Bácskiskunmegyei Népújság, 1955. február (10. évfolyam, 26-49. szám)

1955-02-15 / 38. szám

Zsilkor elvtárs beszélgetése Hearst9 Kingsbury Smith és Conniff amerikai újságírókkal Február 7-én G. K. Zsukov, a Szovjetunió marsallja be­szélgetést folytatott Hearst, Kingsbury Smith és Conniff amerikai újságírókkal. A l>e- szélgetésről az alábbiakban részleteket közlünk. Az amerikai újságírók a be­szélgetés elején arról érdek­lődtek, hogy vajon Zsukov mar. sail eleget tenne-e az amerikai elnök meghívásának, hajlandó lenne-e most ellátogatni az Egyesült Államokba?. Utána Conniff feltette a kérdést, hogy az Egyesült Államokban mos­tanában igen tüzetesen tanul­mányozzák a szovjet—német háború tapasztalatait. Az USA katonai szakértői körében az a vélemény, hogy e háború for­dulópontja nem a sztálingrádi csata volt, hanem a németek 1941-ben Moszkva alatt elszen­vedett veresége. Zsukov válaszában megemlí­tette, hogy a Moszkva alatti csata megmutatta, hogy a szov­jet fegyveres erők nemcsak visszaverni tudják az olyan ko­moly ellenfél támadását, mint a német hadsereg, hanem meg is tudják verni. Szerinte a háborúban a fordulópont az 1941—42-ben végrehajtott több sikeres hadművelet következ­tében állott be. A sztálingrádi csata után a kezdeményezés a Szovjet Hadsereg kezébe ke­rült. A kurszki csata után pe­dig végleg a szovjet hadveze­tőség kezébe. E csata után a szovjet hadvezetöségnek már semmiféle kétsége nem volt a végső győzelem iránt. Arra a kérdésre, mi volt Hit­ler legnagyobb stratégiai hibája, Zsukov marsall .azt válaszolta, hn:;v lebecsülte a Szovjetunió ké­pességeit. Taktikai hiba az . volt, hogy a különböző fegy­vernemek kölcsönös hatását jelentősen lebecsülték, a többi között a tüzérség szerepét is. Viszont túlbecsülték a légi­erők szerepét. Azt remélték, hogy a tüzérség hiányát erős légierővel pótolhatják. A légi­erő azonban igen kényes f egy­vernem. Túlságosan függ olyan tényezőktől, mint az időjárás, továbbá egész sor más körülménytől. A továbbiakban arról folyt a beszélgetés, hogy az a tény, hogy mindkét félnek erős atomfegy­vere van, önmagában megszün­teti az új háború keletkezésé­nek veszélyét. Zsukov válaszá­ban kijelentette, hogy ez hely­telen álláspont, sőt a kérdés ilyen feltevése állandó fegyver­kezési hajszára vezet. Kingsbury Smith: Úgy gondo­lom, hogy Eisenhower egyetért Önnel abban, hogy a békét meg kell óvni. G. K. Zsukov: Ez nemcsak személyes véleményem. Ez az egész szovjet nép véleménye, a Szovjetunió kormányának cs a Szovjetunió Kommunista Pártjának véleménye. 1945 ben, mielőtt Eisenhower tá­bornok Németországból az Egyesült Államokba utazott, hosszasan beszélgettem vele. Eisenhower azt mondotta ne­kem, hogy az Egyesült Álla­mok sohasem támadja meg a Szovjetuniót. Azt válaszoltam neki, hogy a Szovjetunió szin­tén sohasem emel kezet az Egyesült Államokra. Meggyő­ződésem, hogy nem követtem cl hibát, amikor ezt mondot­tam. Remélem, hogy Eisenho­wer tábornok is minden <ólc telhetőt elkövet, hogy tettek­kel támassza alá szavait. Az Egyesült Államok kormánya úgy bizonyíthatná ezt legjob­ban, ha megszüntetné a Szov­jetunió körüli katonai támasz­pontokat. Önök maguk Is megérthetik, hogy feltétleniil látnunk kell, milyen veszélyt jelentenek a Szovjetunióra ezek a támaszpontok, amelyek oly közel fekszenek határa­inkhoz. A további beszélgetés alkal­mával az amerikai újságírók megemlítették, hogy elismerik ugyan, hogy a katonai támasz­pontok különböző országokban fekszenek, de az Egyesült Álla­mok nem támadott meg senkit sem. Zsukov marsall válaszában hangsúlyozta, hogy az az állítás, hogy az Egyesült Államok soha­sem támadott meg senkit, törté­nelmileg nem helytálló. Az Egyesült Államok résztvett a Szovjetunió elleni intervenció­ban, fegyveres érőivel beavatko­zik több ázsiai ország beiÿgyci- be. Zsukov a továbbiak során aláhúzta azt a tényt, hogy a Szovjetunió körüli támaszpon­tok elhelyezése nem az Egyesült Államok védelmi szándékairól, nanem támadó szándékairól ta­núskodnak. A katonai támasz­pontok létesítésének célja a tá­madás, nem pedig a védelem. Majd Zsukov marsall így foly­tatta: * —... Önök természetesen men­tegetni fogják telteiket. Igye­keznek meggyőzni bennünKet arról, hogy helyesen járnak el, amikor körülvesznek ben­nünket katonai támaszpont­jaikkal. Nekünk azonban nyo­mosabb okaink vannak arra, hogy ne értsünk egyet Önök­kel. Ügy hiszem, ideje volna megszüntetni a katonai ver­sengést, mert túlságosan sú­lyos teherként nehezedik a nép vállára. —... Országunkban az egész nép — a katonák is —* béké­re törekszik, a békéért harcol. A szovjet nép, a kommunista párt és a szovjet kormány egységes a békéért vívott harc­ban. Kívánatos volna, hogy az amerikai kormány is áttérjen a béke emlegetéséről, a béke tettekkel való védelmezésérc. Az ilyen politikát az amerikai nép is, s a világ minden népe helyeselné. Sajnos, több kö­rülmény rontja a nemzetközi helyzetet. Például nagyon is rossz színben tűnik fel az amerikai kormány békeszerető szavainak hátterében a tajva­ni (forntozai) eset. Nem tu­dom, mire kell az Egyesült Ál­lamok kormányának a csődbe jutott Csang Kaj-sek. Csüng Kaj-sek védelmével az Egye­sült Államok sokat vesztett tekintélyéből. Az Egyesült Ál­lamoknak Kína belügyeibe való beavatkozása Kína sok­milliós népét szembeállította az Egyesült Államokkal. A beszélgetés végén Hearst a; következő kérdést tette fel: Mit üzen Zsukov marsall Eisenho- ver elnöknek? G. K. Zsukov: Mindenekelőtt kérem, adja át Elsenhower el­nöknek szívélyes üdvözlete­met. Gyakran emlékezem ar­ra az időre, amikor együtt dolgoztunk Berlinben az el­lenőrző tanácsban. Akkoriban sok hasznosat tettünk. Jó vi­szonyunk elősegítette országa­ink jó, kölcsönös megértésit. , Szeretném megüzenni Eisen­hower elnöknek, azt kívánom, hogy országaink között állja­nak helyre a baráti kapcsola­tok. Budapest újjászületésének ünnepe A főváros felszabadulásának 10. évfordulója alkalmából va-* sárnap este ünnepi díszelőadást rendeztek az Erkel Színházban* Az ünnepségen Pongnácz Kálmán tartott megnyitó beszédet.) Ünnepi beszédet Hidas István mondott, Hidas elvtárs megemlé­kezett arról, hogy miként indult meg a kommunisták vezetésé-* vei a2 új élet építése. Hangoztatta, hogy a magyar nép a szovjet? emberektől nemcsak szabadságot, hanem életet is kapott. Alá­húzta azt a tényt, hogy a budapesti munkások dicsőséges tettek­kel írták be nevüket a magyar történelem lapjaira. A budapesti dolgozók a magyar fővárost egy évtized alatt virágzó, újjászüle­tett metropolissá varázsolták. Hidas elvtárs beszélt a soronlévő tennivalókról is. Hangsú-1 lyozta, hogy fordulatot kell elérni a termelékenység cs az ön­költség alakulásában, fokoznunk kell éberségünket a háborús* gyújtogatok mesterkedéseivel szemben. Beszédének zárórészéber» aláhúzta, hogy Magyarország minden erejével kész harcolni a»l béke megvédéséért Hidas István beszéde után a díszünnepség részvevői szűnni1 nem akaró tapssal éltették a magyar és szovjet nép megbontha­tatlan barátságát. Ezután Pcmgrácz Kálmán bejelentette, hogy & felszabadulásunk évében született budapesti úttörők küldöttséget* kívánja üdvözölni a gyűlést, A küldöttség virágcsokorral kö­szöntötte az elnökség tagjait, Az ünnepség második részében mű­vészi műsor következett. Az évforduló alkalmából a Magyar Dolgozók Pártja buda­pesti bizottsága, Budapest Főváros Tanácsa, a Hazafias Nép­front budapesti bizottsága ünnepi megemlékezéseket tartott- Koszorúzási ünnepségeket rendeztek fővárosunk felszabadulásá­nak 10. évfordulóján. A budapesti üzemek, hivatalok, intézmé­nyek képviselői az emlékműveknél letették a megemlékezés virágait. EZ TÖRTÉNT A NAGYVILÁGBAN DREZDA. Az amerikai—angol légierők bombái 1945 február hó 13-án minden hadászati ok nél­kül elpusztították Drezdát, Né­metország egykori legszebb ■vá­mosát. Az évforduló alkalmából vasárnap nagygyűlést tartottak az újjáépülő Drezda főterén. A nagygyűlés 250 ezer részvevő­jéhez Grotewohl miniszterelnök intézett beszédet. A Német De­mokratikus Köztársaság minisz­terelnöke hangoztatta, hogy a tíz évvel ezelőtti kegyetlen bembatámadás haiottai örök vádlói azoknak, akik parancsot adtak a tömeggyilkosságra ts Drezda elpusztítására. A mi­niszterelnök a párizsi szerző­dések elleni küzdelem fokozásá­ra szólította fel a németeket. PÁRIZS. Pierre Pflimiin ki­jelölt miniszterelnök, mivel kép­telen volt az egyre jobban szét­hulló jobboldali kormánytöob- séget kézben tartani, visszaadta megbízását a körtársasági el­nöknek. Az elnök azonnal a szocialista Pineau-t hívatta, aki nek kormányalakítási megbízást kínált fel. Pineau kijelentette, hogy mielőtt végleges választ #DgÔg>JDSDS>»aOê>t>SDe>ï>SOg>P^ V*0& S0g>ÍD§D®>PSDe>P§0t3áP§0®>P§Öé>pgÖél>-£gD®DiD^OiDÍDgD-p§Dg5^^ Leültem Almafám tövébe... DCatOiia Çjêzsel kiállítás a /lityijei JCö n y nt ávb an megörökítő, általa 1824-ben ve­zetett »Vác si Vadásztársaság jegyzőkönyve« könnyeket csal a szemünkbe, talán nem is csak a vidámság, hanem az elszomo­rodó emlékezés könnyeit: a Bánk bán méltatlan mellőzése, politi­kai gúzsbakötése örökre meg­bénította benne az író nagy munkákra váró erejét. Ezután már csak erre tellett erőből és kedvből. líest és a hivatalos irodalom ■* mellőzte a Bánk bánt, Kecskemét pedig jutalomban részesítette — tudattalanul, szinte ösztönösen, szokásaitól el­térően — fiskálisa irodalmi mű­ködését. Mintha megérezte vol­na; hogy nagy fia válóban ebből a tájból nőtt ki és ebben gyöke­rezett mélyen. Benne gyökere­seit, mert a magú bőrén tanulta megismerni a szegény ember sorsúi. Ebbe a világba engednek bepillantani apjának, az öreg takácsnak a levelei, melyek kö­zül égy eredeti maradt meg a Levéltárban: a lobbit Várad? Antal közléséből ismerjük a Kecskeméti Lapok hasábjaiból. Szinte szimbolikussá válik e tájhoz tartozása azzal,: hogy, mint ügyész szőlőt, vásárol: cunyhót építtet, gyümölcsfát ül­tet. Neki is megvált a maga >CSerc#nyéze«ï ahol saját tanú­sága szerint a Bánk bán szüle­tett: »Leültem Almafám tövébe hát, s Iram Ketskeméten Jakab havának 30-ikán 1815.« Erről a kapcsolatról tanúsko­dik még a múlt század végén álló szőlőskunyhójának fény­képe. Ha Bánk bán után drámai munka nem is maradt utána, a színészet iránt mindig érdeklő­dött. Beszéljen helyettünk erről is az a színházterv, melyet a ma­ga idejében hiába készített Kecs­kemét műveltségének emelésére, mert a városi tanács jobb idők­re halasztotta a terv kivitelét. Ez már drágább mulatság i'olt, mint az a néhány arany, amit a Bánk bánért fizettek! 4 következő két tárlóban ** találjuk azokat a doku­mentumokat, melyek arról ta­núskodnak, hogyan fejlődött ki a Katona kultusz. Kecskeméten. Ez az anyag hat nevezetes ün­nepségről próbál pillanat-képet adni. 1. A múzeummal szemben lévő Katona szobor 1861-i lelep­lezési ünnepségről, 2. Szülőhá­zénak 1883-ban emléktáblával vtló ünnepélyes megjelöléséről a régi, ma már lebontott ház íányképével 3, Születésének és 4. halálának százados évfordu­lója alkalmából rendezett ün­nepségekről, 5. 1936-ban a Ka­tona József Társaság állal ren­dezett nagyszabású írói estély­ről, ahol Móricz Zsigmond, Sár- közy György és Németh László egy műsoron szerepeltek. Itt láthatjuk Móricz levelét is, melyben kéri a polgármestert: leánya Lili főszereplésével ren­dezze meg a színház a »Nem él­hetek muzsikaszó nélkül«-1, 6. Születése 150 éves fordulóján tartott ünnepségek emlékét egy emlékbélyeg-plakett őrzi. Az Utolsó két tárló, melyben a Bánk bán nevezetes kiadásai vannak csoportosítva, közrefog­ja a költő szobrát és alatta a Bánk bán 1936-os kecskeméti előadásáról készített 19 fényké­pet. Ebben az évben a Nemzeti Színház vendégszereplésével, Németh Antal, a Nemzeti igaz­gatójának rendezésében és az általa készített díszlet-tervvel került színre a Bánk bán. Et cméljük, hogy a kiállítás látogatása által tesz bi­zonyságot Kecskemét Katona József és igéje mellett, aki fel­becsülhetetlen kinccsel ajándé­kozta meg ezt a népet: »Sem a megbántást, sem a jótéteményt, soha el nem felejti a magyar.« Szabadi Sándor adna, kikéri -barátai« vélemé­nyét. Politikai megfigyelők tar­tózkodóan ítélik meg Pineau kormányalakítási kísérletének» esélyeit. PEKING. Vasárnap este a Kí­nai Népi Tanácskozó Testűié* Országos Bizottsága és a Kínai—* Szovjet Baráti Társaság egyui- les védnöksége alatt nagygyű­lésen ünnagiclték meg a kínai—* szovjet barátsági, szövetségi «•» kölcsönös segélynyújtási szerző­dés aláírásának ötödik évfordu­lóját. Kuo Mo-zso, a Kínai Népit Politikai Tanácskozó Testület Országos Bizottságának alelnö­ki* tartotta a megnyitó beszé­det. Beszélt még J. M. Loma­kin, a pekingi szovjet nagykö­vetség ideiglenes ügyvivője ts. VARSÓ. A Lengyel Népköz- társaság kormánya jegyzéket in­tézett az Egyesült Államok kor­mányához, amelyben tiltakozik a Távol-Keleten, nyílt tengeren elfogott lengyel tengerészek, ha­jók és teherszállítmányok Taj­van szigetén való törvénytelen visszatartása ellen. LONDON. A Press Associa­tion hírügynök jelenti, hogy John Strachey volt munkás­párti hadügyminiszter, parla­menti képviselő a skóciai Mom- roseban beszédet mondott sín­nek során kijelentette: az angol munkáspárti képviselőknek nap- íól-napra követelniük keil a parlamentben, hogy a kormány még a párizsi egyezmények ra­tifikálása előtt kezdjen tárgya­lásokat a Szovjetunióval, to­vábbá, hogy a kormány nyíltan jelentse ki: >*az amerikcaic kényszerítsék rá Csang Kaj- seket, vonuljon ki kínai terűiéi­ről.« **Mi akadályoz ebben ben­nünket? Miért nem szakít ha­tározatlanságával a munkás­párt? Mihelyt ezt megteszi, az egész országot maga mögött fog­ja tudni« — jelentette ki Stra­chey. BEIRUT. Farisz El Kűri Szí­riái miniszterelnök néhány nap­pal ezelőtt lemondott. A kor­mány lemondását az úgyneve­zett néppárt és a nemzeti part miniszterei között támadt nézet­eltérések okozták. A néppárti miniszterek ugyanis arra töre­kedtek, hogy Szíria katonai együttműködésre lepjen a nyu­gati hatalmakkal. Szabd Aszaii, a nemzeti párt főtitkára alakított ' kormányt február 13-án. A új kormány programján a többi között a nyugati hatal­makká! való katonai szerződések­nek, valamint a nyugati hatal­mak -katonai segítségének« el­utasítása szereoeL (MTI) A kiknek egész élete a köz­ti jó szolgálatában telt el, tie maradjon azoknak sírja jel­telen. Ültessük be az emlékezet soha nem hervadó virágaival.« Ez a gondolat melegítette át a szívét azoknak, akik először há­lás lélekkel ápolták Katona Jó­zsef emlékét Kecskeméten, és most ennek a gondolatnak a je­gyében rendezte meg a Megyei Könyvtár a Levéltár és Múzeum közreműködésével a Katona Jó­zsef Társaság ünnepélyes meg­nyitója alkalmából emlékkiállí­tását a Könyvtár olvasótermé­ben. Az első két tárlóban vannak elhelyezve Katona József írói és ügyészi működésével kapcsolatos kecskeméti emlékeink. Néhány érdekes rajz a korabeli Kecske­mét képét tárja çlénk: a mai Katona sétatér helyén még a régi temető feküdt és szárazma­lom állott olt,. ahol ma a mú­zeum- van. Nemcsak épületeiben volt más városunk, hanem vi­seletében, ruházatában is: egy kép a talfái erdőben tartottnép- mulatságot ábrázol cimbalmos és bőrdudás igazi népi zenekar­ral. Katona József szerette a vidámságot. Nemcsak mulatsá­gokon vett részt szívesen, ha­nem vadászatokon is. A kecs­keméti koca-vadászok kudarcait

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom