Bácskiskunmegyei Népújság, 1955. június (10. évfolyam, 127-152. szám)
1955-06-25 / 148. szám
Okosan gazdálkodjanak termelőszövetkezeteink a takarmánnyal A termelőszövetkezetek fejlesztésével és megerősítésével párhuzamosan egész mezőgazdaságunk fellendítéséért kell harcolnunk. Ezt a feladatot tűzte elénk pártunk Központi Vezetősége júniusi határozatában. E kettős feladat harcba hívja termelőszövetkezeteink minden tagját. Ennek érdekében kell még aratás előtt befejezni mindenütt a harmadszori kapálást is. Ha járásunk termelőszövetkezeteinek munkáját értékeljük, megállapíthatjuk, hogy példát mutatnak az egyéni parasztok előtt. Növényeik gyommentesek, szépen ápoltak. A növénytermesztés mellett azonban nem szabad elfeledkezni az állattenyésztésről sem. Itt már vannak hibák. Több termelőszövetkezetünkben nem gondoskodnak megfelelő takarmánykészletről, vagy a meglévő beosztásáról. Már most feletetik a lucemaszénát, nem tartalékolnak belőle, pedig még lehet legeltetni a jószágokat. A dunapa- taji Petőfi Termelőszövetkezetben például a kocsisok a lovak elé mindig több lucernát raknak, mint amennyire szükségük van, ezért a zöldtakarmány egy- részét a jószágok maguk alá tapossák, összetiporják. Az értékes takarmány a trágyába kerül, megsemmisül. Űgylátszik, a termelőszövetkezet tagjai nem tanultak a tavalyi hibákon, ősz óta 27 ezer forint értékű szálas- és szemestakarmányt kellett vá- sárolmiok. lía ez az összeg a termelőszövelkezet pénztárában marad, a tagok jövedelme növekedett volna. Ez az eset nem egyedülálló, máshol is előfordul ilyesmi. — Termelőszövetkezeteink jobban törekedjenek arra, hogy a közös jószág részére a takarmány minden körülmények között biztosítva legyen. Csak így tudják elősegíteni az állatállomány mennyiségi és minőségi fejlesztését, amelyre egyébként a Központi Vezetőség határozata külön felhívta a figyelmet. Időben gondoskodnak a takarmányról a solti Petőfi, valamint a dunatetétleni Micsurin Termelőszövetkezetben. Ez utóbbi termelőszövetkezetben külön takarmányost állítottak be Köt- heincz József személyében, aki nagy szorgalommal gyűjti ösz- sze, kutatja a rejtett tartalékokat és minden olyan területet lekaszál, ahol csak egy villára való zöldtakarmányt talál. Azt gondosan beosztja, vigyáz rá, hogy nehogy elprédálják a jószágok. Termelőszövetkezeteink tanuljanak ebből a példából, amíg lehet legeltetni, legeltessenek és különösein a lucerna- és a hereszénát egyelőre ne etessék a jószágokkal. A termelőszövetkezetek a takarmánygazdálkodásban is mutassanak példát. Csak így tudják a Központi Vezetőség határozatának szellemében növelni jószágálilományuk minőségét és termékhozamát. Tiboldi János, Dunavecse, járási tsz-szervező. Levél az anyák világkongresszusához Tettekkel ünnepeljük a kongresszust A kiskunhalasi Vörös Szikra Termelőszövetkezet asszonyai derekasan dolgoznak a földeken, hogy minél jobb eredményekkel köszönthessék július 7-től 10-ig a Laussane-ban tanácskozó anyák világkongresszusát. Jó munkájukról városunk dolgozó paraszti asszonyai is meggyőződtek a tsz-látogatás alkalmával. A szövetkezet 1000 holdon gazdálkodik. Szép kertészete van, ahol az asz- szonyok dolgoznak. De a növényápolásból is jól kiveszik a részüket. Nagy részük van abban, hogy a kukoricát, burgonyát már kétszer megkapálták. Jelenleg a cukorrépa harmadszori kapálását végzik. Mészáros Mihálync, az MNDSZ egyik vezetőségi tagja, négy gyermek édesanyja, de nem igen marad el a munkából. Az idei- gazdasági évben már 300 munkaegységet szerzett. Ugyancsak 300 munkaegysége van Siiszka Balázsnénak is. ' Örömmel állapítottuk meg, hogy a Vörös Szikra Termelő- szövetkezetben minden asszony megelégedett és boldog, mert megtalálta számítását a szövetkezetben. Jáger Józsefné, Kiskunhalas. IRSÉGGEL —IVe Jem lesz ez korán a fiatalabb korosztálynak? — ugratták a fiatalos tekintetű Mihalik Béla gépkezelőt, a Kiskunhalasi Baromfifeldolgozó Vállalatnál. amikor .hosszas betegsége után először belépett a gépházba, munloahelyére. Kétségtelen, megviselte az ágy, meg a Idnzó fájdalom (lábtörése volt két helyen), kedvéből is veszített. Mihalik Béla nem válaszolt a tréfálkozásra, hanem nekifogott munkájának. Közbe-közbe társai szerető szóval figyelmeztették: — óvatosan lépj rá, kíméld magad. Jól esett ez a gyengéd baráti szó, bizony néha akaratlanul is elérzékenyült. Munka közben azért haza-hazatértek gondolatai. Feleségének szavai jutottak eszébe: t- dolgozol, több lesz a kereset, hisz tudod, a kicsi nemsokára meglesz..t így szaladoz- tak a gyárból az otthoni kis fészekbe és Vissza Mihalik Béla gondolatai betegsége utáni első munkanapon. Másnap már bátrabban lépdelt. A hét vége felé pedig, már egészen jól érezte magát. A hatodik nap, ahogy foglalatoskodott, arra figyelt fél, hogy a hangoshíradóban a nevét említik, s hozzáfűzik, hogy a feleségét bevitték a kórházba. Majd kiejtette kézéből a szerszámot az első percben, de aztán homlokára ütött s hangosan, de örömmel felkiáltott: — óh, én számár, most mar tudóm, hogy miért mondta a feleségem, hogy maradjak otthon. Hát úgylátszik a hatodik is kívánkozik a statisztikába. No, de most már mindegy. Fontos áz, hogy jó helyen van. Délután bemegyek hozzám Néhezen érkezett áz óramutató a. négj/és számhoz, mely a munkaidő végét jélzi. Ugyanolyan izgatott volt, mint amikor az első született. Megvárta a munkaidő végét s az élsök között volt, aki gyorsan megtisztálkodott és sietett haza családjához, onnan pedig virággal a kezében a kórházba, feleségéhez. — Nincs semmi baj, tessék nyugodtnak lenni — válaszolták kérdésére a kórházban. Kissé megnyugodott. Nagy örömmel, apai büszkeséggel lépett ki kérőbb a kórház kapuján. Sietett haza a többi öt pajkos lurkóhoz. Hazaérkezte után megmosdatta, megetette őket, majd maga is nyugovóra tért. Æ z éjszaka sokat forgoló- dott. Hajnalfelé elszunyókált, úgyannyira, hogy reggel a gyerekek keltették fel. Ahogy fel akart ülni, éktelen nyilalást érzett a ballábában. Csak nem eszi meg a fene — mondogatta magában. Megpróbált kikászmálódní az ágyból, s ráállni a fájós lábára. Nem ment sehogyan. — Hót ez meg mi? — kérdezi önmagától. Mozgatja, tapogatja, de csak fáj. Megpróbálja még háromszor, aztán negyedszer is a felállást, de nem sikerül, pedig már a munkaidő kezdete is vészesen közeledett. — Eredj már fiam, a gyárba <— mondja a legnagyobbiknak, —■ azt mond meg a portásbácsinak, hogy ma nem megyek dolgozni, mert nem tudok felkelni, úgy fáj a lábam. A gyerek szaladt a gyárig, meg vissza. Híradása után két óra múlva a gyár vezetőségének segítségével Mihalik Béla visszakerült a kórházba. 'zzel egyidőben áz üzemi bizottság irodájában Kis Kálmán ÜB-elnök, a pártvezetőség egy tagja, a vállalatvezetőség egy képviselője, meg Ván Lászlóné elvtársnő, beteglátogató, Mihalik Béla családjáról beszélt. — Mi legyen a családdal? Van-e valami jó elgondolásod, Ván elvtársnő? te édesanya vagy! Nem tudnád a főzést elvállalni? — kérdezi Kis Kálmán. Ván Lászlóné kis idő múlva válaszol: — A főzést nem tudom elvállalni, de azt igen, hogy elvigyem, ha a vállalat gondoskodik a gyerekek ebédjéről. Ezzel a főzés gondja megoldódik. A gyerekek gondozását pedig megbeszélem majd a szomszédasszonnyal, Simonhéval, ő biztos elvállalja. Bízzatok rám mindent, nem lesz hiba. Ezután megbeszélték, hogy a vállalat, a szakszervezet mennyi segélyt ad a családnak. Ván Lászlóné még aznap délután meglátogatta Mihalik Bélát és feleségét. A férj arra kérte, hogy & ne mondja meg feleségének, hogy ő is itt van a kórházban, mert az nem tesz majd jót neki, meg az újszülöttnek. — Megígértem, de tudja, mi asszonyok... hát szó, ami szó, megmondtam — emlékezik Ván Lászlóné. — Ki gondozza az én drágaságaimat? — volt az asszonyka első kérdése. Szóról-sZóra mindent elmondtam, hogy a vállalat adja az ebédet, Simonné takarít, mos és gondozza a gyerekeket. Aztán nagy örömére átadtam a vállalati, meg szakszervezeti segélyt, s közöltem, hogy paplant meg huzatot is vettünk. ft/tihalikné meghatódott. Erőtlen kezével megszorította Ván Lászlóné kezét s csak annyit mondott: — köszönöm. Egy hét után az asszonyka hazajött. Még annyira gyönge volt, hogy komolyabb munkát nem tudott végezni. A férje a kórházban. Éppen ezért a vállalat- vezetőség úgy határozott, hogy még egy hétig ebéddel látja el a családot. Ván Lászlóné, ugyanúgy, mint az előző héten, műm kaidő után kosarába rakta a finom ételeket s elhitte a falánk apróságoknak. El-élidőzött Miháliknénál. Segített neki egyetmást, s utána elbeszélgettek. Egy ilyen beszélgetés után annyira elkezdett sírni Mihálik- né, hogy Van Lászlóné is megijedt. Mi lesz vele? — gondolta magában. — Vigasztalta az asz- szo’tiykál, s az lassan-lassan megnyugodott, végül iá csak any- nyit kérdezett: — mivel érdemeltem meg ézt a sok jót, gondoskodást, amivel elhalmoztok? Ván Lászlóné egy pillanatra meghökkent. Nczte-nézte a dsnásogó gyerekhadat, talán az ő kislányára gondolt, miközben igy válaszolt: — szégyenkezni kéne nekünk, ha nem ezt tettük volna. Munkásasszonyok vagyunk, segítjük egymást. Ez a mi és államunk erőssége. /§ z asszonyka szemeit hosz- szasan ráfüggesztette Ván Lászlónéra. Arcán egy pillanatra kisimultak a ráncok. Újszülött gyermekét szorosan magához ölelte. Megerősödött benne az a tudat, hogy nincs egyedül. Venesz Károly. } Fiatalok a kultűrotthonban Nagy örömmel töltött el bennünket, hogj a DISZ Központi Vezetősége « a Népművelési Minisztérium közösen rendezte az ifjúság kulturális nevelésének Igfontosabb problémáját. lágy jelentősége volt enne! a határozatnak, mert vaiban kultűréletünk nem egy telletén tisztázatlan volt a helyzt. A mi kultúr- otthonunkbar az Építőipari Vállalatok Kecstanéti Kultúrottho- nában bár viták hiányosságok, biztosítottuk íz ifjúság minél szélesebbköi bevonását a kulturális tevcenységbe. Kultúr- otthonunk vzetőségében van egy képviselője DISZ-szervezetnek is. Igyekeztük a múltban is megfelelő szóraozási lehetőségeket teremteni aépítőiparban dolgozó fiatalsálak a kultúrotthon falai közöt A legutóbbi időben két eseen teadéiutánt rendeztünk. Nnrég könyvankétot tartottunk Karinthy Ferenc: Budapesti vasz című regényéből. Az anhon az eléggé elfoglalt építőiri fiatalok közül negyvenen jelentek meg. Közülük tizerit ipari tanuló volt. Ez érthetös, hiszen ifjúságunkat érdekli kulturális élet, hűséges tárriak tartja a jó könyvet. A másít csoportos foglalkozásokba » bevonásra is tettünk kíseteket. Megalakítottuk példa az ipari tanulókbó. a fiú támoportot. Sajnos a csoport, miután iskolai tatásuk megszűnt, szétbomli Különböző gyakorlati mumra helyezték ki őket. Figyeleml kísértük sorsukat és megártottuk, hogy a legtöbb fU, egykori kultúr- csoport-l visszaesett. A gazdasági vezk nem igen törődtek kultúrál fejlődésükkel, még csak knetet sem tettek arra, hogy mraidö utáni hasznos kulturáízórakozásukat megszervez; vagy akár csak elősegítsél* Sajnáal lehetett megállapítani mi közelmúltban is, hogy maga ifjúsági szervezet: a DISZ I törődött azzal, hogyan töltik ükét az ifjúmunkások munka után, vajon megtalálják-e íklődési körüknek, igé- nÿeikn vágyaiknak megfelelő szórakit, tanulási lehetőséget. Nem y DISZ-szervezetben helytelvolt maga a kiinduló pont. al mérték a fiatalság fejletts fokát, hogy hajlán- dó-e e*gy gyűlésre összeülni, vagy r Rendezzünk olyan gyűlést amelyek mondanivalójuk, céljukban és kivi- telükbnegfeleinek ifjúságunk gondolis módjának, sajátos vérméietének és akkor e te- kintettis »támogatni fogják a vezíg munkáját« a fiatalok. llett azonban neveljük őket : módon is. Nézzünk csak s a saját portánkon. Számú ifi szívesen foglalkozik a ital. Egész sor ilyen fiatal nálunk is. Dinok András, Bíózsef, Sándor Mihály, tísengő’erenc és Darabos Sándoortoló, de munkájában isnjár. Vagy ott Van Holló in ács, SZabó Lákzlé kőművkik nemcsak a spört- báh írtak jő Jbéldát, hanem kulturgészséges életmódjukban is. Vegypéldát a kultúra területéről ijok Erzsébet, Papp Sándoioda Margit, Boda Mária,dú Zsuzsa és még sokán k, nemcsak a kultúrmunkában Válnak ki társaik közül, hanem mindennapi magatartásukban, viselkedésükben. Ifjúságunkban hatalmas energiák rejlenek. Ezeket az energiákat azonban ápolni, gondozni, fejleszteni kell. Egyedül parancsszóra egyetlen fegyelmezetlen ifi sem válik példaképpé, csak akkor, ha hosszas, szívós, türelmes nevelőmunkával foglalkozunk vele, megfelelő módszerekkel bevonjuk a kulturális életbe, megkedveltatjük vele a kulturált sportot, ha segítjük szabadideje egészséges és helyes fel- használásában. A kultűrotthonban igen sok fiatal megtalálhatja szórakozását, pihenését és tanulási lehetőségét. Ezért elsősorban a DISZ- szervezet és a kultúrotthon vezetősége a felelős. Egyesek azt mondják, az ilyesmi nem jár sikerrel. Mi gondot fordítottunk például arra, hogy vasárnap délelőttönként külön ifjúsági filmmatinén valóban jó filmeket láthassanak a fiatalok. Meg is volt az eredmény. A fiatalok kérése szerint összeválogatott filmműsorral közel 150 törzslátogatóval kedveitcttük meg a kultúrotthont. Közbevetőleg meg kell jegyeznem, hogy egy alkalommal a MOKÉP nem küldte el a legutóbb igényelt filmet. Az utána való héten rendezett filmvetítésen már csak tíz fiatal jelent meg. Nem elegendő tehát a szép program, a munkatervben megszabott célkitűzés, ki kell küszöbölni a végrehajtáskor a legkisebb rendellenességet is, mert visszaveti a munkát. Volt nekünk jópár iskoláskorú látogatónk is. Az egyik kisgyermek majdnem minden szabadidejét kultúrotthonunkban töltötte. Olvasott, tanult, szórakozott Azt hittük, hogy mindén rendben van. Az egyik napon aztán felkeresett bennünket 32 édesapja és csúnyán lehordta a kultúrotthon vezetőségét, miért segítjük elő, hogy a gyereke állandóan csavarogjon, miért vonjuk el a családi körtől. Mi elmagyaráztuk neki, hogy gyermeke a kultűrotthonban mivel foglalkozik. A szülő meg is győződött, hogy színvonalas szórakozási tanulási lehetőséget kap a gyermeke, csak arra kért bennünket, hogy ne engedjük a gyermeket későig bennmaradni, figyelmeztessük rá, ha elérke- 1 zett a hazamenetel ideje. A ! szülő megnyugodva távozott, mi ' pedig gazdagabbak lettünk egy 1 tapasztalattal: nem elég csak a 1 kultúrotthon falai között gondoskodni a fiatalokról, szélesíteni kell társadalmi kapcsolatainkat a szülök irányában is. Csak így tudjuk elejét venni az Ilyen természetű félreértéseknek. Nem feledhetjük el egy pillanatra sem, hogy a kultúrotthont ezer szállal kell a társadalomhoz fűzni, nem élhet társadalomtól független életét. Szeretnénk még eredményeseb. ben dolgozni, az ifjúságnak minél hagyobb tömegeit bevonni « kultúícsoport életébe. Mindehhez azonban a DISZ-szervezettel való szorosabb együttműködés.szükséges. Szeretnénk azt is, ha a városi DISZ-bizottság még több elvi és gyakorlati segítséget adna a jövőben. Tapasztalatom szerint igenis a legszorosabb összefüggést lehet megteremteni a DISZ és a kultúrotthon között. Ndgy Istvifi, kultúrotthon igazgató* Kecskéméi A Csrftési Gépállomás vezet a gépi kapálásban Mi teljes ütemben megkezdődik az aratás, szükséges, hogy ímadik kapálást elvégezzék gépállomásaink térmélö- szövetlinkben. A kapálás; terv teljesítésében a légjobb eredmta Császártöltési Gépállomás érte el 147.2 százálék- kal. Mc a Kecskeméti Gépállomás 114:5 százalékkal Harmadik snoki Gépállomás 108.4 százalékkal. Negyedik a Kis- szállásáliomás 101.5 százalékos eredménnyel, ötödik helyen a Boníépállomás van, amely még nem érte el a 100 százalékon oza t lanu 1 utolsó helyen van a Bájai Gépállomás, nagyonradt még a Bácsbokodi és Kalocsai Gépállomás. Aaradt gépállomások az élenjárók példáját követve igyeke; pótolni az elmaradást és törekedjenek árra, hogy az araegyldőben á növényápolás sem szüneteljen.