Bácskiskunmegyei Népújság, 1955. január (10. évfolyam, 1-25. szám)

1955-01-04 / 2. szám

Párfiiapok megyénkben

C1 »• •

à ZU III

Ugyan melyik az a diák, aki re várná a kedves eseményekkel teli, pihenéssel, szórakozással, játékkal kecsegtető téli szünetet? Nagyon rövid a felelet: Senki! A diák szereti a sok tanulás után rövid időre letenni a könyvet, tollat. A digk szeret egy kicsit mással is foglalkozni! Nem, ne értsék félre a tanárok sorainkat, néha bizony szükség van erre a »másra-« is. Rövid kis riportsorozatunkban most a diákság szünetalatti szórakozásáról és tanulásáról fogunk beszámolni.

Az úttörőházban

— iskolai szünetben sem szűntek meg a foglalkoztatások, továbbra is lelkesen látogatják az úttörők a könyvtárat és a szakköröket. Lelkesen működik az asztalos, lakatos, repülőmodellező, Micsurin-szakkör. És már- már ott tartanak, hogy kevés lesz a hely is, olyan nagy az érdeklődés! Oláh Györggyel, a Katona József Színház fiatal, tehetséges színészével beszélgetünk. Oláh György vezeti az úttörőház színművészeti szakkörét.

— Három hónapja vettem át i színművészeti szakkör vezetését és azóta — minden büszkeség nélkül mondhatom — szép eredményeket értünk el. Első- osztályosoktól kezdve a nyolcadikosokig minden osztály képviselve van a szakkörön. Megismertetem a gyerekeket a színjátszás alapvető fogalmaival, a szavalás technikájával. Legtehetségesebb tagjai a szakkörünknek a Táncos testvérek, akik már többször nyertek s.zavalási versenydijat.

de i j ó múl

Oláh György nagyon szereti a gyerekeket és mi tagadás benne, a gyerekek is szeretik őt. Rendszeresen eljárnak a próbákra, és érdekes, egyre többen és többen lesznek.

Tánciskola

Bizony régi problémája ez a kérdés középiskolás fiataljainknak. Persze csak azoknak, akiket még nem vezettek be a táncolás nemes rejtelmeibe. 1954 novenfberében indított a szak- szervezeti kultúrotthon Vincze Miklós tánctanár vezetésével egy három hónapos tánctanfolyamot, ahol a most divatban lévő szalontáncokat és népi tánchagyományainkon alapuló új táncokat (Pesti séta, Röpi, Bicikliző stb.) tanítanak.

— Fiatalságunk egyik nagy hibája az, — mondja Vincze Miklós — hogy valahogy idegenkednek egyik legszebb táncunktól, a csárdástól. Ezt az érzést szeretnénk kiirtani diákságunkból azzal, hogy megszerettetem velük ezt az igazán magyar táncot.

— Azonkívül még egy hiányosságot szeretnék pótolni. Sokszor hallani arról, hogy az új generáció sajnos udvariatlan. Elmagyarázom nekik, hogy mi az udvariasság, hogyan kell viselkedni az élet adott körülményei között.

Nagyon sok diák vesz részt ezen a tánctanfolyamon, nagyon sok diák tanul meg helyesen táncolni, viselkedni. Nagy szó ez!

Klubdélutánok

Ez már azokról a fiatalokról szól, akik tudnak táncolni. A Kaatság

tona József Gimnáziumban rendezte meg a Városi DlSZ-bizott- ság középiskolás diákságunk számára a szokásos szilveszteri jelmezes táncestjét. Nagyon sok szép jelmezt és még több szép táncoló párt láttunk. Külön gratulálni szeretnénk Kiss Évának és Detrői Lászlónak a keringőverseny Tlíjnyertes párjának! Szépen táncolt még Réti Emese és Pomázi József is.

*

Sajnos az itt felsoroltak meg nem elégítik ki diákságunk szórakozó kedvét. Most szünet van és lenne idő, lenne ideje a Városi DISZ-nek és középiskoláinknak, hogy még több klubdélutánt rendezzenek. Több diáktól hallottunk már olyan megjegyzéseket, hogy jó volna, ha az iskolákban, vagy akármelyik úttörő-otthonban délután filmelöadásokat rendeznének. Bizonyosan sok látogatója lenne ezeknek a filmelőadásoknak is, BIS

PÁRIZS (MTI) A francia békemozgaiom országos tanácsa felhívást intézett a francia néphez. A felhívás a többi között ezeket mondotta: Hatszázhuszonhét francia képviselő közül 287 a német újra- felfsgyverzés mellett szavazott. Ezek a képviselők szavazásukkal olyan felelősséget vállaltak, amelyért számadással tartoznak a nemzetnek. A Mendes-France kormány, amely külföldi nyomásra kicsikarta ezt a döntést a

KECSKEMÉTI JÄRÄS: La- josmizse: január 4-én 17 órakor Varga Jenő, Tiszakécske: január 6-án 18 órakor Szabó Lajos elvtárs, Izsák: január 7-én 18 órakor Horváth István elvtárs.

KISKUNFÉLEGYHÁZI JÁRÁS: Kiskunfélegyháza: január 6-án 18 órakor Cseh László elvtárs, Szánk: január 6-án 18 órakor Pesir István elvtárs, Kiskun- majsa: január 6-án 18 órakor Csatári Lajos elvtárs.

KISKUNHALASI JÁRÁS: Kiskunhalas: január 4-én 16 órakor Szabó Lajos elvtárs (SZMT), Jánoshalma: január 7-én 17 órakor Módi Lajos, Tompa: január 12-én 17 órakor Duba János.

BÁCSALMÁSI JÁRÁS: Madaras: január 9-én 11 órakor Hegedűs Ferenc elvtárs, Mélykút: január 9-én 11 órakor Petőfi Sándor elvtárs.

BAJAI JÁRÁS: Bajai Posztógyár: Gombos Aladár elvtárs,

nemzetgyűléstől, a történelemben úgy fog szerepelni, mint az a francia kormány, amely meg akarta teremteni az új Wehr- machtot.

Ma a küzdelem új szakasza nyílik meg előttünk. Meg keil akadályozni, hogy a Köztársasági Tanács ratifikálja az egyezményeket, így kell kikényszeríteni azt, hogy a nemzetgyűlés újból vizsgálja meg őket. A mozgalomnak szélesednie kell az egész országban.

A polgároknak most elsősorCsátalja: január 6-án 18 órakor Szalóki László elvtárs, Herceg- szántó: január 6-án 18 órakor Molnár Frigyes elvtárs, Bácsbo- kod: január 6-án 18 órakor Ördög László elvtárs.

KALOCSAI JÁRÁS: Hajós: január 7-én 18 órakor Szűcs Bé- láné elvtársnő, Fájsz: január 4-én 18 órakor Barabás Jáno elvtárs.

DUNAVECSEI JÁRÁS: Du navecse: január 6-án 19 órako1 Szelepcsényi Imre elvtárs, Duna- patáj: január 4-én 19 órakor Kővári Péter elvtárs.

KUNSZENTMIKLÖSI JÁRÁS’ Tass: január 7-én 18.80 órakor Szántósi János elvtárs.

KISKÖRÖS! JÁRÁS: Kiskőrös: január 0-én 15 órakor Balogh Elemér KEI tag, Kecel: január 6-án 18 órakor Kassa Vilmos elvtárs, Soltvadkert: január 6-án délután 15 órakor Dallos Ferenc elvtárs.

ban a községi tanácsosok és a megyei tanácsosok felé kell for- dulniok, felkérve őket, hogy tol-4 mácsolják a nemzet akaratát a szenátoroknak, akiket ők választanak.

De bármilyen döntéseket is hozzon a parlament. Franciaország soha nem fogadja el a német militarizmus újjászületését és az atom- cs thermonukleári; háború kilátását. Az utolsó szó a francia népé lesz, amely félé reménykedve fordulnak a világ békés erői.

„Az utolsó szó a francia népé Sesz%*

A Francia Uékcianács felhívása

[rui, a gondolataink és érzéseinkben zsibongó sokféleséget a használatban megkopott és megszürkült szavakra, kimért irányú mondatokra bízni a legkeservesebb megalkuvás. Ritkán éreztem ezt annyira, mint most, amikor egy forró sikerű színházi este után, félig még a színház sajátos bódulatában, de félig már elszigetelődve tőle, az előadáshoz méltó beszámolót szeretnék írni. A fogalmak nyelvéle kellene lefordítanom egy élményt, amely nem fogalmi, nem értelmi, annál sokkal elementá- risabb: színházi élmény. Azt hiszem, még a többi művészi élménynél is nagyobb, több ez. A könyvben csak az íróval, képben, szoborban csak a festővel, vagy szobrásszal találkozunk, a színházat azonban író, rendező, díszletező és színészek sokszínű és sokoldalú alkotása hozza létre, s i/. alkotásban mi magunk is észtveszünk a százfej ü s valamiképpen mégis egy ritmusra iievető-síró közönség tagjaként. Hiszen a színpad és a közönség a jó színházban nem válik cl egymástól, a -közönség együttérzése belejátszik a színészek alkotásába: minden igazi színjáték előadásonként megújuló, szemünk előtt, sőt közreműködésünkkel születő művészi alkotás.

*

Seribe darabja, mely nemcsak címe, hanem jellege szerint Is »egy pohár víz«, nem kelt benSCRIBE: EGY POHÁR VIZ

A Vidám Színház új elöatiása

nünk tartós, nehezen kialudható mámort, mint a nemes italok, mégis teljes színházi élményt nyújt. Scribe-nek az irodalom- történetben elég rossz a híre. Ügyes mesterembernek, darab- gyárosnak tartják, olyan írónak, akiben több a technikai ügyesség, mint a mondanivaló, a költészet. Mindebben kétségtelenül sok igazság van. De ha mondanivalója szegényes, jellemei elnagyoltak is, a mese bonyolításához, »nagy jelenetek« teremtéséhez, párbeszédek sziporkáztatá- sához nagyon ért. Hu a maga irodalmában másod-, vagy harmadrangú író is, egy nagy színházi kultúra talaján áll; ha a dt'ámaírás nagy csúcsai közt szerény kúpocska is, igen magas a fennsík, amelyből kiemelkedik. A francia polgárság nagy vígjátékíróit, Moliéret, Beaumar- chaist követi technikában is s részben szemléletben is.

Seribe polgári forradalom utáni író, s mikor darabjában egy királyi udvart, az 1710-es évek angol királyi udvarát kelti életre, alakjait már a történelem lomtárából szedi elő. (Ezen az sem változtat, hogy a darab írása idején Franciaországban még uralkodott Lajos Fülöp, a polgárkirály.) Marx írja valahol, hogy az emberiség kacagva szokott

búcsúzni túlhaladott eszményeitől — s ez a darab ezt a kacagást kelti nézőiben. A királyi, udvari tekintélyt elvető polgár felszabadult neíclése harsog ebben a darabban: no lám, ezek voltak az istentől felkent királyi felségek, udvari magasságok!

Az ilyen nevetésben persze mindig sok gúny, irónia van. De <z igen finom. Félreértenénk a darabot, ha azt hinnök, hogy Seribe olyan görbe tükröt akart itt a királyi udvar elé tartani, umely kinek-kinek a'hibáit felnagyítva mutatja. Nem. Seribe tükre inkább kicsinyítő tükör, s arányosan kicsinyít. A királyi udvar egymás ellen intrikáló vo- télyfársak küzdőterévé, a királynő és udvarmesternője féltékeny és civódó szerelmesekké, az ellenzék vezére pletykákból és szerelmi titkokból politikai tőkét kovácsoló cselszövővé, az egész királyi udvart, sőt az egész angol politikát felforgató bonyodalom tetőpontja egy pohár vízzé- kicsinyedik ebben a tükörben. A polgárság győzelme utáni második fázis ez: a forradalmárok utáni nemzedék már nem nagyítja, hanem inkább kicsinyíti, lekicsinyít a legyőzött ellenséget.

♦

lag kellett lennie: a bonyodalom középpontja, a darab ringhspiel- jének tartó rúdja. Körülötte forog minden anélkül, hogy maga megértené mindazt, ami körülötte történik. Pontosan azt a buta szépfiút játszotta, akit játszania kellett, s ha arcjátékát, gesztusait néha túlságosan erősnek éreztük, bizonyára csak azért volt, mert ezek a kamaraszm- pad méreteihez képest hatottak erősnek.

Hogy a körhinta-hasonlatnál maradjunk, a Bolingbroke-ot, az ellenzék vezérét játszó Kertész Dezső forgatja ezt a körhintát. Az általa formált alak egy kicsit angol főúr s egy kicsit — csúfondáros arcjátéka cs »félre« való »bemondásai« révén — tényleg a körhintához illő komédiás. Azt hiszem, épp ez a »vegyidet« felel meg legjobban szerepének. Szenzáeióhajhászó újságcikkei és szónoklatai is jelzik, hogy az ő — egyébként rokonszenves — alakjat Seribe egy kicsit a komédiázás felé »kicsinyítette«.

A Masham-be szerelmes hálom nő közül a Marlborough hercegnőt játszó Móricz Lili nyújtja — egyébként az egész darab — legjobban megformált, "egyenletesebb alakítását. Mó- z Lili ezt a szerepet puszta

rutinnal is győzte volna, de amit itt látunk, jóval több annál. Azt a nehezen megfogható valamit, amit a darab atmoszférájának nevezhetnénk, az ő játéka teremti leginkább.

Ha Kertész Dezső kissé a bohózat, a királynőt játszó Papp ibolya némileg a komolyabb dráma felé hajlik. Ö nem úgy szerelmes Masham-be, mint a hercegnő, s emiatt az utolsó jelenet némi fanyar érzelmesség- gel zárul. Egészében azonban sem az ábrázolt alak, sem a befejezés nem idegen a francia vígjáték szellemétől: nem egy, hanem két húr rezeg tovább, a boldogságé és a fájdalomé.

Abigailt, a győztes szerelmest Herendi Mária játssza. Kedves, rokonszenves alakot formál, s ha mindenáron kifogásolni akarnánk, legfeljebb egy kicsit több színt, temperamentumot kérhetnénk tőle. Érzelmes jelenetei a. legjobbak.

Sülé Géza és Kovács István néhány mondatos szerepüket jól oldják meg. A női ruhák gyönyörűek. A parókák nem teljesen stílusosak, az aláfestő zene kissé rekedt. Ezeket a hibákat fazonban csak az veszi észre, aki keresi őket. A darab nagyszerű ütenje, percenként robbanó szellemessége, a nézőtér első felvonás végére felforrósodó hangulata azonban nem igen engedi meg, hogy hibákat keresgéljünk O. L.

A gyanútlan gárdahadnagy és a három szerelmes; Gelley Kornél, Papp Ibolya, Móricz Lili és llercndy Mária.

A remiezo (Nagy György) nagy érdemét abban látom, hogy a darabnak azt a tulajdonságát, amelyet én az »arányosan kicsinyítő tükör« képével próbáltam érzékeltetni, következetesen érvényre juttatta. Nem keményítette a darabot szatírává (manapság ez a veszély fenyeget jobban), s nem lágyította bohózattá sem. Erényt kovácsolt a szükségből is: a kamaraszínpad szűk terével, a keveset változó díszletekkel, a szerényen mért bútorzattal, a statisztéria kis számával egyaránt a királyi udvar kicsiségét, szűkösségét érzékeltette; olyan udvart teremtett, amelyet a szerelem és féltékenység intrikái hitelesen és maradéktalanul töltöttek meg. S beállította ennek a udvarnak a közepébe a Masham hadnagy szerepét játszó Gelley Kornélt, aki hatalmas termetével mértanilag is az volt, aminek dramaturgiaiA boldog és a boldogtalan szerelmes. Királynő: Papp Ibolya. Abigail; Herendy Mária.