Bácskiskunmegyei Népújság, 1955. június (10. évfolyam, 127-152. szám)

1955-06-10 / 135. szám

t BACSKISKUNMEGYEI NÉPÚJSÁG A MAI SZAMBÁM: A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének határozata a mezőgazdaság szocialista átszervezésének és a mezőgazdasági termelés fellendítésének további feladatairól. y Máéi v mum X. ÉVFOLYAM, 135. SZÄM Ara 50 fillér 1955 JÚNIUS 10. PÉNTEK A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének határozata a mezőgazdaság szocialista átszervezésének és a mezőgazdasági termelés fellendítésének további feladatairól (Rövidített szöveg) I. Pártunk politikájának ered­ményeként az utóbbi évek fo­lyamán népgazdaságunkban mélyreható változások mentek végbe. Hazánk fejlett szocia­lista iparral rendelkező ipari- agrár országgá vált. A párt irányításával, munkásosztályunk segítségével, népi demokratikus államunk támogatásával létre­jött és egyre erősödik a mező- gazdaság szocialista szektora, amely a szántóterületnek majd­nem egyharmadát foglalja eL Gyökeret vert cs fejlődik a ter­melőszövetkezeti mozgalom. Ma már mintegy 200.000 termelő­szövetkezeti család, meggyőződ­ve a szövetkezeti nagyüzemű gazdálkodás előnyeiről, maga­biztosan követi a dolgozó pa­rasztság felemelkedésének ezt az egyetlen járható útját. Meg­szűnt a mezőgazdaságban a munkanélküliség és igen szűk térre korlátozódott a szegény­parasztok kizsákmányolásának lehetősége. Megváltozott az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztság élete, növekedett jó­létük, műveltségük. A mezőgazdaság szocialista átszervezésének megkezdéséi vei egyidejűleg pártunk és kor­mányunk nagy erőfeszítéseket tett a mezőgazdasági termelés fellendítésére. E tekintetben kü­lönösen jelentős a Központi Ve­zetőség és a Minisztertanács 1953 decemberi határozata, amelynek nyomán egészséges fejlődés indult meg a mezőgaz­daság számos területén. Megnövekedett a termelési kedv: a termelőszövetkezeti ta­gok és az egyénileg gazdálkodó parasztok múlt évben minden földet művelés alá vettek; há­romnegyedmillió katasztrális holddal nagyobb területet trá­gyáztak meg istállótrágyával, mint 1953-ban. Az előző hat év átlagához képest 22 százalékkal nőtt legfontosabb takarmány- növényünknek, a kukoricának összhozama; résziben ennek kö­szönhető, hogy az ország sertés- állománya nagyobb, mint bár­mikor volt. A legfontosabb zöld­ségfélékből 1954-ben 14 száza­lékkal többet termeltünk az előző évinél; örvendetesen nőtt a vöröshagyma, a fűszerpaprika és a paradicsom termelése is. A termelés növeléséhez nagymértékben hozzájárult, hogy munkásosztályunk, szo­cialista iparunk termelési, mű­szaki és politikai téren foko­zott segítséget nyújtott a me­zőgazdaságnak. Egyebek között 1954-ben 3740 traktorral, 1379 fogatos- és traktorekével, 950 cséplőgéppel, 774 ezer mázsa műtrágyával adott többet az ipar, mint 1953-ban. Még nagyobbak lehettek volna eredményeink, ha pár­tunkban és az államszervezet­ben lábrakapott jobboldali né­zetek nem hátráltatták volna a mezőgazdaság egészséges fejlő­dését. A jobboldali nézetek ha­tására a tanácsok, s a begyűj­tési apparátus egy részében, továbbá számos gazdaságban el­uralkodott a fegyelmezetlenség, nem óvják megfelelően az álla­mi és szövetkezeti tulajdont gyakran lebecsülik a gépeket és azok szerepét a hozamok növe­lésében. E káros jelenségek el­len pártszervezeteink jelentős része nem. folytatott következe­tes harcot. Az opportunista nézetek elter­jedése lazította az állampolgári fegyelmet is. Nagy az elmara­dás például a kukorica-, burgo­nya- és sertés-begyűjtésben. Jó részt ezért nem kielégítő a hús­ellátás. A mezőgazdasági irányító szervek: a Földművelésügyi Minisztérium, az Állami Gazdaságok Minisztériuma, a megyei és járási tanácsok nem hajtották végre az 1953 decem­beri határozat számos intézke­dését. Ez is oka annak, hogy a termelési színvonal nem emel­kedett kielégítően és nagy az el­maradás olyan fontos termelési ágakban, mint a kenyérgabona­termelés és a szarvasmarhate­nyésztés. Pártunk Központi Vezetősége a márciusi és áprilisi határoza­tokkal döntő csapást mért a jobboldali, népel-lenes nézetekre; amelyek fékezték a mezőgazda- sági termelés fejlesztését, aka­dályozták a termelőszövetkezeti mozgalom megszilárdítását és növekedését. Ezek a határoza­tok új lendületet adtak a me­zőgazdaságunk általános fejlesz­téséért folyó harcnak. A szocialista társadalom fel­építése, dolgozó népünk jólété­nek emelése érdekében a mező­gazdaság terén pártunk előtt kettős, egymástól elválasztha­tatlan feladat áll: a) A párt III. kongresszusa határozatának megfelelően számszerűen is tovább ^kell fejleszteni a termelőszövetke zeti mozgalmat — az egyéni­leg gazdálkodó dolgozó pa­rasztoknak termelőszövetkeze­tekbe való önkéntes tömörü­lése útján — olyan ütemben, hogy a második ötéves terv végére a mezőgazdaságban is túlsúlyban legyen a szocialista szektor. A termelőszövetke­zeti mozgalom fejlesztését el­sősorban a meglevő termelő- szövetkezetek megszilárdítása, példamutató gazdálkodása mozdítja elő. A régi termelő- szövetkezetek további erősíté­se mellett új termelőszövet­kezeteket is kell szervezni. Ehhez a párt és az állam az elkövetkező években fokozott anyagi, technikai és szerve­zési segítséget nyújt. íi) Növelni és olcsóbbá, gaz­daságosabbá kell tenni a me­zőgazdasági termelést, hogy dolgozó népünk élelmiszer- szükségletét mindjobban ki­elégíthessük és iparunkat mindinkább elláthassuk mező- gazdasági eredetű nyersanya­gokkal. E feladat megvalósí­tásában az állami gazdaságok­nak és a termelőszövetkeze­teknek kell élenjárniok, egész termelésük, s elsősorban áru­termelésük gyorsabb növelésé­vel és gazdálkodósuk gyöke­res megjavításával, amit lehe­tővé tesz a fokozottabb gépe­sítés, valamint a tudomány eredményeinek alkalmazása. Meg kell valósítani a Köz­ponti Vezetőség és a Minisz­tertanács 1953 decemberi ha­tározatát, munkánk közép­pontjába állítva a kenyérga- bon a te rmelést, szar vasmarha- tenyésztést, valamint az egész állattenyésztés takarmányalap­jának biztosítását, elsősorban a kukoricatermelés fokozásá­val. Az ország lakosságának élel­miszerekkel $ a könnyű- és az élelmiszeriparnak nyersanya­gokkal való bőségesebb ellátá­sa, valamint 'magának a dol­gozó parasztságnak s a mun­kás-paraszt szövetség erősíté­sének érdekében pártunknak és kormányunknak továbbra is támogatnia keli az egyéni­leg gazdálkodó parasztságot termelésének s különösen áru­termelésének növelésében. Biz­tosítani kell az egyénileg gazdálkodó parasztok számára a továbbiakban is, hogy ter­melésük, s különösen áruter­melésük növelésében anyagi­lag érdekelve legyenek. A két főfeladatot: a mezőgaz­daság szocialista átszervezését, s a mezőgazdasági termelés fel­lendítését együttesen kell meg­oldanunk. Ennek feltételei ma már megvannak. Népi demokrá- . ciánk fejlődése, az első ötéves terv eredményei, szocialista ipa­runk növekedése, valamint a mezőgazdaság szocialista szekto­rának erősödése megteremtették azt az alapot, amelyre támasz kod va nagyobb léptekkel mehe­tünk előre a mezőgazdaság szo­cialista átszervezése és egyidejű leg a termelési színvonal növe­lése útján. Ehhez azonban múl­hatatlanul szükség van népi de­mokratikus államunk követke­zetes gazdasági szervező és irá­nyító munkájára. Pártunk és 'kormányunk irá nyitásával, társadalmunk vezető- erejének, a munkásosztálynak segítségével, dolgozó népünk e nagyszerű célkitűzéseket meg­valósítja, mert a lenini elvek alapján a szegényparasztságra támaszkodva, szövetségben a kö- zépparasztsággal, harcolva a ku- lákság ellen, tovább erősítjük é.- szilárdítjuk a munkásosztály és a dolgozó parasztság szövetsé­gét, feladataink sikeres megol­dásának biztos zálogát. II. A mezíígazdaság szocialista átszervezésének irányelvei Népi demokráciánk fejlődésé­nek jelenlegi szakaszán pártunk, népi demokratikus államunk és dolgozó népünk előtt álló leg­főbb feladat a mezőgazdaság szocialista átszervezése, ami megteremti annak a lehetősé­gét, hogy gyorsan növekedjenek a mezőgazdaság termelőerői és a munka termelékenysége: a szocialista város után kialakul­jon a szocialista falu, létrejöj­jön országunk egységes, szocia­lista társadalma. A Központi Vezetőség már­ciusi és áprilisi határozatai megteremtették a mezőgazdaság szocialista átszervezésének egyik legfontosabb politikai előfeltéte­lét: pártunk és kormányunk egységesen és félreérthetetlenül áll a mezőgazdaság szo­cialista átszervezésének ügye mellett, senki számára nem le­het kétséges, hogy pártunk és népi demokratikus kormányunk az egész dolgozó parasztság szá­mára a felemelkedés egyetlen járható útjának a szövetkezést tekinti. A mezőgazdaság szocialista át­szervezésének előmozdítása ér­dekében te-tt nitézkedések mel­lett, pártunk és kormányunk továbbra is minden lehetőséget (kisgépet, műtrágyát, nemesített vetőmago-t, tenyészállatot stb.) megad az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztságnak ahhoz, hogy növelhesse termelését, fo­kozhassa a hozamokat mind a növénytermelésben, mind az ál­lattenyésztésben, hiszen az egyé­nileg gazdálkodó kis- és közép­paraszti gazdaságok ma és még hosszabb időn keresztül jelentős szerepet töltenek be a mezőgaz­dasági termelés minden terüle­tén. 1. A mezőgazdaság szocialista átszervezése csak a párt s a népi demokratikus állam céltudatos politikai, szervező és gazdasági munkájának eredményeként me­het végbe. A mezőgazdaság szo­cialista átszervezésére irányuló céltudatos munka nélkül a szo­cializmus ügye nem győzhet a mezőgazdaságban. A Központi Vezetőség minden párt- és álla­mi szerv kötelességévé teszi hogy a rendelkezésükre állóesz­közökkel segítsék a szövetkezei ügyét, mozdítsák elő a meglévő termelőszövetkezetek működését és a dolgozó parasztoknak a ter­melőszövetkezetekbe való belé­pését. Ez nemcsak azért elen­gedhetetlen, mert a szövetkezés újat, a megszokott, régi, kispa­raszti gazdálkodástól eltérőt je­lent, hanem azért is, mert a me­zőgazdaság szocialista átszerve­zése éles és egyre éleződő osz- fályharcban megy végbe. A fa­lusi pártszervezetek, a kommu­nisták határozott és mindenna­pos agitációs munkával verjék vissza a kulákságnak és egyéb ellenséges elemeknek szövetke­zetellenes rágalmait, küszöböljék ki a dolgozó parasztokra gyako­rolt befolyásukat. 2. A mezőgazdaság szocialista átszervezése során biztosítani Kell, hogy a termelőszövetkeze­zek szervezése szigorúan az ön­kéntesség alapján történjék, mert a kényszer és erőszak út- .. ' r létrehozott termelőszövetke­zetek nem erősítik, hanem gyen­gítik a szövetkezeti mozgalmat, .-zítják a munkás-paraszt szö­vetséget, népi demokratikus ál­lamhatalmunk alapját. 3. Hazánkban a termelői szö­vetkezés fő formája a mezőgaz­dasági termelőszövetkezet. Ezért a termelőszövetkezeti mozgalom fejlesztése során a fő figyelmet a legfejlettebb és a gyakorlat­ban legjobban bevált szövetke­zeti típus fejlesztésére kell for­dítani, mert a mezőgazdasági termelőszövetkezetekben korlát­lan lehetősége van a korszerű nagygépek alkalmazásának, a munka termelékenysége növelé­sének és ez a szövetkezeti forma kapcsolja össze legjobban a ta­gok egyéni érdekeit a közösség érdekeivel. Az eddiginél nagyobb figyel­met kell fordítani a mezőgazda­sági termelőszövetkezetekben a föidjáradék, valammt a bevitt állatok és eszközök értéke egy részének alapszabály szerűit! kifizetésére, mert ezáltal köny- nyebben érthetővé és elfogad­hatóvá válik a szövetkezés az egyénileg gazdálkodó parasztok, főleg a középparasztok számára. A Központi Vezetőség javasolja a termelőszövetkezeteknek, hogy a használatukban levő állami földek arányától függően, jöve­delmük 10, de legfeljebb 20 szá­zalékát — terményben és pénz­ben — a bevitt saját földek al a­nyában osszák szét földjáradék címén. 4. A termelőszövetkezeti moz­galom további sikeres fejlesztése érdekében az eddiginél sokkal nagyobb figyelmet keli fordíta­ni a szövetkezés egyszerűbb for­máinak népszerűsítésére és fej­lesztésére, felhasználva ezeket a dolgozó parasztok egy részének magasabb termelőszövetkezeti formákba való átvezetésére. A földművelésügyi miniszter tegyen javaslatot az I. típusú termelőszövetkezeti csoport alap­szabályának olyan módosítására, amely tágabb lehetőséget bizto­sit a közös gazdálkodásra és előmozdítja annak kifejlődését. Az I. típusú termelőszövetkezeti csoportok és azok tagjai csak akkor tarthatnak igényt a ren­deletekben biztosított kedvezmé­nyekre, ha legalább a szántást közösen, a gépállomás igénybe­vételével végzik és terménybe- adási kötelezettségüket közösen teljesítik. 5. Ahol a termelőszövetkeze­tekbe nagyobbarányú a belépés, illetve ahol új termelőszövetke­zetek alakulnak, a szocialista nagyüzemű gazdálkodás előfel­tételeinek megteremtése érdeké­ben a termelőszövetkezetekbe bevitt földeket össze kell vonni, s ennek megfelelően ilyen köz­ségekben már ez év őszén föld­rendezést, illetve tagosítást keli végrehajtani; A tagosítás fő formája a jö­vőben — ahol a dolgozó parasz­tok döntő többsége a termelő- szövetkezetekbe belépett 1— az egész községié kiterjedő földren­dezés legyen. Ezért a termelő- szövetkezetek szervezésénél szö­vetkezeti községek létrehozására keli törekedni, hogy egy község­ben lehetőleg ne kerüljön sor többszöri tagosításra. Kivétele­sen, amíg a termelőszövetkezeti mozgalom lassabban fejlődik, a földművelésügyi miniszter rész­leges tagosítást is engedélyez­het. A Központi Vezetőség köte­lezi az illetékes párt- és állami szerveket, hogy mind a földi^ri- dezést, mind a részleges tagosí­tást a lehető legnagyobb körül­tekintéssel, lehetőleg az egyéni­leg gazdálkodó dolgozó parasz­tokkal való kölcsönös megegye­zés alapján hajtsák végre oly­módon, hogy az műiéi kevesebb egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztot érintsen és az érintett dolgozó parasztok szövetkezeti táblába eső földjeikért azonos értékű földet kapjanak cserébe; földrendezésnél — a kulákság korlátozására irányuló politiká­nak megfelelően — a kulákok földjét a községek határának legtávolabbi részén kell kiadni. 6. A párt és állami szervek fordítsanak az eddiginél sokka', nagyabb gondot arra, hogy az új, illetve a megnövekedett ter­melőszövetkezetekben a szövet­(Folytatás a 2. oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom