Bácskiskunmegyei Népújság, 1955. május (10. évfolyam, 102-126. szám)

1955-05-31 / 126. szám

s HAZÁNK IL Czeglédy László kormánybiztos irányításával megkezdődött a tokajhegyaljai szőlőterület felújítása. A képen: Czeglédy László kormánybiztos és Béres János, a Rákóczi Furmint-Oltványtermelő Szövetkezet tagja, 50 éves, elpusztult szőlőtőkét néznek. Az Erdészeti Tudományos Intézet Kísérleti Telepének erő­használati csoportja (Budakeszi) energiaveszteség-mérési kísér­leteket folytat. A képen; Dudok János és Molnár László energiavesztesé­gének mérése szerszámkísérlct közben. Holtai András laboráns a munkakörülményeket figyeli. Fiatal festőművészeink készülnek a varsói VIT-re. Bolgár József képén dolgozik. röúéb naípjs^ahásÍL kuUlítih szelepei fiiexjijhik kfpzëműüéizdiizk idd tejwlkut A napokban értekezletre ültek össze a me­gyei képzőművész csoport vidéki tagozatainak vezetői Kecskeméten. Az értekezletnek az volt a célja, hogy összegezzék a nemrég megalakult csoportok működésének eddigi tapasztalatait és eredményeit. Megtárgyalták egyúttal a megyei csoport egész évi munikatervét. A munkaterv rendkívül változatos. Városonként és havonként újabb és újabb érdekes tennivalót ír elő. A nyár folyamán például a képzőművészek Baján Is, Kiskunfélegyházán is. Kecskeméten is látogatá­sokat tesznek üzemeinkben, állami gazdasága­inkban, hogy megismerek dolgozó népünk al­kotó munkáját, hogy festményeiken hűen tud­ják ábrázolni az új típusú, szocializmust építő embert. _ ' Júliusban a kecskeméti és kiskunfélegyházi képzőművészek együtt üdülnek a Kiskunfélegy­házi Gépgyár szikrai munkásüdülőjében. Kép­zőművészeink és a munkásosztály legkiválóbb- jai közötti kapcsolat kitűnő példája, felejthetet­len alkalma lesz ez az üdülés. Több reprezentatív kiállítás rendezésére is sor kerül. Augusztus 20-án a bajai képzőmü- vészcsoport tagjai állítják ki legjobb grafikai műveiket a Türr István Múzeum kiállítási ter­mében. Kecskemétnek is jelentős képzőművészeti eseménye lesz augusztus 20. Ezen a napon nyit­ják meg Kecskeméten a KÍatona József Múzeum­ban Révész Imrének, a kecskeméti művésztelep egykori világhírű lakójánál?: műveiből összeállí­tott nagyjelentőségű, orszjágos jellegű emlékki­állítást. Révész Imre festményei mellett tanít­ványainak legjobb alkotásai is szerepelnek a ki­állításon. A kiállítások borát ez a rendezvény nem zárja le. Októberben! a Nógrád megyei ta­nács meghívására Balassagyarmatra viszik a ba­jai képzőművészek legjobb alkotásaikat, hogy ott kiállításon mutassák tje a város dolgozóinak. Még ebben a hónapban, Valószínűleg október hó 31-én nyílik meg Kecskeméten a megyei csoport nagy kiállítása, melyen k megye összes jelen­tősebb képzőművészei vesznek részt alkotásaik­kal. Ezt megelőzően Kiskun félegyházán lesz a helyi csoportnak egy kiállítása. Megyénk képzőművészeinek munkaprogram­jában több érdekes képzőművészeti előadás is szerepel. Baján rendszereben hetenként tartanak ilyen képzőművészeti tárkyú előadást. A tár­gyalt korszak képzőművészeti alkotásai mellett ízelítőt adnak a kor zenijéből is. Ezeknek az előadásoknak Baján igeit nagy sikere van. — Kecskeméten a megyeszékhelyen is sor kerül a TTIT-tel karöltve ilyen előadások rendezésére. Régészeti feltárások indulnak Katymáron, tompán és Kisszálláson Ülsz Központi Művészegyüttesének műsora az Érttel Színházban A megye déli járásai az el­múlt századok, évezredek em­lékeinek nagy temetője. A ba­jai, bácsalmási járásokban évek óta folyó ásatások gyűjtik az eltemetett korok emlékeit. A bajai Türr István Múzeum ré­gészeti osztálya gazdag anyagát őrzi a leletmentés eddigi ered­ményeinek. A legújabb ásatások Katymá- rcn folynak. A téglagyár agyag- bányájában a II. és III. szá­zadbeli szarmatákon lakótelep­re, sírmezőre és mellette a honfoglaló magyarok sír­mezejére bukkantak. A régi agyagbányában már folytak ásatások a negyvenes években. Lovassírok kerültek altkor napvilágra, a sírokban kengyeleket, zablákat, ezüst- csüngőket találtak. Kevés ér­deklődés mutatkozott akkor a múlt emlékei iránt. A leleteket sorsukra bízták és azok az idők folyamán elkallódtak. Az első leletmentés 1952-ben indult meg. Azóta is folyik. Az agyagbányától nyugatra húzódó egész terület feltárás alá kerül. A kutató munka két korszak történelmi emlékeit tárja fel. A II. és III. század szarmatakori lakótelepei mellett ritkás sír­mező és közvetlen mellette, a honfoglaláskori magyarok sír­mezeje kerül feltárásra. A tavaly megindult és az idén folytatódó kutatómunka már megállapította, hogy a honfoglaláskori magyarok temetkezési helyén temet­keztek az ittlakó magyarok egészen a XIV. századig, Nagy Lajos koráig. Az előkerült emlékek bizonyít­ják, ennék a kornak sírmező- sűrüsége tette lehetővé már eddig «2 sírnak a feltárását. Most egy újabb hasonló sűrű­ségű sírmező feltárására került sor. A temetkezési szokások is el­Pandur Móri igazsága M ánykorában is ilyen volt Pandur Mûri, és most is olyan — mióta Széli Kálmán fe­lesége: amit ő egyszer a fejébe vesz, annak úgy kell történnie, ha úgymond, »mindjárt az ég, föld összeszakad«. így történt az akkoriban sokat szidott munkarenddel is a ter­melőszövetkezetben. Különösen az asszonyok mérgét növelte, hogy hiába keltek akár reggel ötkor is, bizony nyolc-kilenc óra lett, mire eligazították, hogy az­nap ki, hol dolgozzék. Egész év­ben így volt ez 1953-ban. No, volt is mit hallgatni a ter­melőszövetkezet asszonyainak a falu szájától. Az alvégen, a föl­végen minden vénasszony csak arról pusmogott, s főleg vecser- nye után, hogy »így a szövetke­zet«, meg »úgy a tsz asszonyai....« Némelyikük odáig merészkedett, hogy a nyílt utcán kezdte szapul- ni Pandur Marit is, meg más menyecskéket is a tsz-ből. Azt tartják, »egyszer csordul­tig telik a pohár.« Ez történt a drágszéli Haladás Szövetkezet asszonyainak mérgével is. A múlt évben már torkig lettek a régi rendetlenséggel, a rossz munkaszervezéssel. Pandur Mari, azaz Széli Kálmánné (őt mát csak lánynéven ismerik a falu­ban), mit gondolt, mit nem, — éppen kukoricavetés után tör­tént — összehívta az asszonyo­kat egy este gyűlésre. Hogy, s mint folyt le, nem tudom, de ha­tároztak az asszonyok. Másnap tudtára adták a tsz vezetőségé­nek döntésüket: a kapásokat osszák fel egyéni parcellákra családonként, mégpedig egész évre. így akkor foghat a munká­hoz mindenki jókor reggel, amint csak tud — adta elő a küldött­ség, — így jó maguk is, meg a csoport is hasznát látja a szorgos munkának. Az asszonyoknak mifelénk nemcsak a családban, de a szövetkezetben is szavuk van. Alcadt néhány kerékkötő a fér­fiak közt, de mégis az asszonyok akarata érvényesült. (Nem is volt az akadékoskodóknak meg­állásuk az asszonyok előtt, majd egy évig.) Ettől kezdve nagyot fordult az élet a csoportban, de egész Drágszélen. A falu is, meg a ta­gok is jócskán csodálkozhattak az egyik napról a másikra sorako­zó változásokon. Kezdődött a kukoricakapálás­sal, Valósággal tűzbe jöttek az asszonyok Mindegyikük szemé­ben ott ragyogott a fogadalom: »mi majd megmutatjuk«. És tényleg megmutatták, győzelem­re jutott az igazságuk. /V em sokkal az asszonyok * emlékezetes döntése után szokatlan esemény játszódott le Széli Kálménék portáján. Ugyan ki látott már ilyet, vajon miért civódik most hajnalban Pandur Mári meg a férje? Széli Kálmán, Pandur Mári hites ura, jól megtermett ember létére, bizony szárítóban volt, amikor a tanácselnök, Beros elvtárs, jóreggelt köszönve elé- bük toppant. — Ti meg min civódtok, szét­szeditek ezt a kerékpárt? — mérte fel a helyzetet a tanács­elnök. Több se kellett Pandur Mari­nak, ami a szívén, az a nyelvén, a kis, pöttöm barna asszony kezdte ám szaporázni: — Ugye maga is látja! Képes lenne inkább szétszedni, mint­hogy nekem adja a kerékpárt. Mintha a hosszú lábaival nem előbb érné el a dolgát, mint cn! árulják, melyik kor egykori em­berének csontvázát őrzik. A szarmatasírok észak, déli fek- vésűek, a magyar sírok kelet, nyitóati | fekvésűek. Mintha az egykori magya­rok temetkezésükkel is azt akarták volna bizonyítani, hogy a messzi keletről jöt­tek új hazát keresni. A szdrmatakori sínmezőkből ólomszíjyeretek, gyöngyök és fibulák.í hajlított hátú kések mellett sima korongolt cserép­edényekbe bukkantak. E kor lakói elénk kereske­delmet folytathattak a ró­mai birodalommal. A hojnfoglaláskori és ezt kö­vető évszázadok sírmezői csont­vázai mellett bronz haj tűket, vascsattokat és durva készítésű, de már égetett kerámiai edé­nyeket t találtak. A katymári ásatások mellett újabb jrégészeti feltárás indul Tompán és Kisszálláson, Nincs ebben a nagy emberben egy csöpp szív sem!... Szidta-szidta hites urát Pandur Mári, mintha a világ sora dőlne össze a kerékpárral. Tudta ő jól, miért teszi! Újra felvillant ben­ne, hogy versenytársa, Szűcs Barcsa, talán már egy sort meg­kapált ,.. Férjé alig tudott szóhoz jutni. Végül,\hogy mentse a helyzetet, meg a csorbát szenvedett férfi­becsületet —- a kerékpárt a kis­kapuhoz támasztotta — és kezdte mondani a tanácselnöknek, miért is kaptak össze az ő áldott, jó kis feleségével. (Mert bizony így mondta!) Csak erre várt az asszonyka, — máé mint a kerékpárra! Kap­ta magát föl a kerékre é$ a következő percben már az utca­közbe fordulva lebegtette kék szoknyáját a friss reggeli szellő. M* it volt itt tenni? A férje, és a tanácselnök össze­néztek, feiert belőlük az egész­séges ;jókedv, vidáman kacagtak a tűzrőlpattant menyecske hadá­szati taktikájának. Mert, hogy taktika volt a reggeli pörlekedés — ezt mindhárman tudták. Nem tudom, volt-e folytatása a reggeli pörlekedésnek, de et­től kezdve minden reggel Pandur Mári kerékpárral járt a kapálás- ba. Azt azonban elmondták az asszoúyok, hogy ritkán tudták megelőzni. Pandur Mári legtöbb­ször már a második soron fordult vissza, amikor ők beálltak saját táblájuk első sorába. Solf mindenről tudnak, beszél- nek az asszonyok, különösen így ebédidőben. Sorra és rendre megliányják-vetik a falu sorsát, Éppen ezért, ki hallott már ilyet, hogy a drágszéli Haladás asszo­nyai között az ebéd után, újra, meg újra, egy dolog körül folyt a leghevesebb vita? Hol az egyi­ket, hol a másikat vallatták: mint csinálja otthon, hogy ina is azj elsők kőit kezdte a kapah

Next

/
Oldalképek
Tartalom