Bácskiskunmegyei Népújság, 1955. június (10. évfolyam, 127-152. szám)
1955-06-02 / 128. szám
Az általános iskolai oktatás problémái a kiskunhalasi járásban Kultúr forradalmunk legnagyobb vívmánya az általános iskola. Ennek oktatási célja röviden, hogy minden szellemileg egészséges tanulójának megadja az élethez legszükségesebb ismereteket s egyszersmind képessé is tegye a további tanulásra. Az általános iskola születése pillanatában Olyan adottságokkal indult, amelynek gyökerei mélyen visszanyúltak több évszázad osztálytársadalmának bűnös iskolapolitikájáig. A régi elemi iskola szervezete, tanterve, nevelési elvei a pro le tár iátus fékentartását szolgálták s a legszükségesebb ismereteket sem adták meg a tanulóknak. A Hor- thy-rendszer Hóman-féle nyolc osztályos elemi iskolája csak papíron létezett. A körülmények, a mezőgazdasági népesség nyomora, a béressor, szinte lehetetlenné tették a tanyai és falusi gyerekek számára ennek az iskolának elvégzését. Az egy- tanítós iskola tanítója megfeszített munkával sem lett volna képes 100—120 tanulóval eredményesen foglalkozni. Gyér volt a falusi és tanyai iskolahálózat, a nevelők képzettsége sem felelt meg a követelményeknek s továbbképzésükről nem történt intézményesen gondoskodás. Az általános iskolának a fenti hiányosságokkal szembe kellett néznie s csupán két támaszra számíthatott: a felszabadult dolgozó népre, amely el volt szánva, hogy a társadalmi javak mellett a nemzeti kultúrát is végleg birtokába veszi s a magyar tanítóságra, amely osztály- helyzeténél és pedagógiai elhivatottságánál fogva örömmel köszöntötte az általános iskolát. A dolgozó nép ereje, a tanítóság lelkesedése sorozatosan győzte le az általános iskola elé tornyosuló akadályokat. Kiépült az iskolahálózat. Itt-ott mutatóba akad egy-két osztatlan iskolánk, de a jövő tanévre ezek is megszűnnek. Vannak területek, ahol a tantermek és nevelők száma a hét-nyolc évvel ezelőtti állapotokhoz képest tízszeresére nőtt. Nincs iskolánk, amely az edmúlt években nem kapott volna valamiféle komoly szertári felszerelést. Minden tanuló el van látva könyvvel, a legszükségesebb tanszerekkel. A nevetők jórésze megszerezte, vagy most szerzi tanári képesítését. Főiskoláinkról is évről-évre több általános iskolai tanár kerül ki. A felfelé ívelő fejlődés köztudomású. Miért kellett ezt most ismételten elmondanunk? Mert megdöbbentő, hogy általános iskoláink jórészében az utolsó két évben a fenti adottságok mellett a tanulók tanulmányi eredménye nem nőtt, hanem az előző évekhez viszonyítva csökkent. Különösen szembetűnővé vált a bukások száma az idei tanév első negyedében ás félévkor. S különösképpen a ouktatósban az osztott, szakos rendszerrel dolgozó, legjobban felszerelt s legjobb nevelőkkel rendelkező iskoláink vezettek. A jánoshalmi leányiskolában az idei félévkor a tanulók 23.7 százaléka megbukott. Ugyanitt a fiúiskolában 19.1 százalék, Kun- fehértón 19.5 százalékos volt a bukás, Kelebián 23 százalékos. Tegyük ehhez a bukási százalékhoz azoknak a tanulóknak a számát, akik mulasztás miatt nem voltak osztályozhatók s arra a szomorú eredményre jutunk, hogy Kelebián a félévi eredmények szerint a tanulók 32 százaléka, Alsógöböljáráson 27 százaléka morzsolódott le. A jánoshalmi fiúiskola felső tagozatának két osztályában 40 százalékos volt a bukás. A helyzet a harmadik negyedévre sem sokat javult, egyes iskoláinknál romlott. A háromnegyedévi ellenőrző konferenciák után tartott igazgatói értekezleten megpróbáltuk elemezni a bukások okait. A háromnegyedévi értékelés szerint az alsógöböljárási iskolában a tanulók 25 százaléka megbukott, hiányzás miatt osztályozhatatlan volt 9 százalék. A kisszállási központi iskolában a VIII. osztályban 25 tanuló közül 9 bukott meg. Mi a nevelők véleménye? Ök egyöntetűen állítják, hogy az általános iskola anyaga zsúfolt, kellően meg nem szúrt. — Ezen alig segített valamit az idén kiadott tananyagcsökkentés. Egyéb okok; a mezőgazda- sági népességű területeken a szülők erősen igénybeveszik a tanulókat otthoni munkára. A nevelők viszont képtelenek csak az órán elvégeztetni az anyagot. Igazgatóink a középiskolákra hivatkoznak, ahol néhány év óta megszigorították a tanulmányi fegyelmet s nem vészük figyelembe az első évben, hogy az általános iskolai tanulók különböző adottságú iskolákból kerülnek ki. Hiszen ma is vannak kis- és részbenosztott iskolák. (A mi járásunkban 49 iskola közül csupán 7 osztott.) Az általános iskolák tehát kénytelenek a középiskolai követelményekhez igazodni. A felelősséget leginkább az általános iskolai szaktanárok érezték, ók voltak osztályzáskor a legszigorúbbak, ezért a legmagasabb a bukások száma az osztott iskolákban. Az osztott iskola tehát a középiskolák nyomására maximalista, a kisiskola körülményei miatt liberális a tanulókkal szemben. Súlyosbítja mindezt a mulasztás. Tanácsaink nem lépnék fel kellő eréülyel ellene. Hogyan vélekedik a íeilügye- let? Igazuk van a nevelőknek, igazuk van az igazgatóknak és igazuk van a középiskoláknak is. De ezek a vélemények külön- külön csak részigazságok. Mert vitathatatlan lény, hogy ma az általános iskolában akár osztott, akár kisiskoláról van szó. összehasonlíthatatlanul jobb körülmények között, többet tanulnak tanulóink s több is a tudásuk, mint hét-nyolc évvel ezelőtt. Igaz, hogy a mezőgazda- sági területeken erősen foglalkoztatják a szülők a tanulókat, igaz, hogy sok az igazolatlan mulasztás. Nem helyeselhetjük azonban azt a felfogást, amely az általános iskolában nem a középiskola előkészítőjét, hanem szűrőjét látja s ezen a címen morzsolja le az általános iskola tanulóinak nagy százalékát. Nem nyugodhatunk bele abba. hogy tanyai és falusi tanulóink közül csak minden harmadik, vagy negyedik érje el a nycficadik osztályt. Mi az általános iskolában nem kiválasztott tanulókkal dolgozunk, nekünk minden tanulót meg kell tanítanunk az általános ismeretekre! Mi nem lehetünk »-kitűnőek-« iskolája. Nem szórhatjuk el tehát tanulóink nagyobbik felét a nyolcadik osztályig, csak azért, hogy kiváló anyagot adjunk át a középiskoláknak. Tűrhetetlennek tártjuk, hogy némely falusi és tanyai-iskolánkban a 40-es létszámú első osztályok mellett 8—10-es létszámú VIII. osztályok vannak! Mindezeken túl! A tanulók mulasztási kimutatási rendszere olyan körülményes, bürokratikus, hogy sok esetben az éveken át mulasztó tanulókkal szemben is csak tanév közepére sikerül eredményesen fellépni a törvény szigorával. Egyes tanácsaink, mint « balotaszállási, tompái, kelcbiai vétkes lanyhaságot tanúsítanak a mulasztásokkal szemben. Nevelőink figyelmébe csak annyit: könnyebb a diákot megbuktatni, mint megtanítani! A tanulmányi eredmények minden esetben a nevelő munkáját is értékelik! Tanév vége előtt állunk. Tanulóink nemsokára bizonyítvánnyal a kezükben elhagyják az iskolát, a nevelők új tanévre készülnek. Bizonyos, hogy az új szocialista tanterv, a megszűr- tebb tananyag, a jobb könyvek, a fejlődő életkörülmények néhány év múlva véglegesen megoldják ezeket a problémákat. Mégis fel kell vetnünk ezeket az elmúlt és az idei tanév tapasztalatai miatt. Mert indokolatlanul sok tanulónk marad el az általános iskolából s egyes iskoláink veszedelmesen távolodnak attól a célkitűzéstől, hogy minden tanulónak meg kell szereznie az életben szükséges általános ismereteket. A fenti megállapítások a kiskunhalasi járás általános iskolázására vonatkoznak. Nem általánosíthatjuk tehát ezeket. Érdemes lenne azonban összevetni egyéb járások észrevételeit, nevelők, igazgatók s nem utolsósorban a középiskolák véleményét is. Vorák József általános tanulmányi felügyelő, Kiskunhalas. A kincsetérő homok Három évvel ezelőtt Szabó József még a kecskeméti BELSPED-nél dolgozott. Úgy járt be minden reggel a hét kilométerre lévő kis beretvástelepi tanyáról kerékpárral, akár fújt a szél, esett eső, vagy forró napsütés volt. Bizony már kis híjjá, hogy »városi« ember nem lett, csupán azon dőlt al a dolog, hogy a városban nem kaptak semmiféleképpen lakást. Nem egyszer csak a késő éjszaka vetette haza, s reggel korán már újra kerekezett visszafelé. A sok munkához, kevés alváshoz már régtől fogva hozzászokott, csak ahhoz nem, hogy az utolsó falat kenyértől, a zsírig, szalonnáig mindent a boltból kellett hozni. Ez pedig mindenképpen ellenkezett az ő természetével, megszokásával. Sokszor gondolta is magában, amikor kora hajnalban a városba kerekezett a földek mellett, hogy jó lenne ott maradni, kapát, kaszát fogni és úgy birkózni, természet szerint a munkával, meg a tűző nappal. Egyszer azután — ez 1952 februárjában történt, — két ember zörgetett a tanya kapuján. A tanács mezőgazdasági osztályától jöttek. — Erre van a Helfer Rezsö-féle szőlő? —■ érdeklődtek az ajtón kikukkantó. Szabó Józseftől. — Itt van éppen a szomszédban, — ha akarják meg is mutathatom. A szőlő nagyon el volt hanyagolva, betakarva sem volt, már évek óta csak a természet viselt rá gondot, az pedig igen mostohán. A városiak csak a fejüket csóválták, s a mindig jóbe szédít Szabó Józsefből pedig csak úgy ömlőitek a szavak: — Nem rossz szőlő volt ez valamikor! Olyan termést hozott, hogy öröm volt nézni. Most meg, nézzék meg ezeket a fákat! — Egy-két év múlva mind megeszi őket a féreg, ha nem akad valaki, aki kézbe veszi. — Mit gondol, helyre lehetne még ezt a szőlőt hozni? — kérdezte a magasabbik, akit már a mezőgazdasági osztályról is ismert Szabó József. — Helyrehozni? — kérdezte megütközve. — De mennyire, hogy helyre lehetne! Bíznák csak rám, majd én tudnám, mit keli csinálni vele! — Hát Jva úgy gondolja, megmutathatja — szólt csaknem egyszerre a két ember, — mert ez éppen állami tartalékterület, s most pontosan a hasznosítása végett jöttünk ki. Szó, ami szó, nem sokáig tartott az egyezkedés. Szabó József gyorsan elkészült a számításával és ki is rukkolt veié, hogy ő másfél holdat elfogad belőle. Rövidesen megkötötték a szerződést öt évre és attól fogva szinte új élet indult a kicsike kis tanyában. A család tervezgetett, számítgatott, s mikor kinyílt az idő, Szabóék a környékben elsőnek kezdték meg a munkát a szőlőben. Hajnali négy órakor már a fákat metszette s később is késő estig permetezett, porozott. Soha nem érezte, hogy nehéz a munka, abba kellene már hagyni — a felesége alig tudta becsalogatni vacsorakor is. A szőlőt ötször karaszolták, hétszer permetezték és a tavalyi gyenge esztendőben olyan termése volt, amilyen senkinek a környékben. Húsz hektó bora termett és volt olyan almafa, amelyik hat mázsa húsz kiló termést adott, összesen valami 18 mázsa almát adtak el az őszön, a többi gyümölcsről nem is beszélve. S szőlőjének csodájára járnak ma is. Aki kételkednék benne., ne sajnálja a fáradságot — nézze meg. Ott van a korhánközi út mellett, a beretvástelepi vasúti megálló közelében. A gazdag termést ígérő tőkék — ebben az évben legalább 30 hektoliteres termésre számít Szabó gazda, — már másodszor is meg vannak permetezve. A fák harmadik nyári permetezésével is végzett. Nem sajnálja a fáradságot, őszre piros jonalhánnal, jelovával, ízletes rozmaring almával, tüzes kádárkával, fehér rizlinggal fizet majd érte a föld, — a néki minden kincsnél többetérő sárga homok. INNEN —ONNAN — Egyénileg dolgozó parasztok ma meglátogatják a kunfe- hértói Vörös Hajnal Termelőszövetkezetet. — A kiskunfélegyházi Móra Ecrenc kultúrház Dériné művészegyüttese a »Búj ócska« című vígjátékot tanulja. A vígjátékkal a járás falusi lakosságát kívánják majd szórakoztatni. — Az iskolai év befejezéséig elkészül a kunszállási központi iskola új részének külső vakolása. Ugyanekkor nevelőszobát is létesítenek. — Kis- és nagy obbmé rét ű háztartási fagylaltgcp 200—250 forintos áron vásárolható a Kiskereskedelmi Vállalat árubemutatóján Kecskeméten. A géppel egy-másfél kiló fagylalt készíthető. OOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOO oooooooooooooooooooooo Utolsó simítások a varsói kultúrpalota építésénél Három évvel ezelőtt írták alá a Szovjetunió és Lengyelország kormányainak képviselői a varsói kultúrpalota építéséről szóló szerződést. Mint ismeretes, a Szovjetunió ajándéka ez a palota a baráti icngycl népnek. A Szovjetunió saját eszközeivel építi ezt a hatalma« létesítményt. A több, min! 230 méter magas palota Európa tíz legmagasabb épületeinek egyike. —< Derült napokon körülbelül 40—50 kilométer körzetből kivehetők a palota vonalai. Az építők a többi között 24.000 tonna acélszerkezetet, mintegy 500.000 tonna különböző építőanyagot használtak fel a munkálatok során. A palotában 33 felvonó működik, 400 személyt szállíthatnak egyidejűleg. Tíz közülük a 33. emeletig közlekedik, ezt az utat egy perc alatt teszik meg. A palota egyes részeiben már filmvetítéseket és előadásokat tartanak, s egyre több termet adnak át rendeltetésének. A varsói VIT részvevőinek a Hullniuk lesz gyönyörködni a teljesen elkészült kultúrpalotában.
