Bácskiskunmegyei Népújság, 1955. január (10. évfolyam, 1-25. szám)

1955-01-26 / 21. szám

A begyüjiés gondjai IXyárlőrmccn Szétszórt település ez a Nyár- lőrinc. Nyolc-nyolc kilométert kell keresztbe és hosszába men­nie annak, aki be akarja járni a határát. A felszabadulás után lett önálló község a Kecskemét­től mintegy 20 kilométerre fek­vő tanyavilág. Azóta rengeteget fejlődött. Állami segítséggel 42 típusház épült. A dolgozó pa­rasztok anyagi helyzeténeje ja­vulását le lehet mérni azon is, hogy saját erőből még 50 csa­ládiházat építettek. A begyűjtési hivatalban A begyűjtési hivatalban ltusz Ilona begyűjtési megbízott, cso­portvezető nagy munkában van. Ilyenkor télen van a disznótorok ideje és szinte ötpercenként jön­nek a dolgozó parasztok vágási engedélyért. A vágási engedé­lyek kiadása csak kis részét al­kotja a begyűjtési hivatal mun­kájának. Sok apró-cseprő ügy miatt keresik fel, különösen piaci napon a nyárlőrinci dolgo­zó parasztok a hivatalt. A köz­ségben egy előadó és két meg­bízott végzi a begyűjtéssel kap­csolatos teendőket. De csak 1954 november 15-től, mert azelőtt csak egy megbízott és egy elő­adó volt. Nem lehet egy pillanatig sem állítani, hogy ez a három em­ber nem végez szorgalmas mun­kát. Mégis, ha a begyűjtési szá­zalékokat nézzük, bizony a ser­tés és a baromfi kivételével nem dicsekedhet a község jó eredmé­nyekkel. Nézzük csak az 1954 december 31-i állapotot. A ga­bonabeadást 93.8, a kukoricabe­adást 45.2, a napraforgóbeadást 59.2, a burgonyabeadást 28.3, a tejbeadást 50.4, a tojásbeadást 43.1, a baromfibeadást 95.2, a sertésbeadást pedig 85.3 száza­lékban teljesítette a község. Az idei január 22-i jelentés szerint következő a helyzet: gabona 93.9, kukorica 45.4, napraforgó 60, burgonya 28.3, bab 513, ser­tés 99, tej 53.2, tojás 43.1, ba­romfi 101.6, a vágómarha pedig 85.2 százalék. A javulás főként a kormány újabb kedvezményé­nek köszönhető, amely szerint a hátralékosok más cikkekkel he­lyettesíthetik beadási kötelezett­ségüket. Indokolatlanul alacsony a tel­jesítés a kapásokból, pedig a község jobbminőségű szántóin 22 mázsa tengeri is termett, sőt még ennél több, a homokosabb részeken is elérte a termés a 14—18 mázsát. Nem lehet tehát az alacsony termésátlagokban keresni az elmaradást. Inkább abban, hogy a község dolgozó parasztságának egy csoportja semmibe veszi az állami fegyel­met, sőt különböző módszerekkel igyekszik kijátszani a törvényt, íme két példa. Iványosi Szabó György, aki 16 holdon gazdálkodik, még mindig adós tavalyról 20 mázsa 88 kiló tengerivel, 14 mázsa 36 kiló napraforgóval, 1V0 kiló bur­gonyával és egyéb terménnyel. Ki hiszi el azt, hogy nem ter­mett neki elegendő kukoricája, vagy napraforgója . Mikor a helyszíni behajtás során el akar­ták szállítani a hízóját, járlattai igazolta, hogy a jószág nem az övé, hanem Molnár Józsefnéé. Az szintén valószínűtlen, hogy egy ilyen gazdaságban ne hiz­laljon a gazda a saját részére sertést. Nyilvánvaló és a község­ben mindenki beszél róla, hogy azért íratta át Szabó György a járlatot, hogy behajtás esetén »megmentse-« a jószágot. Liptai Julianna és József négy hold és ötszáz négyszögölön »gazdálkodnak« a nyilvántartási lapjaik szerint. Valójában kö­zös háztartásban élnek és csak a kevesebb beadás érdekében fundálták ki a külünírást. Ter­mészetesen nem teljesítették a beadást sem és mikor a padlá­sukon 12 mázsa kukoricát talál­tak a helyszíni behajtás során, Liptai Julianna arra hivatkozott, hogy a lányáé a kukorica (per­sze, a lányának nincs földje). A sertés szintén a lánya nevén szerepel hasonló okok miatt, mint az előbbi esetben. Azt egyetlen józan gondolkodású ember sem hiszi el, hogy az egy hold háromszáz négyszögöl ku­koricaterületen, amit vetésként bevallottak a Liptai testvérek, nem termett semmi. 200 hátralékos a községben Egyszóval vannak még néhá- nyan a községben, akik a köte­lezettség teljesítése elől elvon­ják, eladják a terményt, vagy a jószágot. Természetesen nem lehet ezt általánosítani, mert a becsületesen és józanul gondol­kodó dolgozó parasztok zöme Nyárlőrincen is eleget tett kö­telezettségének. A felszabadulási verseny eredményei a begyűj­tésben is észlelhetők. Azonban van mintegy 200 notórius nem­teljesítő a községben, akik hát­ravetik a tervek teljesítését. Mi okozta, hogy ezeket eddig nem vonták felelősségre? Ren­geteg körülmény. Először az, hogy az elmúlt őszön, de később sem törődött eléggé a begyűjtési hivatal, valamint a községi ta­nács a hátralékosok felelősségre- vonásával. Hozzá kell tenni, hogy a begyűjtési hivatal dol­gozóinak fásultságát elsősorban az okozta, hogy nem kaptak jó­formán semmiféle segítséget. — Ehhez hozzájárult az is, hogy a kiterjedt tanyavilágban csak egy megbízott és egy előadó végezte a begyűjtési munkát. Az egy begyűjtési megbízott nem volt képes meglátogatni a termelő­ket, foglalkozni velük a begyűj­tés érdekében, hiszen a szét­szórt település miatt legfeljebb öt tanyát lehet naponta felke­resni. Ne hánytorgassuk a múltat, nézzük meg inkább most, hogy néz ki a begyűjtés helyzete a községben. Kétségtelen, hogy ja­vulás tapasztalható amióta Ke­rekegyházáról áthelyeztek egy begyűjtési megbízottat, de ha a jelenlegi feladatokat mérlegel­jük, bizony nagyon kemény, túl­feszített munkát kell végezni a hivatal dolgozóinak. Növekednek a feladatok, nincs védőruha, kevés a létszám Jelenleg a vágási engedélyek és az apró-cseprő egyéb ügyek elintézése mellett fontos feladat a múltévi borbeadással kapcso­latos mérséklési rendelet végre­hajtása. Ugyanakkor január hó 31-ig le kell zárni a nyilvántar­tási lapokat. Ehhez meg kellene látogatni a két megbízottnak még a héten mintegy kétszáz hátralékos termelőt. Ez a már említett okok miatt lehetetlen. Nem is beszélve arról, hogy sárban, hóban, fagyban kell menniük, küzdve az időjárás vi­szontagságaival védőruha nélkül. Ez ismét teljesen érthetetlen, hiszen ugyanehhez a miniszteri tárcához tartozó különböző be­gyűjtési vállalatok alkalmazot­tait ellátták köpennyel, ba­kanccsal, kabáttal, kesztyűvel és így tovább. A begyűjtési hiva­tal dolgozói is külszolgálatosok- nak számítanak, tehát feltétle­nül járna nekik a védőruha. An­nál is indokoltabb ez, mert a begyűjtési megbízottaknak egy­re több a munkája. Most már az állatbegyüjtök feladatait is nekik kell elvégezni. Legalább havonként fel kell keresniük a termelőket, ellenőrizni, hogy a beadásra szánt hízót beállítot­ta-e, a látogatások alapján ha­táridőnaplót kell íelfektetmök. — Ez a túlfeszített munka egy pillanatig sem áll meg — mond­ja Rusz Ilona —, ha a nyilván­tartólapokat lezártuk, nemsoká­ra következik a tervfelbontás, emellett a sertésbeadás, vala­mint a szerződéses termeltetés ellenőrzése — mert most már ez is a mi feladatunk. Megnehe­zíti a munkát az is, hogy a fel­sőbb szervek mindent ripsz- ropsz akarnak elintéztetni, fi­gyelembe nem véve a helyi le­hetőségeket. Itt van például a nyilvántartási lapok lezárása. 724 nyilvántartási lapunk van és január 18-án kaptuk meg az utasítást a lapok lezárására. A jelenlegi létszám nem elegendő a feladatok megoldására ilyen tanyarendszerben. Sok igazság van Rusz Ilona szavaiban. De az is igaz, hogy a községi pártszervezet és a tanács több segítséget ad­hatna a begyűjtési hivatal dol­gozóinak. Magó Ferenc, a köz­ségi tanács elnöke maga .is el­ismeri, hogy rengeteg a dolguk, de a megállapításnál tovább kell jutni és gyakorlati segítséget kell adni. Helyes, ha megbeszé­lik, hogy a sokrétű feladat meg­oldásában hogyan tudnának se­gíteni a hivatal dolgozóinak, fő­ként abban, hogy a notórius nemteljesítőket szigorúan von­ják felelősségre. Sertéstenyésztési versenyfelhívás A DÁVODI Szabadság Terme­lőszövetkezet berksir tenyész­tési versenyre hívta a bajai já­rás valamennyi termelőszövet­kezetét és egyénileg dolgozó pa­rasztját. A versenykihíváshoz elsőnek a nagybaracskai Petőfi Termelőszövetkezet csatlakozott. Lapzártakor jelentik : Békére szavaznak a kecskeméti vasasok Kedden délután a Kecskeméti Gépgyár nagy ebédlője zsúfolá­sig megtelt az üzem dolgozóival. A Himnusz hangjaival kezdődött meg az üzem dolgozóinak ünne­pélyes békegyûlése. A gyűlés szónoka Nagy Józsefné, az üze­mi bekebizottság vezetője volt. Lelkes hangú beszédében vázol­ta az imperialisták háborús ké­szülődésének tényeit, hangsú­lyozta, milyen hatalmas jelentő­sége van annak, hogy a mi né­pünk is a Béke-Világtanács fel­hívása szerint csatlakozik az alá- írástgyüjtő mozgalomhoz és ál­lást foglal az atomfegyver betil­tása, a nyugatnémet felfegyver­zés ellen. A beszámoló után többen szó­lásra emelkedtek. Manez János, a gépműhely dolgozója idősebb munkástársaihoz fordult felszó­lalásában. Emlékeztette őket, hogy ők idősebbek mindnyájan szemtanúi cs szenvedő részesei voltak annak a sötét korszak­nak, amikor a német fasizmus háborúra kényszerítette népűn­ket. Most újból fel akarják éleszteni az imperialista hatal­mak a nyugat-német militariz­must. Minden becsületes ma­gyar dolgozónak, azoknak is. akik saját életükben tapasztal­ták a fasizmus kegyetlenségét, azoknak is, akik a második vi­lágháború alatt még gyermekek voltak, kötelessége szembeszegül­ni ezekkel a sötét törekvésekkel, és aláírásával is dokumentálni, hogy elítéli az új háborúra való készülődést és követeli az atom­fegyver betiltását. Dalló Imre, a tisztítömüliely dolgozója az ifjúság nevében szólt hozzá. Előrebocsátotta, hogy ő nem fegyverrel a kézben vett részt a második világhábo­rúban, de mint gyermek az óvó­helyeken való bujdosás közben leikébe véste a háború gyűlöle­tét. Ügy érzi, hogy kötelessége aláírásával is szót adni tiltakozá ­sának a fasizmus felélesztése és az atomfegyver használata el­len. A lelkes hozzászólások után azonnal hozzáláttak a békealá­írások gyűjtéséhez. Sok dolgozó helyben aláírta nevét a béke- ívekre. A gyűlés az üzem 11 bc- kcküldöttjénck megválasztása után ért véget. Ankét a nevelésről Tegnap a megyei párt-végre­hajtóbizottság ankétra hívta össze a megye legjobb pedagó­gusait. Az ankétnak az voit a célja, hogy közösen beszéljék meg a fegyelemre nevelés elvi és gyakorlati kérdéseit. Tekintve, hogy az iskolai fe­gyelem még sok esetben kí­vánnivalót hagy maga után, így a nevelés terén legfontosabb kérdések egyikeként szerepei a ma kérdései között az iskola? nevelés fegyelmi tételei. Az értekezlet részvevői öröm­mel vették tudomásul, hogy az elkövetkezendő időkben nyilvá­nos tanácsüléseken is foglalkoz­nak a nevelés kérdéseivel. Az értekezleten sok hozzá­szólás történt, amelyekből hasz­nos tapasztalatokat meríthettek a részvevők. Jozef Cyrankiewicz levele a Szovjetunió Minisztertanácsához VARSÓ (TASZSZ). Jozef Cy­rankiewicz, a Lengyel Népköz- társaság Minisztertanácsának elnöke levelet küldött a Szovjet­unió Minisztertanácsának. Eb­ben köszönetét fejezi ki a szov­jet kormánynak az atoméra bé­kés felhasználásával kapcsolatos kutatások fejlesztésében nyúj­tott segítségéért. A levélben töb­bek között ez áll: Mindazok a sikerek, amelye­ket az atomenergiakutatások és az atomenergia felhasználása te­rén a testvéri szovjet segítséggel elérünk, a béke ügyét és az ősz- szes dolgozók jólétét szolgálják majd. A Lengyel Népköztársa­ság kormánya köszönetét fejezi ki a Szovjet Szocialista Köztár­saságok Szövetsége kormányá­nak önfeláldozó segítségéért.« Adenauer segítséget kér Dullestől BERLIN (MTI) A párizsi szer­ződések ratifikálása ellen irá­nyuló és haladéktalan négyha­4x ifjúság neveléséhes Kevés szóval is sokat segíthetünk Az olasz filmgyártás egyik legszebb alkotá­sát, a »Puccinl«-t hir­dették a plakátok. A hatos előadásra ma­gam is sorba álltam a többi mozilátogatóval együtt. Kinn a januári szél hordta, kavarta a havat, s a belépő em­berek marékszámra sö­pörték a jéggéfagyott hópelyheket kabátjuk­ról, ■ kalapjukról. Benn a váróban melegen du­ruzsolt a Jcályha. Kö­rülötte... hát igen kö­rülötte gyerekek!... Négy évestől tizen- négyévesig. Fázósak, néhányan közülük ron­gyosak, lyukas cipő­ben ... Hol vannak a gyerekek szülei? Kik ezek a gyerekek?... Az egyiket sikerült elkap­nom, mert olyan zaj­jal, szaladgálással, ki­abálással s verekedés­sel vannak, hogy még a szót is alig értem. — Jársz te iskolába, kisfiam? — kérdezem jóindulattal. — Járok hát, tán nem hiszi? — felel bi­zalmatlanul. — És szabad neked ilyenkor moziba jönni? Nem jobb lenne otthon a melegben a holnapi leckédet tanulni? Rám­néz, ránt egyet a vál­lán és kelletlenül mondja: — Nem kérdem én azt senkitől, meg kü­lönben is, nem is mondták, hogy nem le­het jönni. — Valahogy nehéz folytatni ezt a beszélgetést, mert le­het, hogy a gyerek maradna felül a vitá­ban. Látom az apját, talán éppen most hajt­ja azokat a féldeciket, amiből a gyermeknek kellett volna cipőt ven­ni, vagy a ruháját meg­varratni. Látom a sze­rencsétlen asszonyt, aki elfáradt a meddő harc­ban, amit az urával folytat négy-öt apró gyerek között és még aira sem ér rá, hogy nagyobbik gyermekét ellenőrizze. Ezek azok a »né­hány kivétel«, akik vem tudnak élni a ne­kik juttatott szabad­sággal, lehetőséggel, s nem vettek példát be­csületesen dolgozó, gyermekeiket alkotó állampolgárokká neve­lő embertársaiktól. Sze­rencsére nagyon keve­sen vannak. De van­nak... S nekünk ezzel számolnunk kell! Eze­kért az emberekért kell még mindig folytatni a felvilágosító harcunkat a munkahelyen, vagy csak meggyőző barát­ságból. Ezekért a gyermeke­kért is felelősek va­gyunk! À szülők mel­lett a pedagógus, aki talán már-már belefá­rad a hiábavaló intés­be, családlátogatásba. A gyerek csak nem jár rendesen iskolába. Fe­lelősek vagyunk mi is, akik ott látjuk őket fázósan és dideregve ücsörögni az utcákon, a mozikban. Milyen jó lenne, ha a mozi vezetősége egy olyan rendaletat hoz­na, hogy a 12 éven aluli gyerekek csak szülők felügyelete mel­lett látogathatnák a mozielőadásokat. Ez annál is indokoltabb volna, mivel az isko­lások külön előadáso­kat látogatnak, és ami nem kevésbé fontos, — a nekik való filmeket, Mert hiszen melyik gyermeknek segíti elő a fejlődését például a, »Szürke fény«, vagy a »Hűtlen asszonyok« cí­mű film? Bár lehet, hogy nem oldjuk meg teljesen ezt a problé­mát, de meggyőződé­sem, hogy sokat segí­tünk ezeknek a fiata­loknak jó útra való te­relésében, ha a tanítási idő alatt nagyobb fi­gyelemmel kisérjük ezeket a gyerekeket s minden járó-kelő, aki ifjúságunk nevelését szívén viseli, inti őket magatartásuk miatt, és figyelmezteti kötelessé­gükre. Bognárné, talmi tárgyalásokat követelő népi mozgalom, amely egyra hatalmasabb hullámokat ver egész Németországban, mindin­kább Adenauer politikai eiszi- getelődéséhez vezet, A Német Kommunista Párt és a Német Szociáldemokrata Párt mellett most már a kor­mánykoalícióban részvevő sza­bad demokrata pártnak és az áttelepültek pártjának vezető képviselői is követelik, hogy az Adenauer-kormány még a pári­zsi szerződések ratifikálása előtt kényszerítse négyhatalmi érte­kezlet összehívására a nyugati megszálló hatalmakat. Adenauer konok »erőpolitiká­ja« miatt ellentétek törtek ki a kancellár saját pártjában is. Ez a magyarázata annak, hogy -, badeni Bühlerhöhén felülő Adenauer — mint a luxemburgi rádió jelentette — két napon belül három ízben intézett se-* gélykérő üzenetet Dulles ameri­kai külügyminiszterhez. Aden­auer arra kérte Dullest, hogy a párizsi szerződések második ol­vasásban való tárgyalásakor je­lenjék meg a bonni parlament­ben és személyes közbelépésével bírja rá az »ingadozókat« a bé-< keellenes paktumok ratifikálá­sára. A luxemburgi rádió ezt a rö­vid, de sokatmondó kommentárt fűzte híradásához: — Adenauer nem biztos többó abban, hegy a bonni parlament jóváhagyja-e a párizsi egyezmé­nyeket.

Next

/
Oldalképek
Tartalom