Bácskiskunmegyei Népújság, 1955. május (10. évfolyam, 102-126. szám)

1955-05-01 / 102. szám

TESTVÉR« EGYETÉRTÉSBEN BERENTE IMRE ÉS BRIGÁDJA KIHARCOLTA MAGÁNAK AZ ELSŐ SORT — Mi is megtesszük á válla­lásunkat — szólt a hónap ele­ién Berente Imre zománcozó­brigádvezető az ÜB-elnöknek. — Vállaljuk, hogy április hóban lüO százalékot teljesítünk s 79 százalékban minőségi zománc­árut adunk. A verseny utolsó szakaszához érkeztek, 2—3 nap választ el a május 1-i nagy seregszemlétől. Hogyan is dol­gozik a brigád, teljesíti-e a fel­ajánlását? A munkanap ugyanúgy kez­dődött, mint máskor. Gubányi Mihály, a Kecskeméti Gépgyár egyik legrégibb zománcozója, a munkaidő előtt 20—25 perccel ott ült a portásfülkével szemben lévő pádon, s a portással beszél­getett. Szó esett arról, hogy ki teljesíti túl május 1-i felaján­lását. Mire belemelegedtek volna a vitába, addigra megérkezett a bi'igád másik két tagja, Berente Imre brigádvezető, Szabó János brigádtag. Üdvözölték Gubányi Mihályt, s most már hárman sietve haladtak a zománcozó öltözője felé. Szekrényüket gyor­sban kinyitották, átöltöztek, s * mindhárman egyszerre közelítet­ték meg a 900—1000 hőfokot su­gárzó kemencét. — Megfelelő a hőfok? Jó a puderszóró? Van valami különö­sebb baj? — kérdezősködtek a brigád tagjai az éjszakai mű­szak dolgozóitól. — Nincs semmi különösebb, minden rendben — válaszolták. Ezután a brigád tagjai meg­nyugodva készítették elő a zo­máncozáshoz szükséges felkész­árut. Még mielőtt hozzákezdtek volna, egy percre megálltak a versenytáblánál. Mit olvastak róla? Április 26-án a Berente- brigád 179.4 százalékos mennyi­ség mellett 81.4 százalékban gyártott elsőosztályú zománc­árut. .— Ma megint 19 százalékkal többet teljesítettünk, mint amennyit vállaltunk —- jegyzi meg egyikőjük. — Nem szoktunk mi felülete­sen ígérgetni — válaszol Be­rente Imre brigádvezető, majd hozzáteszi: — ma nagymosoga­tót zománcozunk, mert ebből van a legtöbb, ez van előkészítve legjobban. — Helyes — válaszolták a bri­gád tagjai. Utána hozzákezdtek a munkához. Gubányi Mihály a villához, Szabó János a forgató­hoz, Berente Imre brigádvezető pedig a kemencébe helyezett el­ső nagymosogató púderral való szórásához készülődött. Kinyi­totta a kemence ajtaját, Gubányi Mihály a villával kiemelte a ká­dat, ráhelyezte a forgatóra, Sza­bó János pedig egyik szemével a munkadarabot, a másik sze­mével brigádvezetőjét figyelte. A 900—1000 hőfokot kisugárzó nagymosogató süti a brigád tag­jainak arcát, de ez nem akadá­lyozza az ütemes munkát, Sőt gyorsabban dolgoznak, mint ahogy azt a normaidő előírja. A nagymosogató elkészítési idejét személyenként 19 percben hatá­rozták meg. A brigád 14—15 perc alatt elkészíti. Tegnap kis- mosogatót zománcoztak. 12 perc alatt kellett elkészíteni darabját. Nekik elégséges volt 8—10 perc. Hogyan csinálják ezt? Nincs kü­lönösebb titka a jó munkamód­szernek. Megértik egymást, s ha az egyik elmarad, a másik se­gít. Persze az is sokat jelent, hogy nagy tapasztalatuk van a szakmában. —- Már a huszonötödik nagy- mosogató készült el. —- Berente elvtárs mondja ezt, s most nem teszi fel a védőszemüveget, hanem hátrahúzódik, kezét arca elé teszi, s mint a katonaságnál, amikor azt mutatják, hogy előre, ő is úgy int jobbkezével. Ez azt jelenti, hogy a nagymoso- gató zománcozása befejeződött. Gubányi Mihály minden szó nélkül villájával megemeli és a kemencétől balra elhelyezett vas­lemezre helyezi. Utána a villával felemel egy 60 kilogrammos íé- ligkész nagymosogatót, s behe­lyezi a kemencébe. — Ez lesz a huszonhatodik. Ma még tizennégyet szeretnénk lezománcozni — mondja Berente Imre brigádvezető. A megszokott ütemben halad a munka. így telik el a délelőtt. Közben néhány apróság is adódik, ami bosszantja a brigád tagjait. Elromlott a puderszóró- szila. Berente elvtárs összevon­ja a szemöldökét s haragvó arc­cal mondja: — Az ember csak kínlódik az ilyen szerszámmal, hozhatnának jobbat. No, de nem tart sokáig harag­ja, mert a szomszédos kemencé­nél munkálkodó lakatos odaug- rik, s a puderszóró szitát gyorsan megjavítja. Minden halad a ré­gi kerékvágásban. Ezután Gu­bányi elvtárs a villához megy, Berente elvtárs felölti a védő­öltözetet, meghúzza a kemence­ajtót kinyitó fogantyút s ki­emeli belőle a huszonhetedik nagymosogatót. Ráhelyezik a for­gatóra s zománepuderrai behin­tik. Egy-két perc telik el, s utána utoljára a kemencébe he­lyezik. Talán két percig van a nagymosogató a kemencében, amikor ismét kinyitják a ke­mence ajtaját, ráhelyezik a for­gatóra, megnézik, s Berente elv­társ úgy határoz, hogy ez is a többi készáru mellé helyezhető. Közben az idő, mintha szár­nyai lennének, úgy repül. Dél­után egy óra -körül a művezetői irodából egy elvtársnű a verseny­tábla elé megy. A brigád tagjai egy percre csoportba verődnek s kíváncsian szemlélik a verseny­tábla elölt szorgoskodó elv­társnőt. A táblán a Berente-bri- gád neve harmadiknak szerepel. Az április 26-i eredményt letörli az elvtársnő, s a brigád neve mellé a következüket írja: Meny- nyiség 179.4, minőség 81.4 szá­zalék. — Szavunkat megtartottuk — szólal meg Berente Imre brigád­vezető. Ezt az eredményt érték el 28-án, 29-én és 30-án. Büszkén menetelnek ma, május 1-én a felvonuláson, mint kiváló dol­gozók az első sorban. A május 1 ünnepi készülődés nagy lázában üzemi dolgozóink nem feledkeztek el szövetsé­geseikről, a dolgozó parasztság, főleg a termelőszövetkezeti pa­rasztságról. — Jöjjenek velünk a leg­jobbak, legyenek köztünk, te­A Kecskeméti Cipőgyár kul­túrtermében Sersényi elvtárs, Hegedűs elvtárs, Bartók elvtárs, Nyári elvtárs és az üzem leg­kiválóbb j ai arról beszélgetnek, hogy a Kossuth TSZ-ből egy-két jól dolgozót meg kéne hívni, hogy velünk együtt vegyenek részt a felvonuláson. Sersényi elvtárs a következő­ket javasolja: egyezzünk meg, hogy két tsz-tag velünk jön az első sorban sztahanovistáink kö­zött. Utána vendégül látjuk. — így lesz a legjobb — véle­kednek mindannyian. — No, de ők is meghívtak ben­A hét derekán a kecskeméti Igazság TSZ irodájában meg­jelent Szűcs- eivtárs, az Alföldi Kecskeméti Konzervgyár fő­mérnöke és Farkas elvtársnő, az üzem párttiikáru. —Tóth elvtár- sat, a párttitkárt keressük — mondták az irodában tartózkodó tsz-tagnak. — Nincs itt, de hamar előkerí­tem — válaszolt a jelenlévő s elsietett. Nem sokkal később a párttitkár elvtárs a tsz elnöké­vel együtt belépett az irodába. Mint régi ismerősök üdvözöl­ték egymást. — Rövidek leszünk. Örülnénk, A Kecskeméti Baromfifeldol­gozó Vállalat ügyeskezű szakem­bereit már úgy ismerik az úrréti Béke TSZ tagjai, mint család­tagjaikat. Olyanok ezek a munkások az ő számukra, mint az édestestverük. Ha baj van, azonnal segítenek. Kijavítják az ekét, rendbe teszik a villanyháló­zatot, üzemképessé varázsolják a motort s ki tudná még elsorolni, mi mindenben segítkeznek. — Fia munkában együtt va­gyunk velük — mondták ezek a szakemberek az üzem párttitká­rénak, akkor legyenek velünk együtt a május 1-i ünnepen Is. így esett aztán, hogy az úrréti gyük meghittebbé barátságun­kat — vélekedtek üzemi dol­gozóink. S ne csodálkozzunk, lia a verőfényes májusi délelőt- tön üzemeink dolgozóinak tömör ércfala között több parasztruhás ember velük együtt menetel. nünket, ne feledjük el — véti közbe a szót Sebestyén elvtárs, az üzem párttitkára. — Két elvtárs tőlünk is el­megy hozzájuk — szólnak közbe többen. — Én szeretnék kimenni hoz­zájuk — mondja Nyári bácsi, az üzem béketitkára, szeretnék velük elbeszélgetni. A többiek ránéznek, majd szinte egyszerre mondják: — Jó menjél te, Nyári bácsi, de vigyél magaddal egy fiatalt is. így is erősítik a munkások és parasztok testvéri egyetértését ebben az üzemben. ha a tsz legjobb dolgozói, három­négy velünk együtt menetelne a május 1 ünnepségen — kezdte a beszédet Farkas elvtársnő. — Már mi is gondoltunk er­re. Elfogadjuk a meghívást — válaszolt Tóth elvtárs. — Még csak azt szerelném- mondani — javasolja Szűcs fő­mérnök elvtárs, — hogy az egész tagságot este szívesen látjuk ba­ráti vacsorára, meg az azt kö­vető mulatságra. Kéz a kézbe csap. — Ott le­szünk — mondja a tsz elnöke és titkára a tagság nevében; Béke TSZ legjobbjai, négy-ö*. dolgozó a május 1-i seregszemlén együtt menetel az üzem kitün­tetett dolgozóival, jelképezve azt, hogy testvérüknek tartják a munkásokat, szeretik s barátsá­guk ezután még meghittebb lesz; Katona József nevét vette tel a megyei könyvtár Névadó ünnepséget tartott pénteken este a megyei könyv ­tár Kecskeméten. Az ünnepség során a könyvtár Kecskemét halhatatlan szülöttjének, Katona Józsefnek vette fel a nevét. v»Ar/vvwvwvvvvvvwvvvvwyN(Vvww^vvvvwwvv^vwyvvw!/wwi/vvyvysév«^vyw, A nők megállják helyüket A solti Uj Élet Termelőszövetkezetben a nők igen derekasan megállják a helyüket. Különösen a kertészetben végeznek jó munkát, s a dunaíöldvári piacra máris 96 csomó piros retket vit­tek eladni. A melegágyakban pedig igen szépek a palánták. Egy hold paprikát, káposztát, karfiolt palántázilak ki földbe a napok­ban. Tavaly is gaznélküii volt a kertészet, de az idén a dolgozók megfogadták, hogy még jobb munkát végeznek. Az asszonyok el­határozták, hogy egyiküknek sem lesz kevesebb 160 munkaegység­nél. A munkában példamutató Bajnok Sándomé, Sarok Lászlóné és Kalmár Tiborné. Gál Gúborné, MNDSZ járási titkár. ... Én megyek ki hozzájuk... Este vacsorára várjuk a tagságot A legjobb munkások között menetel A proletár nemzetköziség ünnepe Május elseje a világ dolgozói­nak hagyományos ünnepe. Min­den május elsején száz- és száz­millió dolgozó egyesül és tüntet --egy hadseregben, egy zászló alatt« — mint Engels írta 1890 május elsejéről, amely abban az évben vált először a proletáriátus nemzetközi harcának és szo­lidaritásának napjává az egész világon. Világszerte a munkásosztály, a dolgozók egységének jegyében ünnepük ma 1955 május elsejét. Hazánk dolgozó népe a felsza­badulás óta tizenegyedszer emeli magasra ezen a napon a dolgo­zók nemzetközi szolidaritásának zászlaját, és pártunk vezetésével még szorosabban felzárkózik a békéért, a demokráciáért, a szo­cializmusért vívott további harc­fa. Mit bizonyít ez a nap immár hatvanöt éve? Győzelmek lelke­sítő és figyelmeztető sorozatá­val bizonyítja, hogy a békés, sza­bad, alkotó élet, a népek jólété­nek megteremtéséhez minden or­szág proletárjainak és dolgozói­nak nemzetközi osztályegységére és testvéri szolidaritására kell törekedniük. Hiszen a dolgozók­nak az elnyomás és a kizsák­mányolás alól való felszabadí­tásáért vívott harc a kapitaliz­mus ellen nemzetközi méretek­ben folyik. Ez a harc éppen ezért megköveteli a világ munkásai­nak legszorosabb harci együtt­működését. Csak ez vezet majd olyan eredményre, hogy minden nép, az egész emberiség megsza­badul a dolgozók kizsákmányolá­sán és egész népek elnyomá^n alapuló tőkés rend imperialista járma alól. Május elseje éppen ezért annak bizonyítása, hogy az internacionalizmus elválasztha­tatlan alkotó eleme a munkás- osztály ideológiájának, kifejező­je a világ munkásait egyesítő proletár szolidaritásnak, és for­rása a proletáriátus erejének, megannyi győzelmének./ A proletár nemzetköziség esz­méje a marxizmussal együtt szü­letett. A tudományos szocializ­mus megteremtői, Marx és En­gels bizonyították be, hogy a tőke ellen vívott harc folytán minden ország és nemzet munká­sainak a legszorosabb egységre és testvéri szolidaritásra kell tö­rekedniük. Ez a biztosítéka a proletáriátus végső győzelmének, ezért tekintik a kommunista és munkáspártok egyik fő felada­tuknak, hogy a mélységes ha- zafiság és a proletár nemzetkö­ziség szellemében neveljék a dolgozók nagy tömegeit minden országban. Felszabadult hazánk pártunk vezetésével, a dolgozók s első­sorban a munkásosztály alkotó­munkája nyomán szocialis­ta nemzetté válik, A tizenegyedik szabad május elsején országunk, s benne megyénk dolgozóit is lelkesíti az a tudat, hogy hazánk, a Magyar Népköztársaság azok­nak az országoknak hatalmas táborához tartozik, amelyek le­rázták a kapitalizmus jármát, s egymás kölcsönös segítségével építik az új szocialista életet. Ennek köszönhetjük megannyi történelmi jelentőségű eredmé­nyünket. Ezért tanítja pártunk, hogy a proletárinternacionaliz- mus a szocialista nemzetek szel­lemi arculatának fontos vonása. A magyar dolgozók öntudatá­nak internacionalista átalakítá­sát pártunk fő feladatának te­kinti. E feladat megvalósítását a párt tudatos és állandó nevelő­munkája mellett, nagyban elő­segítik azok a tízéves új típusú kapcsolatok, amelyek hazánk és a nagy Szovjetunió között kiala­kultak. E kapcsolatok erősítik munkásosztályunkban az in­ternacionalizmus szükségességé­nek tudatát, s ennek szellemé­ben nevelik a dolgozó parasztok és az értelmiség nagy tömegeit. A szovjet nép nagyfokú in­ternacionalista öntudatának és magatartásának ragyogó példá­ja és tanúbizonysága ha­zánk felszabadítása a hor­thysta, hitleri1 és nyilas barbár­ság alól, a második világháború győzelmes befejezése folytán, amely háború megszabadította a népeket a hitleri zsarnokság jármából. Hazánkban a dolgozók egyre világosabban megértik, hogy a testvéri szovjet népek erős ke­ze szabadította ki Magyarorszá­got a hitleri fenevad karjai kö­zül. Hazánk a Szovjetunió segít­ségének, a béke és a szocia­lizmus egész tábora erejének köszönheti, hogy történelme folyamán eddig sose látott ütem­ben fejlesztheti népgazdaságát, és az ország dolgozóinak kultú­ráját. A proletárinlernaciona- lizmus eleven megtestesítői azok az újtípusú kapcsolatok, ame­lyek a szovjet nép és elsősor­ban a szovjet munkásosztály felmérhetetlen anyagi, politikai, erkölcsi és testvéri segítségén keresztül a Szovjetunióhoz fűzik a Magyar Népköztársaságot. A Szovjetunióhoz való viszony az igazi internacionalizmus leg­biztosabb próbaköve, mivel a Szovjetunió Kommunista Pártja politikája annak a mélységesen ínternaciohalista politikának mintaképe, amely megegyezik minden nép létérdekeivel. A kommunista és munkáspártok ezért a világ minden országá­ban a proletarinternacionaliz- mus szellemében arra nevelik tagjaikat, hogy szeressék a Szov­jetuniót, hogy legyenek olyan egyemesek és rendíthetetlenek, mint a bolsevikok, fegyverkezze­nek fel eszmeileg és edződjenek meg politikailag, hogy legyenek erkölcsileg tiszták, és meg­vesztegethetetlenek, hogy becsül­jék és,-segítség minden ország dolgozó népét, hogy szeressék határtalanul népüket s védel- mezzék önfeláldozóan annak ér­dekeit, mint ezt a Szovjetunió Kommunista Pártjának tagjaj teszik. Május elsejét, a dolgozók nemzetközi szolidaritásának nap­ját az idén a béke megőrzéséért és megszilárdításáért, a népek barátságának megerősítéséért, fokozódó harc közepette ünne­peljük. A néptömegek napjaink­ban állandó és mind nagyobb érdeklődéssel kísérik a nemzet­közi problémák megoldását. Az amerikai imperialisták em­bergyűlölő politikája ellen folyó harcban, új és széleskörű formái alakultak ki azoknak a nemzet­közi kapcsolatoknak, amelyek a különféle országok és különbö­ző társadalmi rétegek jóakarat ó embereit egyesítik. Az imperialisták halálosan fél­nek a béke eszméjétől, a dolgo­zóknak a békeharcban tanúsí­tott nemzetközi szolidaritásától, amely áthatja, az idei május 1-i Ünnepségeket. A Szovjetunió és a népi demokráciák, köztük ha­zánk sikerei is hatalmas ösztön­zői valamennyi nép békemoz- galmának. A proletárinternacio- naiizmus további szilárdítása ér­dekében ezért akkor teszünk legtöbbet a mai nap, ha a békés alkotómunka nagyszerű sikerei­nek hirdetésével, a felvonuláson való aktív részvételünkkel demonstráljuk pártunk és népünk egységét, a magyar munkások és parasztok államának erőssé­gét.

Next

/
Oldalképek
Tartalom