Bácskiskunmegyei Népújság, 1955. január (10. évfolyam, 1-25. szám)

1955-01-13 / 10. szám

Még jobb együttműködés szükséges a versenyzéshez a Kinizsi Konzervgyárban A Kinizsi Konzervgyár kul­túrtermében 1954 december 29-én összegyűltek a műszak­vezetők, párt- és szakszervezeti bizalmiak, hogy meghányják- vessék az olcsóbb termelés ten­nivalóit. Hogy miért volt erre szükség, erre néhány adattal vá­laszolunk. Októberben és no­vemberben 11.000 órát álltak a gépek. Még mindig nagy az anyagfelhasználás. Most itt ar­ról határoztak, hogy 0.5 száza­lékkal csökkentik a liszt fajla­gos felhasználását, használt fó­rumládákból 72.000 darabot ki­javítanak. A konzervüzem 3 százalékkal túlteljesíti tervét. A tésztaüzemben a 2200 óra ter­melési kiesést 000 órára csök­kentik. E feladatok valóban a legégetőbb kérdésre terelik a figyelmet, s jelölik meg a cse­lekvés útját. Nézzük meg, hogy Hz üzemi szakszervezet hogyan igyekszik mindezekre választ kapni a dolgozóktól. Lassú a szervezési munka Az. üzemi bizottság irodájában már több felajánlás gyűlt ösz- sze. A fűtők 5 százalékos szén- .negtakarítást, a salak cghetősé- gének 13 százalékról 8 száza­lékra való leszorítását ígérték. A ládaüzemben a Béke-brigád 20 ládával többet javít ki, mint amennyit a terv előír. Január ü-án már negyven ládával töb­bet javított meg, mint amennyit megígért. Ugyancsak az itt dol­gozók kötelezték magukat árra, hogy 85 százalékban • használt anyagot dolgoznak fel. A befőti kiszerelésnél szorgoskodók úgy határoztak, hogy a selejtet 5 százalékkal csökkentik, terme­lési tervüket 10 százalékkal emelik. És a többi üzemrészek válla­lása hol található? — kérdem Kállai elvtársnőtől. — ígéretet már kaptam a mű­szaki vezetőktől — hangzik a válasz —, hogy papírra vetik a vállalásokat és leadják. De sajnos, ez nálunk nagyon nehéz­kes, pedig már mindenütt még­volt a röpgyűlés is. Hiába, az alaposságot összetévesztik a las­súsággal. — Talán nemtörődömség az oka? — kérdem. — Nem mondhatnám. Inkább feledékenységről, az ígéret nem­teljesítéséről beszélhetnénk. A tésztaüzem még 10-én sem adta le a versenyvállalását, — veti a szót közbe Tóth elvtársnő, ter­melési felelős. Míg a felajánlásokról beszél­getünk, két üzemrészből éppen beérkezik a napi versenyjelen­tés. Nézegessük csak. Az első, ami szembeötlik, hogy csak szá­zalékosan értékelnek. Pedig vállalás történt a hulladékanyag felhasználására, takarékosságra, stb. Ebből adódott aztán, hogy a Törekvés-brigád 210 fórumlá­da kijavításra tett vállalásából csak 132-t teljesített és mégis 132 százalékra teljesítette tervét. Az ilyen egyoldalú versenyérté­kelés nem ösztönöz, mert nem mutatja meg lényegében, hogy a dolgozó mit végzett. A műszaki vezetők és szakszervezeti bizalmiak jobb együttműködésére van szükség Amíg Tóth elvtársnővel a tésztaüzem felé ballagok, meg­tudom, hogy bizony a műszaki vezetők és szakszervezeti bizal­miak nem igen ismerik egymást. Nem is csoda. Jelenleg 91 szak- szervezeti bizalmi dolgozik a verseny szervezésnél s ennek 80 százalékát most választották meg. Bizony még tapasztalatla­nok. — Mégis egy évben hányszor választanak szakszervezeti bizal­Az Állami Biztosító a mező- gazdasági (tűz- cs jég) biztosí­tásra kötelezett termelőszövet­kezeteknek cs egyéni gazdálko­dóknak, továbbá a tűzbiztosítás­ra kötelezett lakóépület-tulajdo­nosoknak, kisipari és földműves- szövetkezeteknek az 1955. évre fizetendő díjat és az esetleges hátralékot feltüntető kötelező biztosítási kötvényt küldött. A Minisztertanács 1084/1951. sz. határozata értelmében a kö­telező biztosítás 1555. évi díja — a mezőgazdasági termelőszövet­kezetek jégbiztosítási díjának kivételével — 1955 január 1-én esedékes és január 31-ig kése­delmi pótlék nélkül fizethető. A miakat? — kérdem Tóth elv- társnőtől. — Nehéz azt megmondani. Tudja, sokszor. De ez az üzem jellegéből adódik, mert hol ide. hol oda kell munkaerő. Elgondolkodom. Hát hogyan lehet akkor egy jó aktívahálóza­tot kiépíteni, melyre Igen nagy szükség van mindig. A konzerv­üzemben Végh Józsi bácsi úgy vélekedik, hogy jó segítség len­ne az, ha a szakszervezeti bizal­miak állandóak lennének, mert jobban megismernék az üzemet, a dolgozókat, a termelés ügyes­bajos dolgát és meghittebb ba­rátság alakulna ki a dolgozók között is. Hasonlóan vélekednek a többi üzemrészek műszaki ve­zetői is. Kérésük: hagyják meg számukra a jól dolgozó aktívá­kat, mert enélkül nem tudnak jó munkát végezni. Ez szüksé­ges az olcsóbb termeléshez, az emberek neveléséhez. És most már nem csodálkozom azon sem, hogy a felszabadulási verseny kezdetén egyetlen művezető, de szakszervezeti bizalmi sem is­meri a sztahanovista szint eléré­sének feltételeit. Ezeknek az apró hibáknak el-« lenére is az a véleményem, hogy a gyár dolgozói nem lesznek az utolsók a felszabadulási munka­versenyben. Hogy ez így legyen, még hatékonyabbá kell tenni az együttműködést, mely alapja a lelkes versenyzésnek. Vcncsz. zetek jcgbiztosilási díja 1955 III. negyedévben esedékes. Késedelmes fizetésnél a díjat az esedékességtől számított havi 1% pótlék terheli, s az közadók módjára behajtható. A kivetett díj helyesbítését kérni lehet, ha a kötvényen fel­tüntetett lakóépületi és földterü­let! adatok a tényleges helyzettől eltérnek. A felszólamlást a he­lyi tanácsnál díjmentesen kap­ható »változás jelent esi lapon-, vagy egyszerű levélben az Álla­mi Biztosító járási felügyelősé­géhez kell küldeni. A felszólam­lás adataira a tanács igazolása szükséges. Január 31-ig pótlékmentesen fizethető a kötelezi) biztosítás 1955. évi dija mezőgazdasági tcrmelőszövetke­Torább járul a dolgozó parasztság bisggépellátása 1955-ben A mezőgazdasági termelés fej­lesztéséről szóló párt- és kor­mányhatározat megvalósítása során már a múlt évben is lé­nyegesen javult a dolgozó pa­rasztság kisgépellátása az előző évekhez képest. 1955-ben tovább javul az el­látás. Bővül a választék s olyan kisgépek is forgalomba kerül­nek, amelyeket az elmúlt évben még nem lehetett kapni. így — többek között — ekékből az ed­dig ismert négy típuson kívül a földművesszövetkezetek forga­lomba hozzák a váltva forgató és a szőlőfedő ekét, a két régi típusú lókapán kívül az ötkéses ditta, továbbá a hétkéses plan­tage lókapát. A 12 és 14-soros vetőgépeken kívüi a hazai gyár­tású 13 és 16-soros vetőgép is kapható lesz. Ebben az évben a dolgozó parasztok vásárolhat­nak elektromos- és robbanómo­torokat, motorszivattyúkat es kisebb gépi meghajtású daráló­kat is. Falun eddig hiányolták a kézi szivattyús kutakat: 1955- ben ezek is forgalomba kerül­nek. Bővül a választék a Német Demokratikus Köztársaságból behozott mezőgazdasági kisgé­pekkel is. Jobb lesz a kisgépelosztás. —* Minden tájra főiképpen olyan gépeket és szerszámokat szállí­tanak, amely a termelési tájjel­legnek legjobban megfelel; Mikor nyílik meg a MEZÖKER mintaboltja Kecskeméten? 5lég I szeptember elején költözött el az ÜVEGÉRT Kecs­keméten a Jacques Duclos utcá­ból és átadta helyét a Gyümölcs és Zöldségfelvásárló Értékesítő Vállalatnak. A MEZÖKER ve­zetősége a lakosság kívánságá­nak megfelelően elhatározta, hogy zöldség és gyümölcs minta­boltot nyit. A bontási és átalakítási mun­kákat még szeptember első fe­lében meg is kezdték. A bolt rendbehozására 30.000 forint be­ruházási összeget biztosítottak. Tekintve, hogy ez az összeg egy korszerű berendezésű és kivite­lezésű bolt létesítésére közel sem elegendő, ezért a munkákat (kőműves, asztalos, mázoló) sa­ját erejéből végezteti a válla­lat, legnagyobb részben bontott anyag felhasználásával. A nagy­mennyiségű bontott anyag fel- használása mellett nagy nehéz­séget okozott a mész, cement, metlachi lapok beszerzése. A bolt átalakításán állandóan egy kőműves, egy segédmunkás és két asztalos dolgozik. A festők az eladótér mázolását, festését a héten már megkezdték, Eddig a vállalat mintegy 55—58 ezer fo­rintot fizetett ki anyag és mun­kabér címen. Heg I kell jegyeznünk, hogy csak a villanyszerelési munká­kért 14—15 ezret költöttek és ugyanannyit a cégjelzéses neon­betűkért. Tehát maga a villany bevezetése már felemésztette a biztosított keretet. Kétségtelen, hogy ezzel a mun­kával a MEZÖKER vezetősége nemes és szép feladatot vállalt. De meg kell mondani, hogy a munkákat nem ellenőrizték kei- lő eréllyel. Hiba volt az, hogy sokszor a semmitmondónak lát­szó hiányosságokra nem figyel­tek fel és ezek is nagy részben hátráltatták a munkákat. Most például nem tudnak lakatot sze­rezni, hogy a kirakat ablakok at beszerelhessék és lezárják. Csak két kis lakaton múlik, hogy az utca képe is megváltozzon. Más­fél, két hónappal előbb nyílha­tott volna meg a mintabolt ab­ban az esetben, ha az eseten­ként felmerült hiányosságokat rövid időn belül megszüntetik. >gy I a mintabolt csak feb­ruár közepe táján nyílik meg. Két műszakos munkabeosztással dolgoznak majd az üzletben, úgy, hogy azok a háziasszonyok, akik elfoglaltságuk miatt piacra menni nem tudnak, a délutáni és esti órákban is beszerezhetik — a legkedvezőbb piaci árak mellett — háztartásukhoz szük­séges zöldségfélét és gyümöl­csöt. Igen ügyes és jó megoldás az 5 kilós papírzsákokban előre kimért burgonya árusítása. A MEZÖKER megfelelő meny- nylségben tárol gyümölcsöt és zöldségfélét, ezért a folyamatos ellátásban ezekből a cikkekbő fennakadás nem lesz. (Qip ovii ú fű zat a JCeeikeméti &úllaq Ijewizlöizöottkezztkúl (in.) Gömöri László elnök less Ilikor Herónji a döcögős szeké­ren megint visszaért a majorba, kicsit kedvetlenül tekintgetett széjjel az el­hanyagolt udvaron. Szeme megakadt a féligkész dohánypajtán, de azután to­vább ment s egész nap csak azon járt az esze, amiről Gömörivel beszélgettek: azon a távoli, jólsikerült termelőszövet­kezeten. A következő napokon már nem egye­dül töprengett. A nagyon csendes Ha­jagos József, meg a többiek is, íontol°- ra vették a dolgot. Már bent jártak a novemberben, ami­kor Gömöri Lászlóéit kiköltöztek a cso­portba. Jó népes család: hét apró-cseprő gyerekkel. — No, ez biztos nem tesz úr mód­jára — gondolták néhányan a hurcol- kodáskor —, mert hét gyerekkel sok gond jár. Dolgozni kell ott, ahol napjá- oan tíz ember ül asztalhoz. Hát, ami ezt illeti, ebben nem is jsalódtak a Vörös Csillag tagjai. Most már csak annyit mondanak erről: — még elnök nem volt, akkor is láttuk, hogy mindön a kezire áll neki. Két-három napja lehetett már a cso­portban Gömöri, amikor egyszer a ma­jorból az istálló felé tartva látja, hogy sz ajtaja ki van dűlve, s az öreg Dakó à tehenész, az ajtón keresztül trágyát, takarmányt hord s nem is veszi észre, nogv rajta tapos. Gömöri csak figyelte, de nem szólt egy sjót sem, — várta, hogy az öreg majd feltámasztja. Har­madnap megint arra járt, az ajtó már alig különbözött a földtől. — Dakó bácsi, hát miért nem csi­nálja meg azt az ajtót? — kérdezte. Az vállat vont, s hanyagul, dacosan felelt; — Nem kapok én azért fizetést, — az a csoporté. Gömöri higgadt természetű ember, nem is szólt hát többet az öregnek, ha­nem maga hajolt az ajtóhoz, hogy le­rúgja róla a piszkot, azután feltámasz­totta, s szó nélkül otthagyta az ajtót is, meg az öreg embert is, akinek ez a szokatlan, csendes megszégyenítés rosz- szubbul esett, mintha alaposan össze­szidták volna. A'cni egy ilyen eset történt, s eb­ből is, meg a munkája után is, vala­hogy elkezdtek benne bizakodni az em­berek. Három hétre ezután megválasz­tották elnöknek, s most már együtt szövögeti a terveket az egész tagság. Már hogyne bizakodnának, amikor ki- számolgatták, meggyőződtek róla, hogy ha az idén jól dolgoznak, jövedelműi: eléri a középparaszti színvonalat. — Kalkuláció nélkül nem megy sem­mi — mondja Gömöri László. — Az idén rendezzük az adósság egy részét, de gondolnunk kell arra is, hogy a tag­ság megéljen. Ezért úgy határoztak, hogy konyha­kertészetet állítanak be, ahonhan mai- május végén korai burgonyát szállíta­nak a piacra. Utána július elején újra beültetik a kertet ősziképosztával, — Húsz holdon cukorrépát, hat holdon dohányt termelnek — ebből össze! pénzt és cukrot oszthatnak a tagoknak, — Á jelenlegi anyakocaállományt iá rövidesen felfrissítjük, kicseréljük job­bakra és ebben az évben bevezetjük 3 tervszerű hizlalást, ami megint jól jö­vedelmez. S Ki győzné még- sorolni a meg­változott éiet sok tervét, reménységét? Persze, nem megy minden magától. A szövetkezetben sokféle ember van s nem mindegyik zökken egyhamar a dolgos élet jól kitaposott kerékvágásába. Még vannak olyan tagok, akik fél heteket nem dolgoznak, mert hélröl-hétre piacra készülnek, mennek. Sipos István, az egyik kocsis, éppen a napokban szólította meg Gömöri Lászlót: — Elnök elvtárs, csináljon a vezető­ség egy tíznapos tervet a kocsisoknak és követeljék meg a végrehajtását. Én garantálom, hogy még az nincs telje­sítve, senki sem megy a piacra. — Rendben van — mondta az elnök —, meglesz a terv, bízom az ígéretük­ben. S a csoportban telnek-múlnak a na­pok. Mindig új eseményt hoznak, min­dig történik valami, ami több hitet, bi­zalmat önt az emberekbe. Már nem­csak, hogy a régi tagok nem akarnak kilépni, hanem néhány régen kilépe t tag, mint például a hatvan éves Bt- rente bácsi, egyre sűrűbben érdeklőd­nek: — Hallottuk, új vezetőség van a csoportban, meg a munka is megválto­zott — hát szeretnénk visszajönni. De már hat új tagjuk is van a zárszáma­dás óta. A múlt héten közgyűlés volt. Már nem olyan viharos, zajos, mint a ré- siek. hanem komoly, megfontolt szóval beszélgettek arról, hogy mit és hogyan kell csinálni. — Baj van az állatállománnyal — mondták a tagok — nincsenek rendes időben etetve, elhanyagoltak. Az elnök is látta, éppen ezért javasolta Hajagos Józsefet állattenyésztési felelősnek. Hajagos József eleinte tiltakozott — nem ért ő ahhoz, hogy másoknak parancsolgasson. — Nem is arról van szó, de hát be­látja, úgy-e maga is — mondta az el­nök —, ha nem gondozzuk az állato­kat, nem sokat várhatunk, tőlük. A vé­gén Hajagos József engedett, de mond­ta, hogy csak februárban fogadja el a tisztséget. Azért már másnap félhiva­talosan benézett az istállóba, s amint látja, hogy nem esznek a bivalyok, szól â tehenésznek: — Szoktak ezek sót kapni? — Nincsen, — próbál az kitérni e válasz elől. — Dehogy nincs, s már tíz perc múl­va hozta is a raktárból a sót. íme, így kezd éledni az élet a cso­portban. Lehet, hogy sokat megfájdul a fejük, míg minden végleg rendbe jön. de már erősen bíznak hozzá, hogy a munkájuknak meg lesz a gyümölcse. Igaz, szép reménységgel telik meg a. ember szíve, ha Gömöri László szavai hallja: — Ml már megegyeztünk: Egész év­ben, egész nyáron dolgozunk majd, pisz­kos, kérges lesz a kezünk, verítékes, ne­héz lesz a munkánk, de ősszel — össze osztani akarunk és fogunk! Hát így SKÜlcfett meg újra az együvétartozás, a közös akarás érzése ;• Vörös Csillagban. Kulcsár Éva.

Next

/
Oldalképek
Tartalom