuló volt. Amikor az új norma­bérezésről kérdezzük, csak mo­solyog, de még a szeme is. Akár­csak a töltőasztalnál Bori Gyulá- nénak. Meg is jegyzi az asz- szonyka: — ez a bérkategória­rendezés régi fájdalmunkat gyó­gyította meg. Igazán nagyon jól esik az emberlányának ez a különös gondoskodás. Elmondják ott munka közben az asszonyok, hogy a régi norma nak mi volt az átka. Az, hogy lényegében, akik előállították a konzervféleségeket, kevesebbet kerestek, mint akik csomagol­ták, szállították. Rádi Antalnétól megkérdez­zük, tudja-e, hogy mennyivel ke­res többet naponta, mint a ré­gi normával? — Számítgatluk már, de nem volt pontos, segítse már kiszámí­tani az elvtársi — No nézzük. A tábláról el­olvassuk az előző napi teljesít­ményt. A tegnapi termelés 163 százalékos. — Ejha! Micsoda sze­rencse! Éppen most ér ide Seres eivtárs, a normás. Bip-rop, pil­lanatok alatt kész a számítás. — A régi normában 163 szá­zalékos teljesítménnyel a brigád cgy-egy tagja naponta 45 forint 76 fillért keresett. No, de nézzük az új normá­val! Feszült pillanat. Seres László folytatja: — 163 százalékos teljesítmény mellett, egy fő napi keresete 57 forint 04 fillér. A feszült csend meglágyult. Nincs olyan arc, amelyik ne mo­solyogna. Vannak, akik össze­ölelkeznek és utána sámsonerő- vel látnak munkához. Látogassuk meg a sterilizáló- brigádot is. Mindössze hárman vannak, Pólyák Jenő, Polgár Ist­ván és Ónodi Gyula. Ok már pedzik, hogy mennyi­re vált előnyükre az új norma; Ónodi elvtárs úgy örül, hogyha szárnyakat tudna szerezni, az autóklávák felett röpködne. — Képzelje, milyen szépen emelkedett — tolja fel fejet®- tejére a kalapot. — Durván szá­mítva majdnem 20 forinttal ke­restünk többet naponta, mint eddig. Seres elvtárs, meg Kósáné, a művezető szinte egyszerre bólin­tanak, Másfél perc múlva itt is minden érthető, A régi norma szerint 133 százalékos teljesí­tés esetén egy munkás napi ke­resete 38 forint 64 fillér volt. az új szerint ugyancsak erre a szá­zalékra 58 forint 25 fillér üti a munkás markát. Kósáné azt mondja, hogy amióta új norma szerint dolgo­zik a sterilizáló-brigád, úgy megy náluk a munka, hogy szinte étvágyat kap tőle az ember. Van tehát öröm a konzerv- konyhán. Most válik érthetővé, hogy miért dolgozik itt min­denki olyan hangyaszorgalom­mal, mintha csak a sajátját ké­szítené. Az ember beleéli magát, együttérez az örömükkel. Csak a kőszívű ember nem tudhat osztozni itt egy-egy brigád örö­mében. Óhatatlan, Shogy az ember, amikor elhagyja a gyárat, ne gondolna arra a bölcs intézke­désre, amelynek a révén többet keres a munkás, akárcsak a pedagógus. (e—s) Hogyan segítjük termelőszövetkezeteinket? örömmel Írhatom, hogy a tavalyihoz viszonyítva az idén több, mint 50 százalékkal növe­kedett a termelőszövetkezetek gépi felszerelése. Az első félév­ben a Kiskőrösi Földműves­szövetkezet körzetében lévő tsz-ek megrendeltek 4 kalapá­csos darálót, 7 kukoricamor- zsolót, több villanymotort, fűka­szálót, vetőgépet, lőcskocsit, kumikerekű kocsit és sok egyéb gépi felszerelést. Földműves­szövetkezetünk a tsz-ek igényei­nek kielégítését eddig biztosí­tani tudta. Nemcsak áruval látjuk el kör­zetünk termelőszövetkezeteit, hanem szakmai tanácsadásokkal a gazdaságos termeléshez köz­vetlen segítséget is nyújtunk. Magam is kimegyek a szövetke­zetekhez és kint a földeken mu­tatom meg az új gépek haszná­latának módját. Ma már a tsz- tagok is bátran felkeresnek és ügyes-bajos kérdésekben véle­ményt kérnek a földműves- szövetkezettől. Úgy is igyek­szünk erősíteni a földműves­szövetkezet és a termelőszövet­kezet közötti kapcsolatot, hogy a tsz-tagokat bevonjuk a földmű- vesszövetkezeti mozgalomba. Az elmúlt negyedévben hét tsz dol­gozóval növekedett földműves­szövetkezetünk tagsága. Tovább­ra is azon dolgozunk, hogy ál­landóan erősödjön a földműves­szövetkezet és a termelőszövet­kezetek közötti kapcsolat és hogy közös erővel jó eredménye­ket tudjunk elérni a mezőgazda­ság fejlesztésében. Báncki János, földművesszövetkezeti vasbolt­vezető. Tudományos kutatók tapasztalatcseréje a Kecskeméti Kísérleti Intézetben A napokban paradicsomter­mesztési tapasztalatcserét tar­tottak Kecskeméten, a Duna— Tiszaközi Mezőgazdasági Kísér­leti Intézetben, az ország kísér­leti intézeteinek szakfelelősei és feldolgozó üzemek képviselői. Az összejövetelen megvitatták, hogy az elmúlt években kite­nyésztett paradicsomfajták kö­zül melyik a leggazdaságosabb továbbszaporítás céljából. Mészöly Gyula, a Kísérleti In­tézet vezetője beszámolt a pa­radicsom nemesítésében elért eredményeiről. Az intézet által kikísérletezett fajták közül eddig elfogadott K 363, K 364 paradi­csomfajta mellett jelenleg még öt fajta van felülvizsgálat alatt közte a már eddig ia igen jól bevált Kecskeméti Törpe. Ezen­kívül jelenleg is számos fajta kitenyésztésén, nemesítésén dói goznak. A beszámoló után a jelenlévők megtekintették a telep csaknen 100 holdat kitevő paradicsom­parcelláit. Nagy érdeklődéssel tanulmányoztál« a magyar, szov­jet s egyéb külföldi paradi­csom fajtákat. Megállapították, hogy a nemesített fajták nagy­része alkalmas konzervipari fel­dolgozásra, sőt exportra is. Az értekezlet részvevői a szemle után megbeszélték a lá­tottakat. A hozzászólás során a feldolgozó üzemek küldöttei el­mondták, hogy az eddigi fajták­tól eltérően élénkebb színű, pektín (zselé) dúsabb paradl- csomfajlák kikísérletezését kí­vánják. Dolgozó parasztok! Mezőgazdasági gépeket, fel­szereléseket, aratási szerszá­mokat Kiskunfélegyházán, Szabadszálláson s DunavéCsép a NÉPBOLTBAN vásároljanak. 10Ô

Next

/
Oldalképek
Tartalom