Bácskiskunmegyei Népújság, 1955. február (10. évfolyam, 26-49. szám)

1955-02-10 / 34. szám

A Szovjetunió Legfelső Taiiác^iinalí

(Folytatás a 2. oldalról.)

unió és a népi demokratikus országok ellen irányulnak. A szovjet nép és hadserege őszintén békeszerető és amellett az a mélységes tudat és eltökéltség hatja át, hogy megvédelmezze szocialista vívmányait. Az agresszió azelőtt is megkapta, ami neki járt, most pedig

nem szabad megfeledkezni a Szovjetunió mérhetetlenül megnövekedett erejéről és arról, hogy hadseregünkben minden száz ember közül 77 kommunista és Komszomol- tag.

 kommunisták és a Komszo- mol-tagok pedig különösen jó. tudják, hogyan kell védelmezni az agresszor ellen a kommunizmus vívmányait.

A Szovjetunió és ugyanúgy a többi békeszerető állam is, amely ellen a párizsi egyezmények irányulnak, az Európában kialakuló új helyzet láttára nem fog karbatett kézzel ülni. Ezeknek az államoknak biztonságuk to vábbi megszilárdítása és az európai béke biztosítása érdekében megfelelő intézkedéseket kell majd tenniök.

Molotov rámutatott arra, hogy minderről világosan beszélt az ismeretes moszkvai értekezlet, amely a múlt év decemoer másodikén ért véget s közzétette .egyhangúlag elfogadott erélyes deklarációját.

A moszkvai értekezleten résztvett nyolc állam határozottan kijelentette, hogy a párizsi egyezmények ratifikálása esetén megtesz minden szükséges intézkedést nemzetközi helyzetének megszilárdítására, a béke és az európai biztonság biztosítására.

Ez újabb nagy erőfeszítéseket és anyagi áldozatokat követel majd meg tőlünk. De — ebben biztosak lehetnek a militarista urak — mi nem riadunk vissza ezektől — mondotta Molotov. — Ezekhez az intézkedésekhez tartozik mindenekelőtt a moszkvai értekezleten résztvett nyolc ország barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződésének előkészítése. Hogy ne vesztegessük az időt, már folynak a megfelelő tanácskozások. A német militarizmussal karöltve megteremtendő újabb katonai tömbökre és csoportosulásokra mi azzal válaszolunk, hogy szorosabbra zárjuk sorainkat, tovább erősítjük barátságunkat, megj avítjuk együttműködésünk egész ügyét — és ahol szükséges — kiterjesztjük a kölcsönös segélynyújtást. Amennyiben az újrafelfegyverzett Nyugat-Né- metország részvételével megalakulnak a nyugat-európai katonai csoportosulások, a többi között olyan intézkedést is kell hoznunk, hogy megteremtjük az említett nyolc ország egyesített katonai parancsnokságát. Ez az intézkedés annale szükségességéből folyik, hogy fokozni kell a Szovjetunió és más békeszerető európai államok védelmi képessegét, tekintetbe véve minden véletlen és váratlan eseményt. Ha létrehozzuk a békeszerető európai államok egyesített katonai parancsnokságát, akkor — fel kell tételezni — az agresz- szív körök is tartózkodni fognak a kalandor ötletektől, csendesebben fognak viselkedni.

Molotov hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió olyan intézkedések megtételére, más országokkal folytatandó olyan tárgyalásokra, olyan megállapodásokra törek szik, amelyek megfelelnek a nemzetközi feszültség enyhítése érdekeinek. Magától értetődik, hogy e célok elérése csak any* nyiban lehetséges, amennyiben a másik részről is jóakarat nyilvánul meg ugyanabban az irányban.

Más országokhoz fűződő kapcsolatainkat mindenekelőtt az határozza meg, hogy e kapcsolatok fejlődése milyen mérték ben segítheti elő a béke megszilárdításának érdekeit, a belet fenntartásának érdekeit* köve*.

kezetesen szem előtt tartva y más államok belügyeibe való be nem avatkozás élveit.

A Szovjetunió és az Amerika^ Egyesült Államok viszonyán* szólva. Molotov ezeket mondotta:

Ez a viszony kívánni valói hagy hátra. Lehetséges-e javulás a Szovjetunió és az Egyesült Államok viszonyában? Teijes mértékben lehetséges. Ehhez azonban arra van szükség, hogy ne csak a Szovjetunió kormánya, hanem az Egyesült Államok kormánya is erre törekedjék.

Angliával és Franciaországgal való viszonyunk nemrég már- már kezdett' jó irányban fejlődni, de ez akadályba ütközött, pontosabban szólva a párizsi egyezményekbe, mert ezek az agresszív német jnilitarizrnus feltámasztását tervezik. Ha a dolog megmásíthátatlanui a párizsi egyezmények ratifikálásának és végrehajtásának útján halad, ez azt jelenti majd, hogy Anglia és Franciaország nem becsüli meg azokat a szerződéseket, amelyeket a második világháború alatt kötött a Szovjetunióval, sőt egyenesen megsemmisíti, keresztülhúzza e szerződéseket. Ez elkerülhetetlenné válnék, mert a párizsi egyezmények kaput nyitnak a német militarizmus feltámasztása és a remilitarizált Németországnak szovjetellenes tömbökbe való bevonása előtt és így összeegyeztethetetlenek az angol—szovjet és a francia—szovjet szerződéssel.

Molotov ezután jellemezte a Szovjetunió kapcsolatait más országokkal, mégpedig Finnországgal, Norvégiával, Törökországgal, Iránnal, Afganisztánnal, Indiával, Burmával, Indonéziával, az arab országokkal, Japánnal és Jugoszláviával.

A Szovjetunió — folytatta Molotov — nagy jelentőseget tulajdonít az osztrák kérdés rendezésének, annak, hogy az európai béke fenntartása és megszilárdítása érdekeinek megfelelően rendeződjék a demokratikus Ausztria függetlensége teljes helyreállításának kérdése.

A szovjet kormány indokolatlannak találja, hogy az osztrák államszerződés megkötését bármiképp is tovább halogassák. Emellett feltétlenül tekintetbe kell venni azokat a veszélyeket is, amelyek Nyugat- Németország remilitarizációs tervei — mint a párizsi egyezmények — tartogat Ausztria számára.

Mindez alapot ad a szovjet kormány részére, hogy az osztrák kérdéssel kapcsolatban az alábbi következtetésekre jusson:

m Mindenekelőtt számolni kell azzal, hogy az osztrák kérdés rendezését nem lehet a német kérdéstől különválasztva vizsgálni, különösen a Nyugat- Németország újrafelfegyverzé- sére vonatkozó tervek miatt, mert ez fokozza Ausztria felfa- lásának (Anschlussának) veszélyét.

Ez azt jelenti, hogy a független és demokratikus Ausztria helyreállításáról szóló állam- szerződés megkötésekor olyan megoldást kell találni, amely kizárja azt a lehetőséget, hogy Németország ismét bekebelezze Ausztriát, ez pedig összefügg azzal, hogy a négy hatalom megfelelő megegyezésen alapuló intézkedéseket fogadjon el a német kérdésben. Ebben az esetben sor kerülhet arra, hogy a négy hatalom csapatait kivonják Ausztriából anélkül, hogy bevárnák a német békeszerződés megkötését.

“TI Ausztriának kötelezettsé- get ken vállalnia, hogy nem lép be semmiféle olyan koalícióba, vagy katonai szövetségbe, amely a hitleri Németország elleni háborúban és Ausztria felszabadításában fegyveres erejével részt vett hatalmak bármelyike ellen irányul, továbbá, hogy nem engedi meg .területén külföldi katonai támaszpontok létesítését. Az Egyesült Államok, Anglia, Franciaország és a Szovjetunió kormányának a maga részéről szintén vállalnia kell, hogy teljesíti as említett kikötéseket.

■ .. I Az osztrák kérdés mielőb- * ’* 1 bi rendezése érdekében haladéktalanul össze kell hívni a négy hatalom tanácskozását, amelyen megtárgyalják mind a német kérdést, mind pedig az osztrák államszerződés megkötésének kérdését. Ez, magától értetődik, feltételezi, hogy Ausztria résztvesz az osztrák államszerződés kérdésének megoldásában.

Emellett szem előtt kell tartani, hogy a nyugat-németországi militarizmus újjáteremtése leié úlut nyitó párizsi egyezmények ratifikálása esetén komoly Anschluss-vcszély keletkeznék, következésképpen komoly veszélybe kerülne Ausztria függetlensége.

Már volt alkalmam beszélni arról — folytatta Molotov — hogyan fejlődnek a kapcsolatok a Szovjetunió és olyan népi demokratikus országok között, mint Lengyelország, Csehszlovákia, Magyarország, Románia, Bulgária, Albánia, valamint a Szovjetunió és a Német Demokratikus Köztársaság között. Kapcsolataink ezekkel az országokkal sikeresen fejlődnek, a testvéri barátság és a minden- oldalú együttműködés alapján a béke megszilárdítása és a széles néptömegek jóléte emelésének érdekében.

Keleten a testvéri barátság és a széleskörű együttműködés alapján ugyanilyen kapcsolatok fejlődnek országunk és a Kínai Népköztársaság, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság, a Mongol Népköztársaság, valamint a Vietnami Demokratikus Köztársaság között. A nagy Kínai Népköztársasággal a barátság és a testvéri kapcsolatok évről-évre erősödő szálai fűznek össze bennünket.

A Szovjetunió és a népi demokratikus országok között minden területen — politikai, gazdasági és kulturális területen — baráti együttműködés alakult ki és mindinkább szilárdul. Ez az együttműködés a szuverenitás és a nemzeti függetlenség elveinek következetes tiszteletben tartásán alapszik. Magától értetődik, hogy szükséges esetekben ez az együttműködés mindezen országok védelmi képességének megszilárdítására is kiterjed.

A Szovjetunió és a szocialista tábor országai azonban nem alakítottak és nem is alakítanak más államok ellen irányuló semmiféle katonai tömböt. Nem teszik ezt ezután sem, de kénytelenek lesznek erőiket egyesíteni, hogy biztosítsák biztonságukat, ha olyan agresszív tervek kerülnek végrehajtásra, amelyeknek segítségével a német milita- rizmust akarják újjáteremteni és a békeszerető államok elleni támadást akarnak előkészíteni.

Molotov rámutatott arra, hogy mivel a Szovjetunió az egyetemes béke ügyét, valamint a népek szuverénitása és nemzeti függetlensége sérthetetlenségének elvét védelmezi, függetlenül az államok társadalmi berendezkedésétől, a Szovjetunió külpolitikája támogatásra talál más népeknél és más államoknál, akár nagy, akár kis államokról van szó.

A Szovjetunió — mondotta — nem tudja eléggé becsülni, hogy például India, vagy Burma a Kínai Népköztársasággal együtt meghirdette az államok közötti békés együttműködés olyan öt alapelvét (együttélés, be nem avatkozás a belügyekbe, meg nem támadás, stb.), amelyekre a Szovjetunió alapította mindig saját külpolitikáját és amely alapelvek most olyan barátságos támogatásra találtak az egész világon. Joggal kérdezzük meg valamennyi ország kormányát és parlamentjét, miért ne válhatnának ezek a békeszerető elvek, — melyeket mint az 1954 június 28-i indiai-kínai nyilatkozatban fogalmaztak meg — közös plattformává valamennyi nép

számára a béke fenntartásában és megszilárdításában?

Hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió békeszerető politikájának számos megbízható barátja van a tőkés tábor országaiban is. Molotov áttért az Egyesült Államok agresszív politikájának jellemzésére.

Amíg az amerikai »erőpolitika« — mondotta Molotov — gazdasági téren mindennemű akadályokat emel és megkülönböztető intézkedéseket tesz a nemzetközi kereskedelemben, addig katonai-politikai téren főként különböző katonai-politikai tömbök és agresszív csoportosulások létesítésében jut kifejezésre.

Mint ismeretes, a főhely ebben a vonatkozásban az északatlanti csoportosulást illeti meg, amelyet az angol-amerikai tömb hozott létre az Egyesült Államok vezetése alatt.

Az utóbbi néhány évben kötött ilyen szerződések és egyezmények felsorolása után Molotov azt mondotta, hogy egészen különleges helyzetben van Törökország, Görögország és Jugoszlávia szerződése, minthogy aláírói közül csupán kettő tagja az északatlanti tömbnek, a harmadik — Jugoszlávia — pedig nem tagja e tömbnek, a balkáni népeknek azonban feltétlenül megfelelő óvatosságot és figyelmet kell e tekintetben tanusítaniok. Az Egyesült Államok által Európában létesített katonai csoportosulások éle a Szovjetunió és a népi demokratikus országok ellen, az Ázsiában létesítetteké pedig a Kínai Népköztársaság és a vele barátságban élő népek ellen irányul.

A dolog azonban nem korlátozódik tömbök és csoportosulások létesítésére.

Molotov hangsúlyozta, hogy nem szabad lebecsülni az egyre folyó fegyverkezési hajsza veszélyét. Megjegyezte, hogy olyan országokban, mint az Egyesült Államok, Anglia, Franciaország és néhány más ország, — a katonai költségvetések már soha nem látott módon felduzzadtak.

A magas fejlettségű amerikai ipar termelésének mai színvonalát főleg katonai megrendelésekkel tartják fenn.

Molotov rámulatott arra, hogy az utóbbi időben az Egyesült Államokban a háborús hisztéria légkörének fenntartása végett még tovább mentek. A lapokban és a rádióban dühödt kampány indult meg, amelynek során a legkülönbözőbb szóbeszédek hangzanak el, nem egyszerűen a háborúról, hanem egy. atomháború előkészületeiről. — Ezért mindenekelőtt az amerikai kormányt terheli a felelősség. Az ő követelésükre tartották meg tavaly december közepén Párizsban az északatlanti szerződés részvevőinek értekezletét, amelyen az atomerő előkészítéséről tárgyaltak.

Az utóbbi időben az atomháború propagálásához látott Spaak is, Dulles is, sőt azonkívül nemcsak Radford, Gruenther, Stevenson amerikai tábornokok, hanem Montgomery, a bőbeszédű angol tábornagy is.

Nem azt akarják-e ezzel mondani, hogy az Egyesült Államok államférfiainak az atomenergia békés felhasználásáról nemrég elhangzott tervei és beszédei csupán a széles közvélemény figyelmének elvonására szolgáltak?

Molotov azt mondotta, hogy az a számos akadály, amelyet az Egyesült Államok a nemzetközi kereskedelem terén támasztott és az agresszív katonai tömbök, a számos katonai támaszpont, amelyet más államok területén létesítettek, a fegyverkezési verseny és az atomháborúval való fenyegetőzés: mindennek az a célja, hogy az »erő helyzetén« alapuló politika segítségével, vagyis a nyomás és a fenyegetőzések segítségével megfélemlítsenek, zavarba hozzanak valakit. Ámde ez az egész ideges politika túlsókba kerül magának az amerikai népnek és semmit sem ad az Amerikai Egyesült Államok külpolitikai helyzetéü&k megsrilárditásahqs.

ü 1 é s e

Az Egyesült ÁHamcfft agresz- szív körei ismét elszámították magukat. Még nemrégen azi feltételezték, hogy övék az atomfegyver feltétlen monopóliuma. A háború befejezése utáni első években még a legszélesebb látókörű amerikaiak is úgy vélekedtek, hogy a Szovjetuniónak az atomfegyver előállításához legalább 10—15 évre van szüksége, többségük pedig úgy számított, hogy sokkal több idő szükséges ehhez. Csakhogy a szovjet tudósok, mérnökök és technikusok és mindazok, akikre ez elsősorban tartozott, rövid idő alatt olyan eredményeket értek el, amelyek a szovjet állam rendkívüli lehetőségeit bizonyít* ják. Odáig ment a dolog, hogy

a hidrogenfegyver előállításában a szovjet emberek j olyan sikert értek cl, hogy nem a Szovjetunió, hanem az Amerikai Egyesült Államok került az elmaradottak helyzetébe.

Molotov ezután olyan tényeket idézett, amelyek azt mutatják, hogy az Amerikai Egyesült Államok külpolitikája ma korántsem talál baráti támogatásra még Amerikában sem.

Kifejtette továbbá, hogy míg a szocializmus és a demokrácia táborát erőssé teszi politikai céljainak egysége és a dolgozók nagy nemzetközi barátsága, addig az imperializmus táborát külső és belső ellentétek marcangolják.

A szovjet külpolitikának feltétlenül számolnia kell azzal, hogy jelentékeny ellentétek vannak mind az egyes tőkés országok között, mind pedig ezeken az országokon belül, sőt a tőkés osztályoik és csoportok egyes pártjain belül is. Feladatunk, hogy ezeket az ellentéteket a béke fenntartása és megszilárdítása érdekében, az agresszív antidemokratikus erő gyengítése érdekében használjuk fel.

Beszámolója befejező részében Molotov a következőket mondotta:

— Köztünk, a tartós béke hívei és ellenfeleink között mély barázda húzódik.

Ellenségeink fegyverkezési hajszát folytatnak. Azért folyamodtak ehhez, mert arra számítottak, hogy megszilárdíthatják politikai táborukat, pedig a valóságban ez gazdasági és politikai hadállásaik elkerülhetetlen gyengülésére és aláaknázásárs vezet.

A Szovjetunió » fegyverkezési hajszával szembeállítja békeszerető politikáját és a minden fegyverzet lényeges csökkentéséről, valamint az atomfegyver feltétlen eltiltásáról, a fegyverzet csökkentése, továbbá az atom- és minden más tömeg- pusztító fegyver eltiltása felett őrködő hatékony nemzetközi ellenőrzés megteremtéséről szóló javaslatait.

Ellenfeleink nyiltan új háború felé tartanak és az utóbbi időben zajos propagandát szítottak az atomháború előkészítésének szükségességéről. Sohasem kapják meg azonban népeiktől ennek az agresszív politikának a támogatását. Ezt az agresszív politikát nemcsak a széles néptömegek vetik el, hanem a jómódú osztályok józanabbul gondolkodó része is. Politikájuk ilyen irányvonalával csak azt érhetik el, hogy egyes különösen hangoskodó államférfiak már jóelőre elvesztik hitelüket mind saját országukban, mind pedig külföldön. A Szovjetunió az atomkérdésben is ellenkező állásponton van.

A szovjet kormány már javasolta az Egyesült Államok kormányának, kössenek haladéktalanul egyezményt arról, hogy lemondanak az. atomfegyver használatáról és egyezzenek meg abban, hogy az atomerőt kizárólag békés célokra használják fel.

A Szovjetunió teljes készséggel támogatja a Békevilágtanácsnak azt a nemtFolytaífe. a 4, oldalon.)