Bácskiskunmegyei Népújság, 1955. április (10. évfolyam, 77-101. szám)

1955-04-14 / 87. szám

!Járási9 városi békebisottságok értekezlete

Hozzájárulásunk a DÍSZ II. kongresszusa sikeréhez

Elmondta: Késmárki Györgyné megyei tanácstag, a Siikösdi Víziszárnyastelep DISZ titkára

Azok az eredmények, amelyekkel ma víziszárnyas-íele- pünk büszkélkedhet, nagyrészt DISZ-szervezetünk, fiataljaink fáradhatatlan munkájának köszönhetők. Szervezetünk már eddig is többször bebizonyította, hogy nem ok nélkül. beszélnek rólunk ügy, mint a bajai járás legjobb DISZ-szervezetéről. Tavaly az aratás idején fiataljaink dícséretreméltó munkát végeztek a sükösdi Vörös Zászló TSZ á rvíz veszélyeztet te gabonatermésének megmentésében. Az árvíz idején DISZ-szervezetünk fiataljai éjt nappallá téve küzdöttek a telep állatállományának megmentéséért. Sikerrel járó erőfeszítéseinket kormányunk kitüntetéssel is méltányolta.

Az őszi országos mezőgazda- sági kiállításon magyar lúd- törzstcnyészetünkkel első díjat nyertünk. Első díj egy országos kiállításon — községünkben nagy szó az Ilyesmi. Ki is vívtuk vele a falu dolgozóinak elismerését. Ennek tulajdonítom, hogy novemberben a sükösdi választó- körzetekben megyei tanácstagnak választottak. DlSZ-szerve- zetünk munkájának elismerését látom abban is, hogy a járási küldöttértekezleten beválasztottak a járási DlSZ-bizottságba, nemrég pedig új megtiszteltetésként Sükösd község pártbizottságának tagja lettem.

Eredményeink köteleznek. — Nem maradhatunk el, de nem is akarunk elmaradni. DlSZ-szer- vezetünk szilárd elhatározása, hogy a Központi Vezetőség márciusi határozatára tettekkel válaszol. Nagy terveink vannak. Nem is akartunk még róla beszélni. Ez lett volna meglepetés- szerű hozzájárulásunk a DISZ- kongresszus sikeréhez, de így is az lesz.

Célunk, — élüzem akarunk lenni a második negyedévben.

Azon vagyunk, hogy telepünk minden fiatal dolgozója sztahanovista legyen. Ennek elérése, igaz, nem lehetetlen, de nagyon nehéz feladat lesz. Üzemi tervünk, a DISZ-kongresszusig, naposállatból 4000 növendék te- nyészkacsa felnevelését irányozza elő. DISZ-szervezetünk megtárgyalva lehetőségeinket, pipe- nevelőink 5000 tenyészkacsa felnevelését vállalták 10 százalék alatti elhullással. Két hete beállított 2000 darab naposkacsát pedig új nevelési módszer alkalmazásával 5 százalékon aluli elhullással akarjuk felnevelni. — Hogy ez mit jelent, arra teszek egy összehasonlítást. Egy-két éve még azért küzdöttünk, hogy szárnyasállemányunk ne hulljon el száz-számra, ma pedig jelszavunk, hogy minden egyes kacsáért harcolunk.

Munkánk, fáradozásunk nem öncélú, sőt mondhatnám, egy kicsit tudományos, kutatásszerü. Nevelési módszerünket ugyams,

ha kísérleteink olyan eredmény- nyel járnak továbbra is, mint eddig, Kirch Tibor telepvezető elvtárs és Csanádi Sándor könyvelő elvtárs segítségével írásba foglaljuk, s brosúra gyanánt tervezzük átadni tapasztalatainkat a többi viziszárnyas-telepek- nek. Hogy melyek ezek a módszerek, azt a következőkben sorolnám fel: Az állatokkal kapcsolatban mindent jegyzünk; mit kapnak enni, milyenek a hő- mérsékleti adatok, helyiségszellőztetés hatása stb. Régebben földalatti fűtést alkalmaztunk, most földfeletti folycsós kemence-rendszerrel fűtünk. A napos- állatoknál bevezettük a rekeszes nevelést. Az almot minden etetés után fellazítjuk a pipék alatt és sorolhatnánk tovább.

DISZ-szervezetünk az elmondottakon kívül több vállalást is tett, melyek teljesítésén fiataljaink eredményesen dolgoznak. Telepünket parkosítjuk. Telepünk móló homokdombjait hanga dugványozással bokrosítjuk. A telepünkhöz tartozó egy és fél hold szőlőt társadalmi munkában kinyitjuk és munkáljuk. — Röplabda, kosárlabda és tekepályát építünk, hogy fiataljainknak biztosítsuk a megfelelő sportlehetőségeket.

Ha az elhullást a víziszárnyasoknál 10 százalék alá tudjuk szorítani, ezt azt jelentené, hogy minden nevelőnk sztahanovista szinten dolgozott. Épp ezért befejezésül is csak azt mondom, nem tudunk szebb hozzájárulást elképzelni a DISZ-kongresszus sikeréhez, mint azt, hogy munkával köszöntjük a kongresz- szust, hogy a Sükösdi Víziszárnyas Telep élüzem lesz, s hogy 'DISZ-szervezetünk minden tagja sztahanovista szinten íog dolgozni.

A járási, városi és néhány községi békebizottságok titkárai Kecskeméten április 12-én délelőtt 9 órakor értekezleten vettek részt, melyen Farkas József, a békebizottságök megyei titkára beszámolt a megyében folyó békemozgalom eredményeiről, hibáiról és feladatairól. A beszámolót hozzászólások követték.

— ölvén rózsafát küldenek Lidicébe — mondta Földvári József, a kalocsai békebizottság titkára, — abba a csehszlovákiai községbe, melyet a német fasiszták sem embert, sem állatot, sem kultúrát nem kímélve barbár módon földig rombolták. Ezt a városkát azóta a Csehszlovák Népköztársaság dolgozói újból felépítették. Most a világ minden országának békeharcosai a béke, a szeretet jegyében rózsaligetet létesítenek ebben a sokat szenvedett községben. A kalocsai dolgozók is ide küldik az ötven nemes rózsatövet.

— A városban hét békeház van — tette hozzá a felszólaló —, melynek lakói tevékenyen dolgoztak a békemozgalomban. Ezekben a békeházakban időnként békebeszélgetéseket tartanak.

— Békefát ültettek április hó 4-én, felszabadulásunk 10. évfordulójának napján a város la'- kóinak törhetetlen egységes békeakarata jelképeként — számolt be Kondrád Béla Kiskunhalasról. — A fát emléktáblával látták el és a békebizottság tagjai gondozzák. Díszesen bekerítették, hogy a fácskának baja ne essék. Az úttörők és pajtások locsolgatják, ápolgatják a fát és környékét.

A békealáírásgyűjtés üteméről számol be Kiskunfélegyházáról Jóga András. Az aláírásgyűjtés folyamatos. A IV. magyar békekongresszus óta hatezret gyűjtöttek és az európai háború befejezésének tizedik évfordulójára — május 9-i-e — elérik, hogy a város minden felnőtt dolgozója aláírja az ívet.

Rési János, a kecskeméti bé- kebizőttság titkára munkájában előforduló hibákról és azok kijavításának módjáról beszéld Sokan kimaradtak — különösén a város peremén — az aláírás- gyűjtésből különböző szervezési hibák miatt. Ezek a tömegszervezetek, társadalmi szervek bé- keaLáirásgyűjtő aktíváinak rend- szertelen irányítására vezethetők vissza. Előfordult, hogy nagy, lakott területeket senki sem látogatott meg — más utcasorokban pedig többször is végigjártak a gyűjtők. Még a nagyobb kecskeméti üzemek között is akad olyan, ahol nincs békebizottság — így a Kinizsi Konzervgyárban. Ezen rövidesen változtatnak.

Többet kellene törődni a Gépgyár, az Alföldi Konzervgyár, a Lakatosipari Vállalat békebizottságaival is, de ehhez több aktívára van szükség. Jól dolgozik a Cipőgyár békebizottsága, mely patronáló munkát végez ugyanazon a területen, ahol a párt- szervezet és az üzem.

Nemesszeghy Lajos kecskeméti zenetanár hozzászólásában javasolta, hogy a békebizottsá-* gok elevenítsék fel a régi magyar békedalokat és itthon is létesítsenek a béke, a szeretet jegyében lidicei rózsaligetet.

A hozzászólásokat Molnár Frigyes elvtárs, a megyei párt- bizottság agit.-prop. osztályának vezetője foglalta össze. Az értekezlet a második negyedéves ütemterv ismertetése után véget ért.

Baráti kapcsolat a termelőszövetkezet és az egjciiiek között

Mindenki szívesen látott vendég a Vörös Csillag házatáján. Sűrűn is nyitogatjúk rájuk az ajtót. Tanács, szakkönyv mindenkinek rendelkezésére áll.

A napokban Ilire futott a községben, hogy a termelőszövetkezetben előleget osztanak, munkaegységenként 6 forintot. Meg is kérdezték Adám Péter Pált, amikor hazafelé tartott, hogy ő mennyit kapott.

— Amennyi dukált, 1250 forintot.

Hanyec Istvánnak 1475 forintot számoltak a kezeihez. Krics- kovics Gergely 1000 forintot kapott.

Milánkovity János, a termelő- szövetkezet elnöke elmondja:

— A mi életünk egyre szépül. Az egyéniek is látják és napról-napra jobban meggyőződnek arról, hogy érdemes kö- z.ösen dolgozni. Mi ezt a felismerést segítjük bennük azáltal, hogy baráti kapcsolatot tartunk velük.

Jó levelező munkájukért könyvjutalmat kaptak

Bogyó Elemér Harkakölöny, Bogárdi János Kiskunhalas, Csaba Gyula Kiskunfélegyháza, Geri István Kalocsa, Gál Gábor- né Hart a, Horváth Máté Bácsalmás, Kurucz József Kiskunfélegyháza, Székely Gábor Ti- szakécske, Bűn Ferenc Kiskunfélegyháza, Tiboldi János Duna- vccse, Túrán István Kiskőrös, Szabó Attila Kalocsa.

A felsorolt levelezőink elsősorban azért kaptak könyvjutalmat, mivel városuk, községük

életéről, eseményeiről rendszeresen tájékoztatták szerkesztőségünket, különösen dicsérendő, hogy nemcsak egy-cgy munka- területről írtak, ahol éppen dolgoztak, hanem egyéb kérdésekről is, mely mint levelezőnek szemükbe ötlött és azonnal közölték lapunkkal.

A könyvjutalom bizonyítéka annak, hogy szerkesztőségünk megbecsüli a közvélemény parancsnokait és a jövőben is számít, épít segítségükre.

A jövő szakmunkásai

kancsot és ebédet minden áldott nap. Apám örült volna, ha annakidején így bánnak vele...

— Szeretsz ebben a brigádban dolgozni?

— Megvagyunk így együtt. Első naptól idekerültem, már összeszoktunk. Sokat tanítanak, mutatnak, magyaráznak. De mind a tizenöten jól érezzük magunkat, mert annyian tanulunk a Bácsmegyei Építőipari Vállalat 1-es főépítésvezetőségén. Ügy hírlik, leszünk többen is.

— Csak jöjjenek és tanulják minél többen. A jó szakmunkásnak mindig megvan a becsülete — folytatja Áimási bácsi a kis tanuló gondolatmenetét.

Igen! Almási bácsinak iga- * za van. Ezt az igazságot már megértette Horváth Sanyi, Mányi Sanyi és a többiek, akik fogékony lelkűk minden akaratával és Igyekezetével építik magukban a tudást, a jövőt. És ö helyettük hadd mondjak én köszönetét Almási bácsinak, Gál Sándornak, Miklós Józsefnek, Forgó Lászlónak és Jancsik Józsefnek, hogy intő, oktató szavukkal, téglát téglára rakva segítik tudásuk gyarapodását, hogy pillanatnyilag, áldozat árán is mélyítik a serdülő lelkekben egy hasznos, szép szakma becsületét, szereidét.

Megyeri íiaiu

'T'avasz van. A megújhodó természet kicsalja a parkba a ráérőket. A padok már ott piroslanak a sétányok mentén, a fűzfán duzzadnak a barkák, a bokrokon pattognak a rügyek és a zöld pázsit szőnyegén vidáman fordítja ég felé kedves, sárgagombos fejét a vadszázszorszép. Április van, és ez a hónap nem maradt hűtlen önmagához. Szeszélyes. Az imént még nagy cseppek áztatták az utat, de néhány pillanat és a fénynek, napsütésnek örülhetünk.

Itt, Kecskeméten, a park szomszédságában, a Rákóczi út. bérház építkezésén az időjáráshoz megfelelő hangnembe! hagyja el az ajkakat a vidám füttyszó, vagy az elfojtott morgás, de az ütem mindig azonos Aki erre jár, nem megy továbt anélkül, hogy néhány pillanatig ne gyönyörködne a falazok friss lendületében.

Heten rakják a téglát, öt kőműves és két tanuló. Sűrű. hangzik az utasítás;

— Elég már a habarcsból, Sanyi! Ha ennél löbbel rakunk végig csorog a fal oldalún, pocsékba megy.

Néhány méterrel arrébt csendben vigyázzák a másik tanuló kalodás falazását.

Alig egy hónapja az .öttagi Almási kőműves-brigád két tag gal szaporodott. Az »öreg« kó művesek vállalták, hogy a ke Sanyit, a lt> éves Horváth Sán

A garat Vörös Csillag Termelőszövetkezet tagjai szívélyes kapcsolatot tartanak az egyénileg dolgozó parasztokkal. Davi- dov Márk, délszláv dolgozó paraszt elmondja, hogy ó is kapott kölcsön lógereblyét a termelőszövetkezettől. Pedig sokan előzőleg az mondták, hogy lilába fordul a termelőszövetkezet:- hez. — A végén, mikor megkérdeztem, hogy mennyi a kölesön- díj érte, azt felelték, hogy miért akarom megsérteni őket — meséli. j

A garai Vörös Csillag Ter- • melőszövetkezet azonban nem- ; csak őt segítette kisgéppel,! hanem Zegnál Antalt, Regényi j Józsefet is, akik a csigatriört ; kérték el a vetőmagtisztításhoz. : Szívesen adták oda vetőgépei- : két Muity Antalnak, Báló Jó- • .lseinek, hogy a tavaszi vetés-! sei minél gyorsabban végezhes- ; senek. I

Domonkos Andrástól is bárki ' megkérdezheti, hogy lei segítette : ahhoz, hogy az idén lucernát vethetett. Egyszeriben megkapja rá a feleletet: — A Vörös Csillag. Ök adták a vetőmagot.

Pedig Domonkos András hátat fordított nekik, otthagyta a szövetkezetét. De hol van a harag ezért? Hadd próbálkozzon, majd rájön, hogy rosszul cselekedett — mondják a Vörös Csillagban.

Az egyéniek parcelláin sok '.abvetés került ki a szövetkezet zabvetőmagjából. Nem nézték, hogy a cscregabona tisztított-e, mikor az övéket gondosan kiszelektálták, csak egyre volt gondjuk, minél előbb elvethessék azok, akiknek szükségük volt a vetőmagra.

A Vörös Csillag Termelő- szövetkezet tagjai helyes ülőn járnak az egyéni dolgozók meggyőzésében. Már tervet is készítettek, hogy a najookban meghívják őket határlátogalásra és illatállományuk megtekintésée.

a habarcsot, vigyázva. mégis gyorsan. Aztán rakosgatja a kőműves keze alá az égetett téglát. Egy pillanatra megáll, rámfordítja egészséges, pufók arcát és úgy felel kérdésemre:

— Gondoltam, a kőművesság hasznos, szép foglalkozás, ezért jöttem ide. Apám juhász, három testvérem sem iparos, hát én az leszek!

— Tanultok-e elméletet?

— Tanulunk hát, hogy hogyan, az majd holnap elválik. A falak teherbírásáról, fajtáiról van feladva a lecke.

VI ányi Sanyi 15 éves. Lá- nyosabb az alakja, mint társáé, a rendes munkaruha, az új bakancs alig malterfoltos rajta, pedig ugyancsak dolgozik... Beszéd közben nem áll meg egy pillanatra sem. Rakja a kiteregetett habarcsra a téglákat, az előírás szerint. Nem új neki ez a szakma, már egy esztendeje, mint segédmunkás, építkezésen dolgozott és kőműves családból származik. Apja, bátyja, ezt a mesterséget űzi. Sanyi igyekszik, mindenre figyel, nem szeretned sem rosszabb lenni a két; Mányinál.

— Mennyi fizetést kaptok. Sunyi? — kérdem.

— Eddig havonta 80 forintot, meg kaptunk munkaruhát, nádort és a nála is egy évvel fiatalabb Mányi Sándort bevezetik e. sokágú és szép mesterség minden fortélyába.

m Ik" ét évig együtt dolgozunk " majd, és aztán meg lehet nézni az új szakmunkásokat — mondja atyáskodó szeretettel Almási István brigádvezető, kinek deresedéi homloka elárulja, hogy már fél évszázadnál idősebbnek mondja magát, 36 éve a kőműves szerszámokat forgatja kérges, mésztől kimart tenyerében. — Most jöttünk erre az építkezésre és el sem megyünk addig, míg teljesen be nem fejeződik. A pincénél kezdtük a munkát, ügy jönnek majd az emeletek, a ! belső falazás, a homlokzat. Ha jói figyelnek a gyerekek, sok- ’ minden rájuk ragad. Mi is résen leszünk, hogy így legyen.

— Ügyes gyerekek, reméljük, nem hagynak cserben, — így a fiatal Gál Sándor. —- Mert eie- . mie a velük való foglalkozás egy kicsit megcsappanja a ke- ! resetet, de amit most elvesztünk, azt később, talán, ha már , komoly segítségei lesznek a brigádnak, behozzuk. Meri egy évig az ő teljesítményük is a , kollektívát gyarapítja.

KI orváth Sanyi piros sváj- ci-sapkás feje hol eltűnik, hol újra felmerül az állványok között. Szorgalmasan teríti