Bácskiskunmegyei Népújság, 1955. július (10. évfolyam, 153-179. szám)

1955-07-29 / 177. szám

Baráti látogatásra hazánkba érkezett a Csehszlovák Köztársaság nemzetgyűlésének küldöttsége A Magyar Népköztársaság országgyűlésének meghívására szerdán délután baráti látoga­tásra hazánkba érkezett a Cseh­szlovák Köztársaság nemzet- gyűlésének héttagú küldöttsé­ge. A küldöttség vezetője Zde- nek Fierlinger, a csehszlovák nemzetgyűlés elnöke, a Cseh-> szlovák Kommunista Párt Köz­ponti Bizottsága elnökségének agja. A csehszlovák nemzetgyules küldöttsége csütörtökön délelőtt megkoszorúzta a gellérthegyi Szabadság-szobrot. A koszorú­zásnál jelen volt Rónai Sándor, az országgyűlés elnöke, Darabos Iván, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának titkára, Nagyistók József és Vass Istvánná, az or­szággyűlés alelnökei, s a ma­gyar politikai élet több képvi­selője. Ott voltak a koszorúzásnál a Csehszlovák Köztársaság buda­pesti nagykövetségének tagjai, élükön Stefan Majorral, a Cseh­szlovák Köztársaság rendkívüli és meghatalmazott nagyköveté­vel. Megjelent a koszorúzásnál V. V. Asztafjev, a Szovjet Szocia­lista Köztársaságok Szövetsége ideiglenes budapesti ügyvivője. A küldöttség tagjai csütörtö­kön délelőtt a Klement Gott- wald Villamossági Gyárba láto­gattak el. A csehszlovák vendégeket a látogatásra elkísérte Rónai Sán­dor, az országgyűlés elnöke, Da­rabos Iván, az Elnöki Tanács titkára, Nagyistók József, az or­szággyűlés alelnöke, Bíró Fe­renc, a kohó- és gépipari mi­niszter első helyettese, valamint E Rázga, a Csehszlovák Köz­társaság budapesti nagykövetsé­gének tanácsosa és a nagykö­vetség több tagja. A csehszlovák nemzetgyűlés küldöttségét Fazekas István, a gyár igazgatója üdvözölte, majd ismertette az üzem munkáját. Zdenek Fierlinger az üdvöz­lésre válaszolva a. csehszlovák nép nevében köszöntötte az üzem dolgozóit. Ez történt a nagyvilágban RÓMA. Befejezte munkáját az Olasz Kommunista Párt Köz­ponti Bizottságának teljes ülése. A utolsó ülésen is több szónok szólalt fel a Luigi Longonak, a párt főtitkárhelyettesének be­számolója felett kialakult vitá­ban. Palmiro Togliatti, a párt fő­titkára felszólalásában főleg a szocializmus felé forduló töme­gek és a katolikusok közötti kapcsolatokkal foglalkozott. — Elemezte a Keresztény Demo­krata Párt vezetőségének politi­káját és azokat az okokat, ame­lyek miatt kudarcot vallottak az olasz munkásmozgalom elleni támadások. A Keresztény Demokrata Párt politikájának maguk a keresz­ténydemokraták előtt keil lelep­leződnie. Harcolni kell e politi­ka ellen, mert e politikának cél­ja a reakció megerősítése és a régi konzervatív kaszt uralmá­nak fenntartása Olaszországban — mondotta Togliatti. BERLIN. Kedden délben a nyugat-berlini »»Embertelenség elleni harccsoport« nevű impe­rialista zsoldban álló kém- és ügynökszervezet teikén hatal­mas robbanás történt. Nyugat­berlini lapok egybehangzóan azt állítják, hogy két robbanóanyag­gal töltött léggömb robbant fel. A robbanás egy embernek le­szakította fél karját és megsér­tette arcát, A nyugat-berlini rendőrség és tűzoltóság szolgálati közegeinek megtiltotta, hogy a közönségnek tájékoztatást nyújtsanak az esetről. A titkos rendőrség kije­lentette: »Semmi ok nincsen a közbelépésre.« A Nyugat-Ber- linben megjelenő Die Welt című lap a következőket írja ezzel kapcsolatban: »Az embertelen­ség elleni harci csoport ugyan azt gondolja, hogy ilyesmi csak úgy megtörténhet; — a lakosok azonban megtárgyalták, milyen kilátások vannak arra nézve, hogy egy napon az ilyen rob­banóanyagjátékok miatt levegő­be repülnek. LONDON. Sir Seymour Ho­ward, London főpolgármestere nyolc napos moszkvai látogatása befejeztével visszaérkezett Lon­donba. A repülőtéren a sajtó képvi­selőinek kijelentette: hogy meg­hívta Jasznovot, a Moszkvai Ta­nács Végrehajtó Bizottságának elnökét, látogasson októberben Londonba. Jasznov a meghívást el is fogadta. BÉCS. Július 27-én, a demo­kratikus és független Ausztria visszaállításáról szóló államszer­ződés hatálybalépése alkalmából Kömer osztrák köztársasági el­nök és Raab kancellár beszédet mondott a bécsi rádióban. Kör­ner elnök többek között ezt mondotta: »Leomlottak az utolsó gátak, amelyek elválasztották Auszt­riát szabadságától. A nagyhatal­mak kiépítették az utat e nehéz probléma igazságos megoldásá­hoz, méghozzá olyan egyöntetű­séggel, amely remélhetővé teszi, hogy a földön helyreáll a béke. KAIRÓ. Nasszer, Egyiptom miniszterelnöke július 26-án, a felszabadulás harmadik évfor­dulója alkalmából Alexandriá­ban rendezett nagygyűlésein ar­ra szólított fel, hogy folytassák a harcot a feudalizmus marad­ványai ellen és az Egyiptomban lévő külföldi kapitalista mono­póliumok befolyásának felszá­molásáért. Az imperializmus el­len indított mozgalom — hang­súlyozta Nasszer — arra kény­szerítette az angol megszálló csapatokat, hogy vonuljanak ki a Szuezi-csatorna övezetéből. Nasszer többi közt rámutatott, hogy »egészséges és szilárd ala­pokon« nyugvó demokratikus parlamenti rendszert kell te­remteni Egyiptomban. NEW YORK. Az Associated Press hírügynökség közlése sze­rint Walter George, a szenátus külügyi bizottságának demokra­tapárti elnöke ismét kijelentette, hogy a legközelebbi időben ösz- sze kell hívni a külügyminisz­terek értekezletét a Kínai Nép- köztársaság részvételével. Geor­ge kijelentette: ő úgy véli, hogy a távol-keleti feszültség enyhí­tése útján mindaddig nem le­het elérni jelentékeny sikert, »amíg Dulles nem ül egy asz­talhoz Csou En-lajjal, Kína külügyminiszterével«. (MTI) Sokoldalúbb kulturális agítáciét Kískunmajsán! »Halló, Ht a kiskunmajsai ta­nács hangoshíradója!« — har­sán fel mindennap a hangszóró­kon a vidám zene után a köz­ségi híradó műsora. A mikrofon mellett Egri Antalné, a kulturá­lis és egészségügyek intézője olvassa a szöveget, amely két vaskos dossziéban kisebb-na- gyobb papírszeíetekre, gépelt ol­dalakra tagozódva ott pihen előtte. A hangoshíradó szerkesz­tő bizottsága minden napra ösz- szefoglaló tudósítás-szöveget küld át a tanácshoz, amelyben minden fontosabb eseményre ki­tér. Felér egy jó riporttal belela- pczgatnl ennek a történetnek a dokumentumaiba. Július 17-én és 18-án még arról beszél a szöveg, hogy a község területén megin­dult a rakodás. Az Április 4. TSZ azonban már 92 mázsa ga­bonát adott be államunknak. Példáját követte Kátai Pál és Tóth Antalné egyénileg dolgozó paraszt, aki értékesítési szerző­déssel kötötte le felesleges ga­bonájának jó részét. A következő napijelentés azt hirdeti, hogy a község egész ha­tárában befejeződött az aratás. Megkapta a tanács két termelő- szövetkezet adatait is a biztató átlagtermésekről. Eszerint az Áp­rilis 4. és az Alkotmány TSZ 15.6 mázsás holdankénti átlag­termést ért cl. A hangszóró ar­ról tudósította ezen a napon a járókelőket, hogy Szögi András kígyóspusztai lakos elcsépelt, be­adását teljesítette, sőt meg is kapta az állam által biztosított kedvezményes korpát. Egy pár név azokat örökíti meg, a han­goshíradó szövegében, akik be­fejezték a rakodást a szérűs- kertben. Utána újabb jelentések, egyre szaporodó névsorral, egyre több ajándék-nótával az élenjárók számára. Sajnos, nem sok szó esik azokról, akik hátralékban maradtak, pedig Kískunmajsán ilyen is akad már a begyűjtési hivatal gyenge munkája követ­keztében. A népművelés szervei, a ne­hézségek ellenére is, sokat tesz­nek a beadás teljesítésének szor­galmazása érdekében. Számtalan szalagfelirat, plakát, falitábla­feljegyzés tanúsítja a rajzolás­ban jártas pedagógusok és a népművelési ügyvezető buzgal­mát. A versenymozgalom nép­szerűsítése érdekében azonban alig történt eddig más. Elsőízben július 28-án indult útnak a kis­kunmajsai határba a köszöntő­brigád. Azelőtt azért nem járt ki, mert sok eső volt és nem lehetett tudni, ki az első az ara-' tásban és a cséplésben. Nem; csoda, hogy nem lehetett tudni! amiatt sem, mert a végrehajtói bizottság nem nyújt segítséget aí népművelési ügyvezetőnek az agitációs bizottság működésbe lendítésére. Annak csak egyet« len tagja dolgozik, Horváth Jó­zsef elvtárs. Dolgozik pedig pél­damutató buzgalommal és egy egész bizottságot megszégyenítő szorgalommal. Gyorsan szolgál­tatja az adatokat, sok segítséget ad, ott, ahol éppen szükség van rá. De vajon helyes-e az agitációs bizottság többi tagjai részéről elnézni azt, hogy Horváth József helyettük is dolgozzék? Józan ésszel mindenki azt gondolná, hogy ha valakit valamilyen köz­életi teendő végzésével megbíz­nak és a megbízatást vállalta, akkor szégyennek érezné nem teljesíteni vállalt kötelezettségét, Sajnos, Kískunmajsán ezzel a bizottsággal, illetve a bizottság egyes tagjaival ilyesmi megtör­tént. így aztán érthetőbb, mi­ért halogatták ilyen hosszú ideig a versenyinozgalom fellendítését szolgáló köszöntő-brigád megin­dítását és miért csak most kez­dik szervezni a cséplés szüneté­ben megindítandó tájékoztatást, felolvasásokat a könyvtár részé­ről. Arról, hogy például jó volna a cséplőcsapatokat a napi ese­ményekről is tájékoztatni az új­ságból — sem Igen esik szó. A tanácsnak egyik fontos fel­adata, hogy fáradhatatlanul szer­vezze, a legsokoldalúbb aktíva- hálózatra támaszkodva a dolgo­zók közötti versenyt, és éberen őrködjék afölött, hogy a legvál­tozatosabb módszereket alkal­mazzák a versenymozgalom elő- relendítése érdekében. A kultu­rális agitáció, ha helyesen, ide­jében és sokféle módszerét al­kalmazva használják, hathatós segítség, szinte nélkülözhetetlen az aratás után a cséplés, a ga­bonabeadás. a szabadértékesítés szorgalmazására, az élenjárók népszerűsítésére és a lemaradók, a hátuikullogók biztatására. INNEN—ONNAN — Papp Dezső tanácstag Kecskeméten a Czollner-tér: MDP-helyiségben (volt 48-af kör) augusztus 2-án délután 6—f óráig fogadóórát tart. — A napokban adják át a 26 személyes bölcsődét Kisszállá­son. A KIVÉGZÉS NAPJA 1932 július 29. A tárgyalás napján, már kora reggel hatalmas xendőrsereg szállta meg a törvényszék épületét. A tárgyalást az esküdtszéki teremben tar­tották, ahová csak a válogatott meg­hívottak léphettek be. Egyszerűmun- kásember még véletlenül sem juthatott be ide. Kilenc órakor bevezették a vádlottat. A védők a tárgyalás délutánra való halasztását kérték. Töreki elnök eluta­sította kérésüket és megkezdte a tár­gyalást. A kínzásoktól meggyötörtén, az emésztő láztól legyengülve, mégis szi­lárd léptekkel, egyenes testtartással ment Sallai elvtárs a bírói emelvény elé. — Nem érzem magamat bűnösnek! Minden cselekedetemben kommunista meggyőződésemet követtem! — így be­szélt Sallai elvtárs a bíróság előtt. Amikor elmondotta, hogy 1931-ben a párt utasítására hazajött Magyaror­szágra, Töreki gyűlölettel és ingerül­ten üvöltött felé: »Miért mondja, hogy haza? Magának nincs hazája! Magát nem köti semmi Magyarországhoz-'« De Sallai elvtárs nem tűrte, hogy a hazaáruló burzsoázia képviselője őt a magyar néptől idegennek, hazátlan bi­tangnak bélyegezze. Rövid és határo­zott válasza a hazáját és népét szerető igaz magyar hazafi szavai voltak. — Magyar anyanyelvű, magyar ál­lampolgár vagyok és egész tevékenysé­gemmel az elnyomott magyar népet akartam segíteni! Amikor megadták a szót Sallai elv­társnak a védöbeszéd elmondására, a következőket mondotta: — Mi nem felforgatásra, hanem a munkásság nagy tömegeinek felvilágo­sítására és meggyőzésére törekedtünk. Mi a kommunista elveket akartuk át­plántálni a munkásságba, azt propagál­tuk, hogy sorsuk javulását egyedül a kommunizmustól várhatják... A bíróság nem ezt várta. Azt hitték, hogy Sallai elvtárs a bitófa árnyékában csalt saját magát, az életét fogja vé­deni. Tévedtek! Sallai elvtárs a pártot, a meggyőződését védte. Nem engedték hát, hogy befejezze mondanivalóját, megvonták tőle a szót. Ezután Fürst elvtárs kihallgatása következett. Fürst elvtárs is kijelen­tette, hogy nem érzi magát bűnösnek, meg van győződve a kommunista párt célkitűzéseinek helyességéről.' Aztán megrázó szavakkal beszélt az elszenve­dett legembertelenebb kínzásokról, tal­pairól levertek a bőrt, veséjét összezúz­ták, a pribékek rugdosták, körme alá szúrtak, hogy kérdéseikre választ csi­karjanak ki. Töreki látta, hogy Fürst elvtárs sza­vai milyen mély hatást váltanak ki még a megjelent újságírók előtt is, ezért ki­jelentette, hogy mindez nem tartozik a tárgyra és tőle is megvonta a szót. A véreb híven teljesítette a rábízott feladatot. Fél három órakor kihirdette az előre elkészített ítéletet: kötél általi halál! Felemelt fővel, nyugodtan fogadták az ítéletet. Az osztáiyellenségtől nem is vártak mást, Délután fél négy óra tájban a Markó utcai fogház udvaráról három autó gör­dült ki. Két, rendőrökkel zsúfolt riadó­autó, köztük a gyüjtőfogbáz szürke, zárt fogolyszállító gépkocsija. Sallai és Fürst elvtársakat a fogház­nak abba a szárnyába vezették, amely előtt a bitófákat szekták felállítani. Há­rom fegyőr kíséretében most először engedték be hozzátartozóikat, védőiket, hogy elbúcsúzhassanak. Sallai elvtárs életének utolsó perceiben is a bolsevik forradalmár optimizmusával, népének, osztályának eljövendő győzelméről be­szélt; — Ha meghalok, százan és ezren lép­nek helyemre. Az eszme, amelyért él­tem és dolgoztam, végül győzni fog! Dolgozzatok helyettem is... Közeleg egy szebb és jobb korszak és ez a mi harcaink eredménye lesz. Fél öt. A fogház udvarán áll már a két bitóía. Szemben hosszú asztal, mel­led te ülnek a vérbírák és rendőrtisztek. Kétoldalt rendőrkordon, mögötte má.g- náshölgyek és kirendelt fasiszta diákok. Már kiáltozva, türelmetlenül várták, hogy gyönyörködhessenek a kivégzés­ben. Ott áll már Sallai elvtárs, a bitó alatt. Az ügyész rendelkezik: »Az ítélet végrehajtandó.« A hóhérlegények meg­ragadják Sallait, kezét összekötözik. S ekkor Sallai elvtárs szavait visszhan­gozzál; a fogház kőfalai; — »Éljen a proletárforradalom! Él­jen a Kommunisták Magyarországi Partja! Éljen a proletár világforrada­lom! Éljen a nemzetközi...« — Tovább nem folytathatta. Arca mozdulatlanná merevedett. A hóhér lefogta szemét. Többé nem tudott semmiről. De hangja messzire szállt, túl a fog­ház falán. Azok is meghallották, akik a fogház környékén fogcsikorgatva, ökölbeszorított kezekkel néztek farkas- szemet a rendőrök és detektívek hadá­val. Amikor Fürst elvtárs került sorra, ki­adták a parancsot: »Fürstöt el kell hallgattatni!« De nem sikerült! Éppen úgy, mint S allai elvtárs, a proletárforradalom győ­zelmének tudatában állt a bitófa alá és erejét megfeszítve kiáltotta bírái felé: — Éljen a Kommunisták Magyaror­szági Pártja! Éljen a Kommunista In- ternacionálé! Éljen a második magyar proletárforradalom! Le a burzsoá gyil­kosokkal! A proletariátus bosszút áll ériünk! Sallai és Fürst elvtárs, a kommunista elvhűség, következetesség és bátorság két kimagasló harcosa elesett ebben a harcban, melyet a párt vívott a nép gyilkosai ellen. Holttestüket éjjel, titok­ban, jeltelen sírba temették el. De em­lékük szerte a világon millió és millió munkás szívében él. »Életük tündöklő példa volt, hősi haláluk megújuló erő­vel fellobbanó proletárhareók gyújtó szikrája lett!« (

Next

/
Oldalképek
Tartalom