Bácskiskunmegyei Népújság, 1955. május (10. évfolyam, 102-126. szám)

1955-05-26 / 122. szám

Az idei párfokfafásí év íapaszíalafai Kecskeméten Varosuukban e hó végén fejezik be a pártoktatási évet Az egész évi oktatási munka eredményeként sokat fejlődött párttagságunk. Ezenkívül sok pártonkívüli a párttagokkal együtt tanulva, megértette pár­tunk III. kongresszusáriak nagy célkitűzéseit. Kecskeméten jelenleg hét ér üzem van. Termelőszövetkeze­teinkben a tavalyihoz mérten sokkal nagyobb szorgalommal folyik a munka. Mindez arról tanúskodik, hogy a marxizrmis- ieninizmus nagy, korszakot for­máló tanításai városunkban is mind termékenyebb talajba ha­tolnak. A dolgozóik megértik: a párt a népért van s ezért boldo­gulásunk záloga a párt prog­ramjának megvalósítása, útmu­tatásainak hű követése. Pártunk tízéves harcát tanul­mányozva, különösen a fiatalab­bak jobban megtanulták becsül­ni, szeretni mindazt, amit a Szovjetunió baráti támogatásá­val, pártunk vezetésével tíz esz­tendő alatt alkottunk. A munka hevületében természetesen Kö­vettünk el hibákat is, ezt senki sem tagadja. De ez az ország most már visszavonhatatlanul a dolgozóké. Nincs a világnak any- nyi kincse, amelyért szabad je­lenünket rabszolga múltúnkért felcserélnénk. Egyöntetű véle­ményként hangzott ez el, nem­csak a Kecskeméti Gépgyárban és a Lakatosipari Vállalatnál, de a Lenin, Kossuth és más ter­melőszövetkezeteinkben, s va.a- mennyi pártszervezetünkben is. Lelkesítették ezek az igazságok a pártoin-kívülieket, munkásokat, tsz-tagokat, egyénileg dolgozó parasztokat is. A Párt című téma feldolgo­zása volt a legeredményesebb. Elénk viták, helyeslő, alkotó vé­lemények alakultak ki a párt­egység tekintetében; egyhangú­an elítélték a jobboldali, apárt egységét bomlasztó nézeteket. Erősödött az ellenséggel szem­ben tanúsított osztályharcos szellem is. A Cipőgyárban pél­dául az egyik dolgozó egy Ku­lak kai lakik egy udvarban. A kulák az ő távol-létében a ható­ságot félrevezetve azt állította, hogy az ott talált disznó nem az övő, hanem a cipőgyári dol­gozóé. Mikor ő ezt megtudta, első dolga az volt, hogy felje­lentse és leleplezze a törvény­sértő kulákot. A propagandisták nagyTé- sze eleget tett pártmegbizatésá- nak. A 116 propagandista közül 30 kapóit elismerő oklevelet, kö­zöttük olyanok, mint Kotvics és Farkas elvtársak, akik időjárás­sal mitsem törődve, esőben, hó­ban jártak a termelőcsoportokba az oktatást vezetni, vagy Ki- bédi elvtárs, a Gyufagyár igaz­gatója, aki elfoglaltsága ellené­re is szállított időt, hogy az üzem dolgozóival megismertesse pártunk tanításait. Mindezek eredményeként párttagságunk 42 százaléka vett részt szervezett oktatásban. A nagyüzemei!, mint a Kecskeméti Gépgyár, Alföldi Kecskeméti Konzervgyár pártszervezetei élenjártak ebben. Noha az ered­mények nem lekicsinylendóli, mégsem lehetünk velük meg­elégedve. Pártoktatásunk még messze elmaradt a követelmé­nyektől, melynek oka, hogy a városi pártbizottság és az alap­szervezetek nem tekintették ezt központi feladatuknak. Az elmé­leti munka színvonala is ala­csony volt. A vezető, de egy­szerű párttagok közül sokan le­becsülték a kongresszusi anya­got, arra hivatkozva, hogy arról a különféle gyűléseken, aktíva- értekezleteken már hallottak. Sok vezető elvtárs arra hi­vatkozva, hogy egyetemre jár. nem vesz részt pártoktatásban, mondván, erre párthatározat van. Azt azonban semmiféle párthatározat nem mondja ki, hogy propagandamunkát ne vé­gezzen. Nem gondolnánk, hogy valami nagy megerőltetésbe ke­rülne egy ilyen vezetőnek, ha kéthetenként saját üzemében, vagy tsz-ben, például egy alap­fokú oktatást levezetne. A gaz­daságvezető elvtársakra is vo­natkozik, hogy elsősorban kom­munisták és csak azután gazda­ságvezetők, tehát pártmunkát végezniük kell. Persze, szép számmal vannak olyanok, akik e téren példát mutattak, mint Sersényi elvtárs a Cipőgyár igazgatója, vagy Farkas elvtárs az Útfenntartó Vállalat igaz­gatója. Előfordult olyan eset is, hogy egyes vezetek, ha el is vál­lalták ezt a megbízatást, úrhat­nám módon »áttestálták" a be­osztottjukra, mint például Sán- tha elvtárs a SERNEVÁL igaz­gatója, s így történt, hogy a Törekvés TSZ-ben az egész év­ben lényegében nem is folyt pártoktatás. Nem egy helyen pártvezető­ségi tagjaink, sőt párttitkáraink sem jártak elől jó példával tanulásban, mint például a MESZÖV-nél dolgozó elvtársak. Akadlak olyan propagan­disták, akik méltatlanná váltak arra, hogy propaganda munkát végezzenek. Sokszor készületle­nül jöttek el, vágj' egyáltalán meg sem jelentek a propagan­dista konferencián, mint pé, dául Füzesgyarmati elvtárs. Ha a propagandista nem készül fei lelkiismeretesen, annak termé­szetesen szétesik a szemináriu­ma, hiszen senkit sem lehet arra kötelezni, hogy drága idejét ha­szontalanul töltse cl ott, ahoi semmit sem lehet tanulni. Mindezek természetesen azért fordulhatlak elő, mert a városi bizottság agit.-prop. osztálya ke­vés ellenőrzést gyakorolt. Több segítséget kellett volna adni a koníerenciavezetőknek és a pro­pagandistáknak. Az idei tapasztalatokon okul­va, a következő oktatási évben nagyobb gonddal fogjuk kiválo­gatni a propagandista konferen­ciák vezetőit. Ezzel a munkával a városi bizottság legképzettebb tagjait, párt, állami és tömeg­szervezeti vezetőket bízunk meg. De ugyanilyen gondot fordítunk a propagandisták kiválogatására is. Minél több jólképzett vezető elvtárs lesz megbízva a propa­gandamunkával, annál sikere­sebb lesz az oktatási év. Külö­nös gondot fordítunk a termelő- csoportok, a gépállomás, nagy­üzemek oktatására, ezért oda a legfejlettebb propagandistákat biztosítjuk. A Központi Vezetőség leg­újabb, a pártoktatásról szóló határozata már most is nagy ér­deklődést keltett a párttagság körében. Különösen a politikai gazdaságtan tanulmányozása és a »Marxizmus-leninizrr.us alap­jai« tanfolyamra figyeltek fel sokan. Nagy gonddal fogjuk elő­készíteni a politikai iskolákat is, melyeknek tematikája igen ér­dekes, s minden bizonnyal öröm­mel tanulmányozzák majd azok, akik először vesznek részt szer­vezett pártok tatáson. A jövő évi pártoktatás csak akkor lehet sikeres, ha ezt az egész pártbizottság szívügyé­nek tekinti, ha az előkészítés nagy feladatait együttes, kollek­tív erővel oldjuk meg. Németi Józsefné, agit.-prop. oszt. vezető, Kecskemét. A Népujság_po$tájából Többen túlszárnyalják április havi eredményeiket A május elsejei közös ünnep- ismerték öt, mint aki csak 112 ség után, új erővel, friss lendü- százalékot képes elérni. Most, lettel kezdtünk a május havi hogy jobban belejött a munká- terv időelőtti teljesítéséhez. A ba, —. meg az idősebbek tapasz- legjobbak már az első nap tel- talatát jól hasznosítja — elérte a jesítették, sőt túlteljesítették 130 százalékot. Ezzel az ered- úgy mennyiségben, mint minő- ménnyel, mint fiatal tilos, túl- ségben április tiavi eredményei- szárnyalja az üzemátlagot, két. Kovács Antal sztalianovis- Munkaidő után dolgozóink ta tilos 135 százalékot teljesített nem sietnek haza, hanem az május 1 tiszteletére. Az eltelt 20 üzem csinosításán fáradoznak, nap mindegyikén húsz százalék- Már közösen kimeszeltük az kai túlszárnyalta napi tervét. üzemi épületeket, virágoskeltet Sztakó Anna is többet teljesí- létesítettünk, gyümölcsfákat ül­teti, mint az előző időszakokban, tettünk. Ebben a munkában Szi- Tesch Ferencné 130 százalékot, lágyi Juliánná művezető tűnt ki. a préselő-brigád tagjai pedig 155 aki szépérzékével igen csinossá százalékot értek el. Igen meg- varázsolta üzemünk belső helyi- iepő Dóra Ferencnek munkája, ségeit. és a környékét. Mint ifjú tilos, igen magas tel- Vári György üzemvezető, j esi t mony ével csodáihoz tat ja el Délmngyarországi Rostkiké szitO. munkatársait. Nemrég még úgy Kisszállás. HKJOOOOOOOOOOCHXXXXIOCOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOO oc A SZOT és a Minisztertanács vándorzászlajáért Talán • még emlékeznek az elvtársak, amikor arról írtam, hogy több, mint valószínű, hogy az első negyedévi jó munkáink gyümölcseként, elnyerjük az elüzemi címet. Most arról szeretnék először írni, hogy ismét elnyertük az élüzemi címet. Ez a .tény, s az a tudat, hogy csak jó munkával tudjuk megtartani, még lelkesebb munkavégzésre serkentette minden dolgozónkat. Május 10-én egyhangúlag csatlakoztunk a húsz budapesti üzem felhívásához és megígértük, hogy éves tervünket 104 százalékra, december 25-re teljesítjük. Igaz, a mostani időkben nem várja dolgozóinkat az áruval megrakott vagonok hosszú sora, de ennek ellenére minden kocsi teljesíti napi tervét. Ez tulajdonítható annak, hogy a vállalat- vezetés igyekszik biztosítani a megfelelő munkalehetőséget. Hogy ez sikerült, bizonyítja az is, hogy május 17-ig 103.4 százalékra teljesítettük havi tervünk esedékes részét. A kirendeltségek ver­senyében első Kiskunhalas, második Baja, harmadik B ácsbakod negyedik» Jánoshalma, ötödik Bácsalmás, hatodik Kalocsa. Célunk, hogy olcsón és gyorsan szállítsuk az árut s ezzel biztosítsuk magunknak a második negyedévben is az élüzemi címet s vele együtt véglegesen a SZOT és Minisztertanács ván­dorzászlaját is. Kiss Fercncnc, Baja (BELSPEDt fiz elvtársi szónak meg van a loganatja mohó várakozást, rokonszenvet és közönyt lehet kiolvasni ezek­ből a szemekből. Amikor szólásra nyílik a mérnök ajka, mintha fogadal­mat mondana, mintha maga a nép mondana ítéletet: — Nincs tervem az elemek megfékezésére, uram — a hang­ja ércesen cseng, kemény és ha­tározott. — Nem kecsegtet si­kerrel egyik'sem a rendelkezé­sünkre álló eszközök közül' Nézze csak ... Az ablakhoz lép, felengedi a redőnyt. Az éjszaka rőt fényben tün­dököl odakint. Kísérteties. Pom­pás, de szivszorítóan fenyegető. Olyan, mint a nép, amelynek szíve haragtól izzik. Gyűlöli fosz­togatóit-. Az égboltot, mintha végtelen vörös drapériákkal vonták volna be. A lángok tűz- aszlopa magasba tör. A vörös fény ráesik az ablak- iái állók arcára. Achmed olyan ,őle, mint egy szépséges bronz­szobor. Julka, könnyein kérész- sül mosolyog, úgy nézi magára- ;ulált szerelmesét, a béke új, látorszívű harcosát. — Nézze! — ismétli Achmed : » szembenéz az amerikaival. — ; ,átja? A lángok az egeket ve­ik. Maga azt hiszi, hogy elolt­hatja? Nos, rajta: próbálja meg! Ellép az ablaktól. Hátatfordít ■ i toporzékoió amerikainak. Te- sintete bátran, szenvedélyesen ■s büszkén találkozik a lányij­ai. Messzire világítanak a lángok ,z éiszakában. (Végei XX. Nemcsak a düh keríti ha­talmába a fiatal mérnököt. Sok­kal inkább a mérhetetlen szé­gyen érzete. Alávalónak érzi magát, megvetésre méltónak Nem mer Jutkára nézni, kerüli a tekintetét. Zavartan, meg­semmisül ten lesüti a szemét. Ez hát az élelmiszergyár ener­giaellátása — gondolja szégyen­kezve — ezek hát a békés, építő célok. Miért sürgős a kőolaj az amerikaiaknak? Nem, nem azért, hogy a mi népünk, a mi szeren­csétlen, szenvedő népünk job­ban éljen..: Igazad volt Julka, igazad van édesem, egyetlenem... Milyen együgyű, mily hiszékeny és értelmetlen tud lenni az em- fcCJT . ; ; Achmed szíve mind nehezebb. Arra gondol: attól lenne köny- nyebb, ha a kezébe foghatná Julka fehér kezét és fölé hajol­hatna bűnbánóan, szégyenke- zően, megalázottan. Mert semmi sem menti, nem mentheti, eddi­gi förtelmes gyarlóságát, bűnö3 tévelygését... Mit mondott ez a visszataszító, hencegő csir­kefogó? Nálunk, Kaliforniában gyorsabban eloltják? Hát csak oltsák el. Menjen a pokolba. A fene törődik vele. Takarodjon innen ez a pimasz, ide tolako­dott semmirekellő. Gálád söpre­dék, fosztogató haramiák — iz­zik Achmedben a gyűlölet, s a keze ökölbe szorul. — Ah, de jó volna a gyalázatos képébe vágni, leköpni, megragadni a gallérját és meglódítani, hogy a lába se érje a földet. — Men­jetek — lángol benne a harag — hordjátok el magatokat! Szemtelenkedjetek Kaliforniá­ban, vagy bánom is én akárhol, ahol megtűrnek benneteket. Dickson hangja rázza fel gon­dolataiból. Egyenesen hozzá­fordul, neki szól az amerikai: — Nos, ön kitűnő szakember, tehetséges mérnök, önnek sincs elfogadható terve, sikeresnek ígérkező elgondolása a gyors mentésre? A vállalat, a kor­mány, mi valamennyien a leg- messzebbmenően értékelnénk és honorálnánk... Achmed felemeli a fe­jét. Kiegyenesedik. Kihúzza magát, szinte felmagasodik a yenki előtt. Julka nagy nyugalma szerte­foszlik ezekben a másodpercek­ben. Kezét a szívére szorítja, nehogy meghallják a közelállók, milyen gyorsan, milyen eszeve­szetten dobog. — Achmed, mindenem — rebegi hangtalanul. — Élj, ne vessz el, maradj az enyém... a miénk! A zajos, füstös szobában min­denki elcsendesedik, minden szem Achmedre tekint. Irigy sóvárgást, gonosz gyűlöletet» , , ,,-------[ nagy iti am a iegjoot) minőségű papri­I Árrá a Kérdésre,! kat a Kalocsai F uszerpapírikaipart Vál­lalatnál, a következőket válaszolják; Vasa József művezető és munkatársai. Miért? Azért — adják rá a feleletet —, mert rendszeresen többet, jobbat, s főleg ol­csóbban őrölnek, mint a többi ma lombok ek. Április hónapban csak a portási veszteség csökkentésével 185 kilogramm féltermé­ket takarítottak meg. . Ennek módszeréről beszélgetünk Vass József elvtárssa!. December végén vette át a Kalocsai Fűszerpaprikaipari Vál­lalat paprikaőrlő malmának vezetését. Már az első nap látta hogy munkatársait nagyobb öntevékenységre, leleményességre ! kezdeményezésre kell nevelnie. Éppen ezért egy hét után meg­beszélésre hívta össze őkel., ahol személy szerint mindenkivei közölte, hogy mit kell tennie. Megmagyarázta, hogy ha gyenge a nyersanyag, az öt-hat mázsás őrlőkövet ritkábban, ha jó a nyers­anyag, gyakrabban kell élesíteni. — Ne várjatok, elvtársak, anra, hogy mindent mondjak, amit tenni kell. Csali ha leleményesek vagytok, egymást segítitek, tudunk előbbre haladni.---------r——:-----;------j— meg is volt a kellő foganatja. Igaz, A Z elvtársi szónak yass elv társ mindig ott volt, ahol a munka neheze, de sikerült munkatársaival megértetni, s főleg bebizonyítani, hogy a leleményesség, az egymás segítése milyen döntő a napi munkában. Már az első hónapban, azaz januárban naponta 1—1.5 mázsa paprikával őröltek többet, mint az e!őző időszakban. Romsics István, Szarvas János, meg még két társuk pedig elérte a sztahanovista szintet. Vass elvtárs nem nyugodott egy percre sem. Mái- csak azért sem, mert látta, hogy még nem kielégítő a paprika minősége. Ismét összehívta társait, s elmondotta nekik, hogy arra töreked­jenek, hogy a jellegmintánál egy színárnyalattal mindig pirosabb legyen a paprika, s akkor nem lesz kifogás a színre. Tanácsát megfogadták. Az üzemi versenyhíradó gyakran közölte a Vass- brigád nevét, akik jóminőségü paprikát gyártanak. így kerültek az élre. A köztudatba is bekerült, hogy amit a Vass-tarigád megígér, azt feltétlenül teljesíti is. Ezután került sor arra a megbeszé­lésre, hogy miképpen lehetne még csökkenteni a paprikaőrlés ön­költségét. Vass elvtárs itt is helyesen tárta társai elé a tenni­valókat; — Ha gondosabban öntögetiték a garatba a félkész­anyagot, ha ügyeltek arra, hogy amikor a zsákba szeditek- a pap­rikát, akkor ne poroljon, havonta 100—200 kilogramm féltérmé­ket tudunk megtakarítani. — A brigád tágjai hallgattak vezető­jükre, amit igazol az is, hogy áprilisban 185 kilogramm félter­méket takarítottak meg azzal, hogy a portási veszteséget csök­kentették. Ezzel egy idő ben terven felül 50 mázsa éöesncmes pap­rikát őröltek. V i" .2 " I munkatársai egy perci-c sem csökikénlétlék VSSS elyfars ) munkájuk lendületét. Május első dekádjábia 118 százalékra teljesítették tervüket. Most üzért harcolnak, hogy a hónap vegére a portási veszteséget 2.7 százalékról 2.2 száza­lékra csökkentsék s így 100 kilogramm fatermékét takarítsanak meg az üzemnek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom