Bácskiskunmegyei Népújság, 1955. április (10. évfolyam, 77-101. szám)

1955-04-14 / 87. szám

!Járási9 városi békebisottságok értekezlete Hozzájárulásunk a DÍSZ II. kongresszusa sikeréhez Elmondta: Késmárki Györgyné megyei tanácstag, a Siikösdi Víziszárnyastelep DISZ titkára Azok az eredmények, ame­lyekkel ma víziszárnyas-íele- pünk büszkélkedhet, nagyrészt DISZ-szervezetünk, fiataljaink fáradhatatlan munkájának kö­szönhetők. Szervezetünk már ed­dig is többször bebizonyította, hogy nem ok nélkül. beszélnek rólunk ügy, mint a bajai járás legjobb DISZ-szervezetéről. Ta­valy az aratás idején fiataljaink dícséretreméltó munkát végez­tek a sükösdi Vörös Zászló TSZ á rvíz veszélyeztet te gabonatermé­sének megmentésében. Az árvíz idején DISZ-szervezetünk fiatal­jai éjt nappallá téve küzdöttek a telep állatállományának meg­mentéséért. Sikerrel járó erőfe­szítéseinket kormányunk kitün­tetéssel is méltányolta. Az őszi országos mezőgazda- sági kiállításon magyar lúd- törzstcnyészetünkkel első díjat nyertünk. Első díj egy országos kiállításon — községünkben nagy szó az Ilyesmi. Ki is vívtuk vele a falu dolgozóinak elismerését. Ennek tulajdonítom, hogy no­vemberben a sükösdi választó- körzetekben megyei tanácstag­nak választottak. DlSZ-szerve- zetünk munkájának elismerését látom abban is, hogy a járási küldöttértekezleten beválasztot­tak a járási DlSZ-bizottságba, nemrég pedig új megtiszteltetés­ként Sükösd község pártbizott­ságának tagja lettem. Eredményeink köteleznek. — Nem maradhatunk el, de nem is akarunk elmaradni. DlSZ-szer- vezetünk szilárd elhatározása, hogy a Központi Vezetőség már­ciusi határozatára tettekkel vá­laszol. Nagy terveink vannak. Nem is akartunk még róla be­szélni. Ez lett volna meglepetés- szerű hozzájárulásunk a DISZ- kongresszus sikeréhez, de így is az lesz. Célunk, — élüzem akarunk lenni a második negyedévben. Azon vagyunk, hogy telepünk minden fiatal dolgozója sztaha­novista legyen. Ennek elérése, igaz, nem lehetetlen, de nagyon nehéz feladat lesz. Üzemi ter­vünk, a DISZ-kongresszusig, na­posállatból 4000 növendék te- nyészkacsa felnevelését irányoz­za elő. DISZ-szervezetünk meg­tárgyalva lehetőségeinket, pipe- nevelőink 5000 tenyészkacsa fel­nevelését vállalták 10 százalék alatti elhullással. Két hete be­állított 2000 darab naposkacsát pedig új nevelési módszer alkal­mazásával 5 százalékon aluli el­hullással akarjuk felnevelni. — Hogy ez mit jelent, arra teszek egy összehasonlítást. Egy-két éve még azért küzdöttünk, hogy szárnyasállemányunk ne hull­jon el száz-számra, ma pedig jelszavunk, hogy minden egyes kacsáért harcolunk. Munkánk, fáradozásunk nem öncélú, sőt mondhatnám, egy ki­csit tudományos, kutatásszerü. Nevelési módszerünket ugyams, ha kísérleteink olyan eredmény- nyel járnak továbbra is, mint ed­dig, Kirch Tibor telepvezető elv­társ és Csanádi Sándor köny­velő elvtárs segítségével írásba foglaljuk, s brosúra gyanánt tervezzük átadni tapasztalatain­kat a többi viziszárnyas-telepek- nek. Hogy melyek ezek a mód­szerek, azt a következőkben so­rolnám fel: Az állatokkal kap­csolatban mindent jegyzünk; mit kapnak enni, milyenek a hő- mérsékleti adatok, helyiségszel­lőztetés hatása stb. Régebben földalatti fűtést alkalmaztunk, most földfeletti folycsós kemen­ce-rendszerrel fűtünk. A napos- állatoknál bevezettük a rekeszes nevelést. Az almot minden ete­tés után fellazítjuk a pipék alatt és sorolhatnánk tovább. DISZ-szervezetünk az elmon­dottakon kívül több vállalást is tett, melyek teljesítésén fiatal­jaink eredményesen dolgoznak. Telepünket parkosítjuk. Tele­pünk móló homokdombjait han­ga dugványozással bokrosítjuk. A telepünkhöz tartozó egy és fél hold szőlőt társadalmi munká­ban kinyitjuk és munkáljuk. — Röplabda, kosárlabda és tekepá­lyát építünk, hogy fiataljainknak biztosítsuk a megfelelő sportle­hetőségeket. Ha az elhullást a víziszárnya­soknál 10 százalék alá tudjuk szorítani, ezt azt jelentené, hogy minden nevelőnk sztahanovista szinten dolgozott. Épp ezért be­fejezésül is csak azt mondom, nem tudunk szebb hozzájárulást elképzelni a DISZ-kongresszus sikeréhez, mint azt, hogy mun­kával köszöntjük a kongresz- szust, hogy a Sükösdi Víziszár­nyas Telep élüzem lesz, s hogy 'DISZ-szervezetünk minden tag­ja sztahanovista szinten íog dol­gozni. A járási, városi és néhány községi békebizottságok titká­rai Kecskeméten április 12-én délelőtt 9 órakor értekezleten vettek részt, melyen Farkas Jó­zsef, a békebizottságök megyei titkára beszámolt a megyében folyó békemozgalom eredmé­nyeiről, hibáiról és feladatairól. A beszámolót hozzászólások kö­vették. — ölvén rózsafát küldenek Lidicébe — mondta Földvári József, a kalocsai békebizottság titkára, — abba a csehszlovákiai községbe, melyet a német fa­siszták sem embert, sem állatot, sem kultúrát nem kímélve bar­bár módon földig rombolták. Ezt a városkát azóta a Csehszlo­vák Népköztársaság dolgozói új­ból felépítették. Most a világ minden országának békeharco­sai a béke, a szeretet jegyében rózsaligetet létesítenek ebben a sokat szenvedett községben. A kalocsai dolgozók is ide küldik az ötven nemes rózsatövet. — A városban hét békeház van — tette hozzá a felszólaló —, melynek lakói tevékenyen dolgoztak a békemozgalomban. Ezekben a békeházakban időn­ként békebeszélgetéseket tarta­nak. — Békefát ültettek április hó 4-én, felszabadulásunk 10. év­fordulójának napján a város la'- kóinak törhetetlen egységes bé­keakarata jelképeként — szá­molt be Kondrád Béla Kiskun­halasról. — A fát emléktáblával látták el és a békebizottság tag­jai gondozzák. Díszesen bekerí­tették, hogy a fácskának baja ne essék. Az úttörők és pajtá­sok locsolgatják, ápolgatják a fát és környékét. A békealáírásgyűjtés ütemé­ről számol be Kiskunfélegyházá­ról Jóga András. Az aláírásgyűj­tés folyamatos. A IV. magyar békekongresszus óta hatezret gyűjtöttek és az európai háború befejezésének tizedik évforduló­jára — május 9-i-e — elérik, hogy a város minden felnőtt dolgozója aláírja az ívet. Rési János, a kecskeméti bé- kebizőttság titkára munkájában előforduló hibákról és azok ki­javításának módjáról beszéld Sokan kimaradtak — különösén a város peremén — az aláírás- gyűjtésből különböző szervezési hibák miatt. Ezek a tömegszer­vezetek, társadalmi szervek bé- keaLáirásgyűjtő aktíváinak rend- szertelen irányítására vezethe­tők vissza. Előfordult, hogy nagy, lakott területeket senki sem látogatott meg — más ut­casorokban pedig többször is végigjártak a gyűjtők. Még a nagyobb kecskeméti üzemek között is akad olyan, ahol nincs békebizottság — így a Kinizsi Konzervgyárban. Ezen rövidesen változtatnak. Többet kellene törődni a Gép­gyár, az Alföldi Konzervgyár, a Lakatosipari Vállalat békebizott­ságaival is, de ehhez több aktí­vára van szükség. Jól dolgozik a Cipőgyár békebizottsága, mely patronáló munkát végez ugyan­azon a területen, ahol a párt- szervezet és az üzem. Nemesszeghy Lajos kecske­méti zenetanár hozzászólásában javasolta, hogy a békebizottsá-* gok elevenítsék fel a régi ma­gyar békedalokat és itthon is létesítsenek a béke, a szeretet jegyében lidicei rózsaligetet. A hozzászólásokat Molnár Frigyes elvtárs, a megyei párt- bizottság agit.-prop. osztályának vezetője foglalta össze. Az érte­kezlet a második negyedéves ütemterv ismertetése után véget ért. Baráti kapcsolat a termelőszövetkezet és az egjciiiek között Mindenki szívesen látott ven­dég a Vörös Csillag házatáján. Sűrűn is nyitogatjúk rájuk az ajtót. Tanács, szakkönyv min­denkinek rendelkezésére áll. A napokban Ilire futott a köz­ségben, hogy a termelőszövetke­zetben előleget osztanak, mun­kaegységenként 6 forintot. Meg is kérdezték Adám Péter Pált, amikor hazafelé tartott, hogy ő mennyit kapott. — Amennyi dukált, 1250 fo­rintot. Hanyec Istvánnak 1475 forin­tot számoltak a kezeihez. Krics- kovics Gergely 1000 forintot ka­pott. Milánkovity János, a termelő- szövetkezet elnöke elmondja: — A mi életünk egyre szé­pül. Az egyéniek is látják és napról-napra jobban meggyő­ződnek arról, hogy érdemes kö- z.ösen dolgozni. Mi ezt a felisme­rést segítjük bennük azáltal, hogy baráti kapcsolatot tartunk velük. Jó levelező munkájukért könyvjutalmat kaptak Bogyó Elemér Harkakölöny, Bogárdi János Kiskunhalas, Csaba Gyula Kiskunfélegyháza, Geri István Kalocsa, Gál Gábor- né Hart a, Horváth Máté Bács­almás, Kurucz József Kiskun­félegyháza, Székely Gábor Ti- szakécske, Bűn Ferenc Kiskun­félegyháza, Tiboldi János Duna- vccse, Túrán István Kiskőrös, Szabó Attila Kalocsa. A felsorolt levelezőink első­sorban azért kaptak könyvjutal­mat, mivel városuk, községük életéről, eseményeiről rendszere­sen tájékoztatták szerkesztősé­günket, különösen dicsérendő, hogy nemcsak egy-cgy munka- területről írtak, ahol éppen dolgoztak, hanem egyéb kérdé­sekről is, mely mint levelező­nek szemükbe ötlött és azonnal közölték lapunkkal. A könyvjutalom bizonyítéka annak, hogy szerkesztőségünk megbecsüli a közvélemény pa­rancsnokait és a jövőben is szá­mít, épít segítségükre. A jövő szakmunkásai kancsot és ebédet minden áldott nap. Apám örült volna, ha an­nakidején így bánnak vele... — Szeretsz ebben a brigádban dolgozni? — Megvagyunk így együtt. Első naptól idekerültem, már összeszoktunk. Sokat tanítanak, mutatnak, magyaráznak. De mind a tizenöten jól érezzük magunkat, mert annyian tanu­lunk a Bácsmegyei Építőipari Vállalat 1-es főépítésvezetősé­gén. Ügy hírlik, leszünk többen is. — Csak jöjjenek és tanulják minél többen. A jó szakmunkás­nak mindig megvan a becsülete — folytatja Áimási bácsi a kis tanuló gondolatmenetét. Igen! Almási bácsinak iga- * za van. Ezt az igazságot már megértette Horváth Sanyi, Mányi Sanyi és a többiek, akik fogékony lelkűk minden akara­tával és Igyekezetével építik magukban a tudást, a jövőt. És ö helyettük hadd mondjak én köszönetét Almási bácsinak, Gál Sándornak, Miklós Józsefnek, Forgó Lászlónak és Jancsik Jó­zsefnek, hogy intő, oktató sza­vukkal, téglát téglára rakva se­gítik tudásuk gyarapodását, hogy pillanatnyilag, áldozat árán is mélyítik a serdülő lelkekben egy hasznos, szép szakma be­csületét, szereidét. Megyeri íiaiu 'T'avasz van. A megújhodó természet kicsalja a park­ba a ráérőket. A padok már ott piroslanak a sétányok mentén, a fűzfán duzzadnak a barkák, a bokrokon pattognak a rügyek és a zöld pázsit szőnyegén vidáman fordítja ég felé kedves, sárga­gombos fejét a vadszázszorszép. Április van, és ez a hónap nem maradt hűtlen önmagához. Sze­szélyes. Az imént még nagy cseppek áztatták az utat, de né­hány pillanat és a fénynek, nap­sütésnek örülhetünk. Itt, Kecskeméten, a park szomszédságában, a Rákóczi út. bérház építkezésén az időjárás­hoz megfelelő hangnembe! hagyja el az ajkakat a vidám füttyszó, vagy az elfojtott mor­gás, de az ütem mindig azonos Aki erre jár, nem megy továbt anélkül, hogy néhány pillanatig ne gyönyörködne a falazok friss lendületében. Heten rakják a téglát, öt kő­műves és két tanuló. Sűrű. hangzik az utasítás; — Elég már a habarcsból, Sa­nyi! Ha ennél löbbel rakunk végig csorog a fal oldalún, po­csékba megy. Néhány méterrel arrébt csendben vigyázzák a másik ta­nuló kalodás falazását. Alig egy hónapja az .öttagi Almási kőműves-brigád két tag gal szaporodott. Az »öreg« kó művesek vállalták, hogy a ke Sanyit, a lt> éves Horváth Sán A garat Vörös Csillag Ter­melőszövetkezet tagjai szívélyes kapcsolatot tartanak az egyéni­leg dolgozó parasztokkal. Davi- dov Márk, délszláv dolgozó pa­raszt elmondja, hogy ó is ka­pott kölcsön lógereblyét a ter­melőszövetkezettől. Pedig sokan előzőleg az mondták, hogy lilá­ba fordul a termelőszövetkezet:- hez. — A végén, mikor megkér­deztem, hogy mennyi a kölesön- díj érte, azt felelték, hogy miért akarom megsérteni őket — meséli. j A garai Vörös Csillag Ter- • melőszövetkezet azonban nem- ; csak őt segítette kisgéppel,! hanem Zegnál Antalt, Regényi j Józsefet is, akik a csigatriört ; kérték el a vetőmagtisztításhoz. : Szívesen adták oda vetőgépei- : két Muity Antalnak, Báló Jó- • .lseinek, hogy a tavaszi vetés-! sei minél gyorsabban végezhes- ; senek. I Domonkos Andrástól is bárki ' megkérdezheti, hogy lei segítette : ahhoz, hogy az idén lucernát vethetett. Egyszeriben megkap­ja rá a feleletet: — A Vö­rös Csillag. Ök adták a vetőma­got. Pedig Domonkos András há­tat fordított nekik, otthagyta a szövetkezetét. De hol van a ha­rag ezért? Hadd próbálkozzon, majd rájön, hogy rosszul csele­kedett — mondják a Vörös Csil­lagban. Az egyéniek parcelláin sok '.abvetés került ki a szövetke­zet zabvetőmagjából. Nem néz­ték, hogy a cscregabona tisztí­tott-e, mikor az övéket gondo­san kiszelektálták, csak egyre volt gondjuk, minél előbb elvet­hessék azok, akiknek szükségük volt a vetőmagra. A Vörös Csillag Termelő- szövetkezet tagjai helyes ülőn járnak az egyéni dolgozók meg­győzésében. Már tervet is készí­tettek, hogy a najookban meg­hívják őket határlátogalásra és illatállományuk megtekintésé­e. a habarcsot, vigyázva. mégis gyorsan. Aztán rakosgatja a kő­műves keze alá az égetett tég­lát. Egy pillanatra megáll, rám­fordítja egészséges, pufók arcát és úgy felel kérdésemre: — Gondoltam, a kőművesság hasznos, szép foglalkozás, ezért jöttem ide. Apám juhász, három testvérem sem iparos, hát én az leszek! — Tanultok-e elméletet? — Tanulunk hát, hogy ho­gyan, az majd holnap elválik. A falak teherbírásáról, fajtáiról van feladva a lecke. VI ányi Sanyi 15 éves. Lá- nyosabb az alakja, mint társáé, a rendes munkaruha, az új bakancs alig malterfoltos raj­ta, pedig ugyancsak dolgozik... Beszéd közben nem áll meg egy pillanatra sem. Rakja a kitere­getett habarcsra a téglákat, az előírás szerint. Nem új neki ez a szakma, már egy esztendeje, mint segédmunkás, építkezésen dolgozott és kőműves családból származik. Apja, bátyja, ezt a mesterséget űzi. Sanyi igyekszik, mindenre figyel, nem szeretned sem rosszabb lenni a két; Má­nyinál. — Mennyi fizetést kaptok. Su­nyi? — kérdem. — Eddig havonta 80 forintot, meg kaptunk munkaruhát, ná­dort és a nála is egy évvel fia­talabb Mányi Sándort bevezetik e. sokágú és szép mesterség min­den fortélyába. m Ik" ét évig együtt dolgozunk " majd, és aztán meg lehet nézni az új szakmunkásokat — mondja atyáskodó szeretettel Al­mási István brigádvezető, kinek deresedéi homloka elárulja, hogy már fél évszázadnál idősebbnek mondja magát, 36 éve a kőmű­ves szerszámokat forgatja kér­ges, mésztől kimart tenyerében. — Most jöttünk erre az építke­zésre és el sem megyünk addig, míg teljesen be nem fejeződik. A pincénél kezdtük a munkát, ügy jönnek majd az emeletek, a ! belső falazás, a homlokzat. Ha jói figyelnek a gyerekek, sok- ’ minden rájuk ragad. Mi is résen leszünk, hogy így legyen. — Ügyes gyerekek, reméljük, nem hagynak cserben, — így a fiatal Gál Sándor. —- Mert eie- . mie a velük való foglalkozás egy kicsit megcsappanja a ke- ! resetet, de amit most elvesz­tünk, azt később, talán, ha már , komoly segítségei lesznek a bri­gádnak, behozzuk. Meri egy évig az ő teljesítményük is a , kollektívát gyarapítja. KI orváth Sanyi piros sváj- ci-sapkás feje hol eltű­nik, hol újra felmerül az állvá­nyok között. Szorgalmasan teríti

Next

/
Oldalképek
Tartalom