Bácskiskunmegyei Népújság, 1955. február (10. évfolyam, 26-49. szám)

1955-02-06 / 31. szám

Beszélgetés a mezőgazdasági kisgépellátásról KÉT ÉVVÉL EZELŐTT még sok gazda bosszankodott azért, mert néni lehetett kapni elegen­dő boronát, szecskavágót és egyéb mezőgazdasági kisgépet az üzletekben. A mezőgazdaság fejlesztéséről szóló párt- és kor­mányhatározat megjelenése után nagy erővel kezdtek hozzá a gyárak és az üzemek ezeknek a gyártásához. Ma már elmond­hatjuk, hogy sokkal több me­zőgazdasági kisgép van, mint eddig bármikor. ERRŐL beszélgetünk Sipos Lajos elvtárssal a Földműves- szövetkezetek Járási Szövetsé­génél Kecskeméten. Sipos elv- társ a kereskedelmi osztály ve­zetője, ő az illetékes ebben az ügyben nekünk felvilágosítást adni, mert január 10 óta az ösz- szes mezőgazdasági gépek, va­lamint a len- és kenderáruk kereskedelmi elosztását átvették a Vas- és Műszaki Nagykeres­kedelmi Vállalattól. — Miért történt ez? — kér­dezzük a kereskedelmi osztály- vezetőt. — Mi elsősorban jobban is­merjük az egyes vidékek táj- jellegének megfelelő mezőgaz­dasági gépszükségletét, hiszen a mezőgazdasági kisgépek mint­egy 80 százalékát a földműves- szövetkezetek adták el azelőtt is. Meg aztán mondjuk meg őszintén, a Vas- és Műszaki Nagykereskedelmi Vállalat nem fordított az áruk elosztására ele­gendő gondot. ÉRDEKLŐDÜNK az áru­készlet felől. — Általában háromszor, négy­szer több mezőgazdasági kisgé­pünk van, mint az előző idők­ben volt. Van elegendő vetőgép, üst, szőlőprés, daráló. Kalapá­csos darálót kaptunk Csehszlo­vákiából, villanyhajtásra ké­szült szecskavágót pedig a Né­met Demokratikus Köztársasági bál­Mikor a gépalkatrészek felől érdeklődünk, ezt a feleletet kap­juk: — Csak középméretű ekékből kellene több, meg permetező­gép-alkatrészre volna szükség, mert a meglévő az kevés. Már felvettük a. kapcsolatot a Tisza- kécskei Permelezőgépgy árral. Arra törekedünk, hogy a meg­lévő hiányt itt is sürgősen pótol­juk. ÉPPEN TALÁLKOZUNK az Orgoványi Földművesszövetke­zet vezetőjével, aki elmondja, hogy az utóbbi időben nagyon megnövekedett a kereslet a me­zőgazdasági kisgépek iránt. Dolgozó parasztság életszínvona­lát ezen is le lehet mérni, hi­szen soha ennyi kisgépet nem vásároltak, mint most. Termé­szetesen ez a legékesebb bizonyí­téka az egyre növekvő terme­lési kedvnek is. — A legutóbbi negyedévben 100 darab vegyes mezőgazdasági gépel adtunk el. Ez jóval több, mint az előző időszakban el­adott gépek száma. A FORGALOM növekedését legjobban a számok bizonyítják. — Tavaly január 1-től már­cius 81-ig 85 fogatosekét adtak zl az egész megyében, az idén már januárban 155 darab elkelt, ugyanez a helyzet a permetező­gépeknél is, tavaly az első ne­gyedévben 82 darabot adtunk el, az idén első negyedévre 150 darab van beütemezve — tájé­koztat bennünket Sipos elvtárs. Kínába szállították, 11)54 OKTÓBER. Hárman ül­nek a Kiskunfélegyházi Gépgyár igazgatói irodájában. Besze Mi­hály h. igazgató, Némedi Imre párttitkár és Malkány János szb. elnök. — Melyik csoportot bíz­zuk meg az exportra készülő oxigénkolona gyártásával, (leve- gőbontg készülék, oxigénelőállító gyárak berendezésének egyik fő tartozéka), kérdezi a vállalatve­zető. Egy rövid ideig csend üli meg a szobát, míg végül is Né­medi eivtárs szól: — Nyitrai Imre csoportja legyen. NAGY MUNKÁBAN leljük most a Nyitrai-brigád tíz tagját. Az - eddigiektől eltérően most nem vaslemezzel, hanem rézle­mezzel és egyéb rézalkatrészek- lcel dolgoznak. Bonyolult egy szerkezet ez az oxigénkolona. A levegőszétválasztó 110, a kon­denzátor 33, a hőkjeserélő 35, egy szelep 14, a szerelvény pe­dig 250 alkatrészből áll. E nagy alkatrészrengeilegben sem vétik el az ütemet az ügyeskezű bri­gádtagok. A legutóbbi próba is őket dicséri. Egy óra alatt 50 köbméter oxigént termeltek, melynek minősége 99,0 százalék volt. Januárban csak egyet szerel­tek össze. Februárra kettő a terv, Arra is ügyelnek, hogy ol­Tavaly ebben az időszakban sokat hallottunk arról, hogy nem megfelelő egyes kisgépek­nél a minőség. — Mostanában minőségi kifo­gás alig merül fel — mondja a kereskedelmi osztály vezetője. — Jobbminőségű acélból készülnek az ekék, a különböző alkatré­szek és általában a gépek. Egy dolgot érdemes még meg­jegyezni. A földművesszövetke­zetek tagjaik számára kisgépe­ket kölcsönöznek majd. Ezzel lehetővé akarják tenni, hogy azok a dolgozó parasztok is igénybe vegyék a gépi segít­séget a földmüvcsszövetkezetek- től, akiknek jelenleg még meg­felelő anyagi fedezetük nincs űj gépek vásárlására. * FELKÉSZÜLT TEHÁT az új gazdasági évre a kereskedelem is, hogy az áruk megfelelő elosz­tásával segítse a dolgozó parasz­tokat az eredményes termelés­ben. Argentína várja ... csőn készítsék el. Ez a lelkes kis csoport már igen sok jó el­gondolással csökkentette az elő­állítási költséget annak ellenére, bogy a kiadott rajz eléggé hi­bás, pontatlan. Nyitrai Imre művezető ve­zényletével a kolona felső és alsó köpenyburkolatának készí­tésénél már edílig két nap meg­takarítást értek el. Ezt a mun­kát kézzel végezték. Szombat­helyi Péter rézműves elgondo­lása alapján ma már géppel végzik. A műszaki tökéletesítések és a dolgozók újításai már eddig 35 ezer forinttal olcsóbbá tették a gyártmányt, mint amennyit a terv előír. Meggyorsították a készülék összeállítását. Erre ;gen nagy szükség van, mert Argen­tina tíz darabot, Törökország pe­dig egyelőre egy darabot rém delt. A llltlGAD TAGJAI egy pereíe sem állnak meg a mun­kában. Nevük mellett 150—160 százalékot jelez a versenytábla. A jövő tervében szerepel — ha ag ehhez szükséges összeget megadják — egy próbaállomás helybeli felállítása, amely tíz­tizenkétezer forinttal teszi még olcsóbbá az oxigénkolona előál­lítását, FARSANGI NÉPSZOKÁSOK Már évszázadokkal ezelőtt — ameddig csak írott emlékeink­ben kutathatunk — evéssel, ivással, vidám dáridóval ünnepelték a farsangot. A néphit szerint ez az idő a be­vonuló tavasz öröm­ünnepe, s egyúttal szimbolikus segítése a tavasznak téllel való küzdelmében. A hivatalos farsang vízkereszttől hamva­zószerdáig tart, de sok helyütt még a hamva­zószerdát követő csü­törtököt is annak tart­ják. A farsangvasár­napját megelőző csü­törtöktől a farsang be­fejezéséig tartó hetet *farsangfarkának« ne­vezték az öregek. Eb­ben az időben csapott legmagasabbra a jó­kedv hulláma, erre az időre estek re három napig tarló mulatsá­gok, a maszkabálok, a farsang színpompás te­metése, A farsangi hagyomá­nyok közül az idők fo­lyamán hók elhalvá­nyult, de nagyanyáink, pregapáink emlékei­ben még élénken él­nek. A »kései unokák« szép magyar falva ink- ban még itt-ott felele­venítik jellegzotessé- •ycU, Legtöbb helyen szom­bat este kezdődött a farsangolás annak a palackbornak a kiásá­sával, amelyet az el­múlt év aratásakor a kocsma földjébe ástak a legények. Ettől kezd­ve szakadatlan volt a móka, tánc, vidámság hamvazószerdáig. Dá­nodon o népszokás sze­rint a farsangi mulat­ságot előre megszer­vezték a legények. Már jóval farsang előtt ősz- szeálltak, kibérelték a kocsmát, vagy egy há­zat. Közülük a legtu- óósabb két legény szed­te össze a pénzt, ők fogadták a tamburá- sokat, gondoskodtak borról. A lányok sem várták tétlenül a far­sangi mulatságot, elő­re elkészítették a »Ifándás keszkenőket«, mindegyik kettőt, fe- hercsipkésct. AmelyÉi legénynek még nem volt sziveválaszloUja, Iagy eljegyzett mát­kája, a? első nap már elment a lányos ház­hoz táncba hívogatni. A párok aztán mind, a három napon át együtt mulatoztak. Ez a szép népszokás még ma is él. A bajai járás községeiben a farsan­gi, napokban folyt a zajos kongózns, a vi­dám hajnalozás. Al'j volt község, ahol ál­arcos, táncos felvonu­lás ne lett volna. A farsangi táncmulatság egyben legényavatás is volt, itt jelentek meg először a legénysorba lépők, itt fogták át először a lányok dere­kát. Vidékenként a far­sang vasárnapját »vő- vasárnapjának« nevez­ték. Ugyanis ezen a napon az új párt a le­ány apja vendégelte egész álló nap. Mert sok házasság kötődött a hosszú farsang alatt. A mulatozások hús­hagyó keddiének éjje­lén véget értek a far­sang vidám eltemeté­sével (téltemető). Egy élő alakoskoclót vagy szalmabábút temetlek el nagy színpompával, tarka, maszkos felvo­nulással. Sok helyütt a maradék ételeket és ’talokat a temetés szín­helyén halotti tor for­májában. fogyasztották el. Ekkor tartatták a vidám képviselő- és biróválasztáSQkat is. Hamvazószerda do-, loyliUő nap volt. Nem mentek ki a földre, nem fogták be a lova­kat, féltek, hogy ak­kor elszáradnak. Ezért sok helyen »aszalószer­dának« is nevezték ezt a napot. De csü­törtökre — zabáló vagy torkos csütörtöknek nevezték — felfüg­gesztették a böjtöt, el­fogyasztották a farsan­gi maradékot. Egyes vidékeken érdekes szo­kás volt, hogy csü­törtökön rendezték az »asszonyok ivóját«. A kocsmában ilyenkor csak az asszonyok mu­latlak. Előtte kedden, a »kanivón« ugyanígy a férfiak egyedül dár’- dáztak. És evvel befe­jeződött a farsang, kez­dődött a hétköznapi élet, a dolog-idő. A legények, lányok, fiatalok és idősek most is farsangra készülnek. Ha mindenütt nem is háromnapos mulato­zásokon, de vidám far­sangi álarcos-bálokon szórakoznak, ünnepük a tavasz eljövetelét. És a, bálokon Üt ött megcsillannak a rég* n é p szók ások m o t i vu ­mai is. Jó mutatást, vidám szórakozást, le­gényeknek szép meny­asszonyt, leányoknak jó vőlegényt kívánunk. rVammapi LtoíL U V IDfO J.01Y1&ibKJOkJÍYl f /f-Ém múlt három napja, hogy önöknél jártam, családi kö- C t rében megismertem. Egy fehér ívvel — a béke követe­ként kopogtattam tisztára mosott ajtaján. Aláírásokat gyűjtöt­tem; neveket, akik követelik az atomfegyverek betiltását, neve­ket, akik nem akarják, hogy a gyilkos fegyverek vandál módon oltsák ki az életeket, édesapák, fiúk, szeretettek életét. És az Ön népes családjánál nem jártam hiába. Hogy mégis miért írom ilyen sietve levelemet Önnek, ked­ves asszonytársam? Elmagyarázom! • Látogatásom után, mikor hazaértem, elővettem a teleírt la­pot. Sorban olvastam a felírt neveket és elgondolkoztam. Hu- gyis volt, mit is mondott a név tulajdonosa? Mikor az ön nevé­hez értem, mintha áramütés érte volna testem. Szinte hallottam kétkedő szavait: »Én békét akaróit, de mit számít az én akara­tom. A háborút a nagyok megkérdezésem nélkül csinálják.« Szinte éreztem kicsit lekicsinylő tekintetét, ami a fiatalabbnak szólt, a tapasztalatlanabbnak. Az idő lencseként nagyítja fel az apró epizódokat, amiket sok­szor a beszélgetés hömpölygő árjában észre sem veszünk. Igv, voltam én is. Akkor, amikor mondta, válaszoltam is rá. De este néhány óra elteltével az események felidézése közben mélyen elpirultam. Bántotta szememet ez a szépen ívelt betűkkel leír’ név. Fülembe csengtek akkori szavaim és gyermekesnek, naiv­nak tűntek. Nem, nem végeztem jó munkát. Affjüt ezért írok most önnek. Jóvá akarom tenni hibámat így, írott szóval talán jobban el tudom mondani azt, amit érzek és amit akkor, azon az estén mondanom kellett volna. Dí előbb hadd idézzem elő azt a hangulatot, találkozásunk első estéjét. A sáros, széles utca egyik lakásából erős villanyfény szűrő­dött kifelé. A konyhaajtón, melyen kopogtattam, tisztán csillo­gott a sárgarézkilincs, az ablak, noha télen örökké párás és ho­mályos, fényesen ragyogott, mint a kristályszem. A konyhában, a zsúfoltság ellenére rend és tisztaság. Az iskolás Jancsika egy kis zsámolyon ülve ügyeskedve rajzolgatott egy kifestőkönyvet. Marika, a csinos tizenhatéves kislány moziba készülődött, a nagy fiú pedig vastaghabbal pamacsolta pelyhedző állát re konyha­asztalra állított tükör előtt, ön, kedves ismerősöm a kályhánál a lábasok fedelét emelgette. Szeretett volna már teríteni, de még várni kellett, az édesapa még nem jött haza a gyárból. Engedje meg, hogy leírjam észrevételeimet, ön alig lehet negyvenéves. Még ma is csinos, jól ápolt asszony. Ahogy beszél­getésünkből kicsendült„ családjának, szeme fényeinek szenteli minden percét. Kora reggeltől késő estig takarít, mos, vasal, be­vásárol, hogy igazán otthont találjanak este a családtagok. A három gyerek, a férje leköti minden idejét. jh ikor az elmúlt véres háború emlékeit idézgettük, sokszor homályos lett a szemem. Fiatal volt és két gyermekével, a har­madikat várva egyedül küzdött. Leste a tábori leveleket és resz­ketett, ahányszor meglátta a postást. Hátha a régen várt levél helyett gyászkeretes hírt kézbesít. A szűkebb család életben ma­radt, de elveszett a jó testvér, bomba áldozata lett a drága édes­anya. Azt a háborút sem akarta, nem akarta, hogy édesapák, fiúk százezrei ontsák vérüket — semmiért. De nem kérdezték, kitört c háború és menniük kellett ; ; -, Elmondta azt is, hogy saját bőrén tapasztalja a változást. Most végre ember lehet, tervezhet. Férjét megbecsülik, fiaiból, lányából tanult szakembereket nevel. És a háziasszonynak sem okoz nagy gondot a vacsorafőzés, a család ruházása. De nem is rólunk van szó, az új útra tért államokról. Tudja, hogy itt igenis minden embernek szava van. De mit érdekli az amerikai tő­kést, a halálgyárost egy magyar asszony akarata. Azt csak re dollár érdekli, neki kell a háború, mert attól gazdagszik « * ; És most itt szereném folytatni beszélgetésünket. Az eltelt évtized alatt nagyot fordult a világ kereke, megváltoztak az erőviszonyok ; ; i ' /~\őbb mint öt esztendeje, hogy a szervezett békemozgalom kV útjára indult. És ez alatt az idő alatt nem egyszer, nem is kétszer fogta vissza az újabb vérontástól a halálgyárosok kezét- Mert ők valóban háborút akarnak és mindent elkövetnek, hogy az is legyen. Hiszen a második világháború befejezése óta alig voltak hónapok, amikor a világ valamennyi államában békesség honolt. Valahol mindig emberek áldozzák életüket, védelmezik szabadságukat. De a béke hívei a békére kényszerítik azokat, akik háborút akarnak. És hogy ez mennyire így van, azt bizonyítja, hogy öt évvel ezelőtt több mint ötszázmillió békeszerető ember írta all a stockholmi felhívás nyomán a tiltakozó íveket. És alig egy év­re rá, már hatszázmilliós tömeg követelte, hogy üljön tárgyaló- asztalhoz az öt nagyhatalom, kössenek békeegyezményt. Magyar- országról indult el a Reménység Üzenete és nyomában béke te­remtődött a sokat szenvedett koreai földön, tanácskozásra ültek a nagyhatalmak Berlinben, majd Genfben. J>s hazánk több mint hétmillió békeharcosának felháboro- dósa is hangot kapott a népek milliói között Nikosz Beloi­annisz és a Rosenberg-házaspár kivégzésekor, a hétmillió magyar békeharcos is segített ledönteni Jacques Duclos és André Stil börtönének falait. Íme a bizonyítékok, hogy a mi békealáirásaink, békeóhajunk nem csupán pusztába kiáltott szó. A világ millióinak hangjától, tiltakozó szavától megrettennek az urak, azok az urak, akiknek nem számítana,'hogy gyermekek árván nőnek fel, hogy a család1 otthonból hiányzik a megértő férj, a drága édesapa. Pe az erős, erőteljes hang megállásra kényszerítheti őket. Ne felejtse el soha, kedves Ismerősöm, hogy mi nem va­gyunk magános békeharcosok, hanem az egész világ legjobbjai­val együtt küzdünk. Az összefogás pedig nagy erőt képvisel, el­szakíthatatlan hatalmas erőt. Itt, nemcsak egy magyar asstony tiltakozásáról van szó, hanem önéről is, mert az ön neve is egy erős láncszerű a világot átfogó béketábor- hatalmas láncában. ennyit akartam még elmondani és befejezésül azt, hogy a. család szeretet-e, a haza szeretető, a, béke szerelote kell. hogy tollat adjon minden magyar asszony kezébe , , -, Szeretettel üdvözli egy Aláírás gyüjiő.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom