Bácskiskunmegyei Népújság, 1955. március (10. évfolyam, 50-76. szám)

1955-03-10 / 58. szám

Látogatás a bajai Vörös Fény Termelőszövetkezet

gazdaságában

ffeggel négykor már meg- elevenednek, az istállók. Az éjszaka párái vastag jelhő formájában gomolyognak ki az ajtaján, ahogy az állatgondozók belépnek kedves állataik közé. Ragyogóan tiszta betonozott járdacsik fut végig az egymást akarják kitüntetni azokat az állatgondozókat, meg növény- termesztésieket, akik háromszáz munkaegységen felüli teljesítménnyel gondozzák immár 3 esztendeje a tsz állatait és vetéseit. Nagy ünnep lesz ez, mert az 1949-ben alakult Vörös Fény

A központ. Az egykori úri kastélyban ma a töld igazi gazdái, j vörös Fény Termelőszövetkezet tagjai intézik közös ügyeiket.

kedvűén- kérődző üszők, a harciasán fújtató tenyészbika, a fejőstehenek katonás sorfala között, amint az istálló kétoldálán várják a mindennapos reggeli gondoskodást.

Az állattenyésztési brigád vezetője, Liptai Ferenc kedveskedve simogatja meg Lurkónak, t pompás hároméves tenyészbikának a homlokát, majd szíves köszöngetések közben végigmegy az istállón, hogy megkezdje első mindennapos körútlát a bajai Vörös Fény Termelőszövetkezetben.

Az istállóban pedig megkezdődik a mindennapos élet. Kitakarítják a jászólt, kimérik az adagokat, kihordják a trágyát, az életerős, egészséges kisborjú- kat anyjukhoz vezetik, hogy Heget tegyen anyai kötelességének, majd a tizenegy fejőstehén alá odaülnek az állatgondozók tisztára mosakodva, mintha ünnep lenne és megfejik a duzza- dótőgyű teheneket. Az istállóban meleg, barátságos tejszag terjeng és betölti a jászol körül a levegőt.

A sertésgondozóknál vidám kötődéssel, mosolygós tréfával kezdődik a nap, Frcy Demeter bácsi, a termelőszövetkezet egyik legidősebb tagja oktatgat- ia tréfásan a társát, no meg az odaérkező brigádvezetőt is, aki érti a tréfát és szívesen bocsátkozik az ilyesmibe, mert tudja, hogy az öreg Frey nemcsak a derűnek, a vidámságnak a nagymestere, hanem igen bölcs tudója a malacnavelés titkainak, a tenyésztés, a keresztezés, meg 7, hizlalás rejtelmeinek. Nem akárki és nem is egy-kéteszten- dős tudománnyal igazgatják a bajai Vörös Fényben a sertéstenyésztést. Meg is van az eredménye. Gyönyörűséges nézni is a fekete, domborúhálú kocákat, a nedvesorrú, csinos malacokat és a hatalmas, méltóságteljes tenyészkanokat. Tiszta berkshirei fajta mindenik, érdemes őket jól és gondosan kezelni. Legalábbis ez a véleménye Frey bácsinak, aki szerint — no meg a környékbeli gazdák kritikus szemmel kialakított véleménye alapján is — nem igen akad ezen a kerek bajai világon hasonló szépségű és értékű sertésállománya senkinek. Komoly jövedelmet is jelent ez a tsz-nek, illetve a tagságnak, mert éppen

megerősödését, gazdagságát a közösségi életforma kialakulását jelzik a 300 munkaegységen felül teljesítő dolgozók listáján szereplő nevek.

oretity Mária könyvelői asztalán található ez a névsor, amelyik a termelő- szövetkezet legszorgalmasabb tagjainak adatait tartalmazza. Tizenkilenc férfi és négy nő olvasható az összesítésben.

Azt jelentik ezek a nevek,

Frey Demeter bácsi, az egyik legidősebb tsz-tag, a sertés- tenyésztés nagymestere.

hogy a termelőszövetkezet jövedelme elsősorban a szorgalmas munka alapján növekszik, no meg az okos vezetés útján. Az okos vezetés pedig azt mondja, hogy minden lehetőt meg kell tenni a tagság jövedelmének érdekében, minden hasznavehető módszerrel fejleszteni kell a közös gazdaságot.

így aztán az sem csodálatos, hogy a termelőszövetkezet 3 kilométerre központi tanyájától, a furcsa nevű »Aligvárda pusztán« juhtelepet is létesített. 483 juh gondozása folyik itt. Most nagy az izgalom, mart a felszabadulás tiszteletére rendezett versenyben azt vállalták az állatgondozók, hogy 270 anya után 270 kisbárányt nevelnek fel. Ki hinné, hogy ez a hatalmas nyáj 1952 óta nőtt fel. Akkor kaptak az államtól 80 darab anyajuhot. Az előlegképpen rendelkezésre bocsátott törzsállomány értékének felét a jó gazdálkodás eredményeképpen már 1953-ban, illetve 5 4-ben visszaadták az államnak. Ebben az esztendőben azt tervezik, hogy minden adósságukat rendezik a juhtenyésztés körül, tehát végkép a maguk lábára állnak.

A napokban új elnököt választott a szövetkezet Vida János személyében. Az ő fejében alakultak ki azok a tervek, amelyekről az alábbiakban szó lesz. Vida János nem új tagja a szövetkezetnek. Amint most horihorgas termetével, barátságos tekintettel végigjárja a gazdaság épületeit velünk együtt, akik azért jöttünk ide, hogy megtapasztaljuk, hogyan is él ez a szépen fejlődő szövetkezet — sok érdekeset tud mondani.

— ft ^gi mondás már, hogy új

seprű jól seper — kezdi a bölcsességet. Én azonban nem vagyok új ember a szövetkezetben, már a megalakulása óta tagja vagyok, amikor még három apró szövetkezet, a »Bokányi Dezső«, a »Felszabadulás« és a »Zalka Máté« határozta el magát aklwr az egyesülésre.

— Úgy láttam, hogy igencsak vonatkozik a mi szövetkezetünkre is kormányzatunknak az a bölcs rendelkezése, hogy elsősorban a kenyérkérdést kell most sürgősen megoldani. Nekünk is meg kellett szívlelnünk, mert egyoldalúvá váltunk. Gyönyörű az állatállományunk, de egy kicsit háttérbe szorult a szántóföldi termelés a nagy fejlesztési tervek közben. Visszaállítjuk tehát a helyes egyensúlyt. A tavasziak alá tervbe vettük 140 hold megtrágyázását. Nemsokára végzünk ezzel. Az elmúlt esztendőben 60 holdon hajtottunk végre fejtrágyázást, az idén hatalmasat kell elöreugranunk. A tagsággal úgy határoztunk, hogy 437 hold őszi kalászosunkat biztatjuk meg megfelelő mennyiségű fejtrágyával. A múlt évben bebizonyosodott ennek a módszernek a helyessége. A megtrágyázott 60 holdon másfél-két mázsával magasabb termést értünk el. Számoljunk csak egy kicsit! A 437 holdunkon ezek szerint 650 mázsával több kalászost kell betakarítanunk, mint tavaly.

— Helytelenül ápoltuk négyzetesen vetett kukoricánkat, a fo- gatos eke után sokszor nem haladt a kézikapálás. Egy-egy eső után gyomerdő nőtt ki a földből. Az idén másképp kell lennie és egy akarattal változtatni is fogunk rajta. Azt akarjuk, hogy az elmúlt évben egy munkaegységre eső készpénz és termény- részesedés forintértékét 24 forintról 64-ra emeljük. Azt is eldöntöttük, hogy negyedévenként a munkaegységek alapján előleget folyósítunk.

Ib'tí közben körüljárjuk a

LJM szövetkezetei és búcsúz- kódunk, szemünk gondosan egymásra rakott ablakkeret- szerű faalkotmányokon áll meg. Hát ebből mi lesz? — kérdezzük. — Ez 300 ezer forintot jelent — hangzik a titokzatos válasz, — mert ezek alatt a melegházi keretek alatt rövidesen megkezdjük 50 holdra tervezett dinnyeföldünk számára a palántanevelést. Bizonyosan sikerülni fog.-Lurkó-, a három éves tenyészbika, a tsz egyik büszkesége, cs gondozója: Nagy János»

Hozza a jól megrakott szán a takarmányt az állatok részére. — Szabó J^ászló hajtja a két rangosszürkét,

A kérház építőinél

Szemerkél az eső. Ez azonban nem zavarja Kecskeméten a Rákóczi úti bérház építőinek szorgos igyekezetét. Most főleg csak a segédmunkások doboznak. Ma érkeztek meg a vasbetonszerelők. A segédmunkás-brigádnál Szilvási Lajos brigádvezetőt# szakszervezeti bizalmit keresem.

Éppen az iroda felé igyekszik. — Az ott, az a pirospozsgás ember, — igazítanak el brigádtársai. Utolérem, megszólítom, s megkérdem,

— Nagyon siet?

— Hát nem unatkozom. Egy kis időt azért tudok szakítani. No, de kerüljünk beljebb az ebédlőbe, ott enyhébb, meg kellemesebb.

öt-hat perc telik el, s megszólal a gong, -mely az ebédidő végét jelzi.

— Na, gyerünk gyerekek, — szól hangosan társaihoz Bokács Ferenc, az egyik brigádtag, — nagyon szorít a munka, sietni kell.

Közbe-köztoe szót is váltunk Szilvási elvtárssal. Megtudom, hogy tíz főből áll brigádjuk s Szilvási elvtárs a szakszervezeti bizalmi. Decemberben 6000 forint prémiumot kaptak, mert az Izsáki Állami Gazdaságban január 1 helyett december 14-re felépítették a munkásszállást és munkáslakásokat.

— És itt hogyan haladnak a munkával — teszem fel a kérdést?

Február 20-tól 28-ig 607 négyzetméter koptatóbetont készítettünk és öt darab talajvízsüllyesztő kút munkáját végeztük el; Teljesítményünk 164 százalék volt.

Márciusban is ilyen jó az ütem?

— Hát azt éppen nem mondhatom. A szigetelés elmaradása visszavetett bennünket, na,. meg a rossz idő, az eső, meg a hó. A héten hétfőn és kedden gépeket állítottunk a helyére, hogy biztosítsuk később a folyamatos munkát. Ma jöttek meg a vasbetonszerelők.

— Volt munkaterületük?

— Nem! Mindjárt azzal kezdték, adjak egy embert segítségül. Azt nem, — mondom. Megy az egész brigád, hogy gyorsabban haladjunk, mert nekünk is érdekünk, hisz teljesíteni akarjuk a felszabadulási versenyben tett vállalásunkat.

— Mégis, mi lenne az?

— A héten az, hogy hat napi munkát négy nap alatt szeretnénk elvégezni. Tervünk, hogy 617 négyzetméternyi területen 35 centiméter vastagságú betont építünk be az alapba. Rajtunk nem áll, csak ez a fránya idő ne szóljon közbe. Olyan brigádtagok vannak itt, akik nem ijednek meg a maguk árnyékától. Kovács Sanyi bácsi, Szabó Feri, Laczi Feri nemcsak segédmunkát végez, hanem kisebb kőművesmunkát, így ajtó-, ablakfalazást is elvégzik.

— Mint szakszervezeti bizalmi, hogyan ellenőrzi a vállalásokat?

— Egyszerű az egész. Mindennap tudom, hogy mit kell elvégezni. Ha nem csináltuk meg, másnap reggel a brigádtagokkal együtt megbeszéljük, hogy hogyan pótoljuk az elmaradást. Ügy igyekszünk, hogy április 4-re az épületet földszinti falegyenbe hozzuk.

Kezetszorítunk, s azzal válunk el, ha legközelebb eljutunk hozzájuk, azzal kezdjük a beszélgetést, hogy amit ígértek, azt régi szokásukhoz híven most is becsülettel teljesítették.

fVenesz)

NYERTESEK KÖZÖTT

Nagy az izgalom a IV. Békekölcsön-kötvények sorsolása után Mindenkit az foglalkoztat, hogy vajon nyert-e, vagy sem. Ilyenkor dől el, ki, milyen szerencsés. A legtöbb kötvénytulajdonos nem árulja el, hogy már jóelőre, előzetes költségvetést készített különféle eshetőségekre, 500,1000 vagy 5000 forintos nyeremény esetére. A beszélgetés során derült csak ki, hogy vannak bátrabbak, akik már a nagyobb nyereményt is elosztották gondolatban, vagy írásban.

A húzás nagy izgalma eljutott Kecskeméten a Cédulaház utca 13. alá is. Tollas Béla idősebb házaspár lakik itt. Újság fölé hajolva egyeztetik a számokat. Kétszer-háromszor is átnézik és úgy látszik, hogy számukat nem húzták ki. A biztonság kedvéért kedden mégis bementek a Takarékpénztárba, a hivatalos jegyzéket ellenőriztetni. Piaci nap lévén, mindketten megindultak. A kíváncsiságtól fűtve Tollas Béla kerékpáron siet előre.

— Mire én is a Takarék elé értem, a férjem már vért. Nyertünk! — újságolta boldogan. Mi?... nyertünk?... Menynyit?... ötezret! Nem akartam hinni füleimnek. De amikor a kezembe nyomta a nagycsomó pénzt, sírtam, nevettem egyszerre a boldogságtól. — Ezeket meséli még most is a boldogságtól csillogó szemekkel Tol- lasné.

— Nyertek-e már máskor is? — kérdezem.

— Tavaly ezret és most ötezer forintot. Az uram már el is ment nád után nézni, mert van

nénk újranádazní. Már többhelyen beázik és igen ráfér a javítás. Pont jókor jött ez a nyeremény, legalább kihúz a gondból. Ha marad még pénz, akkor az uramnak veszünk ruhát, kabátot, lábbelit, attól függ, mire futja.

— A tavalyi nyereményt mire költötték?

— Fehérneműt vásároltunk, mert abból igen kifogytunk és a Takarékban is hagytunk több, mint 300 forintot. Ezenkívül volt még egy kig megtakarított pénzünk és a kettőt összevetve, a múlt hónapban egy 9 hónapos malacot vettünk, amely novemberre, decemberre megnyomja majd a 160—170 kilót, persze, ha jó lesz az étvágya.

*

Váratlan örömet okozott s sorsolás, Nagy Józseíéknál is, a Rendőrfaluban. Kötvényüket igaz, hogy csak 500 forinttal húzták ki, de ez is elég ahhoz, hogy a jövő téli tüzelő egy részét már most megvegyék.

Persze, jó lett volna, ha a harmadikos Lacika kívánsága is teljesülne. Kerékpárról álmodozik. A hároméves szőke kis Pityu pedig vajas kenyeret kéri lekvárral.

— Nem lenne jó csak egyfélével, Pityukám? — kérdi szerető szemrehányással Nagyné. — Ilyenek a mai gyerekek! A kenyérhez már kétfélét kérnek. Bizony, az én gyerekkoromban sokszor még száraz kenyérrel sem lakhattunk jól. Szüleim itt, a téglagyárban dolgoztak és a téglaverés mesterségét én is korán megtanultam. A mi gyermekeink már nem tUdják mi az

ez a kis bízunk, ezt «eret- hogy »nincs«,