Bácskiskunmegyei Népújság, 1955. április (10. évfolyam, 77-101. szám)
1955-04-03 / 79. szám
NEM EGYSZERŰ ÜNNEP EZ A MAI... ci omultmU és szölyuíiuj, imje. T.hödulrt voll. Az egész épületben egyedül csak az igazgató, Farkas Ferenc tartózkodott. Az asztalán fekvő iratokat fiókba zárta, felállt s az ablakhoz ment. Gondolatai elkalandoztak. Hosszan nézett ki az utca forgatagába. — Milyen más az élet! Eh, — hessegette magától a múltat, de az oly erősen követelődzőit, hogy kénytelen volt átadni magát az emlékezésnek. »91». ok tó her 6. Az őszi eső aztatta Szegvár község földjét, utcáit. A házakban szájrol- szájra szállt: a leventéket összeszedik. Az árendás-házban lakó, nélkülözésben megedződött kubikos-feleség, Farkasné így szólt gyermekéhez, Ferihez: — bújj ei, legalább te maradj meg nekem ... Délután iszonyatos lövöldözés volt. Szürkületkor azonban már csend ült a tájon. — Mi lesz? Mi lesz? — kérdezték egymástól az emberek. HaiimUmn megzörgették a Farkas-család ablakát. Feri felugrott, s kinézett — Oroszok, édesanyám! Egy percre mind- annyiuk lélegzete elállt. — Menj ki, fiam! Én addig öltözöm. Feri két perc múlva már kint parolázott az orosz katonákkal. Mipd idősek voltak. — Vuda, voda ... magyarázta a szovjet katona. Feri először nem értette meg, de később édesanyja segítségével már igen. Ezután nagy örömmel hordta a vizet a lovaknak, mustrálgatta pajkos játékossággal az »idegen« embereket. — Papka hol van? — kérdezték. — A csendőrök elvitték ... Az anya szeméből ömlik a könny 1 szovjet Ka Iona kérges, íegyvertíorgató keze meg- simogatta az anya fejét, valamit mondott, s az ő könnye is kicsordult. Bizonyára szeretteire gondolt, öibe kapta a ki; hároméves Marikát s kiszaladt vele a szobából. Úgy kellett mindkettőjüket megkeresni. Ezután rendszeressé vált, hogy a kis Marikát reggel ölbekapták, s csak este hozták vissza, akkor is csak nagynehezen. Cukor, alma mindig volt a kezében. Esténként, lefekvés előtt az édesanya mindig azzai altatta el gyermekeit: apátok visszajön. Feri sokszor hallotta, amint álmában beszélt vele. S ilyenkor apjára gondolt. Emlékszik. Nemengedte Leventébe azzal, hogy ott rosszat tanul. Nem volt kenyér, de otthagyta a munkát, csak azért, mert nem adták meg azt a bért, amit kért. Pedig hányszor mondta édesanyja: ne csináld így, hisz tudják, hogy vörös katona voltál, .úgyse adnak munkát. — Ne félj, nem vagyok egyedül. 3 az akkor még 16 éves Feriben megérlelődött, hogy olyan hajlíthatatlan lesz, mint apja. 19» i. október IQ. A falu csak egy-két napig volt gazdátlanul. Mindenki örömére eg.v régi, öreg 19-es kommunista, Berkecz Pali bácsi került a község élére. — Gyertek közénk — szólt kubikostársaihoz. És a nyo'.cezres lélekszámú község lakói közül 1200 a kommunista párt tagja lett. Farkasék és még jónéhányan családostól léptek a pártba. — Feri, fiam — szólt Pali bácsi •— földosztó bizottsági tag vagy. Apád helyett dolgozol, ne feledd. Aztán egy hónap múlva — Feri pártvezetőségi tag lett, majd a fiatalok között tevékenykedett. Később a Kendergyárban dolgozott, majd a Duna—Tisza-csatorna építésénél tolta a talicskát. Volt munkavezető, körzeti instruktor. Két hónapig segítette a Kecskeméti Útfenntartó Vállalat munkáját. Már éppen menni készült, amikor azt mondták: itt kell maradnod, igazgatónak. »955. Április a. Nehéz volt ez a tíz év, de szép. Megfordul, visszamegy az íróasztalához, leül, kihúzza a középső fiókját, kivesz belőle egy dobozt, s felnyitja. Az aranyló napsugár megcsillan a gyönyörű kitüntetésen. — Szocialista Munkáért Érdemérem, — olvassa, szeme az eddiginél is sugárzóbb, csillogóbb lesz. Nem egyszerű ünnep ez a mai».. (Venesz) Amiről hajdan álmodni se mertem Kis iskolás koromban, mindig azon töprengtem, hogy milyen boldog is lennék én, ha tanítónő lehetnék. Szüleim mindig csak azt mondták erre, ugyan kislányom, hogy juthat ilyesmi eszedbe, vajon miből taníthatnánk, földünk nincs és rajtad kívül még négy testvéred várja áhító szájjal g kenyeret. Igaz szavak voltak ezek, amelyek reménytelen sötét jövőt jósoltak nekem. De amikor az első szovjet katona meglátogatta szerény családi hajlékunkat, egészen megváltozott szüleim véleménye. Megint előtolakodott bennem az a vágy, hegy szeretnék tanítónő lenni. A válasz csak annyi volt: hát kislányom, semmi se lehetetlen. Most Fülöpjakabon a 2. számú általános iskolában 27 elsős kis tanítványom van. Boldog vagyok. Nagyon szeretem a munkám. Pártunk segítségével az állam pénzén tanultam s mindig jeles tanuló voltam. Ez segített ahhoz, hogy még diákkoromban, 1951-ben egy hónapot tölthettem a Balaton mellett, más alkalommal a Mátrában üdültem, két hétig voltam Berlinben, a Viiág- Itjúsági Találkozó alkalmával. 1952 nyarán részt vehettem a Sztálin-Vasmü építésében s ezek mind-mind oly kedves emlékeim, amelyeket soha nem tudok elfelejteni. Hát még ha arra gondolok, hogy 1951-ben tagja lehettem a Magyar Dolgozók Pártjának. Nem hiszem, hegy van ember ebben a megyében, akinek ennyi boldogságot, ennyi örömöt hozott volna a szabad tíz év, mint nekem. Bokor Mária tanítónő, Fülöpjakab X erekegyházán Domokos kulik kommenciós cselédjeként érte meg 1945 áprilisát id■ Bende Sándor. Elsoroljuk-e újra: mit jelentett Magyarországon, a hárommillió koldus országában kommenciós cselédnek lenni? Lakásnak titulált istállóban élni két-liárom családdal közösen. Soha nem pihenni, soha nem enni eleget. Hozzászokni a megkukacosodctt szalonnához, a kétszeresből, vagy korrimenció fogytán kukorica- lisztből sütött kenyérhez. Meg- kérgesedni, elfásulni az embertelen robotban. S amikor mégis kicsapott a szájon az elnyelt tengernyi keserűség, lo- vábbálnni egy tanyával, egy gazdával s folytatni ugyanazt az életet ugyanazokkal a láncokkal. S beletörődni abba is, hogy a nyolc gyerekre hasonló sors vár, apjuk, nagyapjuk, ükapjuk által kitaposott út: a vándorlás, a szolgaság útja. Minek beszéljünk többet erről? Az apák úgysem féléjükéi, a fiatalok meg már nehezen hiszik, hogy ilyen élet is volt valaha... // földosztás hírére Bende (dl. Sándorban is felmordult az ősi vágy: földet! De mihez kezd vele? A nyolc gyerek kicsi-pici. Miből vegyen lovat, szekeret, vetőmagot... Úgy volt ebben az időben Bende Sándor, mint az éhségtől annyira legyengült ember, hogy nincs ereje kinyújtani kezét a megváltó Kenyérdarab után sem. S, újabb hét esztendeig folytatta a régi életet. De mégis könnyebb volt már, mint azelőtt. A megváltozott világ szele itt is, olt is ar- canlegyintette Bende Sándort. .Vem volt már a gazda kényére- kedvére kiszolgáltatva: őrködött a DÈFOSZ. Újságot vett a kezébe, emberként szóltak hozzá s ű fiai már merték remélni, hogy az ő életútjuk mégsem tor- lcolik bele az ősök reménytelen sorsába. 1952-ben azután a népes Bende-család végérvényesen elérkezett a vándorlás és szolgaság útjának végére: beléptek a kecskeméti Szabadságharcos Termelőszövetkezetbe. Hazataláltak. atvankét éves most az <JU öreg Bende. Három fiával dolgozik: Imrével, Lacival és a 17 éves Miskával. Három nemzedék együtt. A többi gyerek még iskolás. Lapozzunk csak bele a tavalyi zárszámadás könyveibe s keressük meg a Bende-családot. Az idős 290, Imre 428, Laci 320, Miska 93 munkaegységet telje- sített, ■— négyen összesen: 1131-et. Kaptak 28 mázsa kenyérgabonát, G mázsa árpát, 4. mázsa napraforgót, 28 mázsa burgonyát, 26 mázsa kukoricát, 60 mázsa takarmányrépát, egyéb takarmány félét, cukrot, pénzt. Kell-e megintcsak mondani: mit jelent a biztos kenyér, a megbecsült munka tisztességes eredménye azoknak az embereknek, akik a múltban már a kommencióméréskor tudták, hogy újévre, vagy húsvétra már kukoricamáié lesz a kenyér, hogy egy pár rongyos csizmát még nyolc gyerek örököl az apa után? Kell-e festeni Bendéné érzéseit, amikor saját tehenük alól a maguk asztalára viszi a habzó sajtárt, amikor két gyönyörű anyadisznajukat eteti, amikor tudja, hogy a háztáji udvaron hemzsegő baromfinak legszebbjét nem kell a gazdának kiválogatni?... Ebben a szövetkezetben dolgozik ugyancsak második éve Dóra Imre is, aki tehenész lett, a szövetkezet legjobbja. A Szabadságharcos ma első a fejési eredményben a kecskeméti tsz-ek között: 10.5 liter az átlaguk. Dóra Imre tavaly a feleségével együtt szerzett 825 munlca- egységre kapott járandóságot: 32 piázsa kukoricát, 18 mázsa kenyérgabonát, 34 mázsa burgonyát, 78 kiló cukrot. A termény egyrészét eladta: szobabútort csináltatott, felruházko- áott, anyadisznaja, tehene van. Vq.n nyugodt álma, gondtalan ébredése, kedve, terve, jövője, becsülete. Ç hány ezer Bende-család (y és Dóra Imre gondol most vissza tíz év távlatából 1945-re, amikor a szolgaság eletútján lezárult a sorompó s 1948-ban új útat mutatott a párt! Gáspárt SZÜLETETT 1945-BEN Ugyan mit rejtegethet egy tízéves gyermek tiszta élete. Hi- izen olyan átlátszó és egyszerű, mint egy pohár friss víz. Egy •ízéves gyermek még nem mondhat magáénak tiszteletre méltó apasztalatokat. Nevét sem emlegetik a nagy munkahőstettek végrehajtói között, de élete tiszta tükrében visszaverődve, megtaláljuk a társadalom tengerének nagy hullámveréseit, sorsfordulatait, a saját kis világához mért erővel. Kezemben hosszú lista. Azoknak a nevei vannak rá felróva, ikik itt, Kecskeméten 1945-ben, a felszabadulás nagy évében születtek, tehát egyidősek szabad életünkkel, épülő új világunkkal. Válasszunk ki találomra egy nevet! Egyet a solcszáz ártatlan gyermek közül. És kíséreljük meg a mindennapi élet apró mozaikcserepeiből összerakni a nagy egészet. Hadd vi'ágítsa meg szikrázó fénnyel szabad tíz évünk emlékünnepét egy vele egyidős, tízéves gyermek életének kicsiny lámpája. SZXIN’HEX.TE' fíiS Csibrany Valéria, »Zrinyi hona« Általános Iskola. Rövid érdeklődés után megtudom, hogy édesapja a megyei Tatarozó Vállalatnál dolgozik. Hi- vatab szobájában fogad és kínál hellyel az én ismeretlen ismerősöm édesapja. Könnyen indult; a beszélgetés. Kis amatőr fényképek kerülnek elő a e- véitárcából, olyanok, amilyeneket minden édesapa a belső zsebében hord és nagyon hajlamos rá, hogy alkalmas pi’- lanotokban elővegye és megmutogassa, annak akivel éppen találkozik. Csibrany Pál kezében a kicsiny fényképekkel szabatosan és világosan elmondja mindazt, amit előzményként tudni kell. A nagyapa, a szorgalmas ács. nagynehezen taníttatja fiát. Ezért felső építőipari iskolába járatja. Az építőipar azonban csalóka pálya. És a jobban fizetett munkások magas világába kerülni, bizony nem kón.v- nyű, még 1939-ben sem, a há£Lf>Z XVIJÍS^TITJE ború felé rohanó Horthy-vi- lág konjukturája idején. Egyik vállalkozótól a másikhoz kerül a fia. Aztán jött a háború szörnyű lidérc-álma és 1945-ben a reg- várt felszabadulás, melyet súlyos anyagi gondolt között ér meg az apa. Szedelt-vedett bútorokkal húzódik meg a kis család a nagyszülőknél, a Liliom utcában — itt születik Vali lánya. Másodikként a kis családban. Első pólyáját a nagymamák fércelgetik össze öreg holmikból és dajkálják szeretettel a kis babát, akit már a drága béke ölelő karja várt és nem ronthatta meg álmát a bombák rémséges robbanása. És nő a gyermek, csodálkozó kék szemeiveL megbűvöli a családot. Eleinte nem könnyű az élet — még a magántőke nem engedi az apát járszalagjáról — tartja egyre gyengülő markában és alkalmi munkával táplálja úgy-ahogy a családot. À fordulat éve a család életében is nagybetűs ünnepnek számított. Az apa letette az építőmesteri vizsgát, és rövidesen elhelyezkedett a városi ia- nács akkor még fennálló építési osztályán. Büszkén emlegeti az új piacteret, mint az ő alkotását és Vali kerekre tágult szemekkel hallgatja a számara félig érthető, félig érthetetlen meséket, amiket esténként apuka mond neki, eialvás előtt. A mesék csodás tárgyai között sűrűn szerepel az ilyen fogalom, hegy maltercskanál, láda, állványzat, munkaverseny, párttitkár, az*apró emberke ilyenekkel ismerkedik. Aztán 1951-ben, egy évvel testvérkéjének első- osztályos beiratkozása után, ő is átlépi a második otthon, a kedves, zajos, sok-sok mosolygó kislánnyal népes iskola kapuját. AZ JSJKOJL.V Zrínyi Ilona Általános Isko.a, Hatalmas kaptár, amelyben ezernél t több szőke, barna, pufók és lenge, karcsú kis'.eiiy tanul, az órák alatt hatalmas zümmögő morgás tölti be az épületet és lent, a pincében ko- pácsolás zaja szűrődik fel a visszhangos folyosóra. Épül az Új iskolafürdő. A Kecskeméti Gépgyár harsányan íütyürésző munkásai most építik be az ajándékba adott fürdőkazánt, amely ezernél több kisleánynak ad majd meleg fürdővizet. És hát a legtöbb »szerelő bácsi« egyben édesapa is. Mit mond az igazgató Csibrany Valiról, azt, hogy szorgalmas, kötelességtudó gyermek. És ami fontos, nemrégiben a pajtások bizalmából őrsvezetői tisztséget tölt be. Édesanyja pedig szorgalmas tagja a szülői munka- közösségnek, íme a? első tíz őV. eredménye, egy gyermek, aki a mi kissé már megszokott, de mégis új és lelkesítő életünkben ennek a fogalmai, vágyai, törekvései és tervei között nő nagyra. Az első tíz év már mutatja a kialakuló teljeset, a o- vábbi tíz évek most érő termését. VÁLASZ A JKjfèraiOjÊSEItJEejE Itt ül velem szemben Csib- rany Vali és kerekre tágult szemekkel, csodálkozva néz rám, micsoda kérdéseket tesz föl ez a bácsi, aki láthatóan kedvesen mosolyog, mégis milyen sóiét, riasztó dolgokat beszél. Azt kérdezi — tudja-e Vali, hogy a csendőr olyan ember volt, aki bármikor ok nélkül elvihette volna az édesapját és becsukhatta volna a börtönbe? Aztán meg ilyen kérdések — vo.í-e úgy, hogy nem volt mit enni? Tridja-e, ki az a földbirtokos? Hát honnan tudná mindezt Csibrany Vali. Ö csak azt tud'a, hogy úttörőnek lenni csodálatosán gyönyörű és az a terve, hogy az első mosolygósra nyíló tavaszi napon kirándulásra viszi a pajtásokat a műkerbbe. Egyelőre akadnak műszaki hí-* bák, például az, hogy nem tudja, melyik utcán kell a műkert felé lefordulni, dehát legfeljebb megkérdezi valamelyik nyolcadikos pajtástól. Vagy éppen a tanító nénitől, aki úgyis a legjobb barátnője. Ö csak azt tudja, hogy gyermekorvos akar lenni. Ez az ő végleges elhatározása. Nem úgy, mint u nővéréé, aki virágkertész akar lenni. — Igaz, az is szép — né» rám kétkedő arckifejezéssel — dehát apuka is most iratkozik be az egyétemre, így hát nekem is muszály lesz. Megkérdezem tőle bűcsűzóu’n — tudod-e, Vaiíkám, mi az a párt? Gyorsan, iskolásán savója: a Magyar Dolgozok Párti» — főtitkára Rákosi Mátyás pajtás. Hát még, mit tudsz róla? Hosszas vívódás után, mosolyogva — bár kissé töredezetten rakia egymás után a szavakat, mint aki jól megfontolja, amit mond: — Olyan emberek vannak benne, akik nagyon szeretik a gyerekeket. Az úton hazafelé ezeken az utolsó szavakon gondolkodom. És aztán, mintha egy József Attila-verssor zsongana a fülem. ben: Ezernyi fajta népbetegség, szapora csecsemőhalál, árvaság, korai öregség, elmebaj, egyke és sivár bűn, öngyilkosság, lelki restség ... Hess rút kísértetek, vijjogó keselyűi egy letűnt világnak, melynek emlékeit, lám. az első tíz év új szelei végképp elűzték. • Csáki ?
