Bácskiskunmegyei Népújság, 1955. július (10. évfolyam, 153-179. szám)

1955-07-26 / 174. szám

Egy autó naplójából A nap mér lebukott a határ­ban, a júliusi szél is megpihent a dombok hajlatában, amikor Haticza István és munkacsapa­ta megérkezett az előadásra. A termelőszövetkezet legjobb mun­kacsapata, a többiek is róla vesznek példát. Később innen is, onnan is szállingóznak. A gyerekek vidáman csiripelnek és közben feszült figyelemmel kísérik• a mozigépész előkészü­leteit. A megyei tanács han- goshíradó-kocsija vetítőgéppel felszerelve ott áll a háttérben, készen várja az előadás meg­kezdését. Úgy féltíz tájban már szép­számú közönség gyűlt össze és a magtár falára erősített mozi­vásznon végre az ünnepélyes csendben megjelent a film címe; -Vidám vásár«. Innen is, onnan is derűs kacagás gyöngyözik, néha-neha megjegyzések hang­zanak. Különösen a nagy ter­mésátlagok keltenek csodálatot. A tiszaújfalusi Alkotmány Ter­melőszövetkezetben derűs órá­kat szerzett a kultúrautó, úgy búcsúznak el tőlünk, mint isme­rősöktől, akiket visszavárnak hamarosan. A tsz eredményeit feljegyez­tük naplónkba. A kukoricát, a cukorrépát háromszor meg­kapálták és ötször huzatták meg. Bediktálták a termelő- szövetkezet tagjai az aratásban élenjáró tsz-tagok nevét: Bartók Ferenc és Kapás Imre. Büszkén mesélték el, hogy egyre nő az új belépők száma. Kovács Péter 15 holddal, Koncz István nyolc holddal erősítette a szövetkeze­tét és szorgalmas munkáskezé­vel. Döbrei Lajos bognár is megértette a párt útmutatását, aláírta a belépési nyilatkozatot. Öröm volt hallani, hogy elisme­réssel nyilatkoztak a kulturális agitációról. A népművelés lelkes munkásainak agitációja, fel- világosító-nevelő szava is ré­szese a szövetkezet fejlődésének. Úgy hírlik, hogy új szövetkezet megalakítását is tervezik, mert látják a községben, hogy ez a felemelkedés igazi útja. *­Dunatetétlenen segítséget nyúj­tott az autó az agitációs bizott­ság megszervezésében. A bi­zottság azonnal munkába is ál­lott. Irányítja a kultúrcsoportok szerepeltetését, adatokat szolgál­tat az élenjárók népszerűsítésé­re, a versenytáblák friss hírek­kel való ellátására. Egy szép gra­fikont is készítettek július 19-re. Az adatok a helybeli termelő- szövetkezetek és egyénileg dol­gozó parasztok termelési ered­ményeit szemlélteti. Naplónkba újabb nevek kerülnek Tetétle- nen. A közelmúltban írta alá a belépési nyilakozatot a tsz-be Beszedics Péter 8 holdas, idős Magos Pál 6 holdas, Bolvári János 7 holdas, Móri Antal 9 holdas, Nagy István 10 holdas dolgozó paraszt. A dunatetéleni határban pedig integető kezek búcsúznak tőlünk. » A dunaegyházi iskolában sző­ke búzakalászok csokrai fogad­nak bennünket, pirosnyakkendős úttörők mutogatják, mint a ka­lászgyűjtési mozgalom szívet vidámító bizonyítékait. Az egyia közülük olyan buzgalommal ma­gyarázza nekünk, mintha sose hallottunk volna ilyesmiről: —. Ezekkel a kalászokkal több jut a dolgozó nép asztalára. Erre ők, az úttörők nagyon büszkék. * Telnek a lapok a hangos- híradós-kocsi naplójában. Zú­gó cséplőgépek, mosolygó ter­melőszövetkezeti tagok, verejté- kes homlokkal munkálkodó, bar­nára sült, erős. parasztemberek, ezernyi élmény képe tűnik fel az autó utasainak emlékezeté­ben, ha a naplót forgatják. Az autó pedig nyeli a kilométere­ket. Újabb és újabb községek házsorai tűnnek fel, ismét züm­mög a vetítőgép, csillog a kaca­gás, a vidám megelégedettség a szövetkezeti portákon. Bieliczky Sándor. Készülődés a mezőgazdasági kiállításra Ősszel rendezik meg az Or­szágos Mezőgazdasági Kiállítást. Erre megyénkből is jelentkeztek egyénileg dolgozó parasztok, de előzőleg résztvesznek a helyi kiállításokon. A jelentkezők közül két egyénileg dolgozó pa­rasztot meglátogattunk, vajon hogyan készülnek a bemutatóra. A kunsági ember évtizedek, mondhatni, évszázadok óta har­colt a sívó homok ellen. A homok meghódításáért harcol Gibic József is. Kiskun­félegyházán 15 éve kísérletezik. Végre sikerült zamatos, bőter­mő barackfajtát meghonosítani. Ez jól birja a szárazságot. A környéken ismerik és igen el­terjedt. Négyféle almafajtát is honosított meg. A homok egy másik kitartó ostromlója Pálmonostorán Al- mási Ferenc. Meggyel, ősziba­rackkal és szőlővel telepítette be a sivár területet. Sok kitar­tó és fáradságos munkába ke­rült, míg az oltásokkal és ke­resztezéseikkel a legmegfelelőbb egyedet kinevelte. A kiállításon a kísérletek legszebb gyümölcs- és szőlő-példányaival szerepel. A Bogdán-féle fehér szőlő egy- egy tőn már most hét-nyolc, sőt kilenc félkilót ígérő fürt is mo­solyog. Mindketten nem adták fel a harcot, tervük az. hogy minél többfajta gyümölcsöt honosítsa­nak meg a szilaj homokon. cAnzúmjók diei&iéq,táklá£a Az ordast Úttörő Ter­melőszövetkezet tizen­két asszonya kora- tavasztól egészen az aratásig szorgalmasan dolgozik a közösben. F.gyrészük az állatte­nyésztésben ért el szép eredményeket, másik részük a növényterme­lésben dolgozók lelke­sen. Mióta Baloghné és Ttnnyeiné magukra vál­lalták a sertések gon­dozását, az elhullás egészen minimálisra csökkent. Az asszonyok munkaegysége pedig napról-napra szapo­rodik. Baloghnénak már 156 munlcaegységet Ír­tak be a tagkönyvébe, Tinnyeinének 10ő-öt, pedig az utóbbinak ott hon is elég sok gond­ja van a nagy család miatt. Az asszonyok két nöl munkacsapatot alakí­tottak, és most a két munkacsapat versenyez egymással. A legutóbbi értékelés alapján Zsig- mondné munkacsapata lett az első, de most ugyancsak meg kell szorítaniok a munkát, ha ezt a helyet to. vábbra is tartani akar­ják, mert a másilf munkacsapat tagjai is nagyon lelkesen dol­gosnak. Az aratásnál a marokszedésben és a keresztbe hordásban Szabó Oyuláné és So­mogyi Istvánné elisme­résre méltó munkát vé­geztek. A termelő­szövetkezet vezetősége ezért őket külön-kütön is megdicsérte, de el­ismeréssel emlékezett meg mind a Hét női csapat munkájáról, Gál Gáborné levelező. Tassi tsx-assxonyok példát mutatnak A tassi Petőfi TSZ női munka­csapatát Gubacsi Lukácsné ve­zeti. A tizenegy tagból álló kis csapat példamutató munkafe­gyelméről híres. Ha például hiányzás fordul elő, az asszo­nyok egymástól számonkérik: ki, miért hiányzott a csoportból. Most különösen vidáman végzik a munkájukat. Minden fáradsá­gukat kárpótolja az a tudat, hogy bizony az idén szép ter­més ígérkezik. Például egy-egy búzakereszt 40 kilót is ad. S egymásután indítják útba a cséplőgéptől a begyűjtőhely felé a bűzászsákokkal roskadásig megrakott kocsikat. Eddig a ter­melőszövetkezet 120 mázsa ga­bonát adott a hazának. • Bognár Ilona, kunszentmiklósi járási MNDSZ. DCéptk a izovjei nép ideiéből A Moszkva melletti pavsioni gépgyárban kipróbálták A. M< Sztoljarov új kőfűrészelőgépét. Ezzel a géppel márvány, mész­kő és saválló andezit kőbányákban dolgoznak majd. A gép meghatározott nagyságú tömböket és lapokat hasít majd ki a sziklából. A gép vágószerkezetét két villanymotor hajtja és egyszerre öt 100 mni-es lapot tud kivágni. A kipróbálás során bebizonyosodott, hogy jól beválik a gyakorlatban. Kezeléséhez mindössze egy ember szükséges. A képen: az új kőfűrészelőgép látható. *x Széleskörű tapasztalatcserét szerveztek a mezőgazdasági dolgozók között. A kolhoztagak cs az élenjáró szovhozok dolgo­zói cikkeket írnak a sajtóba, amelyekben ismertetik eredmé­nyeiket és meghívják magukhoz a többi gazdaságok dolgozóit tapasztalatcserére. Messzi földön híres a Sztavropol-határterü- ieti »Sztálin«-kolhoz nagy fehér sertéseiről. A gazdaság résztvesz az Összszövetségi Mezőgazdasági Kiállításon. A képen: A látogatók a »Sztálin«-kolhozban megtekintik a sertéshizlaldát. Építkezik a mélykúti Lenin Termelőszövetkezet A mélykúti Lenin Termelő- szövetkezet saját erőből 40 fé­rőhelyes szarvasmarhaistálló építését kezdte meg, mert a termelőszövetkezet alakulása óta a szarvasmarhaállomány csaknem megkétszereződött. A termelőszövetkezet baromfiál­lománya is szépen fejlődik, már annyira megnövekedett, hogy abból hetente 8—900 forint be­vételre tesz szert a tsz tagsága. „Spiclire nincs béralap“ — Most pedig szánjatok ma­gatokba, hintsetek hamut a fe­jetekre — mondta az Élelmezés­ipari Minisztérium illetékese úgy hajnal felé, miután a bankett kitűnően sikerült. Hogy miért mondta ezt, azt ő tudja a leg­jobban, ennek a kivizsgálása még folyamatban van. Nem is ez a megjegyzés kel­tett felhördülést, hanem a kö­vetkező, amit Kollárik Mária, a gyár jogügyi előadója mon­dott; hiába, akinek Krisztus a barátja, az könnyen üdvözül. Ezzel megpecsételte a sorsát. Villogó tekintetek fordultak fe­léje. — Áh, megvan a spicli — motyogta valaki diadalmasan. Attól kezdve Kollárik Máriá­nak nem volt maradása az Al­földi Kecskeméti Konzerv­gyárban. Hogy e bibliai mondások kö­zött milyen összefüggés van, azt meg kell magyarázni. Úgy történt, hogy 1954 októberében a mustsűrítéssel kapcsolatban tervcsalás történt, öt vagon must sűrítését már októberben lejelentették — a prémium mi­att — és csak novemberben gyártották le, A manőverbe Bíró Gyula, fél- készáruraktárost is bevonták. Annál nagyobb volt a meglepe­tése Bíró Gyulának, hogy rövi­desen éppen ezért bocsájtották el fegyelmi úton. Mert az öt vagon must hiányzott. Ezt aztán jól megcsinálták Bóhner István volt igazgató és társai. Mindent alaposan ki­terveltek, de arról mégis meg­feledkeztek, hogy Bíró Gyula nem tartozott az »ötösfogathoz«. (A vállalat dolgozói így nevez­ték azt az öt embert, akik az igazgatón kívül kényük-kedvük szerint intéztek sorsokat. Közé­jük tartozott a vezető statiszti­kus, a terves, a főkönyvelő, a munkaügyi osztályvezető és a be­ruházási osztályvezető. Az »ötös­fogat« kocsisa Bóhner István volt még akkor. (Ezt a titulust ő adta saját magának.) Szóval a Bíróval baj lett. A volt félkészáruraktáros sem esett a fejelágyára és feljelen­tette az igazgatót. Megindult a vizsgálat. A Konzervigazgató- ság revizora talált is valamit, meg nem is. Tény az, hogy úgy egyezett meg Bóhnerékkal, hogy ezt az egész must-dolgot ember- baráti cselekedetként könyvelik el. A jó cselekedet ebben az ügyben az volt, hogy a gyár vezetői prémiumban részesültek. Ezután történt a bankett, ta­lán azért, hogy sikerült mindent nagyszerűen elintézni és itt hangzottak el az említett kije­lentések. Ettől kezdve vádolták Kollárik Máriát azzal, hogy spicli és ő jelentette fel az igazgatót a must miatt. Pedig ő, szegény csak sejtett egy-két dolgot, de nem tudta bizonyosan, hiszen ő csak jogügyi előadó volt. «— Egyébként meg kell jegyezni róla, hogy szaporán pereg a nyelve és ha valami nem tet­szik neki, vagy nem a kedvére való, úgy érzi, hogy igazságta­lanság — bárkivel történjék is — alaposan megmondja a ma­gáét. Ezt úgy szokták mondani, hogy ami a szivén, az a száján is. így inkább érthetővé válik, hogy miért tette a történet ele­jén tett megállapítást. — Ezt a nőt el kell távolíta­ni a gyárból — határozta el az igazgató és az »ötösfogat«. Mi sem könnyebb annál, felmon­dunk neki, hogy nem jól végzi a munkáját. Igaz, nemrég ka­pott jutalmat azért, mert jól dolgozik, de sebaj, több Is ve­szett Mohácsnál, Január 13-án meg is kapta az első felmondó levelet. De nem azért jogász, hogy ne tudta volna megállapítani, hogy a felmondás nincs semmivel alátámasztva. Visszaküldte az igazgatóhoz azzal, hogy nem fogadja el. Erre február 7-én Ismét küldtek egy másik fel­mondólevelet, ezen már egy ki­csit pontosabban határozták meg, hogy melyik paragrafus szerint történik a felmondás. Fellebbezett a területi egyeztető bizottsághoz. Ez nem talált ala­pot a felmondásra, ezért olyan határozatot hozott, hogy már­cius 1-től helyezzék vissza állá­súba. Kollárik Mária közben a sok herce-hurca miatt idegössze­roppanást kapott. Ez természe­tesen nem sokat izgatta a gyár vezetőjét, az sem, hogy a mun­kakönyvét már kiadták ineki előzőleg, szabálytalanságot sza­bálytalanságra halmozva, s a beteg Kollárik Máriát ismét el­bocsátották március 9-én, de most már fegyelmi úton. Az ügy »tárgyalásánál« Bóhner István, mint egy jó színész, mutatko­zott be. Rágalmazással vádolta Kollárik Máriát mindazokért a dolgokért, amelyek már régóta kiderültek, hogy igazak és ami­ért már le is váltották őt, (Meg kell jegyezni ugyanis, hogy Kol­lárik Mária mindazokat, amit eddig csak sejtett a vállalatnál lévő szabálytalanságokról, je­lentette a minisztériumnak, töb­bek között például azt is, hogy Bóhner István igazgató Benkő István nevű sógorának szabály­talanul különböző címen hatal­mas összegeket kifizetett.) A vizsgálat csak akkor lett eredményes, mikor személyesen felment a miniszter elvtárshoz, Ennek már volt foganatja. Egész sereg revizor érkezett és egy­szerre minden kiderült Bóhner- ről. Le is váltották, ügye még kivizsgálás alatt van. Ez eddig rendjén Is van. Kollárik Máriát azonban még nem vették vissza a gyárba. A gyár vezetői nem hajtották vég­re a területi egyeztető bizottság határozatát arra hivatkozva, hogy »spiclire nincs béralap«. Azt mondják, hogy »ilyen nőre nem csak a gyárnak, de még a tár­sadalomnak sincs szüksége«. Hogy milyen társadalmat ér­tenek alatta, az még nincs tisz­tázva. Az azonban már a fen­tiekből is megállapítható, hogy az Alföldi Kecskeméti Konzerv­gyár vezetőinek nem erős oldala a politikai tisztánlátás.

Next

/
Oldalképek
Tartalom