Bácskiskunmegyei Népújság, 1955. július (10. évfolyam, 153-179. szám)

1955-07-24 / 173. szám

KECSKEMÉTI JEGYZET Érdemes üszőnevelési szerződést kötni az állammal (Beszélgetés Márfai Jenő kalocsai tenyésztővel) Máriái Jenő nevét nemcsak Kalocsáin és környékén, de or­szágszerte ismerik. A Magyar Mezőgazdaság című folyóirat idei májusi számában olvashat­juk, hogy Lenke nevű tehene ez országos tejelési versenyben második helyre került az egyé­ni kistenyésztők tehenei között. Lenke 10 hónapi tejtermelése 8781 liter, *— legmagasabb napi átlaga 35.4 kg — 4 százalékos zsírtartalom­mal. Csupán Kiss Zoltán, hód­mezővásárhelyi tenyésztő Jám­bor nevű tehene előzi meg, — amely 9196 literrel az első. De-nemcsak Lenke, hanem a kétéves Ricsi nevű cortnwall- anyakoca is öregbíti Márfai Je­nő tenyésztői hírnevét. Elsőre 14, másodszorra 10 malacot ellett. A két fialással bekerült a me­gyei törzskönyvbe, a harmadik­kal az országosat akarja megpá­lyázni a gazda. A szaporulat nyolchetes korban 25 kg-os át­lagot nyomott, — állami gazda­ságok vitték el szaporításra.^ A Márfai-udvar büszkesége jelenleg Lenke egyéves üsző­borja, a Nusi. Szobrász sem tudna különb jószágot faragni márványból. Küllemre vetek­szik anyjával: a hátvonal, a fej, lábak állása, a tőgyalakulás máris kifogástalan; elsőborjas tehénnél is ritkaság ilyent lát­ni. Különben könnyű elképzel­ni: hogyan festhet ez a "-borjú1 szépség", ha eláruljuk, hogy kereken 420 kiló már most. A gazda úgy tervezi, hogy 18 hónapos koránál hamarabb nem engedi bika alá; — hadd fej­lődjék ki tökéletesen, úgy ne­vel erőteljes borjút s tejel gaz­dagon. Márfai Jenővel arról beszél­getünk: érdemes-e növendékmarha- neveléssel foglalkozni ? Hiszen tehénállományunk azért csökkent az utóbbi években, mert legtöbb gazda igyekezett megszabadulni a borjaktól. — Ha nem lenne érdemes, én sem foglalkoznék vele — moso­lyog Márfai Jenő. — Persze, a nevelésre rá is lehet fizetni, de annak igen egyszerű a magya­rázata. Az olyan állatra, amely éves korában csak egy-másfél mázsát nyom, bizony ráfizet a gazdája, mert abból az üsző­ből csak marha lesz, de tehén soha. Az igaz, hogy növendék­korban sokba kerül a nevelés. A Nusi például 4 hónapos ko­ráig minden nap 12 liter tejet fogyasztott. De lehet-e ezt saj­nálni, amikor tudja az ember, hogy már az első tejelésből visszaadja ezt az állat? S egy jó tehén nem egy, de legalább 12 éven át adja a jövedelmet. Szóbakerül a Minisztertanács határazata a szerződéses neve­lésről. Márfai Jenő ismeri s már ki is számította: mennyivel jár jobban a gazda, ha szerző­désre leköti állatát. — A legutóbbi kalocsai vásá­ron 3—4000 forintért kelt a ha­sas üszd 5—6000 forintért 5—6 éves beállott teheneket lehetett kapni. Viszont mit ír a rende­let? A héthónapos vemhes kor­ban átadott üszőért a minőség szerint 11—12 forintot fizetned kilónként s 1000 forint vemhes- ségi pótdíjat, no meg 600 forint adókedvezményt kap a gazda. Egy egészséges, jól tartott vem­hes üszőnek nyomnia kell a ért 5400—6000 forint. A vemhes- ségi' pótdíjjal és adókedvez­ménnyel együtt pedig eléri a 6000, illetve 7600 fo­rintot az államnak szerző­désre nevelt növendék ára. Mindemellett az is nagy segítség a tenyésztőnek, hogy három részletben. 1500 forint előleget is kap ... Márfai Jenő Nusira nem köt szerződést, mert magának akar­ja felnevelni. De úgy nyilatko­zik, hogy Lenke újabb ellésé­ből mindenképpen szerződik, akár bika lesz, akár üsző. Hi­szen a tenyészbika nevelés ed­dig is nagy hasznot hozott. — Nemrég számítgatta egy kisgaz­dával, hogy egy 18 hónapos korban átadott tenyészbika ér­téke mintegy 21.000 Ft. Felne­velése nem kerül többe 10.000 forintnál, — a gazdának marad ugyanennyi pénz s mellé az ér­tékes trágya. Most a Miniszter- tanács újabb határozata fényes lehetőséget kínál a törzsállatte­nyésztőknek, hogy ráfizetés nél­kül, sőt tekintélyes haszonnal 450—500 kilót. Ez csak a súly- neveljék fel az üszőborjakat is. Pálmonostorán 1100 holdon releltek másodnövényt A pálmonostori egyéni gazdák a járásban elsőnek vetették el az őszi kalászosok helyébe a másodnövényeket. Boldog Fe­renc 13 holdas egyéni gazda két és fél holdnyi rövidtenyészidejű kukoricát vetett, Papp Imre 10 holdas dolgozó paraszt pedig két holdat. A másodvetések már szépen zöldéinek a határban nem­csak az eredetileg tervezett 600 holdon, hanem már 1100 hol­don. Nem lesz hiányuk az idén a pálmonostori egyéni gazdák­nak, állatállományuk áttelcltetéséhez vitamindús takarmányok­ban. Nagyaktíva értekezlet Kecskeméten Tegnap délelőtt 9 órakor Kecskeméten a SZOT nagyter­mében nagyaktiva értekezlet volt. Részt vettek megyénk üze­meinek, párt- gazdasági és tö- megszervezeti vezetői, kereske­delmi életünk irányítói, KI- SZÖV és helyiipari vállalataink vezetői, s üzemekből egy-egy kiváló dolgozó. Halanda István elvtárs, a Kecskeméti Városi Pártbizott­ság titkárának üdvözlő szavai után Gombos Aladár elvtárs, a megyei pártbizottság Ipari és közlekedési osztályvezetője megtartotta beszámolóját. Ér­tékelte az elmúlt félév eredmé­nyeit a Központi Vezetőség márciusi határozatának tükré­ben. Az értekezleten többen fel­szólaltak s elmondották tervei­ket, módszereiket, hogy miként fognak hozzá a meglévő hibák kiküszöböléséhez, az évi válla­lás teljesítéséhez, a Központi Vezetőség márciusi határozatá­nak végrehajtásához. Boldog mókusok... Totózzon nyerhet! Hirdette néhány nappal ezelőtt Kecskemé­ten a Szabadság téri hirdetőoszlop körülaggqtott plakátjaival. Az sem volt szükséges, hogy a totózó ember legyen, lehetett az állat is, hiszen a plakátokon is állatok (mókusok) tippeltek. Úgy látszik, hogy most igaza lett a plakátnak. A hirdetőoszlo­pon játszva tippelő mókusok kivétel nélkül telitalálatot érhettek el, mert testületileg elvándoroltak az oszlopról. A busás nyeremény­ből biztosan gyönyörű főbérleti lakást béreltek, jóval nagyobbat, mint amekkora a hirdetőoszlop volt. S azóta, esténként 12 égő céltalanul pazarolja az áramot, csak úgy »Vart pour Vart« és várják, hogy az oszlopban lévő automata­kapcsoló lecsukja a szemüket. Három már -sztrájkba« is lépett. Szék már nem égnek. A többi égők már abba is belemennének, ha valami újabb hirdetés jelentkezne. Ám úgy látszik, valaki ezt <t tervet keresztülhúzza. Ki tudja, lehet, hogy az illetékesek úgy döntöttek, hasznosabb dolog, ha továbbra is a csupasz üvegeken keresztül világító arany­színű villanyfénnyel gyönyörködtetik, a járókelőket. Csoda, hogy még' eddig senki nem vágta zsebre az oszlopot. Pedig már biztos akadt volna olyan ember, aki szívesen elvinné valami sötétebb helyre, ahol több hasznát vennék, hisz van még a városban is olyan utca, ahová jobban kellene a világítás. Persze az is megle­het, hogy az illetékesek sem tudják, mi célból világít ez az oszlop, ha nincs rajta semmi hirdetés. (Eszik Sándor.) Szigorú ítélet a Kiskunfélegyházi Bányászati Berendezések Gyára három volt vezetőjének bűnügyében A Kecskeméti Megyei Bíró­ság július 23-án délelőtt tár­gyalta Verbai Gyula, a Kis­kunfélegyházi Bányászati Be­rendezések Gyára volt igazga­tójának, Sztán Ferenc, a gyár termelési osztályának volt veze­tője és Mátyás András, a terv­ás statisztikai osztály volt veze­tőjének bűnügyét. A bíróság megállapította, hogy a vádlot­tak a társadalmi tulajdon sé­relmére bűnszövetkezetben is­mételten nagy kárt okozó csa­lást és terv- és statisztikai bűn­tettet követtek el. A gyárnak volt három vezetője 1953. júni­ustól 1953. októberig összebeszé­lés alapján a való termelési adatokat úgy hamisították meg, hogy ezekből az adatokból ki­tűnt a tervek teljesítése, illetve túlteljesítése. Ilyenmó<jon 164 ezer forint prémiumhoz juttat­ták az összes műszaki és admi­nisztratív vezetőket. Helytelen adatokat jelentettek a miniszté­riumnak is, hogy ne lehessen a tervek teljesítését ellenőrizni. Ezért a bíróság Verbai Gyula, volt igazgatót és Sztáin Feren­cet 15—-15 évi, Mátyás Andrást pedig 12 évi börtönre és az okozott kár megtérítésére ítélte. Kántor József, a műszaki- és ellenőrző osztály vezetője egy­évi börtönbüntetést kapott, mert a lemásolás után nem el­lenőrizte az általa adott adato­kat, hanem azokat ráhagyta Sztán Ferencre és Mátyás And­rásra, A Tompái Állami Gazdaság teljesítette gyorsbeadási tervét A Tompái Állami Gazdaság kombájnosai Tanács István kezdemépyezésére versenybe léptek a gyors és szemveszte­ség nélküli betakarításért. A versenyben jelenleg is Tanács István vezet. 200 holdas kom­bájn-aratási tervéből már 163 holdat teljesített, de továbbra is nagy lelkesedéssel dolgozik, mert ígéretéhez híven rövide­sen el akarja érni terve 150 százalékos teljesítését. A kombájnosok "gyors munká­ja tette lehetővé, hogy a gazda­ság elsők között tegyen eleget az állam iránti kötelezettségének. A gyorsbeadási terv keretében 500 mázsa rozsot, 500 mázsa búzát és 200 mázsa árpát kel­lett volna leszállítania a gazdaságnak. Ezzel szemben jú­lius 19-ig 1200 mázsa rozsot és búzát szállítottak a begyűjtő- vállalat raktárába a 200 má­zsás árpabeadás teljesítése után; Ha a Terményforgalmi Vállalat idejében küldte volna a diszpo­zíciót, még több gabonát is tud­tak volpa szállítani; Miért maradt el a találkozó? A volt bösztöri csárda most gazdakör. Július 10-re ide be­szélt meg találkozót néhány dolgozó paraszttal Halász Fe- rencné, Kunszenlmiklós község tanácselnöke és Mizsei Erzsé­bet, a gépállomás párttitkára. Egy új termelőszövetkezet alakí­tását tervezték. A községtől 16 kilométerre lévő tanyavilágban mostanában sok szó esik a kö­zös gazdálkodásról. A sza­badszállási Arany János Ter­melőszövetkezet határos a bösz­töri és a szilasi résszel. Ez a termelőszövetkezet sokat fejlő­dött, különösen tavaly és az idén, ami sok környékbeli dol­gozó parasztot gondolkodóba ejtett. A megbeszélt találkozó azon­ban elmaradt. A meghívottak nem jöttek össze, pedig mind szavát adta előzőleg. Miért ma­radt el ez a találkozó? * MIZSEI ERZSÉBET és Ha­lász Ferencné az emlékezetes vasárnapon, — mikor nem jöt­tek össze a találkozóra, — felke­resték Mikus Lászlót, aki leg­közelebb lakik a csárdához. Tréfásan megkérdezték tőle: — Laci bácsi, ugye már elmúlt öt óra? — Tudom én azt — válaszolt amaz, — de úgy határoztam, hogy nem megyek. Előzőleg hagytak nála egy mintààlapszabalyzâtbt, érdeklőd­tek, hogy elolvasta-e. — Nagyon unalmas az nekem — hangzott a felelet és Mikus László mindjárt egy kérdéssel is megtoldotta. — Aztán, ha én belépek a szövetkezetbe, a két lovammal, meg a felszereléssel, hogyan bí­rálnak el engem? Mert van­nak ám olyanok is, akik nem visznek be semmit. Elmondták neki, hogy ez is benne van a mintaalapszabály­zatban. A termelőszövetkezeti közös tulajdonba adott igái- és haszonállatok, valamint takar­mány és gazdasági felszerelés értékének — a közgyűlés hatá­rozatától függően — 20—35 szá­zalékát fel nem osztható ter­melőszövetkezeti alaphoz kell csatolni. A termelőeszközök ezenfelüli értékét a tehenek és anyasertések után egy éven beiül, a ló és egyéb állatok, a gazdasági felszerelés, valamint a takarmány után négy évi egyenlő részletben a tag részé­re ki kell fizetni. Mikus nem nyugodott meg és még egy egész sor kérdést adott fel. Látták azonban rajta, hogy bántja valami, valamit el­titkol előttük, de hogy mit, azt nem árulta el. * A NAPOKBAN ISMÉT kint­járt a tanyaviíágban Mizsei Er­zsébet és én is elkísértem útjá­ra. A ggbopakeresztek tövében beszélgettünk Szabó Jánosék- kal. Barnára sült parasztember a férfi, párttag már 1845 óta. Éppen a kereszteket rakták a feleségével; — Azt sem tudjuk, hol áll a fejünk — panaszkodott. — Egy­szer aratni, máskor kapálni kell. így van az egyéni. — Hát ha ilyen nehéz az egyéni parcellán, akkor miért nem alakítják meg a szövetke­zetei, Szabó elvtárs? — kérdezi a párttitkárnő. Lemondó legyintés a válasz. — Én? Egyedül? — Dehogy! Hiszen itt vannak a többiek is. akikkel erről már beszélgettünk. Nagy Antal, Vér Béla, Horváth László és a töb­biek. — Nem megy az. Senki sem meri megkezdeni. Aztán, ha ne­hézségek lesznek az elején, eset­leg nem sikerül valami, mehe­tünk a kulákokhoz napszámba — így mondják a többiek. — De Szabó elvtárs, ezt meg tudja cáfolni! Hiszen a Központi Vezetőség határozata is a ter­melőszövetkezetek, különösen az újonnan megalakult termelő- szövetkezetek fokozottabb segí­téséről beszél. Csak az első lépés nehéz, aztán évről-évre könnyebb lesz. Itt van az Arany János példája. A tagjaik jómódban él­nek. Van mindenük: tehén, ser­tés, baromfi a háztáji állomány­ban, bőven jutott kenyérgabona es takarmány tavaly is az osz­táskor. Micsoda beszéd az, hogy a kulákokhoz mennek napszám­ba! — heveskedik a párttitkárnő. •— Öic mondják — hangzik a kurta válasz. — Szóval innen fúj a szél! A kulákok tartják vissza a dol­gozó parasztokat az új termelő­szövetkezet alakításától. ENNEK BIZONYÍTÁSÁT mindenütt tapasztaltuk, ahol kint jártunk a tanyavilágban Mizsei Erzsébettel. Nemcsak Szabó János nyilatkozott így, hanem a többi dolgozó paraszt is. A kulákok azt mondják: ke­vesen vagytok, nem lesz életké­pes a csoport. Hegedűs István, Kovács Lukács és még néhány kulák azonban úgy látszik, nem bízik az ilyenfajta ígérge­tés sikerében, ezért azt ajánl- gatják már ravasz módon: — Hát ha mégis meg akarjátok alakítani a csoportot, vegye­tek be bennünket is. Nekünk már van tapasztalatunk a gaz­dálkodásban, majd mi segítünk nektek. Méghozzá nem is egyszerű tagnak akarnak belépni. Ha már elnök nem lehet egyikük sem, legalább bpgád-, vagy munkacsapatvezető szeretne len­ni. Hegedűs István például me­zőőrnek jelentkezett. A kulákok célja világos: ha már nem tudják megakadályozni a szövetkezeti gondolat terebé- lyesedésát, hát be akarnak lépni az újonnan alakuló termelő­szövetkezetbe, hogy majd Belül­ről ártsalak, mint azt szárpta- lan példa bizonyítja. Azt akar­ják elhitetni, hogy csak akkor lesz életképes a csoport, ha ők is belépnek. * SZABÖ JÁNQS, Npgy Antal és a többiek már eljutottak an­nak felismeréséig, hogy a nagy­üzemi gazdálkodásé a jövő. Nagy Antal elmondotta, hogy az ő földjével határos a sza­badszállási Arany János Ter­melőszövetkezet. Jól Ismerik Tóth Istvánnét, akinek hét gyereke van, de soha nem él­tek olyan jól, mint most a szövetkezetben. — Nekem 13 holdam van, de nincs annyi ter­ményem, mint Tóthnénak. Tavaly is mintegy 25 mázsa búzát, egy kocsi burgonyát kap­tak. Azonkívül egyéb terményt és készpénzt. Nem irigységből mondta mindezeket, hanem annak fel­ismeréseképpen, hogy a dolgozó parasztság jómódját csak a nagy­üzemi gazdálkodásban lehet megtalálni. * A KÖVETKEZŐ LÉPÉS tehát most már a csoportalakitás lenne, de ehhez nem kapnak elég segítséget az ittlakó dolgo­zó parasztok. A kunszentmiklósl községi pártbizottság levonhat­ja ebből a tanulságot. Szem előtt kell tartani, hogy a szövetkezeit mozgalom fejlesztése osztályhar­cot jelent, naponta le kell lep­lezni az ellenség tevékenykedé­sét. A község kiterjedt tanyavi­lágába gyakrabban kell kijárni a népnevelőknek és segítséget adni a dolgozó parasztoknak, akik sok mindent nem látnak még tisztán és ezt használják ki a környékbeli kulákok. K. S.

Next

/
Oldalképek
Tartalom