Bácskiskunmegyei Népújság, 1955. április (10. évfolyam, 77-101. szám)

1955-04-16 / 89. szám

V

Katona József „halálai“ és élete

1830 április 16- án délután j

a Koháry Antónia hercegnő jog- 1 tanácsosának Szontágh István régens úrnak vezetésével egybe- gyúlt úriszéki tárgyalóbíróság tagjai, táblabírák, esküdtek, uradalmi ügyészek és városi tanácsosok hiába várták ifj. Katona József főfiskális urat, az úriszéki ügyek előadóját. Nem érkezett meg soha se a gyűlésre, se máshova, mert ott a ma- j gisztrátus kapuja előtt, a tavaszba bomló fák alatt szívé- ! hez kapott, felhördült és vége i volt. Életének 40. esztendejében. Öreg apja, anyja fájdalmában az égre kiáltott és »mélyen zo- ! kogó sóhajtások közt« kivitte fiát a Szentháromság-temető akácai alá.

%

Ennek éppen ma 125éve.

öt negyedszázada, hogy Katona József »a kecskeméti takácsfiú a kurta nemesek leszegényedett, a parasztságba és a kecskeméti homokba visszahallott gyermeke eltűnt a farkasordiló pusztaságban és a csillagialan sötétségben.«

Az úriszék tárgyalásai tovább folytak az úr javáért, a szegény kárára, és róla szabados városa nevében csak egy névtelen poéta siráma emlékezett imigyen:

Hát nem zengenek áriák Gyász sírja fenekére.

Midőn leszállt a Qrátziák Egyik kedvelt testvére?

Hintsen ki könnyét éjiénél a szép leiket: rokonát Szánná, Hintsen Melpomcné Ki siratna Katonái f

Hints fájdalom, nintsen senki Liliomot, rózsákat Ki gyászhalmához vigyen ki S áltelne ciprusiakat?

Hem kell a rózsakoszorú. Hintsenek liliomuk,

■ H.em termi azt meg szomorú Sírodon a lágy homok.

Félelmetes igazságot örökít meg e néhány sor. A semmibe hulló, visszhangtalanul múló, száz halállal haló és egyszer élő magyar lángész tragikus sorsának igazságát. Apáczai rég elporladt a házsongárdi temetőben, Bessenyei ott aludta örök álmát kedves almafája alatt a pusztaszabolcsi sivatagban, Csokonai testét vasgúla nyomta a debreceni homokban. Most hullott utánuk a magyar zseni életében és tragikus sorsában osztályos társuk, a kecskeméti takácsmester fia.

Katona József vaiojaban

véglegesen, fizikailag ezen a napon múlt el. Részleteiben azonban már előbb. Lassanként halt meg, fokozatosan, rriint a »tö- ött váza«. A repedés hajszálere fentebb-fentebb futott benne, léte cserepe egyszer szétnyílt, darabokra hullt és elmúlt.

Halála sok volt, De éleLe egy. örök.

*

Még gyermekémber, mikor megfogan lelkében az egyedül- való mű, a Bánk bán, amelyből -elsőnek ordított fel a magyar •tép négyszáz éves rabszolgaságának fenekéről, s amely a keserű és viharerejű magyar lelket megszólaltatta. Olyan indítás volt, amelyhez hasonló odáig nem történt. Olyan költői alkotás, amelyiknek nincs testvére, sem versenytársa irodalmunkban. Elmúlt történelmi korszak kiálló hegyóriása.«

Kér szerelme voir. Egy holt és egy élő. Holt szerelme: a színpad jelentette számára az életet. Élő szerelme: Déryné ifjasszony, majdnem lelkének halála lett. Egyiknek sem kellett. Ez a csalódás is megölt benne valamit.

Thália kegyét végképp elvesztette, színészi álmai szertefoszlottak. Darabja bemutatását néni engedélyezte a szentszövetségi cenzúra, mert a Bank bán nagysága elhomályosította a királyi ház fényét.

De Bánk bán, Petur és Tiborc szava nem némulhatott el. Élnie és hatnia kell a nemzeti függetlenségünket lábbciltipró német elnyomás idején. Ezért könyvalakban jelenteti meg.

Az ajánlás ugyan »szabados' Kecskemét mezővárosa nemes föbírájához« szó! hivatalosan, de valójában a szülőföldhöz, a tájhoz, az emberhez, a szívükhöz, a történelemhez:

Te, mely nehem oly sokat osztogatál

anyás kebeled, hol a hollósat áll,

melyben gyenge bölcsöm renge —

te vedd is es első szülöttemet el.

Első szülötte: a függetlenség vágyának és a hűségnek a drámája, a nemzetért, a népért érzett felelősség drámája. Bánk báné, a szerencsétlen nagyúré, aki tudja, hogy »reá tévé le a szegény paraszt elfáradt csontjait.« A lázadás és a szerelemféltés, az .idegen királynő Magyarországon való pusztulásának tragédiája. Felkomorlik benne a múlt, a jelen, a történelem: az erők erősek s az időkben még nem segíti senki a gyengét, csak panaszát hallathatja, csak panaszát hallja meg a másik, aki becsületes, mert a többi befogjd a fülét. Bánk meghallja, Katona is meghallja. Több, mint meghallja, átvezeti saját szavain, ötszáz esztendővel később acéllá edzve a vasat, maradandó művészetté az éhező panaszát:

„és aki száz meg százezreket rabol,

bírája Lészen annak, akii a,

szükség garast rabolni

kény szeretett.3{

Amikor könyv alakban megjelent, a budai cenzúra felettesei azonnal jelentették Bécsbe: »Nemcsak a drama tartalma, hanem egyes részletei is alkalmasak arra, hogy a magyarok gyűlöletét a német fejedelmek és általában a németek ellen lángralobbantsa, fejlessze, táplálja.« A Bánk bán ettől kezdve vörös posztó a Habsburg-ud- var hivatalnokai és cenzorai szemében.

Elküldi egy pályázatra és csak évek múltán értesül, hogy műve még az elbírált színdarabok jegyzékén sem szerepelt. A díjat silány rémdrámáknak, a nemzeti hiúságot legyezgető fércműveknek ítélik a bírálók, akik szellemileg süketek és va- aok a nagyság érzékelésére, a iángész felismerésére. A csalódás nagyon fáj neki. Ez pattintja meg benne az első hajszáleret. Először ekkor halt meg benne valami.

Drámát akkor még nem olvasnak Magyarországon, de más könyvfélét sem igen. Néhány litterátus emberen kívül nem igen tudnak arról, hogy megjelent. Hol volt még akkor az a kultúrkörnyezet, amelyben az ő rendkívüli tehetsége kibontakozhatott volna, amely észreveszi az elsőszülött nagy mű kiválóságát.

Amíg élt, nagy müve sem élőszóban, sem betűben nem -áthatott. Hangja, szava elveszett. A nép eszmélésétől rettegő kor urainak félelme belefojtotta a kiskunsági homokba. Ezzel is közelebb hanyatlott a sírhoz,

•

»Ha a madár látja, hogy

hasztalan esik fütyürézése, élelméről gondoskodik — és elhallgat.« így cselekszik ő is. Amikor látja, hogy megint elkápráztatta »a vak here«, a hasztalan reménnyel kecsegtető vágyakozás, törekvései hiábavalóak ezen a földön, ahol kártya, kutya, borosfiaskó és csók az élet értelme — élelméről gondoskodik és elhallgat.

Elbúcsúzik Pest-Budától és ezzel elköszön mindannak a lehetőségétől, ami álmait valóra- válthatta volna. Hazajön Kecskemétre. A város fiskálisa lesz. Hivatali kötelességeit pontosan teljesíti, az úriszéken a hercegi földesúrral viaskodik a homok koldusainak érdekében, aktákat készít, gyümölcsfát olt, vadászni jár és felvillanó fényei az elvadult magány, a társtalan lét és nyers környezet kavargó sötét örvényeiben tíz év alatt kihunynak, és szíve azon az áprilisi délutánon ver utolsót, amikor az úriszék bírái hasztalan várják érkezését a peres ügyek referálására.

Testében ekkor halt meg vég- kcpen:

Szelleme, öröksége ekkor

kezdett élni és hatni az időben. Színészetünk úttörői kiásták a Bánk bánt a feledés lomtárából, és hiába harcolt ellene az úri világ, a darabot mégis színpadra vitték.

1839-ben a Pesti Nemzeti Színház első Bánk bán előadásán a karzat lelkes közönsége tapsorkánnal kísérte Petur és Tiborc cenzúrázott 'kifakadásait, a páholyok publikuma pedig tartózkodóan fogadta azokat és inkább csak a díszes ruháknak tapsolt. Az utóbbiak hangján szólt a Honművész bírálója is, amikor azt írta, hogy a Bánk bán »egyes részei csak durva nemzet erkölcseihez, aljasabb színpadra s így aljasabb néposztályhoz illő s a nemesebb publikum előtt soha tetszést nem nyerhetnek.«

A karzat és páholy ellentétes értékítélete két szembenálló világ kibékíthetetlen harcának jelképe. Tíz éve, hogy e harc eldőlt, hogy a páholyok recsegve összedőltek és az omladékok a publikummal együtt eltemették e jelkép érvényeit is. A karzatok népe születő új közönségként ma már azt hallja Katona remekművéből, ami torzítás és hamisítás nélkül neki és az általa teremtett új világnak szól. Az új világnak, amely a béklyóitól szabadult szellem mohóságával fordul múltjához és nagyjaihoz, hogy kutassa és világosan lássa: kik voltak és mit akartak,

«

Ö mit akart? Többet-e, jobbaf-e, különbet-e nemzetének? Azt a jövőt akarta-e, amely most virágzik jelenné ebben az országban, ennek a virágbabo- rult fának volt-e gyökere, ennek a jelennek volt-e a múltja, a jelen alkotóinak volt-e az őse?

Pontosan még nem tudjuk, de lehet.

»Vidsagot ás elégedést önt telkembe az un kccsegtetcs — írja önmagáról, — hogy engem itt olvasni fognak akkor is, amidőn már ez a szobácska, melyben most ülök, porhanyó diiledékké válik, olvasni fognak azok, kik engemet sohasem láttak, sohasem esmértek, és akiket én soha látni, soha esmérni nem fogok.«

Ha élete és műve valamilyen formában nem felelne az előbbi kérdések valamelyikére, hallhatatlanságának becsvágya sem ébredt volna fel sohasem tudatában. '

De gyökerünk volt, múltúnk volt, ezért él a mánkban és fog élni a jövőnkben.

Nánási Miklós.

Úíahb munhasiherekkel május 1 ünnepére

A Bajai Fémipari Vállalat dolgozói a felszabadulási verseny során tett' vállalásaikat túlteljesítették. A munka további lendületével most május 1 megünneplésére készülnek. A vállalat dolgozói vállalták, a világ

dolgozóinak nagy nemzetközi ünnepére ezer darab permetező- gépet, 1000 darab vödröt, 125 darab tűzhelyet, és többtízezer darab permetezőgéphez szükséges alkatrészt fognak gyártani*

Berec* László brigádja a legjobbak kozott

Berecz László, a Rákosi-brigád vezetője a Kiskunfélegyházi Gépgyárban. Ezt a brigádot a legjobbak között említik.

Vízhányó József üzemvezető így vélekedik: — Velük a hegyeket is meg tudjuk mozgatni. Hasonlókat tudnék mondani a többi brigádról is.

Mégis, mi jellemzi a brigádot? Az első, ami igen fontos, hogy soha sein szüntetik meg egymás között a versenyt Jelenleg különböző gázfejlesztő készülékeket készítenek. Már megbeszélték,- hogy havi tervüket április 29-re befejezik.

Meglátogatjuk a műhelyben Berecz elvtársat, s megkérdezzük, mit végeztek az első tíz napban.

— A 83 darab 4 kilogrammos

gázfejlesztő készülékből 25 teljesen kész. A fennmaradó 58 darabot április 15-re befejezzük.. Hozzákezdtünk a két darab 25 kilogrammos gázfejlesztő elkészítéséhez. Az anyagot pediai már kihoztuk a raktárból a 70 darab 6 kilogrammos gázfejlesztőhöz. Teljesítményünk 125 százalék.

— Jól dolgoznak más műhelyben is a brigádok — mondja Vízhányó József üzemvezető: Még jóformán be sem fejezte mondókáját, megszólal a hangoshíradó: Szaktársak figyelem ... az első tíznapi tervünket

101.1 százalékra teljesítettük..

Vízhányó elvtárs még megjegyzi, hogy a hó végere 0.9 százalékkal megtoldják ezt az eredményt.

errett légi előtt...

Az érettségi előtt álló fiatalok a pályaválasztás gondjai előtt állnak. Sokféle elképzelés, nézet hangzik el szülők, pedagógusok és a diákok részéről. Mindannyian azzal a kérdéssel foglalkoznak, vajon milyen úton haladjanak a jövőben. Tekintettel a nagy érdeklődésre, mi most helyet adunk néhány levélnek, és átadjuk a szót az érdekelteknek, mondják cl ők u véleményüket;

Nem az íróasztalért tanultam

Néhány esztendővel ezelőtt még minden vágyam az volt, hogy orvos, vagy gyógyszerész lehessek. Persze még nem forrott ki bennem ez az elképzelés, de szerettem tanulni és őszintén szólva a városi élet is csábított egy kissé. Megbánni egyáltalán nem bántam meg, hogy gimnáziumban tanultam. Persze egy kicsit nehéz volt mégszoknom a tanyasi iskola után a gimnáziumi fegyelmet. Az elsők között a tanulásban sohasem voltain, de azért szégyent sem vallottam.

Nyaranta, mikor hazalátogattam szülőfalumba, Lászlófalvá- ra, valahogy visszahúzta a szivemet a föld, az ismerős táj. És bizony éreztem, hogy milyen igaza van annak a közmondásnak, hogy -mindenütt jó, de legjobb otthon«. Voltak, akik azt mondogatták a faluba, ez az Éva érettségi után meg sem ismer majd bennünket, biztosan valami irodába megy. Hát

nagyon tévednek ezek a jósok* én nem az íróasztalért tanultam* hanem azért, mert véleményem szerint, igenis szükség van műveltségre a szakszerű gazdálkodásban is. Én hazamegyek érettségi után Lászlófalvára és segíteni fogok szüleim 15 holdas földjén. Most, hogy hébe-hóba hazalátogattam, láttam csak igazán, mennyire várják a tanult embert falun. Egy alkalommal ismerősöknél jártam és elmagyaráztam az-otthoniaknak a szövőlepke elleni védekezés módját. Sőt olykor valamilyen újabb rendelet magyarázata felől is kérdezősködtek nálam. Nekem kedvem van az egészséges paraszti munkához és úgy vélekedek, hogy mindenki olyan életpálya felé törekedjék, melyet örömmel végez el.

H. Szabó Éva,

Bányai Júlia Leánygimnázium IV/'a.

Szépnek, jónak legfőbb várt fogó ja

Ma 125 éve — 1830 tavaszhó (április) 16-án a régi kecskeméti városháza bejáratának küszöbén barátja kezét megragadva lerogyott és megszűnt a szíve dobogni Kecskemét legnagyobb és leghívebb fiának.

A magyar drámairodalomban Bánk bánnal a legnagyobbat alkotta. Szülővárosa szolgálatában pedig a közművelődés és a társadalmi kérdések ápolásával végzett maradandó munkát. Ha ennél több érdeme nem lett volna, nevét Kecskemét törté-1 Hetébe akkor is maradandó módon írta volna be. Különösen szülővárosa történetével foglalkozott nagy szeretettel. Rajongásig szerette ezt a várost. »Köszönöm azt a helyet, a mellyen bölcsőm rengett, és a sírt, a mellyben majd egykor jó szüléim elnyugodnak, ha magam elmúlok, megmarad ezen sorokban érted égő szeretetenmek bélyege« — írja Szabados Ke tekémét Alsó Magyarország Első Mezővárossá történetei c. munkájában.

Helyi és nemzeti kultúrcélo- kat akart szolgálni az 1826-ból fennmaradt nevezetes beadványával a városi Tanácshoz, amelyben állandó színház felépítését kéri. »Szabados Kets- kemét Városa Nemes Tanátsá- hoz Katona József Fiscalis több vele egyetértők nevében is folyamodik, a Mészárszéknek Játék színre való fordításáért.« Beadványához sajátkezűiéi készített tervrajzot is mellékelt, amely talán mint ilyen legrégibb hazánkban. A tervrajzon szembetűnő korához illő szerénysége mellett célszerűsége és modernsége.

Az eszme, amit Katona fölvetett, a nemzeti nyelv, a nemzeti érzület emelkedését, a művelődést kívánta szolgálni. »Ez a tekintetbeli szükség, nem kü- lömben Városunk dísze már szinte minden embernek szájjá- ba adta, hogy a Piarzi Mészárszéket jó \olna Játékszínre fordítani.« Igyekezete azonban kárba veszett, kora társadalmában süket fülekre talált. A városi Tanács kérelmét nem teljesítette.

Hetven év telt el és 1696>-bari a véletlen nem kisszerű játéka folytán talán ugyanazon a helyen nyílt meg Fellner és Hellmer műépítészek tervei szerint készített uj kecskeméti színház, ahová azt Katona József tervezte. Ugyanis, amikor az új színház alapfalait lerakták, akkor kerültek ki onnét a már régen lebontott mészárszékek alapfalainak maradványai.

Húszéves fennállásakor, 1916- ban a színház a »Katona József« színház nevet kapta. Az idei Katona-évfordulón pedig a kecskeméti Megyei Könyvtár kíván áldozni a nagy költő nevének, amikor is a könyvtár a névadó ünnepségen a »Katona József«-könyvtár nevet veszi fel.

iktzóki József:-