Bácskiskunmegyei Népújság, 1955. július (10. évfolyam, 153-179. szám)
1955-07-15 / 165. szám
Gépállomásaink aratási és niivényápelási versenyének eredményei * Jói szol-e meg a hegedű Imre bácsi?“ Az esős időjárás késlelteti gabonáink betakarítását, de traktorosaink mindent megtesznek, hogy az idő jcbbraforduitával pótolják az eddigi lemaradást. Az aratógépkezelők versenyében nemcsak megyei szinten, de országosan is az első között van Fodor Sándor kiskunmajsaf aratógépkezelő. A Mezőgazdasági Igazgatóság legutóbbi értékeléséig 160 kataszteri holdon vágta le a gabonát. Az aratógépkezelők versenyében második helyezést Fekete István érte cl. A Kiskunfélegyházi Gépállomás körzetében 113 hold gabonát aratott le. A kombájnosok versenyében Helfrlch János, a Solti Gépállomás kombájnosa került az első helyre, aki eddig gépével 59 hold termését takarította be, A versenyben a második Számon Ferenc bácsbokodi kombájnos 55 holdas teljesítményével. Az igazgatóság értékelte a brigádok versenyét. Legjobb eredményt eddig Szabó Sándor brigádja érié el. Brigádjában átlagosan az egy gépre jutó teljesített műszak- norma 20.2 és ezzel a kiváló kecskeméti traktoros-brigád 45 százalékra teljesítette nyári idény tervét. A brigád ve cégtárs a ugyancsak a Kecskeméti Gépállomásról kerül ki. Varga Sándor brigádja a második helyezést érte el. Az aratás eddigi időszakán jpp a gépállomások közötti versenyben a legjobb eredményt a Kiskunmajsai Gépállomás érte el. Második lett a Kecskeméti és harmadik a Kiskunfélegyházi Gépállomás. A gyengén teljesítők között van a Borotai, Kalocsai és Dusnoki Gépállomás. A növényápolási munkában a traktorosok között folyó versenyben Lőrincz László, a Kiskunfélegyházi Gépállomás traktorosa ért cl kiváló eredményt, nemcsak a megyei, hanem az országos első helyet is biztosította magának. Zetorra függesztett kultivátorával a legutóbbi értékelésig 1160 kataszteri hoi- dat kapáit meg. A munka nagy részét a gátéri Vorosilov Termelőszövetkezetben végezte, ahol már befejezte a kukorica negyedik gépi kapálását. A második helyezést Balogh Sándor, ugyancsak félegyházi traktoros érte le. A gépállomások növényápolási versenyében első a Császártöltési Gépállomás. Rajta kívül még tíz gépállomásunk teljesítette 100 százalék felett gépi ka- pálási tervét. Legjobban elmaradt ebben a munkában a Bajai, Bácsalmási és Bácsbokodi Gépállomás. 10 vagon barackot szállított Kecskemét a fővárosba Megyénk szőlő- és gyümölcstermő vidékeinek egyes gyümölcsféleségek szereztek hírnevet. Kecskemét környékén a sárgabarack, Kiskunhalas határában a körte, a Duna-men- tén, különösen Apostagon az üvegmeggy múlja felül ízben, minőségben fajtáját. E gyümölcsféleségekből az idén mennyiségben is jóval többre van kilátás, mint tavaly. Barackból, meggyből az elmúlt évinek ötszöröse termett. Almából még jobb termés várható. A termés nagyrészét a ZÖLDSZÖV vásárolja fel az iparvárosok fogyasztói részére. Az elmúlt hetekben több, mint 120 vagon áru került elszállításra. Kecskemét környékéről a napokban 10 vagon barackot indítottak útnak a főváros felé, egyrészét pedig exportra. Ezzel összesen több, mint 30 vagon kiváló minőségű sárgabarack került ki a megyéből, TTí Megfiatalodnak az iskolák a kalocsai járásban AZ ISKOLÁK nyári szünetében nem visszhangzanak ugyan a folyosók a vidám gyermekek kacagásától, de mégsem mondhatók Képtelennek a kalocsai járás iskolái sem a nyári hónapokban. Mesteremberek, eyi- tőmur.kások keresik fel rövidesen a legtöbb iskolát, hogy megkezdjék a rendszeres nyári karbantartó munkát. Az a cél, hogy mire az új tanév megkezdődik, kicsinosított, korszerűsített épületek és tantermek várják a tanulóifjúságot. A KALOCSAI járásban <a általános iskolák tatarozására, korszerűsítésére majdnem 200 ezer forintot fordítanak az idén. Az óvodák közel 70.000 forint értékű beruházással gazdagodnak ugyanebben az időszakban A Kisipari Termelőszövetkezetekkel, a különböző építő vállalatokkal már meg is indultak járásszerte a tárgyalások. A hajósi gyermekotthon mű- emlékszámbamenő épületét majdnem 50.000 forintos költséggel korszerűsítik az idén. A régi, kikopott padlót, könnyen takarítható, hézagmentes padlóval cserélik ki. Három tanteremből négyet építenek a gé- derlaki iskolában és új folyosóval teszik korszerűbbé az épületet, közel 50.000 forint értékű munkával. Úszódon az épület külső és belső tatarozását fejezik be az iskolai év kezdetére. Olcsóbban és többet termelünk Jól esett nekünk is, midőn a félévi terv összesítésénél azt írhattuk, hogy tervünket június 18-án befejeztük, sőt a múlt- évi lemaradásunkat pótolva, 23.000 forinttal többet termeltünk az előírtnál. Ezzel egyidőben termékeink önköltsége állandóan csökken. Márciusban 89 forinttal, áprilisban pedig 122 forinttal olcsóbban állítottunk eiő 1 mázsa szálat vagy kócot, mint az ezt megelőző időkben. Eredményeinkhez hozzásegített az üzemi általános költségek csökkentése terén végzett jó munka is. Az általános költségeknél 8 százalék, ügyviteli költségeknél 25 százalék, a rostelőállí- tasi költségeknél pedig 15 százalékos a költségcsökkentés. Sokat segített az is, hogy az improduktív dolgozók közül többet a termelésbe osztottunk be, akik jó munkájukkal segítették a terv időelőtti teljesítését. Az olcsóbb termelésnek másik igen fontos eszköze a munkaverseny. Két törés-brigádunk egymással versenyez. Azon igyekeznek, hogy a téli és az esős időszakra biztosítsák a szükséges tört anyagot. Az általuk tört anyagot a tilósok dolgozzák fel. Közülük is kiemelkedik Kovács Antai sztahanovista, aki rendszeresen másfélszeres normát teljesít. Faddi Erzsébet is szorosan a nyomában halad. Benezsán Borbála 98 százalékról 125 százalékra emelte teljesítményét. Két ifjú tilos: Molnár Mária és Dóra Ferenc sem akarnak elmaradni. Teljesítményük 128—130 százalék. Minden igyekezetünk arra irányul, hogy augusztus 20-ramég jobb eredményt érjünk el. Vári György üzemvezető Kisszállási Kendergyár Parragi György Kossuth-díjas újságíró előadása Kecskeméten NAGY GONDOT fordít az idén kormányzatunk a pedagó- guslakások korszerűsítésére és csinosítására. Jelentős beruházással hozzák helyre a pedagóguslakásokat Úszódon és Faj- szon, ahol amellett sor kerül az iskolaépület Ifelújítására is. Foktőn nagyszabású asztalos- és mázolómunkával újítják fel az iskolaépület pusztaiéban lévő ablakait és ajtóit. AZ ALLAMI beruházásai, mellett az iskolák szülői munkaközösségének társadalmi erőfeszítései is emelik a felújítási ás tatarczási munkák értékét. A szülők munkaközösségei szokták vállalni minden esztendőben az iskolák kimeszelését, ügyes helyeken még a meszet is társadalmi úton gyűjtötték össze. Az idén sem lanyhul a közös munka lendülete, amikor gyermekeink második otthonának csinosabbá, otthonosabbá tételéről van szó. tizenöt éves koromban szegődtem el itt, Fehértón Gyenizse Imre kulikhoz. Kutya cselédnyúzó hírében állt ez a gazda. No, a többi fajtájabeli sem volt különb, ette-marta a szegényembert mindegyik. De ez a Gyenizse túltett valamennyin. Hej, de sok disznó meghízna azon a kukoricakenyéren, máién, darakásán, amit ennek a konyháján megettünk! Ha próbáltunk morogni a sok kukoricásétel miatt, az volt a szavajárása: »De kényes a bendötök, a disznó is a kukoricáiul hízik.« Annyira tetszett neki saját tréfája, hogy kulákcimboráit is sokszor megröhögtette vele. Emblékszem, szenvedélyesen szeretett hegedülni ez a Gyenizse. Fene a körmibe, mást sem csinált, tehette. Behúzódott a tiszta szobába, mi meg az istálló vackán hallgattuk féléjszakán át, hogy nyekergeti a vonót. Szidtuk is magunk közt apástul-anyástul. Elég volt nekünk korgó gyomrunk muzsikáját hallgatni. A múltkoriban aztán találkoztam az öreg Gyenizsével. Nagyon legatyásodott. Nem tudtam megállni és megkérdeztem tőle: — No, Imre bácsi, jól szól-e még a hegedű? — Csak rámnézett, mozgatta egy ideig az ádámcsutkáját és legyintett: »Nem szól az már sehogy, hallod-e...« Ö t esztendő óta, mióta termelőszövetkezeti 'tag vagyok, sokszor eszembe jut Gyenizse Imre hegedűje. Bizony, elvtársak, nem a kutaknak, hanem nekünk szól már a muzsika ebben az országban! A kulákok istállójából, a sok keserű kukoricaáraiétól jutottam én odáig kurta öt év alatt, hogy itt vagy száz ember előtt bátran kimondom: nem cserélnék egy 20 holdas gazdával! Nyugodtan fekszem, nyugodtan kelek, becsületes munkám után jól élek. Van két gyönyörű anyadisznóm, tehenem. A Izalács nemcsak húsvéti eledel már az asztalon, a bicskám is akkor zsírozom be kolbásszal, sonkával, amikor jól esik. Tavaly szereztem 454 munkaegységet. Kaptam rá 10 mázsa búzát, 13 mázsa kukoricát, 16 mázsa répát, 9 mázsa krumplit, 95 kiló cukrot, hogy az apraját, no meg a készpénzt ne is említsem. A háztájiban termett 20 mázsa kukoricám, meg 9 mázsa krumplim. Befizettem a ház után a százegynéhány forint adót, az asz- szony bevitte a három kiló tojást — és végeztem, nálam tovább egy tűérő miatt sem kereskedik senki emberfia. De necsak magamról beszéljek. Négy éve csupán 5 tagunknak volt háztáji tehene, máma huszonegynek. A legtöbb lakásban már olyan megszokott a rádió, mint a fakanál. Valamikor csak akkor hallottuk, ha a városban elmentünk az urak ablaka alatt. De históriás könyvet lehetne írni, ha én most mind elsorolnám: mennyi minden változott, hová emelt minket a rendszer, a termelőszövetkezeti mozgalom. /lzzal végzem, amivel kezdtem: a Gyenizse Imre he- C7C gedűjével. Ahogy arról lepattogott a húr, úgy vált ví- gabbá a mi nótánk. De vigyázzunk is elvtársak! Ne engedjük, hogy a kulák újra elővegye a rozzant hangszert és hamis nótával telemuzsikálja az emberek fülét. A Gyenizse, meg a többi kulák jól sejtik, hogyha sikerül Kunfehértóból szövetkezeti községet csinálni, akkor az ő világuknak végkép beborul. Ma még be tudnak csapni egy-két parasztot az igauzsorával, ma még elcsalogatnak egy-két nincstelent tésztalevesért és pár forintért kapálni. De nem sokáig. Mert én tudom, hogy a mi muzsikánkat, a szövetleezeti élet muzsikáját előbb-utóbb meghallják a legmakacsabb fülek is s velünk fújják majd a nótát... (Elmondta Kiss József kunfehértói tsz-tag, a nagyaktíva ülésen.) booooooooooooooooooooooooooooooooooooooobooooő' Dicsőségkönyv az élenjárók neveinek megörökítésére A bajai József Attila kultúr- ház a járás minden községébe Dicsőségkönyvet juttatott. A díszes külsőbe öltöztetett könyvet a bajai képzőművészek rajzai, festményei díszítik. A Dicsőségkönyvbe azok nevei kerülnek, akik a termelésben, az állampolgári fegyelemben, a társadalmi munkában, a község fejlesztésében, — pedagógusok, akik a nevelő- és kultúrmunká- ban példamutatóan kimagasló eredményeket érnek el; Budai József számítása valóra vált A Hazafias Népfront kecskeméti bizottsága és a Társadalom- és Természettudományi Ismeretterjesztő Társulat Bács- Kiskunmegyei szervezete szerdán este a társulat klubhelyiségében »A nemzetközi helyzet« címmel klubestet rendezett. ErrőL előadást tartott és a ikétot vezetett Parragi György Kossuth-díjas újságíró, a Magyar Nemzet főszerkesztője. Az előadáson Parragi György ismertette a Helsinki utáni és Genf előtti külpolitikai helyzetet. Az ankéton felszólalt Ha- landa István elvtárs, a városi pártbizottság első titkára. A nyitó- és zárszót Tóth László, a Hazafias Népfront megyei bizottságának elnöke mondotta. Valamikor egy hatalmas banképület volt az, Kiskunfélegyházán, ahol most Budai József lábbelikészítő szövetkezeti munkás dolgozik. Sokat eljárt előtte, mint inasgyerek és csodálattal bámulta azokat a nagyhasú embereket, akik jöttek, mentek ki s be az ajtaján. Ahogy rakódtak le vállára az évek, úgy nőttek a gondjai. Akárhogy is törte, forgatta az élete sorsát, sose tudott megerősödni any- nyira anyagilag, hogy mester lehessen. Be kellett érnie azzal, hogy segéd maradjon. Fájó emléke ez az átkozott múltnak, a Félegyházi Cipész Kisipari Termelőszövetkezetben dolgozó ember agyában. 1953-ig utazott, éjszakáinak egy részét álmatlanul átutazta. Sztalinvárosban volt segédmunkás. Hetenként hazament a családjához, Félegyházára. Budai József ráúnt az útra. Egy héten négy éjszakát aludni és hat napot dolgozni, ez, az ember egészségét is próbára teszi. 1953-ban hallotta, hogy a Félegyházi Cipész KTSZ segédeket is felvesz alkalmazásba. — Te asszony, mit szólsz hozzá, bemegyek a szövetkezetbe dolgozni — mondta egy vasárnap délelőtt a feleségének. — Ahogy gondolod apjuk, próbáld meg, hátha sikerül. Fölvették. Szövetkezeti munkás lett. Volt olyan maszek, aki kinevette. Nem lesz betevő falatod, mondogatták neki. Budai alig hallgatott rájuk, figyelembe se igen vette a sok rosszindulatú beszédet. Néha, amikor már nagyon húzták vele, csendesen megjegyezte: — Én nem megyek hozzátok kenyeret kérni ... Egy idő után feltűnt az ismerősüknek, hogy a Budai-gyerekek milyen szépen járnak, milyen szépen öltöznek. A napok teltek, hetekbe kötődtek, a hetek hónapokba, a hónapokból meg év- csokrot formált az idő. Budai József vidáman lépegette át a KTSZ küszöbét. Elég az hozzá, hogy 1955 április 4-én nagyon kedves és meleg ünnepség keretében kihirdették, hogy négy ember sztahanovista dolgozó lett a KTSZ- ben. Budai József nevét elsőnek említették .. A hajdani segéd nem tudott mesterlevelet szerezni annak idején, két év alatt sztahanovista oklevelet szerzett. Persze van ennek egy sajátos titka, mégpedig: Budai Józsefnek van egy barátja, akivel úgy szeretik egymást, mint az édestestvérek. Ezt a barátot úgy hívják, hogy »munka«. Budai József azt mondja, hogy aki ezzel tartós barátságra lép, annak az átlagteljesítménye a 180 százalék körül jár, az ezért Ç60 havi bér pedig megtetézi az 1576 forintot. Legalább is nála így van, de másoknál is. Mégis csak érdekes világban élünk. Cipészsegédből sztahanovista szakmunkás lett. Szépen keres, boldog és megelégedett. A magániparosok is kénytelenek rámondani, hogy »jól megy neki«. Budai József csak azt szokta erre viszonozni: »megtaláltam a számításomat.« Minden szép akkor, ha az ember a számítását megtalálja, de legszebb az élet, amelynek a szépítéséhez hozzájárul a munka. Ez a véleménye Budai József sztahanovista dolgozónák is. Sokat változtunk egy évtized óta. Az egykori banképület ajtaján a »pénzhasújan- csik« helyett becsületes, kérgeskezű cipészek lépik át a küszöböt. Budai József dehogy gondolt arra még inas- és segédkorában, hogy abban az épületben találja meg a számítását, (e—s—)
