Bácskiskunmegyei Népújság, 1955. június (10. évfolyam, 127-152. szám)
1955-06-23 / 146. szám
BÁCSKISKUNMEGYEI X. ÉVFOLYAM, 146. SZÁM Ára 50 fillér 1955 JÚNIUS 23. CSÜTÖRTÖK Gépállomásaink próbatétele A moszkvai összszövetségi Mezőgazdasági Kiállítás. A kolhozok tere. A napokban megyénkben is megkezdődik az év egyik Leg- felelősségteljesebb, legszebb és legnehezebb munkája: a gabona betakarítása. A párt Központi Vezetősége és a Minisztertanács határozatot hozott arra, hogy a gabonát gyorsan, a legkisebb szemvesz tőséggel takarítsa be a falu népe. A gabonabetakarítás munkájában egyik legnehezebb feladat a gépállomások dolgozóira vár. Nekik kell learatni a termelő- szövetkezetek gabonájának több mint felét, csaknem teljesen ők végzik el a termelőszövetkezetek földjein a tarlóhántást és másodvetést. A gépállomások csépelik el, az állami gazdaságokén kívül, az összes megtermett gabonát. Ehhez megyénk gépállomásainak is megvan az adottsága, mert elegendő kombájnnal, ara- tógéppel, cséplőgéppel és traktorral rendelkeznek. A betakarítás sikere attól függ, hogy ezeket a gépeket hogyan használják ki. Az emberek helytállásától, fegyelmezett, lelkiismeretes munkájától nagymértékben függ az aratás, cséplés sorsa. A nemrég megtartott gépállomási szemléken megállapították, hogy megyénk gépállomásai általában jól készültek fel a nagy nyári munkára. Előfordultak azonban hanyagságok is. A Kecskeméti Gépállomáson például több kombájnnál hiányoztak a fogaskerekek. Már a szemle alkalmával megállapították a hibákat, de a gépállomás vezetősége utána sem tett sokat a hiányzó alkatrészeik pótlása érdekében. Ezt bizonyítja, hogy amikor a Kunhegyes! Gépállomás dolgoséi az átdiszpanált három kombájnt el akarták vinni, egyetlen gép sem volt tökéletesen üzemképes. Hasonló hibákat fedeztek fel a szemlénél a Bajai Gépállomáson is, ahol a bizottság 12 aratógép közül tizet vizsgált felül, de abból csak egy volt üzemképes, a Bácsbokodi Gépállomáson az alkatrészek hiányoztak, a Kalocsai Gépállomáson a cséplőgépek javítását végezték hanyagul. Mindezekért a mulasztásokért, hanyagságokért felelősség terheli a traktoristákat, a gépállomások vezetőit egyaránt. A legsürgősebb feladat, hogy az aratásig ezeken a gépállomásokon is üzemképessé tegyék a gépeket, hogy ha megkezdődik a munka, ne legyen fennakadás. Az elmúlt évek tapasztalataiból tudjuk, hogy a termelőszövetkezetek sok esetben idegenkednek a gépi munkától, mert a gépállomások hanyagul, rosszul kijavított gépekkel kezdték az aratást, ezért sok volt a műszaki kiesés, lassan haladt a munka, magas vdit a szemveszteség. A Minisztertanács határozata a nyári betakarítási munkáról különösen fontosnak tartja a gépek működési területének biztosítását, a menetiránytervek elkészítését és betartását. A kombájnoknak, aratógépeknek legyen kijelölve megfelelő nagyságú, alkalmas terület. Sckidőt, fáradságot, üzemanyag-veszteséget jelent, ha a gépeket ide-oda küldözgetik. Gondoskodni kell arról is, hogy a gépek ne csak gyorsan, de jól is dolgozzanak. Gépállomásaink szervezzék meg, hogy a kevésbé tapasztalt dolgozók megtanulják, hogyan lehet minél kevesebb szemveszteséggei aratni. A gépállomások párt- szervezetei végezzenek szüntelenül népnevelő munkát, a kommunisták és a betakarításban részvevő összes dolgozók között annak érdekében, hogy igyekezzenek megőrizni minden szem gabonát. Gépállomásaink a komplexgépesítéssel oldják meg a gabonabetakarítás meggyorsítását, gépesítését. Nincs olyan termelőszövetkezeti elnök és tag, aki ha tüzetesen megismeri a gabonabetakarítás komplex-gépesítésének előnyeit, ne állna e módszer mellé. Minden lehetőségük megvan erre gépállomásainknak. A gépállomás! vontatók, a termelőszövetkezeti fogatok, teherautók győzik a gabona szállítását, a magtisztító-gépek és cséplőgépek megtisztíthatnak minden szem kombájnbúzát. — Minden gépállomás egyszerűen megoldhatja a tábláról a szalma lehúzását, a termelőszövetkezet a szaknakazalozást. Az aratás után pedig megindulhat a tarlóhántás, a másodvetés. Termelőszövetkezeteink ennek érdekében gondoskodjanak már most vetőmagról a míásodveté- sekhez. Figyelemmel kell lenni arra, hogy a vetőmagnak kijelölt táblát külön arassák és a kicsépelt gabonát is külön rakják. A termelőszövetkezetek vezetőinek és tagjainak a gépi aratás iránti helyes magatartása nagyon megkönnyíti a gépállomások dolgozóinak munkáját. Ez azt jelenti, hogy elegendő munkát adnak a gépeknek és megfelelő számú dolgozóról gondoskodnak, akik a gépek melletti kisegítő munkát végzik. A gépállomások dolgozói szép eredményeket értek el tavasz- szal a négyzetes kukoricavetésben. Elsősorban azért, mert megértették ennek fontosságát, jelentőségét, nagy hasznát. Hallgattak négyzetes vetés sikeréért agitáló párt- és állami funkcionáriusokra, mezőgazdászokra, gépállomás-igazgatókra. Most ismét hasonló együttműködésre, szervezettségre van szükség. A gépállomások és termelőszövetkezetek kommunistái közös erővel, összefogva segítsék elő az idei gabonabetakarítás sikerét. Mozgósítsanak minden gépállomási dolgozót, termelőszövetkezeti tagot annak érdekében, hogy minél kevesebb szemveszteséggel arassuk le a gabonát. A megyei pártaktíva ülésének vitája A megyei párt-vógrehajtóbi- zottság beszámolója után, amelyet Ördög László elvtárs, a megyei pártbizottság másodtitkára terjesztett elő, megkezdődött a vita. (A beszámolót lapunk tegnapi számában közöltük-) A vita során felszólalt Kovács István elvtárs, a Politikai Bizottság tagja, a Budapesti Párt- bizottság első titkára. Kovács István eivtárs felszólalása Beszédében többek között a következőket mondotta: — Ennek a pártaklívának elsősorban az a feladata, — mondotta —, hogy rámutasson a döntő tennivalókra. Az egész országban, így Bács megyében is nagyon komoly elmaradást kell bepótolnunk. A jobboldali opportunisták, élükön Nagy Imrével, nagy károkat okoztak az országnak. Káros politikájuk következtében zavar, megtorpanás mutatkozott a termelőszövetkezetek fejlődésében, az ellenség, a ku- lákság elszemtelenedett (nemcsoda, hiszen a lculákot is nagygazdának akarták átkeresztelni) és az ellenség agitációja következtében meglazult az állampolgári és munkafegyelem, elhanyagolták a beadást, adófizetést és így tovább. A jobboldali opportunisták hatályon kívül akarták helyezni a III. pártkongresz- szus határozatát, amely kimondja, hogy az elkövetkezendő öt év során a falun is le kell rakni a szocializmus alapjait. — A Központi Vezetőség márciusi és most a júniusi határozata véget vetett ennek a bizonytalanságnak és káros politikának. A párt ismét nyíltan leszögezte, hogy a dolgozó parasztság fel- emelkedésének egyedüli útja a szocialista nagyüzemi gazdálkodás, a termelőszövetkezet. Itt az ideje Bács megyében is véget vetni annak az állapotnak, hogy egyes tanácsokban a kommunisták nem mernek nyiltan beszélni a termelőszövetkezeti mozgalom eredményeiről, fejlesztésének szükségességéről. Nyiltan és bátran kell erről beszélnünk, így tudjuk csak megértetni pártunk és kormányunk politikáját. Itt az ideje annak is, hogy minden községben bátran és nyiltan leleplezzük az ellenséget, minden ellenséges tevékenységet. Sarok elvtárs helyesen mondotta, hogy a kulákok és spekulánsok sajnálják Nagy Imre leváltását. Azt hiszem, ez a legsúlyosabb bírálat a jobboldali opportunisták tevékenysége felett. A továbbiakban a mezőgazdaság szocialista átszervezésének szükségességéről és jelentőségéről beszélt Kovács elvtárs. A beszámoló helyesen mutatott rá arra a sztálini tanításra — mondotta, — hogy nem lehet sokáig úgy építeni a szocializmust, hogy egyik lábunkkal a szocialista nagyiparon, a másikkal pedig a szétparcellázott egyéni gazdaságokon állunk. Van azonban . ennek a kérdésnek egy másik oldala is, amit nem szabad figyelmen kívül hagynunk. Pártunk legfőbb törekvése, hogy a szocializmus építésével együtt emelje népünk életszínvonalát. Az életszínvonal emeléséhez azonban nemcsak több gép, fejlett ipar, hanem több élelmiszer és mezőgazdasági nyersanyag is szükséges. Jelenleg viszont az a helyzet, hogy a mezőgazdasági termelés elmaradottsága akadályozza elsősorban az életszínvonal emelkedését. — A mezőgazdasági termelés jelentős elmaradása az ipar mögött veszélyezteti a munkásosztály és a dolgozó parasztság testvéri együttműködését is. A munkásosztály az egész országban, és a budapesti munkások is becsülettel helytállnak a szocialista nagyiparban a termelés és iparfejlesztésben egyaránt. A budapesti ipari munkások például 1955 első 5 hónapjában 105.7 százalékra teljesítették tervüket és évek óta először nemcsak teljesítették, de túl is teljesítették az önköltség csökkentésének előirányzatait. — Meg kell mondanunk, hogy ugyanakkor a dolgozó parasztság több tekintetben adósa az ipari munkásságnak és az országnak. Viszonylag drága és kevés az élelmiszer, termelése és begyűjtése nem tart lépést az egyre növekvő igényekkel. Ez rossz hatással van a városi dolgozókra. A munkás-paraszt szövetség kétoldalú kötelezettséggel jár. Nemcsak a munkásosztálynak vannak kötelezettségei a dolgozó parasztság iránt, hanem a parasztságnak is a város, elsősorban a munkásosztály iránt. Emelni kell a termelést, többet, jobbat és olcsóbban kell termelni nemcsak az iparban, hanem a mezőgazdaságban is. Ez az életszínvonal emelésének egyedül helyes és lehetséges útja. Éppen ezt segíti elő a mezőgazdaság szocialista átépítése és a mezőgazdasági termelés emelése egységes feladatának megoldása is. Hangsúlyozta Kovács elvtárs, hogy ezt a feladatot a termelőszövetkezetek megszilárdításával, az állami gazdaságok és gépállomások munkájának megjavításával tudjuk elérni.. Ezután a mezőgazdaság szocialista szektorainak munkáját, feladatait elemezte, majd a termelő1 szövetkezetek fejlesztésével kapcsolatban rámutatott: — Nem általában kell agitálni a szocialista nagyüzemi gazdálkodás mellett. Kivétel nélkül minden járásban vannak már szép számmal kitűnő, jól gazdálkodó termelőszövetkezetek. Ezek eredményeit kell elsősorban népszerűsíteni, megismertetni a kívülállókkal. Ezzel kapcsolatban is biztosítani kell a kommunisták példamutatását. A községek egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztjai a kommunistákra tekintenek most, tőlük várják a példát. Ezért becsületbeli kötelessége a párttagoknak magukévá tenni pártunk politikáját, ezért olyan fontos, hogy a kommunisták jó példával járjanak elől a termelőszövetkezetekbe való belépésben is. Beszédében rámutatott Kovács elvtárs, hogy az ipari munkásság harcos, a termelés megszervezésében, a pártmunkában jártas káderek százaival segíti ismét a falu szocialista átépítését, a ' mezőgazdasági termelés felvirágoztatását, azonban helytelen lenne csupán az iparból falura küldött pártmunkásoktól várni e nagy feladatok megoldását. E nagy harc sikere mindenekelőtt a megye kommunistáinak példamutatásán, munkáján múlik. A pártaktivistáktól függ elsősorban, hogy a KV határozata tettekké, gyakorlattá váljon, minden községben és járásban megvalósuljon. Hangsúlyozta Kovács elvtárs, hogy a KV júniusi határozatában megjelölt feladatok végrehajtásának első szakasza már most kezdődik: az aratás, cséplés, ga- bonabcgyüjtés munkáival. A gabonacsata sikeres megvívása az alapja annak, hogy újabb lépessel menjünk előre a szocialista mezőgazdaság megteremtésének útján. A megyei pártaktíva ülésén elhangzott beszámolóhoz elsőnek Vízin Gergely elvtárs, a solt- vadlkerti tanács eínöike szólt hozzá. — Vita folyt nálunk afelett, hogy a KV márciusi határozata óta hogyan alakult a dolgozó parasztság termelési kedve. A tények azt bizonyítják, — mondotta —, hogy ' jelentős mértékben emelkedett. Ezt mutatja többek között, hogy a kapásnövényeket a tsz-ek is, az egyéniek is már kétszer megkapálták, a szőlőket négyszer is meg-1 permetezték. Megnőtt az ér- dekiődés a mezőgazdasági kisgépek iránt, ötvenhárom permetezőgépet, 9 ekét, 5 boronát, 3 szőlőprést, 14 szőlőzúzót és számtalan más mezőgazdasági1 kisgépet vásároltak községünk dolgozó parasztjai a márciusi párthatározat óta. A termelési kedv és vele együtt az életszínvonal emelkedését mutatja az is, hogy az idén 68 kerékpárt és 3 motorkerékpárt vettek meg földművesszövetkezeti boltunkban. A továbbiakban a begyűjtéssel, majd a termelőszövetkezetek fejlődésével foglalkozott felszólalásában Vizán elvtárs. Rámutatott, hogy a termelő- szövetkezetek megerősödéséhez nagy segítséget nyújt a gépállomás. Igaz, eleinte idegenkedtek az ottani tsz-ek is a gépi munkától. Ma már azonban meggyőződték arról, mert kiszámították, hogy a gépi munka nem csupán jobb minőségű es gyorsabb, hanem olcsóbb is. így például a kapálást munkát egy hold földön gépi erővel 36 forintért, lófogattal és kézi erővel pedig 61.50 forintért lehet csak elvégezni. Hasonlóképpen olcsóbb a gépi aratás is, meri míg kézi erővel 472 forint értékű munkaegység ráfordítás szükséges egy hold learatásá-- hoz, addig a kombájn mindösz- sze 214 forintért arat és csépel (Folytatás a 3. oldalon)
