Bácskiskunmegyei Népújság, 1955. július (10. évfolyam, 153-179. szám)

1955-07-29 / 177. szám

Baráti látogatásra hazánkba érkezett a Csehszlovák Köztársaság nemzetgyűlésének

küldöttsége

A Magyar Népköztársaság országgyűlésének meghívására szerdán délután baráti látogatásra hazánkba érkezett a Csehszlovák Köztársaság nemzet- gyűlésének héttagú küldöttsége. A küldöttség vezetője Zde- nek Fierlinger, a csehszlovák nemzetgyűlés elnöke, a Cseh-> szlovák Kommunista Párt Központi Bizottsága elnökségének agja.

A csehszlovák nemzetgyules küldöttsége csütörtökön délelőtt megkoszorúzta a gellérthegyi Szabadság-szobrot. A koszorúzásnál jelen volt Rónai Sándor, az országgyűlés elnöke, Darabos Iván, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának titkára, Nagyistók

József és Vass Istvánná, az országgyűlés alelnökei, s a magyar politikai élet több képviselője.

Ott voltak a koszorúzásnál a Csehszlovák Köztársaság budapesti nagykövetségének tagjai, élükön Stefan Majorral, a Csehszlovák Köztársaság rendkívüli és meghatalmazott nagykövetével.

Megjelent a koszorúzásnál V. V. Asztafjev, a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége ideiglenes budapesti ügyvivője.

A küldöttség tagjai csütörtökön délelőtt a Klement Gott- wald Villamossági Gyárba látogattak el.

A csehszlovák vendégeket a látogatásra elkísérte Rónai Sándor, az országgyűlés elnöke, Darabos Iván, az Elnöki Tanács titkára, Nagyistók József, az országgyűlés alelnöke, Bíró Ferenc, a kohó- és gépipari miniszter első helyettese, valamint E Rázga, a Csehszlovák Köztársaság budapesti nagykövetségének tanácsosa és a nagykövetség több tagja.

A csehszlovák nemzetgyűlés küldöttségét Fazekas István, a gyár igazgatója üdvözölte, majd ismertette az üzem munkáját.

Zdenek Fierlinger az üdvözlésre válaszolva a. csehszlovák nép nevében köszöntötte az üzem dolgozóit.

Ez történt a nagyvilágban

RÓMA. Befejezte munkáját az Olasz Kommunista Párt Központi Bizottságának teljes ülése.

A utolsó ülésen is több szónok szólalt fel a Luigi Longonak, a párt főtitkárhelyettesének beszámolója felett kialakult vitában.

Palmiro Togliatti, a párt főtitkára felszólalásában főleg a szocializmus felé forduló tömegek és a katolikusok közötti kapcsolatokkal foglalkozott. — Elemezte a Keresztény Demokrata Párt vezetőségének politikáját és azokat az okokat, amelyek miatt kudarcot vallottak az olasz munkásmozgalom elleni támadások.

A Keresztény Demokrata Párt politikájának maguk a kereszténydemokraták előtt keil lelepleződnie. Harcolni kell e politika ellen, mert e politikának célja a reakció megerősítése és a régi konzervatív kaszt uralmának fenntartása Olaszországban — mondotta Togliatti.

BERLIN. Kedden délben a

nyugat-berlini »»Embertelenség elleni harccsoport« nevű imperialista zsoldban álló kém- és ügynökszervezet teikén hatalmas robbanás történt. Nyugatberlini lapok egybehangzóan azt állítják, hogy két robbanóanyaggal töltött léggömb robbant fel. A robbanás egy embernek leszakította fél karját és megsértette arcát,

A nyugat-berlini rendőrség és tűzoltóság szolgálati közegeinek megtiltotta, hogy a közönségnek

tájékoztatást nyújtsanak az esetről. A titkos rendőrség kijelentette: »Semmi ok nincsen a közbelépésre.« A Nyugat-Ber- linben megjelenő Die Welt című lap a következőket írja ezzel kapcsolatban: »Az embertelenség elleni harci csoport ugyan azt gondolja, hogy ilyesmi csak úgy megtörténhet; — a lakosok azonban megtárgyalták, milyen kilátások vannak arra nézve, hogy egy napon az ilyen robbanóanyagjátékok miatt levegőbe repülnek.

LONDON. Sir Seymour Howard, London főpolgármestere nyolc napos moszkvai látogatása befejeztével visszaérkezett Londonba.

A repülőtéren a sajtó képviselőinek kijelentette: hogy meghívta Jasznovot, a Moszkvai Tanács Végrehajtó Bizottságának elnökét, látogasson októberben Londonba. Jasznov a meghívást el is fogadta.

BÉCS. Július 27-én, a demokratikus és független Ausztria visszaállításáról szóló államszerződés hatálybalépése alkalmából Kömer osztrák köztársasági elnök és Raab kancellár beszédet mondott a bécsi rádióban. Körner elnök többek között ezt mondotta:

»Leomlottak az utolsó gátak, amelyek elválasztották Ausztriát szabadságától. A nagyhatalmak kiépítették az utat e nehéz probléma igazságos megoldásához, méghozzá olyan egyöntetűséggel, amely remélhetővé teszi, hogy a földön helyreáll a béke.

KAIRÓ. Nasszer, Egyiptom miniszterelnöke július 26-án, a felszabadulás harmadik évfordulója alkalmából Alexandriában rendezett nagygyűlésein arra szólított fel, hogy folytassák a harcot a feudalizmus maradványai ellen és az Egyiptomban lévő külföldi kapitalista monopóliumok befolyásának felszámolásáért. Az imperializmus ellen indított mozgalom — hangsúlyozta Nasszer — arra kényszerítette az angol megszálló csapatokat, hogy vonuljanak ki a Szuezi-csatorna övezetéből.

Nasszer többi közt rámutatott, hogy »egészséges és szilárd alapokon« nyugvó demokratikus parlamenti rendszert kell teremteni Egyiptomban.

NEW YORK. Az Associated Press hírügynökség közlése szerint Walter George, a szenátus külügyi bizottságának demokratapárti elnöke ismét kijelentette, hogy a legközelebbi időben ösz- sze kell hívni a külügyminiszterek értekezletét a Kínai Nép- köztársaság részvételével. George kijelentette: ő úgy véli, hogy a távol-keleti feszültség enyhítése útján mindaddig nem lehet elérni jelentékeny sikert, »amíg Dulles nem ül egy asztalhoz Csou En-lajjal, Kína külügyminiszterével«. (MTI)

Sokoldalúbb kulturális agítáciét Kískunmajsán!

»Halló, Ht a kiskunmajsai tanács hangoshíradója!« — harsán fel mindennap a hangszórókon a vidám zene után a községi híradó műsora. A mikrofon mellett Egri Antalné, a kulturális és egészségügyek intézője olvassa a szöveget, amely két vaskos dossziéban kisebb-na- gyobb papírszeíetekre, gépelt oldalakra tagozódva ott pihen előtte. A hangoshíradó szerkesztő bizottsága minden napra ösz- szefoglaló tudósítás-szöveget küld át a tanácshoz, amelyben minden fontosabb eseményre kitér.

Felér egy jó riporttal belela- pczgatnl ennek a történetnek a dokumentumaiba. Július 17-én és 18-án még arról beszél a szöveg, hogy a község területén megindult a rakodás. Az Április 4. TSZ azonban már 92 mázsa gabonát adott be államunknak. Példáját követte Kátai Pál és Tóth Antalné egyénileg dolgozó paraszt, aki értékesítési szerződéssel kötötte le felesleges gabonájának jó részét.

A következő napijelentés azt hirdeti, hogy a község egész határában befejeződött az aratás. Megkapta a tanács két termelő- szövetkezet adatait is a biztató átlagtermésekről. Eszerint az Április 4. és az Alkotmány TSZ 15.6 mázsás holdankénti átlagtermést ért cl. A hangszóró arról tudósította ezen a napon a járókelőket, hogy Szögi András kígyóspusztai lakos elcsépelt, beadását teljesítette, sőt meg is kapta az állam által biztosított kedvezményes korpát. Egy pár név azokat örökíti meg, a hangoshíradó szövegében, akik befejezték a rakodást a szérűs- kertben.

Utána újabb jelentések, egyre szaporodó névsorral, egyre több ajándék-nótával az élenjárók számára. Sajnos, nem sok szó esik azokról, akik hátralékban maradtak, pedig Kískunmajsán ilyen is akad már a begyűjtési hivatal gyenge munkája következtében.

A népművelés szervei, a nehézségek ellenére is, sokat tesznek a beadás teljesítésének szorgalmazása érdekében. Számtalan szalagfelirat, plakát, falitáblafeljegyzés tanúsítja a rajzolásban jártas pedagógusok és a népművelési ügyvezető buzgalmát. A versenymozgalom népszerűsítése érdekében azonban alig történt eddig más. Elsőízben július 28-án indult útnak a kiskunmajsai határba a köszöntőbrigád. Azelőtt azért nem járt

ki, mert sok eső volt és nem lehetett tudni, ki az első az ara-' tásban és a cséplésben. Nem; csoda, hogy nem lehetett tudni! amiatt sem, mert a végrehajtói bizottság nem nyújt segítséget aí népművelési ügyvezetőnek az agitációs bizottság működésbe lendítésére. Annak csak egyet« len tagja dolgozik, Horváth József elvtárs. Dolgozik pedig példamutató buzgalommal és egy egész bizottságot megszégyenítő szorgalommal. Gyorsan szolgáltatja az adatokat, sok segítséget ad, ott, ahol éppen szükség van rá.

De vajon helyes-e az agitációs bizottság többi tagjai részéről elnézni azt, hogy Horváth József helyettük is dolgozzék? Józan ésszel mindenki azt gondolná, hogy ha valakit valamilyen közéleti teendő végzésével megbíznak és a megbízatást vállalta, akkor szégyennek érezné nem teljesíteni vállalt kötelezettségét, Sajnos, Kískunmajsán ezzel a bizottsággal, illetve a bizottság egyes tagjaival ilyesmi megtörtént. így aztán érthetőbb, miért halogatták ilyen hosszú ideig a versenyinozgalom fellendítését szolgáló köszöntő-brigád megindítását és miért csak most kezdik szervezni a cséplés szünetében megindítandó tájékoztatást, felolvasásokat a könyvtár részéről. Arról, hogy például jó volna a cséplőcsapatokat a napi eseményekről is tájékoztatni az újságból — sem Igen esik szó.

A tanácsnak egyik fontos feladata, hogy fáradhatatlanul szervezze, a legsokoldalúbb aktíva- hálózatra támaszkodva a dolgozók közötti versenyt, és éberen őrködjék afölött, hogy a legváltozatosabb módszereket alkalmazzák a versenymozgalom elő- relendítése érdekében. A kulturális agitáció, ha helyesen, idejében és sokféle módszerét alkalmazva használják, hathatós segítség, szinte nélkülözhetetlen az aratás után a cséplés, a gabonabeadás. a szabadértékesítés szorgalmazására, az élenjárók népszerűsítésére és a lemaradók, a hátuikullogók biztatására.

INNEN—ONNAN

— Papp Dezső tanácstag

Kecskeméten a Czollner-tér: MDP-helyiségben (volt 48-af kör) augusztus 2-án délután 6—f óráig fogadóórát tart.

— A napokban adják át a 26 személyes bölcsődét Kisszálláson.

A KIVÉGZÉS NAPJA

1932 július 29. A tárgyalás napján, már kora reggel hatalmas xendőrsereg szállta meg a törvényszék épületét. A tárgyalást az esküdtszéki teremben tartották, ahová csak a válogatott meghívottak léphettek be. Egyszerűmun- kásember még véletlenül sem juthatott be ide.

Kilenc órakor bevezették a vádlottat. A védők a tárgyalás délutánra való halasztását kérték. Töreki elnök elutasította kérésüket és megkezdte a tárgyalást.

A kínzásoktól meggyötörtén, az emésztő láztól legyengülve, mégis szilárd léptekkel, egyenes testtartással ment Sallai elvtárs a bírói emelvény elé.

— Nem érzem magamat bűnösnek! Minden cselekedetemben kommunista meggyőződésemet követtem! — így beszélt Sallai elvtárs a bíróság előtt.

Amikor elmondotta, hogy 1931-ben a párt utasítására hazajött Magyarországra, Töreki gyűlölettel és ingerülten üvöltött felé: »Miért mondja, hogy haza? Magának nincs hazája! Magát nem köti semmi Magyarországhoz-'«

De Sallai elvtárs nem tűrte, hogy a hazaáruló burzsoázia képviselője őt a magyar néptől idegennek, hazátlan bitangnak bélyegezze. Rövid és határozott válasza a hazáját és népét szerető igaz magyar hazafi szavai voltak.

— Magyar anyanyelvű, magyar állampolgár vagyok és egész tevékenységemmel az elnyomott magyar népet akartam segíteni!

Amikor megadták a szót Sallai elvtársnak a védöbeszéd elmondására, a következőket mondotta:

— Mi nem felforgatásra, hanem a munkásság nagy tömegeinek felvilágosítására és meggyőzésére törekedtünk. Mi a kommunista elveket akartuk átplántálni a munkásságba, azt propagáltuk, hogy sorsuk javulását egyedül a kommunizmustól várhatják...

A bíróság nem ezt várta. Azt hitték, hogy Sallai elvtárs a bitófa árnyékában csalt saját magát, az életét fogja védeni. Tévedtek! Sallai elvtárs a pártot, a meggyőződését védte. Nem engedték hát, hogy befejezze mondanivalóját, megvonták tőle a szót.

Ezután Fürst elvtárs kihallgatása következett. Fürst elvtárs is kijelentette, hogy nem érzi magát bűnösnek, meg van győződve a kommunista párt célkitűzéseinek helyességéről.' Aztán megrázó szavakkal beszélt az elszenvedett legembertelenebb kínzásokról, talpairól levertek a bőrt, veséjét összezúzták, a pribékek rugdosták, körme alá szúrtak, hogy kérdéseikre választ csikarjanak ki.

Töreki látta, hogy Fürst elvtárs szavai milyen mély hatást váltanak ki még a megjelent újságírók előtt is, ezért kijelentette, hogy mindez nem tartozik a tárgyra és tőle is megvonta a szót.

A véreb híven teljesítette a rábízott feladatot. Fél három órakor kihirdette az előre elkészített ítéletet: kötél általi halál!

Felemelt fővel, nyugodtan fogadták az ítéletet. Az osztáiyellenségtől nem is vártak mást,

Délután fél négy óra tájban a Markó utcai fogház udvaráról három autó gördült ki. Két, rendőrökkel zsúfolt riadóautó, köztük a gyüjtőfogbáz szürke, zárt fogolyszállító gépkocsija.

Sallai és Fürst elvtársakat a fogháznak abba a szárnyába vezették, amely előtt a bitófákat szekták felállítani. Három fegyőr kíséretében most először engedték be hozzátartozóikat, védőiket, hogy elbúcsúzhassanak. Sallai elvtárs életének utolsó perceiben is a bolsevik forradalmár optimizmusával, népének, osztályának eljövendő győzelméről beszélt;

— Ha meghalok, százan és ezren lépnek helyemre. Az eszme, amelyért éltem és dolgoztam, végül győzni fog! Dolgozzatok helyettem is... Közeleg egy szebb és jobb korszak és ez a mi harcaink eredménye lesz.

Fél öt. A fogház udvarán áll már a két bitóía. Szemben hosszú asztal, melled te ülnek a vérbírák és rendőrtisztek. Kétoldalt rendőrkordon, mögötte má.g- náshölgyek és kirendelt fasiszta diákok. Már kiáltozva, türelmetlenül várták, hogy gyönyörködhessenek a kivégzésben.

Ott áll már Sallai elvtárs, a bitó alatt. Az ügyész rendelkezik: »Az ítélet végrehajtandó.« A hóhérlegények megragadják Sallait, kezét összekötözik. S ekkor Sallai elvtárs szavait visszhangozzál; a fogház kőfalai;

— »Éljen a proletárforradalom! Éljen a Kommunisták Magyarországi Partja! Éljen a proletár világforradalom! Éljen a nemzetközi...« — Tovább nem folytathatta. Arca mozdulatlanná merevedett. A hóhér lefogta szemét. Többé nem tudott semmiről.

De hangja messzire szállt, túl a fogház falán. Azok is meghallották, akik a fogház környékén fogcsikorgatva, ökölbeszorított kezekkel néztek farkas- szemet a rendőrök és detektívek hadával.

Amikor Fürst elvtárs került sorra, kiadták a parancsot: »Fürstöt el kell hallgattatni!«

De nem sikerült! Éppen úgy, mint S allai elvtárs, a proletárforradalom győzelmének tudatában állt a bitófa alá és erejét megfeszítve kiáltotta bírái felé:

— Éljen a Kommunisták Magyarországi Pártja! Éljen a Kommunista In- ternacionálé! Éljen a második magyar proletárforradalom! Le a burzsoá gyilkosokkal! A proletariátus bosszút áll ériünk!

Sallai és Fürst elvtárs, a kommunista elvhűség, következetesség és bátorság két kimagasló harcosa elesett ebben a harcban, melyet a párt vívott a nép gyilkosai ellen. Holttestüket éjjel, titokban, jeltelen sírba temették el. De emlékük szerte a világon millió és millió munkás szívében él. »Életük tündöklő példa volt, hősi haláluk megújuló erővel fellobbanó proletárhareók gyújtó szikrája lett!«

(