Bácskiskunmegyei Népújság, 1955. január (10. évfolyam, 1-25. szám)

1955-01-22 / 18. szám

A bácsalmási járás termelőszövetkezetei több ipari növényt termesztenek és több állatot tenyésztenek az idén rGupusztaiatok etjtj üzemi szemináriumról A szeminárium félórával később kezdődött, ez egyszer kivételesen á propagandista hibájá­ból. Ó késett. Mondhatom, régen vettem részt áyen vontatott vttárnferites, jórészt csak a tarta­lékok bői élő foglalkozáson a Kinizsi Konzerv­gyárban. Toricska elvtárs, az előadó, meg sé tud­nám számoini, hányszor mondotta fel! — Nos, tagiáljuk tovább. Mi volt még? — Olyan eívtársakát szeretnék hallani* akik eddig még heni beszéltek. — Toricska elviére minden feltett kérdése egyszerű, világos és ért­hető volt, mégis elég gyakran kellelt ismételnie: — Talán úgy tenném fel a kérdést... Igen. Kérdés, rövid felelet, bólintó egyetér­tés, hallgatás, majd újra kérdés, újra felelet, bólintó egyetértés, hallgatás és ez így, ilyen von­tatottan ment több mint két órán keresztül. Ke­resni kezdtem, vajon mi lehet ennek az Oka? — És nem volt nehéz megtalálni. Jegyezni — kivéve Dúdásné elvtársitól, — nem jegyzett sen­ki, Többekből még füzetét se láttam. Folytathat­nám még a hiányosságok felsorolását, de nem tfeskéirt* hiszen éppen az volt a szeminárium po­zitívuma és hozzáteszem, á javulás jelé, hogy a vezető és a hallgatók mondották el a foglalko­zások értékelésénél azt, amit én Vetnék papírra, 8 enftek lényege a következő: Toricska eivtárs, a propagandista elismerte, íogy a szeminárium hallgatóitól liefli kérte szá­mon, hogy miért nem jegyzetelik az előadást és az irodalmat, pedig — és erre példa volt már — ha jegyzeteltek és egyszer-kétszer elolvasták az anyagot, feltétlen tudtak válaszolni a kérdé­sekre és ami a leglényegesebb, vitatkoztak az anyagon, — a Vita pedig a szeminárium lelke, lényege és éltető ereje. A hallgatók megértették, hogy nem lehet csak a tartalékokból élni. Az anyagot meg kell tanulni. A tanulásnak pedig szerves része a jegyzetkészítés, mert enélkül az anyag alapos át­vétele el sem képzelhető. Milyen egyszerű ezt leírni, hiszen már végeredmény. De ahhoz, hogy ez a szó »megértették« tartalommal telt meg, közel egyórás vita kellett. Sokan panaszkodtak* »érveltek« s igyekeztek védeni a »maguk iga­zát«, ami szerint a jegyzetkészítéshez egyikük már öreg, a másiknak nem megy, no meg sok időt Vesz el a tanulástól, stb. Toricska elvtárs is mondta á magáét, csakhogy az ő szavaiban más­képp hangzott á hallgatók által annyit elinendeti »nem« szócska. — Á jegyzetkészítés nem időt vesz el a tanu­lástól — érvelt Toricska élvtárs •—, hanem időt takarít meg és éppen döntő biztosíléka a tanulás eredményességének. A figyelmes jegyzetkészítés önálló gondolkozásra nevel és fejleszti kritikai érzékünket. Aitu késztet minden hallgatót, hogy az olvasottakat mérlegelje, a lényeget keresse az anyagban és azt jegyezze ki belőle. — HigyjSk el, elvtársak — folytatta később —, á jegyzetkészítés alaposabbá teszi tanulásu­kat. Hiszéii akt jegyzetel, az nem csupán az anyagot futja át, hanem gondolkozik, saját sza­vaival rögzíti a lényeget, és ez marad meg leg­jobban, legtovább emlékezetünkben. Éppen ezért a jegyzetkészítés nem felesleges sallang, vagy megterhelés, ami »sok időt vesz el a tanulástól«, hanem az alapos, lényegre törő tanulás felté­tele, döntő része és elengedhetetlen kelléke. Szó szót követett, és a hosszú évek propa­gandista gyakorlatának 'meggyőző érveire épült hang nem maradt hatástalan. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a szeminárium egyik legöregebb tagjának, Székely elvtársnak beismerése: ' — Hiába, öreg lakatos vagyok már, nem igen áll kezem a tolira. Nehezemre esik az írás, de jegyzetelni kell, hem lehet csak a tartalékok­ból élni. Sándor A kétszeres gazdagság egyik titka. Alt Hallottam. hogy a ba­jaiak közül többén úgy véleked- lék, kétszer gazdagabbak, mint a kecskemétiek. Kíváncsi vol­tam, miért? így jutottam el Ha­jára, hogy kikutassam, mi lehet ennek a véleménynek az alapja. Nem volt könnyű dolog, de si­került. Az egyik üzemi dolgozó (nevét nem mondta meg) kisé­tált velem a Sugovica partjara, közvetlen a Gázgyár tőszom­szédságához. Megálltunk s né­zelődtünk. Égyszeresak megszó­lalt a kísérőm: ime a mi gaz­dagságunk, s élőbb a vízre, majd egy félfordulatot véve, a Gázgyárra mutatott. Mielőtt fel­ocsúdtam volna, kísérőm tovább folytatta. — Hát, akkor láto­gassa meg a gyárunkat. Én sie­tek. Elbúcsúztunk. Húsz-huszon­öt lépés után már a gyár bejá­ratánál Csengettem. Vajon, hogy szolgálja* mikép­pen teszi kellemessé az életet a bajai dolgozóiénak ez a kis üzem? Nem is gondolná az em­ber, 86 évvel dicsekszenek az épületek és a berendézés egy ré­sze. A régi világban a városi középosztály és a kulúkság ké­nyelmét szolgálta. De azóta na­gyot fordult a világ. Térkép Tan előttünk, me­csővezeték lehetővé teszi, hogy a szentistváni kerületben is több dolgozó jusson gázhoz a csőhá­lózat fejlesztése nyomén, ,V küuílíc/i fontok állo­más Deák Ferenc és Beloian­nisz utca, ahol 711 folyóméter cső lefektetésével biztosították a kórház fűtését, a betegek fü.- detését* a sterilizálást stb. ICzen- Kívül lehetséges még a gázszol­gáltatásba magánlakásokat is bekapcsolni* — lia van rá je­lentkező. Erre a vezetékre még rákapcsoltak egy 150 folyóméter hosszú csővezetéket, mely ftó- kusvárus dolgozóinak gázellátá­sát biztosítja á föcsőről. Boká­nyi Dezső utcában 60 fogyasztót kapcsolnák be, ha többed je­lentkeznek, akkor többet. A kedves, fiatal igazgató a jövőről, a tervekről is tájékoz­tat. — Február 28-ig a tartalék kemence felújításával lobbá tesszük a gázellátást. 1956-ban egy 5000 köbméteres gáztárolót építünk. És éz megoldja a várce gázellátását? — Ezt nem mondhatom. Je­lenleg is 140 százalékos túlter­heléssel dolgozunk. Kicsi a tisz­títóberendezés, a fogyasztás pe­dig nő. Segítség kellene, még­pedig forintban, egy darab kám- rás kemence beállításával, mely­hez még két tartalék kamrát kell építeni. \mJjiih ! tm. valóban kin­cset ér* jogosán büszkék rá. Fej­lesszék és törekedjenek arra, hogy még löbb családot örven­deztessen. V. K, Agráí-sjtakbör alakult Kalocsán Kalocsán á Szovjet Mezőgaz­dasági Kiállításon látottakról való beszámoló Után létrejött egy úgynevezett agí-úr-szákkör, amely munkájával azon Igyek­szik, hogy a járás dolgozó pa­rasztságának minél nagyobb se­gítséget juttasson közvetett úton. Az agrár-szakkör a járás legjobb szakembereit, agronó- musait, állatorvosait egyesíti magába. A szakkör fontos célkitűzése, segíteni a fiatal agronómusok gyakorlati tapasztalatainak a szélesítését. ■ÉriaiiaunaiMiiiiiiNtiaiitliit A BÁCSALMÁSI járás ter­melőszövetkezeteinek termelési terveit értékelve megáilapí’hat­juk, hogy a tavalyihoz képest sok a fejlődés. A tervkészítés ma már központi problémája termelőszövetkezeteink tagságá­nak. Elsősorban azért, mert a tagságot bevonják á tervkészí­tésbe, a terveket közgyűlésen megvitatják, ahol valamennyien javaslatokkal és szaktanácsok­kal fejezik ki érdekeltségükét. Érzik, hogy valóban tulajdono­sai a közös gazdaságnak és a jó gazda gondosságával terveznek. Nagy mértékben hozzájárul a tervkészítés helyes elkészítésé­hez az is, hogy mar most meg­alakítják a tiiunkaSZérVézfeíeket, átadják a brigádóknak és mun­kacsapatoknak a területeket* va­lamim a gazdasági felszerelése­ket. AZ EDDIG elkészült tervek azt bizonyítják, hogy járásunk termelőszövetkezetei rátértek a nagyobb jövedelmet biztosító ál­lattenyésztésre, továbbá több ipari növény termelésére kötöt­tek szerződést, melynek nyomán sok kedvezményben részesül a tagság. Többek között igen ked­véit szerződéses növény a cu­korrépa, a rostkender, a dohány, valamint a különböző kertészeti növények. A Bácsalmási Lenin Termelőszövetkezet már alaku­lásától kezdve állandóan (kivé­ve, mikor elemi károk érték), 100 százalékban teljesíti terme­lési tervét. Éppen ennélfogva, minden gazdasági évet mérleg­többlettel zárt, Eredményeit fő­ként annak köszönheti, hogy nagy gondot fordít az állatte­nyésztésre, Már Í949-bén, az alakulás évében saját erőből 56 süldőt vásárolt. Ugyancsak az első gazdasági évben már ipari növények termesztésével (főleg dohánnyal ég kertészettel) fog­lalkozott a tagság. Az idei ter­vük szerint pénzbeli részesedé­sük egy munkaegységre 18 fo­rint lesz, ehhez hozzászámítva a várható prémiumot, több min' 22 forintra számíthatnak mun­kaegységenként és ehhez jön még a természetbeni ©sztaiék. A bácsalmási Lenin Tvr­melőtzövetkezet példájiit szá­mos termelőszövetkezet követi. A Madaras: Dózsa Tsz tagsága munkaegységenként 16 forint készpénzre számít a terv sze­rint, ehhez jön a prémium és a természetbeni járandóság. Üsz- szesen a kettőt együttvéve mint­egy 30—32 forint jut egy mun­kaegységre. Ezt az állattenyész­tés minőségének és mennyiségé­nek növelésével éri majd el. Fő­leg a sertéshízlulásra térnek át. Ezenkívül termelnek 15 hold cu­korrépát és 25 hold kendert. EZEÏv A PÉLDÁK bizonyít­ják, hagy termelőszövetkezeteink mindinkább fejlődnek, igyekez­nek nagyobb eredményeket el­érni és egyre megelégedettebo szövetkezeti tagokkal találkozha­tunk majd járásunk területér). László József, Bácsalmás, járási tanács VB. tsz cSópórtveZétö. ■ wOMmn A közös munka gyümölcse Január 26-án lesz Madarason à kultúrház műszaki átadása.- A kultúrház újjáépítéséhez és gondnoki lakás létesítéséhez 35.(100 forintot biztosítottak. A község vezetősége a népfront-bizottság­gal együttműködve minden erőt megmozgatott, hogy a rendelke­zésre álló kis összeg ellenére is korszerű kultúrházat létesítsen. A közös munka, a közös összefogás létrehozott egy 95.000 forintos értékű kultúrházat. A kultúrhúzban a szakköröknek külön helyiségük van, egy­más működését nem zavarják. A színpadot ügyesén építették, mert nyáron szabadtéri előadásokat is tarthatnak, s nerti keli fülledt, meleg helyen szorongva végignézni egy-egy előadást. Ezt úgy oldották meg, hogy a színpad udvarra eső oldala spa­nyolfal, amit nyáron kiemelhetnek. Ügyesen építették azért is, niett az egész színpadot fél óra alatt szétszedhetik és kihord hálják, ezzel meg a táhchfelyiséget nagyöbbíthatják, A szép együttműködés nemcsak á kultüiház építésénél nyil­vánul meg, hanem évtizedes kívánságukat valósították meg. amikor á kéttantefmes tanyai iskolát felépítették. Múlt év de­cemberében kapott à község 82.000 forintot azzal, hogy még a/ 1954-cs évbeh fel kell használni. Persze a dolgos kezek ekkor sem maradtak tétién. A község egyénileg dolgozó parasztsága, a termelőszövetkezet tágjaival és a gépállomás dolgozóival egyíit! alig 30 nap alatt felépítették a tűzfal nélküli, piroscserepes, sá­tortetős iskolát. A közös munka értéke 40—43.000 forintra tehető. A tanítás már folyik áz új iskolában és a tanyai gyerekeknek nem kell több kilómétert megtenni rossz időben a községi iskoláig. iyén minden utca és minden ház fel van tüntetve. A Drescher Ede utcával kezdjük. Tavaly az íttlakók kérésére két kilométer­nyi csővezetéket fektettek le s ezzel mód flyilt 60 lakás gázel­látására. Eddig már 15 lakást kapcsoltak be a gázszolgáltatás­ba, a többi helyen — időpont meghatározástól függetlenül — folyik a szerelési munka. innen a Felsővárosba visz útikalauzunk. A Dózsa György utcában 564 folyóméter 130 ccn- dmétér átmérőjű Cső lefektetésé­vé! a félsővárost dolgozók jobb gázellátását biztosították. Ea a fásiijak a kiskőrösi Gépállomást A Kiskőrösi Gépállomás ágro- nóm usai sok segítséget nyújta­nak a termelőszövetkezeteknek * tervkészítésnél. A tervkészítés befejezésével a szakmai tanulás mellett elhatározták, hogy a gépállomáson {ásítanak. Már 230 darab háromtól-négyéves fát ül­tettek el az enyhe napokon. A gépállomás botárat és az utak mentét fásitották. A* a tervük, hogy tavaszig még 200 darab fát ültetnek cl. Ezzel akarják szebbé tenni a gépállomás kör­nyékét. A felidézett borzalmak ein- léke megmerevítette arc­vonásait. A visszaemlékezés nyugtalanná telte az idős, ola­josruhás, alacsonytermétű laka­tost. Szávái nyomán a Kecske­méti Kinizsi Konzervgyár he­gesztőműhelyének falai kitá­rullak, messzi országutak vég­telenbe kígyózó szalagját láttuk képzeletünk mozivásznán s raj­tuk végtelen sorba menetelő, el­csigázott, elnyomorgott embere­ket. Mellettük szürke egyenru­hás, géppisztolyos katonák, nya­kukban kiflialakú, csillogó fém­lapot viselő tábori csendőrök, önmagukból kivetkőzött, ordíto­zó alakok terelgetlek a csapatot. Székely József is ott menetelt ebben a sorban, amikor a fa­siszta kísértet sötétségbe bur­kolta az egész lángoló Európái. Kelet felöl ágyúk morajló ép* zengése, reszketléttc a levegői. Repülőgépek köröztek a fejük fölött. Előlük menekülve gyak­ran kellett lehasalni az itimentt fák tövébe és várni, tnikor vo­nulnák el a. vijjogó gépmadarak. .Hódmezővásárhely, Nyerges­újfalu elnléke rémlik fel most ezen a csikorgó téli napon. A munkásszázadok hatóim induló, napi vergődésének el nem hál- iváiivodó percei, az emberiség Emlékezés a pokol tornácára minden látszatától is megfosz­tott páriák görnyedt álákjtií idé­ződnek fel. Székely József, aki gyermekkorúbán a lákatosmes- terséget tanulta és aki a nép érdekében kora gyermekségétől harcolt, már 1920-ban megis­merte a Tanács Köztársaság vérbefolytása, a szabadság haj­nala után leövetkező sötét éjsza­ka idején, mit jelént az, kom­munistának leírni. ■ szegedi munkásszázad- batl robotolt 1920-ban. Árkokat ástak, téglát hordtak, kőművesmunkát végezlek, majd mikor megszabadult, kétizben kellett, menekülnie és elbujdos­nia riéijas ívánék embervadási bandája elöl. Emlékszik, egyszer úgy menekült, hogy egy palán­kon vetette ál magát a; a túlsó pillanatban. Másik alkalommal a Ííisnylfi erdő bokraiban In pulva várta, amíg elvonulnak ezek azt »űri bitangok*, akiknek a mozdulatai, vérszomjas rikol- tozàsûi annyira, hasonlítottak azokhoz a később megismert né­met hitleri katonáknak izgatott, emberpusztító dühéhez. Es Székely József, mini ölt flip ezer becsületes, hazáját szerető dolgozó, a második világháború poklában u munkásszázad ein- bernyomoritó szörnyűségei kö­zött menetelt nyugat felé, hogy ott végezze el az életét, ahol millió és millió olasz, osztrák, francia, zsidó. magyar, orosz, ukrán az auschwitzi, u bergen- belseni, maútháuseni haláltábo­rok valamelyikében. Székely Józsefhez könyörüle­tes volt a sors, nem lépte ál áz Ország halárál, mért egy cmlé- kézetés napon, 1914 karácsony második napján délután négy órakor a Vörös Hadsereg fölsza­badította. Elűzte rab tartóit, a hi­deg számításból gyilkoló csend­őröket és szabaddá telte. /liest ujjait számlálgálja, a ■ veszteséget, amely csa latiját érte. Tizenkilenc közeli hozzátartozója vált az emberte­lenség, a fasizmus áldozatává. Édesanyja Auschwitzba ke rült. Nővére látta a haldiát. Amikor a vagonból kírángattdk az ÍjS egyenruhás őrök a magá­val tehetetlen, beteg öregasz- szony, a. feje összezúzódott a sí­neken. A táborba már haltán villák be. Ott léke halálát az édesapja is, és sógorai és test­vérei is. Rokonai, a család jói ismert, szeretett tágjai közül ti­zenkilencen nem jöttek vissza. Nyergésújfaluii még látta a nő­vérét a munkahelyük előtt elvo- íliilö deportáltak soraiban. De hogy tudott volna rajta segíteni, mikor az ő életé is alig pislá­kolt Nem lehetett tudni, melyik pillanatbán oltja ki az a vér- sZömlyás nagyhatalom, amelyet úgy hívták; fasizmus. Qzékcly József kiszabad uU » ^ o pokol tornácából és ag­gódva hallja, hogy ugyanazok a pattogó vezényszavak, ugyan­azok a dübörgő lépések hatéán- nak fel valahol Nyugat-Német* országban. Az európai hatalmak egy része most arról tárgyak hogy lehetne feléleszteni, újból a fasiszta hadi gépezetet, hogyan lehelne elindítani újból a, csuka- szürke egyenruhás áradatot a civilizáció, az emberi életek el­len. És Székely JôçsCf* ák>, Vi" glgjárta az élet tó Hold ját és is­meri. sok millió társával együtt a. fasiszta őrület rémségét, tud­ja, hogy tut ő szJiVáiva.1. e.gyidóben százmilliók tiltakoznak a pysz- Utó fenevádak felélesztése ellen. Tudja azt is, hogy ez a harc nem lehet eredmény felen.

Next

/
Oldalképek
Tartalom