Bácskiskunmegyei Népújság, 1955. február (10. évfolyam, 26-49. szám)
1955-02-23 / 45. szám
Á Magyar Népköztársaság honvédelmi miniszterének napiparancsa Harcosok, tiszthelyettesek, tisztek, tábornokok! Élvtársak! Ma ünnepeljük a hazánkat felszabadító hős Szovjet Hadsereg 37. születénapját, Felszabadulásunk 10. évfordulóján mélységes hálával és szeretettel fordulunk a nagy szovjet nép dicsőséges hadserege félé. A Szovjet Hadsereg, mely fennállásától kezdve mindig az igaz ügyért, szabadságért, az emberi' haladásért harcolt, tíz esztendővel ezelőtt, nehéz, áldozatos harcok árán. felszabadította hazánkat a német fasiszták és nyilas cinkosaik uralma alólt Véget vetett hazánk négyszáz éves idegen elnyomásának, s megnyitotta népünk előtt a szabad, független élet, a felemelkedés útját. A Szovjet Hadsereg győzelme tette lehetővé, hogy nagy pártunk, a Magyar Dolgozók Pártja Vezetésével, sikeresen építhetjük az elnyomatástól és kizsákmányolástól mentes, szocialista társadalmat. A magyar nép évszázadokon át vitézen és önfeláidozóan harcolt szabadságáért és függetlenségéért. Ezért ontották vérüket a végvári vitézek, Rákóczi ku- rucai, 1848 hősi népe, 1919 vörös getlènségért, a nép ügyéért küzdöttek és áldozták életüket az elnyomatás sötét évtizedeiben a magyar kommunisták. Tíz évvel ezelőtt a magyar nép, mint felszabadítóját várta és fogadta a hős szovjet harcosokat, s az azóta eltelt tíz év alatt a szovjet és a magyar nép testvéri barátsága széttéphetettemé Vált. Népünk boldogulásának, hazánk további felemelkedésének, szabadságunknak és függetlenségünknek legfőbb biztosítéka szövetségünk a Szovjetunióval, megbonthatatlan fegyverbarátságunk a Szovjet Hadsereggel. A szovjet nép dicsőséges fegyveres erői a Nagy Honvédő Háborúban fényesen bebizonyították az imperialista hadseregekkel szembeni fölényüket. Azóta a Szovjet Hadsereg ereje még hatalmasabb lett. Kimeríthetetlen erkölcsi ereje, magasfokú katonai tudása, utolérhetetlen haditechnikája, a szovjet nép támogatása képessé teszi, hogy bármilyen támadót megsemmisítsen. A becsületes emberek százmilliói a Szovjet Hadsereget világszerte méltán tartják a béke hatalmas őrének, az imperialista háborús tervek legfőbb gátjának, a szabadság és haladás bajnokának. Bennünket, a magyar néphadsereg katonáit, büszkeséggel és erővel tölt el az a tudat, hogy a világ legerősebb hadseregének, a legyőzhetetlen Szovjet Hadseregnek fegyvertársa vagyunk. Ma, amikor az amerikai imperialista körök Nyugat-Né- metarszágban, népünk ádáz ellenségének, a német müitariz- musnak feltámasztásával, új háborús tűzfészket teremtenek, s mindent megtesznek egy új világháború kirobbantására, a szocialista tábor egységes és hatalmas katonai ereje szilárd bástyaként áll szemben a háborús gyujtogatókkal. A Szovjetunióval és a népi demokratikus országokkal megbonthatatlan egységben, tántoríthatatlanul a békéért, a haladásért, a népek szabadságáért harcolunk. Elvtársak! Kövessük a dicsőséges Szovjet Hadsereg nagyszerű példáját! A katonai vasfegyelem szüntelen szilárdításával, a korszerű harc magas követelményeinek elsajátításával, a haditechnika mesteri kezelésével biztosítsuk néphadseregünk állandó harckészültségét. Éberen őrizzük, odaadóan- védelmezzük drága, szabad hazánkat, népünk tíz esztendős építőmunkájának nagyszerű eredményeit. Éljen felszabadítónk és dicső fegyvertársunk, a legyőzhetetlen Szovjet Hadsereg! Örök hála és dicsőség a magyar nép felszabadításáért elesett hős szovjet harcosoknak! Éljen és virágozzék a Szovjet Hadsereg és a magyar néphadsereg széttéphetetlen fegyverbarátsága, a szocialista tábor gránitszilárd egysége! Bata István vezérezredes s. k. a Magyar Népköztársaság honvédelmi minisztere. katonái. A szabadságért és fügBata István vés évezredes, honvédelmi miniszter táviratit G. K, Zsukov marsallnak, a Szovjetunió honvédelmi miniszterének G. K. ZSUKOV marsallnak, a Szovjetunió honvédelmi miniszterének, Moszkva. Felszabadítónk és dicső fegyvertársunk, a hős Szovjet Hadsereg fennállásának 37. évfordulója alkalmából a magyar néphadsereg harcosai, tisztjei és tábornokai nevében forró üdvözletemet küldöm Önnek és a Szovjet Hadsereg személyi állományának. Urániumláz Jack London egyik regényében az alaszkai nagy »aranylázáról írt. Ezek az idők ma feltámadtak Alaszkában. Csak ezúttal nem -a'rahy«-, hanem »uráníum«-láz tört ki a végtelen hómezők országában. A mai kutatókat azonban nem kutyafogat, hanem, helikopter szállítja. Eddig az amerikai urániumérc kitermelése az USA területén történt. A múlt év végén Alaszkában fedeztek fel uránium-telepeket. A lapok kikürtölték a felfedezést, és az emberek ezrével indultak Alaszkába urániumot keresni. Járhatatlan bozótokon átvergődve tűzik ki annak a néhány holdnyi földterületnek határait, amelyre igényt jelentenek be, s amely talán óriási értéket fog képviselni. A lelőhelyek felfedezői még télen is makacsul folytatják a kutatást, Azt remélik, hogy munkájuk meghozza az üzleti hasznot. Jack London azt írta, hogy Északon a kutatásban a gyors- lábúaké, a földigénylésben az erőseké volt a siker. Lehetnek az alaszkai urán-lelőhely első felfedezői a régi aranyásóknál háromszor gyorsabbak és négyszer erősebbek, mégsem az övék lesz munkájuk gyümölcse, hanem azoké, akik monopolizálták az atomüzletet az Egyesült Államokban — a Dupontóké, a Rockefellereké és a Morganoké. Gyilkosok rejtegető! Franciaországban a marseíllesi haditörvényszék február elején halálraítélté Albert von Praun hitlerista tábornokot az ellenállási mozgalom 19 részvevőjének meggyilkolásáért. Az ítéletet a háborús bűnös távollétében hozták, mert von Praun Nyugat-' Németország amerikai övezetében rejtőzik. Az amerikai hatósá-- gok megtagadták a háborús bűnös kiadását Franciaországnak, Nem ez az első eset, hogy amerikaiak rejtegetik a Franciaországban elítélt háborús bűnös hitlerista tábornokokat. Büntetlen maradt Lammerding tábornok, annak az SS hadosztálynak parancsnoka, amely Oíadourt és lakosságát megsemmisítette. A francia hatóságok az angol megszállási övezetben felfedezték Lammerdinget. A hóhér-tábornok az angol övezetből az amerikai övezetbe menekült. Ott menedéket és pártfogókat talált. Nem titok, rjiiért rejtegetik az amerikai hatóságok a hitlerista tábornokot, nehogy elérje ölcet a megérdemelt büntetés. Washingtonban a háborús bűncselekményeket ma nem tekintik bűnnek. Sőt háborús bűhű hitlerista tábornokokat szándékoznak a Wehrmacht parancsnokainak megtenni. Ha megvalósítják a párizsi egyezményeket, a von Praunok és Lámmerdingek parancsolnak majd azoknak a francia ezredeseknek, vagy őrnagyoknak, akik most elítélik őket a francia hazafiak állatias meggyilkolásáért. Milyen idillikus az amerikai mintájú -európai egység«! Népünk és hadseregünk hazánk felszabadítása 10. évfordulóján a- hála és szeretet mély érzésével ünnepli a Szovjet Hadsereget, a testvéri szovjet nép hős katonafiait, akik életüket és vérüket áldozták hazánk felszabadításáért. A Szovjet Hadseregnek és Önnek Marsall Elvtárs, további sikereket kívánok a szovjet áliam védelmi erejének növeléséért, » tartós béke fenntartásáért vívott küzdelemben. Budapest, 1955. évi február hó 22-én. BATA ISTVÁN vezérezredes, a Magyar Népköztársaság honvédelmi minisztere. Díszünnepsó^ 37. A Szovjet Hadsereg születésének 37. évfordulója alkalmából kedden este díszünnepséget rendeztek a Magyar Néphadsereg Színházában. A díszünnepség elnökségében helyet foglaltak: Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsaik Szovjet Hiidsereg születésének évfordulója alkalmából nak elnöke, Farkas Mihály, Hegedűs András, Apró Antal, Hidas István, Ács Lajos, Szalai Béi.a, a Magyar Dolgozók Pártja Politikai Bizottságának tagjai, Bata István és Mekis József, a Politikai Bizottság póttagjai, Vég Béla és Matolcsi Heinrich Jordan, a szerény ibremerhaveni szabómester bánatosan baktatott hazafelé. Szerette a sört, de a sör mind;g rosszabb és mindig drágább lett. Szerette a nyugalmat, de elvitte az ördög a nyugalmat, ha a városban amerikai katonák hemzsegnek. Gondoltaiból arra riadt fel, hogy valaki minden udvariásko- dás nélkül, erélyesen karonra- gadja. — Egy szót se, öreg, szállj be ebbe a kocsiba! — förmedt rá egy rekedtes basszushang, tört németséggel. Heinrich Jordan rémülten nézett fel. Két tagbaszakadt fickót pillantott meg, amerikai egyenruhában.-Biztosan túl szűkre szabtam a vöröshajú Wills őrnagy nadrágját« — gondolta a szerencsétlen Heinrich. De nem volt mit tennie. Félelemtől reszketve állt meg Briddle őrnagy, az amerikai katonái felderítő szolgálat helyi kirendeltségének főnöke előtt. — Foglaljon helyet, Jordan úr! szólította fel udvariasan az amerikai. — Beszéljen valamit legutóbbi munkáiról.-Tényleg Wills nadrágjáról van szó« — villant Jordan fejébe. — Tetszik tudni, kevés volt ■az anyag, úgy-hogy... — szabadkozott. — Ne szorítkozzék általános frázisokra, térjen a tárgyra, Jordan úr! Szegény Heinrich Jordan még sokáig nem tudta megérteni, mit is akar tőle az amerikai őr- inagy. Jámbor egyszerűségében nem is sejtette,, hogy van neki M. ZAMKOVA A szabó és az afom egy névrokona, Pargual Jordan professzor, aki hírneves tudós és az atomenergia szakembere, — Nem tudhatta azt sem, hogy Briddle parancsot kapott: fogassa el a professzort és küldje az óceánontúlra. A halálrarémült Heinrich Jordan hasztalan bizonygatta, hogy soha életében nem Volt semmi köze az atommag hasadásához. A kellemetlen beszélgetés még elég soká elhúzódott. Briddie dühbejött. A német azonban nem adta meg magát. Körömszakadtáig kitartott amellett, hogy a frakkot nagyon jól meg tudja különböztetni a szmokingtól, de olyan borzalmas szavakat, mint -proton« és »izotop« még álmában sem hallott. ■ Végüiis a szabómestert megkötözték, betömték a Száját, kábítószert lélegeztettek be vele, repülőgépre rakták és elküldték Washingtonba. Ott aztán megismétlődött az előbbi beszélgetés. Jordan minden kihallgatáson hevesen tiltakozott és kitartóan állította, hogy becsületes szabómester létére legfeljebb a tökéletes kar* öltő-szabás és a felülmúlhatat- ianul tartós gombfelvarrás professzorává nevezhetnék ki. Az amerikaiak összenevettek: úgy látszik, ravasz ez a német fizikus. Eleinte udvariasan Jpántak Jordánnál, de ez nem tartott sokáig. Rövidesen átküldték a Fort Georgeri koncentrációs tá-. boirba. Parvis kapitány, a táborparancsnok a foglyok oktatásának és művelésének lelkes híve volt. Utasítására a rádió egész nap Wagnert játszott a -Ha látnád a nagynénémet« kezdetű sláger ritmusában. A kapitány véleménye szerint a nép így jobban megérti és élvezi Wagnert. Teltek-múltak a hetek. Az elkeseredett szabómestert végüiis a táborparancsnok szobájába szólították. A szobában nyüzsögtek az emberek: a felderító- szolgálat színe-virága, atomenergia szakértők, idegorvosok, stb. Heinrich Jordánt leültették egy varrógép mellé, A szabómester tüzetesen megvizsgálta a gépet, cérnát fűzött a tűbe, helyére tette az orsót és kérdően nézett az amerikaiakra. — Kedves Jordan professzor, nem kegyeskednék bevarrni ennek a zubbonynak az ujját? A -professzor« keze boszorkányos ügyességgel ragadta meg a ruhadarabot, a varrógép vidáman zakatolt és egy perc múlva a zubbony ujja olyan ragyogóan illeszkedett a helyére, mintha csak oda öntötték volna. A szakértők elgondolkodva néztek össze, aztán fejcsóválva, lassan szétoszlottak. — Most már elhiszik, hogy szabó vagyok? — reménykedett Heinrich. A tábbrparancsnok szigorúan nézett rá és. fagyosan válaszolt; — Ezt ügyesén csinálta! Jordan -professzor« ügye még sok gondot oko2ótt az Egyesült Államok hadügyi hivatalainak.. Sürgősen át kellett hozatni aí Egyesült Államokba két másik németet, a szabómester régi barátait. Washingtonban csupán a szembesítés után hitték el végül, hogy az amerikai kémszolgálat vadászai Nyugat-Németor- szágban nem egészen arra a zsákmányra csaptak le, amely a Pentagonnak kellett volna. He- ihrichtől bocsánatot kértek, kezébe nyomták az elvett iratait tartalmazó borítékot és felrakták egy hajóra. Odahaza Jordánná hosszan zokogott elveszettnek hitt férje vállán. A kis Fritz, Kari és a legidősebbik, Kurt — tágranyi- tott szemmel bámultak apjukra. Heinrich Jordan több, mint egy évig volt távol. A család ezalatt már minden ingóságát eladta, hogy éhen ne haljon. A szabómester hosszas töprengés és keserves gondolkodás után elhatározta, hogy kártérítést kér az amerikaiaktól. Elment az Egyesült Államok konzulátusára. Ott azonban rövid úton értésére adták, hogy kívül tágasabb és jobb lesz, ha nem zavarja őket nagy elfoglaltságukban ostoba igényeivel. Heinrich Jordan bremerhave- ni szabó tragikomikus történetéi megírta az -Avanti« című olasz lap. Egyszerű történet ez, de Világosan illusztrálja azt a -szabadságot és demokráciát«, amelyet az amerikai imperialisták nemcsak hogy otthon gyakorolnak, hanem az egész Világra is ki akarnak terjeszteni* János, az MDP Központi Vezetőségének titkárai, Rónai Sándor, az Országgyűlés elnöke, Piros László altábornagy, belügyminiszter, Szabó Pál, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöke, Nógrádi Sándor altábornagy, a honvédelmi miniszter első helyettese, Szabó István altábornagy, hónvédelmi miniszterhelyettes, Janza Kárőly altábornagy, honvédelmi miniszterhelyettes, Tóth Lajos vezér« őrnagy, a magyar néphadsereg vezérkari főnöke, Kádas István, g a DISZ Központi Vezetőségének 1 titkára, a tábornoki kar több «tagja, kiváló tisztek, tiszthelyet- ■tesek, harcosok, élenjáró dolgozók. Megjelent az ünnepségen Bo!- dcC2ki János külügyminiszter, Olt Károly pénzügyminiszter, Czottner Sándor szénbányászati miniszter, Szobe'k András begyűjtési miniszter, Szíjártó La■ jós építésügyi miniszter, Bebrits B Lajos közlekedés- és postaügyi. "miniszter, Erdey-Grúz Tibor ok- 5 tatásügyi miniszter, Czakó Kál- jj mán, a Népköztársaság Legfőbb ! Ügyésze, Szántó Zoltán, a Mi-' 5 nisztertanács Tájékoztatási Hi- Svatalának elnöke, Nagy Dániel,; gaz Elnöki Tanács elnökhelyette- g se, Kiss Károly, az MDP Köz- g ponti Ellenőrző Bizottságának g elnöke, Kovács István, a buda- jj pesti pártbizottság első titkára, g Jánosi Ferenc, a Hazafias Nép- g front Országos Tanácsának fő- S titkára, a politikai, gazdasági és S kultui'ális élet számos más vett zető személyisége. Résztvettek S az ünnepségen J. V. Andropov, S a Szovjetunió magyarországi ■ nagykövete, s több budapesti ■ diplomáciai képviselet vezetői és jj tagjai. g A magyar és a szovjet him- B nusz elhangzása után Bata Ist- Eván vezérezredes, honvédelmi S miniszter nyitottá meg az ün- * népségét, majd átadta a szót "Tóth Lajos Vezérőrnagynak, a S magyar néphadsereg vezérkari S főnökének, az ünnepség előadó- ’ îjânafc. (MTI)
