Bácskiskunmegyei Népújság, 1955. január (10. évfolyam, 1-25. szám)

1955-01-06 / 4. szám

Ami megvan, s ami hiányzik a versenyzéshez! a Kiskunfélegyházi Gépgyárban Áz állampolgári fegyelemről szemben ugyanis — aki terme­A Kiskunfélegyházi Gépgyár évi számadásáról készült bi­zonylatok a következőket mutat­ják: Veszteséges az üzem, más üzem nyereségéből részesedik. Ennek több oka volt. Egyrészt, Oj mezőgazdasági gépeket ké­szítettek, amelyeknek gyártás- technológiájával most ismerked­tek meg, másrészt az üzemben fellelhető szervezetlenség. En­nek kiküszöbölésére, az olcsóbb termelésre már megtörténtek a megfelelő előkészületek. Hatféle gyártmány kerül ki az üzemből ez évben: Ventilátor, szellőző, légtartály, színes fémtartály stb. Januárban 23 vállalat kért ezek­ből a gyártmányokból. Már a felszabadulási munkaverseny pontjai is arra engednek követ­keztetni, hogy valóban olcsób­ban és jobban fognak termelni, s talán sikerül is az élüzemi cí­met elnyerni. Rajz, anyag jórészt biztosított A lelkesedés azonban kevés ahhoz, hogy a szakszervezet jól tejtse ki tevékenységét. A ver­senyzéshez jó műszaki előfelté­telek szükségesek. Barangoljunk az üzemben, kukkantsunk be az egyes műhelyekbe, vajon hogyan vélekednek a dolgozók, tudnak-e a felajánlásról. A rajzok már minden csoport­nál megvannak, melyhez megfe­lelő anyag is biztosítva van. A reggeli és ebédidőben már vitat­koznak, hogyan készítsék el a gyártmányokat egyszerűbb mun­lyiEGYENKBEN is büszkél- kedhetünk egy néhány légi harcossal, akik a forradalom ügyének hű harcosai voltak a múltban és azok is maradtak. Vegyük hát szemügyre, vajon megtettünk-e mindent, hogy azt érezhessük: a párt, a ncp becsüli őket, törődik velük? Felkerestük Rózsa János elvtársat, aki az il­legális kommunista mozgalom évtizedeit Kecskeméten küzdöt­te végig és ma is fáradhatatlanul dolgozik a pártért, a népért; • RÓZSA János a volt villany­malombeli zsákolómunkás, már bizony benne van a korban. Egy év híján a hatodik évtizedét ta­possa és haja is őszbevegyült már. Azt mondhatnánk, idős em­ber, rövidesen talán nyugdíjba is megy. Aki csak így . a külsőségek alapján ábrázolná Hózsa elvtár­sat, az felületes képet adna ró­la. Ugyanis Rózsa János valójá­ban nem idős ember, tele van tettvággyal és harckészséggel. Ö most is magasra emeli a párt zászlaját, úgy mint 1918-ban, mi­kor az orosz polgárháború front­jain a magyar vörös ezredekben Kolcsak és Denikin ellenforra­dalmi bandái ellen harcolt; MIKOR a múltról beszél, ezt nem úgy teszi Rózsa elvtárs, mint egy fáradt ember, áld már végigjárta az élet vándorútjait s most megpihenni készül, nem, mikor az illegális kommunista mozgalomról beszél, akkor szinte önmagát és másokat is lelkesít új küzdelmekre. Milyen volt az il­legális kommunista mozgalom Kecskeméten? Milyen szerepe volt ebben Rózsa elvtársnak — teszem fel a kérdést. Szinte azt vártam, hogy Rózsa elvtárs ter­jengős elbeszélésbe kezd majd. Meglepetésemre azonban önma­gáról szerényen csak ennyit mond : — A párt utasításait min­denkor végrehajtottam. Az ille­gális kommunista sajtót juttat­tam el a Kecskemét környéki ta­nyavilágba. Azután jött a »lebu­kás. ..« 45—50-ed magammal letartóztattak. Ez 1933-ban tör­tént. 12 ÉVVEL később, 1945-ben a felszabadult Kecskeméten az első sorokban küzd az újjáépíté­sért Rózsa etvtái's. 1933-ban a tanyai parasztok között szervezte a pártol. 1945-ben pedig a vá-* kamódszerrel. Ez a kép tárul szemünk elé a lakatosműhely­ben, szerelőcsarnokban, eszter­gaműhelyben. S igen lelkesen beszélnek a felszabadulási versenyben való részvételről is. Megmutatják, hogy az idén nem kerül arra sor, hogy azt mondják az üzemre, — más üzem jó munkájából része­sült. De sok szó esik az élüzemi cím megszerzéséről is. Ez is azt mutatja, hogy a szakszervezet valóban irányítja az aktíváit. Vízhányó József üzemvezető, Kiss István főművezető, Horváth József művezető személyes pél­dával, vállalással kér részt ma­gának a felszabadulási verseny sikeréből. Nem segítenénk a nemes célok elérését, ha nem hívnánk fel a figyelmet a versenyszervezés egyoldalúságára. A szakszerve­zeti bizalmiak füzeteit forgatva megállapíthatjuk, hogy a fel­ajánlások zöme a mennyiségi termelés növelésére szól. Pedig még ma is gyakori eset, hogy a vaslemez közepéből vágják ki a szükséges részt, ahelyett, hogy a szélén kezdenék. Szerszámból is sok törik. Ezért ennek csök­kentésével is foglalkozni kell; Nem biztosítják a verseny nyilvánosságát Makány elvtárs, az üzemi bi­zottság elnöke restelkedve val­lotta be, hogy az üzemben nincs versenynyilvánosság, s ebben ők rosi pártbizottság tanyai szerve­zőjeként folytatta tovább a meg­kezdett munkát új, szabad kö­rülmények között. Ez az egyenes vonal azonban 1949-ben egyszer­re csak megtört. A városi pártbi­zottságon közölték vele, hogy ő már koros ember, az a munka, amit ő végez, fiataloknak való és áttették kereskedelmi területre dolgozni. Volt földművesszövet­kezeti ügyvezető, boltossegéd, vasbolt vezetője, ahogy éppen adódott. A kereskedelem nagyon szép és fontos területe a szocia­lista gazdaság építésének. Azon­ban képzettség és szakmai tudás hiányában kudarcot vall az em­ber. Rózsa elvtárs még ma is piron­kodva gondol vasboltbell szak­mai munkájára. Mondta ő nem egyszer: elvtársak, én sohasem voltam vasas, miért tesztek ilyen helyre? Erre azt a választ kap­ta, az a fontos, hogy meg tudja különböztetni a kapát a kaszától. Szakmailag azonban nem ké­pezték, nem törődtek vele, nem­csoda, ha nem tudott helytállni.- PARTISKODAHA vajon elkütdték-e Rózsa elvtárs? — Erre is szomorúan ingatja a fe­jét. Az elvtársak azt mondták neki, hogy ő régi mozgalmi em­ber, neki rtiár nincs szüksége pártiskolára. Ebben egyébként egészen bele is nyugodott. Sőt, ő is mondja most másokkal együtt: »Ugyan mi hasznát ven­né a párt, ha engem, az 59 éves embert pártiskolára küldene.« Ezt bizony nem jól látja Rózsa elvtárs és mások sem. A párt nemcsak a fiatalok mozgalma. Nem hagyhatja megrekedni a fejlődésben a régi, idős pártta­gokat sem. E kérdés megoldása nem egyszerű számszaki művelet, melyet úgy döntünk el, hogy ki­fizetődik-e vagy sem. Itt nem vasról, tégláról, ércről, hanem élő emberekről van szó. S nem­csak a mozgalmi munka hétköz­napjaiban, hanem a tanulásban a pártiskolákon is szükség van a fiatalok mellett a régi párt ta­gokra is. Mondják el rendíthe­tetlen helytállásuk történetét, ta­nuljanak belőle a fiatalok. Rózsa János kedvét azonban nem veszik el a nehézségek. — Most sem könnyű a munkája, Begyűjtési megbízott, és hóban, is ludasak. Egy műszaki ember, — a nevére már nem emlékez­nek, — hat hónappal ezelőtt igen »elmés« javaslatot tett: szüntessék meg a tíznapi ver­senyértékelést, térjenek vissza a havi értékelésre. Makány elv­társ hiába ágált e helytelen in­tézkedés ellen. Racionalizálás, »ésszerűsítés« jelige alatt meg­szüntették a tíznapi versenyér- tékclést. Azóta többször adott vi­tára okot ez a rossz rendelkezés, de még ma sincs változás. Ezért nem illeti dicséret a szakszerve­zetet és a pártvezetőséget sem. Pedig a dolgozók sokszor el­mondják ezzel kapcsolatban a következőket: Még azt sem ér­demeljük meg, hogy munkánkat értékelnék, hát akkor mire ér­demesítenek bennünket? Pedig ml szeretnénk tudni hóközben is hányadán állunk. Egyébként a tíznaponkénti versenyértékelést határozat is rögzíti. Célszerű lenne, ha a ver- scnynyilvánosságnál mutatkozó sötétséget a világosság váltaná fel. Nincs olyan dolgozó az üzem­ben, akiben ne élne az a tudat, hogy szabad hazában élni, al­kotni, jobb munkával az életet derűsebbé tenni dicsőség. Ez tu­ti a fizikai dolgozókat a verseny­zésben. Ehhez kérnek ők még több segítséget, mert adott sza­vukat be akarják tartani, és a régi vasasokhoz méltóan kö­szönteni felszabadulásunk 10-ik évfordulóját. sárban, szélben, kerékpáron és gyalogosan járja a tanyavilágot. Úgy vélekedik a nehézségekről, hogy mik ezek az apró, cseprő dolgok ahhoz képest, melyekkel a múltban meg kellett küzdenie. IGEN, ezek apró, cseprő dol­goknak tűnnek, de nekünk és a pártszerveknek is mindent el kell követni, hogy semmi se ne­hezítse életét a párt, a munkás- mozgalom régi harcosainak. — Pártunk tulajdonképpen önma­gát becsüli meg azzal, ha meg­becsüli régi, kipróbált tagjait. ség vízelvezető árkait tisztítot­ták ki községi és társadalmi erőkkel. A munkálatok még a komoly fagyok előtt december végéig elkészültek. Elhatározták a kullúrház bő­vítését színpaddal cs nagyte­remmel. Az anyag odaszállítasz máris elkezdődött. Hatvan mú­zsa oltott mész, több mint öt­A JÚNIUSI párthatározat és az azt követő kormányprogram középpontjában a dolgozó em­berről való fokozott gondosko­dás áll. Az azóta eltelt idő alatt kiadott rendeletek és törvények egy-egy lépést jelentenek abban az irányban, hogy hazánkban mindinkább érvényesüljön már a szocializmus építése közben 05 a szocializmus gazdasági alap­törvénye: »az egész társadalom állandóan növekvő anyagi é3 kulturális szükségletei maximá­lis kielégítésének biztosítása...« Ahhoz azonban, hogy államunK állandóan emelhesse a dolgozók életszínvonalát, nem elég egye­dül a párt ég a kormány min­den törekvése, ahhoz az is kell, hogy a dolgozók a maguk terü­letén, a maguk erejéhez mérten kivegyék részüket ebből a nagy munkából. Az kell, hogy minden ember teljesítse a törvények ál­tal előírt állampolgári köteles­ségét. Éppen ezért különös hang­súllyal kell beszélnünk az ál­lampolgári fegyelemről me­gyénkben is. Előfordul ugyanis nem egy esetben, hogy néhány termelő vagy dolgozó többszörö­sen megsérti a törvényt. Elő­ször azzal, hogy nem teljesíti állampolgári kötelezettségét, má­sodszor azzal, mikor hatósági közeg ellen bűntettet követ el. MIÉRT VAN SZÜKSÉG a begyűjtési törvényre? — kérdik sokan. Egyszerű és érthető a fe­lelet erre a kérdésre. Ha az ál­lam nem rendelkezne elegendő gabona- és termény-, valamint élelmiszerkésztettel, akkor sza­badkezet kapna a spekuláció. A begyűjtés rendszere tehát az ál­lami készletek növekedését s ezáltal a lakosság zökkenőmen­tes jó áruellátását segíti elő. Az 1953. évi 27. törvényerejű ren­delet olyan mértékben állapítja meg a dolgozó parasztok és ter­melőszövetkezetek beadási köte­lezettségét, amelynek minden termelő eleget tud tenni. Mégis nem jelentéktelen számban akadnak olyanok, akik puszta hanyagságból, nemtörődömség­ből nem teljesítik kötelességü­ket. Ezekkel szemben államunk érvényesíti a törvényességet és itt nemcsak a közigazgatási el­járásról, hanem a büntető eljá­rásról is szó van. A kötelezett­ségét nem teljesítő termelővel ezer tégla, különböző bontási anyag már ott várja az enyhü­lést. A község minden egyes la­kója gyalogmunkával veszi majd ki részét a kultúrház bővítésé­ben. Az anyagok odaszállítását bárom termelőszövetkezet osztot­ta fel egymás között. A társa­dalmi munka értéke meghalad­ja majd a 20.000 forintot. Ahogy enyhülnek a fagyok, kezdetét veszi az építkezés. nyét megsemmisíti, fogyasztás­ra alkalmatlanná teszi, vagy üzletszerűen elvonja —, büntető eljárást kell indítani. Sokan nem tudják azt, vagy egyálta­lán nem akarják tudomásul ven­ni, hogy a beadás elől való üz letszerű elvonásnak számít — tehát büntetendő az a cselek­mény is —, amikor a termés; még betakarítatlan állapotban, vagy a beadás teljesítése elől« szabadpiacon eladják. Grácia János 92 holdas orgoványi kulár például 2700 forint adóval tar­tozott államunknak. Tartozása fejében 8 hektoliter borát lefog látták. Grácia János a törvé­nyekkel mitsem törődve, köte­lességét semmibevéve, a lefog­lalt bort értékesítette. Termé­szetesen a kötelességét nem tel­jesítő kulákkal szemben megin dúlt az eljárás. AZ ADÓFIZETÉS, beadás te­hát egyaránt elsőrendű állariv polgári kötelesség. Az aliamiial: olyan kiadásai vannak, amelyek mindannyiunk javára szolgál­nak: utak, iskolák, kórházak építése stb. Az ezekhez szüksé­ges pénzt nem lehet a levegőből elővarázsolni. Ezekhez minden állampolgárnak hozzá kell já­rulni. Vannak, akik nem értik ezt meg, bár használják az uta­kat, iskolákat és kórházakat s mindazt, ami az egész nép kö­zös erőfeszítéséből, munkájából született. Ugyanakkor semmi fe­lelősséget nem éreznek aziránt hogy maguk is hozzájáruljanak munkájukkal az egész nép jó­létéhez, boldogulásához. Talál­kozunk olyan dolgozó paraszttal is, mint Berkes József madaras! lakos, aki bár 70.000 forintéi' épített házat az elmúlt évben ugyanakkor adójába egy fillér se fizetett arra hivatkozva hogy nincs pénze. Pedig Berke; József éppenúgy élvezi, hasz nálja azokat a javakat, amelyc kc.t az egész nép együttes mun­kája, kötelességtudása hozott létre: az utakat, a községi ku­tat, stb. S HA MÁR AZ állampolgár fegyelemről ilyen nyiltan és őszintén beszélünk, meg keit mondani, hogy vannak még olyan fegyelmezetlen emberek, akik egyes esetekben tcttlegcs- ségre vetemednek a hatóság em­bereivel szemben. Az ilyen ese­tek megfékezésére törvényeink szigorú büntetést írnak elő. Nem elegendő azonban ma már a törvényekre hivatkozni. A szocialista államot építő ú.i- típusú embert nem a törvények­től való félelem tartja vissza valamely bűntett elkövetésétől, hanem az egész közösség iránt érzett felelősség s egyre fejlődő öntudata. Persze, még varrnak olyanok, akik nem így értelme-* zik az állampolgári fegyelmet, de ezek meggyőzése, nevelése jelenlegi feladatunk. Mező Imre, megyei ügyész h. (Beszélgetés Cf-azé kas Jmünt tehenésszel égy éve tehe­nész a Bácsal­mási Állami Gazda­ságban Fazekas Bálint. A Mosztanga majorság 2. számú tehénistálló- jában találunk rá. — Fehér sapka a fején, fehér kötény van eléje kötve. Közeleg a dél­előtti fejés ideje, már csak a kézmosás van hátra. Tizenöt tehenet gon­doz már évek óta. A múlt tavasszal még hat és fél liter volt a gondozására bízott te­henek fejési átlaga, de mire év végére ért, büszkén írhatta az is­tálló fekete táblájára: fejési átlag 8 liter. — Amikor hallot­tam az egyedi takar­mányozás jelentőségé­ről, a naponkénti há­romszori fejősről, nem elégedtem meg azzal, amit ezekről mondtak nekem. Könyveket sze­reztem, hogy ezek tu­dományos alapjaival is megismerkedhes- sem. Gyűrött, tépett kis noteszt keres elő, ab­ból mutatja a feljegy­zéseket, mit is jelen­tett a tejhozamban a napi kétszeri fejésről a háromszori fejésre való áttérés. Eleinte havonta 5 literrel több tejet s ez a szám hó- nupról-hónapra min­dig növekedett. ésőbb szakérte­lemmel magya- íúzza a takarmányozás fortélyait: hogyan ke- \erj a silótakarmányt szénával, darával, ho­gyan ügyel arra, hogy mindenkor kellő menv­nyiségü víz álljon az állatok rendelkezésé­re. Délelőtt 11 óra leié hajlik az óramutató, ez a másodszori fejés ide­je. Az első reggel 5 ólakor volt. az utolsó délután 6 órakor lesz. — Még csak azt sze­retném mondani, hog.v a jó tehenész gondjai közé tartozik az állatok tisztántartása, a min­denkori friss alom, hogy az állatok nyu­godt pihenését is biz­tosíthassuk. Hozzákezd a fejes­hez. Most már nem ér rá velünk beszélgetni, végigmegyünk az is­tálló hosszán s figyel­jük a munkát. Útköz­ben kettep is csatlakoz­nak hozzánk. Szabó Ferenc és Szvorény János. Beszélgetünk. Most már nem Fazekas Bálinttal, hanem Fa­zekas Bálintról. A fia­tul tehenészek azt mondják: — Arról nem hal­lottunk, hogy szó esett volna: Fazekas Bálint mint oktatja, tanítja s fiatal tehenészeket. — Minket is ő tanított, mi is az ő tapasztalatai alapján dolgozunk. rről valóban nem volt szó. Faze­kas Bálint bizonyára ügy gondolta, dicsek­vés helyeit, inkább be­széljenek maguk az eredmények. S ő ügy érzi, hogy ami a ta­pasztalatok átadását, a fiatalok tanítását illeti, az nem erény, hanem kötelesség. Harcos évtizedek a kommunista mozgalomban Rozs Mihály. Sikeres munkát végez a jászszentlászlói népfront-bizottság JÁSZSZENTLÁSZUÖN a köz-

Next

/
Oldalképek
Tartalom