Bácskiskunmegyei Népújság, 1955. március (10. évfolyam, 50-76. szám)

1955-03-24 / 70. szám

A Duna—Tisza-közi megyék kiváló ' _ : második tapasztalatcseréje

MÁRCIUS 22-ÉN, kedden Kecskeméten tartották II. országos tapasztalatcseréjüket Pest-. Bács-Kiskun- és Tolna megye állami gazdasági, termelőszövet- kezeti es egyéni burgonyatermelői. Sárvári István, a Duna— Tisza-közi Mezőgazdasági Kísérleti Intézet kutatója tartott előadást «-Növelni kell burgonya- termésátlagainkat« címmel.

ELŐADÁSÁNAK bevezetőjében megemlékezett a tavalyi tapasztalatcsere jelentőségéről, melynek nyomán mind a négy megyében elterjedt a szabolcsiak által kezdeményezett 100 mázsás burgonyatermelési mozgalom. Hangsúlyozta, hogy a jelenleg megtartott tapasztalatcserének ismét meg kell vitatni a burgonyatermelés időszerű problémáit, hogy a tudományos gyakorlat összefogásával az elkövetkezendő termelési évben, még többen érjenek el nagy, 100 mázsán felüli terméseredményt. Előadásának további részében beszélt a burgonyatalaj, elővete- mény és trágyázás problémájáról, s a leromlásmentes vetőgumó kikísérletezésének, terjesztésének időszerű kérdéseiről.

A VETŐBURGONYA minősége, egészségi állapota és a fajtakérdés mellett a termésnagyság kialakulásában nagy szerepe van az elvetett vetőgumó nagyságának is. Erre vonatkozóan ismertette a Mátételki Fajtakísér- ieti Állomás tavaly végzett kísérletének eredményeit. A kísérletet öt súlycsoportba osztott vetőburgonyával végezték, melyben szerepellek 3—4—6—8—10 dekás vetőmagok s a kísérletek azt igazolták, hogy míg a 3 dekás vetőmagnál 52.6 mázsa volt az átlagtermés, addig a 8 dekás vetőmagnál 121.4 mázsás termés- eredményt értek el. Ezalj, az adatok ugyan egyéves kísérlet adatai, mégis fontos tudni a -burgonyatermelőknek.

A!í ELŐADÁST hosszas vita Követte, az ankét részvevői kicserélték a burgonyatermelésben szerzett, múlt évi tapasztalataikat, megvitatták, hogy a tudományos gyakorlat összefogásával hogyan érhetnek el még többen 100 mázsán felüli termés- eredményt.

MOCSÁRI GEDEON 59 éves, alsónémedi mintagazda elmondta, hogy ők már tavaly is szép eredményeket értek el. Nem ritkaság náluk burgonyából a 150 mázsás átlagtermés. Kis községük tavaly is 15Ö mázsa burgonyát szállított exportra, 150 mázsát a MEZÖKER-nek és 300

mázsát a szabadpiacnak. Ö is hangsúlyozta, hogy nem mindegy, milyen mag kerül a földbe. Az alsónémedi talajban a litkei, dögéi, mándoki vetőmaggal tudnak jó terméseredményre szert tenni, természetesen gondos előcsíráztatás után.

AZ APATEALVAIAK nagyobbrészt korai burgonya termelésével foglalkoznak és kutatják azokat a módszereket, amelyek a rövid tenyészidő mellett is viszonylag magas terméseredményeket biztosítanak. A korai burgonya ugyanis nagyon jói jövedelmez az apátfalvaiaknas, — mondta hozzászólásában Csaba Károly apátfalvi egyéni gazda. — Mi mindig korán vetjük a burgonyát. A jövő hétre már korai burgonyánk 100 százalékban a főidbe kerül. Volt rá példa, hogy mát- május 16-án korai burgonyát szállítottunk a budapesti piacra. S tavaly a szállítások megkezdésétől számított, rövid 24 nap alatt 5,400.000 forint bevételt tettek zsebre a korai burgonyából az apátfalvi gazdák. További céljuk, a terméseredmények növelése és a kései vetésű burgonya termelésében vállalják,

hogy elérik a holdankénti 100 mázsát.

MÉG TÖBB LELKES vállalás született ezen a hasznos tapasztalatcserén. Nyilas István, a gátéri Vorosilov Termelőszövetkezetből versenyre hívta Bács megye valamennyi burgonyatermelőjét a 100 mázsás átlagtermés elérésére. Fülöp István a Tolna megyei Zomba község képviseletében szólalt fel. Az I. típusú Petőfi Termelőcsoportnak tagja és már évek óta 100 mázsán felüli átlagterméseket érnek el. Most 150 mázsás átlagtermés elérését ajánlották fel és versenyre hívta községe nevében megyéje valamennyi burgonya- termelőjét.

AZ ANKÉTON elmondott kérdések megválaszolása és az ösz- szefoglaló után az értekezlet részvevői határozati javaslatot fogadtak el, amelyben valamennyien csatlakoztak a 100 mázsás burgonyatermelési mozgalomhoz.

Kecskeméti és a Kiskunhalasi Keltetőállomáson eddig majdnem 100.000 kiscsibe látta meg a napvilágot

A megyei tanács baromfikeltető állomásain a felszabadulási versenyben a magasabb keltetési százalék elérésére tettek vállalást. A dolgozók megfogadták, hogy az országosan megengedett 65 százalék helyett 4—5 százalékkal magasabb keltetési átlagot érnek el. Kecskeméten a megye legnagyobb és legkorszerűbb baromfikeltető állomásán legutóbb 82.3 százalék volt a kelési átlag. Ezt a többéves gyakorlattal rendelkező nődolgozók állandó felügyelettel és az előírt hőfok betartásával érték el. A Kiskunhalasi Keltetőállomáson is jó eredményt értek el a dolgozók. Itt 72 százalék a kel- tetési átlag. A két keltető állomáson eddig majdnem 100.000 naposcsibe látott napvilágot.

A baromfiállomány felfrissítésére legalkalmasabb a korai ke- lésű kiscsibe. Ezért a termelő- szövetkezeteken kívül nagy az érdeklődés az egyéni gazdaságoknál is. A Kecskeméti Keltelőállomásról eddig 403 egyénileg gazdálkodó vásárott naposcsibét. A földművesszövetkezeteken keresztül pedig 8000 darabot vettek meg a termelők.

300 mázsa cukorrépát akarunk termelni holdanként

Mi tavaly holdanként 290 mázsa cukorrépatermést értünk cl. Üt holdon termeltünk cukorrépát. Holdanként 150—160 mázsa istállótrágyát szórtunk el, ehhez még adtunk 80 kilogramm szu- perfoszfátot és 30 kiló petisót. Ez utóbbit a sorok közé szórtuk cs úgy kapáltuk be. Négyszer kapáltunk. A területet egyénekre osztottuk fel, ezzel is elősegítettük a növény jó megművelését.

Az idén hasonló módszerekkel el szeretnénk érni a holdankénti 300 mázsás átlagot.

Mindezt azért írtuk meg, mert olvastunk a Népújságban a cukorrépatermelők ankétjárói és mi is szeretnénk minél több cukrot adni a népgazdaságnak.

Kovács József, a solti Dózsa TSZ elnöke.

A Kecskeméti Gépgyár zománcozóműhelyében

JVyílik a kettes kemence aj- ' taja. Szemetvakító opálos fény, óriási hő uralja közvetlen közeiét. Molnár János ott áll a tüzetokádó kemence szájánál nagy azbesztkötéríyben, védőüveggel takart arccal — és ma már ki tudja hányadszor húzza a fogantyút, nyitja az ajtót. A háromtagú brigádban feszült a figyelem. Egy alig észrevehető fejmozdulat és Énekes Ferenc máris villára szedve húzza a tűzpiros kádat. Egy biztos mozdulat és ott forog hol körbe, hol előre-vissza a különös forgató- készüléken Sarkadi János akarata szerint.

Halk berregés tetézi az elnagyolt zajt: a brigádvezető kezében működik a fehér zománcport szóró hosszúnyelű szita. Vigyázva, mégis gyorsan vezeti a szita útját, közben a forgató, mint egy gcndolatolvasó, dönt a kádon, majd fordít egyet. Énekes Ferenc is szitát ragad, a perem zománcozása az ő feladata. Csodálatos harmónia. Mintha egy ideg mozgatná mindhármójukat.

De lám, a hosszú brigádvezető Molnár János letette szitáját, ismét a fogantyú után nyúl. A villára szedett kád a nyíló kemenceajtón át ismét tűzfürdőbe kerül. Lekerül a kötény, szegen pihen néhány pillanatig a vedő- üveg.

háromtagú brigáddal ismerkedem. Lenge öltözetük csapzott az izzadtságtól, arcukról törlik a sós cseppeket,

— Hogy megy a munka?

— Köszönjük, ma egész jó napunk van — mondják szinte egyszerre mind a hárman. Még a gondolatuk is egyíelé kanyarog, vérükben már az összemű- ködés megszokottsága.

— Kell itt az igyekezet, mert a versenytársakkal hol fej-fej mellet, hol előbb, hol egy kicsit mögöttük haladunk. És nem szeretünk mi schogysem kisebbek lenni — ezt már a brigádvezetö mondja.

Április 4-ére már régen tettünk felajánlást, azt teljesíteni akarjuk. Nincs már sok híja... — így Sarkadi János.

— Most egy hete, a felszabadulási műszak indulása óta meg különösen éles a harc — szólal meg a harmadik tag, Énekes Ferenc.

l/érdezni akarok, de fakép- nél hagyott a sztahanovista brigád. Néhány pillanat és újra forog a tüzes kád. Most harmadszor az esetleges hibákat javítják, oda szórnak, ahol

A

vékonyabb a zománc, a hólyagokat tüntetik el. Az újabb égetés már csak rövid ideig tart. ..Mikor újra kikerül, vizsgáló szemek kutatják felületét. — Kész — állapítja meg a brigádvezető és nyerskád kerül a kemencébe. Odajövet elégedett arccal mondja Molnár elvtárs:

— Szépen sikerült, újra egy elsőrendű áru. Azt fogadtuk, hogy az elsőrendű áru arányát 70 százalék fölé emeljük. Sokat jelent ez nagyon, hiszen a kádak jórésze külföldre kerül. Hamar is készült, csak háromszor kellett tűzbe rakni. Van úgy, hogy negyedszer-ötödször is akad javítanivaló.

— Most hogy állnak vállalásukkal?

— 76.1 százaléknál. Persze, ez a szám állandóan változik, elég egy elhamarkodott mozdulat és sokat csökken műszak végéig ez az átlag. Itt állandóan, minden pillanatban nagy figyelemmel kell dolgozni.

— Csak így lehet önköltséget csökkenteni, — szól bele Énekes Ferenc. — Arra pedig most a Központi Vezetőség határozata után különösen vigyázunk. — Igyekszünk minél kevesebb cseh zománcot is felhasználni egy kádra. Azelőtt sokszor 8 kilót is elszórtunk, most vállaltuk, hogy 5 kilóval zománcozunk. Még csak 5.10-re sikerült szorítani egyelőre.

— Na és a piszkos púder? Ni, alig másfél kilót söpörtem ösz- sze, — mutatja Sarkadi János. Azelőtt ez is volt vagy háromnégy kiló. Minden deka pénzt jelent, ha nem is sokat, de fillérekből lesznek a forintok, abból az ezrek, milliók.

1 Jjra készülődnek, nem néz- nek órát, nem. várnak figyelmeztetésre, hatodik érzékük súgja, hogy betüzesedett a kád, Szeretném még elnézni biztos munkájukat, de a nagy meleget nem bírom tovább. Búcsút veszek a Molnár-brigádtól és ez üzemirodába veszem utam. Vajon a minőség emelésével menynyivel csökkent kád önköltsége?

Előkerülnek a könyvek, számoszlopok sorakoznak, szorzatok eredményei. És most figyeljünk! A vállalat 60.4 százalékra emeli ebben a negyedévben az elsőosztályú áru arányát. Ebből a Molnár-brigád is kiveszi részéti sőt, már a 76.1 százaléknál tartanak. Ez kádanként 59.66 forint önköltségcsökkentést jelent» Március elseje óta 113 kádat zománcoztak, tehát eddig csak a gondosabb munkával 6741.58 forintot takarítottak meg. Ha ehhez még a zománcpor megtakarítását is hozzávesszük, csinos összeg kerekedik belőle.

Büszkeség tölt el, ahogy el- hagyom a Kecskeméti Gépgyár zománcozóműhelyét. Bár csak a Molnár-brigádról írtam, de hiszen a versenytársakról, a Csernus-brigádról, a Né- medi-brigádról, vagy a többiek- ről ugyanezeket mondhattam volna.

Molnár-brigád és Ti többiek 1 Ne álljatok meg, ne torpanjatok meg egy pillanatra sem. Az önköltségcsökkentés skálája végtelen. Benne is rejlik erőnk, gazdagságunk!

—Megycriné-A tudomány műhelyéből

Milyen a Hold felszíne?

A földünkhöz legközelebb eső égitest a Hold. Korszerű teleszkópjainkkal már százméteres, sőt kedvező viszonyok között tíz- méteres mélyedéseket, magaslatokat és más domborzati elemeket is meg tudunk különböztetni rajta. A tudósok már részletes térképet is készítettek a Hold felszínéről, de anyagi összetételére vonatkozólag a legutóbbi időkig sem sikerült lényegeset megállapítani.

Ennek az az oka, hogy a Holdnak nincs saját fénye. A Hold szilárd, sötét és hideg égitest, amely csak a napsugarakat veri vissza. így a spektrál-analí- zis (színképelemzés) nem siet segítségünkre.

Amikor repülőgépről lenézünk a Földre, a szemnek jól esik a földi táj tarkasága. Egyes égitestek a színek változatossága tekintetében nem maradnak él a Föld mögött. A Marson például a vöröses-sárga alapszínből élesen kiemelkednek az úgynevezett »■tengerek*! barna, zöld, vagy kék foltjai és a pólusok hófehér területei. Egészen más a helyzet a Holdon, amelyen azonnal kivehetjük a fénylő és a sötét foltokat, de ezek között szinbeli különbséget nem látunk. Csak igen éles megfigyelőképességű

emberek veszik észre figyelmes tanulmányozás esetén, hogy a holdfelszín egyes részei valamivel sárgásabbak, mások zöldesebb árnyalalúak, ismét mások barnásabb színezetűek a többinél.

Ha szabadszemmel nézzük a Holdat, éjszaka nehéz megmondani, milyen színű is a valóságban, különleges műszerekkel végzett mérések azonban megmutatták, hogy fénye szegényebb a Nap fényénél kékes ibolyaszínű sugarakban, következőleg gazdagabb vörösökben és sárgákban. Ebből tudhatjuk, hogy a Hold sárgás színezetű.

A Hold színének tanulmányozása némi lehetőséget ad annak megállapítására, hogy miből állhat és miből nem állhat a Hold felülete. A vizsgálatok alapja a földi kőzetfajták fény- visszaverésének tanulmányozása. Feltehető, hogy a Hold felszíne azokból az anyagokból áll, amelyek a Holdhoz hasonló mértékben verik vissza a fénysugarakat a földön.

A Hold felszínén jelentős változásokat okoznák a meteoritok. Köztudomású, hogy a Földre is állandóan hull a nieteorszerű anyagok esője. Az apró meteoi

mennyiség jóval több annál, • ami a kőből, vagy vasból álló i meteoriiot gőzzé változtatja. t Feltehető, hogy a becsapódásnál | nemcsak maga a meteorit, ha- j nem a holdfelszín anyagának | egy része is gőzzé változik. A | nagymennyiségű gőz hirtelen | keletkezése »robbanásszerűen« | megy végbe. A meteoritok tehát mint nagy romboló erejű bombák csapódnak a Hold felszínére.

K. P. Sztanyukovics és V. V. Fcgyinszkij szovjet tudósok számításai azt mutatják, hogy a becsapódáskor keletkező gőz nagyrésze a robbanás óriási ereje következtében elhagyja a holdat és továbbsodrodik a világűrben. így aztán a Holdra állandóan becsapódó meteorittömegekkel nemhogy nőne, hanem ellenkezőleg, csökken a Hold tömege.

Elképzelhető, hogy a holdfelszínre hulló meteoritok fokozatosan végigszántották az égitest felületét és mindenüti aprószemű, szétforgácsolódott, kiégett anyaggal borítják, amely a vulkanikus sálakhoz lehet hasonló. Ez az anyag talán egyáltalán nem hasonlít az alatta rejlő eredeti sziklás talaj színéhez, de kétségtelenül függ a megváltozott kőzet színétől is. Ezért lehetséges, hogy a Holdat sűrűn fedő meteoros eredetű termékek színe egyes területeken mégis különböző;

Délszláv kultúránkét Baján

A Magyarországi Délszlávok Demokratikus Szövetsége kultúránkétól tartott Baján. Az anké- ton megjelentek a megye déli járásainak délszláv pedagógusai, kultúrcsoport-vezetői. Képviseltették magukat az Oktatásügyi Minisztérium, a megyei és járási népművelési osztályok.

Matész János, a Szövetség főtitkára tartotta a beszámolót, melyet vita követett. Az egész- napos ankét során a megjelentek megvitatták, eddigi ■ eredményeiket és további tennivalóikat. Sok értékes tapasztalat hangzott el, segítve a délszláv kultúr- fmjmka további előrehaladását.

rok (ezek az úgynevezett »hullócsillagok«, amelyek fel- fellobbannak az éjszakai égen) elégnek a levegőben és finom meteorit-por formájában jutnak a Föld felszínére. Egyes adatok szerint a Földre hulló meteoritpor mennyisége évente eléri a száz, sőt az ezer tonnát is, ami négyzetkilométerenként körülbelül egy kilogramm, kozmikus eredetű anyagot jelent. Ezt csak azért nem vesszük észre, mert anyaga elvegyül a földi porral.

A Hold felszínének minden négyzetméterére feltehetőleg ugyanannyi meteorit-anyag jut, mint a Föld egy-egy négyzetkilométerére. A Holdon azonban nincs szél, amely szétfújná a meteoritport, nincsenek esők, amelyek elmoshatnák, Sokmil- liárd év alatt a meteoritpornak a Holdon vastag réteget kellene képeznie, egyszínűvé kellett volna tennie a Hold egész felszínét. Miért látunk mégis különböző színű foltokat a Holdon?

A légkör hiányának a Holdon van egy fontos következménye. A »hullócsillagnak« látszó meteorrészecskék, amelyek a Föld légkörében elégnek, a. Holdon akadálytalanul, 20—30 sőt 50 kilométeres másodpercenkénti kozmikus sebességgel csapódnak a Hold felszínére. Mozgási energiájuk a becsapódáskor hővé változik, A hő-