Bácskiskunmegyei Népújság, 1955. június (10. évfolyam, 127-152. szám)

1955-06-18 / 142. szám

Aranybányává váíik a szik %/ J a k un szent mik lósi rizstermelő rtok kezén "Ég a napmelegtől a kopár szik sarja, tikkadt szöcskenyájak legelésznek rajta. Nincs egy árva jűszál a tors közt kelőben, nincs tenyérnyi zöld hely nagy határ mezőben ...« Mintha a kunszentmiklósi ha­tár néhány évvel ezelőtti képé­ről írta volna ezeket a sorokat Arany János, a Toldi nagy köl­tője. Azóta a hasznavehetetlen, fehér sót virágzó szikeseknek az új magyar mezőgazdasági tu­domány hadat üzent: a rizzsé:. A szik megadta magát. Annyi­ra, hogy a Szegedi Kísérleti In­tézet itteni telepén 28 mázsás risst arattak s a kunpeszéri Béke Termelő­csoport 80 holdról 17 mázsás termést takarított be átlagosan az elmúlt esztendőben. Ennél jobb hírverés nem is kellett a rizs haszna mellett. Az idén már gombamódra nőttek ki já­rás szerte a szakcsoportok, Il-es típusú vagy önálló termelőszö­vetkezetek, vállalatok rizstele­pei. Az idei tavaszon csupán a Kunszentmiklósi Földművesszövetkezet kere­tén belül három szakcsoport létesült, mintegy 100 holdas területen. Azóta egyikük, amely 41 hol­don 14 taggal működik, Dózsa néven átalakult Il-es típusú ter­melőcsoporttá s aihól beszélget­nek, hogy hamarosan megteszik a hiányzó egy lépést is az ön­álló termelőszövetkezeti formá­hoz. A szakcsoportok tagjai föld­művesszövetkezeti tagok is egy­ben. A szövetkezet látja el őket vetőmaggal, műtrágyával, nö- vényvédűszerrel, a talajmunkát pedig a gépállomás végzi ré­szükre. A földet ötéves szerző­dés útján kapják. Három évben rizst termesztenek, majd két évig más vetésforgót alkalmaz­nak, mert addigra ellepi a rizs­földet a sás. A negyedik évben legjobb a herefüves hasznosítás. A Dózsa csoport például a ne­gyedik évben mohart termeszt, majd az ötödikben konyhaker- tészetet létesít. A csoportok igen komoly ál­lami támogatást élveznek. Hol­danként 900 Ft. építkezési hitelt kaptak, amelyet 5 év alatt kell visszaíizetniök s ezenkívül hol­danként 100 forint vissza nem térítendő összeget a műszaki ve­zetők fizetésére. Híilyen jövedelmet ad a i iss? Közepes termés esetén is hol­danként 15—18 mázsát. Minden 10 mázsa termésből 7 mázsa az államé, mázsánként 250 forint térítéssel. Három mázsa a cso­porté marad, ezt hántolt formá­ban kapják vissza szétosztásra, amit a tagok szabadon értéke­síthetnek. Ebben is segít a föld­művesszövetkezet. Tavaly az vásárolta fel a rizstermelőktől kilónként 20 forintos áron. S nemcsak a járást látták el bő­ven rizzsel, de Kecskemétre is szállítottak. A rizs jövedelmező­sége mégínkább kitűnik, ha meggondoljuk, hogy korábban a helyén lévő sziken még az igény­telen birka sem élt meg, hiszen egy-két nyári nap után leégett gyér füve is és csak fehér po­rát tapodta a jószág. A rizs idén is jó termést ígér, bár nem haragudnék a mele­gebb időért. A szakcsoportok időben vetettek, most pétisóz­zák a táblákat. . Utána áraszta­nak, majd a gyomlálás követ­kezik. A szakcsoportok tagjai elha­tározták, hogy jövőre hal- cs kacsanevelcs- scl fokozzák a rizstelepek hasznát. Az ősz folyamain pedig lignit­porral talajjavítást is végeznek a szikeken. A lignitet ingyen kapják, csak a kifuvarozás és szétterítés lesz a csoportok dol­ga. Hogy akarnunk mennyire tá­mogatja a rizstermelők törek­véseit, arra misem jobb példa, mint hogy ebben az évben újabb 550 holdas telep megépítésére kapott hitelt a járás. Azok a dolgozó parasztok, akik szakcsoport keretében rizst akarnak termeszteni, m&ris je­lentkezhetnek a községi taná­csoknál. A terv szerint a tele­pek még ezen az őszön elké­szülnek úgy, hogy tavaszra mái újabb 550 holdon kerülhet föld­be a rizs. Ezzel a kunszentmik­lósi járásban mintegy ezer hóid­ra növekszik a rizstermő terü­let. Aranybányává lesznek z mostoha, kopár szikek a víz és összefogás révén a szorgos rizs­termelők és az egész ország ja­vára. Parkok, vagy kecskelegeiők? .Megindult kultúrpolitikai Június 13-án indult meg Kecs­keméten a megye népművelési csoportvezetőinek, előadóinak és kultúrfelelőseinek szakmai to­vábbképzése. Az első tovább­képzési konferencián: Kórossy Artur elvtárs, a Megyei Tanács VB. népművelési osztályának vezetője, ismertette 10 éves fej­lődésünk kimagasló eredmé­nyeit, megmutatta tömegkultu­rális életünk fejlődését, a for­dulat évétől a Központi Veze­tőség 1953 júniusi határozatáig. Majd elemezte a Központi Ve­zetőség 1953 júniusi határozata után elkövetett hibákat és hiá­nyosságokat, a kulturális poiiti­a megyei továbbképzés kában felbukkant jobboldali, kispolgári áramlatokat, nézete­ket. Az előadás után a részve­vők szemináriumon vitatták meg a megye időszerű kultúr­politikai kérdéseit. Urbán Pál és Gila János elv­társak — a konferencia további részének előadói — a népműve­lési munka jövőbeli feladatairól beszéltek. Ez a szakmai továbbképzés hozzásegíti kulturális életünk vezetőit ahhoz, hogy a jövőben még jobb munkát végezhessenek dolgozó népünk kulturális Igé­nyeinek kielégítése érdekében. Bicliczky Sándor Békebixottságaink életéből Az elmúlt hónapban békebi­zottságaink legtöbb helyen a háború befejezésének tízéves évfordulóját együtt tartották az MNDSZ-szel, az anyák napjá­nak megünneplésével. Kalocsán 42 helyen tartottak ilyen meg­emlékezést, Kiskunfélegyházán pedig mintegy 400-an vettek részt a külterületeken és üze­mekben megtartott békeesteken. Szakmáron 500 ember volt jelen az anyák napjával együtt tar­tott békebeszélgetésen. "Az elmúlt vasárnap úttörő kisfiáimnál és kislányommal kirándultunk a Műkertbe egy kis jó levegőt szívni és az úttö­rő-pályát megnézni — egyszó­val feliidűlni. A Műkért Kecs­kemét egyetlen kirándulóhelye, ahol nagyon egészséges játszó­teret, sportpályát létesítettek a gyermekek számára. Őrzéséről azonban megfeledkeztek az il­letékesek: az egész kiránduló­helyet a környékbeliek közle­gelőnek használják. Láttunk itt tehenet borjastól, vagy öt kecs­két gidástól, egész kondára való anyakocát malacostól és néhány kotlóalja csirkét. Félreértés el­kerülése végett, én nem az ál­lattartás ellen akarok szólni, de az mégsem helyén való, hogy parkjainkat, játszótereinket, li­geteinket legelőnek hasznosít­ják. A szép gyepes rész telis­teli van állati eredetű piszokkal, úgyannyira, hogy a rövid itt- tartózkodásunk után mind any - nyiunk ruháját nagymosásba kellett adni. Kérem az elvtársa­kat, segítsenek minket hozzá, hogy gyermekeink egészséges, tiszta játszótéren tölthessék szabadidejüket.« — írta egy kiránduló apa és két kis úttörő­gyermeke szerkesztőségünknek. Eddig a levél. így önmagában véve a panasz egy kis apróság­nak tűnik, de mihelyt a levél nyomán szerkesztőségünk vizs­gálódni kezdett, kiderült, hogy a „kis ügy“ mögött valójában nem másról, mint tör­vényes rendelkezéseink lábbal- tiprásáról van szó. Szappanos elvtárs, a Városi Tanács VGK osztályvezető he­lyettese egy rendeletre hivatko­zik, melyet — mint mondja — a lakosság tudomására hoztak: Tilos közterületen, parkokban az állatlegeltetés, a piszkítás. Egyébként pedig a Földmű­velésügyi Minisztérium rendel­kezése szerint is legeltetni csak azokon a helyeken lehet, ame­lyek a legeltetési bizottság tiri lajdonában vaijnak. A törvény betűit tehát ismerik a város- és községgazdálkodási osztályon. De vajon, miért nem tudtak már feddig is érvényt szerezni a törvényes rendelke­zéseknek? Pontos népgazdasági érdek miatt 4— halljuk a vá­laszt. — Ugyanis még régebben a Városi Tanács Mezőgazdasági Osztálya úgy vélekedett, hogy az állattartás fontos népgazdasá­gi érdek, s töí'vény ide, törvény oda, az állatok csak legelész- szék le a parkokat, tegyék tönkre a facsemetéket. Mindezt Szappanos elvtárstól tudtuk meg, aki elmondotta, hogy .mennyig kellett hadakoz­nia a mezőgazdasági osztállyal; Ezekután félkerestük a me­zőgazdasági osztályon Bényei Gyula kertészeti előadót. Mikor a legelők kérdése került szóba, még nálunk is jobban elképedt, s a következeket mondotta: "A mi osztályunkon a parkok lege- lészésére senki sem adhatott eiv- gedélyt, hiszen hivatalos ember a száján ilyet nem ejthetett ki." így hát egyelőre nincs gazdá­ja, hogy vajon ki engedélyezte, hogy azokba^ a parkokban és tereken, melyeknek karbantar­tására a város többszázezer fo­rintot fordít — jószágokat legel­tessenek. Hblott nyilvánvaló, hegy az embereket üdítő sétá­nyokat, ligetéket a dolgozók fo­rintjaiból nem éppen kecskele­geltetés céljából létesítették. A tanulság ebből: a város- és községgazdálkodási ■ osztály, Szappanos elvtárssal egyetem­ben, a jövőben ne hátráljon meg semmiféle állítólagos érv előtt sem. A, kecskék legeljenek a kecskelegűlökön, — a parkok pedig maradjanak parkok! Ez a népgazdaság és a város lakos­ságának közös érdeke. árkus István: BANDUNG j-. Az Országos Béketanács kül­politikai íüzetsorozatában meg­jelent Árkus István »Bandung« című írása. A füzet az ázsiai- afrikai népek bandungi konfe­renciája eredményeinek tükré­ben feltárja azokat a történel­mi jelentőségű változásokat, me­lyek Ázsiában és Afrikában a legutóbbi idők során végbemen­tek. Ázsia és Afrika népei éb­redeznek s egyre erőteljesebben és egységesebben foglalnak ál­lást az imperialisták gyarmati elnyomásával, háborús politiká­jával. szemben. Ez az egyro egységesebb állásfoglalás, mély különösen jól kifejezésre ju­tott a bandungi konferencián, továbbnöveli a béke és demo­krácia táborának erőfölényét a háborús gyű j tógátokkal szem­ben. IMMÁR MÁSODIK KIADÁSBAN ol­vashatja a magyar olvasóközönség Vszevolod Kocsetov szovjet író: A Zsurbin-család című regényét, amelyet az utóbbi évek legszebb szovjet regé­nyének könyvel el az irodalmi kritika. Az író több kisebb karcolat és elbe­szélés után egész regényt írt a hajó­építőkről, akiknek életét alaposan meg­ismerte ifjúkorában, amikor ő maga is közöttük dolgozott. A műből készült filmet, amely a Cannes-i filmfesztiválon a legjobb színészegyüttesnek járó díjat kapta, Kecskeméten is vetítették. Ez a körülmény is fokozza a mű iránti ér­deklődésünket. A REGÉNY CSELEKMÉNYE a Lada partján, a tengeröbölben épült hajó­gyárban játszódik le. Valójában nem egyes emberek a hősei, hanem egy nagy- család, a Zsurbin-család, amelynek tag­jai közül mérnökök, asztalosok, he­gesztők, szegecselők és műszaki rajzo­lók kerülnek ki. »A család maga meg­épít egy hajót« — mondják a Zsurbi- nokról. A régi-telepen, a Horgony utca 19. szám alatt lakik Ilja Zsurbin népes családjával, feleségével, gyerekeivel és menyeivel. Velük együtt él apja, Mat- vej apó is, aki 1914-ben a balti hadi­flotta matróza volt. Titkos tanulókörbe lepve megismerkedett a marxizmus eszméivel, és az Októberi Forradalom­ban, mint az Aurora matróza vett részt a Téli Palota megrohanásában. Hja Zsurbin a polgárháborúban ismerke­dett össze Szánya bácsival, aki most az 6 részlegében hajómesterként dolgozik a sólyán. Az »öregek« régen a szovjet állam megalapításáért fegyveresen har- -coltak, a »fiatalok«, Viktor. Anton, Kocsetov: A Zsurbin-család r Ui Magyar Könyvkiadó, Budapest, 1955. Kosztya és Aljosa pedig most az öre­gekkel együtt küzdenek a szocialista társadalom építésében. Az öregek és fiatalok világa azonban nem két világ. Nincs nagy ellentét közöttük. Legfel­jebb a több tudás, a nagyobb művelt­ség és a fejlettebb technika ékelődik közéjük ideig-óráig, de végül az öre­gek felemelkednek a fiatalokhoz tudás­ban és az új technika elsajátításában. EZT A FORRONGÓ, ÁTALAKULÓ ÉLETET az író az olvasztókemencébe kerülő érchez hasonlítja: »1917-ben így került a nagy olvasztóba az emberi érc és évről-évre eresebben izzott, forrt, bugyborékolt. Olyan fém készül, ame­lyet még nem látott a viliág.« A hajó­építők munkáját Antcn mérnök forra­dalmasítja: az üzem áttér a szegecse­lés helyett a hegesztési eljárásra és futószalagon előregyártott elemekből építik az új hajókat. »Nagyszerű kor­szakba lépünk. Olyan korszakba, ami­kor a munkás technikussá, mérnökké változik és tökéletes gépezeteket kezel« — ez Anton programja. A hajóépítők munkáját úgy szervezik át, hogy már összhangban legyen a kommunizmus nagy építkezéseinek korszakával. Viktor mintaasztalos összetett fameg­munkáló gépet szerkeszt és Sztálin-díjat kap. Aljosa, a szegecselő, bátyjától, Kosztyától egy félredobott főárbocon tanulja meg a hegesztést. Érzi, hogy fejlődnie, tanulnia kell. Trigonometriai feladatokkal bajlódik, majd az üzembe került fiatal mérnöktől, Zinaidától ta­nul, hogy egyetemi tanulmányokat foly­tathasson, mert Anton bátyja példájára ő is mérnök akar lenni. DE NEMCSAK A FIATALOK, az öregek is fejlődnek. Hja is ráeszmél, hogy forradalmi múltja és mesterség­beli tudása nem elég, az új technika szinte mérnöki tudást követel. Titokban ő is Zinaidától tanul. A regény igen mulatságos jelenetének vagyunk tanúi, mikor az apa és fia véletlenül találkoz­nak Zinaida lakásán. Szánya bácsi kez­detben igen ellenségesen fordul szembe az új gyártási eljárással. Úgy érzi, hegy kiöregedett, és nem tudja megállni a helyét. A dokkra megy ócska hajókat javítani, de a végén újra csatlakozik Ilja részlegéhez. Ilja és Szánya bácsi fejlődése meliett igen részletesen és emberi melegséggel fejtegeti az író Matvej apó sorsát. A 78 éves rajzoló szemei annyira megromlottak, nagy minden rajzot elront. Ezért tapintato­san az igazgatói irodára osztják be »éj­jeli szolgálatra«. Először igen szomo­rúim veszi tudomásul, mert úgy érzi, félreáLIították. De hamar feltalálja ma­gát, sürgős ügyekben helyesein intézke­dik, ezért rövidesen »éjszakai igazgató­nak« emlegetik. KOCSETOV NAGY ÍRÓI ÉRTÉKE, hogy nemcsak a termelőmunkában mu­tatja be alakjait, hanem igen bátran, mélységes humanizmussal nyúl hozzá egyéni életükhöz is. A regényen végig­szövődik Aljosa és Kátya szerelni’. Kez­dődő szerelmüknek útjában ál) a kul- túrház igazgatója, Venjamin Szemjono- vics. A puhány, tejlengős, hazudozó. el­érhetetlen célokért törtető és éppen ezért emberi fejlődésében megreked: kultúrcs behálózzál és elcsábítja Kátyút, majd amikor Kútjának gyereke szüle­tik, elhagyja, Aljasát nem töri meg a lány hűtlensége. Amikor a kultúros el­szökik a telepről,1 magához veszi Ká­tyút, mert szereti és nem tud nélküle élni. SZINTE LEHETETLEN a regény minden szépségét, és érdekességét fel­tárni. Pedig az ejpikus bőséggel, höm­pölygő érdekes történet bőven ad alkal­mat az írónak a legmélyebb emberi ér­zések és törekvések feltárására. Mégis meg kell említenünk annak a hatalmas viharnak és vízárhak a leírását, amely elpusztítással fenyegeti a sólyán félig kész hajót. A nagy veszedelmet legyőz az emberi akarat'és összefogás. A REGÉNY VÉGÉN Aljosát ünnep­ük, aki sikeresen vizsgázott az egyelem első évi anyagából. Szánya bácsi a for­radalom első évejiből való plakátot ad neki ajándékul, amelyet már több mint negyed évszázada; őrzött. A plakáton egy munkás nehéz kalapáccsal veri szét a földgolyót! körülfogó láncoka'. »Itt van, Alekszej, ez a te arcképed. Jól őrizd meg!« -4- mondja neki. A szo­cialista társadaljom megvalósításáért küzdő munkás mind magára ismerhet a plakátnak ebben a semmi előtt meg nem torpanó munkásában. Ez a jelenet a mű alapeszméjét híven fejezi ki. Kiss István tanár, a TT1T tagja.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom