Bácskiskunmegyei Népújság, 1955. május (10. évfolyam, 102-126. szám)
1955-05-26 / 122. szám
Az idei párfokfafásí év íapaszíalafai Kecskeméten Varosuukban e hó végén fejezik be a pártoktatási évet Az egész évi oktatási munka eredményeként sokat fejlődött párttagságunk. Ezenkívül sok pártonkívüli a párttagokkal együtt tanulva, megértette pártunk III. kongresszusáriak nagy célkitűzéseit. Kecskeméten jelenleg hét ér üzem van. Termelőszövetkezeteinkben a tavalyihoz mérten sokkal nagyobb szorgalommal folyik a munka. Mindez arról tanúskodik, hogy a marxizrmis- ieninizmus nagy, korszakot formáló tanításai városunkban is mind termékenyebb talajba hatolnak. A dolgozóik megértik: a párt a népért van s ezért boldogulásunk záloga a párt programjának megvalósítása, útmutatásainak hű követése. Pártunk tízéves harcát tanulmányozva, különösen a fiatalabbak jobban megtanulták becsülni, szeretni mindazt, amit a Szovjetunió baráti támogatásával, pártunk vezetésével tíz esztendő alatt alkottunk. A munka hevületében természetesen Követtünk el hibákat is, ezt senki sem tagadja. De ez az ország most már visszavonhatatlanul a dolgozóké. Nincs a világnak any- nyi kincse, amelyért szabad jelenünket rabszolga múltúnkért felcserélnénk. Egyöntetű véleményként hangzott ez el, nemcsak a Kecskeméti Gépgyárban és a Lakatosipari Vállalatnál, de a Lenin, Kossuth és más termelőszövetkezeteinkben, s va.a- mennyi pártszervezetünkben is. Lelkesítették ezek az igazságok a pártoin-kívülieket, munkásokat, tsz-tagokat, egyénileg dolgozó parasztokat is. A Párt című téma feldolgozása volt a legeredményesebb. Elénk viták, helyeslő, alkotó vélemények alakultak ki a pártegység tekintetében; egyhangúan elítélték a jobboldali, apárt egységét bomlasztó nézeteket. Erősödött az ellenséggel szemben tanúsított osztályharcos szellem is. A Cipőgyárban például az egyik dolgozó egy Kulak kai lakik egy udvarban. A kulák az ő távol-létében a hatóságot félrevezetve azt állította, hogy az ott talált disznó nem az övő, hanem a cipőgyári dolgozóé. Mikor ő ezt megtudta, első dolga az volt, hogy feljelentse és leleplezze a törvénysértő kulákot. A propagandisták nagyTé- sze eleget tett pártmegbizatésá- nak. A 116 propagandista közül 30 kapóit elismerő oklevelet, közöttük olyanok, mint Kotvics és Farkas elvtársak, akik időjárással mitsem törődve, esőben, hóban jártak a termelőcsoportokba az oktatást vezetni, vagy Ki- bédi elvtárs, a Gyufagyár igazgatója, aki elfoglaltsága ellenére is szállított időt, hogy az üzem dolgozóival megismertesse pártunk tanításait. Mindezek eredményeként párttagságunk 42 százaléka vett részt szervezett oktatásban. A nagyüzemei!, mint a Kecskeméti Gépgyár, Alföldi Kecskeméti Konzervgyár pártszervezetei élenjártak ebben. Noha az eredmények nem lekicsinylendóli, mégsem lehetünk velük megelégedve. Pártoktatásunk még messze elmaradt a követelményektől, melynek oka, hogy a városi pártbizottság és az alapszervezetek nem tekintették ezt központi feladatuknak. Az elméleti munka színvonala is alacsony volt. A vezető, de egyszerű párttagok közül sokan lebecsülték a kongresszusi anyagot, arra hivatkozva, hogy arról a különféle gyűléseken, aktíva- értekezleteken már hallottak. Sok vezető elvtárs arra hivatkozva, hogy egyetemre jár. nem vesz részt pártoktatásban, mondván, erre párthatározat van. Azt azonban semmiféle párthatározat nem mondja ki, hogy propagandamunkát ne végezzen. Nem gondolnánk, hogy valami nagy megerőltetésbe kerülne egy ilyen vezetőnek, ha kéthetenként saját üzemében, vagy tsz-ben, például egy alapfokú oktatást levezetne. A gazdaságvezető elvtársakra is vonatkozik, hogy elsősorban kommunisták és csak azután gazdaságvezetők, tehát pártmunkát végezniük kell. Persze, szép számmal vannak olyanok, akik e téren példát mutattak, mint Sersényi elvtárs a Cipőgyár igazgatója, vagy Farkas elvtárs az Útfenntartó Vállalat igazgatója. Előfordult olyan eset is, hogy egyes vezetek, ha el is vállalták ezt a megbízatást, úrhatnám módon »áttestálták" a beosztottjukra, mint például Sán- tha elvtárs a SERNEVÁL igazgatója, s így történt, hogy a Törekvés TSZ-ben az egész évben lényegében nem is folyt pártoktatás. Nem egy helyen pártvezetőségi tagjaink, sőt párttitkáraink sem jártak elől jó példával tanulásban, mint például a MESZÖV-nél dolgozó elvtársak. Akadlak olyan propagandisták, akik méltatlanná váltak arra, hogy propaganda munkát végezzenek. Sokszor készületlenül jöttek el, vágj' egyáltalán meg sem jelentek a propagandista konferencián, mint pé, dául Füzesgyarmati elvtárs. Ha a propagandista nem készül fei lelkiismeretesen, annak természetesen szétesik a szemináriuma, hiszen senkit sem lehet arra kötelezni, hogy drága idejét haszontalanul töltse cl ott, ahoi semmit sem lehet tanulni. Mindezek természetesen azért fordulhatlak elő, mert a városi bizottság agit.-prop. osztálya kevés ellenőrzést gyakorolt. Több segítséget kellett volna adni a koníerenciavezetőknek és a propagandistáknak. Az idei tapasztalatokon okulva, a következő oktatási évben nagyobb gonddal fogjuk kiválogatni a propagandista konferenciák vezetőit. Ezzel a munkával a városi bizottság legképzettebb tagjait, párt, állami és tömegszervezeti vezetőket bízunk meg. De ugyanilyen gondot fordítunk a propagandisták kiválogatására is. Minél több jólképzett vezető elvtárs lesz megbízva a propagandamunkával, annál sikeresebb lesz az oktatási év. Különös gondot fordítunk a termelő- csoportok, a gépállomás, nagyüzemek oktatására, ezért oda a legfejlettebb propagandistákat biztosítjuk. A Központi Vezetőség legújabb, a pártoktatásról szóló határozata már most is nagy érdeklődést keltett a párttagság körében. Különösen a politikai gazdaságtan tanulmányozása és a »Marxizmus-leninizrr.us alapjai« tanfolyamra figyeltek fel sokan. Nagy gonddal fogjuk előkészíteni a politikai iskolákat is, melyeknek tematikája igen érdekes, s minden bizonnyal örömmel tanulmányozzák majd azok, akik először vesznek részt szervezett pártok tatáson. A jövő évi pártoktatás csak akkor lehet sikeres, ha ezt az egész pártbizottság szívügyének tekinti, ha az előkészítés nagy feladatait együttes, kollektív erővel oldjuk meg. Németi Józsefné, agit.-prop. oszt. vezető, Kecskemét. A Népujság_po$tájából Többen túlszárnyalják április havi eredményeiket A május elsejei közös ünnep- ismerték öt, mint aki csak 112 ség után, új erővel, friss lendü- százalékot képes elérni. Most, lettel kezdtünk a május havi hogy jobban belejött a munká- terv időelőtti teljesítéséhez. A ba, —. meg az idősebbek tapasz- legjobbak már az első nap tel- talatát jól hasznosítja — elérte a jesítették, sőt túlteljesítették 130 százalékot. Ezzel az ered- úgy mennyiségben, mint minő- ménnyel, mint fiatal tilos, túl- ségben április tiavi eredményei- szárnyalja az üzemátlagot, két. Kovács Antal sztalianovis- Munkaidő után dolgozóink ta tilos 135 százalékot teljesített nem sietnek haza, hanem az május 1 tiszteletére. Az eltelt 20 üzem csinosításán fáradoznak, nap mindegyikén húsz százalék- Már közösen kimeszeltük az kai túlszárnyalta napi tervét. üzemi épületeket, virágoskeltet Sztakó Anna is többet teljesí- létesítettünk, gyümölcsfákat ülteti, mint az előző időszakokban, tettünk. Ebben a munkában Szi- Tesch Ferencné 130 százalékot, lágyi Juliánná művezető tűnt ki. a préselő-brigád tagjai pedig 155 aki szépérzékével igen csinossá százalékot értek el. Igen meg- varázsolta üzemünk belső helyi- iepő Dóra Ferencnek munkája, ségeit. és a környékét. Mint ifjú tilos, igen magas tel- Vári György üzemvezető, j esi t mony ével csodáihoz tat ja el Délmngyarországi Rostkiké szitO. munkatársait. Nemrég még úgy Kisszállás. HKJOOOOOOOOOOCHXXXXIOCOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOO oc A SZOT és a Minisztertanács vándorzászlajáért Talán • még emlékeznek az elvtársak, amikor arról írtam, hogy több, mint valószínű, hogy az első negyedévi jó munkáink gyümölcseként, elnyerjük az elüzemi címet. Most arról szeretnék először írni, hogy ismét elnyertük az élüzemi címet. Ez a .tény, s az a tudat, hogy csak jó munkával tudjuk megtartani, még lelkesebb munkavégzésre serkentette minden dolgozónkat. Május 10-én egyhangúlag csatlakoztunk a húsz budapesti üzem felhívásához és megígértük, hogy éves tervünket 104 százalékra, december 25-re teljesítjük. Igaz, a mostani időkben nem várja dolgozóinkat az áruval megrakott vagonok hosszú sora, de ennek ellenére minden kocsi teljesíti napi tervét. Ez tulajdonítható annak, hogy a vállalat- vezetés igyekszik biztosítani a megfelelő munkalehetőséget. Hogy ez sikerült, bizonyítja az is, hogy május 17-ig 103.4 százalékra teljesítettük havi tervünk esedékes részét. A kirendeltségek versenyében első Kiskunhalas, második Baja, harmadik B ácsbakod negyedik» Jánoshalma, ötödik Bácsalmás, hatodik Kalocsa. Célunk, hogy olcsón és gyorsan szállítsuk az árut s ezzel biztosítsuk magunknak a második negyedévben is az élüzemi címet s vele együtt véglegesen a SZOT és Minisztertanács vándorzászlaját is. Kiss Fercncnc, Baja (BELSPEDt fiz elvtársi szónak meg van a loganatja mohó várakozást, rokonszenvet és közönyt lehet kiolvasni ezekből a szemekből. Amikor szólásra nyílik a mérnök ajka, mintha fogadalmat mondana, mintha maga a nép mondana ítéletet: — Nincs tervem az elemek megfékezésére, uram — a hangja ércesen cseng, kemény és határozott. — Nem kecsegtet sikerrel egyik'sem a rendelkezésünkre álló eszközök közül' Nézze csak ... Az ablakhoz lép, felengedi a redőnyt. Az éjszaka rőt fényben tündököl odakint. Kísérteties. Pompás, de szivszorítóan fenyegető. Olyan, mint a nép, amelynek szíve haragtól izzik. Gyűlöli fosztogatóit-. Az égboltot, mintha végtelen vörös drapériákkal vonták volna be. A lángok tűz- aszlopa magasba tör. A vörös fény ráesik az ablak- iái állók arcára. Achmed olyan ,őle, mint egy szépséges bronzszobor. Julka, könnyein kérész- sül mosolyog, úgy nézi magára- ;ulált szerelmesét, a béke új, látorszívű harcosát. — Nézze! — ismétli Achmed : » szembenéz az amerikaival. — ; ,átja? A lángok az egeket veik. Maga azt hiszi, hogy elolthatja? Nos, rajta: próbálja meg! Ellép az ablaktól. Hátatfordít ■ i toporzékoió amerikainak. Te- sintete bátran, szenvedélyesen ■s büszkén találkozik a lányijai. Messzire világítanak a lángok ,z éiszakában. (Végei XX. Nemcsak a düh keríti hatalmába a fiatal mérnököt. Sokkal inkább a mérhetetlen szégyen érzete. Alávalónak érzi magát, megvetésre méltónak Nem mer Jutkára nézni, kerüli a tekintetét. Zavartan, megsemmisül ten lesüti a szemét. Ez hát az élelmiszergyár energiaellátása — gondolja szégyenkezve — ezek hát a békés, építő célok. Miért sürgős a kőolaj az amerikaiaknak? Nem, nem azért, hogy a mi népünk, a mi szerencsétlen, szenvedő népünk jobban éljen..: Igazad volt Julka, igazad van édesem, egyetlenem... Milyen együgyű, mily hiszékeny és értelmetlen tud lenni az em- fcCJT . ; ; Achmed szíve mind nehezebb. Arra gondol: attól lenne köny- nyebb, ha a kezébe foghatná Julka fehér kezét és fölé hajolhatna bűnbánóan, szégyenke- zően, megalázottan. Mert semmi sem menti, nem mentheti, eddigi förtelmes gyarlóságát, bűnö3 tévelygését... Mit mondott ez a visszataszító, hencegő csirkefogó? Nálunk, Kaliforniában gyorsabban eloltják? Hát csak oltsák el. Menjen a pokolba. A fene törődik vele. Takarodjon innen ez a pimasz, ide tolakodott semmirekellő. Gálád söpredék, fosztogató haramiák — izzik Achmedben a gyűlölet, s a keze ökölbe szorul. — Ah, de jó volna a gyalázatos képébe vágni, leköpni, megragadni a gallérját és meglódítani, hogy a lába se érje a földet. — Menjetek — lángol benne a harag — hordjátok el magatokat! Szemtelenkedjetek Kaliforniában, vagy bánom is én akárhol, ahol megtűrnek benneteket. Dickson hangja rázza fel gondolataiból. Egyenesen hozzáfordul, neki szól az amerikai: — Nos, ön kitűnő szakember, tehetséges mérnök, önnek sincs elfogadható terve, sikeresnek ígérkező elgondolása a gyors mentésre? A vállalat, a kormány, mi valamennyien a leg- messzebbmenően értékelnénk és honorálnánk... Achmed felemeli a fejét. Kiegyenesedik. Kihúzza magát, szinte felmagasodik a yenki előtt. Julka nagy nyugalma szertefoszlik ezekben a másodpercekben. Kezét a szívére szorítja, nehogy meghallják a közelállók, milyen gyorsan, milyen eszeveszetten dobog. — Achmed, mindenem — rebegi hangtalanul. — Élj, ne vessz el, maradj az enyém... a miénk! A zajos, füstös szobában mindenki elcsendesedik, minden szem Achmedre tekint. Irigy sóvárgást, gonosz gyűlöletet» , , ,,-------[ nagy iti am a iegjoot) minőségű papriI Árrá a Kérdésre,! kat a Kalocsai F uszerpapírikaipart Vállalatnál, a következőket válaszolják; Vasa József művezető és munkatársai. Miért? Azért — adják rá a feleletet —, mert rendszeresen többet, jobbat, s főleg olcsóbban őrölnek, mint a többi ma lombok ek. Április hónapban csak a portási veszteség csökkentésével 185 kilogramm félterméket takarítottak meg. . Ennek módszeréről beszélgetünk Vass József elvtárssa!. December végén vette át a Kalocsai Fűszerpaprikaipari Vállalat paprikaőrlő malmának vezetését. Már az első nap látta hogy munkatársait nagyobb öntevékenységre, leleményességre ! kezdeményezésre kell nevelnie. Éppen ezért egy hét után megbeszélésre hívta össze őkel., ahol személy szerint mindenkivei közölte, hogy mit kell tennie. Megmagyarázta, hogy ha gyenge a nyersanyag, az öt-hat mázsás őrlőkövet ritkábban, ha jó a nyersanyag, gyakrabban kell élesíteni. — Ne várjatok, elvtársak, anra, hogy mindent mondjak, amit tenni kell. Csali ha leleményesek vagytok, egymást segítitek, tudunk előbbre haladni.---------r——:-----;------j— meg is volt a kellő foganatja. Igaz, A Z elvtársi szónak yass elv társ mindig ott volt, ahol a munka neheze, de sikerült munkatársaival megértetni, s főleg bebizonyítani, hogy a leleményesség, az egymás segítése milyen döntő a napi munkában. Már az első hónapban, azaz januárban naponta 1—1.5 mázsa paprikával őröltek többet, mint az e!őző időszakban. Romsics István, Szarvas János, meg még két társuk pedig elérte a sztahanovista szintet. Vass elvtárs nem nyugodott egy percre sem. Mái- csak azért sem, mert látta, hogy még nem kielégítő a paprika minősége. Ismét összehívta társait, s elmondotta nekik, hogy arra törekedjenek, hogy a jellegmintánál egy színárnyalattal mindig pirosabb legyen a paprika, s akkor nem lesz kifogás a színre. Tanácsát megfogadták. Az üzemi versenyhíradó gyakran közölte a Vass- brigád nevét, akik jóminőségü paprikát gyártanak. így kerültek az élre. A köztudatba is bekerült, hogy amit a Vass-tarigád megígér, azt feltétlenül teljesíti is. Ezután került sor arra a megbeszélésre, hogy miképpen lehetne még csökkenteni a paprikaőrlés önköltségét. Vass elvtárs itt is helyesen tárta társai elé a tennivalókat; — Ha gondosabban öntögetiték a garatba a félkészanyagot, ha ügyeltek arra, hogy amikor a zsákba szeditek- a paprikát, akkor ne poroljon, havonta 100—200 kilogramm féltérméket tudunk megtakarítani. — A brigád tágjai hallgattak vezetőjükre, amit igazol az is, hogy áprilisban 185 kilogramm félterméket takarítottak meg azzal, hogy a portási veszteséget csökkentették. Ezzel egy idő ben terven felül 50 mázsa éöesncmes paprikát őröltek. V i" .2 " I munkatársai egy perci-c sem csökikénlétlék VSSS elyfars ) munkájuk lendületét. Május első dekádjábia 118 százalékra teljesítették tervüket. Most üzért harcolnak, hogy a hónap vegére a portási veszteséget 2.7 százalékról 2.2 százalékra csökkentsék s így 100 kilogramm fatermékét takarítsanak meg az üzemnek.
