Bácskiskunmegyei Népújság, 1955. június (10. évfolyam, 127-152. szám)

1955-06-05 / 131. szám

Kulturális seregszemle Kiskőrösön AZ ÓLOMSZÜRKE felhőkből lassan szemerkélő eső tisztára mosta Kiskőrös főutcájának kö­vezetét. Hideg szél rázta a fákat. Az emberek fázósan gombolták össze felöltőjüket, s a kultúrház felé siettek, hogy tanúi legye­nek a járás fiataljai kulturális seregszemléjének. Délelőtt 9 óra után számos érdeklődő előtt felgördült a sár­ga bársoinyfüggöny és megkez­dődött a járási DlSZ-seregszem- le. Elsőnek a pirtói úttörők mu­tatták be Móricz: »Légy jó mind­halálig« című színművének har­madik felvonását. A legoptimis­tább nézők sem reméltek nagy teljesítményt, éppen ezért kivé­tel nélkül mindenki kellemesen csalódott. A lelkes pirtói úttörő- színjátszók bebizonyították, hogy falun is lehet szép eredményt elérni. A kitűnően sikerült elő­adás értékét talán csak az csök­kentette kissé, hogy a tanárok szerepét is úttörők játszották, de Tegzes Irén: Nyilas Misi alakí­tása kárpótolt mindenért. Csak­nem művészinek mondható tel­jesítményéért a bíráló bizottság egyénileg is jutalmazta. A tabdi fiatalok közül Bús 1 lária énekszáma érdemel emlí­tést. Erős, tiszta hangja betöl­tötte a kultúrház nagytermét és a Szulikó dallama még sokáig ott csengett a hallgatók fülében. Kecel DISZ-fiataljaitól min­denki többet várt, mint ameny- rivit nyújtottak. Egyedül Né­meth József emelkedett ki közü­lük a »Gomba üdülő«-ben te­hetséges játékával. Helytelen volt azonban, hogy nem vették komolyan a seregszemlét és olyan műsorszámokkal léptek fel, amelyek nem voltak mél­tóak az alkalomhoz. A KECELI FIATALOK mű­sora után a kiskőrösi Petőfi ál­talános iskola énekkara követ­kezett. A közönség lélegzetvisz- szafojtva hallgatta a mindkét magávalragadó énekszámukat és a műsor végén felcsattanó taps egyaránt jutalmazta Vékony An­tal tanítót, az énekkar vezetőjét és a kiválóan szereplő, jóhangú úttörőket. Igazságos volt a bí­ráló bizottság döntése, amikor nekik ítélte a Járási Tanács VB vándorzásziaját. Bakos Éva út­törő szavalatáért könyvjutalmat kapott és ez élénk bizonyítéka annak, hogy a Petőfi általános iskola tanulói a seregszemlén is kitettek magukért. A seregszemle egyik érdekes­sége a soltszentimrei úttörőze­nekar műsora volt, A pöttömnyi fiúk és lányok alig látszottak ki hangszerük mögül, de a közön­ség vastapsa és a bíráló bizott­ság által nekik ítélt dia-vetítő- gep azt bizonyítja, hogy kister­metű művészek is arathatnak nagy sikert. Kiskőrös után Császártöltés fiataljai jelentek meg legna­gyobb számmal a seregszemlén. Műsoruk igen színes volt és ko­moly felkészülésről tett tanúsá­got. Elsősorban Angeli Mária és Nagy Gabriella szavalatát kell megemlíteni, valamint Somogyi Mária népdal-énekét és a népi zenekar szereplését. Nagy Jenő, a népi zenekar vezetője lelkiis­meretes munkát végzett, a siker oroszlánrésze őt illeti. A SÖLTVADKERTI énekkar, bár nem szei’epelt olyan jól, mint a kiskőrösi, felkészülése azonban mégis dicséretet érde­mel. Reméljük, legközelebb Három ízléses kirakat vonja magára a járókelők figyelmét a Rákóczi úton, Kecskeméten. A bútorüzlettel szemben lévő bolt­helyiség ajtaja csaknem hat hó­napig zárva volt. A régi, sötét háztartási bolt május 31-én át­adta helyét az újnak, a kor­szerűen és ízlésesen berendezett világos árudának. A háziasszo­nyok már. nagy reményekkel várták a bolt megnyitását. Nem is csalódtak, mert ami­kor a két utcára nyíló ajtón be­lépünk, az üveges pulton elénk tárul minden, amire egy házi­asszonynak szüksége lehet. Soltvadkert is több fiatallal vesz részt a hasonló kulturális meg­mozdulásokon. t Délután a kiskőrösi Petőfi Sándor Gimnázium műsorával folytatódott a seregszemle. Itt Bozzay Klára szavalata volt ki­emelkedő teljesítmény és a két tánecsoport bemutatója. Mind­kettő eredeti, népi táncokkal lé­pett fel: az egyik kiskőrösivel, a másik tápéival. A gimnáziumi tánccsoportok komoly érdeme a »Kiskőrösi lakodalmas« összeál­lítása, amely júliusban már be­mutatásra is kerül. Tehetségről tett tanúságot Csanádi Erzsébet Móra Ferenc: »Szakadsz-e már, cérna?« című monológjának el­mondásával. A kiskőrösi kultúrház tánc­csoportja a »Nagykónyi ver- bunk«-kal aratott nagy sikert, Urbán Mihály pedig Petőfi »Bánk bán«-jának elszavalásá- val. ERŐSEN SÖTÉTEDETT már, amikor az utolsó műsorszám után leereszkedett a függöny. A közönség elégedetten indult ha­za, a fiatalok pedig tovább szó­rakoztak a pünkösdi táncesten. Mindenki érezte, hogy ez a se­regszemle fényes bizonyítéka v;.t a járás kulturális élete fel­lendülésének. Túrán István Az elárusító csarnok tágas. Kövezete apró fekete és szürke betonlapos. A pult alsó fele kö­rülbelül ötven centiméter ma­gasságig fekete és szürke lapok­ból, sakktáblaszerűen van kirak­va. A teljes magasságig pedig narancssárga bordás faburkolat díszíti. A bolt mintegy 350 ezer forint értékű raktárkészlettel rendelke­zik, de ezt még növelni fogják. Itt kizárólag a lakosság szük­ségleteit elégítik ki. Az új háztartási bolt dolgozói szeretettel várják reggel fél 8-tóf este 7 óráig a vevőközönséget." r Uj háztartási bolt Kecskeméten 0<}<>CKKKK3<K>00<K>0<KKK)<H>0 -<X>0-0<>0-CK><>CK>CKJO0“0<)-0-O<>0<><K>00^00<KK><>0<>-C>0-0-0-00CK><>CK>0 Tanácsadó a szőlőtermelőknek Fagykárt szenvedett szőlők kezelése A májusvégi erősebb éjszakai lehűlések a melyebben fekvő szőlőkben némi fagykárt okoz­tak. Tekintettel arra, hogy az i 952. évi súlyos tavaszi fagykár után a tőkék mielőbbi regenárá-. Sására beállított kísérletekből és .1 gyakorlati megfigyelésekből gazdag tapasztalatokat nyertünk, szükségesnek látom ezek közre­adását. A fagykáros szőlők ok­szerű kezelésére vonatkozó tájé­koztatást azért is indokoltnak tartom, mert különösen a sérült tőkék metszésénél uralkodtak igen eltérő nézetek, még a szak­körökben is. Ma már nyugodtan kijelenthet­jük, hogy a részleges fagykárt szenvedett szőlőknek nincs szük­ségük semmiféle újabb metszés­re, mert a lefagyott hajtásvégek bizonyos idő múlva leszáradnak, leperegnek és a legfelső, épség­ben maradt szemekből a hajtás továbbb fejlődik. Amennyiben a tőke súlyos, vagy teljes fagy­kárt szenvedett és a hajtások teljesen lefagytak, akkor indo­kolt az elfagyott hajtás tőből való eltávolítása, illetve a legalsó ép szemre való visszavágása. Kí­sérleteink azt igazolják, hogy az így visszametszett tőkéken ke­vesebb silány hajtás jelentke­zett és több vastagabb, a követ­kező év metszési alapját képező hajtás fejlődött. Feltétlenül szük­séges, hogy az elfagyott szál­vesszőket és kordonkarokat el- távolítsuk, hogy ezek a tőkéket tovább ne terheljék, ne csúfít­sák és a csapokból, fejből elő­retörő hajtások fejlődését ne akadályozzák. Talán nem feles­leges itt még azt megemlíteni, hogy csak akkor lássunk ezekhez a munkákhoz, ha az elhalás már teljes mértékben befejeződött és a sérülés mértékéről tiszta ké­pet alkothatunk. Ehhez körül­belül 12—14 nap szükséges. A íagyás, illetve a visszamet- szés után az araszos hosszúságú­ra fejlődött új hajtásokat válo­gatni kell. Minden olyan hajtást hagyjunk meg, amelyen termés mutatkozik és amelyre a jövő tavaszi metszéskor termő-, ugar-, vagy biztosító csapként szükség lehet. A felesleges, si­lány, vékony és meddő hajtáso­kat távolítsuk el. A fejlődő új hajtások és új fürtök igen érzékenyek a pero- noszpórá-fertőzés iránt. A rend­kívül gyorsan fejlődő hajtáso­kon és egyéb zöld részeken egy-egy permetezés védöhatása nem tart sokáig. Ezért az Ilyen lombozatét gyakrabban és kü­lönösebb gonddal kell permetez­ni, mint az idősebb hajtásokat. Nem szabad úgy gondolkodni, hogy nincs termés, tehát nem is érdemes permetezni, mert a lombvédő permetezések elhanya­golása a jövő évi termést ve­szélyezteti. Az elmúlt években tapasztalhattuk, hogy az erősebb peronoszpóra-kárt szenvedett szőlőknél rossz a vesszők be- éreltsége, sok a terméketlen rügy és igen gyenge fürthozam. Az új lombozat és a fejlődő termés fokozottabb tápanyag­igényének kielégítése érdeké­ben ajánljuk a serkentő trágyá­zásokat. Elsősorban pétisót ada­goljunk, katasztrális holdanként mintegy 100 kilót, amelyet a so­rok közé bekapálunk. Figyelem­be kell venni, hogy ennek a serkentő trágyázásnak csak ele­gendő csapadék esetén van ki­elégítő hatása. Ä napokban többen fordultak hozzánk kérdésekkel a szőlő íagytűrésére, az egyes tőkék fagyellenállóságára és a fürt- kezdeményezések fagvérzékeny- ségérc vonatkozólag. Miután e kérdések a szőlőtermelőket íog- lalkozratják és sok vitára ad­nak okot, ezért igyekszem vála­szunkat a legnagyobb nyilvá­nosság előtt is megadni. A vonatkozó irodalmi adatok és részben saját megfigyeléseink szerint is, a májusvégi fagy a legveszélyesebb a szőlőre. Ek­korra már a tőkék minden rügye kihajtott és a fürtkezdemények kibontakozva, elég védtelenül állnak. A nulla fok körüli lehű­lés hatására a virágszervek már megsérülhetnek, megáll a bim­bóban az ivarsejtek normális fejlődése és a fürtök hiányosan kötődnek. Bíztató jelnek tekint­hetjük, hogy a késői tavaszodás következtében ebben az évben május végére a virágfürtök nem érték el a teljes kibontakozás stádiumát, ezért remélhető, hogy az egyébként épen maradt für­tök, sőt a hajtások felső részei is teljesen elpusztulhatnak. A íásodottabb hajtásrészek és a le­velek hónaljában meghúzódó szemek ilyen hideg melléit még open maradnak. A fagyás mértéke a hajtások sej tnedv-koncentrációj ától és szőlőcukortartalmától függ. A la­za szövetű, sok vizet tartalmazó hajtások könnyebben elfagynak, mint a tömörebb szövetű, ki­sebb sejtű, kevesebb nedvessé­get tartalmazó hajtások. Minél több a szőlőcukor a lehűlés ide­jén a sejtekben, annál kevésbé károsodnak. Miután a szőlőcu­kortartalom tőkénként, sőt haj­tásonként változik, könnyen megérthető, hogy azonos viszo­nyok között nagyobb lehűlés esetén miért maradnak épség­ben egyes tőkék, vagy hajtások. Bognár Károly lúd. kutató, Miklósielepi Szőlészeti Ku­tatóintézet, Helvécián as Állami Gazdaságban megsokszorozódott a Népújság olvasóinak száma Lukács Mihály elvtárs, a Hel­véciái Állami Gazdaság párt- titkára a gazdaság kommunistái­nak azt a pártfeladatot adta, hogy a pártsajtó, ezen belül pe­dig a Népújság olvasóinak szá­mát a többszörösére emeljék. Ahhoz, hogy az állami gazdaság meg tudjon birkózni azokkal a hatalmas feladatokkal, amelyek most a tavaszi munkák sikeres elvégzése terén a helvéciai kommunistákra vár, szükséges, hogy minél többen, a dolgozók minél szélesebb rétege ismerje meg pártunk helyes politikáját és azt alkalmazza a maga mun­katerületén. Mindezt jól látták a helvéciai elvtársak és ezelőtt két héttel Várszegi Alajos elvtárs, a gazda­ság igazgatója üzemegységveze­tői értekezleten ismertette a Népújság péklányszámíejleszté- sének kérdését. Egyöntetű állás­pont alakult ki az értekezle­ten: pártfeladatként kezelik a Népújság új előfizetőinek minél nagyobb számban történő meg­szerzését és az állami gazdaság területén legalább 150 dolgozó kezébe adják naponta a Nép­újságot. Ezt az elhatározást szorgos munka követte. A pártszervezet irányításával az üzemegységen belül a brigádokban megindult a versengés, melyik szerez több új előfizetőt a megyei párt- végrehajtóbizottság lapjának. A helvéciai elvtársak jó mun­káját dicséri, hogy nem egésj két hét alatt 151 Népújság, 18 Szabad Nép és 9 Szabad Föld új olvasója lett a pártsajtónak Összesen tehát 175 olyan család asztalára kerül most már rend' szeresen a párt szava, ahol eddig legfeljebb csak alkalomszerűer jutott újság. Várszegi és Lukács elvtárséi elérték a kitűzött célt. Nem Ígér­tek többet, mint amennyit meg [tudtak valósítani. Munkájún nem volt könnyű, de megérte mert ma már szervező és moz­gósító munkájukban segít az a 175 újság is, amely napról-naprt számos cikkben ad segítséget a napi feladatok végrehajtásában A helvéciai szép eredmény el­érésében a brigádvezetők közü! a következő elvtársak tűntek ki Herényi István, Katancsov Ist­ván, Puskás Ilona, Rózsa Mihály a helvéciai üzemegységből, Ke lemen elvtárs a szikrai és Farkas Irén elvtársnő a nyár- lőrinci üzemegységből. Mezei István Napközi otthont épített a kerekegyházi Előre Termelőszövetkezet »Ha rövid a kardod, — told meg egy lépéssel!« — tartja egy régi vitézi mondás. A kerekegyházi Előre Termelőszövetkezet tagsága is ilyen okos ötlettel oldotta meg erre a nyárra a sók föld — kevés tag problémát. A szövetkezetben sok az aprógyer­mekes család. 'Az asszonyok szívesen vállaltak volna részt eddig is a közös munkából, — de mi lesz otthon az aprócska ember­kékkel? Tud-e nyugodtan dolgozni a mezőn az anya, ha minden pillanatban arra gondol, hogy jaj! — otthon a gyerek gyufát kaparintott, elbotlik a vasvillában, vagy zsíroskenyéren tengő­dik. Ha ellenben valaki vállalná, hogy egész nap gondol a cse­metékre ... — Ezen már aztán nem múlik — döntötte el a vezetőség, amikor az asszonyok egyike-más.ika így nyilatkozott. — Csiná­lunk napközi otthont! — Es meg is csinálták. Két hónappal ezelőtt kezdtek a vadonat­új ház építéséhez, amelyben a napközi otthon nyer majd elhe­lyezést. A tagság kiverte a falaknak való vályogot, kitermelte a faanyag legnagyobb részét. Cserepet, ajtónak való deszkát állami kölcsönből vásároltak. S a napközi otthon máris tető alatt áll. Építésében szinte a tagság apraja-nagyja segített, hogy idejében elkészüljön. Most már csak a betakarítása van hátra, amely a szorgos asszonyke­zekre vár. Egy-két hét múlva hófehéren száradnak a falak, s beköltöznek az apróságok. 'Válasz az oíoasók kérdtieire KISS BÉLA, KISKÖRÖS. Al idén kiosztásra kerülő rézgálic, bármilyen állapotú is (darabos, poros, vagy kristályos) tartal­mazza 93—100 százalékban a szükséges hatóanyagot. A per- metlé készítésénél akkor járunk el helyesen, ha a rézgálicból és az oltott, úgynevezett szalonnás mészből kb. egyforma mennyisé­get használunk. A túlzott me- szezés a permetlé hatását erősen lerontja. Akkor tudunk a pero- noszpóra ellen eredményesen küzdeni, ha szabályosan elké­szített bordói levet használunk, s gondosan permetezünk. csak az hajthat ki állatot, aki a legelő használati dij első rész­letét befizette, és akinek a le­geltetési bizottság a fűbér befi­zetéséről elismervényt (fűbár- cát) adott. Minden legeltetésre jogosult, csak az elismervény­ben megjelölt szémú, fajú, ne­mű és korú állatát hajthatja ki az egységes kezelésbe vett le­gelőre. Tilos a kihajtás jogát másnak átengedni, vagy kihaj­tásra nem jogosult személy ál­latát legeltetni. Mészárosok, hentesek, hizlalók és állatke- reskedők állatait a legelőre ki­hajtani nem szabad. TÖBB IIOLGOZÖ PARASZT KÉRDÉSÉRE: Azt ajánljuk, ta­nulmányozzák át a földművelés- ügyi miniszter és pénzügymi­niszter 40/1955. FM. számú uta­sítását a legeltetési bizottságok átszervezéséről. A rendelet ada­tait a községi tanácsnál nézzék meg. Különösen egy ponttal sze­retnénk foglalkozni, melyre a legtöbb kérdés jött, ez pedig a legelők használata. A rendelke­zés kimondja: ha a kihajtásra kerülő állatok létszáma mellett a legelő teljes kihasználását biz­tosítani nem lehet, a legelőnek a legeltetéshez szükséges, vala­mint a szénakészítés céljából le­kaszálásra szánt részét elkülö­nítve kell kijelölni. Az állattar­tó, ha az egységes kezelésre vett legelőre állatot szándékozik ki­hajtani, minden év március 1. napjáig köteles ezt a legeltetési bizottságnál bejelenteni és a le­geltetésre engedélyt kérni. Az egységes kezelésbe vett legelőre SAS BERTALAN. BAJA. A gépáüomási dolgozók bérezésé­ről Na napokban jelent meg a földművelésügyi miniszter 53/ 1955. FM. számú utasítás. En­nek alapján adhatunk választ az ön kérdésére is. A motoros per­metezésnél ugyanis iránynormá­kat állapítottak meg. A líelyi adottságoknak megfelelő nor­mát a határértékek között a gépállomás igazgatója szábja meg. A helyi normákról a gép­állomás köteles nyilvántartást vezetni és megállapításuknál az alkalmazott időmérési adatokat, számításokat és teljesítmény­adatokat a nyilvántartás mel­lékleteként meg kell őrizni. A traktorok, kombájnok felelős vezetői a motorkezelők és a sa- géd vezetők óital végzett olyan gépi munkákat, melyekre orszá­gos, vagy helyi normát állapí­tottak meg — tekintet nélkül arra, hogy ezt hol végzik el —• munkaegységben kell részükre elszámolni.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom