Bácskiskunmegyei Népújság, 1955. június (10. évfolyam, 127-152. szám)

1955-06-12 / 137. szám

Köszönfjük traktorosainkon Üj lakóházak épülnek Moszkvá­ban a Növi jé Cseremuskin, a főváros délnyugati részében. BACSKISKUNMEGYEI NÉPÚJSÁG ECE3iïtiUMmrimiMmüàÀMÆiinm X. ÉVFOLYAM, 137. SZÄM Ara 50 fillér 1955 JŰNIUS 12. VASÁRNAP Hegediis András elvtárs előadói beszéde a Központi Vezetőség 1955* júnins 7—8-i ülésén Pártunk és kormányunk létrehozta a gépállomásokat, hogy a modem 'földművelő gépek segítségével felvirágoztassuk a mező- gazdaság szocialista szektoraiban és az egész magyar mezőgaz- dasagban a termelést. Az eltelt évek alatt a gépállomások a falu elválaszthatatlan részeivé váltak. A gépállomásokon dolgozó traktoristák, akik a múlt rendszerben többnyire cseiedek, mun- kanélkül tengődő emberek voltak, ma a gépekhez értő, a föld művelésben jártas, kultúrált szakemberekké vádak. A gépállo­mások dolgozói a magyar falvakban az új, szocialista kultúra terjedésének harcosai, a munkásosztály falusi képviselői, A traktoristák munkája nyomán a földművelést egyre in­kább függetlenítjük a mostoha természeti adottságoktól. Az idő­ben elvégzett munkák már eddig is a magasabb terméshozamok elérését eredményezték, különösen termelőszövetkezeteinkben. A traktoristák, kombájnvezetők, aratógépkezelők munkás­osztályunk legszilárdabb szövetségesévé váltak a falun, akik az első vonalban harcolnak a szövetkezeti parasztokkal együct a falu krzsákmányolói, a kuiákok ellen. Pártunk és államunk szeretetét, gondoskodását mutatja a gépállomások dolgozói iránt, hogy a Minisztertanács rendeleté folytán minden évben traktorosnapot tartunk. A munkásosztály, a termelőszövetkezeti- és szegényparasztság, egész népűik üd­vözlete száll e napon a gépállomások dolgozói felé. Traktoris- táink az eddigiek során is bebizonyították jó munkájukkal, hogy érdemesek pártunk, államunk gondoskodására s minden bizony­nyal a jövőben is kiérdemlik ezt. Különösen fontos és felelős­ségteljes traktorosaink munkája most, amikor az egész ország fő gondja s egyik elsőrendű feladata mezőgazdaságunk termés­hozamának növelése. Döntő szerepe van traktorosaink jó mun­kájának termelőszövetkezeteink fejlődésében, mivel első sorban a géppel végzett munka biztosítja szövetkezeteinkben a maga­sabb terméshozamot s fejleszti tovább a nagyüzemi gazdaságokat. Traktorosaink az elmúlt évekhez viszonyítva az idén jelen­tősen jobb munkát végeztek. A termelőszövetkezeteknek például négyszer több területen segítenek a növényápolásban, mint ta­valy. Lőrinc László, a Kiskunfélegyházi Gépáiiomás zetarosa ez- ideig 323 hold gépi kapálást végzett, Kollár János, a Dusnoki Gépállomáson 266 holdat. A Kecskeméti Gépállomás két trakto­rosának: Czinder Istvánnak és Csákány Andrásnak napi átlag­teljesítménye 20 hold. Lelkesítsen minden traktorost Szabó Györgynek, a Dusnoki Gépállomás traktorosának és a soltu Papp Józsefnek példája, akik tavaszi tervüket 253, illetve 231 száza­lékra teljesítve, az idén 450 nh. munkát végeztek a tsz-ek és egyénileg dolgozó parasztok részére. Ezek az elvtársait és követóik munkalendüiete segítette át tsz-einket azokon a nehéz munkákon, amelyeket a késői kitava­szodás és az időjárás okozott. Elérkeztünk munkánk legnehezebb részéhez: az aratáshoz, csépléshez, tarlóhántáshoz. Régebben szövetkezeteinkben vagy a növényápolás maradt el, vagy a gondos betakarítás hiányzott. Emiatt nagy mennyiségű takarmány, vagy megtermelt gabona ment veszendőbe. Hazánknak pedig minden szem gabonára, minden szem kukoricára nagy szüksége van. Ezen a napon amellett, hogy visszapillantunk eddig megtett útunkra, szükséges, hogy előre is nézzünk nag>- munkáink elé. Gépállomásaink minden kommunistája és pártonkívüli dolgozója traktorosa, főmérnöke, agronómusa fogadja meg a mai napon, hogy odaadó munkával végrehajtja pártunk Központi Vezetősé­gének határozatát, amely ez évben 7.3 százalékos termésátlag- növekedést irányoz elő. E határozat megvalósításának alapjait a következő hónapok becsületes munkája teremtheti meg. A leg­hatásosabb tett ennek érdekében a jóminőségű gépi munka, s a gépi munkák önköltségének csökkentése. A párthatározat megvalósításában lelkesítse traktorosainkat annak a több, mint száz élenjáró dolgozónak példája, akik a mai napon kapják meg a »gépállomás kiváló dolgozója-«, a »gépállo­más élenjáró dolgozója-« büszke címet és a sztahanovista ok­levelet. Traktorista, kombájnista, aratógépkezelő és brigádvezető elv­társak! A ti kezetekben van letéve szövetkezeti parasztságunk Jobb életének legfőbb anyagi feltétele, szocialista iparunk mo­dem technikai bázisa. E napon fogadjátok meg, hogy ezeket a modem gépeket legjobb tudástok szerint ügy használjátok fel. hogy munkátok eredménye a legmagasabb terméshozamot, a veszteségmentes betakarítást biztosítsa! E napon elszántam induljunk harcba termelőszövetkezeteink felvirágoztatásáért, hazánk gazdasági erejének növeléséért, dol­gozó népünk életszínvonalénak emeléséért! Adjon erőt további munkátokhoz népünk elismerése és az a tudat, hogy a falu felemelkedéséért, egész népünk jobbmódú éle­téért az első vonalban harcoltok. Csatári Lajos. ÁMG megyei igazgató, A szövetkezetek megszilárdításának legfontosabb módszere a hozamok növelése (A beszéd első részét lapunk tegnapi számában közöltük.) Pártunk előtt a mezőgazdaság szocialista átszervezése érdeké­ben jelenleg egyik legfontosabb feladat a mezőgazdaság szo­cialista szektorának, az állami gazdaságoknak és termelő- szövetkezeteknek megszilárdítá­sa, valamint a gépállomások munkájának gyors megjavítása. A termelőszövetkezetek az el­múlt évben jelentősen erősödtek, nőtt a termelékenység, javult a munkafegyelem, fejlődött a kö­zös gazdaság, növekedett a tag­ság jövedelme. A gyakorlat már nálunk is bebizonyította, hogy a szö­vetkezeti gazdaságokban a gépállomások segítségével a munka totmelékenyebb, mint az egyéni gazdaságok­ban, és így a termelőszövetkezeti ta­gok jövedelme is — azonos mennyiségű munka után — jó­val nagyobb, mint az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztoké. Nem lehetünk azonban meg­elégedve a termelőszövetkeze­tekben az egységnyi szántóterü­letre jutó átlagos hozamok alakulásával, pedig a szövetke­zetek szervezésével az egyik leg­fontosabb cél éppen az, hogy gyorsan megnöveljük a mező­gazdaság összhozamát. Még szem­betűnőbbé válik az elmaradás, ha megvizsgáljuk a jó és rossz termelőszövetkezetek közti el­lentéteket. Az élenjáró lennel őszövet­kezetek sokszor kétszer- háromszor annyi értéket termelnek ugyanarról a te­rületről, mint amennyit az elmaradók. A termelőszövetkezetek meg­szilárdításában legfontosabb fel­adat most az, hogy megnöveljük az egységnyi területre eső ter­mést — azaz a termésátlagokat, és a közös állatállományt és ho­zamait. Elsősorban erre kell moz­gósítani a termelőszövetkezeti tagságot, a gépállomások összes dolgozóit. E cél érdekében mindenek­előtt gyorsabban kell felhasznál­nunk a termelőszövetkezetekben mindazokat a vívmányokat, ame­lyeket a mezőgazdasági tudo­mány és az élenjáró gyakorlat elért. Termelőszövetkezeteink nagy része ma még kisüzemi módszerekkel dolgozik. Ez követ­kezik abból, hogy a tagok több­sége az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok kisárutermelő szokásait és tapasztalatait vitte be a l*özös gazdálkodásba. A termelőszövetkezetekben mindenekelőtt a közös gazdaságot kell erő­síteni, mert ez a szövetke­zet fejlődésének, a tagság megélhetésének és boldogu­lásának fő forrása. Ez többek közt azt jelenti, hogy a közös szántóföldek megműve­lésére, termőképességének nö­velésére kell a fő gondot fordí­tani és elsősorban a közös ál­latállomány takarmányszükség­letét kell biztostíani. A termelőszövetkezeti tagság munkaerejét, beleértve a csa­ládtagokat is, elősorban a közös gazdaságban kell felhasználni és lia a helyzet úgy kívánja — kü­lönösen a legnagyobb dologidő­ben — a tagság minden mást félretéve, minden időt felhasz­nálva, a közös munkákat vé­gezze. Gyorsabban fejlődne ter­melőszövetkezeti mozgal­munk, ha pontosabban be­tartanák az alapszabályt és különösen annak a háztáji gazdaság méreteire vonat­kozó intézkedéseit. Pártunk és kormányunk a ter­melőszövetkezeti tagokat segí­tette abban, hogy háztáji gazda­ságukat az alapszabályban meg­szabott keretek között fejleszt­hessék: tehénvásárláshoz hitelt adott, elengedte a tejbeadási kö­telezettséget a háztáji tehén után. A továbbiakban is az a célunk, hogy minden termelő­szövetkezeti tagnak legyen legalább egy tehene, egy vagy két hízott sertése és megfelelő baromfiállománya. A termelőszövetkezeti gazda­ságok megerősítésének, a tag­ság jövedelme növekedésének alapja a növénytermelés, az ál­lattenyésztés fejlesztése, az át­lagtermések és hozamok foko­zása. Erre alapozva, a termelő- szövetkezetek jövedelmüket to­Munkásosztályunk, népi ál­lamunk erőfeszítésének eredmé­nyeként a gépállomások gépál­lománya jelentősen megnőtt; ez tette lehetővé, hogy 1954-ben a termelőszövetkezetek és az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok részére már több, mint ötmillió normálhod értékű mun­kát végeztek. Lényegesen növe­kedett az egyénileg gazdálko­dó dolgozó parasztoknál végzett munka mennyisége; ez 1954-ben az előző évinek közel két és félszeresére emelkedett. Javult a gépi munka minősé­ge is, az előrehaladás mégsem kielégítő és a gépállomások munkája még mindig főként ebből a szempontból fogyatékos. Ez az oka annak is, hogy a gépi munka termésnövelő hatása meg nem jelentke­zik a kívánt mértékben a termelőszövetkezetek ter­méseredményeiben. A gépállomás munkáját csak akkor lehet jónak tekinteni, ha körzetében a termelőszövetke­zetek termésátlagai jóval meg­vább növelhetik azzal, ha fel­használva a szövetkezet elő­nyeit, beadási kötelezettségük teljesítése után fennmaradó ter­mékeiket feldolgozott állapot­ban értékesítik. Államunk segíti a termelőszövetkezeteket abban, hogy saját terményeik feldol­gozására kisebb segédüzemeket létesítsenek. Meg kell azonban akadályoz­nunk azt, hogy a termelő- szövetkezetek olyan segédüze­meket létesítsenek, amelyek nem mezőgazdasági terményeket dol­goznak fel, vagy másoktól fel­vásárolt termékek feldolgozásá­ra rendezkednek be. Ez a ter­melőszövetkezetek figyelmét és erejét elvonja legfontosabb fel­adatuktól, a mezőgazdasági ter­meléstől. A termelőszövetkezetek gaz­dálkodását a növényterme lés és állattenyésztés ho­zamainak növelésével, az alapvető és élenjáró mód szerek alkalmazásával, a gépesítés fokozásával mes kell javítani. Az illetékes állami és párt-- szervek teljes mértékben felelő­sek azért, hogy a hozzájuk tar­tozó termelőszövetkezetek az egységnyi szántóterületen na­gyobb termelési értéket ér­jenek el, mint az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok. Ez az egyik legfontosabb hoz­zájárulás ahhoz, hogy a ter­melőszövetkezeti tmozgalom ez év őszén és a következő évek­ben számszerűleg egészségesen növekedjék, haladják azokat a termésere cl ményeket, amelyeket a szövel • kezeti tagok előzőleg mint egyénileg gazdálkodó dolgozó pa­rasztok elértek. Ez a termés- többlet a gépállomás munkájá­nak igazi fokmérője. A gépállomások termelést irá­nyító és szervező szerepe nem érvényesül még következetesen a termelőszövetkezetek gazdál­kodásában. Ma még nagyon gya­kori, hogy a gépállomások ve­zetői csak a szűkén vett gépi munkáért éreznek felelősséget, sokszor még ezért sem megfelélt mértékben. Üzemterveik teljesí­tését öncélnak tekintve, nem tö­rődnek a termelőszövetkezetek termelésének fejlesztésével, egész gazdálkodásuk jövedelmezőbbé tételével. A gépállomás nemcsak az általa végzett gépi munká­ért felel, hanem a termelő­szövetkezetekhez beosztott mezőgazdászok útján felelős a termelőszövetkezetek egész gazdálkodásáért is. (Folytatás a 2. oldalon) A gépállomások felelősek a szövetkezetek jövedelmező gazdálkodásáért

Next

/
Oldalképek
Tartalom